A BOLYGÓ FOGLYAI


Miután foglalkoztunk a mágus munkájával a maga belső tudatában és azzal, hogy szükséges számára megtanulni annak a fontosságát hogy megragadja a "felezőpontot", mind a kisebb, mind a nagyobb közjátékok felhasználásával munkája során, most elérkeztünk mindeme munka céljának a végiggondolásához, már amennyiben ő igazi fehér mágus. Világosan megállapítottuk, hogy ez a "bolygó foglyainak" megszabadítása. Hasznos lesz tehát tanulmányozni, hogy kik ezek a foglyok és hogy a munkát végző tanítvány milyen módszert alkalmazzon megszabadításukra.

A bolygónak ezek a foglyai két nagyobb csoportra oszlanak, amelyek szükségképpen bizonyos további osztályokat képviselnek. Beletartozik ebbe az élet minden formája, amit rendszerint ember alattinak hívunk, de ezeknek a szavaknak szélesebb értelmezést kell adni, mint normális esetben. Ki kell terjesztenünk olymódon, hogy magukba foglaljanak minden életet, ami formában testesül meg. A két rész a következő:

Először: minden forma szubsztanciája vagyis az apró atomi életek sokasága, amelyek a gondolat ereje által forma aspektusba vannak vonva, amelyen át minden létező, vagyis minden lélek, ásványi, növényi, állati és az ember állatteste kifejezi önmagát. Széles horizontot tár fel, és gyakorlatilag az alkotás munkáját fedi a fizikai síkon, úgy, hogy ezt még érinteni se tudjuk. A Mágneses Vonzás Törvénye alapján és az Egyetemes Elme nyomatékot adó tevékenységének köszönhetően, amint az kimunkálja a naprendszer Logoszának vagy a bolygó Logoszának a célkitűzéseit, az űr anyagának ezek az összetevői, ezek az anyagi atomok összegyűlnek, ritmikus módon lesznek kezelésbe véve és formába lesznek öntve. Az alkotás ilyen módszere révén a létezők megnyilvánulnak és a maguk sajátos ciklusának átéléseiben vesznek részt, legyenek azok időlegesek mint egy pillangó élete, vagy viszonylag állandóak, mint a planetáris istenség meglelkesítő élete, és eltűnnek. Az érdekelt két aspektus, a szellem és az anyag ilyen módon közeli kapcsolatba kerül egymással, és szükségképpen hatást gyakorolnak egymásra. Az úgynevezett anyag energiával telik meg, vagyis "felemelkedik" a kifejezés okkult értelmében, az úgynevezett szellemi kontaktus révén. A szellem viszont képessé válik, hogy rezgését fokozza az anyagban szerzett tapasztalat eszköze segítségével. E két isteni aspektus összehozása egy harmadik kiemelkedéséhez vezet, amit léleknek hívunk, és a lélek segítségével a szellem egyfajta érzékenységet és tudatos éberséget fejleszt ki, valamint egy reagáló képességet, amely állandó tulajdona marad, amikor végezetül és ciklikusan a kettő szétválására kerül sor.

Ezt illetően sok minden található az Értekezés a Kozmikus Tűzről-ben, és így nincs szükség rá, hogy ismételjem magam. Ez a második értekezés sokkal gyakorlatibbnak lett szánva, és általános használatra. Elsősorban a jelölt gyakorlatozásával foglalkozik, úgy, hogy a maga részéről képes legyen tudatos alkotóként működni, és miközben dolgozik, az őt körülvevő Élet magasabbrendű céljait szolgálni. Ily módon segít az Isten tervének anyagi megvalósításában. A jelölt gyakoroltatása, a fejlődés lehetséges irányainak és vonalainak a megjelölése, és a minden mögött álló cél meghatározása mindaz, amit bölcs dolog megosztani vele a jelen szinten, amelyen az átlagos jelölt található. Ezt kísérlik meg ezek az Utasítások és adnak még bizonyos új tanítást is az érzelmi hordozót illetően. A jövő században, amikor az emberi berendezés fejlettebb lesz, és kialakul a csoporttevékenység egy igazabb jelentése, több információ átadására lesz lehetőség, de ennek még nem jött el az ideje. Ami egyáltalán lehetséges számomra az a homályos szavak kitapogatása, amelyek valamelyest felöltöztetik a gondolatot. Amint felöltöztetik, be is határolják és bűnös leszek új foglyok létrehozásában, akiket végül ugyancsak fel kell szabadítani. Minden könyv eszmék fogháza és csak ha majd a beszédet és az írást a telepatikus és intuitív kommunikáció fogja meghaladni, akkor lehet a tervet és kifejezése technikáját tisztább módon megragadni. Most szimbólumokban beszélek; manipulálom a szavakat, hogy egy bizonyos benyomást keltsek; gondolatformát építek, amely ha elég dinamikus, csak akkor tud benyomást gyakorolni az olyan átadó agyára, mint ti magatok vagytok. De amikor így teszek, jól tudom, milyen sok minden marad közöletlen és hogy milyen ritkán lehetséges többet tenni, mint rámutatni egy makrokozmikus vagy mikrokozmikus kozmológiára, amely megfelelő az isteni valóság pillanatnyi képének közvetítésére.

Törvényekről beszélek nektek, és megpróbálom intelligensen megfogalmazni őket, de a valóságban csupán azokkal az isteni impulzusokkal foglalkozom, amelyek egy kozmikus Alkotóból sugárzanak, és törvényeket úgy alkotnak, hogy az űr anyagában hatásokat hoznak létre, minthogy ott gyakorlatilag nem ütköznek ellenállásba. Egyéb isteni impulzusok, amelyek ugyancsak ciklikusan áradnak ki, még nem hoznak létre ilyen erős rezgést, és éppen ezért nem is olyan nagy hatóerejük, mint annak az összetett anyagnak a rezgése, amelyre hatást gyakorolnak. Ez utóbbiak azok az impulzusok, amelyeket mi szellemiekként neveztünk és amelyektől azt várjuk, hogy az új időszak törvényeiként legyenek megállapítva, és amelyek ekkor meghaladják a világegyetem jelenlegi törvényeit, vagy el fognak vegyülni azokkal. Ezek együtt fogják magukkal hozni az új egységes világot.

De hogyan tudná a rész megérteni az egészet? Hogyan szerezhet tudomást a teljes tervről a lélek, aki jelenleg még csak egy apró töredéket lát az építményből? Jól véssétek ezt agyatokba amikor tanulmányozzátok ezeket az Utasításokat és elgondolkoztok felettük, és ne felejtsétek el, hogy az emberiség jövendő tudásának fényében mindaz, amit itt átadunk, olyan, mint egy ötödikes nyelvtankönyv az egyetemi professzor által használt szövegkönyvhöz képest. Mindenesetre segíteni fog, hogy a jelölt fokozatot szerezzen, elhagyva a Tanulás Csarnokát belépjen a Bölcsesség Csarnokába, amennyiben felhasználja a kapott információkat.

Tanuljátok a telepátiát és az intuíciót, mert akkor a szavaknak efféle formáira és az efféle formákba öltöztetett eszmékre nem lesz szükség. Akkor szemtől szembe állhattok majd a meztelen igazsággal, élhettek és dolgozhattok az ideák földjén, nem pedig a formák világában.

Most pedig hagyjuk el az életek hatalmas tömegét, amelyet a nem sokat jelentő kifejezéssel: "atomi anyag" jelölünk, és térjünk rá másodszor a bolygónak azokra a foglyaira, akikkel könnyebben lehet összeköttetést találni, akiknek általános állapotát sokkal alaposabban meg lehet érteni, és akik közelebbi kapcsolatban vannak az emberrel. Az emberek még nincsenek arra berendezve, hogy felfogják azoknak az elektromos energia egységeknek a természetét, amelyek minden dolgot meglelkesítenek, és amit úgy határozunk meg, hogy "anima mundi", annak az Egynek az élete és lelke, akiben minden testet öltött lény él, mozog és létét bírja.

Evégett feltétlenül meg kell értenünk valamit abból a szerepből, amelyet a természet negyedik világa játszik az egészhez való viszonyában, és abból a célból, amely végett a formáknak ez a halmaza, amit az emberiség családjának hívunk, létezik. Ezt a negyedik világnak az egészhez való viszonya szempontjából kell vizsgálni, nem pedig az ember saját egyéni előrehaladásának szempontjából, és abból, hogy milyen szerepet játszik mint emberi egyed az emberiség családjának áthatolhatatlan körén belül. Az emberiség szót fogjuk használni, és küldetéséről, valamint feladatáról fogunk szólni a nagy elgondolásban és a terv kimunkálásában. Egy olyan emberiséget feltételezünk, amely az összes emberfiából áll. Ez egyrészt magában foglalja az adeptusok hierarchiáját, akik tudatosan öltöttek testet a fizikai síkon, hogy az emberi világ korlátai között dolgozzanak, másrészt megtaláljuk a fejletlen típusokat, akik inkább állatok, mint emberek. A két véglet között számos különféle típust találunk, fejletteket és fejletleneket, intelligenseket és unintelligenseket - mindazokat, akiket az ember szó alá sorolunk.

Az emberiség a kozmoszon belül egy energiaközpontot képez, amely három tevékenységre képes.

  1. Mindenekelőtt az emberiség fogékony a szellemi energia befolyására. Ez a kozmoszból árad felé és szimbolikusan szólva alapvetően három ilyen energia van:

    1. Szellemi energia, ahogy mi hiányosan meghatározzuk. Ez az Istenből, az Atyából sugárzik és az emberiséget a technikai értelemben monádi síknak nevezett szintről éri, az archetípusi szférából, a legmagasabb forrásból, amit egy emberi lény tudata elérhet. Kevés rendelkezik olyan berendezéssel, amely erre az energiára reagálni képes. Ez a többség számára gyakorlatilag nem létezik. Az "Isten az Atya" kifejezést az Egyetlen Önmagában Létező Élet vagy Abszolút Lény értelemben használom.

    2. Érző energia - az energia, amely egy embert lélekké tesz. Ez az éberség princípiu-ma, a tudatosság képessége, valami, ami felébreszti a fogékonyságot a kapcsolatok külső és messzire nyúló területe iránt. Ez az, ami végső soron kialakítja az emberben az egész és az 'én' felismerését, és amely az önmeghatározáshoz és önmegvalósításhoz vezet. Amikor ezek kialakultak mivel ez nem történik meg az ember alatti világokban, az ember a fent említett első fajta energiának a tudatára ébred. Az érző tudatosságnak ez az energiája az istenség második aspektusából származik, a Nap szívéből, akárcsak az első, technikai értelemben, de szimbolikusan szólva, a központi szellemi Napból sugárzik. E két erőfajtával párhuzamos az emberi lényben az ideg-energia, amely az idegrendszeren keresztül működik, főhadiszállása az agyban van, és az élet-energia, amely a szívben székel.

    3. Prána-energia vagy vitalitás. Ez az az éltető erő, amely az anyagban magában foglaltatik, és amelybe minden forma bele van merítve, hiszen a nagyobb forma működő részeit képviseli. Erre minden forma reagál. Ez a fajta energia a fizikai Napból származik és hatékonyan dolgozik a természeti világ minden formájának éltető testén, beleértve magának az emberiségnek a fizikai alakját is.

      A Kortalan Bölcsesség terminológiájában ezt a hármat elektromos tűznek, szoláris tűznek és csiholt tűznek nevezik, és feladatukat egymással kapcsolatban a Titkos Tanítás szavai a következőképpen összegezik számunkra:


      "Az anyag a Lélek megnyilvánulásának Hordozója a létnek ezen a síkján, a Lélek pedig a Szellem megnyilvánulásának Hordozója egy magasabb síkon és ez a három egy Hármasság, amelyet az Élet hoz szintézisbe, ami mindüket átjárja".


      Az emberiség, lévén e háromfajta energia mindegyikének találkozási pontja, "felezőpont"-ot képvisel az Alkotó tudatában. Ezt a "felezőpont"-ot a tevékeny alkotó személynek úgy kell megragadni, ahogyan a jelöltnek kell megragadnia a maga felezőpontjait az apró kis mágikus és alkotó tevékenységben, amit igyekszik kivitelezni. Az emberiség közegnek van szánva, amelyen belül bizonyos tevékenységek jöhetnek létre. Tulajdonképpen ő a planetáris Istenség agya és számos egyede megfelel az emberi szervezetben az agysejteknek. Ahogyan a végtelen számú érzékeny reagáló sejtből álló emberi agyra megfelelő benyomást lehet gyakorolni, ha az elcsendesedést sikerült elérni, és a lélek terveinek és céljainak az elmén át közvetített kifejezésére szolgáló eszközzé lehetett tenni, úgy a planetáris Logosz az Egyetemes Elme inspirációja alatt működve be tudja táplálni az emberiségbe Isten céljait, és az ebből eredő hatásokat létrehozni a jelenségek világában.

      A hierarchia tagjai azokat képviselik, akik békességre és csendességre jutottak, és hatni lehet rájuk; a jelöltek és tanítványok azokat az agysejteket képviselik, amelyek kezdenek beleilleszkedni a nagyobb isteni ritmusba. Ők tanulják a fogékonyság természetét. Az embertömegek olyanok, mint a használatlan agysejtek milliói, amelyekről a pszichológusok és a tudósok azt állítják, hogy rendelkezünk velük, de nem használjuk őket. Ezt az analógiát nagyobb részletességgel magatok is végiggondolhatjátok, de még felszínesen is nyilvánvalóvá lesz e pont felismerésénél, hogy a cél, amiért az emberiség létezik, a világ misztikusainak és munkásainak csoportja előtt álló célkitűzések, valamint az egyéni jelölt számára megszabott ideál ugyanaz, mint az egyéni meditációban. Ez az összpontosított figyelem és mentális nyugalom elérése, amely révén kapcsolatba lehet kerülni a valósággal, amelyben az igaz és a szép felismerhető, az isteni cél feljegyezhető, és lehetővé válik a szükséges energia átvitele a fizikai síkon megnyilvánuló formára, ami által a szubjektív észrevétel materializálódhat. A jelölt, amennyiben sikeres törekvésében, ezt a maga saját lelkének céljával kapcsolatban teszi; a tanítvány ezt a csoport-célkitűzéssel kapcsolatosan tanulja, a beavatott pedig együttműködik a planetáris célkitűzéssel. Ezek képviselik a planetáris agyban, a teljes emberi csoportban, az élénken élő agysejtek belső csoportját, és nyilvánvaló, hogy mennél erőteljesebb egyesült rezgésük, és mennél tisztább a fény, amelyet visszavernek és továbbítanak, annál hamarabb lesz az emberi sejtek jelenleg még tehetetlen tömege cselekvésre mozdítva. Az okkult hierarchia az a planetáris Élet számára, mint a fejben lévő fény az átlagos, magára ébredt tanítvány számára, csak annyival nagyobb mértékben és olyan megfelelő belső kiegyenlítődéssel, hogy a tanulók, mint azok, akik olvassák ezeket az Utasításokat nem képesek felfogni a szavak igazi jelentőségét. Azt a lényeget kell megérteni, hogy a fizikai síkon az emberiségen keresztül fog a valóság természete feltárulni és az igaz és a szép megnyilvánulni. Az isteni terv végezetül megvalósul és az energia eljut a természet minden formájához, ami lehetővé fogja tenni, hogy a belső szellemi valóság kibontakozzék.

  2. A második fajta tevékenység, amelyre az ember képes, egy intenzív, előrehaladó és spirális fejlődés az emberi áthatolhatatlan körön belül. Ez a mondat a kialakulás módját fedi, valamint minden fejlődő egyed, akit embernek hívunk, teljes kibontakozási folyamatát. Ezzel nem kívánok itt foglalkozni. Az emberi strukturális növekedés történetével, az emberi tudat kibontakozásának egész területével, valamint mindazoknak a fajtáknak és népeknek, amelyek bolygónkon éltek és élnek, a történetével ez alatt a címszó alatt lehet foglalkozni. Ez arra vonatkozik, amit az emberiség mindazokból az energiákból felhasznált, amelyek a természeti világban, amelynek ő is része, elérhetőek, és amelyek szerves részei a negyedik világnak magának is, és amelyek ugyancsak a szellemi valóságok világából érkeznek hozzá.

  3. A harmadik fajta tevékenységnek, amely el kell hogy foglalja az emberiség figyelmét és amelyről ez idáig keveset tudunk, úgy kell működnie, mint a szellemi erők - az egyesített lelki erő és a szellemi energia kombinációja - továbbító központja a bolygó foglyaihoz és az életekhez, amelyek testi létben vannak tartva a természet más világaiban. Az emberi lények hajlamosak elsősorban magasabbrendű csoport-kapcsolataikkal, az Atyai házhoz való visszatéréssel, a "felfelé" és a jelenségek világától elmutató irányokkal foglalkozzanak. Lényegében azzal vannak elfoglalva, hogy a formai aspektuson belül megtalálják a központot, amit léleknek nevezünk, és ha megtalálták, összekapcsolják magukat ezzel a lélekkel és így békét találjanak. Ez helyes és összhangban van az isteni szándékkal, de ez nem a terv egésze az ember számára, és ha csupán ez marad az elsőrendű célkitűzés, az ember vészesen közel kerül ahhoz, hogy a szellemi önzés és elkülönülés kelepcéjébe essen.

Ha bármely emberi lény megtalálta a központot és egyetlen eggyé válik vele, és kapcsolatba lép lelkével, akkor automatikusan megváltoztatja helyét az emberiség családjában, és - ismét szimbolikusan szólva - a fény és megértés részének találja magát, annak, amit ezoterikusan az okkult hierarchiának hívunk, a tanúk felhőjének, a Krisztus tanítványainak, meg egyéb neveken, a tanítványok meggyőződésének megfelelően. Ez a hierarchia ugyancsak megpróbálja kifejezni magát a Világ Munkásainak csoportja formájában, és amikor egy ember megtalálja a lelkét, és az egység alapelve kellőképpen megnyilatkozott a számára, maga is átlép ebbe az egzoterikusabb csoportba. Nem mindenki, aki rátalált a központra, kapcsolódik már mind a belső, mind a külső csoportokhoz. Ezután a mágikus munka elkötelezettje lesz, a lelkek megmentéséé, a bolygó foglyainak megszabadításáé. Az emberiségnek, mint egésznek, ez a célja, és amikor az összes emberfiak elérték ezt a célt, a foglyok felszabadulnak. Ennek az a magyarázata, hogy a mágikus munkát intelligensen és tökéletesen fogják végrehajtani és a csoport-formációban lévő emberi lények a tiszta szellemi energia átvivőiként fognak működni, ami a természet minden világában minden formát élettel telít.

Ami a bolygó foglyainak és végső felszabadulásuknak a problémáját illeti, emlékeznünk kell rá, hogy a teljes fejlődési tervezet mögött húzódó egyik erő a Korlátozás Alapelve. Ez az elsődleges impulzus, ami az alkotó tettet végrehajtja és szoros kapcsolatban áll az akarattal és annak alsóbbrendű kivetülésével a vággyal. Az akarat vágy, olyan tisztán megfogalmazva és olyan erőteljesen kivitelezve egy intelligens csúcspontig és anyagiasításának módja olyan pontossággal van végrehajtva és szándékos energiával ellátva, hogy az eredmény elkerülhetetlen. Tiszta akarásra csak a koordinált gondolkodó képes, az igazán öntudatos entitás. A vágy ösztönös, vagyis inkább minden forma velejárója, hiszen minden forma és organizmus valamely gondolkodó részét képviseli, és ennek a kezdetleges erőnek az erőteljes nyomása befolyása alatt áll.

A Korlátozás Alapelve tehát valamely gondolkodó Lény célszerű akarata és megfogalmazott vágya eredménye, és ennek következtében minden testetöltött élet alakminta-vételi folyamatának irányítója. A Korlátozás Alapelve az inkarnáció terén az irányító, meghatározza mértékét és ritmusát, eldönti hatósugarát és létrehozza a valóság illuzórikus megjelenítését, amit megnyilvánulásnak nevezünk.

A "bolygó foglyai" két kategóriába tartoznak:

  1. Azok az életek, akik egy tudatos cél befolyása alatt tevékenykednek és akik "korlátozzák az életet, ami bennük van" egy ideig. Tudatosan öltenek formát, kezdettől fogva ismervén a véget. Ezek a Lények a maguk részéről három fő csoportra oszlanak.

    1. A Lény, Aki a mi bolygónk élete, az Egy, Akiben élünk, mozgunk és létünket bírjuk. Ezt a lényt, avagy a szervezett életek összességét néha a planetáris Logosznak, néha az Idők Öregének, néha Istennek és néha az Egyetlen Életnek nevezzük.

    2. Azok az életek, akik a Korlátozás Alapelvét képviselik a természet világában. Az Élet, amely például az állatvilág eszközén keresztül fejezi ki önmagát, az egy öntudatos, intelligens entitás, aki a szándék és célkitűzés teljes világosságában működik és azért korlátozza tevékenységének körét, hogy megfelelő lehetőséget és kifejezést biztosítson a miriádnyi életnek, akik rátaláltak az életükre és létükre, valamint a létfenntartásra benne. Lássátok meg, hogy az áldozatvállalás törvénye hogyan járja át az alkotást.

    3. A gondolkodás fiai, emberi lelkek, szoláris Angyalok, az Isten isteni fiai, akik teljes öntudattal munkálnak ki bizonyos jól látható célokat, az emberiség családja eszközének segítségével.

  2. Azok az életek, akik formailag korlátozva vannak, mert nem öntudatos, csupán öntudatlan alkotó részei egy nagyobb formának. Még nem fejlődtek el addig a pontig, hogy öntudatos entitások legyenek.

Azt lehetne mondani, hogy ebbe a második kategóriába minden létező beletartozik, de a demarkációs vonal az önkorlátozás és az észrevétlen forma-felöltés között teljesen a tudat birodalmához tartozik. Egyes életek foglyok, és ezt tudják. Mások foglyok, de nem tudnak róla. A szenvedés kulcsa éppen ebben van az elme területén. Fájdalom és kín, lázadás és a helyzet javítására és megváltoztatására szolgáló tudatos ösztönzés csak ott található, ahol individualitás van jelen, ahol az "én" komplexus az irányító és ahol egy öntudatos entitás működik. Persze van megfelelője a fájdalomnak az ember alatti világokban is, de az egy másik felosztásba tartozik. Az nem én-viszonylatú. Az ember alatti életformák szenvednek és kényelmetlenségeket viselnek el, és alá vannak rendelve a haláltusának is, de hiányzik az emlékező és előrelátó képességük, és nem rendelkeznek azzal a mentális megértéssel, amely képessé tenné őket, hogy összevessék a múltat és a jelent és feltételezzék a jövőt. Mentesek a balsejtelmek kínjától. A rossz körülményekre való teljes reagálásuk olyannyira különbözik az emberitől, hogy nehéz lenne azt most számunkra megragadni. Az Ősi Kommentár ezt a két csoportot az alábbi módon írja le:


"Az Isten Fiai, akik tudnak, látnak és hallanak (és tudván tudják, hogy tudnak) a tudatos korlátozás fájdalmát szenvedik, Tudatos létük legmélyebb mélyében úgy rág elveszett szabadságuk, mint a féreg. A fájdalom, betegség, szegénység és elveszettség látható mint olyan, és belőlük minden Isten fia ki akar törni. Tudja, hogy önmagában, amint egykor volt, mielőtt fogoly formáját öltötte volna, nem ismert fájdalmat, betegség és halál, rothadás és kór nem érintették. Övé volt a világegyetem gazdagsága és nem ismert veszteséget.

Az életek, amelyek alakot öltöttek öntudatos életekkel együtt, a déva életek, amelyek a minden Isten Fia által lakott formákat építik, ezek nem ismernek fájdalmat, sem hiányt, sem szegénységet. A forma elerőtlenedik, más formák visszatérnek és az, amitől azt kívánják, hogy őrizze és tartsa meg erősnek a külsőt, hiányzik. De nem éreznek elkeseredést és nem ismernek tiszta lázadást, mert hiányzik az akarat is és a tervezett szándék."


Helyénvaló volna itt egy szó a fájdalomról, jóllehet nincs semmi rejtett értelmű mondanivalóm az emberi hierarchiának a fájdalom eszközével való fejlődését illetően. A dévák nem szenvednek fájdalomtól, mint az emberiség. Jóllehet ritmusuk aránya állandóbb, de összhangban van a Törvénnyel. Az építés munkájához való alkalmazkodás és az általuk épített formával való egyesülés révén tanulnak. A felépített formák és befejezett munka elismerése és öröme révén növekednek. A dévák építenek és az emberiség rombol és a formák megsemmisítése révén az elégedetlenség miatt az ember tanul. Így jut a nagyobb Építők munkája előtti behódolásig. A fájdalom az anyagon át való felküzdés, amely az embert a Logosz Lábához viszi; a fájdalom a legnagyobb ellenállás vonalát követi és ezáltal eléri a hegytetőt; a fájdalom a forma szétzúzója és a belső tűz elérése; a fájdalom az elszigeteltség hidege, amely a központi Nap melegéhez vezet; a fájdalom a kemencében való égés azért, hogy végül is megismerjük az élet vizének hűvösét is; a fájdalom utazás a távoli országba, amely az Atyai Otthonba való szíves fogadtatást eredményezi; a fájdalom az Atya megtagadásának illúziója ami a tékozlót egyenesen az Atya szívébe vezeti; a fájdalom a végső teljes veszteség keresztje, mely visszahozza az örök bőség gazdagságát; a fájdalom az a korbács, amely a Templom küszködő építőjét tökéletességre ösztökéli.

A fájdalomnak számtalan haszna van, és ezek az emberi lelket kivezetik a sötétségből a fényre, a megkötözöttségből a szabadságba, a kínokból a békességre. Az a béke, az a fény és az a felszabadulás a kozmosz rendezett harmóniájával minden ember fia rendelkezésére áll.

A korlátozás problémájával szoros kapcsolatban áll a megszabadulásé. A forma fogházába mindenki belép, aki él; egyesek tudatosan lépnek be, mások öntudatlanul, s ezt nevezzük születésnek, megjelenésnek, testetöltésnek, megnyilvánulásnak. Nyomban működésbe lép egy újabb törvény, vagyis egy aktív elv megvalósítása, amit a Ciklusok Törvényének nevezünk. Ez a periodikus megjelenés elve - a velünk született isteni természet szeretet-bölcsességének áldásos tevékenysége, mert ez hozza létre a tudatállapotok egymásutánját, amit Időként határozunk meg. Ez tehát létrehoz a világban a tudat területén egy fokozatos és állandó növekedést, az önkifejezés, önértékelés és önmegvalósítás felé. A Korlátozás és Ciklusok elveihez még egy elv járul, a Tágulásé. Ez magával hozza a tudat kifejlődését úgy, hogy az érzékenység, vagyis a környezetre való érzékeny reagálás lappangó csírája megerősítést nyerjen az élő egyedben.

Így tehát van három Alapelvünk:


1. a Korlátozás Alapelve

2. a Periodikus Megnyilvánulás Alapelve

3. a Kitágulás Alapelve


E három Alapelv együtt képviseli a Fejlődés Törvénye - ahogy az emberek nevezik - mögött húzódó tényezőket. Ezek hajtják végre az Élet bebörtönzését a maga megjelenéseiben és aspektusaiban; ezek hozzák létre a környezeti formákat és ezek vezetik a bebörtönzött életeket tovább sokkal nevelőbb jellegű fogházakba. Végezetül elérkezik az idő, amikor a Megszabadulás Alapelve aktivizálódik és megtörténik egy átmenet a börtönből, amely beszorít és eltorzít valamivé, ami megfelelő körülményeket nyújt a tudat következő fejlődéséhez.

Érdemes itt megjegyeznünk, hogy a halált a Megszabadulás Alapelve vezérli és nem a Korlátozásé. A halált csak egy olyan tényezőnek kell felfogni, amivel az öntudatos életeknek foglalkozniuk kell, és amelyet csak az emberi lények értenek félre, akik a legelvakítottabbak és a legmegtévesztettebbek minden testetöltött élet közül.

A következő megjegyezni való pont az, hogy a természet minden egyes világa kétféleképpen működik:

1. mint azon formák világának felszabadítója, amelyek nem jutottak még el az ő saját tudatszintjére.

2. mint azon életek fogháza, amelyek áttelepültek bele a közvetlenül alatta lévő tudatszintről.

Mindig jusson eszünkbe, hogy a tudat minden területe a maga határai között egy börtönt képvisel, és hogy a felszabadítás minden tevékenységének célkitűzése az, hogy megszabadítsuk a tudatot és kitágítsuk kapcsolatainak körét. Ahol akármiféle határvonal van, ahol a befolyásolási terület körül van írva, és ahol a kapcsolat köre korlátozott, ott börtön van. Elmélkedjetek el ezen a megállapításon, mert igen sok igazságot tartalmaz. Ahol elnyomnak egy látomást és a kapcsolatoknak egy tág meghódítatlan területét, ott elkerülhetetlen lesz a bebörtönzöttség és beszorítottság érzése. Ahol meghódítandó birodalmakat, megtanulni való igazságokat, végrehajtandó győzelmeket, elérendő vágyakat, elsajátítandó tudást ismerünk fel, ott a korlátozásnak egy sajgó érzetét találjuk, amely a jelöltet megújult erőfeszítésekre ösztökéli és továbblendíti az élő entitást a fejlődés ösvényén. Az ösztön, amely a növény- és állatvilág fölött uralkodik, az emberiség családjában intellektussá nő. Később az intellektus beleér az intuícióba és az intuíció a megvilágosodásba. Ha már az emberfölötti tudat felébredt, e kettő - az intuíció és a megvilágosodás foglalja el az ösztön és az intelligencia helyét.

Megvilágosodás - az hová vezet? Egyenesen a teljesítmény csúcsára, a ciklikus sors kiteljesítéséhez, a sugárzó dicsőség megérintéséhez, bölcsességhez, hatalomhoz, Isten-tudat-hoz. Ezek a szavak persze keveset vagy semmit sem mondanak összehasonlítva a Valósággal, amit bármely emberi lény csak akkor érzékelhet, ha intuíciója felébredt és elméje megvilágosodott.

Felfogva ezeket a bebörtönzésre vonatkozó tényeket, hogy gyakorlatiasak legyünk, hogyan képes egy ember a "bolygó foglyainak" megszabadító megbízottjává lenni? Mit képes az emberiség mint egész elérni ezen a vonalon? Mit tud az egyén tenni?

Az emberiség feladata elsősorban is három munkarészlegre oszlik. A foglyoknak három csoportját lehet megszabadítani és fogják is végül megtalálni a börtönből kivezető útjukat az ember közbenjárásával. Emberi lények már működnek mind a három területen.

1. Foglyok emberi formában, ez magában foglalja a munkát embertársainkkal.

2. Foglyok az állatvilágban, és már sok történik ezen a területen.

3. Foglyok a növényvilág formáiban. Itt még a kezdeteknél tartunk.

Sok munkát végez az ember az emberekért és tudományos, vallásos és oktatási törekvések segítségével az emberi tudat állandóan tágul, amíg Isten Fiai egyenként át nem törik a maguk korlátait és be nem lépnek a lelkek világába. Visszatekintve a történelemre, a kiemelkedő fogoly; az Ember képe, tisztán kirajzolódni látszik. Apránként úrrá lett planetáris megkötözöttségein; apránként felnőtt a barlangi ember szintjéről Shakespeare-ré, Newtonná, Leonardo da Vincivé, Einsteinné, Assisi Szent Ferenccé, Krisztussá és Buddhává. Az ember képessége, hogy valamit elérjen az emberi kifejezés bármely területén, gyakorlatilag korlátlannak látszik, és ha az elmúlt néhány ezer év olyan elképesztően nagy növekedést ért meg, mit láthatunk meg az elkövetkezendő ötezer esztendőben. Ha a prehisztorikus ember, aki alig volt több az állatnál, géniusszá növekedhetett, miféle kibontakozás lenne lehetetlen, amikor a velünk született isteniből egyre több érezteti a jelenlétét? A szuperember köztünk van. Mit fog a világ kinyilvánítani, amikor a teljes emberiség majd a szuperemberi erők konkrét megnyilvánulásai felé fog irányulni.

Az emberi tudat különböző irányokban és dimenziókban szabadul fel. A szellemi valóságok világába tágul, és kezdi felölelni az ötödik, vagyis szellemi világot, a lelkek világát. Tudományos kutatással behatol a szuperemberi törekvések világába és kutatja az Isten Alakjának számos aspektusát, valamint azokat a formákat, amelyek a Formát alkotják.

Érintve az emberiség tevékenységét azoknak az egyedeknek a felszabadításában, amelyekből áll, és a növény- és állatvilág foglyainak felszabadításában, két pontra akarok rámutatni, melyek mindegyike alapvető fontosságú:

Először is, annak érdekében, hogy fel tudja szabadítani a bolygónak azokat a foglyait, amelyek az ember alatti címszó alá tartoznak, az embernek az intuíció befolyása alatt kell működnie; amikor azon munkálkodik, hogy felszabadítsa embertársait, tudnia kell, hogy mit jelent a Megvilágosodás.

Amikor majd felfogjuk a Szolgálat igazi természetét, úgy fogjuk találni, hogy az annak az isteni energiának egy aspektusa, amelyik mindig a romboló aspektusnak alárendelve működik, mert hiszen az rombolja a formákat, hogy ezzel megszabadítson. A Szolgálat a Megszabadítás Alapelvének egy megnyilvánulása és ebből az alapelvből a halál és a szolgálat két aspektust képvisel. A szolgálat megmenti, megszabadítja és felszabadítja, különféle szinteken a bebörtönzött tudatot. Ugyanezt lehet megállapítani a halálról. De amennyiben a szolgálatot nem vagyunk képesek a fennforgó esetben minden tény intuitív megértése szerint végezni, okosan végrehajtani és a szeretet szellemében alkalmazni a fizikai síkon, az nem fogja teljesíteni küldetését megfelelően.

Amikor a szellemi megvilágosodás tényezője helyet kap ebben a szolgálatban, akkor azokkal a transzcendens Fényekkel fogunk találkozni, amelyek megvilágították az emberiség útját és kereső fényként működtek, kisugározva a tudat nagy óceánjára, feltárva az ember előtt az Ösvényt, amelyen járhat és kell járnia.

Még egy dologra szeretnék rámutatni. Nem adtam részletes szabályokat a bolygó foglyainak megszabadításához. Nem osztályoztam a börtönöket és foglyaikat, sem a munkamódszereket, sem a megszabadítás technikáit. Kivétel nélkül mindenki előtt, aki olvassa ezeket az Utasításokat, hangsúlyozom annak a megújított erőfeszítésnek a szükségességét, hogy tegyék magukat alkalmassá a szolgálatra, tudatos és megfontolt nekiszánással, hogy kifejlesszék intuíciójukat és elérjék a megvilágosodást. Minden emberi lény, aki a fény és bölcsesség eredményeire jut, automatikusan rendelkezni fog egy befolyási körrel, amely mind fölfelé, mind lefelé kitágul, és ami eléri mind befelé a fény forrását, mind kifelé a "sötétség földjét". Ha ezt elérte, életadó erő tudatos központjává válik és történik ez erőfeszítés nélkül. Friss erőkkel fog serkenteni, erősíteni és éltetni minden életet, amellyel kapcsolatba kerül, legyen az jelölttársa, vagy egy állat, vagy egy virág. Mint a fény átadója fog működni a sötétben. Eloszlatja a káprázatot maga körül és beengedi a valóság sugárzását.

Ha az ember fiai nagy számban tudnak majd így tevékenykedni, akkor az emberiség családja a planetáris szolgálatra szánt munkába fog állni. Küldetése az, hogy hídként szolgáljon a szellemi világ és a materiális formák világa között. Az anyag minden fokozata jelen van az emberben és az összes tudatállapot lehetséges a számára. Az emberiség minden irányban képes működni, fel tudja emelni az ember alatti világokat a mennybe, és le tudja hozni a mennyet a földre.





TIZENHARMADIK SZABÁLY


A mágusnak fel kell fognia a négyet; vegye észre művében a lila árnyalatot,
amit ők nyilvánvalóvá tesznek, és így szerkessze meg az árnyékot.
Amikor ez megvan, az árnyék felöltözik és a négy hétté válik.


A Felismerendő Négyességek
A Gondolatformák Következménye




A FELISMERENDŐ NÉGYESSÉGEK


Részemről ezt a szabályt a legnehezebb megmagyarázni, és ennek az oka háromszoros:

Egy: azoknak a jelenleg fizikai testet öltött embereknek a száma, akik valóban alkotó módon tudnak dolgozni és az e Szabályban átadott információkból hasznot tudnak húzni, elképesztően kevés. Csak a fehér mágusnak és az ebben a munkában tapasztalatot szerzettnek adható meg a valódi magyarázat. Nagy veszélyt rejt magában e szabályok jelentőségének feltárása azok számára, akik még nem váltak alkalmassá a pontos munkára. Éppen ezért meg fogjuk vizsgálni azoknak a megkívánt minősítését, akiknek felhatalmazásuk van erre az ismeretre, úgyhogy a tanuló hozzá tudjon látni kifejleszteni azt magában, ami esetleg hiányzik.

Kettő: az aprólékos és részletezett utasítások veszélye abban a tényben áll, hogy ha most kapná meg azt a világ, elárasztanának bennünket a gondolatformák, és ezeket a gondolatformákat azért alkotnák meg csak, hogy kifejezzék velük tisztán önző vágyukat és a mentális anyagot működésbe lendítenék azok képzelgései és szeszélyei szerint, akik fejletlenek a szellemi vonalon. Meg kell jegyezni, hogy minden emberi gondolat, akár a hatóerővel bíró tömeggondolatok, vagy dinamikus egyéni ötletek, végezetül is objektíven a fizikai síkon kell, hogy megjelenjenek. Ez kikerülhetetlen és megváltozhatatlan szabály, és e törvény - amely a mentális anyag felett uralkodik - helyes végiggondolásával fog megmutatkozni a helytelen gondolat veszélye és a helyes ereje. Az emberi gondolat hatóereje jelenleg elsősorban mennyiségileg írható le, mert kevesen vannak, akik alkotó módon tudnak gondolkodni. A közvélemény, a tömegelgondolások, az emberi vágyak és gondolatok irányulásai jelenleg nincsenek a legmagasabb szinten, és ezeknek a homályos és kezdetleges gondolatoknak a fizikai lecsapódása végtelen egyszerűségével tűnik ki, önző szándékkal és személyes követelőzéssel színeződik át, tetszésen és nemtetszésen, előítéleteken és vágyakozásokon alapszik, és ez derül ki a legérdekesebb lecsapódásból. A rovarok hatalmas tömege, amely elárasztotta bolygónkat, és növekvő problémát okoz a tudósoknak, mezőgazdáknak, és mindazoknak akik az emberi állat jólétével törődnek, a gondolat-lecsapódás közvetlen következménye.

Nincs időm terjedelmesebben foglalkozni e ténnyel, de biztosíthatlak benneteket, hogy mihelyt megtanul az ember önzetlenebbül és tisztábban gondolkodni, és a rosszakarat meg a gyűlölet, és a versengés helyet ad a testvériségnek, a szívélyességnek és az együttműködésnek, a rovarjárvány, ahogy most nevezik, egészen biztosan el fog halni.

Három: még egy nehézséget tapasztaltam e szabályok megvilágításánál, s ez abban áll, hogy manapság könnyebb bizonyítani, hogy létezik az elme birodalma, mint azt bizonyítani, hogy létezik az éter birodalma, jóllehet a tudósok széles körben használják a szót. Ez a szabály az éteri anyag négy fokozatával foglalkozik, amelyek a természet minden formájában az éteri burkot képviselik, a hegytől a hangyáig és a növénytől egy atomig. Egyes tudósok elismerik az étertest tényét, nagyrészük nem, és az emberiség tömegei szempontjából ez teljesen ismeretlen marad. Ami legközelebb van hozzánk, közvetlenül az orrunk előtt, azon gyakran átnézünk, és mi, akik tanítunk és irányítunk érdeklődéssel figyeljük, hogy milyen komoly hangsúly van a pszichikai és asztrális jelenségeken, és mennyivel kisebb figyelem marad a sokkal nyilvánvalóbb és sokkal könnyebben felismerhető éteri formákra és erőkre! Mihelyt bekövetkezik egy csekély változás a látás összpontosításának jelenlegi módjába, úgy fogjuk találni, hogy az emberi szem a felfogásnak és az észlelésnek egy teljesen új területét is fel fogja tudni ölelni. Vakon az emberek befelé fordítják tudatukat, és felfigyelnek az asztrális tárgyakra, és az örökké változó formáknak arra az illuzórikus világára, amelyben élünk, mozgunk és vagyunk, s ugyanakkor elmulasztják meglátni, ami közvetlen előttük van.


1. A felkészültség hiánya.

2. Az öntudatlan formaépítéssel járó veszélyek.

3. Az éteri vakság.


E három nehézség szinte lehetetlenné teszi számomra, hogy ennek a szabálynak a teljes igazságát felfedjem és rávilágítsak a munkára az éteri szinteken, és innen van a magyarázat viszonylagos rövidsége.

A felkészültség témájával foglalkozva és válaszul a kérdésre: miből áll a berendezés, amelyre a fehér mágusnak szüksége van, egy dolgot válaszolhatok: - minden tanuló rájön, hogy bizonyos kívánalmaknak meg kell felelni, ha egy emberre a Nagy Mű technikájának megértése valamely mértékét rábízzák. Az magától értetődő persze, hogy a mi kérdésünk nem a jellem minősítésére utal. Minden jelölt tudja és évek óta tanítják neki, hogy a tiszta ész és makulátlan szív, az igazság szeretete, valamint a szolgálat és önzetlenség elsőrendű követelmények, és ahol ezek hiányoznak, semmit nem lehet elérni és a nagy titkokból semmit sem lehet felfedni. Itt ugyan mondhatnátok: azt is tanították nekünk, hogy léteznek olyanok, akik a négy éterben működnek, és kétségtelenül mágikus tetteket hajtanak végre, s ugyanakkor mégsem rendelkeznek az alapvető tisztasággal és szerető szívélyességgel, amelyekre utalás történt. Ez kétségtelenül igaz; ők az anyagban működő csoporthoz tartoznak és fekete mágusoknak nevezzük őket; intellektuálisan magasan fejlettek, és úgy tudják motiválni a mentális szubsztanciát, vagyis gondolati anyagot, hogy az tárgyiasulni képes a fizikai síkon, és végrehajtja sötét szándékukat. E csoport körül sok a félreértés és az alapvető tájékozatlanság. Az is lehet persze, hogy sorsuk össze van kötve az eljövendő fajjal, a hatodikkal, és végük akkor következik be és tevékenységük befejezésére abban a messzi távoli korban kerül sor, amelyet technikai értelemben a Hatodik Körnek nevezünk. Az úgynevezett fekete és fehér erők közötti végső szakítás, illetve szétválás e mostani világciklusban a jelenlegi kör hatodik gyökérfajának időszaka alatt fog bekövetkezni. A hatodik gyökérfaj lehárulása felé, a hetedik megjelenése előtt lesz az igazi Armageddon, amiről olyan sok tanítás hangzott el. Egy rövid ciklus, összefüggésben ezzel a végső csatával és hasadással fog bekövetkezni a hatodik alfaj idején, amely most van alakulóban. A most lezajlott világháború és az elkülönülés és megrázkódtatás jelenlegi ciklusa nem azonos a valódi Armageddonnal. A háború, amelyről a Mahábhárata beszél, valamint a jelenlegi háború bajainak gyökere, és a katasztrófa magvai, amelyeket magával hozott, egyrészt az alsóbbrendű, másrészt a magasabbrendű asztrális világból valók. Mindkettő mögött az önzés és az alacsonyrendű vágy indítékai álltak. Az eljövendő nagy szétválasztás gyökerei a mentális világban lesznek, és a hatodik alfajban fognak kiteljesedni. A hatodik gyökérfajban egy szörnyű pusztulás magvai jelennek meg az elme, az asztralizmus és a fizikai természet összehangolt hármasságában, amely a planetáris kettősség csúcspontját hozza magával.

Ennél messzebb nem kell mennünk, mert a hatodik kör emberiségének természete annyira különbözni fog a mienktől, és azok, akik a fekete és a fehér erőkbe különülnek el, annyira nem fognak hasonlítani arra, amit mi most ezeken a szavakon értünk, hogy nem érdemes elfoglalni magunkat ezzel a nagyon távoli problémával.

Nem szabad elfelejteni, hogy az igazi fekete mágus (és most nem arra az emberre gondolok, aki hajlik a fekete mágiára) lélek nélküli entitás, olyan lény, akiben az Ego ahogyan ezt a kifejezést ma értjük - nem létezik. Gyakran elnézünk afölött és ritkán értjük meg azt, hogy ennélfogva ő nem létezik fizikai testben. A fekete mágusok világa mindig is az illúziók világa. Ők az alsóbbrendű mentálsíkról működnek, a vágyanyagban, és azoknak az érző vágytestében a fizikai síkon, akiket elsodor a káprázat és a szélsőséges önzés, és énközpontúság kötelékeivel vannak megkötözve. Akit a tájékozatlan a fizikai síkon fekete mágusnak nevez, az csupán egy férfi vagy egy nő, aki érzékeny egy igazi fekete mágusra, vagy kapcsolatban áll vele az asztrálsíkon. Ez a viszony csak akkor lehetséges, ha már nagyon sok önző, alacsonyrendű vágyakkal, eltorzult intellektuális törekvésekkel és az alacsonyrendű pszichizmus iránti szeretettel teli élet áll mögötte, és ez is csak akkor lehetséges, ha az ember akaratlagos rabja volt ezeknek. Az ilyen férfiak és nők kevesen vannak, szórványosan, mert a merő önzés valóban ritka. Ha létezik, rendkívül hatékony, mint minden egy pontra irányuló törekvés.

Az ezoterikusabb fajta kívánalmak kulcsát a XIII. Szabály adja. "A mágusnak fel kell fognia a négyet". Feltételezhetően felépített egy kiváló jellemet. Szolgálatra nevelte önmagát. Szándéka igaz és állhatatos. Tisztán és önzetlenül él. Valamelyest elsajátította a meditáció jelentését. Most kezdi gyakorolni magát az "okkult felismerésben".

Ez a szabály a sokféle jelentésnek és számos összefüggésnek, amit egy néhány egyszerű szóval közölni lehet, a legérdekesebb példája. Azt olvastuk, hogy "fel kell fognia a négyet". Az Értekezés a Kozmikus Tűzről így szól:


"Ez szó szerint azt jelenti, hogy a mágusnak olyan helyzetben kell lennie, hogy meg tudja különböztetni a különféle étereket és meg tudja jegyezni a különböző szintek sajátos színét, s ezáltal biztosítani tudja az 'árnyék' kiegyensúlyozott felépítését. Okkult értelemben 'felfogja' azokat, azaz megismeri hangjukat és hangnemüket és tisztában van a sajátos energia-fajtával, amelyet megtestesítenek. Nem kapott elegendő hangsúlyt az a tény, hogy az étersík három magasabb szintje rezgésbeli összefüggésben van a kozmikus fizikai sík három magasabb szintjével, és ezeket (az őket körülvevő negyedik szinttel) az okkult könyvek "a befelé fordult Tetraktüsznek" nevezik. Ez a tudás a mágust a háromféle planetáris erő és ezek kombinációjának vagyis a negyedik fajtának a birtokába helyezi, és így felszabadítja számára azt az éltető energiát, amely ezt az elgondolást megtárgyiasítja. Amint a különböző fajta erők találkoznak és egybeolvadnak, egy sűrű árnyékforma lepi be a rezgő asztrális és mentális burkot, és a Szoláris Angyal elgondolása határozottan konkréttá válik."


A nyilvánvaló és pontos jelentés tehát a négy éter felismerése, de ez ugyanakkor függ egyéb jelentésektől is, és más négyességek felfogásán alapszik. Szeretnék egy rövid rezümét adni a fehér mágus számára szükséges néhány minősítésből, és valamit a felismerésekből, amik fokozatosan felébrednek tudatában.

Először is, fel kell fognia "a négyet, ami az Egyet alkotja". Más szavakkal, az első négyes, amit ismernie kell, és jól kell ismerni, az lényegében ő maga:

1. fizikai test, érzékeny érzelmi természet, elme és lélek;

2. lélek, elme, agy és az erők külső világa;

3. szellem, lélek és test a nagy Egészen belül.

Ez eleve igazi szellemi megközelítést tételez fel, s ennélfogva a képességet, hogy lélekként működjék. Amíg ezt el nem éri, addig csak a fehér mágusi gyakorlat jelöltje lehet, de még nem fehér mágus.

Másodszor, fel kell ismernie 'a négy sarkon álló város'-t. Meg kell értenie az 'ember, a kocka' értelmét, és ezt háromféle módon:

1. önmagát, mint emberi lényt;

2. embertársát önmagával és az Egésszel kapcsolatban;

3. a természet negyedik világát, az emberi világot, úgy tekintve ezt a teljes világot mint egy entitást, mint egy megszervezett életet, amely a fizikai síkon működik, lakója a lélek, megelevenítője a szellem.

Ez tehát azt jelenti, hogy mint ember fogékony a magához hasonlók iránt és tisztában van annak a világnak a feladatával, amelyhez tartozik. Ezt a legjobban a Mesterek Archívumának egy ősi írásából való csodálatos szavakkal lehet legjobban kifejezni. Azt mondják, hogy ez visszanyúlik a korai atlantiszi időkre. Az anyag, amelyen az írást megtalálták olyan régi és olyan törékeny, hogy amit a Mesterek maguk érinthettek és láthattak, csak annak egy kivonata, az eredetit Shamballában őrzik. A következőképpen szól, bizonyos kihagyásokkal, amelyeket bölcsebb nem bennehagyni:


"A négyszög négy sarkánál a négy angyali... látható. Narancsszínűek, fátyolos rózsaszín fényben. Mindegyik formán belül sárga láng látható, és mindegyik forma körül a kék...

Négy szót rebegnek, egyet-egyet minden emberi fajtáért, de nem a megszentelt hangot, amely előhozza a hetediket. Két szó elhalt, ma négy hangzik. Az egyik olyan magas régiókban hangzik, hogy az ember oda emberként nem léphet be. Olymódon az ember hét szava a négyszög körül köröz, szájról szájra járva.

Az ember minden napján formát öltenek a szavak és különbözőeknek látszanak. A ...ban a szavak az alábbiak lesznek:

Észak felől egy szó hangzik fel énekelve, amely azt jelenti... legyetek tiszták.

Dél felől a szó felzeng: Felajánlom és...

Kelet felől az isteni fényt hozva, a négyszöget körüllengve jő a szó: Szeressetek mindenkit.

Nyugat felől válasz visszhangzik: Szolgálok."


Halvány próbálkozás ez más nyelven kifejezni az ősi atlantiszi mondatokat, amelyek régebbiek, mint a szanszkrit, vagy a szenzár és a jelenlegi hierarchia tagjai közül is csupán egy kis csoport érti. Az ember természete és sorsa a tisztaság, a felajánlás, a szeretet és a szolgálat gondolataiban összegeződik és nem szabad elfelejteni, hogy ezek nem az úgynevezett szellemi minőségekre vonatkoznak, hanem a hatékony okkult erőkre, amelyek indítékukban dinamikusak, eredményükben alkotóak. Ezen nagyon alaposan gondolkodjék el minden jelölt. Következésképp e néggyel amit hozzáadunk az elsőhöz, a szellemi szinten elért képességhez, megvan a fehér mágus képesítései közül öt.

Harmadszor, a fehér mágusnak fel kell ismernie a keresztet, ami a Mennyekben áll, és amelyre a kozmikus Krisztust felfeszítették, és amelyre a fehér mágust is, lévén a kozmikus Krisztus testének egy sejtje, felfeszítik. Technikai és asztrológiai értelemben a jelenlegi korban meg kell értenie a Bika, az Oroszlán, a Skorpió és a Vízöntő belső jelentését, mert a jelenlegi világciklusban ezek hatnak. Képesnek kell lennie, ha szabad magamat szimbolikusan, ugyanakkor mégis pontosan kifejeznem, beszámolni az eredményről, amely törekvésének célja, mind a négy jel alatt, és mind a négy erő segítségével. A Bikában ki kell tudnia mondani: "Megvilágosodást kívánok és én vagyok magam a fény." Az Oroszlánban azt fogja mondani: "Tudom magamról, hogy én vagyok az egy. A Törvény által uralkodom." Az ige, amit hangoztatni fog a Skorpióban ez lesz: "Az illúzió nem tarthat vissza. Én vagyok a madár, amelyik végtelen szabadságban repül." A Vízöntőben kimondott szavak ezek lesznek: "Én vagyok, aki szolgál, és én az élővíz szétosztója."

Ezeket az okkult minősítéseket, amelyeket felületesen érintettem, szigorúan meg kell tanulnia a jelöltnek, és míg tanulja őket, és e szabályok szerint él, különféle osztályozásokra kerül sor, ami ki fogja emelni őt, és értékelni fogja. Nem szabad elfelejteni, hogy mindannak, amit itt elmondok, más jelentése van minden egyes síkon, és a hét tudatállapottal kapcsolatosan, amint azok kifejeződnek a tudatosságnak a hét területén.

Végezetül, ami a jelöltet illeti, aki ezeket az utasításokat tanulja, már meg kellett hogy haladja a négy nemes igazságot, fel kellett hogy ismerje a négy evangélium jelentését, meg kellett hogy értse a négy elem - föld, víz, tűz és levegő - jelentőségét és célját, és, ezoterikusan szólva, Megváltóként kellett átjárnia a négy világot. Ez utóbbi mondatot valójában megérteni csak a negyedik beavatásnál fogja. Ha erre sor kerül, elmondhatja: "A vágy már nem köt meg, szabadon állok. Vágyom a mindent és a semmit. Élek és halok, feláldoztattam és feltámadtam: jövök és megyek, ahogy akarok. A Föld a lábam alatt terül el, víz mossa alakomat. A tűz elpusztítja, ami utamba áll, s a levegőnek ura vagyok én. A formák minden világát végigjárták már lábaim. Most minden értem létezik és én, az egész szolgája, kitartok."

Tanulmányozzátok e szavakat és figyeljétek meg, hogy az ideális szükségletek fogalma, amelyek a fehér mágus felszerelését képviselik, milyen folyamatosan bővült.

El tudnék még elmélkedni sok más négyességen, de az a néhány, amelyet itt az imént felidéztünk, elegendő, hogy bemutasson valamit a felismerésből, amelyre a jelölt törekszik. Az egyetlen, amiről még említést fogok tenni, az, amelyre mint ibolyaszínű négyre utaltam, vagyis a négyfajta energia, amely a természeti világban minden forma éltető, vagyis étertestét alkotja. Itt is van három magasabbrendű és egy alacsonyrendű, ami mindig az istenség három aspektusára, vagyis alapelvére utal, valamint a formára, amelyen keresztül e háromnak meg kell nyilvánulnia. A szellem, a lélek és a test ugyanazt az eszmét fejezik ki, más-más szemszögből, azon kívül mint ami összműködésükből létrejön. Mindig emlékezni kell rá, hogy a Valóság szempontjából, amit a sűrű, megfogható és objektív fizikai testnek nevezünk, nem más, mint illúzió. Újra és újra elmondják az ősi írások, hogy az nem alapelv. Miért van ez így? Mert csupán jelenség, amit a három magasabbrendű összevegyülése és a negyedik hoz létre. És ez a jelenség az emberi agy kitalálása és koholmánya. Nem parabolikusan beszélek; csak tényeket jelentek ki a természetről, és valamit, ami lassanként megérik mindkét félteke filozófusainak gondolkodásában. Mind a naprendszerben, a mikrokozmosz makrokozmoszában, mind pedig a mikrokozmoszban jelen van a három magasabb sík, amelyek megtestesítik az alapelveket és létrehozzák a dinamikus célt, valamint mind az Isten, mind az ember étertestének négy szintjét képviselik, az energia vagyis fizikai szemszögből nézve. Ami az összes alak fizikai testét illeti, ez a négy a fizikai sík éteri részének négy szintjét tükrözi. Ez a négy éteri szint, vagyis az éltető szubsztanciának ez a négy fokozata minden anyagi tárgy vagy jelenség "igazi formáját" képviseli, és ezek fogékonyak a szellemi energia négy magasabbrendű fajtájára, amelyeket rendszerint isteninek hívunk. Ez a viszony az eredeti hármasság és annak összeolvadási síkja, valamint az éteri visszatükrözés között minden formában megtalálható, aszerint az energia fajta szerint, amely az uralkodó. A természet mind a négy világában mind a négy fajta megtalálható, de a negyedik éteri nagyobb fokban található meg az ásványvilágban, mint az emberiben, míg a négy éter legmagasabb rendűje nagyobb mértékben található meg az emberiben, mint a másik három világban. Amit itt elmondok, alkalmas lehet a neofita összezavarására, hiszen az energia, dinamikus cél, vitalitás és éteri szubsztancia nem sokat jelent a kezdőnek, csak jelezni segítenek bizonyos ismeretet, amit a fehér mágiában tevékenykedőnek fel kell fognia. Ezt illusztrálhatnám például azzal a megállapítással, hogy az ásványvilágban, Isten felől nézve a természet negyedik világában, az idő és tér szemszögéből az elsőben, a negyedik kozmikus éterrel (buddhikus energia) fog dolgozni, a negyedik fokozatú étert alkalmazva a saját testében, mint közvetítőt, és így tovább, a természet másik három világával kapcsolatban is. Egy titok még nem tárult fel, szerencsére, s ez arra vonatkozik, hogy vajon a világos ibolya a legmagasabb, vagy a négy közül a legalacsonyabb rendűnek a színe-e, és ez még egy ideig nem is lesz feltárva.

A különböző négyességek elgondolása, amit a fehér mágusnak meg kell értenie, és azok a minősítések, amelyekkel rendelkeznie kell, mielőtt engedélyt kap, hogy továbbhaladjon mágikus munkájával, elvezetnek az alábbi kérdéshez: van valami alapvető formula vagy javaslat, ami a mágikus tevékenységet kell hogy uralja?

Ez a kérdés, persze, túl általános és homályos, de amíg az emberi elme befogadóképessége nem lesz nagyobb, mint jelenleg, ilyen kérdések elkerülhetetlenek. Azonban adhatok egy rövid választ, amely magában foglalja a teljes folyamat kulcsát. Ha helyesen értelmezzük, irányítani fogja a munka módszerét, és a fehér mágiában tevékenykedő gondolati életét. Válaszom ez: az erők hozzák létre a lecsapódást. Ezekben a szavakban benne van a teljes történet. Összefoglalja az Alkotó történetét és minden emberi lény élettörténetét és az őt körülvevő állapotokat. Mindenről számot ad, ami van, és az újraszületés hátterét adja. Ezeket az erőket a gondolat hatalma hozza mozgásba, és ezért van az, hogy a ránevelésben, hogy alkotók legyenek, és a tanításban, hogy uralkodni tudjanak saját sorsuk felett, az emberi faj tanítói a jelölteknek az elme aspektusával kezdik. Azt hangsúlyozzák, ami az erők felett uralkodni fog; azzal foglalkoznak, ami az objektív formát létrehozza, amit ők minősítenek, ők látnak el energiával és ami teljesíti a Gondolkodó feladatát.

Tehát a gondolkodó a lényeges tényező, és nyilvánvalóvá válik számotokra ezáltal, miközben e szavakat tanulmányozzátok, hogy mi is megy végbe manapság a világban. Modern civilizációnk iránya minden hiba és tévedés ellenére a gondolkodók kinevelése. Az oktatás, könyvek, utazás a maga sokféle és változatos formáiban, a tudomány és a filozófia kijelentései és a vallásosnak nevezett belső ösztönzés, ami tulajdonképpen az igazság és annak mentális igazolása felé való törekvés - mindezeknek a tényezőknek egyetlen célja van, hogy gondolkodókat neveljen ki. Egy valódi gondolkodóval egy kezdő alkotót nyertünk, olyat, aki (előbb tudattalanul, de később tudatosan) a hatalmat a "létrehozás"-ért, vagyis az objektív formák kialakításáért gyakorolja. Ezek a formák vagy összhangban lesznek az Isteni céllal vagy tervvel, s ennek következtében elő fogják mozdítani a fejlődés ügyét, vagy pedig személyes, elkülönülő, önző célokkal jellemezhető szándék fogja hajtani őket, és ezért a visszahúzó erők és anyagi elemek munkájának részét fogják képviselni. Természetük feketemágikus lesz.

Megint megjelenik a négy:

1. A gondolkodó.

2. A hatalom.

3. A hatalom minősége.

4. A következmény (lecsapódás).




A GONDOLATFORMÁK KÖVETKEZMÉNYE


Mi egy következmény vagy 'lecsapódás'? Sokféle meghatározás adható, de legtöbbje - lévén hogy szavakba van öltöztetve - sokat veszít igazi jelentéséből, de bizonyos elgondolást az alábbi meghatározások nyújthatnak:

"Egy lecsapódás egy bizonyos formában rendezett energiahalmaz valamely alkotó Gondolkodó elgondolásának kifejezése végett, amelyet gondolatának természete minősít és jellemez, és amelyet e sajátos formában tart, amíg csak a gondolat dinamikus marad."

Ezek a szavak megpróbálják kifejezni azt a szimbólumot, amit ugyanebben az ősi könyvben, vagyis összeállításban találunk, amelyre már korábban utaltunk a XIII. Szabály végiggondolásakor. Ezek a szimbólumok bizonnyal a régmúlt időkben keletkeztek és ha szabad így kifejeznem, a Gondolkodók munkaeszközeit képviselik, Akik fajunk és bolygónk fejlődésének irányítói. Ezt a sajátos szimbólumot a következőképpen lehet körülírni:

Egy izzó nap alkotja a hátteret és e nap kellős közepén egy szem jelenik meg; lefelé vetülve e szemből jobbra egy energia áram tör elő, fénysugár formájában. Kifelé sugárzik, végefelé elszélesedik egy második körbe és e körben egy máltai keresztre emlékeztető kereszt van. A kereszt közepén egy másik szem és a szemen belül a szent szó. A kereszt szárai között, tehát egy másik keresztet formálva van a svasztika, melynek karjai a máltai kereszt mögül emelkednek ki. A lapnak, amelyen ez a szimbólum található, az alján négy geometriai forma van. Ezek közül néhányra már utal H.P.Blavatsky, és ő is erről az ősi képről vette. Ezoterikusok jól ismerik, de ritkán alkalmazzák alkotó munkájukhoz. Ezek a kocka, az ötágú csillag, a hatágú csillag és a nyolcoldalú gyémánt, egymásra helyezve. Tehát ezek képviselik a szimbólum alakját. H.P.B. ugyancsak utal a pontra, a vonalra és a körre, de ezeket, a háromszöggel együtt, az Istenségre és a megnyilvánult világegyetemre alkalmazták külsődlegesen. Később e többi formát is külsődleges értelemben alkalmazni fogják Istenre és emberre. De ez csak akkor következik be, ha a Kortalan Bölcsesség igazságait egyetemesen fel fogják ismerni.

A gondolkodás törvényei az alkotás törvényei, és a teljes alkotó munka az éteri szinten megy végbe. Ez gyakorlatilag egy második formulát képvisel. A naprendszer Alkotója figyelmét a mi rendszerünk négy magasabbrendű síkján végzett munkára összpontosítja. Az alsóbb három, amely a kozmikus sűrű fizikai síkot képviseli, következmény jellegű. Ezek objektívek, mert az űr anyaga fogékony, vagyis vonzza őt a négy magasabbrendű éteri rezgés ereje. Ezeket a maguk részéről motiválja és cselekvésre indítja az isteni gondolat dinamikus hatása. Van egy hasonló eljárás, amelyben az ember az érdekelt. Mihelyt az ember gondolkodóvá válik, és meg tudja fogalmazni a gondolatát, kívánja annak megnyilvánulását és a négy étert "felismerése" révén energiával látja el, a sűrű fizikai megnyilvánulás elkerülhetetlen. Magas vagy alacsonyrendű vággyal színezett és gondolatának erejével életrekeltett pránai energiájával az űrben lévő fogékony anyagból éppen annyit fog vonzani, amennyire szüksége van, hogy formájának testet adjon.

Sokat foglalkozik ezzel az Értekezés a Kozmikus Tűzről, de minthogy ezeket az Utasításokat arra szántam, hogy a jelölt belső fejlődésével foglalkozzanak, nem foglalkozom tovább e gondolatokkal azon túl, hogy megjósolom, hogy a tudósok figyelmét ötven éven belül a lecsapódások igazi jelentősége le fogja kötni. Az okkult tanulók jól tennék, ha a tárgyat alaposan végiggondolnák. Kétféleképpen lehet megközelíteni. Először is van az objektív világ tanulmányozása, amelyben az egyes jelölt maga is jelen van. Végig kell hogy gondolja azt a tényt, hogy megnyilvánulásának teste egy "lecsapódás", azaz erővel telített gondolatának és vágyának, valamint a négy éter "felismerésé"-nek eredménye. Szükséges megértenie, hogy ez a forma, amelyet alkotott, éppen addig fog kitartani, amíg gondolatának dinamikus ereje összetartja azt, és hogy fel fog szívódni mihelyt (okkult módon szólva) "leveszi róla a szemét". Azt is fontolóra kell vennie, hogy környezete, a csoportgondolkodók összessége munkájának az eredménye - a csoporté, amelyhez maga is tartozik. Ezt az elgondolást követni lehet visszafelé végig egy családi csoporttól a szoros kapcsolatban álló lelkek csoportjáig, akik a mentálsík egy magasabb szintjén alkotnak csoportot és onnan tovább, a világegyetem hét nagyobb gondolkodójáig, a hét sugár Uráig. Ezt a hetet viszont a három legmagasabb mágikus munkás, a megnyilvánult Háromság lendíti cselekvésre. Idővel ezt a Hármat úgy fogják felismerni, mint akik megfelelnek az Egyetlen Alkotó, a Meg-nem-nyilvánult Logosz gondolatának.

A "felismerés" szó az egyik legfontosabb az okkultizmus nyelvében és a Létezés Misztériumának kulcsa. Köze van a karmikus tevékenységhez, és tőle függenek az Idő és Tér Urai. Nehéz ezt egyszerű kifejezésekkel ábrázolni, de szinte azt lehetne mondani, hogy Magának az Istennek a problémáját is magában foglalja, azaz hogy Neki magának is egy háromrétegű felismerésben kell megnyilvánulnia:

  1. A múlt megismerése, amely szükségszerűen magában foglalja az űr anyagának megismerését elmúlt asszociációk segítségével, amelyeket a gondolat és a cél már átszínezett.

  2. Az életek négy fokozatának felismerése ismét csak elmúlt asszociációk révén, amelyek képesek felfogni az Ő jelenre vonatkozó gondolatát, tehát kivitelezni tudják az Ő tervét, és együtt tudnak működni Vele, alávetve egyéni céljaikat az egyetlen isteni tervnek.

  3. A célkitűzés felismerése, amely már létezik az Ő Elméjében. Ez viszont szükségessé tesz egy egyetlen pontra irányított összpontosítást a célra, valamint a célkitűzés érintetlenül tartását az alkotó munka viszontagságai közepette, és a sok isteni Gondolkodó hatóereje ellenére, akiket Hozzá az eszme hasonlósága vonz.

Reménytelen kísérlet elkerülni a személyes névmások használatát, amikor képletesen és szimbolikusan beszélünk. Ha egy tanuló észbe veszi, hogy egy ilyen kísérlet, a kozmikus alapelvek és koncepciók szavakra redukálása, önmagában is nevetséges, és hogy egyetlen lehetséges dolog, amit tehet, hogy egy képpel szolgáljon, akkor nem fordulhat elő baj. De a képek változnak, amint a fejlődés halad a maga útján, és a mai kép egy későbbi időben nem jelenthet többet, mint egy gyermek éretlen firkálmánya. Egy új képet kell ekkor bemutatni, egyszerűbbet és harmonikusabbat és szebbet, egészen addig, amíg aztán ez is túlhaladottnak fog látszani.

Egy alacsonyabb szinten ugyanilyen felismerések uralják a szoláris Angyal tevékenységét a testetöltés és a fizikai síkon való megnyilvánulás munkájának folyamatában. A maga részéről fel kell hogy ismerje az emberi kifejezés három síkjának anyagát, amelyet már, elmúlt asszociációk révén, átszínezett rezgésével; meg kell ismernie azon életcsoportokat, amelyekkel kapcsolatba került és amelyekkel ismét együtt kell dolgoznia. Végezetül, egyetlen testetöltés kicsiny ciklusán át végig ragaszkodnia kell céljához, és meglátni, hogy minden egyes élet e cél felé mozdul előre egy teljesebb megnyilvánulás és befejezettség felé.

Az emberi lénynek is, aki alkotó gondolkodóvá akar válni, a munkája analóg vonalak mentén halad. Alkotó munkája akkor lesz sikeres, ha fel tudja ismerni gondolkodásának irányát, amint ez az irány jelenlegi érdeklődésein át megmutatkozik, lévén hogy ezek a múltban gyökereznek. Sikerülni fog ez, ha fel tudja ismerni azon életek csoportjának rezgését, akikkel alkotó munkája egy vonalban halad, mert ellentétben az Istenséggel a naprendszerben, ő nem működhet egyedül és magányosan. És vajon ki tudja megmondani, hogy a létnek azokban a magasabb szféráiban, amelyekben a mi Istenségünk játssza szerepét, Ő szabadabb-e egyáltalán a kozmikus csoportbefolyásoktól, mint az emberi egyén a környezeti impulzusok hatásaitól? Fel kell ismernie a feladatot, amelyhez bölcsnek találja egy gondolatforma megépítését, és ezt a célt következetesen és egyenletesen szem előtt kell tartani a tárgyiasítás teljes időszaka során. Ezt hívjuk egy pontra irányított figyelemnek, és ez az alkotó munka a meditációs folyamat - jóllehet még nem felismert - egyik célja. Eddig a hangsúlyt az összpontosított figyelem elérésére, és amikor azt elértük, a lélekkel, a szellemi gondolkodóval való érintkezés felvétele szükségességének elérésére helyezzük. A további évtizedek során alakul ki az alkotás technikája. Amikor a lélek, az elme és az agy egyesült és az egyesítésben bizonyos könnyedségre tettünk szert, az alkotómesterségre vonatkozó további utasításokat kapunk. A meditáció az első alapvető lecke, amit az ember kap, amikor megszerezte a képességet, hogy a mentálsíkon működjék.

Az újraszületés kerekének nagyciklusa folyamán "a Szoláris Angyal elgondolása határozott konkrétságot ér el" (Kozmikus Tűz). Minden élet meglátja a kezdeti cél tisztázódását és az idő szó szerint egy gondolat hossza. Ugyanez az alapvető igazság áll minden forma megalkotása mögött a fizikai síkon, akár egy ember önös érdekeire irányuló sürgető vágyat megtestesítő gondolatformáról van szó, akár arról a gondolatformáról, amit csoportnak vagy szervezetnek nevezünk, és amit önzetlen célok éltetnek, és ami valamelyik tanítvány emberiséget segítő módszereit testesíti meg. A csoportmunkát támasztja alá, a csoportot entitásnak tekintve. Ha egy csoport fel tudja fogni e ténynek az erejét és "felismeri" lehetőségét, egy pontban rögzített feladata és a szellemi célkitűzésre irányuló összpontosított figyelme révén a világ megváltásában csodák végrehajtására képes. Mindenkihez szólok, aki olvassa ezeket a szavakat, újra szentelje oda magát és ismerje fel a lehetőséget, amit a világban való hasznosságra irányuló egyesített erőfeszítésre kap.

Nem lesz haszontalan itt, ha egészen egyszerűen fejezem ki azokat a kívánalmakat, amelyek szükségesek az egyéni szellemi célok és a csoport szellemi célok manifesztációjának véghezvitelére. Ezek három szóban összegezhetőek:

l. Erő

2. Elfogulatlanság

3. Nem-kritizálás

Gyakran használunk egyszerű szavakat, és a mindennapi értelmezésük miatt igazi jelentőségük és ezoterikus értékük elvész.

Hadd adjak elő néhány gondolatot ezek mindegyikére vonatkozóan csupán a fehér mágia alkotó munkájában való alkalmazásukra.

Az erő kifejezése két tényezőtől függ:


a/ egyetlen célra irányultság

b/ a gátló tényezők hiánya


A tanulók csodálkoznának, ha indítékaikat úgy láthatnák, ahogyan mi látjuk, akik a tapasztalatok szubjektív oldalán vezetjük őket. A kevert indíték általános. A tiszta indíték ritka és ahol van, ott mindig siker van és eredmény. Az ilyen tiszta indíték lehet teljesen önző és személyes, vagy önzetlen és szellemi, vagy a kettő közötti, amiben a jelöltek érdekelve vannak, különböző fokozatokban keverve. Mindenesetre amennyire tiszta a szándék, és kizárólagos a cél, olyan lesz a hatékonyság.

A Mesterek Mestere mondta: "Ha a te szemed egyetlen, akkor tested telve lesz fénnyel". E szavak, amelyeket Ő jelentett ki, adják meg azt az alapelvet, amely minden alkotó munka mögött meghúzódik, és mi csatlakozni tudunk az Ő általa szavakba öltöztetett eszméhez azzal a szimbólummal, amit korábban körülírtam ebben az Értekezésben. Erő, fény, életerő és manifesztáció! Ilyen az igazi eljárás.

Így hát nyilvánvalóvá lesz, hogy a megnyilvánult egyed, az ember, arra van ösztönözve, hogy kutatásaiban élénk legyen és törekvéseit munkálja ki. Ha ez a törekvés elég erős, akkor arra kap ösztönzést, hogy képességet szerezzen "elméjét következetesen a fényben tartani". Ha ezt meg tudja tenni, erőre tesz szert és elnyeri az egyetlen szemet, amely a benne lakó isteni dicsőségéhez fog vezetni. Természetesen mielőtt nem lesz urává ennek a fejlődési folyamatnak, azelőtt nem lehet hatalmat rábízni. Az eljárás a következő: az egyéni jelölt elkezd létrehozni valamit, ami az ő életében a lélek célja a fizika síkon. Átalakítja a vágyat törekvéssé, és ez a törekvés életfontosságú és valóságos. Megismeri a fény jelentését. Amikor elsajátította a meditáció technikáját (ezzel jelenleg bizonyos létező iskolák foglalkoznak) tovább haladhat a hatalom kézbentartásában, mert addigra már megtanulta, hogy isteni Gondolkodóként működjék. Most már együttműködő és érintkezésbe lépett az isteni Szándékkal.

Amint azt minden igazi tanuló tudja, az akadályok száma légiónyi. Hátráltatók és buktatók szép számmal vannak. Az egyetlen célra irányultságot megvalósítani alkalmasint csak fennkölt pillanatokban lehet, de ez nem mindig adódik. Hátráltat a fizikai természet, örökölt és környezeti problémák, a jellemünk, az idő és a körülmények, a világ karmája éppúgy, mint az egyéni karma. Mit lehet tenni? Csak egyetlen szóval tudok erre válaszolni és ez kitartás. A kudarc sohasem akadályozhatja meg a sikert. A nehézségek a lélek erejét növelik. A siker titka mindig is a helytállás és az, hogy személytelenek legyünk.

A második követelmény az elfogulatlanság. A fehér mágia munkásának mentesnek kell maradnia, amennyire csak lehet attól, hogy azonosítsa magát azzal, amit alkotott vagy szándékszik alkotni. Minden jelölt számára az a titok, hogy gyakorolja a szemlélő magatartását, a néma figyelőét, és hadd hangsúlyozzam a szót: néma. Számos igaz mágikus munka válik semmivé a munkás és építő hibájából a némaság megtartásával kapcsolatban. Az idejekorán mondott beszéd, a túl sok fecsegés elpusztítja, amit megalkotni kívánt, gondolatának gyermeke halva születik. A világ mezeje minden munkálkodójának fel kell ismernie a néma elfogulatlanság szükségességét. Az ezeket az Utasításokat olvasó minden tanuló előtt álló munkának tartalmaznia kell az elfogulatlan magatartás gyakorlását. Az értelmi elfogulatlanság teszi képessé a gondolkodót, hogy mindig a magas és titkos helyen tartózkodjék, és a békességnek e központjából hajtsa végre nyugodtan és erőteljesen a munkát, amit maga elé kitűzött. Az emberek világában működik; szeret, megbékéltet és szolgál; nem fordít figyelmet személyes tetszéseire és nemtetszéseire, vagy előítéleteire és elfogultságaira; úgy áll, mint az erő sziklája, és mint egy erős kéz a sötétben mindenki számára, akivel kapcsolatba kerül. Egy személyileg elfogulatlan magatartás és ugyanakkor szellemileg megkötött magatartás megélése az emberi élet gyökereibe vág, de ezerszeresen meg fog fizetni mindazért, amit elvág.

Sok mindent írtak már a megkötöttségre vonatkozóan és az elfogulatlanság kifejlesztésének szükségességéről. Hadd kérjek meg minden tanulót, a jelen helyzet sürgetésében, hogy ne csak olvasson és gondolkodjon ezen nagy igyekezettel, hanem kezdje el gyakorolni és bemutatni.

A nem-kritizálás a harmadik kívánalom. Mit mondjak erről? Miért tűnik ez olyan lényeges kívánalomnak? Mert a kritikus magatartás (az elemzés, és ennek következtében az elkülönülés) a mentális típusok jellegzetes jellemzője, valamint minden koordinált személyiségé is. Mert a kritizálás erőteljes tényező az értelmi és érzelmi szubsztancia tevékenységbe lendítéséhez, és így erős benyomást gyakorol az agysejtekre, és a szavakban való kifejezésre. Mert a kritikai gondolkodás hirtelen rohamában a teljes személyiség hatékony összműködésre serken, de rossz irányúra, és pusztító eredménnyel. Mert a kritika az elme alsóbbrendű képességeihez tartozik, sérteni tud és sebezni, és senki emberfia nem haladhat előre az Úton, amíg sebeket oszt és tudva fájdalmat okoz. Mert a fehér mágia munkája és a hierarchikus feladatok véghezvitele alapvető akadályokba ütközik annak művelői és a tanítványok között fennálló kapcsolatokban. A jelen lehetőségeinek szorításában nincs idő arra, hogy a munkások között kritizáló szellem uralkodjék. Egymást és a munkát hátráltatná.

Én a magam részéről egy bizonyos fajta sürgetést érzek. Arra ösztönzök mindenkit, aki ezeket az Utasításokat olvassa, hogy feledkezzék meg tetszéseiről és nemtetszéseiről és tekintsen el a személyiségéből eredő akadályoktól, amelyek kikerülhetetlenül jelen vannak benne, és mindazokban, akik a fizikai síkon működnek személyiségüktől hátráltatva. Minden munkást arra ösztönzök, hogy emlékezzék, itt az alkalmas idő, de határideje van annak is. Az ilyenfajta lehetőség nem tart örökké. Az emberi feszültségek jelentéktelensége, az egymás megértésének hiánya, az apró hibák, amelyeknek gyökere a személyiségben van és amelyek végtére is időlegesek, az ambíciók és az illúziók el kell hogy múljanak. Ha a munkások elfogulatlanságot tanúsítanak, tudván, hogy a Törvény működik és hogy Isten céljainak végső eredménye nyilvánvalóvá kell hogy váljék, és ha meg fogják tanulni, hogy sem gondolatban, sem szóban ne kritizáljanak, a világ megváltása nagy lépésekkel fog előrehaladni és bekövetkezik a szeretet és megvilágosodás új korszaka.





TIZENNEGYEDIK SZABÁLY


A hang kiárad A bátor lélek számára elközelgett a veszély órája. A vizek nem lehettek ártalmára a fehér alkotónak, semmi nem tudta sem megfojtani sem megfullasztani. Most tűz és láng veszélye fenyeget, és még halványan bár, a feltörő fűst is látható. És most, egy békés ciklus után, látogassa meg ismét a Szoláris Angyalt.


A Központok és a Prána
A Kezek Használata
Az Útonjárás
A Központok Felébresztése




A KÖZPONTOK ÉS A PRÁNA


Mennél jobban megközelítjük gondolkodásunkban a fizikai síkot, a mágus annál több nehézséget tapasztal, legyen bár Szoláris Angyal, aki a megnyilvánulás munkájával van elfoglalva, vagy a terv egy szakértő munkása. Ez két okból van így:

1. A sűrű fizikai anyag automatikus reagálása a szubsztanciára, szem előtt tartva, hogy a szubsztancia erő.

2. Az Univerzum tüzeivel vagy pránáival végzett munkával járó veszélyek. Ez utóbbi veszélyek azok, amelyekkel a XIV. Szabály foglalkozik.

Sokféle módja van annak, ahogy ezt a Szabályt magyarázni lehet. Tanulmányozhatjuk a Szoláris Angyal munkáját, amint megközelíti a sűrű fizikai síkot, hogy testetöltsön, és így érkezzék alkotó munkájának kritikus pontjához, amelyben a három rétegű burkolat olyan szintre jut, ahol magától értetődően és kikerülhetetlenül kapcsolatba kell lépnie az anyagi aspektussal. Ez az a szint, amelynek során, az igazságot okkult meghatározásokkal kifejezve, szó szerint fel lesz szólítva, hogy "öltözzön fel és tűnjön el a nappal fényében". A szellemi embert most egy mentális, vagy egy tűz réteg fátyolozza el. "Nedves párába" öltözött, ami ősi módja a nagy illúzióra való utalásnak. Ez a kifejezés nemcsak egy asztrális vagyis vizestest meglétének gondolatát hordozza, hanem az elme számára bemutatja azt a hatást is, amelyet e testnek gyakorolnia kell a rejtett Szoláris Angyalra. Az utóbbi a tűzön és a párán át néz, és torzulást és tükrözést lát. Azt látja, ami feltétlenül félrevezető.

A tűzburok és a páraburok mellett felölt magára egy erőáramokból szorosan összehurkolt hálót is. Ez képviseli éter- vagyis éltető testét, amely energia nádik hálója vagy szövevénye, amely nádik a maguk tízezreivel össze vannak fonódva és ebben az energiatestben bizonyos helyeket alakítanak ki, különféle erő fókuszpontokat, amelyek közül a legfontosabb a hét központ. Azonban van számos ilyen fókuszpont.

Amikor ezt az öltözéket a Szoláris Angyal magára veszi, a végső állomáshoz érkezett, és a szoláris tűz valamint a súrlódásból származó tűz kapcsolatba kell hogy kerüljön a három "legősibb tűzzel". Ezek a sűrű fizikai objektív anyag, vagyis azon materiális energiaegységek tüzei, amelyeket normális esetben a "gáznemű, folyékony és szilárd" szavakkal fejezünk ki, ami tulajdonképpen jelentés nélküli frázis és az egyetlen haszna számunkra, hogy megtanít megkülönböztetni. Ez a három ősi tűz a dörzsölés által létrehozott tűz egy aspektusa.

E pont a veszély órája a bátor lélek számára. Ez az az óra, amelyben a léleknek egyetlen egységbe kell összehoznia az étertestet és a gáznemű burkolatot, amely a szilárd fizikai burok legmagasabb aspektusa, a kézzelfogható, szerves megnyilvánulás eszköze.

Tanulmányozhatjuk ezt a Szabályt a beavatott szempontjából is, aki az erők kezelésével van elfoglalva, és aki gondolatának ereje segítségével megalkothatott egy gondolatformát. Ezt a gondolatformát egy asztrális vagyis vágyburokba öltöztette, tudatosan életre keltette energiájával és most igyekszik objektív létet biztosítani a számára és kibocsátani azt, hogy feladatát és elgondolását véghezvigye. Minden alkotó munka sarkalatos momentuma ezen a szinten található. Ez az a szint, amelyen a rezgő szubjektív formának magához kell vonzania azt az anyagot, amely szervezettséget ad neki a fizikai síkon. Ezt a tényt nem szabad elfelejteni, függetlenül attól, hogy a mágus milyen célkitűzést rendel hozzá. Egyaránt utal ez egy szervezetre, egy csoportra vagy egy társaságra; utalhat a pénz realizálódására, vagy egy elgondolás felöltöztetésére, vagyis külső megjelenítésére. A veszély pillanata a mágus számára e végső szakaszban következik. Elérkezett a finom megkülönböztetés pontjához, és ezután a mágusnak nagy óvatossággal kell tovább haladnia. Sok jó tervnek nem sikerült testetöltenie és ennek oka itt található. Egy terv végre is egy elgondolás, amely időben és térben elszabadult, hogy formát keressen magának és elvégezze a maga munkáját. Sok semmivé lesz, mert alkotója vagy az alkotó elme, amelyből kisugárzik, nem ismeri fel ezt a kritikus időszakot. Az erők helyes hozzáigazítását kell itt megszervezni, hogy se túl sok energiát, se túl keveset használjon fel a munkához. Amikor az éltető test közegén át túl sok energia szabadul fel, ekkor felcsap a tűz, amikor a szilárd fizikai sík gáznemű energiája kapcsolatba kerül az éltető éteri energiával. Így az embrió forma tönkremegy. Ahol nincs elegendő energia, azaz megfelelő kitartó figyelem, és amikor a mágus gondolatai hullámokat vetnek, akkor az elgondolás semmivé lesz, akkor a csecsemő halva születik, és semmi nem nyilvánul meg objektíve. Ennek szó szerinti megfelelése van a fizikai síkon. Számos csecsemő halva születik éppen ebből az okból kifolyólag, hogy tudniillik a Szoláris Angyal meginog szándékában és nincs benne elég érdeklődés. Számos nagyszerű eszmének ugyanígy nem sikerül valóra válnia, vagy a létben nincs tartós élete, "a nappal fényében", mert nem volt elegendő energia élő lángot fellobantani, amelynek pedig állandóan égnie kell, minden forma központjában. A veszély tehát kétszeres:

1. A tűz által való pusztulás, amely a túl sok energiabefektetésnek tudható be, valamint a túl heves szándék kifejezésének.

2. A halál-veszély az éltető erő hiánya miatt, és mert a mágus "irányított figyelme" nem megfelelő erejű és tartamú, hogy a formát létbe hívja. Az okkult törvény fennáll: az energia követi a gondolatot.

Ezt a Szabályt tanulmányozhatjuk a jelölt szempontjából is, aki dolgozni tanul az energiával és a természet erőivel, aki tanulja az éltető test jelentőségét és célját, és hatalmat nyer az éltető tüzek, vagyis a maga kis rendszere pránáinak kezelésében. Úgy tűnik számomra, hogy a mi sajátos célunk végett a megközelítésnek ez a vonala jár a legtöbb haszonnal. Ezek az Utasítások azoknak vannak szánva, akik határozottan érdeklődnek a formától való megszabadulás útja iránt, és akik igyekeznek előkészíteni önmagukat a Nagy Fehér Páhollyal való együttműködésre. Ők az első lépéseket teszik a mágikus munka terén, számukra éppen ezért elsőrendű fontossága van a tüzek és energiák megértésének, amelyekkel dolgozniuk kell. Mi tehát a figyelmünket a nagy munkának erre a fázisára szűkítjük le, és sem a lélek munkáját amint testetölt és a formán keresztül objektíve megnyilvánul, sem pedig a beavatottak munkáját, amint alkotó mágusokként működnek csoportindíték és a fejlődési terv intelligens megértésével, nem vesszük számba. Ezeket az Utasításokat arra szántuk, hogy praktikusak legyenek és közvetítsék a szükséges tanítást a tanulókhoz, akik olvasni tudnak a sorok között és akik kifejlesztik képességüket, hogy meglássák az ezoterikus jelentést a külső függönyök és külsődleges formák mögött.

Most pedig a pránák végiggondolására kerül sor és itt idézek néhány bekezdést A lélek fényéből, amely ezeknek a pránáknak a leírását adja. A II. Könyv 39. szutrájában azt találjuk, hogy a pránának öt aspektusa van, a teljes éter vagyis éltető testen át működik, éppen ezért ebből áll.


"A prána megjelenésében ötszörös, így kapcsolódik az öt tudatállapothoz, az ötödik princípiumhoz, és a gondolkodó princípium öt módosulatához. A prána a naprendszerben úgy működik mint az öt nagy energiaszint, amit síkoknak nevezünk, a tudat közvetítőjének... A prána öt megkülönböztetése az emberi testben a következő:

  1. Prána, az orrtól a szívig terjed és különleges kapcsolata van a szájjal és a beszéddel, a szívvel és a tüdőkkel.

  2. Számána, a szívtől a napfonatig (plexus solaris) terjed; köze van az élelemhez és a test táplálásához élelmiszer és ital segítségével, és különleges vonatkozásban van a gyomorral.

  3. Ápána, ellenőrzést gyakorol a napfonattól a talpig; köze van az emésztőszervekhez, az eltávolító- és a szülőszervekhez, ily módon különleges kapcsolatban áll a nemző- és az emésztőszervekkel.

  4. Upána, az orr és a fejtető között található; különleges kapcsolatban áll az aggyal, az orral és a szemekkel és ha megfelelően irányítják, akkor megvalósítja az éltető levegő és annak helyes kezelése összehangolását.

  5. Vijána, az a meghatározás, amit a pránikus energia összességére alkalmazunk, minthogy az egyenletesen van elosztva a teljes testben. Eszközei a nádik vagy a testben található idegek ezrei és egy sajátos meghatározott kapcsolatban áll a vércsatornákkal, a vénákkal és az artériákkal."

"Az étertest az erő vagy éltető test, és átjárja a szilárd hordozó minden részét. Ez a fizikai test háttere, igazi szubsztanciája. A fizikai test működése attól függ, hogy milyen az étertestet megelevenítő erő természete, az erő tevékenysége az étertestben és az étertest legfontosabb részeinek (a gerinc mentén felfelé elhelyezkedő központoknak) elevensége vagy renyhesége. Hasonlóképpen és szimbolikusan a szilárd fizikai test egészsége megfelelője lesz a légzőberendezés teljességének és annak, ahogyan ez a berendezés képes oxigénnel ellátni és megtisztítani a vért."


Azt a megállapítást találjuk, hogy az erők, amelyekből az éltető test áll, vagyis a különféle pránák, amelyekből össze van téve, kisugárzanak:


  1. a bolygó aurájából. Ebben az esetben ez planetáris prána, és így elsősorban a lépre, valamint a fizikai test egészségére vonatkozik.

  2. az asztrális világból az asztráltesten át. Ez tisztán kámai vagyis vágyerő, és elsősorban a rekeszizom alatti központokra lesz hatással.

  3. az egyetemes elméből vagy a manasz erőből. Ez jórészt gondolati erő és a torokközpontba tart.

  4. magából a lélekből. Elsősorban a fej- és szívközpontokat stimulálja."


Azt is olvassuk, hogy "a legtöbb ember erőket csak a fizikai és az asztrálsíkról kap, de tanítványok kapnak erőket a mentál és a lelki szintekről is." Végezetül ezt olvassuk:


"Segít a tanulónak, hogyha megérti, hogy a prána helyes irányítása magában foglalja a felismerést, hogy az energia a lét és a megnyilvánulás összessége, és hogy a három alsóbbrendű test energiatest, amelyek mindegyike a magasabb típusú energia hordozóját alkotja, és maguk is energiaközvetítők. Az alsóbbrendű vagy személyiségi energiák a harmadik aspektus energiái, a Szentlélek vagy Brahma aspektuséi. Az ember szellemi energiái a második aspektusé, a krisztusi vagy a buddhi erőé. Az emberiség családjában a fejlődés célja ezt a krisztusi erőt, a buddhi princípiumot teljesen kinyilvánítani a fizikai síkon, és tenni ezt az alsóbbrendű hármas burok felhasználásával."


Ez általános képet ad elmélkedésünk tárgyáról, és megadja az alapvető tényeket, amelyeknek gondolkodásunk bázisát kell képeznie. Nyilvánvalóvá válik tehát, amint a fentieket tanulmányozzuk, hogy a jelöltnek három dolgot kell tennie:

Először, meg kell ismerkednie az energiák vagyis pránák természetével, amelyek mágikus alkotását, a fizikai testet létbehívták, és amelyek olyan állapotban tartják, hogy rövidesen el tudja érni vagy éppenhogy nem tudja elérni lelkének szellemi célkitűzését. Ez a feladat magában foglalja:

  1. azon erők megismerésére jutni, amelyek különösen hathatósak élete során, és amelyek látszólag tevékenységeit irányítják. Ez eljuttatja annak a felismerésére, hogy étertestének mely központjai vannak már ébren és melyek alusznak. Ezt minden jelöltnek meg kell értenie mielőtt valóban át tudja adni magát a tanítványságra való igaz gyakorlásnak.

  2. Fel kell fognia az összefüggést ezen természeti erők között, amelyeket a saját használatára magáévá tett, és amelyek személyes, mentális, érző és éltető energiáinak összességét képviselik, valamint azoknak az erőknek az összességét, amelyek ugyancsak a természeti világban találhatók és a Makrokozmosz megnyilvánulása felett uralkodnak.

  3. Megtanulni intelligens módon dolgozni ezekkel az energiákkal, hogy három dolog megtörténhessék:

-    Harmonikus együttműködés a saját Szoláris Angyalával, úgy, hogy a szoláris erő átadhassa a maga ritmusát a lunáris erőknek.

-    Egy intelligens reagálás és csatlakozás a Világot Szolgálók csoportjához, akik bármely adott időben vállalkoznak gondolatuk hatalmával a természet erejének irányítására, és így vezetik a teljes alkotó szervet előre az isteni szándék mentén.

-    Egy olyan személyiség létrehozása a fizikai síkon, aki megfelel alkotó feladatának, és az elméből kisugárzó tevékenység azon formáira alkalmas, amelyek képessé teszik az irányító közvetítők munkájának elősegítését.

Másodszor, tanuljon meg lélekként élni és következésképpen a testtermészettel való önazonosítástól mentesen. Ez három dologgal jár:

  1. Visszahúzódási képesség a fejtudatba, és erről a magas helyről a személyes én irányítása.

  2. Hatalom azoknak az egyetemes erőknek és energiáknak a test különféle központjain való átvitelére, amelyek a világban való munkálkodáshoz szükségesek. Ezt tudatosan és forrásuk eredetének, a cselekvés módjának és a célnak, amelyhez fel kell használni, a teljes tudatában kell elvégezni. Ebben benne foglaltatik annak a megértése is, hogy az egyes központokhoz milyen erők tartoznak. Következésképpen együtt jár a központok kifejlesztésének szükségességével, hogy hatóképes állapotba hozzuk és egységes ritmusba harmonizáljuk.

  3. Alkalmasság tehát, hogy bármelyik központ segítségével tetszőlegesen működhessünk. Ez csak akkor lehetséges, ha a lélek Uralkodóként tud tartózkodni "a szemöldökök közötti trónon", és amikor a Kundalini tűz, okkult módon szólva, feléledt. Ennek a tűznek fel kell hatolnia a gerinc mentén és átégetni magát azon a hálón, amely az egyik központot a másik központtól elválasztja a "Hatalom Arany Vesszején".

Harmadszor, tanulja meg tanulmányozni bármiféle energiának a másokra gyakorolt hatását, amit személyiségén keresztül ki tud fejezni, vagy amit - ha egy beavatott és ennélfogva a Terv tudatos munkása - az ő előjoga lehet felhasználni vagy továbbítani. Embertársaira gyakorolt személyes "hatásának" alapos tanulmányozása amint közöttük él, ahogyan gondolkozik, beszél és cselekszik, megismerteti őt egy olyanfajta erő természetével, amely keresztülárad rajta. Ennélfogva annak fajtájára, minőségére, erejére és sebességére vonatkozó ismerethez juthat. Ez a négy szó elgondolkodásra és megvilágításra szorul.

  1. A jelölt által használt erő fajtája utalni fog kisugárzásának forrására, és tanulmányozása jelezni fogja számára az Entitást, akiből kiárad. A fajta ismerete választ ad a kérdésre: Milyen energiavonal mentén és melyik sugáron található ez az erő? A munkának erre az aspektusára fordított szoros figyelem hamarosan jelezni fogja a jelöltnek:

    1. ő maga melyik síkon dolgozik

    2. az ő sugarának, lelki sugarának és személyiségi sugarának természetét. Csak a harmadik fokozatú beavatott képes megbizonyosodni monadikus sugaráról.

    3. a szóban forgó sajátos tattvát, vagyis elem princípiumot

    4. a központot, amelynek segítségével közvetítheti az erőt.

    Nyilvánvalóvá lesz tehát, hogy az energiafajták tanulmányozásának gyakorlati haszna van, és arra irányul, hogy a jelölt természetének egyetlen részét se hagyja érintetlenül. Gondolkozzunk el egy percig a feladaton, amit megtanulhat az ember, aki a verbális kifejezésnél használt energiát alkalmazza a Benső Uralkodó elmélyült tanulmányozására, és aki egy beszélgetés után, vagy a mindennapi élet forgatagában való belemerülés után felteszi magának a kérdést: Miféle energiát használtam ma a beszédemben? Mi volt az az erő amit az embertársaimmal való kapcsolatra fordítottam? Akarjátok, hogy illusztráljam ezt számotokra? Hadd próbáljam ezt megtenni és próbáljam meg egyszerűvé tenni, ami olyan gyakran homályosnak és nehéznek vélhető. Tegye fel a tanuló magának a kérdést, hogy vajon a mentálisan fenntartott helyzete és a valamely különleges alkalommal kimondott szavai abból a vágyból eredtek-e, hogy akaratát átvigye hallgatóira. Ez az akaratátvitel lehet akár helyes, akár helytelen. Ha helyes, azt jelenti, hogy szellemi akaratának indítéka alapján beszélt, hogy szavai lelki céljával és elgondolásával egybeesik, és szeretet uralja azokat, tehát építőek, segítőek és gyógyítóak. Magatartása elfogulatlanságot tükröz, és nincs benne vágy, hogy testvére elméjét foglyul ejtse. De ha szavai ön-akaratból fakadnak, és abból a vágyból, hogy a maga eszméit erőltesse másokra és így tündököljön azok jelenlétében, vagy hogy ráerőltesse azokra, hogy egyetértsenek az ő következtetéseivel, akkor módszere romboló, fölényes, agresszív, vitatkozó, erőltetett, durva vagy irritáló lesz, az ő személyiségi irányulásai és hajlamai szerint. Ez jelezni fogja az első sugár erejének helyes vagy helytelen használatát.

    Legyen az erőfajta, amivel dolgozik a második sugárból való, azt hasonló elemzésnek vetheti alá. Úgy fogja találni, hogy a csoportszereteten, szolgálaton és együttérzésen alapszik, vagy pedig önző tetszeni vágyáson, érzelmeken és elfogultságon. Szavai jelezni fogják ezt számára, ha alaposan tanulmányozza őket. Hasonlóképpen, amennyiben harmadik sugárról származó erőt alkalmaz, személyes módon, úgy javaslataiban fondorlatos, érveiben fellengzős és megfoghatatlan, embertársaihoz való viszonyában manipulatív, vagy pedig mindenbe beleavatkozó fontoskodó lesz, aki tevékeny résztvevő a világ és más emberek élete irányításában, vagy pedig olyan keményen ragadja meg az uralkodás gyeplőjét a maga érdekében, hogy feláldoz mindent és mindenkit a saját ügyeskedő céljai végett. Azonban, ha ő egy igazi tanítvány és jelölt, akkor együtt fog működni a Tervvel és harmadik sugarú erőt fog alkalmazni, hogy a szellemi Valóság szeretetteljes céljait végrehajtsa. Buzgó lesz és aktív, és szavai igazságot fognak hordozni, ami mások segítéséhez vezet, hiszen elfogulatlanok és igazak.




    A KEZEK HASZNÁLATA


    Érdemes lesz itt, amikor az erő alkalmazásával foglalkozunk, némi információt adni a kezek használatáról az ilyen munkában. Az egyik Mester mondta: "Csak felfegyverkezett kézzel és győzelemre vagy vesztésre készen remélheti a modern misztikus, hogy eléri célját." Igyekszem néhány szót mondani a kezekről, mert többféle okkult tanítás van elrejtve e szavakban, mint ami a felszínen nyilvánvaló.

    A tanítványok iskolázásához hozzáférhető egyik régi könyvben e szavakat találjuk:


    "A felfegyverkezett kéz üres kéz, és tulajdonosát ez megvédi ellenségeinek vádjaitól. Ez a kéz mentes a négy szimbolikus gonosz szennyétől - az aranytól, a kéjtől, a tőrtől és a csalogató ujjtól."


    E szavak a lehető legjelentősebbek, és jó volna röviden tanulmányozni a kéztípusokat és a minőséget, ami a tanítványokra jellegzetes. Az ezoterikus tanítások minden formájában nagy szerepet játszanak a kezek, mégpedig négy okból:

    1. nyereségvágy szimbólumai

    2. erőközpontok

    3. kardforgatók

    4. ha önzetlenül használják őket

    a) a gyógyítás eszközei

    b) bizonyos kulcsok megforgatásának eszközei.


    A nyereségvágy szimbólumainak tekintve gondolni kell arra, hogy az átlagember esetében "megragadásra és megtartásra" használják őket, valamint hogy megszerezzék, amit az ember akar magának, és hogy kielégítsék önző vágyát. A szellemi ember esetében a kezek ugyancsak a szerzésvágy szimbólumai, de ő csak azt ragadja meg, amire szükség van a csoport segítéséhez, és nyomban elengedi, amit így szerzett, ennek elérésekor. A beavatott semmit sem tart meg magának; az emberi faj megváltója mindent felhasználhat, ami el van helyezve az isteni raktárakban, csakhogy nem a maga számára, csupán azoknak, akiknek segíteni igyekszik.

    Mint erőközpontok játsszák a kezek a leghatásosabb szerepet, olyat, ami kevéssé ismert. Okkult tény, hogy a tanítvány kezei (ha már elérte, hogy szerzésvágya önzetlen csoportmunkán alapuljon) szellemi energia továbbítóivá válnak. A "kézrátétel" nem üres frázis és nem szorítkozik csupán valamely vallás követőinek működésére. Az okkult kézrátételt négy aspektusból lehet tanulmányozni:

    1. Gyógyításban. Ebben az esetben az erő, amely a kezeken árad át kettős forrásból ered, két éterközponton át, a lépen és szíven.

    2. Valamely speciális központ stimulációjában. Az ebben az esetben alkalmazott energia a gerinc alapjától és a toroktól indul ki, és megfelelő szavakkal kell összekapcsolni.

    3. Az embernek a lelkéhez való csatolásában. Az itt felhasznált erőnek a három éterikus központból kell érkeznie, a napfonatból, a szívből és a szemöldökök közti központból.

    4. A csoportmunkában. Itt a fejközponton, a torokközponton és a gerincoszlop alapjánál lévő központon át a lélekből kisugárzó energia kerül felhasználásra.

    Tehát nyilvánvaló, hogy a Kezek Tudománya igen reális valami, és a tanítványnak meg kell tanulnia a különböző központokban lévő erők természetét, hogy hogyan lehet azokat továbbítani és egyesíteni, és aztán egy akarati aktussal hogyan lehet kifelé továbbítani őket a kéz csakráin keresztül. A kezek vagy közvetlenül végzik munkájukat, vagy pedig egy állandó áramlás kivetítésén át, ha az összevegyült áramlatokat megcsapoltuk, vagy indirekt módon, vagy manipulatíven. A törvény ismerete segítségével a tanítvány nemcsak hogy hasznosítani tudja a saját teste központjain átfolyó áramlatokat, hanem vegyíteni tudja azokat planetáris vagy kozmikus áramlatokkal, amiket a környezetében talál. Szónokok gyakran öntudatlanul is teszik ezt, amikor magnetikusan használják kezeiket bármily mértékben, és a hatás egy clairvoyant látása számára gyakran meglepő. Ha ezt a munkát tudatosan végzi, bármely tanítvány eszköztárához egy rendkívül hatásos tényezővel járul.

    Ebben az összefüggésben fel kell ismerni, hogy ez a dolog igen homályos valami és hogy bizonyos sugár erők kisebb ellenállás mentén haladnak balról jobbra, mások pedig jobbról balra. Bizonyos központok az energiát a balkézen át közvetítik, mások pedig a jobbkézen át. Tehát sok tudást kell elsajátítani a tudományos működéshez. Arra nincs időm, hogy részletezzem a kezek jelentését, mint kardforgatót, kivéve azt a pontot, hogy a kard sok mindent szimbolizál:

    1. Az éles kétélű kard a megkülönböztető képesség, amely lenyúlik egészen a lényének gyökeréig és elválasztja a valóságosat és igazat a hamistól és mulandótól. A lélek forgatja a mentálsíkról és úgy beszélnek róla, mint a "hideg kék acél Kard"-ról.

    2. A lemondás kardja, vagyis az a kétpengéjű bárd, amelyet a tanítvány tudatosan alkalmaz minden ellen, amiről úgy véli, hogy visszatartja őt céljától. Elsősorban a fizikai sík dolgaiban használatos.

    3. A Szellem kardja, az a fegyver, amely a tanítvány kezében levág a csoport szemeláttára, amelyet szolgál, minden akadályt ami a csoport haladásának útjában áll. Csak azok forgathatják biztonságosan, akik karjukat már egyéb kardok forgatásában is gyakorolták, és egy beavatott kezében a leghatásosabb fegyver lehet.

    Az Ősi Kommentár, amelyre már olyan gyakran utaltunk, ezt mondja:


    "Az acélra a tűz átviteléhez van szükség. Ha a belső ember ereje párosul a tenyerek csakráin átvitt energiával, az végigmegy a fénylő pengén, és összevegyül az Egynek az erejével, Aki a MINDEN. Így a Terv elvégeztetik."


    És így, tegyük hozzá, az egyed energiája meg lesz növelve a nagyobb Egész erejével.

    Az okkult könyvek és a Titkos Tanítás hasonlóképpen azt mondják, hogy minden beavatottnak gyógyítónak kell lennie; ennélfogva azt, hogy minden beavatott a tenyereit használja a gyógyítás munkájában. Tehát csak azok, akik forgatták a kardot merik a kardot letenni, és állni üres kezeiket áldásadásra emelve. Csakis a "felfegyverkezett kezet" lehet biztonságosan használni a megváltás munkájában; csakis azok, akik "erőszakkal törnek a Mennyek országa felé", és akiket okkult módon szólva úgy ismernek mint "Erőszakosokat", nyerhetik el a mennyei támogatást és használhatják azt a gyógyítás munkájában. Ezt nagyon alaposan meg kell jegyezni. Az igazi gyógyító erő csak azokon tud átáradni, akik bizonyos fokig összekapcsolódnak a hierarchiával, akár közvetlenül (a beavatás vagy haladó tanítványság jogán), vagy nem közvetlenül, a benső oldal némely adeptusa vagy fejlett gyógyítója alkalmazásában. Az embernek tudnia kell a maga helyezettségét, mielőtt igazán gyógyíthat. Ez nem vonatkozik azokra a gyógyítókra, akik nem tudatos munkások, lévén a pránának vagyis szoláris életerőnek hatékony közvetítői. Nevük légió és sok jót tesznek, még akkor is, ha időnként az általuk közvetített energia helytelen stimulálást szolgál.

    Ami a kezek használatát a kulcsok megforgatására illeti, egyszerűen csak egy utalást adok. Csak azok a kezek tudják megforgatni a kulcsot a beavatás ajtajában, akik megtanulták a "központok mesterségét", a szolgálatba állított kezek jelentőségét, a kardok forgatását és a négy tartást, ahogyan a kezeket tartani kell a csoportszolgálatban.

    Tanulmányozzátok tehát az erők fajtáit, amelyeket rendszeresen alkalmaztok; ismerjétek meg, hogy a sugárenergia mely vonala mentén jön, és így a saját magatokra és saját belső képességeitekre vonatkozóan igazabb tudásra jussatok. És hasonlóképpen bizonyosodjatok meg róla, melyik fajta energia hiányozhat belőletek és hogyan lehetne felszereltségeteket helyesen kiegészíteni.


  2. Az alkalmazott erő minősége egyértelműen attól a sugártól függ, amelyről kiáradhat. Azt kérditek tőlem, hogy tegyek különbséget a fajta és minőség szavak között. Annyit mondhatok, hogy az erő fajtája az élet aspektusra mutat, míg a minőség a tudati aspektust jelzi, és mindkettő az entitás, vagyis a lény aspektusa, aki a sugár megtestesítője. A fajta elsősorban az úgynevezett dinamikus irányításon keresztül fog megnyilvánulni, és annak erejével, ami hatást tud kifejteni. Természetesen ezt meg kell kettőzni a megfelelő minőséghez és az akcióban való jártassághoz. A minőséget inkább a vonzó magatartás hatalma fogja mutatni. A mágneses aspektusból több lesz benne, mint a fajtában. A tanulók elérhetik az általuk felhasználható erő minőségét azzal, hogy megfigyelik, mit vonzanak magukhoz a környezetükben, az emberek között és azokból a reakciókból, amelyeket az emberek tanúsítanak azzal szemben, amit a tanuló mond vagy tesz. A fajtában az akarati aspektus van túlsúlyban, a minőségben elsősorban a vágy aspektus található. Alapvetően igaz, hogy egy ember vágyainak megfelelően alakulnak az élet formái, amiket mint mágnes magához vonz.


  3. Egy bizonyos erő erőssége visszavezet bennünket a Szabályhoz, amelyet tanulmányozunk, mert az magában foglalja az igazi állhatatosság tényezőjét, és már korábban láttuk, hogy egy forma a működő életbe és valamilyen tevékenységbe való megjelenése az alkotójának állhatatos figyelmétől függ. Az energiát lehet dinamikusan vagy egyenletesen alkalmazni és az alkalmazás e két módjának a hatása különböző. Az egyiket elsősorban romboló tevékenységnél alkalmazzák, ez a dinamikus módszer. Vannak például bizonyos dinamikus ráolvasó igék, amelyeket ha az Alkotó Rombolók alkalmaznak, akkor a formákat fogják lebontani. Ezekkel persze a jelölteknek nem kell foglalkozni. Az ő fontos munkájuk az, hogy megtanulják az állhatatosság és az erősség jelentőségét. Itt szó szerint az időbeli állhatatosságról van szó, és az erősség minden egyében túl a tartósság, a kitartás, az állandóság és a kitérő nélküli előrehaladás ereje. Tanulmányozzátok tehát a leggondosabban vértezettségetek erejének fajta-dinamikáját, minőség-mágnesességét, és erősség-tartósságát. Ha bánni tudtok velük, akár rombolóan, akár építően, akár önzően, akár önzetlenül, az Egyetemes Tervvel vagy az önző és személyes tervvel összhangban, akkor tudatosan fogtok működni és tudva járhatjátok a jobb vagy a balkéz felőli ösvényt.


  4. Az alkalmazott erők sebessége e három előbbi tényezőtől függ. A sebességnek ebben az értelemben nincs lényegi kapcsolata az idővel, jóllehet nehéz volna más szót találni, amit a sebesség helyett alkalmazni lehetne. Az okozatok világával függ össze, amint azok kisugároznak az okok világából. Talán lényegi összefüggése van az igazsággal, ugyanis mennél igazabb egy indíték és mennél tisztább a szubjektív cél felismerése, annál inkább fogja követni automatikusan az erő helyes iránya és hatása. Talán pontosabban lehetne lefordítani a sebességet a "helyes irányítás" szavakkal, mert ahol helyes az irányítás, megbízható a tájékozódás, pontos a cél felismerése és a kívánt erőfajta megtalálása, ott a hatás azonnali. Amikor a lélek felismeri a kívánt minőséget és bírja az Időtlen Egy erősségét, valamint a kezdettől lévő Egy kitartását, ott az erő kifejeződésének folyamata és az ok és okozat közötti összefüggés azonnali, egyidejű és nem egymást követő. Ez aligha lesz érthető azok számára, akik nem bírnak még az örök Most tudatával. De ez az azonnali és egyidejű okozat a kulcsa a teljes mágikus munkának, és ebben a négy szóban - fajta, minőség, erősség és sebesség - a Fehér Mágus munkájának teljes története van elmondva. Többet nem merek kiadni és nincs megengedve nekem, hogy világosabban szóljak.


Egyelőre kevesen alkalmasak mágusnak és (talán szerencsére) keveseknek ébred fel mind a hét központja, hogy szabadon működhetnek a hét síkon és a hét sugárenergia hét fajtájával.

Rá kell mutatnom, hogy az energiának ezt a négy aspektusát a jelölt a maga saját természetében is tanulmányozhatja. A fizikai síkon éppen ő a kezdeményező ok, és amint ezekkel az energiákkal működik, ezek visszahatnak és reakciót váltanak ki azokból, akik érzik azok rájuk gyakorolt hatását és akik bizonyíthatják az általuk okozottakat. Ugye igaz tehát, hogy az erők világában működünk és élünk? Nincs szükségünk különleges tárgykörre vagy távoli területre, amelyben éljünk, tanuljunk és dolgozzunk, mert az energia és erő világában lakozunk; mi magunk is erő és energia egységekből állunk; erőkkel működünk, tudva vagy nem tudva, a nap huszonnégy óráján át. Okkult képzésünk tere az egész világ és a mi sajátos körülményeink és környezetünk világa.




AZ ÚTONJÁRÁS


A XIV. Szabály végiggondolása során láttuk, hogy a mágikus munkában a jelölt elérkezett az objektivitás kritikus pontjához. Arra törekszik, hogy mágikus alkotóvá legyen és végrehajtson két dolgot:

1. Újraalkotni kapcsolatteremtő eszközét úgy, hogy a Szoláris Angyalnak hordozójává legyen a Valóság kifejezésére alkalmasan. Ez magában foglalja, mint már megjegyeztük, a megfelelő fajtát, minőséget, erősséget és sebességet.

2. Felépíteni azokat a kifejezésre szolgáló alsóbbrendű formákat a külső világban, amelyeken keresztül a testetöltött Energia, az újraalkotott burkolatokon átáradva, szolgálni tudja a világot.

Az első esetben a jelölt önmagával foglalkozik, saját körülményein belül munkálkodik, és így megtanulja megismerni magát, megváltoztatni magát és újra építeni formai aspektusát. A másik esetben megtanulja szolgálni az emberi fajt és felépíteni a kifejezésnek azokat a formáit, amelyek új eszméket testesítenek meg, a felmerülő alapelveket, és az új elgondolásokat, amelyeknek uralkodniuk kell és ki kell egészíteniük fajtánk előrehaladását.

Ne felejtsük el, hogy egyetlen ember sem tanítvány, a Mesterek értelmezésében, aki nem pionír. A szellemi igazságra való reagálás, az előretekintő eszmék fölött érzett öröm és az Új Kor igazságaiba való jóleső belenyugvás nem jelentenek tanítványságot. Ha így volna, akkor a tanítványok sora hamarosan betelne, de sajnos nem ez a helyzet. A tanítványság küszöbén álló jelölt jegye a képesség a következő felismerések megértésére, amelyek az emberiség előtt állnak és a megfeszített belső munka átélésének kohójában kovácsolt erő, hogy meglássa a közvetlen előtte levő látványt, és fel tudja ismerni azokat az elgondolásokat, amelyekbe az elme szükségszerűen bele kell, hogy öltöztesse őket. Ezek a képességek feljogosítanak egy embert arra, hogy a terv elismert munkása legyen (ha nem is a világ által, de a Nagyok által elismert). Az eredmény, ami az állhatatosan tartott szellemi orientációból fakad - nem törődve a külső zavaró tényezőkkel az élet fizikai síkján - ami jelzi Azok számára, Akik figyelnek és munkásokat keresnek, hogy egy emberre rábízható-e az Ő vállalkozásuk valamely kisebb aspektusa, és a személyes alsóbbrendű én alámerítésének és szem elől vesztésének képessége a világ irányításának feladatában, lelki indíték alapján, ami kiemeli az embert a törekvő misztikusok sorából a gyakorló, ámbár misztikusan gondolkodó okkultisták sorába.

Ez, amire mi el vagyunk kötelezve, egy rendkívül gyakorlati munka; olyan mértékben gyakorlati, hogy elfoglalja egy ember teljes figyelmét és idejét, sőt teljes gondolati életét, és személyiségi feladatában hatékony kifejezéshez juttatja (amely feladatot karmikus korlátozás és örökölt hajlam kényszerített rá), valamint az alkotó és mágikus munka állhatatos alkalmazásához. A tanítványság kemény munka szintézise, intellektuális kibontakozás, állhatatos törekvés és szellemi irányulás, valamint a pozitív erőszakmentesség és a világ valóságába tetszés szerint látó nyitott szem nem hétköznapi tulajdonságai.

Bizonyos elgondolásokat a tanítvány figyelmébe kell ajánlanunk, amelyeket - a világosság érdekében - táblázatba szedünk. Hogy adeptussá váljék, a tanítványnak szükséges:


1. Tudakolni az Utat.

2. Engedelmeskedni a lélek belső indítékainak.

3. Nem szentelni figyelmet semmiféle világi megfontolásnak.

4. Mások számára példás életet élni.


Az első felszínes olvasásra ezt a négy kívánalmat, úgy tűnik, könnyű teljesíteni, de ha gondosan tanulmányozzuk, nyilvánvalóvá válik, hogy az adeptus miért "ritka virága a kutatók nemzedékének". Vegyük sorra ezt a négy pontot:


  1. Tudakolni az Utat. A Mesterek egyike azt állítja, hogy a kutatók egész nemzedéke csak egyetlen adeptust tud produkálni. Miért kell ennek így lenni? Két okból:

    Először, az igazi kutató az, aki él generációjának bölcsességével, aki korszakának legjobb produktuma és aki mégis megelégedetlen és a bölcsességre való belső vágyódásában kielégítetlen marad. A számára, úgy tűnik, van valami fontosabb mint a tudás és valami nagyobb jelentőségű mint saját korszakának és korának felgyülemlett tapasztalata. Egy lépéssel előbbre gondolkodik és igyekszik ezt meg is tenni, hogy elnyerjen valamit, amit hozzáadhat ahhoz, amit társai már elnyertek. Semmi nem elégíti ki, amíg csak rá nem talál az Útra és semmi nem elégíti ki vágyát lényének központjában, kivéve azt, amit az Atyai Házban talál. Ő az, aki, mert minden alacsonyabbrendű utat kipróbált és nem találta kielégítőnek őket, számos vezetőt követett, csakhogy rájöjjön, hogy "vakok vak vezetői". Nem maradt más számára, minthogy saját vezetőjévé váljék, és keresse meg az utat haza egyedül. A magányosságban, ami minden igaz tanítvány része, születik meg az önismeret és az önbizalom, ami alkalmassá teszi őt a maga idején, hogy Mesterré váljék. Ez a magányosság nem valamiféle elkülönülő szellemiségnek tudható be, hanem magának az Útnak a körülményei magyarázzák. Ezt a megkülönböztetést gondosan észbe kell tartani a jelölteknek.

    Másodszor, az igazi kutató az, aki azzal a ritka bátorsággal rendelkezik, ami képessé teszi tulajdonosát, hogy kihúzott derékkal álljon és a maga tiszta hangját zengesse a világ zűrzavarának kellős közepén. Ő az, akinek gyakorlott szeme van, hogy a föld ködei és miazmái mögé lásson, be a békesség központjába, amely uralkodik minden földi történés felett, és akinek gyakorlott figyelő füle van, amely (a Csend Hangjának suttogását ismerve) erre a magas rezgésre van hangolva, és így süket minden alacsonyabbrendű kábító hanggal szemben. Ez ugyancsak magával hozza a magányosságot és létrehozza azt a közömbösséget, amit minden kevésbé fejlett lélek érez olyanok jelenlétében, akik előretörnek.

    Paradox helyzet áll elő abból, hogy a tanítványnak azt mondják, hogy keresse az Utat, de nincs senki, aki ezt megmutathatja. Azok, akik tudják az Utat, nem beszélhetnek, tudván, hogy az Ösvényt a jelölt maga hozza létre, mint ahogyan a pók szövi a maga hálóját lényének középpontjából. Így csak azok a lelkek nyílnak ki virágként adeptusokká valamelyik nemzedékben, akik "Isten haragjának szőlőprésében egyedül tapostattak meg", vagyis akik (más szavakkal) maguk dolgozták meg karmájukat és okosan felvállalták az Ösvényen járás feladatát.


  2. Engedelmeskedni a lélek belső indítékainak. Irányítsák jól az emberi faj tanítói a bimbózó beavatottat, hogy gyakorolja a megkülönböztetést, és szereztessenek vele gyakorlatot a megkülönböztetés vesződséges feladatában az alábbiak között:

    a) ösztön és intuíció

    b) magasabb és alsóbbrendű elme

    c) vágy és szellemi indíték

    d) önző törekvés és isteni indíttatás

    e) a lunáris urakból kiáradó ösztönzés és a szoláris Úr megnyilatkozása

    Nem könnyű vagy hízelgő feladat rajtakapni önmagunkat és felfedezni, hogy talán még a szolgálatnak is és a vágyakozásnak, hogy tanuljunk és dolgozzunk, alapvetően önző eredete volt és a felszabadulás vágyán, vagy a mindennapi élet zűrzavaros feladatainak utálatán alapult. Aki igyekszik lelke indítékainak engedelmeskedni, annak pontosságra kell törekednie az összegezésben és hitelességre önmagával szemben, ami igazán ritka manapság. Mondja önmagának "őszintének kell lennem saját Énemmel szemben", és életének meghitt pillanataiban, valamint meditációjának elkülönültségében ne magyarázgassa a hibáját, se ne keressen mentséget magának egyetlen vonalon sem. Tanulja meg diagnosztizálni saját szavait, tetteit és indítékait, és a dolgokat nevükön nevezni. Csak így fogja begyakorolni magát a szellemi megkülönböztetésbe és felismerni az igazságot minden dologban. Csak így lehet elérni valóságot és megismerni az igazi Ént.


  3. Nem szentelni figyelmet a világi tudomány és bölcsesség okos megfontolásainak. Ha a jelöltnek szüksége van rá, hogy kidolgozza a képességét az egyedül-járásra, ha ki kell fejleszteni a képességét, hogy minden dolgában őszinte legyen, akkor ugyanígy szükséges bátorságot is gyakorolnia. Szükséges lesz következetesen szembehelyezkednie a világ véleményével, valamint e vélemény legjobb kifejezéseivel is, méghozzá gyakorta. Meg kell tanulnia a helyes dolgokat tenni, ahogyan ő látja és tudja, tekintet nélkül a föld legnagyobbjainak és leggyakrabban idézettjeinek a véleményére. Csak önmagától szabad függenie és azokon a konklúziókon, amelyeket ő maga vont le a szellemi egyesülés és megvilágosodás pillanataiban. Itt vall kudarcot olyan sok jelölt. Nem teszik a lehető legjobbat, amit tudnak; elmulasztják, hogy részleteiben is úgy cselekedjenek, ahogy belső hangjuk mondja, elvégezetlenül hagynak bizonyos dolgokat, amelyekre indíttatva vannak a meditáció pillanataiban és elfelejtik kimondani a szót, amelyet szellemi mentoruk, az Én, sürget kimondaniuk. Ezeknek az el nem végzett részleteknek az összességében mutatkoznak meg a nagy kudarcok.

    A tanítvány életében nincsenek jelentéktelen dolgok és egy ki nem mondott szó vagy el nem végzett cselekedet lehet az a tényező, ami visszatartja az embert a beavatástól.


  4. Mások számára példás életet élni. Kell nekem erről többet mondanom? Úgy tűnik, nemigen kell, és mégis itt van megint valami, amin az emberek elbukhatnak. Végülis mi a csoportszolgálat? Egyszerűen a példás élet.

    Az a Kortalan Bölcsesség legkiválóbb képviselője, aki minden egyes nap azt a helyet foglalja el, ami a tanítványt megilleti. Nem azon a helyen él, amiről azt gondolja, hogy ott kellene lennie. Talán minden tulajdonság közül, ami a kudarcok legtöbbjét okozza az adeptusságra jelöltek között, a gyávaság vezet. Az emberek elmulasztanak ott boldogulni ahol vannak, mert találnak okot, ami elhiteti velük, hogy máshol kellene lenniük. Az emberek szinte öntudatlanul is menekülnek a nehézségek elől, a diszharmonikus körülmények elől, amelyek magasrendű cselekvést igényelnének és amelyek olyan helyezettségűek, hogy az emberből a legjobbat hozzák elő, feltéve hogy ott marad. Menekülnek önmaguk elől és mások elől, ahelyett hogy egyszerűen élnék az életet.

    Az adeptus nem mond ki olyan szót, amely sérthet, bánthat vagy sebezhet. Éppen ezért a beszéd jelentőségét meg kellett ismernie az élet zűrzavarának közepette. Nem veszteget időt az önsajnálatra vagy önigazolásra, hiszen tudja, hogy a törvény oda helyezte őt, ahol van, és ahol a legjobban tud szolgálni, és megtanulja, hogy a nehézségek mindig az ember saját produktumai és saját mentális magatartásának eredményei. Ha hajlamosnak érzi magát az önigazolásra, akkor ráismer, hogy ez egy elkerülendő kísértés. Megérti, hogy minden kimondott szó, minden végrehajtott tett, minden pillantás és gondolat hatással van, a csoport javára vagy kárára. Hát nem nyilvánvaló ebből, hogy miért sikerül olyan keveseknek és buknak el olyan sokan?




A KÖZPONTOK FELÉBRESZTÉSE


Technikai értelemben szólva, és így igazolva az Utasítások szó használatát ezzel az értekezéssel kapcsolatban jelöltek és tanítványok számára, gondosan az eszünkbe kell vésni, hogy a jelölt fő feladata mind a benne lévő, mind pedig a világ fizikai jelenségeiben lévő energiák kezelése és külső kifejezése. Következésképpen ez magában foglalja a központok megértését és felébresztését. Azonban a megértésnek kell először jönni és a felébresztésnek csak egy későbbi időpontban, amikor eljön az ideje. Ez a felébresztés két szakaszban történik:

Először van az a szakasz, amelyben fegyelmezett életet gyakorolva és a gondolati életet megtisztítva, a hét központ automatikusan a helyes ritmus, életerő és rezgéstevékenység állapotába kerül. Ennek a szakasznak nincsenek veszélyei és a jelölt számára nincs megengedve az irányított gondolat (a központokkal kapcsolatban). Ezen azt értem, hogy nincs megengedve a gondolatait egy központra koncentrálni, és nem is próbálhatja felébreszteni vagy energiával ellátni azokat. Maradjon elmélyedve azon testek megtisztításának problémájában, amelyekben a központok találhatók. Ezek elsősorban asztrálisak, éterikusak és fizikai testek. Ne felejtse el soha, hogy a belső elválasztási rendszer és a hét fő mirigy különösen, a tényleges külső megjelenése a hét fő központnak. Ebben a szakaszban a jelölt a központok körül működik, a környezetükben lévő anyaggal foglalkozik és az élő szubsztanciával, ami beburkolja azokat. Ez az, amit a többség biztonságosan elvégezhet és ez az a szakasz, amellyel a jelöltek többsége a világban ma el van foglalva, és ennek így is kell maradnia még hosszú ideig.

Másodszor van az a szakasz, amelyben a központok, a korábbi szakasz során végzett hatékony munka révén, ezoterikusan szólva "fel lesznek szabadítva a fogházon, belül", most már a felébresztés és feltöltés határozott, módszereinek tárgyává válhatnak (egy tanító megfelelő irányítása mellett), - a módszerek a jelölt személyiségi és lélek sugara szerint különbözőek. Innen ered a tárgy nehézsége, valamint az, hogy lehetetlen általános és mindenre kiterjedő szabályokat adni.

Érdekes itt megjegyezni, hogy - jóllehet nincs a személyes gyakorlat anyagára kihatással, - előbb a megtisztítás hosszú folyamatának és később az energiával való tudományos feltöltésnek ezt a módszerét alkalmazza a világ ügyeit intéző irányító hierarchia. Állhatatosan munkálkodnak a világ anyaga megtisztításának feladatán, valamint a világ nagy mértékben való megtisztításának végrehajtásán. Ez a munka első szakasza és csak akkor lehetett általánossá, amikor az ember már igazán egy gondolkodó entitássá vált, az elmúlt néhány évszázad során, széles körben. Ez a megtisztogatás most is folyik az emberi lét minden részlegében, mert most az emberiség, de legalábbis három ötöde, a próbaidős ösvényen van. Jóléti és életszínvonal-emelési mozgalmakon, valamint a közegészségügy széleskörű terjedésén át a munka előrehalad a fizikai síkon; jogtalanságokat nyilvánosságra hozó politikai felkelések révén; gazdasági elégedetlenség révén ami végül is nem más, mint a változásért folytatott küzdelem, annak megváltoztatásáért, ami nem kívánatos, hogy az emberi egyed számára olyan életkörülményeket teremtsen, amelyek a gondolkodás irányításához, majd a gondolkodástól a lélek irányításához vezessenek; vallásos propaganda révén és a szerte a világban meglévő számos szervezet és csoport erőfeszítései révén, amelyek azt tárják az emberek szeme elé, amit szimbolikusan úgy hívhatnék, hogy "a Mennyország reménye" (a "Mennyország" szót a tökéletesség és tisztaság szimbólumaként használva) e szakasz munkája állhatatosan halad előre. Ez olyan sikeres hogy mostanára a világlelket körülvevő szenny és tisztátalanság, ami az emberiséget távol tartja igaz kifejeződésétől, felismerhető, és következésképp állhatatos törekvés mutatkozik a javulás felé. Minden a felszínre jött, és akik csak a felszínt látják, azok számára az eredmény meghökkentő és ellenőrizhetetlen. De az egész alatt a tisztaság és igazság mély folyója árad erőteljesen.

A tiszta életre való törekvés világmozgalmának és az ezt hátráltató dolgok pusztulásának egyik bizonyítéka, hogy a második szakasz munkájának beindulása már folyamatban van. A világ történetében először a hierarchia közvetlenül tud működni az emberiség testének központjaival. Így alakul most a Világ Munkásainak új Csoportja, akik a maguk teljességében szerte a világon az emberiség családja étertestének szívközpontját és "szemöldökök közötti központját" képezik. Az egyiken keresztül a szellemi élet kezdhet beáradni és életre kelteni minden központot, a másikon át a látomás látható, és a belső világokat lehet érzékelni és megismerni.

Szeretnék itt rámutatni még két dologra, és így tisztázni a teljes helyzetet. Sok zavar van a központok tárgyában, és sok téves tanítás, ami sokakat félrevezet és rengeteg félreértésre ad okot.

Először is megállapíthatnám, hogy semmi olyan tevékenység, mint a központok felébresztésére irányuló erőfeszítés nem hajtható végre, míg a jelölt kifejezett tisztátalanságra lehet figyelmes saját életében, vagy amikor a fizikai test van leromlott állapotban, vagy beteg. Akkor sem hajtható végre, amikor a külső körülmények nyomása olyan, hogy nem jut hely vagy alkalom a nyugodt és zavartalan munkára. Lényeges, hogy azonnali és összpontosított munkát a központokon csak a visszavonultság és a zavaroktól mentesség óráiban lehet végezni. Ezt nem hangsúlyozhatom elég erősen, mégpedig azért nem, hogy igazolhassam a buzgó tanuló előtt, hogy történelmünknek ebben az időszakában kevesen vannak akiknek az élete megengedi ezt a visszavonulást. Ez azonban a legáldásosabb körülmény, nem szánakoznivaló. Ezer jelölt között csak egy van azon a szinten, hogy elkezdheti a munkát az energiával a központjaiban és talán még ez a becslés is túlságosan optimista. Sokkal jobb, ha a jelölt szolgál és szeret és dolgozik, és fegyelmezi önmagát, hagyja a központjait kifejlődni és kibontakozni sokkal lassabban, ám de sokkal biztonságosabban. Elkerülhetetlenül ki fognak bomlani, és mennél lassúbb és biztonságosabb a módszer (az esetek többségében) annál gyorsabban. Az éretlen kibontakoztatás sok időveszteséggel jár és gyakran magában foglalja hosszan elhúzódó bajok csíráit.

Az emberi testben keringő tüzeknek egy akarati aktus általi fúziója eredményezi szükségszerűen az agysejtek túlizgatását. Ez a stimuláció elmebajt eredményezhet és az agy sejtstruktúráját teheti tönkre; a sejtélet hiperaktivitása belső súrlódást idézhet elő közöttük, aminek eredménye agydaganatokban és tályogokban nyilvánul meg. Ezt nem hangsúlyozhatom eléggé.

Minden laja jóga tevékenység (vagyis a központokkal való munka) mögöttes célja arra a tényre épül, hogy a testet alkotó sejtek energiája, vagyis az anyagi aspektus (a Titkos Tanításban és az Értekezés a Kozmikus Tűzrőlben "súrlódás általi tűz"-nek nevezve) össze kell hogy keveredjék a tudat tüzével. Ez utóbbi az energia, ami jelen van az anyagban, de mégis különbözik az anyag tüzétől, amely átjárja a teljes idegrendszert, és mert hogy így átjárja, érzékenységet és tisztánlátást ébreszt. Ez a kapcsolatra való reagálás oka és magával hozza a benyomás feljegyzésének és megjegyzésének képességét, mint jól tudjuk. Ezt a tüzet technikai értelemben "szoláris tűznek" nevezzük, és amikor az anyag tüzével, valamint a legmagasabbrendű isteni aspektus "elektromos tüzével" keveredik, akkor az ember lénye legteljesebb megnyilvánulására kerül sor, és ezzel a nagy munka befejeződött. De ez a legveszélyesebb vállalkozás, ha beindítjuk mielőtt a mechanizmus készen áll a vele való foglalkozásra.

Ezt a hármas összeolvadást csak akkor lehet biztonságosan végrehajtani, ha az illető magasan szervezett és kiteljesedett valaki, aki elérte már azt a képességet, hogy figyelmét a fejében tudja összpontosítani és erről a magas pontról irányítani a fúzió teljes folyamatát. Ez azzal jár, hogy tudatát vissza tudja húzni, szó szerint, az étertestbe, és ugyanakkor mégis meg tud őrizni - teljes világossággal - a fejben egy kapcsolódási pontot, és ebből a pontból tudja irányítani az automatát, a fizikai testet. Ez, siker esetén, előfeltételez bizonyos éteri körülményeket a testben. Ezek egyike bármely, a gerinc mentén található akadály átégetésének, vagyis (részleges vagy teljes) lerombolásának folyamata, amely megakadályozhatná a gerincoszlop alappontjánál lévő tűz felemelkedését, amely tüzet általában kundalini tűznek nevezzük és amely csendesen és rejtetten nyugszik, erőkkel telten a legalsóbb központban. Ez az "alvó kígyó, amelynek fel kell emelkednie és szét kell tekerednie".

A gerincben minden központ elválik a fölötte lévőtől és az alatta lévőtől, köztük egy összeszövődött védőháló van, ami éteri és gáznemű anyag különös keverékéből áll. Ezt kell elégetni és ennek kell szétoszlani mielőtt a tűz szabad teret nyer a testben. A nádik és központok teljes hálózata a háttér, és az ideg és belső kiválasztási rendszer ezeknek kifinomult ellenpárjai. Már egy kicsiny világos gondolkodás is bizonyítani fogja a rendkívüli óvatosság fontosságát, mert nyilvánvalóan közvetlen hatás éri a külső apparátust és ez a maga részéről határozottan befolyásolja azt, amit a pszichológusok "viselkedés"-nek neveznek. Négy ilyen közbeszőtt kör alakú "háló" van a gerincoszlopon található öt központ között, a következőképpen: 0/0/0/0/0 és három található a fejben. Ez a három kettéosztja a fejet és egy keresztsorozatot alkot a következőképpen:

Ez igencsak hasonlít az angol zászló (Union Jack) keresztjéhez, aminek mindig is volt ezoterikus jelentése a tanuló számára és az emberi faj fejlődésében egy bizonyos pontot jelöl. A fejben lévő kereszt elválasztja az adzsna központot (a szemöldökök közti központot) a fejközponttól, ugyanis az a homlokban lévő központ mögött van, és ugyanakkor védőpajzsot alkot az adzsna és a torok központ között.

Ezek az éteri hálók valójában korongok, amelyek forognak, illetve pörögnek a különböző központok szerint különböző sebességgel, valamint az illető központrendszerek fejlettségi foka szerint. Csak amikor ezek a hálók elégtek a felcsapó és alászálló tüzek által, lesznek láthatóvá igazán a valódi központok. Igen sok clairvoyant keveri össze a központokat védő ellenpárjukkal, ugyanis az utóbbinak sugárzása és saját fénye van.

Amikor az élet elér egy növekvően magas rezgést a megtisztuláson és fegyelmezettségen keresztül, a lélek tüze, amely szó szerint az elme tüze, a központok rezgését is megnöveli, és ez a felélénkült tevékenység kapcsolatot létesít a védő "hálókkal", vagyis a prána energia korongjaival, amelyek mindkét oldalukon megtalálhatók. Így az összműködés során ezek fokozatosan elhasználódnak, úgy hogy az idők során átlyukadnak, ha szabad egy ilyen fogalmat használnom. Sok jelölt meg van győződve róla, hogy felébresztette a kundalini tüzet a gerinc alappontjánál, és így gyors haladást ér el, holott amit elértek nem más mint, hogy átégették vagy "átdörzsölték" a gerincoszlopon néhány ponton a hálót. Az égő vagy fájó érzés a gerinc bármely részében, ha nem fiziológiai oka van, az esetek többségében a hálók egyike vagy másika átfúrásának tudható be, a hozzájuk tartozó központok tevékenységének segítségével. Ez igen gyakran fordul elő nőknél a napfonat központtal kapcsolatban, férfiaknál pedig a szakrális központtal. Az evolúciós fejlődés eredményeképpen mindkét központ kiemelkedően aktív és magasan szervezett, ugyanis ezek a fizikai alkotó természet és az érzelmi test kifejezői. Tehát az égés vagy fájdalom érzete a hátban rendszerint a központban nem megfelelő aktivitásra mutat, ami romboló hatást kelt a védelmi berendezésben és így nincs igazi indíték a szellemi kibontakozásra és felülkerekedésre. Ez utóbbira is utalhat, de nem szabad elfelejteni, hogy ahol igazi szellemi növekedés van, ott ebben az összefüggésben a fájdalom és veszély gyakorlatilag eltűnik.

Sok felesleges fecsegés van a kundalini tűz felélesztéséről, és sok a félreértés e tárgyban. Biztosíthatlak benneteket, hogy a legnehezebb dolog ez a felébresztés és csak az akarat egy határozott tettével vihető végbe, intenzív elmeösszpontosítással és az ember koncentrált figyelmével, a tudat trónján ülve a fejben. A Szabadkőműves hagyomány őrizte meg tisztán ezt a tanítást a Nagymesterré avatás szép rituáléjában. Csak ha már az ötszörös egyesített erőfeszítésre sor került, és utána a megismétlődő kudarcra, vonul végig a teljes testen az életre keltő élet, és kelti életre az igazi embert.

A második pont, amit itt érinteni szeretnék, hogy mindezt a mélyen ezoterikus munkát kizárólag a gyakorlott tanító irányításával szabad végezni. Közhelyszerűen mondják a jelöltnek, hogy "amikor a tanuló kész rá, a Mester meg fog jelenni". Ekkor kényelmesen hátradőlve leül és vár, vagy figyelmét megkísérli összpontosítani, hogy valamely Mester figyelmét felhívja, hiszen az agyába már befészkelte magát, hogy ő felkészült és elég jó. Természetesen időnként egy szellemi döfést ad magának és néha gyakorolja a fegyelmezés és megtisztulás munkáját. De állhatatos, hosszantartó, és soha nem elhajló erőfeszítés a jelöltek részéről igazán ritka.

Valóban igaz az, hogy a Mester a megfelelő pillanatban megjelenik, de a megfelelő pillanat esetlegesen bizonyos magunk által létrehozott feltételektől függ. Amikor majd a megtisztulás hosszantartó szokássá válik, amikor a jelölt tetszés szerint tudja tudatát a fejében összpontosítani, amikor a fejben lévő fény kisugárzik és a központok aktívak lesznek, akkor a Mester kézen fogja az embert. Közben övé lehet a Mester látványa, vagy láthatja a Mester egy gondolatformáját, és valóban sok jót és inspirációt kaphat a visszatükrözött valósággal való kapcsolatból, de az nem a Mester és nem utal az elfogadott tanítványság szintjére. A lélek fényének segítségével a lélek megismerhető. Éppen ezért keressétek saját lelketek fényét és ismerjétek meg lelketeket mint irányítótokat. Ha a lélekkapcsolat létrejött, akkor saját lelketek fog, ha szabad így kifejeznem magamat, bemutatni benneteket Mestereteknek. A legnagyobb tisztelettel ugyan, de hadd tegyem hozzá, hogy a Mester nem várja nagyon a megismerkedést veletek. A lelkek világában az Ő lelke és a ti lelketek összeszövetkezett és tudnak a lényegi egységről, de az emberi dolgok világában és a nagy munka folyamatában nem szabad elfeledkezni róla, hogy amikor egy Mester felvesz egy jelöltet a maga tanulócsoportjába, ez a jelölt hosszú időn át terhet és gyakran hátrányt jelent. A tanulók igen gyakran túlértékelik önmagukat, még ha a gondolatot vissza is utasítják; szubjektíve igazából szeretik önmagukat és gyakran értetlenek azzal szemben hogy a Nagyok miért nem küldenek jelet nekik, se nem jelzik figyelő gondoskodásukat. Nem fogják és nincs is rá szükség, amíg a jelölt hozzá nem szokik az ismeret teljességéhez, amit kisebb tanítóktól sajátított el, valamint könyvekből és a világ szentírásaiból. A tanulóknak a közvetlen feladatokra kell figyelniük és felkészíteni mechanizmusukat a világban végzendő szolgálatra, és le kell mondaniuk az időfecsérlésről és egy Mester kereséséről; abban kell elérniük a mesteri szintet, amiben hiányosnak mutatkoznak, és a szolgáló és küzdő életben a teljes önfeladás olyan pontjához érkezhetnek el, hogy a Mester ne találja hátrányosnak, ha Maga közelít hozzájuk.

A fentiekből nyilvánvaló, hogy én nem adhatok különleges utasításokat a központok felébresztéséhez és az éteri háló átégetéséhez, amely az energia felszabadítását fogja eredményezni, ilyen információt túlságosan veszélyes és túlságosan nyugtalanító a nagyközönség kezébe adni, akiket az újdonság iránti valamiféle vágy vezet, és hiányzik belőlük a kiegyensúlyozottság és a szükséges mentális fejlettség. Annak ideje azonban elérkezett, amikor a tényt, hogy az idegrendszer mögött egy energia test van, meg kell ismerni széles e világon, és amikor a hét központ természetét, felépítésüket és elhelyezkedésüket technikailag is fel kell fogni, és amikor kibontakoztatásuk törvényeit széles körben meg kell ismerni. De ennél többet biztonságosan nem lehet továbbadni. A központok e tudományának bonyolult természete túl sok az általános használatra. Bármely különleges esetben az átadandó tanítás és az alkalmazandó módszerek túl sok körülménytől függnek, semhogy általános szabályt és utasítást lehessen adni. Meg kell fontolni a sugarat és fajtát, a nemet és a fejlettségi fokot, de még a központok egyensúlyát is. Ezen annak a megfontolását értem, hogy túlfejlettségről van szó az egyik esetben és alulfejlettségről a másikban és hogy vajon a rekeszizom alatti vagy feletti erő van túlsúlyban, vagy hogy vajon a fő energia a központi váltóházban, a napfonatban, azaz plexus solárisban összpontosul-e. Tanulmányozni kell a fejben lévő fény minőségét és ragyogását, mert ez jelzi a lélek kontrolljának mértékét és a hordozók viszonylagos tisztaságát; a különféle éteri "hálók"-kal gondosan foglalkozni kell, valamint a háló és a központ rezgés arányával is. Az egybehangzást meg kell valósítani és ezt a legnehezebb létrehozni. Ez csak néhány a pontok közül, amelyeket a tanítónak meg kell jegyeznie, és ennélfogva nyilvánvaló, hogy csak az a tanító, aki összegező látásra tett szert, és az embert "egész"-ként, vagyis amilyen a valóságban, úgy látja, tudja megadni azokat az utasításokat, amelyek megfordíthatják a központok ősi ritmusát, fájdalom és veszély nélkül rombolhatják szét a védőburkolatokat és fellángoltathatják a kundalini tüzet a gerinc alapjától a fejen lévő kijáratig.

Ilyen tanítót akkor talál a növendék, ha életmunkájával lelke irányításával halad előre, amikor már felfogta a központok tudományának elméletét, urává és irányítójává lett asztrális természetének és az annak megfelelő központnak, a plexus solárisnak. A hangsúly a krisztusi alapelv uralmán van, amit a kereszténység az elvégzendő munka biztos alapjául fektetett le. Ez az igazság különösképpen a "nyolcas" szám tanulmányozásában testesül meg a központokkal kapcsolatban, amely, mint meg van mondva, Krisztus száma. Nyolc központ van, ha a lépet is hozzászámítjuk, mindegyikük nyolc szorzata, kivéve a gerincoszlop alapjánál lévő központot, amelynek négy szirma van, a nyolc fele. Napjainkban és az angolszász írásmódban a nyolcas szám minden központ alapvető szimbóluma, mert a szirmok valóban egymásra helyezett nyolcasok alakjához hasonlítanak. A szirom szó tisztán képi, és a központ erre a mintára alakul. Először egy kör, O; aztán két kör, amelyek érintik egymást és így egy nyolcast adnak ki, ezután ahogy a szirmok száma növekszik, az egyszerűen a kettős körök sokszorozódása, amelyek különböző szögben vannak egymásra helyezve, egyik a másik után, amíg el nem érjük az ezerszirmú lótuszt a fejben.

Végső elemzésben ezeknek a központoknak kétszeres a funkciója. Képviselik az istenség formaépítő aspektusát és tevékenységük révén létrehozzák a külső forma megnyilvánulását; aztán a fejlődési ciklus vége felé - mind a makrokozmoszban, mind a mikrokozmoszban - kifejezésre juttatják a lélekerőt és életet, és a teljesen kinyilvánított Istenfiú testetöltését eredményezik, mindazzal a hatalommal és tudással, amit az istenség tartalmaz.





TIZENÖTÖDIK SZABÁLY


A tüzek megközelítik az árnyékot, de mégsem égetik meg. A tűztől védő burok
elkészült. Énekelje a mágus a szöveget, ami összevegyíti a tüzet a vízzel.


Az Ezoterikus Érzék
A Nagy Illúzió Tagadása
Szolgálatba Hívás
Az Új Kor Csoportok és Képzésük




AZ EZOTERIKUS ÉRZÉK


Most elérkezünk a mágia utolsó szabályának áttekintéséhez. Ahogy végigjáratjuk gondolatainkat visszafelé az utasítások hosszú sorozatán, a tanításnak bizonyos alapvető vonalai kivételes tisztasággal állnak elő, amíg más vonalak az árnyékban maradnak. Jól teszik a tanulók, ha visszaemlékeznek rá, hogy bármely alapvető szövegkönyv olvasásánál (és ez is ilyennek tekintendő) egy határozott eljárást kell követni. A tanulónak először is el kell olvasnia a szövegkönyvet mint egészet, hogy kiragadhassa belőle a kiemelkedő pontokat, a tan fő vonalait, valamint azt a három-négy állítást, amelyre az egész építmény alapozva van. Kiragadva ezeket, elkezdhet foglalkozni velük és elkülöníthet alárendeltebb pontokat, amelyek segítenek megvilágítani és áttekinthetőbbé tenni a legfőbb lényeget. Ezek után sikerrel foglalkozhat a részletekkel. Ennélfogva a tanulók érdekesnek találhatják, hogy áttekintsék az utasításokat és kigyűjtsék belőlük a fontosabb pontokat; aztán folytathatják azzal, hogy betöltik a másodlagos tanításokat és végül elhelyezik a részlet-adatokat a különböző kiemelkedő fejcímek alatt. Ez ha elkészült, fogja képezni a könyv szinopszisát és rögzíti a tudást szilárdan a tanuló memóriájában.

Az egyik főbb tanítás, amely az összes utasítás közül a legvilágosabban a maga igazán ezoterikus jellegével kitűnik, az okkult tanuló magatartására vonatkozik. Ő feltehetően szubjektíve és ezoterikusan foglalkozik dolgokkal, célja, hogy a fehér mágia munkása legyen. Mint ilyennek el kell érnie és állhatatosan meg kell tartania a Megfigyelő helyzetét, távol tartva magát a megfigyelés és kapcsolat mechanizmusától; el kell fogadnia önmagáról, hogy lényegében ő egy szellemi entitás, természetében, céljaiban és munka módszerében eltérő azoktól a testektől, amelyekről úgy véli, hogy okos időlegesen elfoglalni és felhasználni őket. Tudomásul kell vennie egységét és kapcsolódási vonalait minden hasonló munkással, és így tudatos világossággal helyzete felismerésére jutni a Lények szellemi hierarchiájában. Olyan sok téves információt terjesztgetnek és olyan nagy hangsúlyt helyeznek oktalanul a rangra és beosztásra az úgynevezett lelkek hierarchiájában, hogy az értelmes és kiegyensúlyozott tanítványok most megpróbálják gondolataikat másfelé fordítani, és amennyire lehet, minden gondolatot megsemmisíteni a tevékenységek fokozatairól és szféráiról. Lehet, hogy az inga, lengése során, túlságosan messze lendül ki az ellenkező irányba és ez leértékeli a cselekvésnek ezeket a szintjeit. Azonban ne értsetek engem félre. Nem azt javaslom, hogy kísérlet történjék arra, hogy hova helyezzünk el egy embert és eldöntsük, hogy a fejlődés létráján hol is áll. Ezt ostoba módon megtették a múltban, igen tiszteletlenül a téma iránt, úgyannyira, hogy a köztudatban az egész dolog csúfságba fulladt. Ha ezeket az állapotokat értelmesen annak tekintjük, amik kitágított tudatállapotoknak, felelősségi fokoknak - akkor a személyiségi reakció veszélyét az olyan fogalmakra, mint "elfogadott tanítvány, beavatott, adeptus, Mester" el lehet hanyagolni és sok bajt el lehet kerülni. Mindig emlékezzünk rá és tartsuk be szigorúan, hogy a felismert egyéni szintünkről ne beszéljünk, mert a fejlődésben elért helyet (amit reálisan el lehet ismerni, hogy még az átlagos ember előtt van) egy tevékeny, önzetlenül szolgáló élet fogja bizonyítani, valamint az emberi faj elgondolásai előtt járó megvilágosodott látás megnyilvánulása.

A Világ Munkásai új Csoportjának összegyűjtésében a világban manapság igazi óvatosságot kell tanúsítani. Minden egyes munkás önmagáért felelős, valamint a szolgálatáért és senki másért. Okos dolog felbecsülni és megközelíteni a fejlődési állapotot, nem felállított igények alapján, hanem az elvégzett munka és a kimutatott szeretet és bölcsesség alapján. A megítélésnek a terv magától értetődő ismeretén kell alapulnia, ahogyan az megnyilvánul az emberi faj következő előrelépésének bölcs megfogalmazásában; egy kimutatott ezoterikus érzéken és egy hatáson, vagyis egy aura-erőn, amely tág, építő és befogadó.

Azt kéritek tőlem, hogy határozzam meg világosabban, mit értek az "ezoterikus érzék" szavakon. Alapvetően azt a képességet értem, hogy szubjektíven éljen és működjön valaki, állandó belső kapcsolatot tartva lelkével és a világgal, amelyben a lélek található. Ez szubjektív módon nyilvánul meg az aktívan kimutatott szereteten és az állandóan kiáradó bölcsességen át, és azon a képességen keresztül, hogy azonosítani tudja magát mindennel, ami lélegzik és érez, és közéjük valónak tekinti magát. Ezek kiemelkedő jellemzői minden igazán működő Isten-gyermekének. Tehát egy belülről fenntartott gondolkodási magatartást értek rajta, amely tetszés szerint tudja irányítani magát mindenfelé. Ez uralkodni tud és ellenőrizni tudja az érzelmi érzékenységet, nemcsak a tanítványét magáét, hanem mindazokét, akikkel kapcsolatba juthat. Néma gondolatának erejével világosságot és békét tud hozni mindenkinek. Ezzel a mentális hatalommal hozzá hangolódhat a világ-gondolathoz és az ideák birodalmához, és különbséget téve közöttük, kiválaszthatja azokat a mentális eszközöket és azokat az elgondolásokat, amelyek képessé teszik őt, mint a terv alapján dolgozót, hogy befolyásolja környezetét, és új eszményeit abba a gondolati anyagba öltöztethesse, ami lehetővé teszi, hogy azok könnyebben felismerhetőek legyenek a világ mindennapi szokványos gondolkodásában és életében. Ez a gondolkodási magatartás arra is képessé teszi a tanítványt, hogy a lelkek világa felé fordítsa önmagát és az inspiráció és fény e magasrendű helyén felfedezze munkatársait, értekezzen velük és - velük egységben - együttműködjék az isteni elgondolások végrehajtásában.

Ez az ezoterikus érzék, amire a jelöltnek leginkább szüksége van a világ történelmének ebben az időszakában. Amíg a jelöltek meg nem tudják ragadni ezt valamennyire és használni, addig soha nem alkothatják az Új Csoport részét; nem működhetnek mint fehér mágusok és ezek az Utasítások elméletiek és főként intellektuálisak maradnak számukra, ahelyett hogy gyakorlatiak és hatásosak lennének.

Ennek a belső ezoterikus érzéknek a használatához meditáció szükséges, méghozzá folyamatos meditáció a fejlődés korai szakaszában. De ahogy múlik az idő, és az ember szellemileg növekszik, ez a napi meditáció jobbára átadja a helyét egy állandó szellemi irányulásnak, és akkor a meditációt, ahogyan azt ma ismeri és van rá szüksége, többé nem fogja igényelni. Az ember és a felhasználható formái közötti elkülönülés olyan teljes lesz, hogy mindig a "Megfigyelő székében" fog ülni, és erről a pontról és ezzel a magatartással fogja irányítani az elme és az érzelmek, valamint az energiák tevékenységét, mely utóbbiak lehetővé és használhatóvá teszik a fizikai kifejezést.

Ebben a fejlődésben az első állomás és az ezoterikus érzék kultúrájának velejárója az állandó elfogulatlan megfigyelő magatartásának fenntartása.

A Világ Munkásainak új Csoportja, külsőbb soraiban, bátran a szervezett megfigyelők képzett testületének tartható. Három csoportra oszthatom őket, és tenném ezt azért, hogy a jelöltek és tanítványok az egész világon ezek ismeretében legyenek vezetve, hogy hol állnak egyénileg, és őszintén és igazán kezdhessék az értelmes munkát. Így lehet őket hozzásegíteni, hogy megtalálják a helyüket.

Először is vannak a Szervezett Megfigyelők. Ezek a jelöltek két dolgot tanulnak. Tanulják gyakorolni azt az elfogulatlanságot, ami képessé teszi őket, hogy a napi ügyek világában lélekként éljenek, és megértsék e szavak valódi jelentőségét: elkötelezettség nélkül dolgozni. Másodszor ők a világ ügyeinek azok a tanulói is, a hét részleg egyikében vagy másikában, akikre már korábban utaltunk, amikor az új csoportot a világ figyelmébe ajánlottuk. Ők az idők jeleit tanulmányozzák. Kutatják a történelem nagy drámáját, hogy felfedezzék annak fő irányát, és így kifejthessék a hétköznapi akadémikus világ és az emberi faj gondolkodói számára, amit látnak és megértenek.

Egy hármas fonál fut végig az emberi történelmen, és e három fonálnak az összejátszásában lelhető fel a fejlődés története. Az egyik fonál vezeti az emberi gondolatokat, miközben a forma-aspektus kialakulásával foglalkozik, a faj irányával; azt mutatja, hogy a fajták, országok és planetáris életünk faunájának és flórájának alakjai milyen következetesen lépést tartottak az istengyermekek lassú felemelkedésének szükségleteivel. A második fonal a tudat növekedésének megértéséhez vezet és jelzi a kiemelkedést az ösztönállapotból az értelmes tudat állapotába, és tovább abba az intuitív megvilágosodásba, ami a tudat jelenlegi célkitűzése.

A harmadik fonal magára a Tervre vonatkozik és itt az igazi ismeretlenség birodalmába lépünk. Hogy mi a terv és mi a cél, az egyelőre tökéletesen megérthetetlen számunkra, kivéve a legmagasabb rendű adeptusokat és a legkiemelkedőbb istengyermekeket. Amíg a megvilágosodott elme és az intuitív érzékenység ereje ki nem alakul az emberiség családjában, addig lehetetlen számunkra megragadni azokat az alapvető elgondolásokat, amelyek Magának az Istennek az elméjében találhatók; amíg a Beavatás Hegyének legmagasabb pontját meg nem másztuk, addig nem lehet meglátni az Ígéret Földjét a maga valóságában. Amíg a három világ korlátozásait és szükséges korlátozásait - nem léptük át, és az ember nem tud szabad lélekként működni a szellemi világban, addig ami e mögött a világ mögött van, annak rejtettnek kell maradni az ember számára éppen úgy, ahogyan az emberi létállapot és tudat lepecsételt könyv marad az állat számára. Ez hasznos és szükséges lecke, amit minden tanítványnak meg kell jegyezni.

De az idők és időszakok megfigyelői gyors előrehaladást tehetnek az intuíció megnövelésében, ha állhatatosak a meditációban, gyakorolják értelmüket és mindig egyetemes fogalmakban igyekeznek gondolkodni. Úgy tekintsenek a történelmi visszatekintésre, mint a jövőt bevezető felkészülés megjelenésére. Találják felbátorítónak amikor tudomásul veszik a tényt, hogy a lélek világa egyre inkább a fizikai sík jelenségévé válik (paradoxonban beszélek?) és végezetül a természet egy világának fogják megismerni, sőt a tudósok is annak fogják tekinteni alig két évszázadon belül. A "Szervezett Megfigyelők" képezik az új csoport külső körét és kulcsszavuk a szintézis, a nem lényeges dolgok eltüntetése és az emberi tudás megszervezése. Az emberi tudat számos területén működve egy nem szektariánus szellem lesz a megkülönböztetőjük és egy képesség, hogy alapvetően lényeges dolgokkal foglalkozzanak, és hogy az emberi kutatás különféle területeit összekapcsolják egyetlen szervezett és egységesített egészbe.

Másodszor, a Világ Munkásainak új Csoportja következő csapata a telepatikus kapcsolatteremtők. Ezeknek száma jóval kisebb, és viszonylag szoros egymás közti viszony különbözteti meg őket. Ők alapvetően egy összekötő, egy áthidaló csoport. Őket a szervezett megfigyelők külsőbb köréből gyűjtötték ki, de sokkal szélesebb körű a szolgálatuk, mint azoknak, mert sokkal igazibb ezoterikus módon dolgoznak. Érintkezésben vannak egymással, valamint a szervezett megfigyelőkkel, de hasonlóképpen érintkezésben vannak férfiak és nők csoportjával is, akik a világi csoport szívének legközepén állnak. Munkájuk három rétegű és igen nehéz. Állhatatosan gyakorolniuk kell az elfogulatlanságot, ami azt a lelket jellemzi, aki ismeri önmagát. Folyamatosan átveszik az ismeretet és információt, amit a szervezett megfigyelők halmoztak fel és a világ szükségleteire alkalmazzák azokat, valamint közreadják a tanítást. Hatékonyan dolgoznak, de mindig a színfalak mögül, és jóllehet megismerhetik őket a világban már az új csoport munkájának e korai szakaszában is, és jóllehet elismerhetik őket mint tanítókat, írókat és munkásokat, később egyre inkább háttérbe fognak húzódni és a külső körön át fognak munkálkodni. Inspirálni fogják azokat, és egyre növekvő felelősséget fognak a vállaikra helyezni; gondoskodni fognak a telepatikus együttműködés elősegítéséről a világban; és így összeszövik azokat a szálakat, amelyek végezetül is hidat képeznek a jelenlegi gát fölött, a látható és láthatatlan között és így lehetővé teszik az új világ megalkotását - amelyből, mint tudjuk, a halál ki lesz zárva, és a tudat gyakorlott egyetemes folytonossága megalapozódik. Ezért kap hangsúlyt az új csoportban e csoport tagjainak gyakoroltatása a telepatikus érzékenységre vonatkozóan. A munkások e második körének tagjait arra tanítják, hogy három irányba fejlesszék ki érzékenységüket: a fizikai testetöltésben lévő emberek gondolatai iránt; azoknak a gondolkodása iránt, akik már átmentek és még mindig gondolati testükben vannak, harmadszor pedig a szellemi Lények azon csoportja iránt, amelyik őrizőként áll a fejlődés folyamata felett és akiknek kezén megy át a kialakuló élet három fonala.

Az ő feladatuk különösen nehéz, sokkal nehezebb, mint az első csoporté, és nehezebb még az utolsóénál is, hiszen még hiányzanak bizonyos erők és a szükséges tapasztalat. Tudatuk központja az intuíció, nem pedig az egységesítő intellektus, éberségük kitárult és befogadókész. Ezért aztán ők jobban szenvedhetnek, mint a többség, és kevesen vannak, akik ezen a szinten nem túlságosan érzékenyek és nem túlságosan reagálóképesek a mindhárom világ formai aspektusából kisugárzó rezgésekre. Elfogulatlanságuk még nem teljes. Hidat képeznek s ennélfogva végtelen problémákkal foglalkoznak és reagálnak a világ fájdalmára. Ha szabad így kifejeznem magamat, túlságosan sokat látnak, de nem rendelkeznek még azzal a kiváltsággal, hogy világosan megképezzen előttük a cél, amely kétszáz évvel előttük áll. A jelen hiányosságait érzékelik. Fogékonyak a beáradó szellemi erő új áramára. Vállukon viselik az emberiség terhét, és mert valamennyire már összeszedettek, egyszerre élnek a mindhárom világban, amire kevesen képesek. Tudatában vannak a jelen lehetőségek sürgetésének, de sokak apátiájának is, s ez az oka, hogy iszonyatos nyomás alatt működnek.

Harmadszor, mind között a legbensőbb csoportot magának a Hierarchiának a tagjai képezik. Legkevésbé sem foglalkozom azzal, hogy vajon ezeket a felszabadult lelkeket fajunk Idősebb Testvéreiként, a Bölcsesség Mestereiként, a Tanúk Felhőjeként, Krisztus és az ő Egyházaként, Szuperemberekként ismerik, vagy bármilyen más meghatározással illetik őket, az emberiség vagy a hagyomány öröklött irányzatai szerint. Őket ez kevésbé érdekli. A kicsinyes veszekedések, amik a személyiségükre, nevükre és státusukra vonatkozik, mit se számítanak. Csakhogy ők a bolygó intelligens erői; kiterjedt tudatállapotuk következtében ők fejezik ki Isten Gondolatát; ők testesítik meg az intelligens, állandó és nem változó alapelvet, és rajtuk keresztül árad az energia, amit mi Isten Akaratának hívunk, jobb megértés híján. Sokkal többet tudnak a tervről, mint a Világ Munkásainak új Csoportja, mert tisztán látják, hogy mi a következő lépés, ami felé a bolygó fejlődése irányítani fogja fajunkat a következő két évszázad során. Nem foglalkoznak üres spekulációkkal egy világkorszakot lezáró végső célról. Ez meglepő lehet a be nem avatottak számos spekulációjának fényében. De így van. Tudják, hogy mindennek megvan az ideje és időszaka. Előre tekintve és intuitíven felfogva minden világ célját a közvetlen jövőben, minden egyesített erejükkel egy célra törnek, - kifejleszteni a Kapcsolatteremtők intuitív telepatikus fogékonyságát, akik hidat építenek az akadályok felett, közöttük és a fizikai világ között. Ez utóbbiak a maguk részéről igyekeznek felhasználni a Megfigyelőket. Tudók, Kapcsolatteremtők és Megfigyelők - mindnyájan szoros, még ha gyakran nem is felismert, egységben dolgoznak, és mindnyájan fogékonyak (a maguk fokozata szerint) a Logosz, a szoláris Istenség Gondolatának és Akaratának szándékai iránt.

E hármas csoport mögött állnak a Trónok, a Fejedelemségek és a Hatalmasságok, akikkel nem szükséges foglalkoznunk. A másik oldalon áll az emberiség, elgyötörve a világháború pusztításaitól rémülten a jelen szociális, vallási és gazdasági nyomásától, érzékenyen és fogékonyan a Vízöntő Kor új áramlatával betörő hatásokra és energiákra; képtelenül a megértésre és magyarázatra, és tudatos csupán a gondolat valamint a fizikai körülmények szabadságának a vágya iránt, ugrásra készen a tudás elsajátításának minden alkalmára és így termékeny talajjal szolgálva, amelyen ez az új csoport munkálkodni tud.

Láttuk, hogy minden belső gyakorlat célja az ezoterikus érzék kifejlesztése, és annak a belső érzékeny tudatnak a kibontakoztatása, amely egy embert nemcsak Isten Gyermekeként a fizikai testetöltésben tesz képessé működni, hanem úgy is, mint aki rendelkezik a tudatnak azzal a folytonosságával, amely lehetővé teszi számára, hogy bensőleg éppúgy felébredt legyen, mint amennyire külsőleg aktív. Ez a gyakorlott Megfigyelővé válás erejének kifejlesztésével végezhető el. Ajánlom e szavakat minden jelöltnek. A helyes megfigyelésben tanúsított szívós magatartás hozza magával a formától való elszakadást, az ebből fakadó erőt, hogy a formát tetszés szerint használjuk, és a véget szem előtt tartva a hierarchikus tervek előmozdítását, és így az emberiség számára való hasznosságot. Amikor a megfigyelésnek ez az ereje valamelyest létrejött, akkor a jelölt csatlakozhat a gyakorlott kapcsolatteremtők közbülső csoportjához, amely az előbb említett csoportok (a külső csoportok és a szubjektív síkon munkálkodók spirituális csoportja) között áll, közvetítve egyik és a másik között. Jó ha észben tartjuk, hogy még a Hierarchia tagjai is meríthetnek azoknak a pártatlan tanítványoknak véleményeiből és tanácsaiból, akikben bízni lehet, hogy helyesen ismerik fel és értékelik a pillanatnyi szükségleteket.

Amikor ezt a szintet elérte, és az ember tudatos érintkezésbe került a tervvel, akkor az igazi mágikus munka elkezdődhet. Férfiak és nők, akik lélekként kezdenek élni, elvégezhetik az új kor mágikus munkáját és bevezethetik azokat a változásokat, és azt az újjáépítést, amely magával hozza az új ég és új föld megnyilvánulását, amiről a világ minden Írása kifejezetten tanúságot tesz. Akkor aztán az éteri anyagban lévő erőkkel dolgozhatnak, és így létbe hívhatják azokat a fizikai síkon lévő alkotásokat és szervezeteket, amelyek megfelelő módon testesítik meg Isten életét a Vízöntő Korban, ami most köszönt be. Ez az az időszak, amire a XV. Szabály utal.

Ezek a szavak mutatják a mágikus munka elvégzését, és egyaránt igazak egy szoláris Logosz, egy planetáris Logosz, egy testetöltött lélek mágikus munkájára, valamint a fejlett emberi lényre, aki megtanult fehér mágusként dolgozni a nagy Fehér Páholy terve alapján. Ez persze utal azoknak a munkájára is, akik intellektuális eredmények segítségével megtanultak mágusként működni, de, ahogy mondják, a fekete oldalon, hiszen a mágikus tevékenységnek ugyanazok a szabályai alkalmazhatók mindkét csoportban, jóllehet a motiváló szándékok különbözőek. Azonban a fekete mágus tevékenységével nem foglalkozunk. Amit ő tesz, annak ereje múlandó hatású, a múlandót a maga ciklikus értelmében használva; de e hatásoknak a maguk idejében el kell tűnniük, és alá lesznek rendelve a fény és az élet hordozói igényeinek és munkájának.

Az árnyékos szakasz az a homályos és bizonytalan időszak, amely megelőzi a szilárd és konkrét megnyilvánulást. Nem úgy utal ez az árnyékra, mint a lélek ellentétpárjára a fizikai megnyilvánulásban. Az alkotó folyamat egyik közbülső állomására utal. Technikailag ezt a "csillagfelhők felizzási és kihunyási szakaszának" nevezzük, és ez megelőzi a stabilizáltabb és viszonylag állandó külső forma megjelenését. Egy naprendszer alakulásában ezt úgy ismerjük mint előzetes időszakot, és lehet látni, amint a csillagos égen végbemegy. Olyan állapotra mutat, amelyben a Nagy Mágus még csak munkájának kivitelezésénél tart; még nem fejezte be azoknak a misztikus igéknek, vagy azoknak a szellemi hangoknak a kántálását, amelyek a forma konkrét és megfogható megjelenését eredményezik.

A Titkos Tanítás utal a három tűzre, ezeket az ősi módon alkalmazva; a Visnu Purána pontosan ugyanabba a nomenklatúrába sorolja e tüzeket, mint H.P.Blavatsky, aki a fogalmakat az ősi Írásokból kölcsönözte. Elektromos Tűz, Szoláris Tűz, és Dörzsölés általi Tűz ha együttállásban kerül össze megteremti a megnyilvánult makrokozmoszt és mikrokozmoszt; erre az együttállásra utal az én korábbi művem: az Értekezés a Kozmikus Tűzről. Ezek a tüzek ezoterikusan egyetlen tűz, de ez a tűz hozza létre, a tanúskodó tudat szerint (maga is az evolúciós fejlődés különféle szakaszaiban) a megkülönböztetett tüzes lényeg hatását. E tüzes lényeget úgy lehet megismerni, mint ami maga az Élet, vagyis "Önfényű Világosság", vagy fel lehet ismerni mint aktív formát, amely benne van az egyetlen szubsztanciában, amit minden jelenség mögött megtalálhatunk. A mágia ez utolsó szabályában a szóban forgó tüzek maguk az anyag tüzei, amelyek megközelítik az árnyékot és (amint az Ősi Kommentár szimbolikusan kifejezi) "a második sötétségből csapnak fel a fény szellemének hívására és találkoznak a megbeszélt helyükön azzal, amely magába fogja olvasztani őket és arra a tüzes pontra felemelni, ahonnan az élő fény és sugárzó élet tüzei származnak."




A NAGY ILLÚZIÓ TAGADÁSA


A XV. Szabály mondata: "ami összekeveri a tüzet és a vizet" utal arra a hatásra, amelyet a sűrítési pont hoz létre, miután a hatást létrehozó nagy szavak elhangzottak. E szabályt szinte lehetetlen elmagyarázni és nekem nincs megengedve, hogy átadjam az igéket, amelyek ezt a folyamatot eredményezik. Csak néhány utalást lehet tenni, ami bátorítani fogja az igazi jelöltet, hogy gondolkodjék, és bizony csak bosszantani fogja az alkalmi gondolkodót, aki könnyű és gyors módszereket és formulákat keres, amikkel dolgozhat. Hő és nedvesség mindig jelen van az élet minden formájának létrehozatalában, de a nagy titok (és szinte a végső titok, amit az adeptusnak el lehet magyarázni) hogy a három tűz keveredése hogyan hozhat létre nedvességet, vagyis a vizes elemet. Ez a probléma és ez a jelenség a Nagy Illúzió alapját képezi, amelyre az ősi könyvek utalnak; a kombináció eszköze révén jön létre a maya leple. A valóságban olyan, hogy víz, nincsen; csak a vizes szféra, az asztrálsík tudja elképzeltetni ezt az illuzórikus hatást, és nincs valóságos léte. Mégis, időben és térben, és a tanúskodó tudat felismerésében ez sokkal reálisabb, mint amit rejt és amit fedez. Szavakban ezt nem tehetem világosabbá. Csak annyit lehet elárulni az intelligens tanulónak, hogy lelkének fénye (amely elméjében tükröződik) és a forma energiája (amely étertestében fejeződik ki) számára, a múlandó dualitás birodalmában, a két alapvető valóság. Asztrális tapasztalatának vizes természete, amelyben az isteninek e két aspektusa találkozni és működni látszik (ismét az illúzió, jegyezzük meg) nem más mint csillogó jelenség és okkult értelemben nincs ténybeli alapja. Minden igazi jelölt tudja, hogy szellemi előrehaladását eme illúzióktól való megszabadulás, és szellemi tudatának a szabad levegőre és tiszta fényre eresztésének meghatározásaival lehet hitelesíteni. A maga tudatában az állatvilág e két alapvető valóság másodikával működik és ezért az étertest élete, valamint az állati, vagyis materiális természeten uralkodó erő, az igazság elsőrendű kifejeződése. Az állat mégis halványan kezdi már érzékelni az illúzió világát, és bír bizonyos pszichikai erővel és érzékkel, amelyek felfogják, csak éppen nem tudják interpretálni az asztrálsíkot. Az illúzió fátyla kezd leereszkedni az állat szeme elé, de nem tud róla. Az emberi lény korszakokon át vándorolt az illúziók világában, hiszen az az ő saját alkotása. Mégis az ember, a maga részéről, a tudat álláspontjáról, rendelkezik kapcsolattal mindkét realitáshoz, és megtanulja lassanként eloszlatni az illúziót a lélek sugárzó fényének következetes növelésével. Hadd álljak meg egy pillanatra itt és emlékeztesselek benneteket, hogy a dualitás a fejlődés ívében csupán egy állomás, amely végezetül az egység felismeréséhez vezet.

Az illúzió fátyla a hajnal előtti pillanatra emlékeztet, amikor az ismerős dolgok világa ködön és párafüggönyön át látható, amely eltakarja a formák világát és függönyt húz a kelő nap elé. Ezután következik az a rövid idő, az a titokzatos és homályos időszak, amikor a valóságos el van rejtve a látszólagos mögött; akkor következik az a furcsa, eltorzult állapot, amikor a formák nem olyannak látszanak, amilyenek a valóságban, hanem elveszítik alakjukat, színüket és mélységüket. A helyes látás ekkor lehetetlenné válik. Az asztrális szakasz és az a hosszú időciklus, amelyben a nagy illúzió megtartja uralmát, éppen ezért, felülről származó szimbolikus megközelítéssel időlegesnek és átmenetinek lesz ítélve. Nem a határozottan isteni megnyilvánulás időszaka ez; nem a tiszta homálytalan tudat időszaka; nem a tökéletesített munkáé. Ez az az időszak, amelyben a félistenek járnak; ez az az idő, amelyben az igazságot csupán homályosan lehet érzékelni, a vízió csak ködösen és alkalmanként látható, ez a félig megértett Terv időszaka, és amikor valaki részleges tudással dolgozik, nehézségek és tévedések biztosan bekövetkeznek. Ez a torzulások és állandó változandóság időszaka is; miközben ez nyilvánvaló, részünk van az erők véget nem érő ide-oda rángatásában, miközben vakon és látszólag céltalanul dolgozunk. Ami az emberiséget illeti, ez az az idő, amikor az embert pára és köd takarja el, és elvész a földről (az állatvilág alapvető természetének szimbólumából) felemelkedő miazmák között. Mégis időnként ezt az időszakot nem-valóságosnak látjuk, amint a szellemi tudat hajnalfénye átszűrődik a körülölelő sötétségen. Ez a közjáték az állati tudat és a szellemi tudat uralma között, és az asztrális illúziónak ezt a közjátékát csak az emberiség családja ismeri. Nincs asztrálsík, csak a természet negyedik világának tudatában. Ugyanis az ember bizonyos értelemben "illúzió alatt" áll, amely különbözik bármely más - ember alatti vagy ember feletti - világ tudatától.

Küszködöm vele, hogy az értelmezésemet világossá tegyem. Hogyan foghatja fel valaki, aki, mint minden emberi teremtmény, alá van vetve az érzékek káprázatának, azoknak a tudatállapotát, akik már megszabadították önmagukat az asztrálsík illúzióitól, vagy amelyek nem fejlesztették még ki asztrális tudatunkat? Ezt az illúziót az elme kettős természete okozza, hiszen az ember számára az elme jelenti a mennyország kulcsát, de azt a kulcsot is, amely elzárja előtte a szellemi valóság világába vezető ajtót. A konkretizáló elvtelen elme hoz az emberiségre minden bajt. Az én-ség érzete és az elkülönülő egyéniség szelleme vitte az emberiséget a jelenlegi helyzetbe, és mégis ez a nagy fejlődési folyamat része. A kettőség tudata és a szubjektíve felfogott és ugyanabban az időben el is ismert érzékelés, hogy "Isten vagyok" és "forma vagyok", az ami az emberiséget a nagy illúzióba merítette.

Mégis éppen ez az illúzió az, ami megadja az embernek végül is a titkos jelszót az Isten országába, és magával hozza megszabadulását. Ez a maya maga az, ami segít elvezetni őt az igazságra és ismeretre; az asztrális síkon következik be, hogy az elkülönülés eretnekségén úrrá lesz, és a Kuruksetra mezején következik be, hogy az egyénileg pályázó Ardzsuna és a kozmikus Ardzsuna megtanulja a leckét, hogy a megismerő és a megismert egy. A Bölcsesség Mesterének titkos tudománya az a titok, hogy hogyan kell eloszlatni a ködöt és párát, a sötétséget és homályt, amit a tüzek egyesítése hozott létre a korai időszakban. A Mester titka az a felfedezés, hogy nincs asztrálsík; ő jön rá, hogy az asztrálsík a képzelet játéka és az alkotó képzelet nem ellenőrzött használata valamint a mágikus hatalommal való visszaélés révén jött létre. A hierarchia munkája elsősorban véget vetni az árnyékoknak és eloszlatni a nedvességet; a Mesterek célja, hogy a lélek fényét beengedjék és hogy megmutassák, hogy a szellem és az anyag két valóság, amelyek egységet képeznek, és hogy csak időben és térben, és a mágikus és pszichikus erőkkel való időnkénti visszaélés következtében jött létre a nagy illúzió asztrálsíkja, és hogy most ez olyan valóságos dologgá vált, hogy bizonyos értelemben reálisabb (az ember számára) mint a fény birodalma és a forma birodalma. Egy rendkívül érdekes értelemben igaz, hogy mivel az emberi lény lélek és mert a lélek fénye önmagán belül található, és fokozatosan egyre teljesebb sugárzású, ez maga is létre hozza az illúziót. Ez az illúzió az oka, hogy a mágikus munkát nem a megfelelő vonalak mentén vitték véghez, és hogy nem megfelelő motívumokra alapozták, és egy olyan elgondoláshoz igazították, amely erősebb, mint az átlagos munkás, ugyanis a világ illúziójának teljes ereje a fehér mágia kezdőjének minden erőfeszítésével szemben áll.

A szabályok tehát azzal a megállapítással fejeződnek be, hogy a mágus kántálja az igéket, amelyek "összekeverik a tüzet és a vizet" - de ezek a szabályok a jelöltnek szólnak. A beavatottaknak szóló ezzel párhuzamos szabályok ezekkel a szavakkal fejeződnek be: "A beavatott zengesse meg a hangot, ami egyesíti a tüzeket". Ez nagy jelentőségű és igen bátorító a mágikus munkában kezdőre nézve. Ő még jobban szeret az asztrálsíkon működni és nem is igen tudja ezt elkerülni még hosszú időn át. A növekedés jele számára tudatának állandó visszahúzódása arról a síkról, és a mentális egyensúly és mentális világosság elérése, amit alkotó munka követ a mentálsíkon. Van egy érdekes és ősi felhívás, amelyet az adeptusok irattárában találtak, és amely a mágikus munka néhány szakaszát öleli fel, természetesen szimbolikus formába öntve:


"Álljon a mágus a nagy világtengeren belül. Merüljön el a vízben és ott állja meg a helyét. Nézzen a víz mélységeibe. Semmi sem látszik formában helyesnek. Nem jelenik meg semmi, csak víz. Hullámzik a lábai előtt, körülötte és a feje fölött. Nem tud beszélni; nem lát, Az igazság eltűnik a vízben.

Álljon meg a mágus az áradatban. Körülötte víz folyik. A lába szilárdan áll a földön és sziklán, de minden forma, amit lát, elvész a sűrű szürke párában. A víz a nyakáig ér, de lába a sziklán és feje a levegőben, így előrehalad. Még minden torz. Ő tudja, hogy áll, de nem tudja, hova menjen és hogyan menjen, és nem is érti. Hangot ad a varázsigéknek, de azok eltompulnak, elhalványulnak és elvesznek, a pára visszafordítja őket hozzá, és igazi hang többé nem hangzik fel. Körülötte a sok forma sok hangja, amelyek elnyelik az ő hangját.

Álljon a mágus nedves párában, a rohanó áradaton kívül. Néhány fátyolos körvonal jelenik meg. Egy kis távolságra ellát az Ösvényen. Fényvillanások törnek át a párafelhőkön és ködön. Hallja a maga hangját, hangzása tisztább és igazabb. Más zarándokok formái is láthatók. Mögötte van a tenger, lábainál az áradat látható, körülötte pára és köd. Feje fölött sem ég, sem nap nem látható.

Álljon a mágus magasabb talapzatra, de esőben. A cseppek végigfolynak rajta; mennydörgés robaja, villám cikázik át az égen. De amikor az eső leszakad, magával sodorja a párát, tisztára mossa a formát és megtisztítja az atmoszférát.

Így a formák láthatóak és a hangok hallhatóak, jóllehet még homályosan, mert a mennydörgés robaja hangos és az ömlő eső hangja súlyos. De most már az eget is látni; a nap előtör és közben-közben a kergetőző felhők között az ég kiterjedő kékje megvidámítja a tanítvány fáradt szemét.

Álljon a mágus a hegytetőre. Alatta a völgyben és a síkságokon víz és folyamok és felhők láthatók. Fölötte az ég kékje, a felkelő nap sugárzása és a hegyi levegő tisztasága. Minden hang tiszta. A csend hangot adva beszél."


Ezután jönnek a legjelentősebb mondatok, amelyek a befejezés képét adják:


"Álljon a mágus a Napban s onnan nézzen le a Földgolyóra. A derűs béke e magas pontjáról szólaltassa meg az igéket, amelyek formákat alkotnak, világokat építenek és univerzumokat, és adja életét annak, amit létrehozott. Vetítse ki az alkotott formákat a hegytetőre, olyan módon, hogy azok szétoszlassák a felhőket, amelyek a Földgolyó körül keringenek, és hozzanak fényt és erőt. Ezek húzzák félre a formák függönyét, amely a Föld igazi tartózkodási helyét rejti a tanúskodó szeme elől."


Így ér véget a mágikus munka. Belőle fakad a felfedezés, hogy az asztrálsík és az asztrális fény úgyszólván egy játékfilm, amelyet az ember maga alkotott. Amit az ember alkot, azt le is tudja rombolni.

A mágikus munkához ennél többet ezúttal nem adhatok. A keverés igéit semmilyen körülmények között nem lehet megadni, legfeljebb a titoktartás esküje alatt, amely automatikusan vonatkozik a fogadalmat tett tanítványra. Ilyen esküket nem kap senki, de a jelölt adja meg ezt saját lelkének, amikor a lélek közvetíti hozzá az igéket. Ő maga találja meg őket mint a fáradságot nem ismerő erőfeszítés és igyekezet eredményét. Tudja, hogy ezek a formulák minden lélek előjogai és csak azok ismerhetik meg és használhatják biztonságosan, akik az Ént már Egynek ismerték fel. Éppen ezért kötelezi magát, hogy ezeket az igéket soha, senki előtt nem fedi fel, aki nem lélekként működik, vagy aki vakon vándorol az illúziók völgyében. Fajunk tudói, az Adeptusok Hierarchiája ezeknek az ismeretekre adott automatikus reagálás alapján gyűjtik össze a segítőiket.




SZOLGÁLATBA HÍVÁS


E törekvő jelölt egyének mágikus munkájáról szóló értekezés végén két dolgot szeretnék megtenni:

1. Megjelölni a közvetlen célt e században a tanuló számára és összegezni a megteendő lépéseket.

2. Kijelölni azokat a dolgokat, amelyeket el kell tüntetni, és amelyeken felül kell kerekedni, valamint azokat a büntetéseket, amelyeken át kell esnie a próbaidősnek és a tanítványnak, amikor hibákat követ el és amik a tévedésekért kárpótolnak.

Először is a közvetlen célt jól meg kell érteni, ha el akarjuk kerülni a kárbevesző fáradságot és igazi haladást akarunk elérni. Sok jó szándékú jelölt hajlamos rá, hogy túl sok időt szán felismert törekvésének és szolgálattal kapcsolatos terveinek megfogalmazására. A világtörekvés ma olyan erős és az emberiség olyan hathatósan vesz irányt az Ösvény felé, hogy érzékeny emberek mindenfelé belesodródnak a szellemi vágy örvényébe és őszintén vágyakoznak a felszabadult élet, a szellemi vállalkozások és a tapasztalt lélektudat felé. Saját lappangó lehetőségeik felismerése ma olyan erős, hogy túlértékelik önmagukat; sok időt szentelnek rá, hogy az eszményi misztikus képét rajzolják magukról, vagy szellemi eredményeik hiányán vagy a szolgálat szférájának elérésében vallott kudarcukon siránkozzanak. Így elvesznek egyrészt a szép idealizmus, a színes hipotézisek és fellengzős teóriák homályos és ködös birodalmában, másrészt pedig elnyeli őket az önmaguk, mint egy hasznos szolgálatterület erőközpontjának dramatizálása. Mentálisan terveket vázolnak fel világtörekvésekre, hogy úgy láthassák magukat, mint sarokpontot, ami körül ez a szolgálat forogni fog. Gyakran tesznek erőfeszítéseket ilyen tervek kidolgozására és szervezeteket hoznak létre, például a fizikai síkon, amik potenciálisan hasznosak, de potenciálisan értéktelenek is lehetnek, ha nem éppen veszélyesek. Elfelejtik végiggondolni, hogy a motiváló indíték elsősorban abból ered, amit a hindu tanítók úgy hívnak, hogy az "Én-ség érzete", és hogy munkájuk szubjektív egoizmusra épül, amelyet el kell és el is fognak tüntetni, mielőtt az igazi szolgálatra alkalmasak lesznek.

Ez az előhaladásra és szolgálatra irányulás helyes és jó, és úgy kell tekinteni, mint az eljövendő egyetemes tudat alakításának részét, valamint az emberi faj, mint egész, eszközét. Ez egyre inkább felszínre kerül a Vízöntő hatás növekvő befolyásának következtében, amely (körülbelül 1640 óta) egyre erősödik és két következménnyel jár: széttöri a Halak korszakának kikristályosodott régi formáit és ösztönzi az alkotóképességet, amint csoportfelfogásokban és csoporttervekben kifejeződést nyer. Mint ahogy mindnyájan jól tudjátok ez az oka a jelenlegi felfordult állapotoknak is; e körülményeket az alábbi szavakkal lehet összegezni: elszemélytelenedés, amiben az államnak, a csoportnak vagy csoportoknak nagyobb a fontossága, mint az egyénnek és jogainak; egybeolvadás, ami az egyesülésre, keveredésre és összetartozásra való irányulás, és azt az egymásra hatást hozza létre, amely végső soron az emberiség egyesülését jelöli, és létrehozza "minden egyes ember szintézisét", amelyet Browning olyan helyesen jelöl meg, mint az evolúció folyamatának célját, és mutatja az isteni tékozló utazásának végeredményét; és érzékeny kapcsolatteremtés egyedek, csoportok és csoportkombinációk között a megnyilvánulásnak mind a szubjektív, mind az objektív oldalán. E három szóban - elszemélytelenedés, egybeolvadás és kapcsolatteremtés - összegezhetitek magatoknak azt a kiemelkedő jelenséget, amely mostanság jelent meg közöttünk. Kérem a tanulókat, hogy úgy gondolják végig a tervet, amint az így kifejeződik, és tanulmányozzák ezeket az erősödő tendenciákat az emberi dolgokban. A tény, hogy ezek ilyen jelentősek, meg fog nyilvánulni, ha a tanuló veszi a fáradságot magának, hogy végignézze a történelem panorámáját: észre fogja venni, hogy már az ötszáz évvel ezelőtti történelem is nyilvánvalóvá teszi a tényt, hogy abban az időben nagy egyéniségek voltak a kiemelkedő tényezők, és hogy a történelem jórészt hatalmas személyiségek tetteivel volt tele, akik megbabonázták korukat. Az elszigetelődés és elkülönülés uralkodott el az emberi problémák fölött, minden ember a maga földjéért küzdött, mindenki elfeledkezett a testvéreiről és önzően élt. Kevés egymásra hatás volt a különböző fajták, vagy az emberi családok között és nem voltak a közlésnek valódi eszközei, kivéve a személyes kapcsolatot, ami gyakran szintén lehetetlen volt.

A tanulóknak tehát el kell gondolkodni ezeken a szavakon, amelyek egyre nagyobb fontosságra fognak szert tenni a következő ötven évben. Ez éppen eléggé messze van az átlagos tanulók előtt ahhoz, hogy figyeljenek és tervezzenek, és az isteni Feladat kimunkálása e fázisának végiggondolása során jól teszik, ha tanulmányozzák saját egyéni életük kifejeződését és felteszik maguknak az alábbi kérdéseket:

  1. Vesztegetnek-e időt misztikus álmodozásra, vagy pedig az érzékelt szellemi igazságok gyakorlati alkalmazásával vannak-e elfoglalva, így téve azokat a napi élmények részévé?

  2. Úgy találják-e, hogy a kor növekvő személytelenségére való reagálásuk visszautasítás, vagy pedig úgy, hogy ez a viszonylag új, személyesen elfogulatlan magatartás megoldani látszik saját személyes problémáikat?

  3. Be tudnak-e számolni egy növekvő készségről, hogy mások gondolatait és elgondolásait érzékelni tudják, és úgy találják-e, hogy egyre érzékenyebbé válnak s ennélfogva még inkább képesek belevetni magukat a kapcsolatteremtés nagy áramába?

  4. Mennyire uralkodik napi életükben a dramatizáló képesség? Úgy találják-e, hogy ők a világegyetem közepe, amely automatikusan körülöttük forog, vagy pedig önmaguk decentralizálásának problémáján dolgoznak-e, és az egészbe való beolvadásukon?

Ezek és más felmerülő kérdések segíthetnek jelezni a jelöltnek a bekövetkező új kor iránti fogékonyságát.

Ebben az egyéni fejlődésről és asztrális ellenőrzésről szóló értekezésben egy képet adtunk és egy életszabályt írtunk elő, amely magában foglalja a szükséges utasításokat a két nagy korszak - a Halak és a Vízöntő - közjátékára vonatkozóan. A mögöttes cél egy részét szavakban fejeztük ki, a célt, amelyet sokan felismertek az egész világon, és amely gyakorlatilag az emberi élet minden területére kiterjed. Tudat alatt felfogják és intuitíve követik olyanok, akik semmit se tudnak a terv technikai részéről. Akik az emberi fajt vezetik, nem különösebben foglalkoznak a felmerülő új feltételek sikerével. Az a leghatározottabban biztosítva van és az emberi megértés, valamint a nem elkülönülés szellemi tudatosságának növekedése visszatarthatatlan. A probléma az, hogy milyen módszer alkalmazását folytassuk e kívánt célok elérésére, hogy a formai természetet fel lehessen hangolni és elő lehessen készíteni, hogy új felelősségeit képes legyen kezelni és új ismereteit úgy tudja alkalmazni, hogy felesleges szenvedést, hasadást és kínokkal teli órákat ne okozzon, amelyek nagyobb figyelmet vonzanak, mint a kifinomultabb és sikeresen növekvő isteni figyelem. Mindig, amikor van egy szintézisre és megértésre való törekvés a világban, amikor a kisebb elmerül a nagyobban és az egység belekeveredik az egészbe, amikor nagy és egyetemes fogalmak benyomást gyakorolnak a tömegek gondolkodására, katasztrófák és kataklizmák következnek be, és a forma aspektus széttöredezése, valamint annak az elromlása, ami megelőzhette volna, hogy azok az elgondolások a fizikai síkon tényekké válhassanak. A hierarchikus munkás problémája tehát ez: - hogyan lehet kitérni a rettegett szenvedés elől és tovább vinni az embert, miközben a spirituális megvalósulás árhulláma végigsöpör a világon és végzi szükséges munkáját. Innen van a jelenlegi szolgálatba szólítás, amely trombitaszóként hangzik minden figyelmező tanítvány fülébe.

Ez a szolgálatba szólítás rendszerint feleletre talál, de ezt a választ a jelölt személyisége színezi át, és át van itatva annak büszkeségével és ambíciójával. A szükséget felismerték. A szükség kielégítésére irányuló vágy igazi és őszinte, a vágyakozás a szolgálat és a felemelkedés iránt valóságos. A jelölt részéről megtett lépések arra irányulnak, hogy képessé tegyék őt megfelelni a tervnek. A baj, amellyel mi a benső oldalról gyakorta foglalkozunk, az, hogy jóllehet nem kérdéses a készség és a vágy a szolgálatra, a jellemek és vérmérsékletek olyanok, hogy jóformán elkerülhetetlen nehézségeket támasztanak. Ilyen jelöltekkel kell dolgoznunk, és amit ők szolgáltatnak gyakorta sok problémát okoz nekünk.

E lappangó jellemvonások gyakran nem jelennek meg egészen a szolgálat végrehajtásáig. Arra, hogy vannak, a figyelő vezetők gyanakodhatnak, de még nekik sem szabad megvonni a jelölttől lehetőséget. Ha ez a késleltetett jelenség előfordul, az a tragédia, hogy igen sokan szenvednek a szóban forgó jelölt mellett. Amikor az emberi anyag megmutatkozik és kiemelkedik az idealizmus ködéből, izgalmas tervekből, beszélgetésekből és tervezgetésekből, sok hasonló idealistát vonz maga köré a szolgálatot végző. Amikor a rejtett hiba előbukkan, éppen úgy szenvednek, mint ő. A Nagyok módszere, amely abból áll, hogy kikeresse azokat, akik valamelyest már begyakorolták magukat az érzékeny fogékonyságba és dolgozni is tudnak azzal, bizonyos veszélyeket hordoz. Az egyszerű, jó szándékú jelölt nincs olyan veszélyben, mint a fejlettebb és aktív tanítvány. Ez utóbbi veszélyben van három irányból is, és háromféleképpen dönthető le a lábáról:

  1. Teljes természete különleges stimulációnak van kitéve belső kapcsolatai és azoknak a szellemi erőknek a révén, amelyekkel érintkezésben van és ez valódi veszélyt hordoz magában, hiszen aligha tudja még, hogyan álljon szembe velük és aligha van tisztában a velejáró kockázattal.

  2. Az emberek, akikkel együtt dolgozik, a maguk részéről szintén problémát okoznak. Mohóságuk, áradozásuk és hízelgésük, valamint kritizálásuk elhomályosíthatják az útját. Mert nem eléggé elfogulatlan és fejlett szellemileg, megzavarodottan jár a gondolatformák felhői közt és nem is tud róla. Így aztán utat téveszt és elkalandozik eredeti elgondolásától és megint csak nem tud róla.

  3. A munka súlya alatt lappangó gyengeségei elő kell hogy jöjjenek, és időnként elkerülhetetlenül a letörés jegyeit fogja mutatni, ha szabad ezt a szót használnom. A személyiségi hibák felerősödnek, miközben igyekszik a szolgálatnak a maga sajátos formáját a világ elé vinni. Arra a szolgálatra utalok, amely önmutogató és a személyes ambíció és hatalomszeretet alapján fogalmazódik meg, akár részben tudatos, akár egyáltalán nem az. Természetesen túlterhelés alatt van és - mint az az ember, aki nehéz súlyt cipel egy meredek hegyre - felfedezi a terhes pontokat és fizikai letörésre lesz hajlamos, vagy pedig eszményeit fogja alacsonyabbra szállítani, hogy megfeleljenek gyengeségeinek.

Mindehhez hozzá kell adni magának a kornak a feszültségét, valamint a boldogtalan emberiség általános állapotát. Ennek is megvan a hatása tudat alatt a tanítványra és mindazokra, akik ma a világban tevékenykednek. Egyesek a fizikai nyomás jeleit mutatják, ám belső életük kiegyensúlyozott és normális marad, egészséges és helyes irányú. Mások érzelmileg törést szenvednek, aminek két hatása van a szolgálatban álló jelölt fejlettségi állapota szerint. A feszültség segítségével vagy elfogulatlanságot tanul, és ez - elég különös módon - az, amit a lélek "védekező mechanizmusá"-nak neveznek a világ kibontakozásának jelen korszakában, vagy egyre idegesebb lesz és neurotikussá válik. Mások viszont a mentáltestükben érzik a nyomást. Egyes esetekben összezavarodnak, és nem látják a tiszta igazságot. Ezek után aztán inspiráció nélkül dolgoznak, mégpedig azért, mert tudják, hogy ez így van rendjén, és megvan a maguk munkájának a ritmusa. Mások megragadják a lehetőséget mihelyt meglátják, és ezzel visszaesnek a velük született önérvényesítésbe (ami a mentális típusok kiemelkedő hibája), és egy szervezetet építenek fel a szolgálatuk köré, s ezzel olyan formát alakítanak ki, amely a valóságban azt testesíti meg, amit ők kívánnak, amit ők helyesnek gondolnak, de ami elkülönítő, és ami elméjük gyermeke nem pedig lelküké. Egyesek viszont, akik erősebbek és koordináltabbak, érzik a teljes személyiség nyomását. Sokoldalú pszichikai természetük reagál mind a szükségletre, mind pedig a terv elméletére; tudatában vannak igazán értékes tulajdonságaiknak, és tudják, hogy valamelyest közre kell működniük. Azonban annyira telve vannak személyiségükkel, hogy szolgálatuk fokozatosan és egyenletesen süllyed lefelé e személyiség szintjére, következésképp átszíneződik személyiségi reakcióik által, tetszésük és nemtetszésük szerint, valamint egyéni életvonaluk és szokásaik szerint. Ezek végül is az előtérbe tolakszanak és akkor ott van egy munkás, aki jó munkát végez, de tönkretesz mindent fel nem ismert elkülönülésével és egyéni módszereivel. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen munkás csakis olyanokat gyűjt maga köré, akiket maga alá tud rendelni, és akik felett uralkodni tud. Csoportját nem az új kor indítékai színezik át, csupán a munkás elkülönülő ösztönei a középpontban. A veszély itt olyan észrevehetetlen, hogy a tanítványnak nagyon óvatosnak kell lennie az önelemzésben. Olyan könnyű valakinek káprázatba esni a saját ideáljai és látomásai szépségétől, és saját helyzetének feltételezett helyességétől, miközben végig szubjektíve személyes hatalmának, egyéni ambíciójának szeretete és a másokra való féltékenység befolyásolja, és a számos csapda, ami elkapja az oda nem figyelő tanítvány lábát.

De ha igazi személytelenséget gyakorolnak, ha kifejlesztik a helytállás keménységét, ha minden helyzetet a szeretet szellemében kezelnek, ha visszautasítják, hogy elhamarkodott lépéseket tegyenek, valamint az elkülönülés elhatalmasodását megakadályozzák, akkor az igazi szolgálattevők csoportjának növekedése fog bekövetkezni, és ki lesznek gyűjtve mint olyanok, akik a tervet materializálni képesek, az új kor és a velejáró csodák bábái lesznek.

Ennek megtételére a legritkább fajta bátorságra van szükség. A félelem rabszolgaságban tartja a világot, és ennek befolyása alól senki sem kivétel. A jelölt és a tanítvány számára a félelem két fajtája kíván különleges megfontolást. Azok a félelmek, amelyekkel ennek az értekezésnek egy korábbi részében foglalkoztunk, és a félelmek, amelyek, mint tudjátok, magában a létben gyökereznek, ismerősek mindnyájunk számára. Gyökereik ösztöntermészetünkben vannak (gazdasági félelmek, a szexuális életből származó félelmek, a fizikai félelem és rettegés, félelem az ismeretlentől, és az eluralkodó halálfélelem, amely annyi életet átjár), és számos pszichológiai kísérlet tárgyai voltak. Ezekkel nem kívánok foglalkozni. A lélek életével ezeken felül kell emelkedni, amint az átjárja és átalakítja a mindennapi életet, valamint azzal, hogy a jelölt elutasítja elismerésüket. Az első módszer a jellem jövőbeli erősségét igyekszik építeni és megakadályozza bármiféle új félelem megjelenését. Nem létezhetnek, ha a lélek tudatosan ellenőrzi az életet és annak helyzeteit. A második semlegesíti a régi gondolatformákat és végezetül magával hozza lerombolásukat, azzal, hogy nem táplálja őket. Egy kettős eljárás zajlik tehát, a szellemi ember képességeinek eredeti megnyilvánítása, valamint a vénségesen vén félelemérzetek rabszolgaságából való fokozatos megszabadulás. A tanuló úgy találja, hogy állandóan távol tudja tartani magát az elsődleges uralkodó ösztönöktől, amelyek eddig arra szolgáltak, hogy hozzákössék őt az elemi planetáris élet általános sémájához. Érdemes itt kiemelni, hogy minden erősebb ösztön gyökere a planetáris életnek ebben a sajátos tulajdonságában van - a félelmi reakciókban, amelyek bizonyos fajta cselekvésre ösztönöznek. Mint tudjátok a pszichológusok öt fő és uralkodó ösztönt sorolnak fel, amelyeket röviden mi is érinteni fogunk most.

Az önfenntartási ösztön gyökere a velünk született halálfélelemben van; e félelem révén harcolta végig fajunk a maga útját a jelenlegi hosszú életig és fennmaradásig. Az élet megőrzésével foglalkozó tudományok, napjaink orvosi ismeretei és a civilizáció komfortot teremtő eredményei mind ebből az alapvető félelemből nőttek ki. Mindegyik arra irányul, hogy fenntartsa az egyént és megőrizze létkörülményeit. Az emberiség mint faj és mint a természet egy világa fennmarad e félelmi tendencia és az emberi egyed ösztönös önfenntartó reakciója eredményeként.

A nemi ösztön fő gyökere az elkülönüléstől és elszigetelődéstől való félelem, valamint a lázadás a fizikai síkon való elkülönülés egysége ellen, a magány ellen; fajunk előrevitelét eredményezte, valamint azoknak a formáknak a fenntartását és szaporítását, amelyeknek segítségével fajunk megnyilvánulhat.

A társulási ösztön, mint könnyen belátható, hasonló reakcióban gyökerezik; a biztonságérzet okából és a biztosításra irányuló meggyőződésből ami a számbeli összegezésen alapszik - az emberek mindig is keresték a maguk fajtájúakat és védelmi, valamint gazdasági okokból csoportba verődtek. A faj mint egész ösztönös reakciójából jött létre modern civilizációnk, hatalmas központjaival, óriási városaival, zsúfolt házaival, így jött létre a modern társulás, az n-edik hatványra emelve.

A negyedik nagy ösztön, az önérvényesítés, ugyancsak a félelmen alapszik. Jelentése magában foglalja az egyén félelmét, hogy nem fogják elismerni és így sok mindent elveszíthet, ami egyébként az övé lehetne. Az idő előrehaladtával fajunk önzése így alakult ki; a szerzési vágya kifejlődött és megjelent a megragadásra való képessége (a "hatalomvágy" ilyen vagy olyan formája), mígnem mára súlyos individualizmusba estünk, és rendelkezünk a pozitív fontosság-érzettel is, ami a modern gazdasági és nemzeti problémák közül soknak lett okozója. Felneveltük az önmeghatározást, önérvényesítést és önérdeket, amíg ajándékba nem kaptunk egy szinte kürthatatlan problémát. De mindebből sok jó is származott és fog származni, hiszen nincs értékes egyéniség, amíg valaki meg nem valósítja az értéket a maga számára, és aztán végérvényesen fel nem áldozza a megszerzett értéket az egész javára.

A kutató ösztön a maga részéről az ismeretlentől való félelemre épül, de ebből a félelemből jöttek létre - mint az ősidők óta való kérdezősködés eredménye - jelenlegi oktatási és kulturális rendszereink és a tudományos kutatás teljes struktúrája.

Ezek a félelemre alapozott irányulások úgy működtek (minthogy az ember isteni), mint az egész természet hatalmas ösztönzői, és előre vitték az embert megismerésének és széleskörű hasznosságának jelenlegi pontjáig; ezek hozták létre modern civilizációnkat, annak minden hibájával, és mégis minden isteni jegyével együtt. Ezekből az ösztönökből, továbbfejlesztve őket a végtelenségig, és magasabb összefüggéseikbe történő átváltoztatásuk folyamatából emelkedik ki majd a lélek kifejezésének teljes virága. Szeretnék rámutatni az alábbiakra:

Az önfenntartási ösztön a biztosított halhatatlanságban teljesedik ki, és evégből a spiritualisták és a pszichológus kutatók munkája korszakokon át a megközelítés és az elkerülhetetlen garancia módja.

A nemi ösztön kialakult és logikus beteljesedést a tudatosan felismert - lélek és test kapcsolatban nyer. Ez a miszticizmus és a vallás kulcsszava, ami ma, mint ahogy mindig is, a Vonzás Törvényének a kifejezése, nem ahogyan az a fizikai síkon a házasságban fejeződik ki, hanem úgy, ahogy beteljesüléséhez (az ember számára) abban a feltisztult házasságban jut, ami szándékosan és tudatosan a pozitív lélek és a negatív és befogadó forma között köttetik.

A társulási ösztön isteni végeredménye a felébredt csoporttudatban mutatkozik meg, amelyet manapság az általános egyesülés felé mutató tendencia igazol, valamint a széleskörű összefonódás és vegyülés, ami mindenfelé végbemegy. Demonstrálja ezt az internacionalizmus fogalmaiban való gondolkodás képessége, az egyetemes felfogásban, ami végeredményben az egyetemes testvériség létrehozását fogja eredményezni.

Az önérvényesítés ösztöne a maga részéről az intenzív individualizmussal járul a modern civilizációhoz, a személyiség kultuszával, az ősök és a hősök tiszteletével. Azonban ez az Én érvényesítéséhez vezet, az isteni belső Uralkodóéhoz és legújabb tudományunkból a pszichológiából fog előlépni a magát érvényesítő és uralkodó szellemi Én, és végezetül ez fog elvezetni a lélek világának megnyilvánulásához a Földön.

És mi a helyzet a kutató ösztönnel? Átminősülve isteni kutatássá és átalakulva a kutatás birodalmában a lélek fényének alkalmazásával, el fogjuk tudni juttatni az emberiséget a Bölcsesség Csarnokába, és így az ember maga mögött hagyhatja a Tudás Csarnokának tapasztalatait. Nagy oktatási központjaink az intuitív felfogás és a szellemi tisztánlátás kifejlesztésének iskoláivá lesznek.

Az alábbi táblázatot a tanuló gondosan tanulmányozza:


ÖSZTÖN

MEGFELELÉS

MÓDSZER

1. Önfenntartási ösztön

Halhatatlanság

Szellemi kutatás

2. Nemi ösztön

Szellemi egyesülés
Egyetlen eggyé válás

Vallás
Miszticizmus

3. Társulási ösztön

Csoporttudat

Testvériség

4. Önérvényesítési ösztön

Az Én érvényesítése

Pszichológia

5. Kutató ösztön

Intuíció

Nevelés


Így az emberiséget szorongató félelmek, minthogy gyökereik az ösztönökben vannak, egyértelműen isteni jellemzőket hordoznak, rosszul alkalmazva és rosszul felhasználva. Ha azonban helyesen fogjuk majd fel és használjuk, és a tudó lélek átalakítja őket, tisztánlátást fognak eredményezni és a növekedés forrásaivá lesznek. Ezek fogják az - időben és térben - alvó lélek számára közvetíteni a szükséges impulzusokat, lendítő erőt és ösztönzést az előhaladásra, ami előre vitte az embert a barlangi ember állapotától, a történelem előtti ciklusoktól, a történelem hosszú korszakain át. Bízni lehet abban ma is, hogy növekvő sebességgel fogja előre repíteni, mivel ma már elérkezett egy intellektuális megértéshez és figyelmét teljes tudatossággal a fejlődés problémájára tudja fordítani.

Fontos, hogy a tanulók még mélyebben megértsék az egész folyamat isteni voltát, és hogy az úgynevezett gonosz nem egyéb, mint illúzió és a dualitás szerves része, ami aztán helyt ad az időben és az időn túl az isteni egységnek. A gonosz a felfogott dolgok helytelen értelmezésének tudható be. A tisztánlátás meg a helyes megértés elérése felszabadít az ösztönös reakciók alól, és előhívja a belső kötetlenséget, ami képessé teszi az embert az Isten országában való szabad közlekedésre.

De mi legyen azzal a két félelemmel, amellyel a jelöltnek különösképpen dolga van? Mi legyen a közvéleménytől való félelmével és a kudarctól való félelmével? Ez két hatásos tényező a szolgálatra szentelt életben és sokakat hátráltat.

Akik elkezdenek a tervvel együttműködésben dolgozni és megtanulják a szolgálat jelentőségét, azokat el-elfogja a félelem, hogy amit tesznek, azt meg fogják kritizálni és tévesen fogják megítélni, hogy az ellenkező elgondolás áldozataiul fognak esni, vagy hogy amit csinálnak, azt nem fogják eléggé szeretni, elismerni és megérteni. Igénylik a tetszést és a dicséretet. A sikert számokban és reagálásban mérik. Nem szeretik, ha indítékaikat megtámadják és félreértékelik, hevesen magyarázatba kezdenek, boldogtalanok, ha módszereiket, csoportjuk tagjait és ahogyan szolgálatukat végzik a kritika a nyelvére veszi. A számok, a hatalom vagy a megfogalmazott doktrinák téves célkitűzései irányítják őket. Ha nem éri el a színvonalat az, amit tesznek, vagy az őket körülvevő elmék csoportjának módszere nem egyezik azzal, vagy ha legtöbbjüknek nincs kedvére, akkor boldogtalanok és ennek következtében gyakorta változtatnak terveiken, cserélik a nézőpontjukat és leszállítják színvonalukat, amíg az nem egyezik a pillanatnyi tömeg-pszichével vagy választott tanácsadóiéval.

Az igazi tanítvány látja a látomást. Ekkor megpróbál olyan közeli érintkezésben maradni lelkével, hogy állhatatosan meg tudjon állni, mialatt igyekszik ezt a látomást valósággá tenni; azt igyekszik elérni, ami a világ szempontjából lehetetlennek tűnik; tudja, hogy a víziót nem hasznosíthatósága szerint, vagy pedig világi vagy intellektuális tanácsadók javasolt elgondolásainak nem odaillő átvételével kell materializálni. A közvéleményt és azoknak tanácsait, akik még a Halak kora hatása alatt állnak és nem Vízöntőiek, meg kell fontolni, de nem túlságosan; amennyiben a tanácsot elkülönítőnek találjuk és a harmóniát meg akarja zavarni, valamint hiányzik belőle a testvéri szeretet és megértés, nyomban el kell utasítani. Ha nyilvánvalóvá válik egy állandó kritikai magatartás a világ szolgálatának területén működő munkásokkal szemben, és ha a képesség csak odáig terjed, hogy csak az önzést és a hibát legyen képes meglátni, és ha rossz indítékokat feltételez és a rosszat hiszi el, akkor az igazi jelölt nem engedi magát megingatni és nyugodtan megy tovább a maga útján.

Hangsúlyozottan mondom nektek, hogy az elkövetkezendő ciklusban az igazi munkát (a világ szellemi szintézisbe való összeforrasztását és a lelkek elismert testvériségének létrehozását), csak azok fogják előrelendíteni, akik nem hajlandók elkülönülni és akik a szavakat úgy figyelik, hogy rosszat ne mondhassanak; ezek azok a munkások, akik meglátják az istenit mindenben, nem hajlandók rosszat gondolni és gonoszat feltételezni. Lepecsételt ajakkal dolgoznak, nem foglalkoznak testvéreik ügyeivel, sem nem teszik közzé, ami őket foglalkoztatja, életüket a megértés és szeretet teszi színessé, elméjüket képzett szellemi felfogás jellemzi és az a szellemi tisztánlátás, amely éber intellektust alkalmaz, mint a szerető szellem szükségszerű velejáróját.

Hadd ismételjem meg más szavakkal ezt a témát, mert életbevágó fontosságú és mert óriási a világon ezeknek az eszközöknek a hatása. Ezek a férfiak és nők, akiknek küldetése az Új Kor bevezetése, megtanulták a csend titkát; szüntelenül lelkesíti őket a magával ragadó szeretet szelleme, nyelvük nem vezeti őket félre a közönséges kritika területére és nem engedik meg mások elmarasztalását. A védelem szelleme lelkesíti őket. Rájuk vár az élet táplálásának munkája az Új Korban.

Azok számára, akik még nem érkeztek el ehhez a ponthoz a fejlődésben és akiknek látása még nem ilyen tiszta, sem természetük nem ilyen fegyelmezett, még mindig marad egy fontos munka, alacsonyabb szinten, munkálkodni a hozzájuk hasonlókkal. Jellegzetességeik és tulajdonságaik odavonzzák azokat hozzájuk, akik hasonlítanak rájuk; azok nem dolgoznak olyan magányosan és munkájuk inkább kifelé sikeres, bár ez nincs mindig így.

Emlékezni kell rá, hogy minden munka a Nagyok szeme előtt egyenlő fontossággal bír. Azoknak a lelkeknek, akik azon a szinten vannak, hogy az otthon vagy a hivatal megfelelő tapasztalatot nyújt a számukra, az lesz a legfőbb törekvésük. A munkával való próbálkozásuk - a maga szintjén - ugyanolyan nagy eredmény, mint egy Krisztusnak vagy egy Napóleonnak a sorsát beteljesíteni. Ne felejtsük ezt el, és igyekezzünk az életet helyesen nézni, nem pedig embercsinálta és veszélyes megkülönböztetésekkel. Egy tanítvány, akinek még nincs meg a gyakorlott munkás teljesebb látása, és aki még csak éppen most tanulja a nyilvános munka abc-jét, éppolyan jól végezheti azt, minden hibájával és gyakori ostobaságaival együtt, mint egy régebbi tanítvány a maga szélesebb körű tudásával és tapasztalatával.


AZ ÚJ KOR CSOPORTOK ÉS KÉPZÉSÜK


Számunkra, akik a belső oldalon működünk, a világban munkálkodók három csoportra oszlanak:

  1. Azon kevesek és ritkán előfordulók, akik valódi Vízöntők. Ezek valóban nehézségekkel küzdve dolgoznak, mert látásuk túl van a többség felfogóképességén, és gyakran találkoznak értetlenséggel, munkatársaikban való gyakori csalódottsággal és nagymérvű magányossággal.

  2. Akik tisztán Halak. Ezek nagyobb könnyedséggel dolgoznak és hamarabb kapnak választ a körülöttük lévőktől. Munkájuk sokkal elvszerűbb, kevésbé magába ölelő és átszínezi az elkülönülés szelleme. Közéjük tartozik a világ munkásainak tömege, az emberi gondolkodás és közjólét valamennyi különféle területéről.

  3. Azok a Halak, akik elég fejlettek, hogy reagálni tudjanak a Vízöntő üzenetre, de akik ez idáig még nem bíznak eléggé magukban, hogy a valódi Vízöntő munkamódszereket és elveket alkalmazzák.

Például a politika területén van nemzetköziség iránti érzékük, de nem tudják alkalmazni azt, ha sor kerülne mások megértésére. Úgy gondolják, hogy van egy egyetemes tudatuk, de amikor kipróbálásra kerül, megkülönböztetnek és kirekesztenek. Sokkal kisebb csoportot tesznek ki, mint az igazi Halak, és jó munkát végeznek, mert egy nagyon szükséges helyet töltenek be. A probléma azonban, amit a Vízöntő munkásnak adnak, abban áll, hogy jóllehet reagálnak az eszményire és önmagukat az Új Kor embereinek tekintik, valójában nem azok. Egy picit látják a látomást és megragadja őket az elmélet, de cselekedetben nem tudják azt kifejezni.

Így hát ezzel a három csoporttal sok szükséges munkát elvégezhetünk, és egyesített vállalkozásuk révén elérhetjük az embertömegeket, és így teljesíthetik dharmájukat. Az egyik csoport szükségszerűen a közvélemény káprázata alatt dolgozik. A közbeeső csoportnak van a legnehezebb feladata, mert ahol nincs tisztánlátás, ott a választott környezet és a világ Tudói benső csoportjának hangja között gyakran van konfliktus, és ők ide-oda vannak rángatva, amikor előbb az egyiknek, azután a másiknak tesznek eleget. Azoknak a csoportja, akik teljesebben reagálnak az elkövetkező Vízöntő rezgésre, felismerik a másik két csoport vezetőinek a hangját, de a vezető Mesterek hangja és a világ Mesterei csoportjának hangja segíti őket tévedés nélkül vezetni előre.

Igyekszem megmagyarázni a munka fenti módját és módszereit, mert az idők nehezek, és szükség van a gondolat tisztaságára, ha a munka az, hogy a kívánság szerint előre haladjunk. Még egy ilyen hármas megkülönböztetés is, mint ami a csoportok között fennáll, maga is át van itatva az elkülönítéssel, és mégis lehetetlen bármely elgondolást a maga tiszta és egységes vonatkozásában előadni. Nyereség, ha a sok ezer elkülönülő csoport három megértő csapatba hozható össze és a tanítvány elméje így megszabadítható a világhelyzet részletes elemzésétől a Terven dolgozók között.

Az érzékeny tanítvány második nagy próbája a kudarctól való félelem. Ez elmúlt tapasztalatokon alapszik (hiszen mindenki ismeri a balsikert), a közvetlen szükséglet és lehetőség felismerésén és az egyéni korlátozottság és alkalmatlanság közvetlen elismerésén. Ez gyakran a mai emberiség csökkent szellemi és fizikai életképességére való reagálás eredménye. Soha korábban nem volt olyan időszak, amikor a kudarctól való félelem szélesebb körben kísértett volna az emberiség családjában. Ennek a reakciónak egy másik oka abban a tényben keresendő, hogy az emberiség mint egész, és a faj történetében először, érzékeli a látomást és ezért helyesebb érzékkel bír a relatív értékek iránt, mint bármikor korábban. Az emberek tudják magukról, hogy isteniek, és ez egyre inkább egyetemes felismeréssé válik. Innen van a jelenlegi nyugtalanság és lázadás a hátráltató körülmények következtében. Ez bizony súlyos időveszteség a tanítvány számára, hogy a kudarcon töprengjen és féljen tőle. Olyasmi, hogy kudarc nincs is, legfeljebb időveszteségről lehet szó. Ez önmagában is komoly dolog a világ égető szükségének napjaiban, de a tanítványnak elkerülhetetlenül jóvá kell tennie egy szép napon és helyre kell hoznia elmúlt tévedéseit. Szükségtelen kiemelnem, hogy hibáinkból tanulunk, hiszen ez jól ismert igazság, és mint ilyet mindenki tudja, aki megpróbál lélekként élni. Nem is kell a tanítványnak szomorkodnia tanítvány társai látszólagos vagy igazi hibái miatt. Az időérzékelés káprázatot és csalódást okoz, de a munka megfelelően halad előre és a hiba által megtanított lecke őrizőként kísér a jövőben. Így aztán gyors fejlődéshez vezet. A becsületes tanítvány pillanatnyilag el lehet kápráztatva, de hosszú távon semmi nem akadályozhatja igazán. Mi egy néhány rövid esztendő összehasonlítva eonok egész ciklusával? Mi az idő egy másodperce egy ember feltételezett hetven évének távlatában? Az egyes tanítványok számára nagyon fontosnak tűnhetnek, a továbbtekintő lélek számára azonban semmiségnek látszanak. A világ számára talán egy időleges tévedés a várt segítség elhalasztását vonhatja maga után, de ez megint csak rövid időt jelent, és a segítség jön egy másik forrásból, hiszen a Terv tévedés nélkül halad előre.

Hadd tegyem nektek a legőszintébben azt az ellentmondásos javaslatot, hogy dolgozzatok a lehető legnagyobb komolysággal, ugyanakkor utasítsátok el, hogy ilyen nagy komolysággal végezzétek a munkátokat, és ne vegyétek magatokat túlságosan komolyan. Azok, akik a belső oldalon állnak és a világ jelöltjeinek munkáját tanulmányozzák, ma egy majdhogynem kétségbeesett aggodalmat látnak az egyéni tökéletlenség miatt, egy hosszantartó és keserves erőfeszítést részükről, hogy "azzá legyenek, amivé lenniük kellene" és ugyanakkor mégis egy sajnálatos aránytalanságot és egyáltalán semmi humorérzéket. Arra ösztökéllek benneteket, hogy műveljétek mind a két képességet. Ne vegyétek olyan komolyan magatokat, és rá fogtok jönni, hogy fel tudjátok szabadítani magatokat egy szabadabb és hatékonyabb munkára. Vegyétek a Tervet komolyan és a szolgálatra való felszólítást, de ne vesztegessétek időtöket állandó önelemzésre.

Tehát minden törekvő tanítvány legközvetlenebb célja ebben az időszakban az alábbiakban látható:

  1. Eljutni a gondolkodás világosságára, ami a saját személyes és közvetlen problémákat illeti, elsősorban a szolgálatban való célkitűzésének problémáját. Ezt meditációval kell végrehajtani.

  2. Kifejleszteni a világot most elárasztó új benyomások iránti érzékenységet. Ezt minden ember iránti szeretettel lehet végrehajtani, mert szeretettel és megértéssel sokkal könnyebben lehet velük kapcsolatot teremteni. A szeretet feltár.

  3. A szolgálat elvégzése teljes személytelenséggel. Ezt a személyes ambíciók és a hatalom szeretetének megsemmisítésével lehet végrehajtani.

  4. A közvéleménynek vagy a kudarcnak szentelt figyelem elutasítása. Ezt a lélek hangjára fordított szoros figyelem alkalmazásával lehet megtenni, valamint azzal a törekvéssel, hogy mindig a Legmagasabb titkos helyén lakozzunk.

Úgy közelítettük meg az első pontot, mint a közvetlen célt és a lépéseket, amelyeket meg kell tenni, hogy elérhessük a második pontot, mint életvitelt és azokat a tényezőket, amelyeket túl kell haladni. Tehát csak az marad hátra, hogy rámutassunk a büntetésekre, amelyek utolérik a próbaidős tanítványt és a gyakorlott munkást, amennyiben utat ad a káprázatnak és a hibáknak, amelyek a természetében vannak és amennyiben megengedi azoknak, hogy hátráltassák munkáját és közé, valamint megképzett célja közé álljanak.

Rá kell mutatnom, hogy három fő veszélypont van a szolgálattevő életében. Nem a tanítvány egyéni képzéséről van szó, hanem a szolgálattevő életéről, valamint azokról a tevékenységekről, amelyekkel mint munkás el van foglalva. Temperamentumának, jellembeli adottságainak (fizikai, érzelmi és értelmi) nagyon is megvan a maguk hatása környezetére, és azokra az emberekre, akiken segíteni igyekszik, valamint családi hátterére is, világi gyakorlatára és beszédére.

A veszély első pontja fizikai állapota. Ezen nem akarok sokat időzni, azon túl, hogy arra kérek minden tanítványt, hogy okosan viselkedjék, aludjon eleget, megfelelően étkezzék (ami minden egyénnél mást jelent), és lássa el magát, amennyire lehetséges, olyan körülményekkel, amilyenekben a legzavartalanabbul dolgozhat. Ezeknek a javaslatoknak az áthágásáért járó büntetés jelentkezni fog a szolgálathoz szükséges erő hiányában és abban, hogy az ember fokozatosan a fizikai test rabszolgájává válik. Amennyiben a fizikai test rossz kondícióban van, a tanítvány még hozzáad a terhéhez olyan erők behozatalával, amelyeket nem képes viselni.

A veszély második pontja az asztrális illúzióban található, amelyben az egész emberiség benne él, valamint annak hatalmában, hogy elkápráztassa még a tapasztalt munkásokat is. Ezt ebben az értekezésben teljes terjedelmében végiggondoltam, hiszen ez nem egyéb, mint egy értekezés az asztráltest ellenőrzéséről, valamint törvényeinek helyes megértéséről. Csak az értelmi ellenőrzés, meg az igazi szellemi felfogás lesz elegendő, hogy áthatoljon ezen az illuzórikus asztrális miazmán, és tegye nyilvánvalóvá az ember számára, hogy ő szellemi entitás testbe öltözötten, és érintkezésben van - elméjén keresztül - az Egyetemes Elmével. A büntetés, ami utoléri a tanítványt aki következetesen megengedi magának, hogy elkápráztassák, nyilvánvaló. Látása elködösödik és elhomályosodik és "elveszíti tapintási érzékelését", ahogy ezt az ősi kommentárokban mondják. Végig fogja járni "az élet utcáit és hiányolni fogja azt az egyenes főutat, amely a célja felé vinné".

A harmadik veszély (ami nagyon általános manapság) a mentális büszkeségé és belőle következően munkálkodásra való képtelenség csoportformációban. Ezért a büntetés gyakran egy átmeneti siker és erőltetett munka egy olyan csoportban, ami elélettelenedett a legjobb tagok elvesztése révén, és amelyben csak azok az emberek maradnak meg, akik a csoport vezetőjének személyiségét éltetik. A saját eszméire és a saját munkamódszereire helyezett hangsúly miatt a tanítvány úgy fogja találni, hogy csoportjából hiányoznak azok a tényezők és azok az emberek, akik a csoportot kiteljesítették, akik törekvéseit kiegyensúlyozták és vállalkozásához hozzáadták a maguk tulajdonságait, amelyek őbelőle hiányoznak. Ez önmagában is elég büntetés és a becsületes tanítványt hamar észhez téríti. Ha egy intelligens tanítvány, aki alapvetően becsületes és igaz, ilyen módon vét, időben ráébred, hogy a csoport, amelyet maga köré gyűjtött, általa formálódik vagy őt formálja az; a csoport tagjai gyakran az ő megtestesülései és utánzatai. A tanítvány esetében a törvény sebesen hat és így a helyreállítás gyorsan végbemegy.

Szeretnék rámutatni arra, hogy amennyiben a tanuló állhatatosan halad előre, fel fogja fedezni, hogy a külső iskolák és a belső iskolák, vagyis az igazság tudóinak rangosai egzoterikus s ezoterikus kapcsolódása olyan szoros, hogy egyetlen becsületes tanuló sem marad teljesen ismeretlen előttük. A munka nyomása alatt, valamint a napi tevékenységek súlya alatt bátorítást jelent tudni, hogy vannak, akik figyelnek, hogy minden szeretetteljes cselekedet, minden törekvésre serkentő gondolat és minden önzetlen reagálás fel van jegyezve és számontartott. Tartsuk észben mindenesetre, hogy mindez a Segítők tudomására a jelölt megnövekedett rezgésén keresztül jut, nem pedig az elvégzett cselekedet vagy kibocsátott gondolat speciális ismerete révén. Akik tanítanak, azok az igazság alapelvével vannak elfoglalva, a rezgés mértékével és a látható fény minőségével. Nincsenek tudatában és nincs is idejük végiggondolni az egyes tetteket, szavakat és körülményeket, és mennél hamarabb fogja fel ezt a tanuló, és tisztít ki az agyából minden reményt, hogy kapcsolatba léphet egy jelentőségteljes egyéniséggel, akit ő Mesternek nevez, aki olyan fejlett és olyan sok szabad idővel bír, hogy időben és térben foglalkozni tud az ő hétköznapi ügyeivel, - annál gyorsabb lesz a fejlődése.

Ahol azonban állandó növekedés van és az okkult alapelvek felhasználása, ami határozott változásokat hoz létre az alkalmazott testekben és a sugárzó fény erősödik, arról tudnak és az fel van jegyezve, és a jelöltet embertársai szolgálatának növekvő lehetőségével jutalmazzák. Nem ajánlás alapján jutalmaznak, megveregetve a fejét, vagy örömüket szavakban kifejezve. Azzal vannak elfoglalva, hogy tudókat és mestereket képezzenek mindennapi férfiakból és nőkből a következőképpen:

  1. Megtanítják őket, hogy hogyan ismerjék meg önmagukat.

  2. Felszabadítják őket a tekintélyek alól azzal, hogy felkeltik az érdeklődést és a kérdéseket elméjükben, és jelzik (nem többet, csupán ezt) az irányt, amelyben a választ keresniük kell.

  3. Körülményeket teremtenek számukra, amelyek arra fogják kényszeríteni őket, hogy saját lábukra álljanak és bízzák magukat saját lelkükre, ne pedig bármely más emberi lényre, legyen az akár szeretett barát, tanító, vagy a Bölcsesség egy Mestere.

Nem kívánom ismételni magamat. A jelölt munkájára vonatkozó legtöbb pontot említettem már korábban ebben az értekezésben. Rátok hagyom, hogy gondosan tanulmányozzátok őket. Egy felszólítással zárom, ami szól mindnyájatokhoz, akik ezeket az utasításokat olvassátok, hogy szedjétek össze erőiteket, hogy újítsátok meg az emberiség szolgálatára való elkötelezettségi fogadalmatokat, hogy rendeljétek alá saját elgondolásaitokat és kívánságaitokat a csoport javának, hogy fordítsátok el szemeteket önmagatokról és szegezzétek ismételten a látomásra, őrizzétek meg a nyelveteket az üres beszédtől és kritikától, a pletykától és rosszindulatú célzásoktól, és úgy olvassatok és tanuljatok, hogy a munka intelligensen haladjon előre. Határozza el minden tanuló a sürgetés és a gyorsan kibontakozó lehetőségek e napjaiban, hogy fel fog áldozni mindent, amije van, az emberiség segítésére. Most van a hiány és most van a szükség. Sürget az óra és mindenkit hívok közületek, hogy segítsetek, hogy kapcsolódjatok be a Nagyok erőfeszítésébe. Ők éjjel-nappal működnek azért, hogy megkönnyebbítsék az emberiség terhét és megszabadítsák mindattól a rossztól és rombolótól, ami a jelen helyzetben rejlik. Lehetőséget kínálok nektek és azt mondom, hogy szükség van rátok, még a legkisebbre is közületek. Biztosíthatlak benneteket, hogy tanulók csoportjai egyöntetű munkában, mélységes és rendíthetetlen szeretettel egymás iránt jelentős eredményeket érhetnek el.

Hogy mindnyájan így dolgozzatok és mindnyájan szem elől veszítsétek önmagatokat a világ szükségleteinek felismerése közben, ez őszinte imája és legmélyebb törekvése testvéreteknek, A TIBETINEK.






információk


Az Új Kor tanítványai számára
az ARCANE SCHOOL
ingyenes levelező oktatásos képzést biztosít.
Az iskola a Kortalan Bölcsesség alapelveit
ezoterikus meditáción, tanuláson és szolgálaton,
mint életmódon keresztül mutatja be.


Írjon további információért:


Angol nyelven:
Lucis Trust
3 Whitehall Court, Suite 54,
London S W 1 A 2EF
England



Német, francia, spanyol, olasz és holland nyelven:


Lucis Trust Association
1 Rue de Varembé,
Case Postale 31,
CH-1211 Geneva 20,
Suisse



Amerikában:


Lucis Trust
120 Wall St., 24th Floor,
New York, N.Y 10005
USA




Hátra Kezdőlap