A harmadik dúlás Magyarországon
(1945)


A magyar belügyminiszter bizalmas körlevélben szólítja fel az elöljáróságokat, hogy akadályozzák meg a rémhírek terjedését! Egy faluban a kisbíró kidobolja:

- Közhírré tétetik: jönnek az oroszok, de senkinek nem szabad mondani!


Lezajlik Hitler és Göring utolsó párbeszéde; a Führer négyszemközt megkérdi: [*]

- Te mit csinálsz, ha mégis elveszítenénk a háborút?

- Amit az első világháború után: fogom a kalapom, és...

- És mire teszed?


1945. május 8-án a németek feltétel nélkül letették a fegyvert; Európában véget ért a II. világháború. A győztes szövetségesek katonai díszszemlét tartanak Berlinben: az Unter den Linden sugárúton nyugat felől az angolszász és a francia, keletről pedig a szovjet csapatok érkeznek. Hitler és Mussolini mindezt már a másvilágról szemléli. A Führer odaszól a Ducénak:

- Te, ezek komolyan azt hiszik, hogy győztek!...


1945. szeptember 8-án a japánok is letették a fegyvert, ezzel beköszöntött a világbéke. A nyílt tengeren már a béke első napján aknára futott két hajó és elsüllyedt. A hajókról egy-egy tengerész megmenekült, de csak egyetlen mentőcsónak maradt épen. Erre mind a ketten felkapaszkodtak. Amikor kifújták magukat, ismerkedni kezdtek. Először a szovjet tengerész kérdezte meg:

- Ön angolszász?

- Igen, amerikai. És Ön?

- Én pedig orosz.

Erre barátságosan kezet ráztak, majd egymásnak hátat fordítva a vízbe ugrottak és ellenkező irányban elúsztak.


Valahol a Szovjetunióban egy győztesen visszatért katonai alakulatot ünnepelnek. A pópa is elvonul a katonák sorfala előtt, és csókra nyújtja a keresztet. Egy altiszt önérzetesen hárítja el:

- De én már két éve párttag vagyok!

- Csókold meg csak nyugodtan, fiam! Én már nyolc éve beléptem.


A győztes nagyhatalmak vezetői egymást követő nemzetközi értekezleteken tárgyalták meg a tennivalókat. Előtte óráikat egyeztették, elismeréssel adózva a szebbnél szebb ötvösművészeti remekeknek, s a fedélen található szövegeket tolmácsoltatták.

W. Churchillén ez állt:

"Miniszterelnökünknek barátai az angol alsóházból."

F. D. Rooseveltén:

"Elnök Úrnak tisztelői a szenátusból."

J. V. Sztálinén pedig:

"Gróf Széchenyi Istvánnak barátai a Nemzeti Casinóból."


János bácsi még az országgyarapodás után, a II. világháború vége előtt új tanyát épített, mely véletlenül épp az 1945-ben megvont magyar-szovjet határra esik. Nem akarják lebontatni, megkérdik az öregtől:

- Hová akar tartozni?

- Magyarországhoz.

- Gondolja csak meg: a Szovjetunió a világ legnagyobb országa, legerősebb a hadserege, legbölcsebb a vezére, és ők már rég a szocializmust építik, mi pedig csak most kezdjük!

- Hát igen, igen... de azok az orosz telek!


A győztes nagyhatalmak végső döntése:

Az amerikaiaké a győzelem, az oroszoké az élelem, a zsidóké a jövedelem, a magyaroké a félelem.


Az egyik pesti bérházban hajnalok hajnalán egy felfüggesztett síndarab ütögetésével riasztanak. A zabrálástól (erőszakos fosztogatástól) tartó lakók rémülten kitódulnak a folyosókra. A házmester lentről "megnyugtat"-ja őket:

- Nem kell félni! Semmi baj, csak ég a ház!...


Egy összelőtt pesti telefonfülkében maradt plakáton a következő szöveg volt olvasható: "Szálasi jön!"

Alatta kézzel ráírva: "Itt volt!"


Kora tavasszal két ismerős találkozik egy romos pesti utcán, beszélgetni kezdenek:

- Mondja! Maguknál hány fok van a lakásban?

- Szellőztetés előtt vagy után?

- Hát... utána.

- Ugyanannyi.


Egy másik párbeszéd sötétedés után az egyik pesti utcán:

- Nem értem, miért van ilyen vaksötét, mikor már megszűnt az elsötétítés?

- Biztosan elfelejtették értesíteni az Elektromos Műveket.


Az egyik fővárosi lapban a következő hirdetés jelenik meg:

- Közmunkán sakk-készletemből két figura elveszett. Aki tud róluk, értesítsen a kiadóban!


Kohn csonttá és bőrré soványodva, borostásan, rongyosan érkezik haza egy német haláltáborból. Összefut jól öltözött és táplált szomszédjával, aki kényszeredett mosollyal kérdi:

- Látom, szerencsésen megúsztad. Hogy vagy?

- Ne is kérdezd! Csak az maradt, ami rajtad van.


Pesti lakók ebéd előtti párbeszéde egy bérház udvarán:

- Szabóné! Itthon van?

- Igen! Tessék.

- Ha ezt a szelet lóhúst megfőzhetem a maga fájával, cserében a levesemben maga meg megfőzheti a gombócait.


Két régi ismerős párbeszéde a főváros valamelyik külső kerületében:

- Hallottad? A Nagykörútból maholnap Tejút lesz.

- Olyan sok tejcsarnok nyílik?

- Nyavalyát! Annyi ott a csillag mindenfelé...


Egy háziasszony valódi friss citromhoz jut. Boldogan vágja fel a teához, mire kisfia megkérdi:

- Anya, ez micsoda?

- Citrom.

- És mire való?

- Ez pótolja a citrompótlót.


Az egyik pesti étteremben egy régi kedves vendég ebédet rendel:

- Kérek egy bécsi szeletet friss salátával!

- Hát arra még várni kell, kedves vendég.

- Hát mégis mennyit, mert már nagyon éhes vagyok?!

- Hát úgy két-három évet...


Az 1945-ös, mindenkire kötelező politikai igazolásra felvonult az egész cigányzenekar, de csak a prímást szólítják be. Rövid idő után ki is küldik, szemmel láthatólag nagyon levert. Megrohanják a többiek.

- Na, mi van veled? Széna vagy szalma? Mondd, miért lógatod az orrod?

- Á, a fene ott egye meg! Hagyjatok már békén! Nem igazoltak, mert szombaton azt játszottam: "Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája..."

- Jaj de hülye is vagy te! Hát miért nem tagadtad le?

- Hát nem lehetett! Nekik húztam!


Az egyik igazoló bizottság előtt egy feljelentés ellen a megvádolt hevesen tiltakozik:

- Aki pedig azt merte rólam állítani, hogy én jobboldali beállítottságú személy vagyok, az hazudik, az egy közönséges zsidóbérenc!


A szerencsésen életben maradt Kohn bácsi elsők között jelentkezik a Magyar Kommunista Pártba. Óriási meglepetésére, rövid úton elutasítják. Berohan a pártszékházba, magyarázatot követel, meg is kapja.

- Szeretném én is tudni, mi kifogás lehet ellenem?

- Több tanú is van rá, hogy 1944-ben előbb nyilas keretlegényekkel, majd német SS-katonákkal sétált a Duna-parton.


Egy volt, úgynevezett kisnyilas meglátogatja régi ismerősét, aki egy könyvkupac mögött ül, és buzgón jegyzetel. Kíváncsian kérdi:

- Mi az? Csak nem vizsgára készülsz?

- De igen! Jelentkeztem a Magyar Kommunista Pártba, és most a felvételire jegyzetelem a kötelező szakirodalmat.

Mire a látogató mosolyogva nyúl zsebbe, előhúz egy vékony füzetet.

- Na, ide nézz! Nekem csak különbözetit kellett tennem. Engem már fel is vettek.


Két barát bizalmas kávéházi beszélgetése az első 45-ös többpártrendszer időszakából:

- Te, mondd! Hogyan jutott eszedbe épp a legkisebb Radikális Pártba belépni?

- Tudod, mindig nagyon szerettem a magányt.


A tanár irodalomórán egy tyúkot, egy kutyát és egy konyhaszekrényt rajzol fel a táblára. Felteszi a kérdést az osztálynak:

- Na, gyerekek! Kinek a versét illusztráltam, és melyiket?

Mire az osztály kórusban zengi:

- Petőfi: Anyám tyúkja.

- Nagyon jó! Ki tudna egy másik Petőfi-verset illusztrálni?

Pisti jelentkezik: felvázol egy tavat, benne egy tündért, kezében rózsával, a parton pedig egy nyalka huszárt. Az osztály kérdezés nélkül harsogja:

- Petőfi: János vitéz.

- Jól van, gyerekek! Van-e még jelentkező?

Móricka megy ki a táblához, felrajzol egy folyót, rajta híd ível át, melyen szovjet katonák menetelnek, alant a vízben nők mosnak... Csönd, a tanár szakítja meg:

- De hát melyik Petőfi-verset akartad ábrázolni?

- A Nemzeti dalt.

- Hát hol van itt a kard vagy a lánc? Mit akar mondani?

- "Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot!"


Történelemórán a tanár felteszi a kérdést:

- Ki tudja megmondani, hány dúlás is volt Magyarországon?

- Három: tatárdúlás, törökdúlás és felszabadulás.


Kis nép vagyunk, nekünk csak egy csőcselékünk van...
(1946)


- Képzelje, a férjem saját mesterségének lett az áldozata: öt évet kapott!

- De hát mivel foglalkozott?

- Súgó volt.

- Jó, jó, de milyen súgó?

- Hát besúgó.


Két régi ismerős összefut egy pesti utcán.

- Örülök, hogy találkoztunk! Hát hogy vagy?

- Köszönöm, megvagyok. És te?

- Én még nem vagyok meg, de már köröznek.


Két jó barát csúnyán összevész; végre egyikük békítőleg javasolja:

- Tudod mit? Vívjunk, mexikói párbajt!

- Hát az milyen?

- Mindketten bemegyünk a rendőrségre, és aki onnan ki is jön, az lesz a nyertes.


Két nyilas bíróság elé kerül. A bíró felteszi a kérdést:

- És maga mit csinált ott, vádlott?

- Én? Semmit az égvilágon!

- És maga, tanú?

- Én csak segítettem a vádlottnak.


Két nyilas összetalálkozik; mérlegelni kezdik múltjukat, jelenüket:

- Öregem, mondhatsz, amit akarsz! Ez a népi demokrácia mégis jobban tetszik nekem, mint a hungarizmus!... (A szélsőjobboldal egyik neve.)

- Ugyan már! Hogy lehet az?

- Mert Szálasi alatt csak párttitkár voltam, de most ügyész vagyok a népbíróságon.


Sztálin magához rendeli Rákosit, és a magyar terméskilátások felől érdeklődik:

- Milyen búzatermés ígérkezik Magyarországon?

- A kenyérgabona most már biztosan jól fog fizetni.

- Jó, akkor lesz mit ennünk. Na és a kukorica?

- Hát a szakértők szerint ebből is terem elegendő.

- Rendben van, akkor maguknak is lesz mit enniök.


Súlyos jóvátételi kötelezettségeink miatt a Sztálin és a magyar köztársasági elnök közötti vita annyira elmérgesedik, hogy végül ún. spanyol párbajban egyeznek meg: kezükben egy-egy dárdával Sztálin lóháton, Tildy Zoltán pedig bikán kihajt a porondra; felállnak egymással szemben. Tildy lehajol, valamit súg a bika fülébe, mire az bőszen nekiront Sztálin lovának, felökleli, hátasa elterül a földön. Sztálin lassan feltápászkodik, bosszankodva kérdi:

- Maga mit sugdosott annak a bikának?

- Csak annyit mondtam, hogy az a lovon ülő bajuszos hajtotta el a teheneinket!


Rákosit hangosan zajongó csepeli munkásasszonyok küldöttsége keresi fel. Amikor végre elé kerülnek, méltatlankodva mutogatják neki a korábbi szokásosnál jóval kisebb zsemléket. Rákosi futó pillantást vet a péksüteményekre, és a következőkkel zárja le a vitát:

- Na, nem a zsemle lett kisebb, hanem a pofátok lett nagyobb!


Még a háborús években vált ismertté Grün bácsi szalámija, mely jegy nélkül volt kapható, ló- és libahús keverékéből állott.

Két értelmiségi az új rendszerről tanakodik:

- Te, szerinted milyen ez a most épülő szocializmus?

- Olyan, mint Grün bácsi szalámija volt, csak most egy liba és egy ló húsának "arányos" keveréke.


Korabeli jelenet egy zöldséges boltban, ahol a kedvetlen vevő végül megkérdi:

- Hát semmilyen gyümölcsöt nem tud mutatni?

Mire az eladó karját széttárva mondja:

- Hát legfeljebb fügét mutathatok...


Az újjáépítés láza a nyuszit is elkapja: az ígéretes jövő reményében elhatározza, hogy alkalmi vackai helyett szép, új állandó hajlékot épít. Nyomban kapirgálni kezdi az alapokat, amikor felbukkan a róka, és máris tanácsot ad:

- Így hamar elkopik a körmöd. Tudod mit, kérd el a vakond lapátját!

A nyuszi el is indul, de útközben kétségei támadnak: "Ez a ravasz dög biztosan be akar ugratni. A vakond egy sötét alak; föld alatti munkát végez; lehet, hogy fel sem jön a csengetésre. Na és, ha fel is jönne, könnyen letagadhatja, hogy van lapátja. Jó, mondjuk, nem titkolja el, de nem biztos, hogy kölcsön is adja. Tegyük fel, hogy mégis kölcsönadja, talán nem foghatja rám, hogy én törtem el a nyelét?!"

Eközben megérkezik, türelmetlenül csenget. A vakond gyanútlanul ajtót nyit, s barátságosan, örvendezve kérdi:

- Jé, a nyuszi! Minek köszönhetem a látogatást?

Az önmagát feltüzelt tapsifüles azonban ráförmed:

- Vedd tudomásul, hogy most már nem is kell a lapátod!


Kép a szocialista jövőből: hogy az ezredfordulón mi lesz az élmunkások jutalma, az a teljesítményektől függ. A munkaverseny eredményéről, a kapott jutalmakról az újságok így számolnak be:

- I. díj: l kg sertéshús; elkészítése azért nem okozott gondot, mert a nyertes a padláson talált egy régi szakácskönyvet, és abban benne volt a pörkölt elkészítésének receptje is.

- II. díj: 1/2 kg zsír; egyelőre nem tudnak vele mit kezdeni; hasznos tanácsot szívesen fogadnának.

- III. díj: esti órákra külön villanyáram; ezzel egy már használaton kívüli, régi rádiót sikerült megszólaltatni. Amerika Hangja éppen híreket közölt, az adást ezzel fejezte be:

- Megnyugtatjuk magyar hallgatóinkat, hogy a rendszer bukása már nem sokáig várat magára!


Korabeli mindennapos párbeszéd:

- Mondd, tulajdonképpen mikor beszélhetünk inflációról?

- Amikor azt tapasztalod, hogy mindenfelé sok a pénz, kivéve a te pénztárcádat.


Vevő lép be egy cipőboltba, és cipőfűzőt kér. A száguldó pénzromlás idején ún. mill-pengővel akar fizetni. Az eladó egy kis türelmet kér:

- Pillanatnyilag nem tudok visszaadni, egy kicsit tessék várni!

- Míg összegyűl az apró?

- Dehogy! A fűző fog mindjárt ennyibe kerülni!


Minden korabeli újság lelkesen közölte a forint megszületését. Két pesti polgár lapozgat bennük egy kávéházban.

- Na, olvasta? A Szabad Nép azt írja, hogy Rákosi a forint apja.

- Hm! Úgy látszik, hogy akkor a mama lehetett szép!


János bácsi fővárosi útjáról tér vissza: otthon beszámolt a tapasztalt változásokról:

- Hát tudjátok, végül is minden könnyen ment, de a jelzőlámpákon sehogy se tudtam eligazodni: a piroson átrohant egy-két kommunista, a sárgán egy kevés megmaradt zsidó, a zöldön csak úgy özönlöttek a nyilasok, de én meg hiába vártam a piros-fehér-zöldet...


Az 1945-ös földosztást falugyűlések sorozata követte. Az egyik pesti agitátor így tüzelte falusi hallgatóit:

- Itt is megszabadultatok az élősködőtől, aki Monte-Carlóban egyetlen éjszaka elkártyázott annyit, amennyit ti egy év alatt sem kerestetek!

Hátul egy hang:

- De csak ha rossz lapra tett!


A forint megjelenése utáni jellemző párbeszéd:

- Meg fogod látni, hogy szilárd, értékálló lesz az új pénz, mert a kormány egyik kezével erősen tartja az árakat, a másikkal pedig a béreket.

- Jó, jó, csak úgy ne járjon, mint az egyszeri ember, akinek egyik kezében WC-kulcs volt, a másikban pedig WC-papír, és mégis berezelt!


A fővárosban népszerű volt egy vak jós, aki először végigtapogatta a jelentkezők arcát, azután feltárta előttük jövőjüket. Mivel jóslatai állítólag beváltak, titokban még a politikusok is felkeresték. A szokásos tapogatás után mondotta:

Tildy Zoltánnak: "Közepes múlt, fényes jelen (köztársasági elnök volt), borús jövő";

Szakasits Árpádnak: "Fényes múlt, közepes jelen, semmi jövő";

Rákosi Mátyásnak, miután tar fejét végigtapogatta: "De kérem, ne űzzenek gúnyt egy szegény, vak emberből! A másik végét kérem!"


A két jó barát: Kohn és Grün véletlen szerencse folytán életben maradt. A járda széléről figyelik a május elsejei felvonulást, és egymás szavába vágva hüledeznek:

- Te, oda nézz! Aki ott elöl azt a vörös csillagot viszi, nemrég még nyilaskereszttel feszített!

- Mögötte, aki a jelszót cipeli, az jelentett fel engem!

- Aki a Rákosi-képet viszi, az ellenőrizte a gettót!

- Hát ez már mégiscsak disznóság! Mindennek a teteje! Nekünk is tennünk kellene valamit!

- Ugyan hagyd! Kis nép vagyunk, nekünk csak egy csőcselékünk van.


Gyorstalpaló tanfolyamot végzett cigányprímás így oktatja bandáját:

- Ha fele pénz az enyim, fele pedig a tietek, hát az a demokrácia. Ha pedig ti emiatt azt a nagy büdös pofátokat ki meritek nyitni, az a reakció.


Egy szállodába szovjet százados érkezik. Az oroszul tudó portás bemondás alapján előzékenyen kitölti neki a bejelentőt, és aláírásra átnyújtja. Legnagyobb megrökönyödésére a százados aláírás helyett három keresztet tesz. A portás óvatosan érdeklődik:

- Elnézést, százados elvtárs, ezek mik?

- Hát az aláírásom, a nevem.

- És elöl fent ez a kisebb kereszt?

- Az meg a doktorátusom.


Újonnan szervezett néphadseregünk is mindenben a szovjet modellt szerette volna követni. Hamarosan kiderült, hogy pl. a magyar katonák nem tudnak tercelni. Nosza, énektanfolyamra küldik őket. Ennek végeztével az egyik kiképző őrmester visszakapja újoncait. Az alaki kiképzés után sorakozót vezényel, és kiáltja:

- Szakasz, indulj! Ének! Most pedig mindenki egyszerre terceljen!


Egy kávéházi társaságban a beszélgetés során történelmi párhuzamokat sorakoztattak fel a jelenlegi helyzetre. Egyikük a török hódoltságot említi, de társa letorkolja:

- Jó, jó, de nem kellett folyton üvölteni: "Éljen a török hadsereg!"


- Te, mondd! Miért mosolyog folyton Rákosi, ha mennydörög és villámlik?

- Azt hiszi, mindenki őt fényképezi.


A pártközpont székházában Rákosi személyi titkára szelíden korholja a múltból ott maradt öreg hivatalsegédet:

- János bácsi, miért rakja át Rákosi elvtárs iratait a szomszédos asztalra?

- Tessék csak rám bízni! A főtitkár elvtárs keze messzire ér!


Aki misét akar hallgatni, tartson jobbra, aki mesét, haladjon balra!
(1947)


Az új Gellért-hegyi Szabadság-szoborról terjeszteni kezdték, hogy voltaképpen halat tart a kezében. Két szemlélődő párbeszéde:

- Na, mit gondolsz, eztán mi lesz a neve a felszabadulás ünnepének?

- Sejtelmem sincs!

- Hát halászünnep!

- Hogyhogy?

- Nézz csak fel rá! A szobor mutatja.

- Mit?

- Hogy ezt jól kifogtuk!


Május végén Dinnyés Lajos többpárti kormányt alakított. A megalakulást kommentáló korabeli párbeszéd:

- Mit gondolsz, milyen az új koalíciós kormány?

- Kétszínű, mint a dinnye: kívül zöld, belül vörös.


- Te elhiszed, hogy Rákosi, Szakasits, Veres Péter és Nagy Ferenc csakugyan olyan jóba' vannak?

- Hát persze: koalícijóba'.


A 47-es választások előtt Mindszenty és Rákosi egyidejűleg tartott nagygyűlést Kecskeméten. Az érkező utasoknak az állomáson hangszóró hirdette:

- Aki misét akar hallgatni, tartson jobbra, aki mesét, haladjon balra!


Utcai párbeszéd a megsokasodott névtelen feljelentésekről:

- A legnagyobb aljasság névtelen leveleket írogatni!

- Igazad van! Én is mindig aláírom valaki másnak a nevét.


- Na, tudod-e, mi a különbség a toronyóra és a régi katonatisztek között?

- Nem.

- Az, hogy a toronyóra üt, a régi katonatiszteket pedig ütik.


- Hová-hová olyan sietve?

- Megyek a Földművelésügyi Minisztériumba.

- És miért?

- Visszaigénylem a földemet azon a címen, hogy részt vettem az ellenállásban.

- De hát tudtommal nem is volt földed!

- Na és, kit érdekel? Az ellenállási mozgalomban sem vettem részt.


Egy holló üldögél az ágon, kenyérszeletet tart csőrében. Arra halad a róka, megpillantja, hízelegve szól fel:

- Hallottam, milyen szép a hangod. Szólalj már meg a kedvemért.

Erre a holló szárnya alá dugja a kenyeret, károg egyet. A csalódott róka újabb cselt eszel ki.

- Igazat mondott a fáma: csakugyan szép volt. De azt is mondják, hogy kecsesen tudsz szárnyalni. Mutasd már a röptödet.

A holló újra a csőrébe veszi a kenyeret, felröppen: néhány kört ír le a levegőben, majd újra visszatelepszik az ágra. A róka végső furfanghoz folyamodik, színlelt együttérzéssel figyelmezteti a hollót:

- Onnan a magasból igazán nem láthatod, hogy amíg te kenyeret keresel, az alatt a párttitkár teszi a szépet a párodnak.

Erre a holló dühösen elkárogja magát, a kenyérszeletet kiejti a csőréből, a róka felkapja, gyorsan elinal vele. Mi a tanulság?

- Ha valaki feleségének egy párttitkár udvarol, ki ne nyissa a csőrét, mert elveszti a kenyerét.


Vevő és eladó párbeszéde a moszkvai GUM nagyáruház női fehérnemű osztályán:

- Kérek egy melltartót!

- Itt semmiféle luxuscikket nem árusítunk.

- Hát akkor egy kombinét kérek! Van?

- Talán lesz. Tessék a jövő héten benézni!

- Hát bugyi csak van?

- Azt tudok adni, de előbb tessék egy igazolást hozni, hogy az elvtársnő létrán vagy állványon dolgozik!


Pestiek párbeszéde a folyton akadozó közellátásról:

- Nem értem, miért van még mindig húshiány?

- Pedig pofonegyszerű: a pipik még iskolába járnak, a tyúkok a presszókban üldögélnek, a libák korzóznak, a marhák bent ülnek a hivatalokban, a disznók pedig a pártban, és csak a birkák dolgoznak.


Iskolalátogatás alkalmával a tanfelügyelő meglátogat egy osztályt, és felteszi a szokásos beugrató kérdést:

- Ki tudná megmondani: a tyúk vagy a tojás volt-e előbb?

Mire Pisti kissé tétován jelentkezik, és habozva válaszolja:

- Én csak azt tudom, hogy régebben tyúk is meg tojás is volt.


Köztudott, hogy a kaukázusi örmények és grúzok között is évszázados ellentétek lappanganak. Egy nyugati turista ellátogat Jerevánba, Örményország fővárosába. Nem kis meglepetéssel tapasztalja, hogy minden felnőtt férfi kopaszra van nyírva, s mégis feltűnően nagy a vidámság: állandóan vigyorognak. Hüledezve kérdi az egyik ácsorgó csoporttól:

- Miféle új divat van maguknál?

- Dehogy divat, büntetés: Sztálin parancsára nyírtak kopaszra bennünket, mert köztársaságunk nem teljesítette a gyapjú beszolgáltatást.

- És hogy-hogy mégis ilyen vidámak?

- Mert a grúzok meg a tojás-beszolgáltatást nem teljesítették.


- Végre egy örömhír! Hallottad? Lassanként megszűnik a cukorhiány.

- Úgy értsem: lesz elegendő?

- Nem, nem! Úgy elfelejtjük, hogy már nem is fog hiányozni.


A tanító felszólítja egyik diákját:

- Hallom, Pisti, hogy otthon megint rossz fát tettél a tűzre!

- Tanító bácsi! Nem is igaz! Hiszen már hetek óta egyáltalán nem is fűtünk!


Veres Péter honvédelmi miniszterként sorra látogatja a laktanyákat. Egyik helyen jó előre kioktatják a legénységet, hogy a miniszter minden kérdésére kedvező választ kell adni! Megérkezik a látogató, mindjárt az első újonctól megkérdezi:

- Na, aztán elég-e a menázsi?

- Elég! Még marad is belőle.

- És a maradékkal mit csináltok?

- Hát később azt is megesszük.


Az első arab-izraeli háború idejéből való pesti párbeszéd:

- Tudod-e, kik örültek igazán Veres Péter honvédelmi miniszteri kinevezésének?

- Gondolom, az újoncok.

- Dehogy! Az izraeli zsidók, amikor meghallották, hogy az arabok Péter bácsit kérték fel katonai szakértőjüknek.


Kohn, az egykori pesti tőzsdeügynök gyors karriert futott be Izraelben: a hadiflotta egyik zászlóshajójának parancsnoka lett. A flotta az ő vezényletével fut ki a nyílt tengerre. Hajóján hamarosan jelentik neki:

- Gyors ütemben süllyed a barométer.

- Süllyed?! Akkor azonnal eladni!


A háború egyik válságos pillanatában az izraeli vezérkarban Kohn a következő javaslattal lepi meg társait:

- Uraim! Üzenjünk hadat az USA-nak.

- Ugyan! Ezt nem gondolhatja komolyan. Tiszta őrültség!

- Miért lenne az? Tessék végiggondolni: legyőznek, majd megszállnak bennünket, és utána folyamatosan küldözgetik az ingyenes segélyszállítmányokat.


Egy vállalat munkaügyi osztályán érdeklődnek:

- Álláshirdetésükre jöttem; szakképzett marós vagyok. Mégis, mennyit tudnának fizetni?

- Egyelőre 25 Ft lenne az órabére, később felmehet akár 30-ra is.

- Jó, akkor később jövök.


Krausz bácsi vallási okokból szombatonként zárva tartja üzletét. Mivel a hivatalos munkahét hat napból állt, közlik vele, hogy ha szombaton továbbra sem hajlandó kinyitni, akár be is zárhatja a boltot. Krausz bácsi rémülten rohan a rabbihoz. Megkérdi, mitévő legyen? Mire az megnyugtatja:

- Nyiss csak ki, fiam, szombaton is, hisz ez is benne van a tórában!

- Miféle tórában?

- Hát a diktatórában.


Osztályfőnöki óráján a tanár ún. szabad foglalkozáson kérdezgeti diákjait:

- Na, gyerekek, gondolkozzatok! Miért is szeretjük a Szovjetuniót?

- Mert felszabadított bennünket.

- Helyes! És miért nem szeretjük az Egyesült Államokat?

- Mert nem szabadított fel bennünket.


Kisdiákok írásbeli házi feladatot kapnak. A következő kérdésre kell válaszolniok:

- Miért szeretem a Szovjetuniót?

A kis Ági tanácstalan, először anyját faggatja, de az elhárítja:

- Nézd, én nem szeretem a Szovjetuniót. Hogy miért, azt majd akkor mondom meg, ha nagyobb leszel. Inkább kérdezd meg apádat!

Ági őt is faggatja, de hasonló választ kap, sőt a bátyja is elküldi. Erre a következőket írja füzetébe:

"Én azért szeretem a Szovjetuniót, mert szegényt nem szereti senki."


Ún. átpolitizált földrajzórák egyikén elhangzik a következő tanári kérdés:

- Próbáljátok meg a Duna folyó jelentőségét egyetlen mondatba sűríteni!

Pillanatnyi csend után Pisti jelentkezik, huncut mosoly látszik az arcán.

- A Duna nem más, mint hazánkon ideiglenesen átfolyó kis Volga.


- Na, mit gondolsz: mi igaz a Szabad Népben?

- Ez: "Ára 60 fillér".


Ekkor még eltűrték a céltudatos utcai rikkancskiáltásokat:

- Ludas a Matyi, ludas!

- Szabad Nép a Magyar Nemzet?

- Színház a Demokrácia?


Egy pesti villamoson az egyik utas újságjába mélyed, a mellette ülő szemmel láthatólag szintén szeretne belenézni, de az olvasó utas mindig elhúzza előle. Végül a potyázni szándékozó elveszti türelmét, kifakad:

- Jaj de irigy! Hát egy kicsit se engedi olvasni a Szabad Népet?!

- Ha magának a Magyar Nemzet szabad nép, tessék, olvassa!


Év végi párbeszéd:

- Ejnye, de rossz kedved van! Tán nem tett semmit a Mikulás a cipődbe?

- Dehogynem! Egy cédulát, ez volt rajta: "Fizessen elő a Szabad Népre!"


Kültelki párbeszéd közállapotokról:

- Te, ha ez így megy tovább, lassan már enni se kapunk!

- Hát nem elég az neked, hogy legalább szemmel tartanak?!


- Olvastad? Egyetlen rab két és fél Ft-jába kerül naponta az államnak.

- Nyugodj meg, majd olcsóbb is lesz, ha még többen lesznek!


Bekísért fogolynak az adatlapját töltik ki; egyik kérdés:

- Születési helye?

- Nagy-Britannia.

- Ne okoskodjon itt, figyeljen! Nem az anyja nevét kérdeztem!


Lélek nincs, de szolgalélek az van!
(1948)


Nemzetközi pályázatot hirdetnek az elefánt életének népszerű ismertetésére; a beküldött pályamunkák már címükben is jellemzők.

India: - legszentebb állatunk az elefánt.

Anglia: - az elefánt az angol világirodalomban.

USA: - az Államokban él a világ legnagyobb elefántja.

Franciaország: - az elefánt szexuális élete; egy (k)ormány perverzitásai.

Németország: - bevezetés az elefántkutatásba: I. az állat származása; II. őshazája; III. családi élete.

Ausztria: - egy elefánt a császári és királyi szép napokban.

Szovjetunió: - az elefánt sorsa 1917 előtt és fejlődése a nagy októberi forradalom után.

Magyarország: - példaképünk a Nagy Szovjet Elefánt.


A tanító felszólít egy kisdiákot:

- Na, Pisti, meg tudnád-e mondani, mit is kapunk a nagy Szovjetuniótól?

Míg a felszólított fiú némán töpreng, háta mögött halkan súgja valaki:

- A nagy semmit!

A tanító meghallja, leinti a buzgólkodót:

- Nem kell súgni! Pisti is tud gondolkozni, majd rájön ő magától.


- Tudod-e, mi a különbség a Nap és az élelem között?

- Nem! Hogy kerülnek ezek egymás mellé?

- Úgy, hogy a Nap nyugaton, az élelem pedig keleten hagyja el hazánkat.


- De hát hogyan tudott Karády Katalin nyugatra szökni?

- Könnyű volt neki: még a sorompók is felálltak előtte...


- Hova lett a pénztárosunk?

- Hát nem tudod? Félig disszidált.

- Ugyan, hát hogy lehetne félig disszidálni?

- Úgy, hogy még nem jutott át a határon, de a kasszát már magával vitte.


A nyugati határon az őrjárat elcsíp egy cigányt; ráripakodnak:

- Állj! Hát hová olyan sietve?

- Hát csak ide a nagy Szovjetunióba.

- Ne beszélj bolondokat! Te is tudod, hogy az ellenkező irányban: keletre van!

- Hát ez a kis kerülő már igazán nem számít.


Egy pesti bérház harmadik emeletéről valaki hangosan lekiált:

- Viciné! Viciné!

Mire a megszólított segéd-házfelügyelőnő nem kisebb hangon és önérzettel replikázik:

- Mit ordibál! Vegye tudomásul: az uramat most nevezték ki miniszterhelyettesnek. Ha ez a kurva rendszer nem volna, méltóságos asszony lehetnék!


Két ismerős év végén összetalálkozik, egyikük megszólal:

- Engedje meg, hogy boldog új évet kívánjak!

- Maga csak ne kívánjon nekem boldog új évet!

- De hát miért?

- Tavaly is maga kívánt nekem először...


Jövendőbeli pillanatkép az ezredforduló tájáról: Arisztid nagy bőröndöt cipel, fürkészve halad a nyugati határ felé. Még jóval előtte véletlenül összefut Taszilóval, aki meglepetten kérdi:

- Hová-hová ilyen sietve?

- Pszt! Elegem van mindenből! Elhatároztam, hogy nem húzom tovább az időt, azonnal disszidálok.

- Ugyan, ezt a pár hónapot már igazán kibírhatnád!


Az állatok nagygyűlése az oroszlánt királyból elnökké minősíti, és rábízza, hogy helyetteséről maga gondoskodjék. Hogy hatalmát megmutassa, a nyuszit teszi meg helyettesének, s felhatalmazza, hogy távollétében tetszése szerint cselekedjék. A tapsifüles vérszemet kap, azonnal belecsíp a medvébe, az dörmögve eloldalog. Következik a farkas, a nyuszi annak is nekiugrik, de az jobbnak látja kitérni előle, s vicsorogva meghátrál. A nyuszi összefut a tigrissel, nekilendül, hogy azt is megijessze, ám a tigris egyetlen falással bekapja. Volt nyuszi, nincs nyuszi. Dehát mi történhetett?

- Kiderült, hogy a tigris nem vett részt a nagygyűlésen, nem tudott a határozatról!


Egy korabeli táptakarmány és Rákosi képe nem egészen véletlenül került a hirdető oszlopra egymás mellé. Az arcképre kézzel ráírták:

- "Futort ettem, ilyen lettem".


A nagygyűlésre kivezényelt cigányprímás végighallgatja Rákosi beszédét, látható csalódással távozik. Otthon faggatják:

- Na, beszélj mán, milyen vót ez a Rákosi?!

- Á, hagyjátok! Azt hittem, hogy maga Rákócsi, de csak a sarja!


Rákosi ez évben pártfőtitkár és miniszterelnök-helyettes lett. Ő maga is kereste a népszerűséget. Egy ízben iskolát látogatott, és faggatta a tanulókat.

- Na, gyerekek, most már tudjátok, ki vagyok, de azt is megmondaná-e valaki, hogyan lettem az ország első embere? Hallottatok-e, tanultatok-e róla?

Pisti jelentkezik, és töprengve válaszolja:

- Hát tanulni ugyan nem tanultuk, de el tudjuk képzelni.


A gyűjtőfogház politikai elítéltjeit az udvaron felsorakoztatják. A parancsnok közli, hogy hamarosan megérkezik Rákosi Mátyás főtitkár... Egy hang hátul:

- Végre! És ki lesz az új főtitkár?


Az újságárust nyugtalanítja, hogy egyik vásárlója minden reggel megveszi a Szabad Népet, rápillant a címoldalra, és aztán olvasatlanul bevágja a közeli szemétládába. Egy reggel halkan odaszól:

- Miért veszi meg, ha el se olvassa? Mit keres benne?

- Engem csak a halálozási hír érdekel.

- De hát az a harmadik oldalon szokott lenni.

- Akiét én várom, az az első oldalon fog megjelenni!


- Hogyan lehetne hazánk jelenlegi (1948-beli) helyzetét tömören jellemezni?

- Miénk a világ legvillamosítottabb országa: itt a legnagyobb a feszültség, legkisebb az ellenállás, mindenki voltban beszél, és a vezetők érintése életveszélyes.


Egy falusi plébános és a párttitkár a lélek kérdéséről vitatkozik, ki-ki saját meggyőződése szerint érvel:

- Nincs lélek - mondja határozottan a párttitkár.

- De van! - cáfolja ugyanolyan magabiztossággal a lelkész, és sorolja a példákat.

- Ezek még nem bizonyítékok! - makacskodik továbbra is a párttitkár, és ateista tekintélyekre, vezetőkre hivatkozik.

- Na, jó - adja meg magát látszólag a plébános -, de azt látom, hogy szolgalélek az van!


A söntésben hárman ülnek egy asztalnál, mélyen hallgatnak. Az egyik szótlanul, lemondóan legyint, a másik hatalmasat sóhajt, a harmadik undorral köp egy nagyot. Valaki átszól a szomszéd asztaltól:

- Jobb lesz, ha abbahagyják a politizálást!


Valahol egy magánlakás elfüggönyözött szobájában négyen kártyáznak. Kint motorzaj hallatszik, kinéznek a függöny mögül: egy fekete kocsi áll az ablak alatt. Folyik a játszma tovább, kisvártatva azonban csengetnek. A négy játékos szinte egyszerre teszi le a lapokat, és szólal meg:

- Úgy látszik, értem jönnek...


- Na, hogy vagytok megelégedve az új párttitkárotokkal?

- Hiszed, nem hiszed, de az egy valóságos angyal, igazi angyal! És ti?

- Micsoda szerencsések vagytok! A miénk még él!


- Te mindig jól értesült szoktál lenni, mondd csak, nem tudod, ki lesz az új kultuszminiszter?

- Szerintem Darvas József.

- Az ki van zárva.

- Miért? Csak nem hiszed, hogy Hóman Bálint?

- Az be van zárva!


Földrajzórán feleltetés folyik Európa főbb folyóiról, térképen meg is kell ezeket mutatni. Dél-Európával kezdik, Pistinek jut a Kárpát-medence. Kezével követi a Dunát, és közben alig hallhatóan suttogja:

- Ez itt a Duna!

A tanár látható együttérzéssel kérdi:

- Ennyire be vagy rekedve? Miért suttogsz?

- Á, dehogy! Ami ebben az országban folyik, arról csak suttogva lehet beszélni.


Földrajzórán szakfelügyelői látogatás van; a diákok a földgömb előtt felelnek. A felügyelő rábök a földgömbre, és az egyik diákhoz fordul:

- Na, meg tudod-e mondani, miért ilyen lapult az északi és a déli sark?

A diák megszeppen, és ügyesen "kivágja" magát.

- Én hozzá sem nyúltam, nem is láttam senkit és semmit!

A szakfelügyelő arca elsötétül, nem szól semmit, de óra után négyszemközt kioktatja a tanárt, aki kínjában mentegetőzni kezd:

- Tessék elhinni: a diák igazat mondott! Mi is így kaptuk a minisztériumtól.

A szakfelügyelő szó nélkül elrohan, azonnal ír egy felháborodott hangú levelet az "illetékeseknek". A válasz nem sokat késik.

- Nem érdemes az ügyet felfújni! Azonnal küldetek egy új földgömböt az iskolának.


Az orvos megvizsgálja a beteget, gyomorhurutot állapít meg; a terápiát közli a beteggel:

- Felírok magának egy orvosságot. Minden órában vegyen be egy evőkanállal!

- Köszönöm, doktor úr! De tessék hozzá egy kanalat és egy órát is felírni!


Egy másik beteg olyan orvosságot kap bajára, melyet naponta háromszor kell bevenni étkezés után; a páciens megszólal:

- Doktor úr, ezt én nem tudom megtenni!

- Mi az akadálya?

- Az, hogy naponta legfeljebb egyszer, ha étkezem. Tessék már reggelit-vacsorát is felírni.


A cipész így figyelmezteti egyik régi vevőjét:

- Ha még van lyukas cipője, azt ajánlom, idejében talpaltasson!

- Miért?

- Mert elsejétől csak azok kapnak talpalási utalványt, akik legalább 15 perc távolságra laknak a legközelebbi villamosmegállótól.


Kohn bácsi kénytelen beletörődni, hogy kereskedését szombaton is nyitva kell tartania, de a pénz elfogadását illetően kétségei támadnak, mert azt tiltja a vallás. Elmegy a bölcs rabbihoz.

- Nézd rabbi! Az üzletet kénytelen vagyok nyitva tartani, de minek, ha pénzt nem szabad elfogadnom? Mit tegyek?

- Fogadd csak el a Forintot, fiam, az nem pénz.


A rabbinövendékek tájékozódni akarnak az új filozófiai fogalmakról, és egyáltalán nem értik a dialektikát. Felkeresik a bölcs rabbit, tőle kérdik, aki könnyebbség kedvéért példázattal él:

- Mondjuk, van egy tiszta és egy szutykos zsidó. Együtt utaznak, és estére egy szobában szállásolják el őket, ahol a mosdótálban csak egy személynek elegendő víz van. Melyik mosdik?

- Valószínűleg a piszkos, mert ő tisztálkodott régebben.

- Minek mosdana? Hiszen ő úgyis koszos!

- Igaz! Természetesen a tiszta mosdik meg.

- Hát már miért tenné, hiszen ő mindig tiszta!

- Akkor egyik se!

- Láttatok már két olyan bolondot, hogy csak úgy otthagyják a tiszta vizet?

- Igaz! Nem gondoltunk rá: mindkettő megmosdik benne.

- A tisztának minden csepp vére tiltakozna ellene! A piszkos minek kezdené, ha a másik nem indít?

A növendékek láthatólag megzavarodnak, mire a rabbi:

- Na, látjátok, ez a dialektika: hol a tiszta, hol a piszkos mosdik, máskor mindkettő vagy egyik sem. Nincs örök szabály, csak olyan, amelyik minden helyzetre alkalmas.


Jeles tudós lelke felszáll a mennybe, ahol Szent Péter a tetszésére bízza: mennybe vagy pokolba akar-e kerülni? Tudósunk mindenről személyesen akar meggyőződni; először megtekinti a poklot, ahol félkörben üldögélnek az öregek, ölükben egy-egy szépséggel. Felmegy a mennybe, ott is ugyanez a látvány fogadja; nem tud dönteni, Szent Péterre bízza, s magyarázatot kér.

- Látod, fiam, hiába vagy te tudós, mégsem tudod, mi az a dialektika! A pokolban a feslett életű nők bűnhődnek, a mennyben pedig a jámbor, becsületes öregek üdvözülnek.


A magyarok berakodnak, a szovjetek kirakodnak...
(1949)


Tűnődés a hivatalosan csak említett, de közzé nem tett magyar-szovjet folyamhajózási egyezményről.

- Mit gondolsz, mit tartalmazhat az egyezmény?

- Azt, hogy a magyarok keresztben, a szovjetek pedig hosszában hajózhatnak a Dunán.


Újságolvasók párbeszéde:

- Hogy lehet drágább a Szabad Nép, mint a Pravda?

- Nem tudod? Hát a fordítási díj miatt.


Hosszú sor kígyózik egy húsbolt előtt, de nemhogy fogyna, inkább gyarapodik. Egy idő után az üzletvezető kiszól:

- Elvtársak, nem jut mindenkinek. Kérem a családtalanokat, távozzanak! Holnap talán nagyobb szállítmányt kapunk.

A sor megritkul, de továbbra sem fogy; újabb kérés:

- Megkérem a pártonkívülieket, hogy ők is próbálkozzanak holnap!

Az emberek jó része méltatlankodva szétszéled. A boltvezető halkabban jegyzi meg:

- Kérem az elvtársakat, ne mondják senkinek, de ma egyáltalán nem is érkezett szállítmány!


Az állandósult zavarok miatt titokban maga Rákosi is felkeresi a bölcs rabbit.

- Rabbi, csak röviden: akadozik a közellátás, fokozódik a lakásínség; olcsó, használható tanács kellene!

- Nem kerül semmibe: le kell zárni a keleti és meg kell nyitni a nyugati határt!


Egy gyűlésen valaki halkan odaszól a szomszédjának:

- Te, nem tudod, ki szónokol?

- Hát egy ezredes.

- De hát civilben van, miért mondod ezredesnek?

- Mert csak minden ezredik szavát lehet elhinni.


Valaki nem tudott egy értekezleten részt venni, barátjától kérdi:

- Volt valami érdemleges? Hozzászóltak?

- Igen, egy hozzászólás hangzott el, de eleje-vége ugyanaz volt.

- Hát ez meg hogy lehetséges?

- Úgy, hogy a felszólaló a következőket mondta: "Elvtársak, most pedig kendőzetlenül megmondom őszinte véleményem."


Szakszervezeti gyűlésen a titkár bejelenti:

- Elvtársak, összejövetelünknek mindössze két napirendi pontja van: 1. Szabó kartárs bírálatot mond a vezetésről; 2. Szabó kartárs búcsúztatása...


A nagymama iskolás unokáját magával viszi a vasárnapi misére. A hosszas szentbeszéd alatt a nagyi elszundít; unokája rémülten rángatja a ruháját, és a fülébe súgja:

- Nagyi! Ne aludj! Majd nem tudsz hozzászólni.


A fővárosban kezdtek feltűnni a női rendőrök, korabeli gúnynevükön a Hekus Loncik; főként a közlekedést figyelték. Egy falusi paraszt átmegy a tiloson, odaát a rendőrnő megállítja, és könnyed hangsúllyal kérdi:

- Na, fizet nekem húsz forintot?

Emberünk tetszelegve végigméri a csinos rendőrnőt.

- Akár ötvenest is... De mióta hordotok egyenruhát?


Vidéki tűnődések a fővárosban rendezett Világifjúsági Találkozóról, melyet csak rövidítve: VIT-nek emlegettek.

- Mit akar ez a VIT jelenteni?

- Viszik idei termésünket.

- Tavaly is vitték.

- Téged is visznek!


Ez év májusában zajlott le az első olyan szavazás, melyen a Hazafias Népfront jelöltjeit "egyhangúlag" választották. A választási küzdelem elmaradt, az alkoholtilalom viszont nem.

- Miért volt most is alkoholtilalom?

- Nehogy a választók két vagy több pártot lássanak!


Szavazás utáni párbeszéd:

- Na, mit szólsz hozzá! A választók 99%-a a Népfront jelöltjeire szavazott.

- Érdekes, én mindig csak az 1%-kal találkozom.


Egy társaságban a hangulat tetőpontján a közismert tréfamester megszólal:

- Na, mondhatok vicceket?

Mire a háziasszony visszakérdez:

- A gyerekeket vagy a párttitkárt küldjem ki?


Rákosi megsokallja a róla keringő vicceket, kinyomoztatja a forrást. A szálak Kohn bácsihoz vezetnek. Bekísérik őt a Nagy Testvérhez, aki alaposan rá akar ijeszteni:

- Miket talál maga ki?! Azonnal lecsukatom!

- De Rákosi elvtárs, hallgasson meg! Nem én találom ki a vicceket, legfeljebb csak elmondom.

- Ez is szemtelenség! Azonnal fizessen 500 Ft-ot! Még hogy velem mer viccelődni, mikor mögöttem az egész nép!

- Látja, Rákosi elvtárs, máris kvittek vagyunk! Nem kell fizetnem, mert ezt a viccet se én találtam ki, és maga mondta, nem én!


1949 nyarán letartóztatták Rajk Lászlót; két másik rabbal együtt közös cellába zárták. A rabtársak röviden elmondták, ki miért került börtönbe:

- Én szidtam Rajkot.

- Én dicsértem Rajkot.

- Én vagyok Rajk!


Egy tisztviselőt váratlanul letartóztatnak, beviszik a hírhedt ÁVH-ra, ahol néhány óra múlva kihallgatásra rendelik. Ezzel kezdi:

- Megtudhatnám végre, miért hoztak be?

- Tudja azt maga jól! Kémkedés alapos gyanúja miatt.

- Képtelenség! Mióta vagyok én kém?

- Ma reggeltől.

- És miféle szervezet megbízásából "kémkedtem"?

- Egy nyugati katonai szervezet javára.

- De hát mondja már meg, melyik katonai szervezetnek?

- Nem mondhatom meg, mert titkos katonai szervezetről van szó...


Két fiútestvér életútja elvált: egyikük csendőr százados lett, a másik partizán. Csak 1949-ben találkoztak újra, addig nem is tudtak egymásról. Beszélgetnek.

A volt csendőrtiszt: - Rég láttalak, mi van veled?

A volt partizán: - Megvagyok; segédmunkásként dolgozom a MÁVAG-ban. És te?

A volt csendőrtiszt: - Századosi rangban átvettek a Néphadseregbe.

A volt partizán: - Hogy létezik ez?

A volt csendőrtiszt: - Azt írtam az önéletrajzomba, hogy a testvérem partizán, te meg biztosan azt, hogy csendőr százados.


A vállalati igazgató bekéreti az új alkalmazottat. Régi műhelyvezetői gyakorlata alapján azonnal kiadja az utasítást:

- Hát kezdjük is el: seperje fel a padlót!

- De kérem, hát nekem diplomám van!

- Ja, az más! Akkor megmutatom, hogy kell csinálni.


- Hallom, férjhez megy a leányod. És jól választott?

- Különb vőt nem is kívánhatnék.

- Hogyhogy?

- Jó proletárcsaládból való igazi úriember...


- Tudod, mi a legfőbb baj ebben az országban?

- Nem tudom, mire gondolsz?

- Arra, hogy a vezetők egyik fele semmire nem képes, a másik fele viszont mindenre.


Egy ún. munkáskáderből lett vállalatvezető diktál az újonnan szerződtetett gépírónőnek.

- Kedden délután három órakor termelési értekezlet.

- Igazgató elvtárs! A kedden hány d-vel, az órakor hány k-val írandó?

Az igazgató töpreng, majd így folytatja:

- Tudja mit?! Írjuk: szerdán délben!


- Tudod-e, mi a különbség az új igazgató és a személyvonat között?

- Nem én.

- A személyvonatnak két osztálya van, az igazgatónknak egy sincs.


Gyorstalpaló tanfolyam elvégzése után vizsgáztatják az új személyzetist; az első kérdés a helyesírásra vonatkozott, a második:

- Ki nem alkalmas vállalati vezérigazgatónak?

A jelölt töpreng, majd magabiztosan kivágja:

- Például aki a tudhassa szót egy s-sel írja.


Az újdonsült államtitkár taxit rendel a minisztériumhoz, bevágja magát a kocsiba.

- Hajtson gyorsan a Bazilikához! Késésben vagyok!

Megérkeznek, a kocsit visszatartja. Berohan, egy-két perc múlva kiszalad, újabb rendelkezés:

- Gyorsan, gyorsan a belvárosi templomhoz!

Ott az előbbi jelenet megismétlődik, most a Mátyás-templom kerül sorra, de hasztalan. A taxis megkérdi:

- De hát kit keres?

- Meghívtak a Figaro házasságára, de arról nem értesítettek, hogy hol tartják az esküvőt...


Nálunk a legfőbb érték néhány ember
(1950)


Kérdés-felelet sorolta fel az új gazdasági, kulturális, politikai és fegyveres hatalmasságokat:

- Mikor volt nálunk jó világ?

- Mikor Vas (Zoltán) még csak egy fém volt a sok közül. Révai (József) egy többkötetes lexikon, Rákosi (Mátyás) rendező pályaudvar és Farkas (Mihály) csak egy a fenevadak közül.


Bejegyzés egy második osztályos általános iskolai tanuló intőkönyvében:

"A gyerek óra alatt többször is hátrafordult, így akarja építeni a szocializmust?"


Iskolalátogatáson a szakfelügyelő történelemórán megkérdi az egyik kisdiákot:

- Ki törte el Lehel kürtjét?

A diák meglepődik, sírva fakad, és bőgve kijelenti:

- Tanár úr, kérem, nem én voltam!

A szakfelügyelő óra után felháborodva vonja felelősségre a tanárt, mire az megnyugtatja:

- Kolléga úr, ő a legjobb diákom, és őszinte: ha azt mondja, akkor valóban nem ő volt.

A szakfelügyelő felrohan a minisztériumba, elpanaszolja a tapasztaltakat, mire az "illetékesek" megnyugtatják:

- Nem kell ebből akkora ügyet csinálni! Közölje az összeget, mi majd kiutaltatjuk.


- Felkarolták a munkásból lett írókat is. Egyiküket tovább akarták taníttatni; hívatták az Írószövetségbe:

- Úgy gondoltuk, fiatal vagy, előtted a pálya, ösztöndíjjal egyetemre küldünk...

Az ifjú titán szeme felcsillan, gyorsan közbevág:

- Nagyszerű! És mit kell ott tanítanom?


"Kísértet járja be a világot..."


A különféle tanfolyamok szokásos kérdése volt:

- Elvtársak! Hol áll ma a kapitalizmus?

- A szakadék szélén.

- Helyes és pontos a válasz. És a szocializmus?

- Már egy lépéssel előtte.


Az ideológiai fejtágítók másik szokványos kérdése volt:

- Ki tudná megmondani: miből áll a szocializmus fejlődésének két kezdeti szakasza?

- Az első: a fejlődés nehézségei, a második: a nehézségek fejlődése.


Két barát négyszemközt vitatkozik a szocializmus meghirdetett világméretű elterjedéséről:

- Te mit gondolsz, megvalósítható a szocializmus, mondjuk, Andorrában?

- Nem! Nem hiszem, hogy olyan kis ország ekkora szerencsétlenséget kibírjon.


Egy könyvnapi sátornál ellesett párbeszéd:

- De hát hol vannak az ellenzéki könyvek?

- Azok, kérem, nyomás alatt.


A kölcsönjegyzést nemcsak erőltették, hanem ki is kényszerítették; nem lehetett előle kitérni, esetenként legfeljebb alkudozni. Ünnepélyes lezárásul jutalomfilmeket vetítettek. És milyen filmeket vetítettek a kölcsönjegyzőknek?

Akik mertek keveset jegyezni: Bátrak arénája.

Akik csak az átlagot jegyezték: A félelem bére.

És akik sokat jegyeztek: A kulmi ökör.


Korabeli jelszó volt: "Gyűjtsd a vasat és a fémet, azzal is a békét véded!" Ennek jegyében rendeztek ún. vasgyűjtő hónapokat; főként az iskolákat versenyeztették. Egyik nap Pisti jókora vastüdőt cipel be az iskolába. A tanító megörül a mázsányi tömegnek, mellyel talán még kerületi vándorzászlót is nyerhetnek. De azért némi gyanakvással kérdezi:

- Mondd csak, Pisti! Honnan hozod ezt a vastüdőt?

- Hazulról, apukám ágya mellől.

- És mit szólt apukád, amikor elhoztad?

- Nem szólt az semmit, csak így csinált: sz-sz-sz...


A több ízben is végrehajtott létszámcsökkentés elsősorban politikai megbízhatóság, illetve megbízhatatlanság alapján történt; ezt racionalizálással, vagyis ésszerű takarékossággal indokolták. Lényegét és menetét több csattanójú szójáték foglalja össze.

- Fejlődésünknek milyen újabb szakaszához érkeztünk?

- A racionálszocializmushoz.

- És ezt most kik építik?

- A munkából kiváló dolgozók.

- Milyen terv alapján: a három- vagy az ötéves terv szerint?

- Az ő téves tervük alapján.


A bányászok új május elsejei jelszava:

"Minden követ megmozgatunk!"


Népjólét: mindenkinek "szükséglete" szerint.


Hosszú sor kígyózik az élelmiszerbolt előtt. Egy arra haladó járókelő megkérdezi a sor elején álló férfitól:

- Mondja, mit lehet itt kapni?

- Hát ha elém áll: egy pofont, ha pedig a legvégére, már legfeljebb csak egy náthát.


A hírhedt padláslesöprések időszakában a hagymatermesztő Makón egy gazdától már mindent elkoboztak a rekvirálók, amikor a padlásgerendák közé dugva felfedeznek egy nagyobb papírzacskót. A tulajdonos rimánkodni kezd:

- Jaj, el ne vigyék már, az egész hagymatermés attól függ! Az a tavaszi dughagyma.

- Látjuk - válaszolják -, csak éppen rossz helyre dugta.


- Hallottad: kengurukat hozunk be Ausztráliából! Csak azt tudnám, miért épp kengurukat!

- Pedig igen egyszerű: hogy megtanuljunk üres erszénnyel is ugrálni.


Egy friss menyecske próbálkozik ugyan otthoni főzőcskézéssel, de a levest minduntalan elsózza, a rántást odaégeti, a hús pedig vagy sületlen, vagy fövetlen marad. Az egyre keszegebb ifjú férjet barátai rábeszélik, hogy nejét írassa be egy főzőtanfolyamra. Ez közös elhatározás alapján meg is történik, addig a férj üzemi konyhán étkezik, de ettől sem lesz testesebb. Egy idő után barátai újra megkérdik:

- Na, tud-e az asszony már egy jóízű gulyáslevest főzni?

- Még nem, mert még csak az 1905-ös forradalomnál tartanak.


Egy ideológiai szemináriumon a tisztelt előadó kissé rózsaszínű képet fest a jelen helyzetről. A szokásos fordulattal fejezi be hatásosnak érzett beszédét:

- Elvtársak, ha valaki valamit nem tud, vagy nem ért, bátran tegye fel a kérdést! Ha tudok, válaszolok rá.

A hátsó sorból Kovács szaki jelentkezik:

- Hát mindez nagyon szép, de bennünket elsősorban most az érdekelne, hogy miért hiányzik mindig valami? Hova lett pl. a közértekből a vaj, a liszt meg a cukor?

- Hát erre a kérdésre így előkészület nélkül most nem tudok válaszolni, utána kell néznem, de egy hét múlva visszatérek.

Ahogy mondta, egy hétre rá újra meg is jelenik, ámde témája ezúttal nem a bel-, hanem a külpolitika. Előadása végeztével újra elhangzik a biztatás:

- Van-e valakinek kérdése, elvtársak?

Erre Szabó szaktárs, Kovács szomszédja és barátja jelentkezik:

- Hát bennünket pillanatnyilag csak az érdekel: hová lett Kovács szaki?


Egy vevő és az eladó párbeszéde az egyik húsboltban:

- Kérek fél kiló borjúhúst!

- Sajnos nem tudok adni. Régen kaptunk.

- Persze elviszik az oroszok. Akkor adjon színhúst!

- Sajnos azzal sem szolgálhatok. Egyhamar nem is lesz.

- Hogy is lenne, hiszen elviszik az oroszok. De karajt csak kaphatok?

- Pillanatnyilag azt sem, de napokon belül várható egy szállítmány.

- Miért várnánk, ha mindennek a javát elviszik az oroszok.

Ezzel a vevő sarkon fordul, dühösen bevágja maga mögött az ajtót, és hazasiet. Az esetnek több szem- és fültanúja volt, egyvalaki hazafelé menet már követi is őt. Otthon alig csukja be maga mögött az ajtót, máris csengetnek. Kinyitja, hát ott áll egy ÁVH-s, és dühösen sziszegve kérdi:

- Szóval, mindennek a javát elviszik az oroszok?

Mire emberünk zavartalan nyugalommal visszakérdi:

- Miért? Hát az elvtárs szerint nem érdemlik meg?


Nehéz időszakokban mit mond az optimista és a pesszimista?

Optimista: "Ha ez így folytatódik, majd meglátod, hogy még koldulni fogunk!"

Pesszimista: "Igen, igen, de ugyan kitől?"


Mi az alapvető különbség egy derűlátó és egy borúlátó között?

- Csak árnyalatnyi: a derűlátó is jól értesült, de a borúlátó még jobban.


Az optimista és a pesszimista embertípusnak egy jellemző párbeszéde:

- Mit siránkozol folyton?! Minden könnyebben sikerül, mint a múltban: pl. elég egy évig olvasgatni a Szabad Népet, hogy valakiből, mondjuk, egy egyszerű munkásból akár vállalati vezérigazgató is lehessen.

- Ez igaz, de elég egy fél évig nem olvasni Szabad Népet, hogy igazgatóból valaki újra egyszerű munkás legyen.


- Hallottad? Jövőre már csak fél kézzel fogunk dolgozni.

- Hogyhogy?

- Hát a másikkal a fügefalevelet tartjuk.


Vidéki taggyűlésen a párttitkár nyitja meg, zárja is be az értekezletet. Merőben formális szerepe igazán nem nehéz; így kezdi:

- Elvtársak, álljunk fel! Énekeljük el az "Elnyomás"-! (A köztársasági induló kezdődik így: - Elnyomás, szolgasors, ez volt a rend ezer évig...)

A gyűlés végeztével pedig:

- Köszönöm a megjelenést. Ismét álljunk fel, és énekeljük el az "Interurbán"-t!


A megszűnőben lévő pesti kávéházak törzsvendégei az idős Zala Márk művésznek tulajdonították ezt a távolmaradást indokló szójátékot:

- Ne várjatok! Az ávéházba (ÁVH) kell mennem!


A közéleti viccek divathullámának tetőzése idején valaki megjegyzi régi ismerősének:

- Érdekes, tőled még egyetlen viccet sem hallottam. Hogy létezik ez?

- Nézd, biztos, ami biztos: én szexviccet ab ovo, politikait pedig ab ávó nem mondok.


Az ítélet kihirdetése után a bíró kilép a folyosóra, és abban a pillanatban ellenállhatatlan hahotában tör ki. Váltótársa épp szembejön, azonnal megkérdi:

- Min nevetsz ilyen jót?

- Kitűnő viccet hallottam.

- Mondd el nekem is!

- Nem vagyok bolond! Most adtam érte három évet...


Időközben megszületett az illegális Szocialista Szózat első szakasza:

Hazudnak rendületlenül,
Légy hülye, ó magyar;
Kölcsön még a sírod is,
Mely kötvénnyel eltakar.

Sztálin fején kívül
Nincsen számodra fej;
Ávóval vert a sors keze:
Itt ülnöd s nyalnod kell!


Kovács késő este fáradtan ballag hazafelé. Útközben valamilyen egyenruhás járőrbe ütközik, nem tudja őket felismerni. Még nagyobb baj azonban, hogy amikor igazoltatják, veszi észre, hogy iratait otthon feledte. Azonnal bekísérik az ÁVH-ra, ott megmondja lakcímét, nevét és egyéb adatait. Már indul is a járőr a helyszínre, de kisvártatva azzal térnek vissza, hogy a megadott címen semmiféle Kovács nem lakik. Erre nekiesnek, összeverik, de ő újra csak ugyanazt vallja. Másik járőrt küldenek ki, de hasonló nemleges válasszal tér vissza. Újabb puhítás következik, amikor váratlanul belép az ügyeletes tiszt.

- De Kovács elvtárs! Hogy kerül maga ide?

- Igazoltattak, nem volt nálam semmiféle papír, a megadott címen pedig nem találnak...

- Ugyan, hagyjátok! Hiszen Kovács elvtárs a szomszédom, régóta ismerem.

Erre elnézést kérve hazaengedik; otthon a házfelügyelő már a kapuban lesi, és látható elégedettséggel mondja neki:

- Na, milyen vagyok magához, Kovács? Kétszer is keresték magát az ÁVH-sok, de én mind a kétszer letagadtam!


Egy korosodó hölgy felkeresi a nőorvost, és elmondja a panaszát:

- Doktor úr, nem tudom, mi van velem: egyszer hőhullám jön rám, máskor pedig majdnem fázom...

- Hát ez bizony szabályos klimax...

- És tessék nekem mondani: az micsoda?

- Hát hogy is mondjam: változások előtt állunk...

- Jaj, ne tessék mondani! Talán kimennek az oroszok?


Néhány bizalmas jó barát felkeres egy híres jóst, akivel azonnal közlik is:

- Bennünket most csak egy dolog érdekel: mikor és hogyan vonulnak ki a szovjet csapatok Magyarországról.

- Hát ezt még én sem látom egész világosan, csak annyit tudok mondani, hogy kétféleképpen is elképzelhető: csodával határos vagy természetes módon. Melyiket óhajtják hallani?

- Hát előbb csakis a természetes módot.

- Igen. Akkor Gábriel arkangyal lejön az égből, és lángpallossal kiűzi őket...

- Eltévesztette! Akkor milyen lenne a kivonulás csodával határos módja?

- Ha maguktól kimennének.


- Tudod-e, mi a legújabb jelszó?

- Nem. Mire gondolsz?

- Nálunk a legfőbb érték néhány ember.


Idős parasztember keresi fel a Belügyminisztériumot, ahol bejelenti, hogy névváltoztatásért szeretne folyamodni.

- Jó, tessék mondani a nevét!

- Tulok Mátyásnak hívnak.

- Hát ez csakugyan nem tartozik a legszebb nevek közé. És mire szeretné változtatni?

- Tulok Sándorra.


Rákosi személyi kultuszának felfutása idején készültek el róla a múltját megszépítő életrajzok, bennük egyre több személy nevével, kikkel valaha kapcsolatba került. Volt adai tanítóját nyugtalanság fogta el, átjön Magyarországra, és személyes kihallgatást kért magától Rákositól. Rákosi soron kívül, nagy örömmel fogadja:

- Bármi gondja van is, azonnal intézkedem. Lakás? Nyugdíj? Egészségi problémák? Tessék mondani, mit óhajt?

- Nem, köszönöm, semmi ilyesféle gondom, csak azt a kis hátralévő időmet szeretném nyugodtan eltölteni. Egyetlenegyet kérek: ne mondja el senkinek, hogy én tanítottam!


Az egyik falusi közkönyvtárba betéved egy idős parasztember, és tanácstalanul nézelődik. A könyvtáros azonnal odasiet, és udvariasan megkérdi:

- Mit ajánlhatok: gazdasági, történelmi könyveket vagy útleírást?

- Köszönöm, nem. Most éppen a politika érdekel. Annyit emlegetik ezt a Rákosit, van itt róla vagy tőle valami?

- Hogyne volna! Itt van ez az egész polc. Válogathat, minden megvan itt fűzve is, kötve is; hogyan kéri?

- Kötve.


Két cigány tanakodik, nem tudják hova tenni az oly sokat emlegetett Rákosit.

- Te, ez a Rákosi tulajdonképp császár vagy király?

- Egyik se!

- Hát akkor mi?

- Fára jó.


Egy zsúfolt pesti villamoson váratlanul kifakad valaki:

- Mindent annak a csirkefogónak "köszönhetünk": fürtökben lógnak az utasok, félig romosak a házak, hol ez, hol az nincs, most "csak" a vaj, a tojás és a tüzelő hiánycikk...

De nem folytathatja tovább, mert két bőrkabátos férfi karol bele, és a legközelebbi megállóban leszállítják. Hamarosan az ÁVH hírhedt központjában: az Andrássy út 60-ban hallgatják ki:

- Na, most mondja: kire is gondolt?

- Én? Hát természetesen Trumanra (1945-1952 között volt az USA elnöke). De miért? Hát maguk kire gondoltak?


Ünnepi díszelőadást tartanak az Operában, a meghívottak között élmunkások, tsz-vezetők, békeharcosok és más kitüntetésben részesült személyek vannak jelen. A díszpáholyban Rákosi. Az ünnepi szónok elsőnek Rákosit élteti. A nézősereg egy emberként ugrik talpra, ütemes tapssal, fergeteges éljennel köszöntik a vezért, aki szerénykedve ücsörög. Oldalról átszól neki egy idősebb parasztember:

- Hé, maga, kopasz! Álljon már fel! Nehogy valami baja legyen! Nem ér annyit az a csirkefogó!


Egy viszonylag nyugodtabb estén Rákosi odaszól a titkárának:

- Hozza elő a készletet, üljünk le sakkozni!

- A titkár elő is hozza, és udvariasan megkérdi:

- Én a fehérrel vagy a feketével játszom?

- Maga? A fejével.


Rákosi nagyon buzgón látogatta a különféle közintézményeket; egyszer a klinikai ideg- és elmeosztály is sorra került. A kísérők összeterelik a népet, Rákosi rövid beszédet rögtönöz. Lelkes taps fogadja. Észreveszik azonban, hogy néhányan a bejáratoknál egyáltalán nem tapsolnak. Mikor a tömeg szétoszlik, kérdőre vonják őket, mire a legidősebb kissé méltatlankodva válaszol:

- De kérem! Mi nem bolondok vagyunk, hanem ápolók.


Rákosi egy ízben megbetegszik, orvosi kezelésre szorul. A legjelesebb klinikai professzornál jelentik be, aki már a rendelőjében várja. Megtörténik a kölcsönös bemutatkozás. Vetkezés közben Rákosi kedélyeskedve kérdi:

- Professzor úr is olyan híres a szakmájában, mint én az enyémben?

- Igen, de egy kis különbséggel: ön az egészségesekből betegeket, én a betegekből egészségeseket faragok.


Valós párbeszédként hangzott el egy ünnepi fogadáson Kodály Zoltán és Rákosi Mátyás között; az utóbbi csípős rosszallással mondja:

- Sok rosszat hallok magáról mostanában, mester!

- Én is magáról, Rákosi!


Az egyenlők között a "legegyenlőbb": a nagy Sztálin.


- Nos, meg tudnád-e mondani: mi a különbség a szentföldi Betlehem és a grúziai Gori között?

- Nem. Miről volna szó?

- Betlehemben született a kis Jézus, Goriban pedig a nagy Sztálin.


Általános iskolás nebulókat lelkesít a tanítójuk.

- Na, ki szeretne a nagy Sztálin fia lenni?

A sok jelentkező közül felszólítja Pistit, megkérdi:

- És te miért? Ha csakugyan megadná a sors kegye, akkor mi szeretnél lenni?

- Árva!


Ez már szocializmus, vagy lesz még rosszabb is?
(1951)


Falura is eljut a tudományos ismeretterjesztés: ennek keretében esik szó a darwinizmusról, az ember származásáról. Amikor az előadó a majommal való rokonságot kezdi fejtegetni, hátul felcsattan egy női hang:

- Majom ám az elvtárs meg az öregapja!

Mozgás támad. Mire a párttitkár csitítólag megjegyzi:

- Asszonyok, nyughassanak már! Ha majom, hát majom, az is csak az Isten teremtménye.


Falun Szabad Föld Téli Estéket is szerveztek, ezeken is hangzottak el természettudományos előadások. Mindegyikről jegyzőkönyvi beírás készült. Egy a sok közül:

"A Föld keletkezése. Jelen volt a párttitkár elvtárs, a tanácselnök elvtárs, egy vb (végrehajtó bizottsági)-tag, egy tanácstag és az előadó."


Esti és levelező tagozatok, ún. gyorstalpaló tanfolyamok vizsgakérdéseit gúnyolták ki így:

- Mi a különbség a veréb és a pacsirta között?

- Mindkettő énekesmadár, csak a veréb esti tagozatot (tanfolyamot) végzett.

- Mi a különbség a krokodil és a gyík között?

- A gyík: szocialista fejlődésen átment krokodil.


Egyik nap valósággal elárasztották a városokat a hatalmas utcai plakátok, melyeken a Szabad Nép kinagyított oldala volt látható, a következő öles betűkkel:

- "Nálunk minden művelt ember a Szabad Nép-et olvassa".

Másnap nem kisebb betűkkel a következő kézzel írott szöveg volt látható:

- "A többiek pedig írják".


A tanár kémiaórán megkérdezi:

- Az ókorban még csak hány őselemet tartottak számon?

- Négyet, ezek: víz, tűz, föld és levegő.

- És ezzel szemben hány elemet ismerünk ma?

Mire Pisti önként jelentkezik:

- Ma már öt őselemet ismerünk, nevezetesen: víz, tűz, föld, levegő és duma.


Biológiaórán hangzik el a következő kérdés:

- Miért van az embernek tíz ujja, de csak két füle, két szeme és egyetlen szája-nyelve?

Hosszas töprengés után végre valaki jelentkezik.

- Tíz ujj azért kell, hogy termeljen annyit, amennyit egy száj és nyelv megeszik, két fül és két szem pedig azért, hogy az ember kétszer annyit lásson és halljon, mint amennyit mond.


Két régi ismerős találkozik.

- Hogy van, Szabó elvtárs?

- Hagyjuk! Alig hallok már a jobb fülemre...

- De jó magának!


Egy gazda rosszul szólt, azonnal letartóztatták, és börtönbe is csukták. Felesége azonban nem hagyta annyiban: egyetlen igavonó ökrüket eladta, az árából megfizette az ügyvédet és azokat, akik hathatósan tudtak segíteni; férje néhány hét után ki is szabadult. Hazatérve boldogan néz szét a házban, az udvaron, belép az istállóba.

- Hova lett az igásökör?! - kérdi meglepve.

- Hát annak az árából szabadítottalak ki - válaszol az asszony.

- És mit fogok be eztán?! - méltatlankodik a férj.

- A szádat - feleli az asszony.


A rendszer bosszantására kitalált, névtelen hirdetés jelent meg a lapokban:

- "Tegnap az Alkotmány utcában »elejtettem« egy csípős megjegyzést. Kérem a becsületes megtalálót: ne továbbítsa".


Bírósági tárgyalás befejeztével megkérdezik a vádlottól:

- Van-e még valami hozzátennivalója?

- Volna, de attól tartok, hogy azért külön büntetés jár.


Ítélethirdetés után a vádlott hangosan kifakad:

- Meghalt Mátyás király!

- És?! - kapja fel a fejét a bíró.

- És... azután szépen eltemették - kap észbe a vádlott is.


- Hallottad, mi lesz az új május elsejei jelszó?

- Nem hallottam, mondd!

- Több mézet a dolgozók madzagjára!


Jóval május elseje előtt a könyvesboltok is megkapták Rákosi, Gerő és Révai képeit, hogy mindenhol a megfelelő módon helyezzék el az ünnepi kirakatban. Az egyik helyen a következő volt látható: háttérben a triumvirátus, előttük egy könyv kinyitva, belső címlapján ez állt:

"Victor Hugo: A nyomorultak"


A gondos apa gyanakodva néz bele az értesítőkönyvecskébe; balsejtelme igazolódik: rossz dolgozati jegy van beírva.

- Na, gyere csak, te haszontalan! Megérdemelnéd, hogy jól elfenekeljelek!

- Apa - mondja öntudatosan a gyermek -, én inkább önkritikát gyakorlok.


1951-ben az ún. szocialista realizmust nyilvánították támogatást érdemlő irányzatnak, a többit legfeljebb tűrték, olykor tiltották. (Ez volt a három T időszaka.) Korabeli kérdések:

- Mit visz vászonra egy expresszionista festő?

- Amit érez.

- Mit ábrázol egy realista festő?

- Amit lát.

- És egy szocialista-realista?

- Amit hall, vagy amit mondanak neki.


A hivatalfőnök bekéreti titkárát: közli vele, hogy magas rangú küldöttség fogadását kell előkészítenie. Ehhez egy hatalmas Rákosi-képet ad át. A titkár azonban épp ennek nem talál helyet; főnöke türelmetlenül sürgeti:

- Na, mi van már Rákosival? Már rég lógnia kellene!

- Tudom, de hová akasszam?


Az ismétlődő racionalizálások, vagyis létszámcsökkentések idején sokan töprengtek a Miénk az ország, magunknak építjük és Miénk az üzem, magunknak dolgozunk jelszavak értelmén.

- Azt értem, hogy enyém az üzem, magamnak dolgozom, csak azt nem, hogy miért mondtam fel önmagamnak?


- Hallottad, mi történt azzal a szerencsétlen Kováccsal?

- Nem hallottam. Mi történt?

- Beleugrott a Dunába, bele is fulladt.

- Istenem, a mai világban mindenki úgy segít magán, ahogy tud.


- Hallottad: megházasodott a munkaverseny.

- Igen? És kit vett el?

- A munkakedvet.


A tsz(cs)-szervezés és a városba özönlés időszakában elhangzott kérdés és rá a felelet:

- Ki a legnagyobb földbirtokos ma Magyarországon?

- Parlag herceg.


- Mi megy át töretlenül a második hároméves tervbe?

- A tsz(cs) kukoricája.


Piaci terefere falun:

- Na, milyen lesz az idei termés?

- Hát, közepes.

- De mihez viszonyítva?

- Rosszabb lesz, mint a tavalyi, de biztosan jobb, mint jövőre.


A tsz(cs)-szervezések első nagy hullámának időszakában keletkezett Miatyánk-paródia:

- Mi atyánk, ki fönt vagy a mennyekben, mi pedig itt lent a termelőszövetkezetben; a fiatalok az irodákban, az idősebbek a határban; a jó barátok a raktárban, a vezetők a kocsmában. Uram, engedd, hogy lophassunk, mert másként megélni nem tudunk! Ámen.


A hiánycikkek közé tartozott a kávé is, ritkán és nehezen lehetett hozzájutni a városi embernek e nélkülözhetetlen serkentőszeréhez. Egyszer is elterjedt a hír, hogy az egyik üzletben kávét lehet kapni. Már nyitás előtt hatalmas sor kígyózott az utcán. Egy kis emberke mindenáron előre szeretett volna furakodni, de durván hátralökték. Másodszorra az oldalbejárat felé tartott, de onnan is visszazavarták. Amikor harmadszorra is nekirugaszkodott, ellökték és szidalmazták. Megvárta, míg csend lett körülötte, közben ruháját leporolta, majd megszólalt:

- Így is jó! Vegyék tudomásul, hogy ma ki sem nyitom az üzletet!


Az általános iskolások a sertésről tanulnak; tanáruk elmagyarázza: milyen hasznos háziállat és mi készül belőle. Végül felszólít egy tanulót:

- Pisti, a te papád hentes, mondd el, miből és hogyan készül a kolbász?

- Azt nem mondhatom meg, mert kikapok a papámtól.


Hosszas huzavona után végül 1951 decemberében felállították Sztálin hatalmas szobrát a Városligetben. Hamarosan szójátékok, viccek valóságos céltáblája lett. Elsőnek Ady: Álmodik a nyomor c. versét alakították át; ennek néhány sora:

- ...Hideg szoba, üres gyomor; Hétméteres Sztálin-szobor: Nyomor, nyomor, nyomor... Meleg szoba, teli gyomor, icipici Truman-szobor. Mikor, mikor, mikor?


Nemzetközi házasságközvetítő iroda ajánlata:

- Idősebb hölgyeket is elvehetnek fiatalabb férfiak, mert az amerikaiak gazdagok, a franciák "techniká"-sok, a németek szorgalmasak, a magyarok háziasak, az orosz nők pedig még látták Lenin elvtársat.


Az ún. Ratkó-korszakban szigorúan tiltották az abortuszt; egy korabeli dilemma:

- Eddig nem volt elegendő pénzünk, hogy gyermekünk legyen, most pedig még arra sincs, hogy ne legyen.


A legújabb békekölcsön-jegyeztetés egy makacs munkásnál váratlanul elutasításba ütközik. Falkástul rohanják meg a renitens melóst az agitátorok, mire ő higgadtan kifejti:

- Nézzék, elvtársak! Már van egy "erőmű"-vem Inotán, egy "kohómű"-vem Sztálinvárosban (Dunapentelén, Dunaújvárosban), egy olajfinomítóm Százhalombattán, végre szeretnék magamnak venni egy lódenkabátot is.


Az újoncoknak magyarázza a kiképzőtiszt, hogy ideje lenne felhagyni a régi nemesi névírással, ezentúl lehetőleg ne használjanak pl. th-t vagy y-t, mint pl. Horthy nevében is. A végén megkérdi:

- Van-e, aki mégis valamelyiket használni akarja?

- Igen - jelentkezik egy újonc.

- Hát hogy hívják magát?

- Nagy István.


Két jó barát megfogadja, hogy mindig mindenről értesíteni fogják egymást, bárhova veti is őket a sors. Ha a nyílt színvallásnak valami akadálya lenne, piros tintával fognak írni, s akkor mindennek épp az ellenkezőjét kell majd érteni. Egyikük disszidál, vagyis Nyugatra távozik, jó hírekkel jelentkezik. Másikukat kitelepítik Hortobágyra kényszermunkára. Azért onnan is megy levél:

- Remekül megy sorom: "kiemeltek", és most a hortobágyi pusztán "üdülök". Azt csinálok itt, amihez kedvem van. Egyetlen kifogásom van csak: itt nem lehet piros tintát kapni...


A kitelepítések idején rémület szállta meg az embereket, és mivel általában éjszaka hurcolták el a szerencsétleneket, minden mozgás és hang kétszeresen hatott a sötétben. Egyszer is erősen csengetnek Kohn bácsiék Dob utcai lakásán, az idős házaspár felriad, tanakodik, melyikük nyisson ajtót? Végül Kohn bácsi csoszog az ajtóhoz, rémülten kitárja, hát ott áll a halál fehér lepelben, kaszával a vállán. Kohn bácsi megkönnyebbülten sóhajt fel:

- Jaj, hála Jehovának! Már azt hittem, az ÁVH jött értem!


Grünwald bácsi köztudottan megrögzött rémhírterjesztő. Mivel üldözött volt, elég idős is, nem bántják, de rá akarnak ijeszteni, hogy elvegyék a kedvét a fecsegéstől. Beviszik az ÁVH-ra, fejére olvassák bűneit, majd bekötött szemmel falhoz állítják, de csak vaktölténnyel lőnek rá. Az öreg az ijedtségtől elájul. Amikor magához tér, a szemén már nincs kötés, tagjai épek, sehol senki a közelben, a kapu tárva-nyitva. Lélekszakadva rohan ki az utcára, épp barátjának, Kohnnak karjaiba fut, aki meglepetve kérdi:

- Honnan jössz te? Miért vagy ilyen feldúlt?

- Pszt! Az ÁVH karmaiból szabadultam: ki akartak végezni, de képzeld, ezeknek már töltényük sincs!


A halálraítélt hirtelen megbetegszik, de néhány napos ápolás után meggyógyul. A következő szöveg kerül be a börtönnaplóba:

"A politikai fogoly felépült, így a kivégzést egészségi állapotában történő károsodás nélkül végre lehet hajtani."


Két igazi arisztokratát akasztás általi halálra ítélnek; a bitófa alatt egyik odaszól a másiknak:

- Te, mi itt a szokás? Kell ezeknek borravalót adni?


Az idős Krausz bácsi elköltözik az élők sorából, jelentkezik az égi kapusnál. Szent Péter közli vele a lesújtó hírt: elkárhozik, de kivételesen választhat a kapitalista vagy a szocialista pokol között. Krausz bácsi habozás nélkül az utóbbit választja. Szent Péter csodálkozik:

- Úgy tudom, te kereskedő voltál, nem csináltál te rossz cserét?

- Atyám, én már ismerem a szocializmust: vagy tüzelő nincs, vagy pedig ördög, aki fűtsön, mert azok is egymás fúrásával vannak elfoglalva.


Kohn bácsi meghal, a pokol bejáratánál nagy táblát pillant meg, rajta a következő szöveg:

"Kapitalista pokol jobbra - szocialista pokol balra."

Habozás nélkül jobbra indul; belép az ajtón, egy teremtett ördög sehol! Végre valahonnan előkerül egy. Kohn bácsi izgatottan kérdi:

- Mi fog velem történni?

- Hát belenyomunk egy nagy üstbe, amely színültig van olajjal; azt meggyújtjuk, te fősz benne, és közben nagy szegeket verünk a fejedbe.

Kohn bácsi megretten, átrohan a bal oldali bejárathoz, az a szocialista pokolba nyílik. Belép, hát óriási tömeg tolong, egy lépést se lehet tenni. Végre valakitől megkérdi:

- Mi lesz itt velünk? Mi vár ránk?

- Ugyanaz, mint a másik pokolban.

- Akkor miért nincs ott senki, itt meg tolonganak?

- Mert itt nem jut mindenkinek üst, akadozik az olajellátás, nem mindig tudják meggyújtani sem, a szög pedig tartós hiánycikk.


A korabeli viccek egyik forrása volt - nem teljesen alaptalanul - az örmény jereváni rádió. Többek között a következő "kínos" kérdést intézték hozzá:

- Lehetséges-e Svájcban is szocializmus?

- Igen, lehetséges volna, de minek?


Egy másik kínos kérdés, és a hasonlóképpen őszinte válasz:

- Igaz-e, hogy a moszkvai Vörös téren Ford kocsikat osztogatnak?

- Nem igaz! Nem is Moszkvában, hanem Kijevben, nem Ford kocsikat, hanem Moszkvicsokat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.


Egy részeg utcahosszat dülöngél, és hangosan szitkozódik:

- Megállj, te átkozott kopasz, hájfejű, kövér disznó! Csak egyszer kerülnél a kezembe! Én nem lennék olyan gyáva, mint mások, én leszúrnálak! De majd megmutatom!

Ebben a pillanatban mellé áll egy ÁVH-s, kemény hangon kérdi:

- Halljam csak, te részeg disznó: ki az a kopasz, hájfejű, akit te le akarsz szúrni?

- Hát azért annyira részeg nem vagyok, hogy még meg is nevezzem.


Két barát meghitt beszélgetésbe merül a néptelen, sötétedő Duna-parton. Egyikük nagyon belelendül:

- Én mondom neked: a kormány kilopja az utolsó fillérünket is a zsebünkből, és még csak nem is tiltakozhatunk ellene...

Ebben a pillanatban hátulról valaki ráteszi a kezét a szónokló barát vállára, erélyesen mondja:

- Államellenes izgatásért letartóztatom!

A másik barát pillanatok alatt felméri a helyzetet.

- Hát nem látja, hogy a barátom beszámíthatatlan, elmebajos?

- Úgy? Elmebajos? Hát akkor hogy látja ilyen világosan a helyzetet?


Egy optimista és egy pesszimista párbeszéde poharazgatás közben:

Pesszimista: - Mi lesz itt, ha az ÁVH hatalma így növekszik, és eközben terjeszkedik is?

Optimista: - Semmi! Az Andrássy út 60. sz. alatti főbejáratra kiírják: "Belépés az Üllői úti oldalkapun."


Falusi pártiskola sikeres elvégzése után áldomást isznak. A vizsgáztató fehér asztal mellett kissé provokatívan kérdi:

- Na, most őszintén, János bácsi! Maga szerint milyen ez az új rendszer?

- Hát, éppen lehetne még rosszabb is!

- Nem szégyelli magát! Elvégzi itt a pártiskolát, és ilyen igazságtalanságokat mond? Azonnal vonja vissza!

- Visszavonom: rosszabb már nem is lehetne!


Kocsmai vitafórum vidéken: dől a panasz mindenkiből, mire a legöregebb bölcsen összefoglalja a vitát:

- Lesz ez még rosszabb is, csak ez a csepp kis jó múljék el!


Kohn bácsi régi, megértő párttag, de már ő is kezdi elveszíteni a türelmét. Berohan a pártközpontba, és ott az első elvtársnak nekiszegezi a fő kérdést:

- Ez már szocializmus, vagy lesz még rosszabb is?


Két barát bizalmas kettesben politizál, az egyik így összegzi kétségeit:

- Ha nem tudnám biztosan, hogy a szocializmust építjük, azt hinném, hogy itt valami tévedés történt.


- Mi a kapitalizmus?

- Embernek ember által való kizsákmányolása.

- És mi a szocializmus?

- Embernek állam által való kizsákmányolása.


- Mi a kapitalizmus?

- Embernek ember által való kizsákmányolása.

- És mi a szocializmus?

- Épp a fordítottja.


Pártfórumon vita zajlik arról, hogy milyen beláthatatlan következményei lennének, ha letérnénk a Rákosi által kijelölt útról. Végezetül egy elvtárs megkérdi:

- Beszéljünk már arról is, hogy mi lesz velünk, ha nem térünk le a Rákosi kijelölte útról?


A Szabad Nép szerkesztője behívatja az egyik tudósítót.

- Na, sikerült találkoznia az elnök elvtárssal?

- Igen.

- És mit mondott?

- Semmit.

- Jó, akkor a vasárnapi számban közöljük. De ne legyen hosszabb három hasábnál.


Üzemi taggyűlésen a szónok befejezi mondókáját, felkéri hallgatóságát, szóljanak hozzá. Kovács szaki kezdi:

- Éljen Rákosi!

Nem tudja tovább folytatni, dörgő taps, lelkes éljenzés. Amikor újra kezdené: "Éljen Rákosi!" - a taps és éljen miatt nem tudja folytatni. Végre harmadszorra így kezdi:

- Csak azt akarom mondani: éljen Rákosi ennyi fizetésből!


Egy országjárás során Rákosi gépkocsikaravánja falun áthaladtában elüt egy disznót. Rákosi titkárát meneszti a legközelebbi házba, hogy a tulajdonosnak térítse meg a kárt. Várnak, a titkár csak nem jön, ellenben vidám mulatozás zaja szűrődik ki. Végre kivágódik a kiskapu, a titkár imbolygó léptekkel közeledik. Rákosi csúnyán ráförmed:

- Mi a fenét csinált ott benn ilyen sokáig?!

- Elnézést, de amikor beléptem, és mondtam, hogy megdöglött a disznó, azonnal csapra vertek egy hordót, és azóta is mulatnak.


- Van egy jó és egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?

- A jóval, mert utána könnyebb a rosszat elviselni.

- Meghalt Sztálin...

- Most már minden rosszat kibírunk! Mondd!

- Rémhírnek bizonyult: nem igaz!


Két matyó néniké kíváncsian nézegeti Sztálin új szobrát a Városligetben. Tanakodnak: ki lehet ez? Végre megkérdik; a válasz:

- Ez Sztálin, aki kikergette a németeket.

- Áldott jó lélek! Nem tudná az oroszokat is kizavarni?


Nálunk a zubbony nem kényszer, hanem becsület és dicsőség dolga
(1952)


Kérdés a jereváni rádióhoz: - Felépíthető-e a szocializmus egy országban, miként Lenin elvtárs tanította?

Válasz: - Igen, de akkor egy másik országot kell keresni!


Falusi ismeretterjesztő előadásra inkább csak a kivezényelt fiatalok mennek el, és az otthon unatkozó öregek, akik fejcsóválva nézik a serdülő ifjúság "helytelenkedéseit". Az előadó azonban a szebb jövő ecsetelésében nem hagyja magát zavartatni, és idősebb hallgatói felé fordulva hangsúlyozza:

- Az idősebbek unokái bizony nem fogják látni a Föld teljes átalakítását.

Egy hang az öregek padsorából:

- Úgy kell azoknak a szemtelen jampeceknek.


- Mi a különbség a demokrácia és a népi demokrácia között?

- Ami a zubbony és a kényszerzubbony között.


A kútvölgyi pártkórházban kötelező volt minden látogatónak fehér köpenyt öltenie, melyet termetére való tekintet nélkül adott ki a porta.

- Mi ennek a kórháznak a jelszava?

- Nálunk a zubbony nem kényszer, hanem becsület és dicsőség dolga.


- Hogy változott litániánk korszakról korszakra?

- Mikor Ferenc Jóska volt az apánk, vászon volt ingünk, gatyánk.

- Mikor Horthy Miklós lett az apánk, klottból volt az ingünk, gatyánk.

- Mikor Hitler Adolf lett az apánk, műrost volt az ingünk, gatyánk.

- Mikor Sztálin lett az apánk, nem volt már ingünk, se gatyánk.


Szegeden gyakran ki-kimaradt az áram- és gázszolgáltatás. Egy ízben is az egyik gazda átkiált szomszédjának:

- Maguknál van már gáz, villany?

- Hát csak úgy félig-meddig.

- Hogyhogy csak félig-meddig?

- Hát úgy, hogy az újságban már van, de itt nálunk még nincs.


Rákosiné nyugtalanul alszik. Azt álmodja, hogy a feszített tempójú ötéves terv végén férjét fel fogják akasztani. Nyomasztó álmát ébredés után elmeséli Rákosinak, aki szokott fölénnyel "nyugtatgatja":

- Ne félj te attól! Öt év múlva már cérna sem lesz, nemhogy kötél.


Rögtönzött üzemi gyűlés lelkes szónoka szokásos korabeli jelszóval fejezi be lendületes beszédét:

- Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!

Egy hang valahonnan a hátsó sorokból:

- De nem is volt soha SZTK-tag.


Manapság mi az abszolút lehetetlen?

- Kamatlábra zoknit, tenger fenekére bugyit húzni, és egy mai történetet így kezdeni: Kohn, a vájár...


Két bizalmas barát egyikét Moszkvába küldik. Előre megbeszélik, hogy levelezőlapon jelzi a valóságot: ha megelégedett, akkor kék, egyébként pedig majd lila tintát használ. Néhány hét múlva befut a lap, a következő szöveggel:

- "Várakozáson felül minden jól sikerült; minden van, egyedül lila tintát nem lehet kapni".


Rákosi egy nyugati tudósítót próbál meggyőzni arról, milyen vasfegyelem van az országban, ám az csak a fejét csóválja, és kijelenti:

- Akkor hiszem el, ha látom.

Erre Rákosi becsenget egy ÁVH-s (államvédelmis) őrt, kitárja előtte az ablakot, és ráparancsol:

- Ugorjon ki!

Az őr szó nélkül kiveti magát, és holtan terül el az udvar kövezetén. A megrökönyödött tudósító összejátszást sejt, másodjára azt kéri, hogy a palotaőrségből ő jelölhesse ki a következőt. Ez meg is történik, ám az eredmény ugyanaz: az általa választott őr is gondolkodás nélkül veti ki magát az ablakon. A harmadik, végső próba előtt a tudósító az őrt félrehívja, és négyszemközt megkérdi.

- Végképp nem értem! Hát nem sajnálják csak így eldobni fiatal életüket?

Mire a kiskatona visszakérdez:

- Mondja uram, hát élet ez?


Határszemlén a tsz-elnököt a csősz kísérgeti. Megállnak egy kukoricatábla végén; az elnök elégedetten kérdezi:

- Nem tudja véletlenül, melyik szorgos brigád törte le ezt a nagy tábla kukoricát?

Az öreg csősz rezzenetlen arccal válaszol:

- Nemrég a rendőrség is ezt kérdezte. Ők is szeretnék tudni.


A mundér "becsülete" és akik "hordják":

Az új tanév elején a diákok kérdőívet kapnak, a kitöltendő kérdések között szerepel a szülők foglalkozása is. Az osztályfőnök meglepetéssel olvassa a következő választ:

- "Apám portás egy bordélyházban".

A tanár az ellenőrző könyv útján bekéreti az apát, aki az osztályfőnök nagy meglepetésére ÁVH-s őrnagyi egyenruhában jelenik meg. A tanár őszintén megkérdi:

- De őrnagy elvtárs, hogyan írhatott olyat a fia, hogy "Apám portás egy bordélyházban", mikor nincs is ilyen intézmény, és önnek magas rangjelzése van?

- Magunk között maradjon: a fiam mindent kitalál, csak az igazat ne kelljen bevallania, annyira restelli a foglalkozásomat.


Éjnek évadján vadul csöngetnek egy Dohány utcai ház I. emeleti ajtaján. Kohn bácsi reszkető inakkal nyit ajtót. Balsejtelme igazolódik: két marcona, bőrkabátos férfi ront rá, csak annyit közölnek, hogy kémkedés miatt előállítják. Kohn bácsi megkönnyebbülten sóhajt fel:

- Vagy úgy! A kém Kohn egy emelettel feljebb lakik...


Napiparancs a honvédségnél:

"Holnap díszszemle lesz, felkészülni! Ha délelőtt esik, délután tartják; ha pedig délután esik, akkor délelőtt."


Egy üzemi könyvtár olvasótermében két öreg, nyugdíjas szaki ül egymás mellett; szorgos olvasgatással próbálják pótolni, amit aktív korukban elmulasztottak. A következő csendes párbeszéd alakul ki köztük:

- Te mit olvasol?

- May Károly Tőkéjét.

- Talán Marx Károlyét?

- Igazad lehet, mert már az 50. oldalnál tartok, és eddig egyetlen indiánnal se találkoztam.


Rákosi egy vidéki körútja során faggatja az egyik idősebb tsz-tagot:

- Aztán kezébe veszi-e egyáltalán a Szabad Népet?

- Már hogyne venném! Hiszen munkába indulás előtt mindennap abba csomagolom a paprikás szalonnát.


(A csepeli Weiss Manfréd Műveket "átkeresztelték" Rákosi Mátyás Kohászati Művekre; a rendszerrel együttműködő lelkészeket pedig a köznyelven békepapoknak hívták.)

- Tudod-e, hogy hívják a békepapok tanácsát?

- Nem!

- Rákosi Mátyás Fohászati Művek.


A természet korlátlan átalakítását hirdető áltudósok - Micsurin és Liszenko - tévtanait nálunk is széltében hirdették. Viccek özöne gúnyolta ki ezt az áltudományt; néhány közülük:

1. Sikerrel keresztezték a bolhát a görögdinnyével, most a felvágott gyümölcsből menten kiugrálnak a magok.

2. Sikerült a zsiráf és a tehén keresztezése is: nálunk legel, és a Szovjetunióban fejik.

3. A benzintolvajok elleni busz- és kutyakeresztezés még némi tökéletesítésre szorul, mert a tolvajokat megugatja ugyan, de a nagyobb fáknál és fordulóknál meg-megáll, hátsó kerekét felemeli, és üzemanyagot vizel.


Népvezérek és népeik. A Sztálini "humanizmus":

Sztálin és Rákosi a gépkocsi hátsó ülésén élénk eszmecserét folytatnak, teljesen megfeledkeznek a gépkocsi irányításáról. Önelégülten állapítják meg, hogy kinek-kinek országában mindenki milyen boldog, és mindkettőjüket mennyire szeretik a tömegek. Azon tűnődnek: mit kellene még tenniük, hogy népeik még elégedettebbek, igazán boldogok legyenek? Hosszasan, szó nélkül töprengenek, a gépkocsivezető sürgetőleg töri meg a csendet:

- De elvtársak, talán hajtsak a Dunába?


A népek egyetértéséből született a közös magyar-szovjet szocialista miatyánk:

"Atyuskánk, Sztálin! Ki vagy a Kremlben, átkozott legyen a te neved, miképpen Moszkvában, azonképpen nálunk Budapesten is! Ne jöjjön el a te országod, legyen meg a mi akaratunk! Ne vígy minket Szibériába, hanem szabadíts meg bennünket a szovjet megszálló csapatoktól. Egyelőre tiéd a két ország, ott minden hatalom és dicsőség, de - szerencsénkre - már nem örökké. Ámen!"


Sztálin a Kreml dísztermében szónokol. Lassú beszédét gyakori szünetekkel tagolja, hogy a hatás még nagyobb legyen. Az egyik hatásvadászó szünetben valaki hatalmasat tüsszent, mire egyesek kuncogni "merészelnek". Sztálin vészjósló hangon kérdi:

- Ki volt az? Álljon fel!

Síri csend, nem jeletkezik senki. Erre Sztálin megnyom egy gombot, mire beront a palotaőrség, és a hallgatóságot pillanatok alatt megtizedeli. Sztálin erőltetett nyugalommal folytatja beszédét. Az egyik szünetben újabb tüsszentés, az előző jelenet szóról szóra megismétlődik. A harmadik tüsszentés és a vérfagyasztó Sztálini kérdés után végre felemelkedik egy cingár elvtárs valahonnan a hátsó sorokból, és reszketve mondja:

- Bocsásson meg, Sztálin elvtárs, mind a háromszor én voltam.

- De ember, hát miért nem jelentkezett már előbb? Hiszen maga beteg, komoly influenzája van! Azonnal intézkedem, hogy soron kívül kapjon egy beutalót Szocsiba. Nálunk legfőbb érték az ember! (Berija ehhez mindig hozzátette: de leszámolva.)


- Miért tartja Sztálin a kezét kabátja elejébe dugva, talán a napóleoni póz kedvéért?

- Dehogy! Sokkal egyszerűbb okból. Feltűnés nélkül ellenőrzi, megvan-e még a pénztárcája.


Sztálin kedvenc kutyája egy óvatlan pillanatban besurran a hálószobába, és gazdájának a paplan alól kilógó meztelen talpát kezdi nyalni. Sztálin lassan ébredezni kezd, félálomban motyogja:

- Már megint itt vannak ezek a "Rákosi"-ék. Nekik mindig minden sürgős. Nem tudom, most mit akarnak?


Dunapeletéből Sztálinváros lett. A munkások egyszerűen csak Sztálinnak mondták. Bejárók párbeszéde:

- Hová mégy, szaki?

- Sztálinba, szaki.


Eszmeileg fejlett, haladó gondolkodású társaságban valaki rosszul szól, mert ezt mondja:

- Hála Istennek!

Egy "éber" elvtárs rögtön ki is javítja:

- Elvtársam, talán inkább így: hála a nagy Sztálinnak!

- Nos jó, és ha majd egyszer Sztálin meghal?

- Akkor joggal mondhatja: hál' istennek!


Két ismerős a várható élettartamról beszélget:

- Anyám 70, apám pedig 65 éves korában halt meg. Mit gondol, én mire számíthatok, hány évig élek?

- Hát az attól függ: Rákosival vagy Rákosi nélkül.


Az osztályfőnök meggyőzően magyarázza diákjainak:

- Nálunk minden, de minden: a munka, a tudomány, a művészet, a szórakozás egyes-egyedül csak az emberért van...

Egy diák közbeszól:

- Tanár úr, én tudom, hogy ki az az egy ember!


Kovács szaki gondol merészet és nagyot: kivándorló-útlevelet kér. Nemhogy nem adják meg neki, hanem még be is hívatják a Belügyminisztériumba, ahol keményen kioktatják; közlik vele, hogy a szocializmusban minden munkáskézre szükség van. Kovács szaki azonban nem hatódik meg, hanem visszakérdez:

- Ezek szerint senki, de senki nem kaphat útlevelet?

- De igen! A teljesen megbízható elvtársak.

- Mondjuk, mint Rákosi, Gerő, Révai?

- Mondjuk: ők minden további nélkül.

- Tudják mit? Ha ezek mind kivándorolnak, akkor én maradok.


Közismertté vált korabeli tréfás, beugrató kérdés:

- Hány kommunista van Magyarországon?

- Egy és fél: Rákosi, a többi fél.


Rákosi 1952-ben volt 60 éves, személyi kultusza már-már az egeket verdeste. Két cigány azon tűnődik, hogy voltaképpen ki is ez a Rákosi? Párbeszédük menete:

- Hát egész biztos, hogy ez egy császár, ha így ünneplik.

- Á, ne butáskodj! Nincs már császárunk!

- Na, akkor csak király lehet.

- Dehát 14 óta már az sincs!

- Megvan: akkor fára jó!


- Tudod-e, melyik a legjobb karóra?

- Gondolom, továbbra is a svájci.

- Nem, a Rákosi karóra!


Rákosi tiszteletére bélyegsort is adnak ki. Hamarosan fülébe jut, hogy olyan rossz minőségű: nem lehet felragasztani. Rákosi maga megy el a postára, megveszi a tömböt, letép egy bélyeget, megnyálazza, hát minden további nélkül felragad. Odafordul a várakozókhoz:

- Na, saját szemükkel láthatták: a bélyeg igenis ragad. Nem szabad bedőlni ezeknek a kósza rémhíreknek!

Mire egyvalaki megszólal a várakozó tömegből:

- Ja, vagy úgy! De mi nem a hátulját, nem a tiszta felét köpködtük, hanem a képes felét.


Estefelé Rákosi abbahagyja a munkát, fürdeni indul. Titkárának meghagyja: csak akkor zavarják, ha sürgős telefon fut be. Sürgős és fontos telefonhívás miatt a titkár kénytelen a fürdést megzavarni. Háromszor is kopog, de válasz nem hallatszik. Rosszat sejtve benyit, Rákosi épp fejjel lefelé van a kádban, csak a feneke látszik ki a vízből. A titkár visszahőköl, kirohan a folyosóra, és torkaszakadtából üvölti:

- Segítség! Segítség! Rákosi elvtárs feje kettévált!


(1950-53 között dúlt a koreai háború, ennek során leggyakrabban a két Korea közötti, a nagyjából középütt húzódó határt, a 38. szélességi vonalat emlegették.) A tanár földrajzórán felteszi a kérdést:

- Na, ki tudja, mi is az a sokat emlegetett 38. szélességi vonal?

Méla csend. A tanár végül rábök egy diákra, aki fölpattan, és kivágja:

- Akármi is az, de az biztos, hogy az amerikaiak nem mennek át rajta.


A diákok kedvelt beugratása volt, hogy kitárt tenyerüket mutatva társuktól megkérdezték:

- Ha a tenyerem a két Korea, hol van a 38. szélességi vonal?

S ha valaki gyanútlanul rámutatott a tenyér középvonalára, a kérdező rácsapott a kezére, s idézte a korabeli jelszót:

- El a kezekkel Koreától!


Végre lehunyta szemét a szemét!
(1953)


- Mondd csak, végül is miért építjük a szocializmust?

- Hogyhogy nem jöttél még rá? Még mindig jobb, mint dolgozni.


Egy pártban hívő lélek elkeseredve mondja bizalmas barátjának:

- Te, ha nem tudnám egészen biztosan, hogy a szocializmust építjük, azt kellene hinnem, hogy itt valami végzetes tévedés történt.


Kérdés a mindentudó jereváni rádióhoz:

- Meg lehet-e állni ezen a lejtőn, amelyen vagyunk?

És a megnyugtató válasz:

- Meg... az alján.


Két megyei párttitkár csendes vetélkedője egy országos gyűlésen:

- Az én megyém olyan kiterjedt, hogy ha reggel felülsz egy vonatra, még este is a megyehatáron belül jársz.

- Hát igen, még a mi megyénkben is akadnak ilyen ócska, elavult vonatok.


Az 1953-as kelet-berlini munkásmegmozdulás egyik kiforgatott jelszava:

Miénk a norma (munkateljesítmény), magunknak emeljük.


Csepeli munkás töpreng egy pohár bor mellett:

- Enyém a gyár, értem. Magamnak dolgozom, ezt is értem. Csak azt nem értem, miért mondtam fel önmagamnak?


A racionalizálások új hulláma alkalmával elhangzott párbeszéd:

- Na, milyen baj fenyegeti most legjobban a dolgozókat?

- Hát a raci-baci.

- És mi az ellenszere?

- A protekcillin.


Utcán ellesett párbeszéd:

- Tudod-e, mi a különbség a bér és a sír között!

- Nem én!

- Semmi! Egyikből sem lehet kijönni.


Bérszámfejtés idején az egyik csepeli szaki kevesli a kapott összeget, azon nyomban felemelt hangon szóvá is teszi:

- Disznóság! Hát miért kapok én most csak ennyit?

- Elvtársam, nézze csak meg jobban azt az elszámolást: szépen levontuk a selejtet.

- Igen? És Gerőtől akkor mennyit vonnak le az elbézett ötéves terv miatt?


Az 1953-as várakozó hangulatot érzékeltető vidéki párbeszéd az utcai kispadon üldögélő paraszt és az előtte elhaladó ismerőse között:

- Szabadság!

- Az kéne már, meg egy kis csendes eső...


Két régi ismerős hosszú idő után összeakad az utcán. Mindketten rohannak is tovább, csak futó érdeklődésre telik idejükből:

- Rég láttalak! Hogy vagy?

- Köszönöm! Nem panaszkodom...

- Örülök, ezt igazán kevesen mondhatják. Szóval jól megy?

- Egyáltalán nem, de meghallhatják.


- Hogyan osztozott meg a két német állam Marx örökségén?

- Az NDK kapja a Kommunista Kiáltványt, az NSZK pedig a Tőkét.


A feleség a tükör előtt állva új kalapját próbálgatja, majd elvonul a férje előtt, aki azonban észre sem veszi őt. A megbántott feleség felcsattan:

- Mondhatom, figyelmes egy férj vagy! Észre sem veszed az új kalapomat; nincs rá egy elismerő szavad!

- Jaj, hagyj már! Te is olyan vagy, mint ez az egész rendszer: nem elég tűrni, még dicsérni is kell!


- Tudod-e, mi különbség van a feleség és a szocializmus között?

- Nem én!

- Semmi: ez van, ezt kell szeretni!


- Újabban miért nem politizálnak már a gyerekek?

- Mert nemcsak a falnak, hanem a bilinek is füle van.


- Újabban miért nem gyártanak ágyat hazánkban?

- Nincs rá szükség, mert a párttagok éberek, a reakció nem alszik, a dolgozók éjt nappallá téve szorgoskodnak, és ha valakinek mindez nem tetszik, az ül.


A rendőrség hirdetést tesz közzé fajkutyák vásárlására. Sokan visznek farkaskutyát. Kohn viszont egy korcs dakszlit (rendőr nyelven a dakszli: besúgó). Mérgesen rá is förmednek:

- Nem olvasta? Fajkutyákat keresünk, nem ilyen kis korcsot!

- Tudom, olvastam, de azt gondoltam, egy besúgó is kell.


Méltatlankodás falusi kocsmában beszélgetők közt:

- Ide figyelj! Az elnök végighallgatott, de egy árva szót se szólt, sőt még kézfogásra se méltatott. Na, ehhez mit szólsz?

- Ugyan, hagyd! Neki is meg van kötve a keze.


A londoni British Museumot egy szovjet küldöttség látogatja. Mindent megmutatnak nekik, ám a látogatás végén valaki megkérdi:

- És hol tartják a világhírű Kohinoor-gyémántot?

- Hát legnagyobb értékeink zárva vannak, gondolom önöknél is, és ott mi a legfőbb érték?

- Nálunk legfőbb érték az ember.


Arisztid egy reggelen kínzó fogfájásra ébred. Nem sokáig bírja a fájdalmat, elrohan a legközelebbi fogorvoshoz. Amikor az belenéz a szájába, csodálkozva kérdi:

- Miért nem tartja rendben? Hogy lehet ennyire elhanyagolni? Miért nem csináltatta meg?

Mire Arisztid hideg, megvető fölénnyel:

- Ezeknek? Kommunistáknak?


Séta közben Rákosi fülét megüti valami "kommunistázás". Közelebb lép, hát egy fiúcska kiscicákkal játszadozik; két csoportra osztja az apróságokat, közben folyton hajtogatja:

- Ez kommunista, ez nem kommunista, ez kommunista...

- Miben különböznek ezek egymástól? - kérdi Rákosi "pajtás".

- Hát amelyiknek még nem nyílt ki a szeme, az kommunista, amelyiknek már kinyílt, az nem kommunista...


- Te mit gondolsz! Elkészül valaha is ez a költséges Metró?

- Biztos vagyok benne.

- Miért vagy olyan biztos? Én ugyan nem lennék!

- Mert fúrni, azt aztán igazán tudunk!


- Hallottad? Újra engedélyezik az abortuszt.

- Miért? Lényegében mi is az abortusz?

- A dolgozók születés előtti racionalizálása.


- Te, annyit emlegetik ezt a disszidálást (külföldre szökést), hát mi is volna az?

- Szerencsés esetben viszonylag békés átmenet a szocializmusból a kapitalizmusba.


Nyugaton szökési kísérlet közben elfognak egy cigányt. A határőrök nem akarnak vele hosszasan bajlódni, alaposan helybenhagyják, és még rá is ijesztenek:

- Ha bárkinek csak egy szót is mersz szólni, folytatása következik!

A kárvallott cigány persze mindent megígér, így rövid úton el is engedik. Dagadt arccal, kékre-zöldre vert testtel érkezik haza. Felesége rémülten csapja össze a kezét.

- Jaj, te Lajos! Ki bántott? Mi van veled? Biztos megint a kocsmában voltál.

- Ugyan, sehol nem voltam, senki nem bántott. Hagyj békét!

- Nekem ne próbálj hazudni! Minden meglátszik rajtad! Hiszen látom, hogy csúnyán össze vagy verve.

- Dehogy vagyok én összeverve, csak egy kis balesetem volt.

- Engem nem csapsz be! Ugyan miféle baleset?

- Hát séta közben nem rám szakadt az az átkozott vasfüggöny!


Egy külkereskedelmi utazó a következő táviratot küldi haza vállalatának:

- "Mindent sikeresen intéztem, stop. A szabadságot választottam, stop".

Az igazgató és a párttitkár azonnal röpgyűlésre hívatja az elvtársakat, ahol mélységesen elítélik ezt a nyíltszíni disszidálást, és hasonló esetek elkerülésére megfelelő intézkedésekről gondoskodnak. A kiküldetési idő leteltével azonban váratlanul megjelenik külkeresünk; kollégái nem győznek rajta csodálkozni, meg is kérdi tőlük:

- Miért bámultok rám olyan gyanakodva?

- Hát mert azt táviratoztad, hogy a szabadságot választod.

- De hát szerintetek hol a szabadság? Nem itthon?


Egy tisztviselő eldicsekszik barátjának:

- Képzeld! Megírtam a főnöknek, hogy utálom, mert zsarnok, és nemcsak én vagyok vele így, hanem mindnyájan...

- Megőrültél? Először téged, utána minket fog sorra kirúgni!

- Na, ne izgulj! Mit gondolsz, tán el is küldtem azt a levelet?


A személyzetis behívatja Kovácsot, és minden teketória nélkül ráförmed:

- Igaz, hogy egy társaságban a főnököt tökfilkónak mondta?!

- Hát, elismerem...

- Na, akkor azonnal adja is írásba!

- Ugyan minek? Tudja azt mindenki!


Horthy birtoka és kúriája Kenderesen volt, ahova szintén elért a szövetkezetesítés szele. Váratlanul könnyűnek bizonyult a szervezés; végezetül kis ünnepséget tartottak a tanácsházán. Jó hangulatban kérdik az egyik öreg parasztot:

- Aztán, János bátyám, tudna-e még levelet írni Horthynak?

- Igen.

- És hová címezné? Hogyan címezné?

- Hát vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőméltóságának, Magyarország kormányzójának. Kenderes, Sztálin út 1.


- Elvtársak! Hát nem érzitek, hogy itt elviselhetetlen bűz van?

- Mitől lenne, hiszen a rendezők nemrég szellőztettek?

- Hát biztos attól a nagy, loboncos kutyától, amelyik itt döglik az ablak alatt.

- Ugyan, hát kívül fekszik az udvaron, nem pedig belül a teremben.

- Jó, jó, de egyetlen ajtónyitással bármikor bejöhet.


Vidéken cigányzenekart alakítanak, ez azonban most már engedélyhez van kötve. Előzetesen sorban hívják be a zenészeket, hogy a megfelelő prímást kiválasszák. Könnyű kérdéseket adnak fel, és mindenki ugyanazt a feladatot kapja: "Na, mit gondol, kik voltak az első kommunisták?"

Az első jelentkező némi töprengés után magabiztosan rávágja:

- Csakis Ádám és Éva lehetett, mert olyan szegények voltak, hogy még ruhára se telt; a fügefalevél alól is kilátszott a csupasz fenekük.

- Hát, elvtárs, a felelet nem helyes. Még tanulnia kell! Na, küldje be a következőt!

Emberünk kimegy, szólítja a társát, és amikor az elhalad mellette, csak ennyit mond:

- Nehogy má' te is Ádámot meg Évát mondd, úgy vigyázz! A másodiknak is felteszik az előző kérdést, ő rávágja:

- Hát biztosan Káin meg Ábel lehetett, mert azok is egymást ölték.

- Hát bizony a maga válasza is helytelen. No, kérjük a következőt!

A második vizsgázó szólítja a harmadikat, és amikor az elhalad mellette, halkan odasúgja:

- Káin meg Ábel se jó, másokat mondjál!

A harmadik a feltett kérdésre habozás nélkül így válaszol:

- Nem lehettek mások, mint a betlehemi pásztorok.

A bizottság fellélegzik, értékeli a feleletet.

- A válasz helyes, elfogadjuk. Csak azt is meg kellene még mondania, hogy az elvtárs miért éppen e szegény emberekre gondolt?

- Hát mert azok is a csillag után mentek, azután az istállóba, a barmok közé jutottak, és a jászolnál kötöttek ki.


A vizsgán elbukott prímásjelölt nagy merészen a pártba jelentkezik. A párttitkár előzetes beszélgetésre rendeli, és faggatni kezdi:

- Hát egyáltalán tudja, hogy ki az a Sztálin? Mondjon róla valamit!

- Hát hogy beszéljek én róla, mikor még a hírét sem hallottam?

- Hát akkor beszéljen Rákosi elvtársról! Őt csak ismeri?

- Most hallom a nevét először, de ha már hallottam is, nem ismerem, semmit se tudok róla.

A párttitkár megdühödik.

- Hát akkor hogy a fenébe akar maga párttag lenni, ha senkit nem ismer?!

- Hát az elvtárs tán ismeri a Lajost?

- Nem, én nem ismerem.

- Hát a Lalit?

- Azt se!

- Na látja, titkár elvtárs, én nem ismerem a maga bandáját, maga meg nem ismeri az én bandámat, hát mindenki a maga bandáját ismeri legjobban!


Rendőrtiszti akadémián elméleti képzésben is részesülnek a hallgatók. Többek között a tragédia fogalmával is megismerkednek. Elégséges magyarázat után az előadó felszólít egy tisztet, hogy mondjon példát a tragédiára!

- Hát tragédia lenne például, ha megdöglene a kutyám.

- Elvtárs, az nem tragédia, hanem csak baj, ellenben igazi tragédia lenne, ha, mondjuk, Rákosi elvtársat repülőszerencsétlenség érné. Nos, ennek tudatában mondjon most egy más példát!

Akad egy önként jelentkező, s azonnal fújja a kigondolt választ:

- Tragédia lenne, ha Rákosi elvtársat halálos repülőbaleset érné, de ez nem lenne baj, ellenben baj lenne, ha megdöglene a kedvenc kanárim.


A szovjet elhárítás kíváncsi volt, hogy szokatlan helyzetben egyes népek küldöttei hogyan viselkednek. Nemzetközi pártértekezletet hívtak össze; előzőleg minden küldött székébe szöget rejtettek, és a meghívottakat némi időkülönbséggel engedték csak be.

Elsőnek az amerikai küldött foglalt helyet. Beleült a szögbe, káromkodva felpattant, kivágta a széket a nyitott ablakon, és a szomszéd teremből egy másikat vitt be.

Az angol higgadtabban viselkedett, de nagyon hasonlóan cselekedett: megfogta a széket, átvitte az üres szomszédos terembe, kicserélte, és visszaült a helyére.

A német elővett táskájából egy harapófogót, a szöget kihúzta, a fogóval együtt szépen eltette, és nyugodtan ült.

Az orosz beleült a szögbe, arcizma sem rándult, mozdulatlanul ült, és hallgatott.

Utoljára érkezett egy moszkovita magyar, beledőlt a székbe, azonnal fel is pattant, és kacskaringósat káromkodott... Hirtelen észbe kapott, egy még el nem foglalt székből kihúzott egy szöget, a sajátja mellé verte, mindkettőbe óvatosan beleült, és mosolyogva hallgatott.


Műértők egymás közötti párbeszéde:

- Te mit gondolsz, jelenleg kik a világ legjobb színészei?

- Eisenhower, mert még a vasfüggöny mögött is tapsolnak neki. Azután Veres Péter, mert egyedül játszotta el a parasztbecsületet. És Rákosi, mert mielőbb szeretnék több darabban látni.


Rákosi megszemlél egy különböző fegyvernemekből összeválogatott katonai díszalakulatot. Szakaszonként egy-egy katonát meg is kérdez:

- Te milyen fegyvernemhez tartozol, fiam?

- Én gyalogos vagyok.

- Ismersz-e engem?

- Igen, Rákosi elvtárs.

- És szeretsz-e?

- Igen, Rákosi elvtárs.

Ez így folytatódik tovább; a tüzéreket már felismeri; ellenben az utolsó szakasznál kissé tétovázik. Odafordul egy közlegényhez:

- Utász?

- Mint a bűnömet!


Nyílt utcán két pesti járókelő halkan, de egyre derűsebben cseveg, csak úgy sugárzik róluk a bizakodó várakozás. Egy szemközt jövő már távolabbról figyeli őket, és amikor melléjük ér, súgva kérdi:

- Jó, jó, én is tudom! De mikor?


Rákosi Mátyás nagynevű királyi elődjének példájára álruhában járja az országot. Déltájban falatozó munkásokat lát. Odalép a csoporthoz, illendően jó étvágyat kíván, majd mindennapi dolgokról kezd beszélgetni. Végül a következő kérdést teszi fel:

- Az elvtársak szeretik-e Rákosit?

Mély csönd. Az egyik munkás hunyorít, fejével int, hogy vonuljanak kissé távolabbra! Amikor négyszemközt maradnak, óvakodva körülnéz, és halkan megsúgja:

- Én speciál kedvelem, de ne mondja már senkinek!


Az emlékezetes új szellemet hozó 1953-as Nagy Imre-féle beszéd után gyakran vitatták a "kollektív bölcsesség" elvét, a párt által elkövetett hibákat. Az egyik vitaülést a vezető a következő megállapítással zárta le:

- A párt is követhetett el hibákat, hiszen az is csak egy ember!


Rákosi gépkocsija egy falu főutcáján elüt egy disznót. A vezető fékez; Rákosi utasítja a titkárát, hogy derítse ki a károsult tulajdonost, és fizesse ki a kárt! A titkár sorra kopogtat a közeli házak ablakán, végül az egyikbe be is megy. Telik-múlik az idő, a titkár sehol. Egyszer csak kivágódik a kapun félrecsapott kalappal, bizonytalan léptekkel közeledik a titkár, bentről muzsikaszó hallatszik. Rákosi türelmetlenségében gorombán ráförmed titkárjára:

- Hol a fenében volt ilyen sokáig? Mit csináltak ott bent?

- Elnézést, Rákosi elvtárs: én az utasításnak megfelelően csak ennyit mondtam: megdöglött a disznó. Azonnal asztalhoz ültettek, csapra vertek egy hordót, és azóta is mulatnak.


Nagy Imre 1953-as fellépése ellenállásba ütközött, ráragasztották a revizionista (a marxizmus egyes tételeit, illetve a trianoni határok felülvizsgálatát hirdető) jelzőt. Korabeli célzás a kettős hatalomra:

- Ki a két legfőbb revizionista ma Magyarországon?

- Nagy Imre, aki azt hirdeti: mindent vissza, és Rákosi, aki pedig azt: nem, nem, soha!


1953. március 5-én végre meghalt Sztálin; korabeli kifejezéssel:

- Elköltözött a szent nyalhatatlanságba.


Központi utasítás érkezett:

- Mindenhová kitűzni a fekete trikolórt (háromszínű zászlót)!


Megszületett az alkalmi jelszó:

- Végre! Lehunyta a szemét a szemét.


A felszínen gyász és csend, a lelkek mélyén alig visszafojtott öröm honolt. Egyszer csak felcsendült a Rádióban:

- Meghalt a cselszövő, de él a rút viszály. Az előző mű zeneszerzője, Hunyadi László e zeneműve miatt börtönnel bűnhődött.


A költők egy része gyászverset írt, olyan túlzásokkal, hogy az emberek saját életükből adtak volna a nagy Vezérnek, hogy minél tovább éljen! Mások viszont a minden bizonnyal szándékosan rosszul szedetett újsághíreket idézgették a következő változatokban:

a) "Népünk mély megrendeléssel értesült Sztálin elvtárs haláláról".

b) "A magyar nép is megrendelt lélekkel gyászolja atyját, a nagy Sztálint".

c) "Itt állunk megrendelt lélekkel Sztálin elvtárs jelképes ravatalánál". stb.


Fogadalom Sztálin elvtárs ravatalánál:

- E naptól kezdve pedig minden másképp volt.


Sztálin halálhírére gyászlobogót öltött az egész hivatalos Magyarország. Nem lehetett nem tudni az eseményről. István bácsinak valahol Magyarországon éppen miséről hazamenet tűnt fel ez az általános gyász. Összetalálkozik komájával, attól kérdi:

- Te, kinek szól ez a töméntelen gyászlobogó?

- Hát a nagy Sztálinnak! Te nem tudtad, hogy meghalt?!

- Tudtam, tudtam, csak azt nem, hogy idevaló volt.


Sztálin is végrendeletet hagyott hátra, mely hamarosan ismertté vált. Három sorszámozott borítékban a következő rendelkezések voltak olvashatók:

1. Ha bajban vagytok, mindent kenjetek rám!

2. Ha a nehézségek nem szűnnének, mindent kenjetek az imperialistákra és a maoistákra!

3. Ha még ez sem elég, ti is írjatok három végrendeletet!


A gyászünnepségek egész sorozata a "hívő" lelkeket mélyen felkavarta, sokan kisírt szemüket törölgették, mások sajnálkoztak, sóhajtoztak. Egy ilyen gyászünnepen Kohn bácsi is a megindultságtól szinte reszketett, úgyhogy a figyelmes párttitkár kénytelen volt halkan odasúgni:

- Ne féljen, Kohn elvtárs! A nagy Sztálin halott, de szelleme örökkön-örökké élni fog.

Erre Kohn bácsi összeszedi magát, s alig hallhatóan mormolja:

- Hát hiszen épp ettől félek én!


A közelmúltban elhunyt pápát a mennyben természetesen nagy szeretettel fogadták. Szent Péter az angyalkarral megfúvatta a harsonákat. Kiadta az arkangyaloknak a parancsot, hogy őszentsége számára különszobát biztosítsanak, minden kényelemmel, és tetszése szerint szabadon jöhet-mehet. Nem sokkal később meghal Sztálin, ő is megjelenik az égi kapunál: Szent Péternél, aki a harsonákon kívül még éneket és díszmenetet is rendel. Végül külön lakosztályt biztosíttat az egykori generalisszimusznak, díszőrséggel, természetesen neki is jár minden kényelem, és szabad a mozgás. A szentatya fülébe jut mindez, méltatlankodva kérdi:

- Ennek a hírhedt istentelen alaknak hogy járhat ennyi kedvezés? Ez mélyen sérti minden keresztény érzületét.

- Hagyjátok csak ránk - így szól az égi kapus. Mi csak tudjuk, hogy ez a Sztálin mennyivel több embert tanított meg fohászkodni, mint Te.


Hazánk hinta mérték nélkül
(1954)


Egy üzemben bérkifizetés után az egyik munkás odakiált társainak:

- Mindnyájan a vendégeim vagytok!

- Mi az, tán nyertél?

- Nem én!

- Akkor biztosan prémium.

- Az se!

- Akkor csak túlóra lehet.

- Dehogy! Csak eltévesztették: amit le akartak vonni, kifizették, és a fizetésemet vonták le.


- Mikor voltak a legvallásosabbak az emberek?

- Békekölcsönjegyzéskor, mert első nap gyóntatták, második nap áldoztatták őket, és a harmadikon a szentségeket emlegették.


- Ki tudja: mi a különbség a porosz és a magyar szén között?

- Hát a porosz: fekete gyémánt, a magyar pedig "drága kő".


- Olyan heves mostanság az építészeti vita! De hát egyáltalán van-e abszolút építész?

- Hogyne lenne! A kerti csiga: háza abszolút független a mindenkori gazdasági és társadalmi viszonyoktól.


Három műpártoló jó barát hosszasan nézegeti a városligeti Sztálin-szobrot, majd egyenként meg is fogalmazzák eltérő véleményüket:

1. Ez a szobor engem egy óriásra emlékeztet.

2. Engem éppen ellenkezőleg: egy törpére.

3. Engem pedig egy szoborra!


Az 54-es esztendő árvizei országosan is komoly gondot okoztak. Egy korabeli sanda tűnődés:

- De hát egyáltalán szabad-e ilyenkor viccelődni?

- Hát miért ne lenne szabad, hiszen lassú vicc pártot mos!


1954 júliusában a dunai árvíz majdnem az egész Szigetközt elpusztította; mindenki a felelősöket kereste.

- De hát miért válhatott ilyen súlyossá az árvízi helyzet?

- Mert a part helyett a pártot építettük.


- Mi különbség van egy zebra és egy párttitkár között?

- A zebra egy csíkos állat, a párttitkár meg egy vonalas dög.


Elterjed a híre, hogy Arisztid halálán van. Tasziló látogatóba siet. Megrökönyödve tapasztalja, hogy barátja hálóköntösén pártjelvény díszeleg, ágya pedig vörös drapériával van letakarva. Arisztid elhaló hangon magyarázza:

- Tudod, kérlek, arra gondoltam, ha már úgyis meg kell halni, inkább haljon meg egy kommunista, mint egy gróf!


A megbízhatósági osztályszempontok még katonai sorozás alkalmával is érvényesültek: előbb megkérdezték az újoncok foglalkozását, és csak utána osztották be őket az egyes fegyvernemekhez.

- Foglalkozása?

- Dolgozó paraszt.

- Álljon balra! Ejtőernyős lesz.

- Foglalkozása?

- Lakatos és szerelő.

- Balra, ejtőernyős!

- Foglalkozása?

- Kiskereskedő.

- Álljon jobbra, egészségügyi.

- De én is ejtőernyős szeretnék lenni! Mi az akadálya?

- Magánkereskedő, tehát nem megbízható.

- Tán azt hiszik, hogy én majd ugrás közben nem fogom kinyitni az ejtőernyőt?


A Szabad Nép munkatársai is meglátogatják az egyik elmegyógyintézetet. Kellemes meglepetéssel tapasztalják, hogy szinte minden beteg a Szabad Nép-et bújja, csak egyetlen ember kezében nincs újság. Oda is mennek hozzá, és megkérdik:

- Elvtárs, maga miért nem olvas Szabad Népet?

- Kérem, én ápoló vagyok, nem bolond.


Az elmegyógyintézetbe új beteg érkezik. Amikor az ápolók eltávoznak, társai körülveszik, és faggatják:

- Te miért kerültél ide?

- Disszidálni akartam, de a határon elfogtak.

- Á, azért legfeljebb csak börtön jár!

- Igen, de én kelet felé indultam.


Grün bácsit szökési kísérlet közben a nyugati határon elfogják, bekísérik a határőr-parancsnokságra. Ott egy tiszt átnézi az iratait, és nem kis meglepetéssel kérdi:

- Hát ezt aztán végképp nem értem! Maga régi párttag, sőt bizalmi állásban van, hogyan adhatta fejét a szökésre?

- Ennek két oka is van: a szomszédom egy volt nyilas, aki a büntetés kitöltése után hazatért, és azonnal megfenyegetett: ha megváltozik a rendszer, gondja lesz rám.

- Attól ne féljen! Ez a rendszer sohase fog megváltozni.

- Na látja, épp ez a második ok.


A három jó barát: Grün, Kohn és Schwarz még jóval az 1944-es vészhelyzet előtt kölcsönösen megfogadja, hogy bármi történik is, feltétlenül keresni fogják egymást. Mindhárman életben maradtak, de annyira szétszóródtak, hogy Grün és Schwarz csak tíz év múltán tud találkozni, mégpedig Sanghajban! Kölcsönös faggatózás után kiderül, hogy egyikük minden tilalommal dacolva ópiummal kereskedik, másikuk pedig afrikai nagyvadakkal.

- Te, és Kohnról tudsz valamit?

- Tudod jól, hogy ő volt a legkalandvágyóbb, így Budapesten maradt.


Az ún. Ratkó-féle törvény szigorával túllőttek a célon, de az egészségügyiek és az igazságügyiek sem találják a módját, hogyan lehetne az abortuszokon könnyíteni. Behívatják öreg tanácsadójukat, Kohnt. Közlik vele, hogy a törvényt nyilvánosan, szégyenszemre nem vonhatják vissza. Illő jutalom fejében tanácsoljon egy elfogadható megoldást, melyet közzétesznek.

- Mi sem egyszerűbb - válaszolja Kohn -, tegyünk közzé egy hírt, mely szerint X. Y. orvost 10 Ft-ra büntették tiltott magzatelhajtásért.


Móricka olyan erőszakosan követeli a rég megígért futball-labdát, hogy édesanyja elveszti a türelmét.

- Takarodj innen, ne is lássalak! Tűnj el, de gyorsan!

Móricka dühöngve neki is lódul, de érkező apja karjába szalad.

- Hova, hova olyan sietve?

- Anya elzavart a háztól. Feljelentem disszidálásra való felbujtás, magzatelhajtás és zsidóüldözés miatt.


Taggyűlésen a szónok gondos helyzetelemzését néma csend követi, hiába hangzik el a szokványos felszólítás: szóljanak hozzá az elvtársak: senki nem jelentkezik. A kínos helyzetet az ülésvezető elnök úgy próbálja feloldani, hogy a legbuzgóbb hozzászólót, Kohnt név szerint bíztatja, mire ő:

- Itt folyton azt hallottuk, hogy "Lenin elvtárs megállapította", "Lenin elvtárs megmondta", én nem szeretném, hogy egyszer majd így emlegessenek engemet is: "Kohn elvtárs megmondta".


A két komikus: Hacsek és Sajó korabeli jellemző párbeszéde:

- Tudod, Sajókám, mégiscsak az USA a szabadság igazi hazája, mert ott azt mondasz, amit akarsz, azt szidod, akit akarsz, még magát az elnököt is szidhatod, és biztos lehetsz benne, hogy ezért nem lesz semmi bajod.

- Mi van ebben olyan nagyszerű, hiszen az USA elnökét én is szidhatom, nekem sem lesz belőle semmi bajom.


A pártszékház kapuját két ÁVH-s katona őrzi; már jól ismerik egymást, és ha éppen nincs ott senki, szót is váltanak:

- Te, most magunk közt vagyunk, mondd meg őszintén: mi a véleményed a jelenlegi vezetőinkről és erről az egész rendszerről?

- Hát mi lehetne? Ugyanaz, ami neked!

- Hát akkor, nagyon sajnálom, de kénytelen vagyok feljelentést tenni, addig is őrizetbe veszlek.


A gyűjtőfogházban közös cellába zárják a régi és az "új" foglyokat: megkezdődik az utóbbiak kihallgatása. Elsőnek egy kovácsot visznek vallatóra. Hamarosan elrémülve hallják ordítását. Az "új" foglyok ijedten érdeklődnek a részletek felől, mire a régiek némi cinizmussal mondják:

- Semmi! Csak "kalapálják" és "tüzes vassal sütögetik"!

A kovács nem tér vissza, ellenben viszik az asztalost. Hatalmas ordítás reszketteti meg a levegőt, mire a régiek:

- Csak semmi izgalom, "elvtársak"! Ezt egy kicsit "meggyalulják".

Az asztalos sem tér vissza. Hátravan a harmadik új őrizetes, aki vidám hangulatban várja a kihallgatást. Meg is kérdik:

- Maga meg mit vigyorog? Tán nem tudja, mi vár magára?

- De tudom! Nekem "nyalni" fognak, mert én cukrász vagyok.


Az egyhangú választást utólag még igazolni kellett. Ennek érdekében a Szabad Nép egyik tudósítója lemegy vidékre, s ott megkérdez egy öreg paraszt bácsit:

- Bátyám, magának mi a véleménye a lezajlott választásról?

- Hát tudja, amikor az Úr megteremtette Ádámot...

- Jaj, kedves bátyám, ne kezdjük most Ádámnál-Évánál, hanem a választásról beszéljen!

- De hát épp arról beszélek! Szóval, akkor kivette egyik oldalbordáját, abból alkotta meg Évát, és akkor azt mondotta: "Ádám, most válassz magadnak társat!"


Mi a lényegi különbség a két nagyhatalom és hazánk között?

- Az USA érték minta nélkül.

- A SZU minta érték nélkül.

- Hazánk hinta mérték nélkül.


Az idei május elsején miért a Sztálin-szobor mögött vonultak el a tömegek? Talán a gyász jeléül?

- Nem, hogy mindenki láthassa, milyen fényesre nyalták a fenekét.


A történelemtanár összefoglalót tart, az egész évi tananyagot kérdi:

- Soroljuk csak el, kik is népünk legfőbb ellenségei!

A diákok sorban jelentkeznek, az első:

- A kulákok.

- Nagyon jó, hát még?

- Tito, a láncos kutya.

- Na, az tavalyi tananyag volt. Már nem időszerű. Mást!

- Rákosi.

- Hányszor mondjam, ne tanuljatok előre!


A triumvirátus: Gerő, Rákosi és Révai országjáró körútjuk során eljutnak Szegedre, ahol találomra meglátogatnak egy iskolát is. Az igazgató beszámolójából kiderül, hogy vannak még hiányosságok, s ezt oly meggyőzően mondja, hogy Rákosi ezer forint rendkívüli segélyt is ígér.

Továbbmennek a Csillag-börtönbe, ahol a két háború között Rákosi is raboskodott. Itt is az anyagiak hiánya a fejlesztés fő akadálya. Rákosi nagyvonalúan százezer forintot ígér. Kifelé menet Révai megkérdi tőle:

- Nem értelek, miért ez a százszoros különbség?

- Pedig egyszerű: iskolába már nem, de börtönbe még kerülhetünk.


A kedvezőtlen változások láttán lassanként Rákosi is aggódni kezd. Nagy titokban felkeresi a bölcs rabbit, őszintén elmond neki mindent, és tanácsot kér. A rabbi mindent megért, és a következő történelmileg "bevált" tanácsot adja neki:

- Nem lenne jobb ezt az egészet itt hagyni, de előtte mindent ráíratni valamelyik testvérére?

Az egyik vidéki pártiskola befejeztével a vizsgáztatók elbeszélgetnek a hallgatókkal. Maga az elnök kérdezget két idősebb tsz tagot:

- Na, János bátyám, maga szerint milyen ember ez a Rákosi?

- Hát, - mondja óvakodva az öreg - éppen lehetne rosszabb is.

- Miket beszél maga össze-vissza? Azonnal vonja vissza, amit mondott, különben baj lesz!

- Visszavonom, kérem, rosszabb már nem is lehetne!


Harmadik világháború pedig nem lesz, csak békeharc
(1955)


- Hallottad? Végre megegyezett a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok!

- Miben?

- Atomegyezményt kötöttek.

- És az mit tartalmaz?

- Hát egyikük adja a területet, másikuk az atombombát.


Churcill, Dulles és Sztálin a másvilágon összetalálkoznak. Beülnek egy presszóba. Személyükre való tekintettel külön ellátásban részesülnek; az ügyeletes angyal kijelenti:

- Kívánhatnak bármit, azonnal teljesítjük.

Erre Sztálin váratlanul megszólal:

- Pusztuljon el az Egyesült Államok!

- Kíváncsian tekintenek le a Földre, hát valóban, földrengés, árvíz, tűzvész és minden más természeti csapás is eltünteti az USA-t. Dulles elsápad, ajkát harapdálva sziszegi:

- Pusztuljon a Szovjetunió is!

Ez is megtörténik. Az angyal Churchill-hez fordul kérdőn, mire ő látható nyugalommal közli:

- Kérek egy csésze igazi angol teát.


Történelemórán a tanár magyarázza, hogy Sztálin tanítását követve, a népek veszik kezükbe a béke sorsát, harcolnak érte, s így a háború kiküszöbölhető lesz. A következő órán a tanár visszakérdez:

- Nos, elkerülhető-e a harmadik világháború? És ha igen, hogy?

Egy diák jelentkezik, felszólítás után folyamatosan fújja:

- Harmadik világháború pedig nem lesz, de lesz itt olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad!


A cigányok is rémülten latolgatják a háború és béke esélyeit, a banda esze, a prímás megszólal:

- Hát ha mán lesz is háború, de legalább felszabadulás ne legyen!


Vidám farsangi felvonulás fővárosunkban. A menetben felfedeznek egy amerikai katonát, körülveszik, éltetni kezdik Amerikát. A katona váratlanul megszólal:

- Nyet Amerika! Karnyevál!


A cigányzenekar sikeres amerikai körút után hazatér, itthon jelentkezniük kell. Alaposan kifaggatják őket, azt is megkérdezik, mit játszottak leggyakrabban?

- Hát a köztársasági indulónkat: "Elnyomás, szolgasors..."

- És most itthon mivel bővül a repertoár?

- "Nincsen annál gazdagabb, szebb ország..."


Kohn megígéri barátjának, hogy nyugati kiküldetéséből híven informálja. Sikerül is Bécsbe kijutnia. Azonnal küld egy képeslapot barátjának: a lapon egy fekvő női akt látható egyetlen sor írás nélkül. Grün nem érti, elviszi a bölcs rabbihoz, aki azonnal meg is fejti:

- Kohn közli veled, hogy felette jól érzi magát.


Kohn kivándorlása utáni első vállalkozásába belebukik, elszegényedik. Kapja magát, leül a washingtoni Fehér Ház lépcsőjére, és ott száraz kenyérhajat majszol, kéregetésül a kalapját maga elé rakja. Eisenhower elnök megpillantja őt, megszánja, s egy csinosabb összeget dob a kalapba. Ezt Kohn már ügyesebben forgatja, és végül dúsgazdag ember lesz. Levelében boldogan számol be Budapesten maradt barátjának, Schwarznak, aki kapva kap az ötleten: maroknyi száraz kenyérhéjjal ő meg a Parlament lépcsőjére telepszik, kalapját maga elé teszi, és rágcsálni kezd. Rákosi halad el mellette; megpillantja, azonnal hozzá is fordul, és a következő "atyai" tanácsot adja neki:

- De ember! Ha már ennyire rosszul megy a dolga, akkor legalább ne habzsoljon, hanem ossza be azt a keveset, amije van!


- Mi a különbség a Szabad Nép és a pápa között?

- A Szabad Népnek van előfizetője, de nincs olvasója, a pápának viszont nincs előfizetője, de van olvasója.


- Mi a különbség a Közért és a papi békebizottság között:

- Egy betű: az egyik vegyeskereskedés, a másik kegyes vereskedés.


A Földművelődésügyi Minisztérium egy idősebb agrárszakembere biztonság kedvéért megkérdezi újonnan kinevezett osztályvezetőjét:

- Mondd, kitől kaphatnék felvilágosítást a kukoricatermesztés legújabb módszeréről?

- Fordulj bizalommal a takarítónőhöz: tegnap vettem föl, most érkezett faluról.


Miniszteriális kulcspozíció betöltésére nyilvános pályázatot hirdetnek. Három személy jelentkezik, behívatják és egyenként szólítják őket. Mind a három ugyanazt a kérdést kapja:

- Mennyi hatszor hét?

A válaszok azonban eltérnek, mégpedig az érkezők sorrendjében.

- Hát az függ a párt mindenkori irányvonalától.

- Hatvanhét.

- Negyvenkettő.

A bizottság vitatja, melyik jelöltet vegyék fel? Végül a kollektív bölcsesség alapján úgy döntenek: mindhármat, mivel az elsőről kiderült, követi a párt irányvonalát, a második megelőzi a tömegeket, a harmadik pedig valóságos tudós.


Két vállalatvezető találkozik, egyikük egy okos, gyors és megbízható titkárnőt keres.

- Nem tudsz véletlenül ajánlani?

- De tudok: az enyémet.

- Miért adnád át nekem, ha olyan kiváló?

- Kínos ügyem volt vele: névnapra hívott, együtt megvacsoráztunk. Utána diszkréten elvonult. Egyszer csak nyílik az ajtó, ott áll a vállalati csasztuskabrigád (énekegyüttes), és névnapi köszöntőt adott elő...

- De hát mi volt ebben kínos?

- Hát az, hogy én már gatyára voltam vetkőzve!


Két szaki meglehető unalommal hallgatja az üzemi kultúrműsort. Egyikük halkan megkérdi:

- Te, a csasztuskákat miért mindig brigád énekli, miért nem adják elő szólóban?

- Ugyan már, ilyen szamárságokat ki vállalna egyedül?


- Mikor lenne igazán eredményes a vasgyűjtés?

- Ha Csapig felszednénk a síneket, és beadnánk a láncainkat is.


- A haza javára, a magad hasznára jegyezz békekölcsönt!

- Jó, jegyzek ötszáz forintot.

- Tavaly ezret jegyeztél.

- A haza javára jegyzek ötszázat, a magam hasznáról most lemondok.


- Mikor volt leghosszabb a mise?

- Békekölcsönjegyzéskor: egy napig tartott a könyörgés, két napig a felajánlás és tíz hónapig a szentségelés.


Nagy Imre márciusi leváltása után Hegedűs András alakított kormányt; nevével kapcsolatos a korabeli párbeszéd:

- Kikből áll az országos "filharmónia"?

- Hegedűs a prímás, félmillió párttag a kontrás, kilencmillió a citerás-nagybőgős.


Móricka siránkozva panaszolja apjának, hogy nem tudja egyedül a házi feladatot megírni.

- Miről? - kérdi az apa.

- Arról, hogyan élt a család a múltban és hogy él ma?

- Na, majd én diktálom, írd: a múltban autó, pezsgő, Riviéra, táncosnők, jelenleg pedig trolibusz, kisfröccs, Dagály, anyád.


Róthot beidézik az ÁVH-ra, szembesítik a kegyetlenül összevert Schwarcz-cal, aki kérleli:

- Remélem, megismersz, és igazolod ártatlanságomat!

- Én ezt az embert soha nem láttam.

- Hogy lehetsz ilyen? Hát együtt voltunk Auschwitzban!

- Ó, azok a régi szép idők!


Ideológiai továbbképzésen neves központi pártkáder tart előadást időszerű elvi kérdésekről:

- Elvtársak, helytelen az a nézet, mely szerint társadalmunkban megszűntek volna az ellentmondások. Ne kendőzzük nehézségeinket: életünk tele van ellentmondásokkal, ha ezek mégoly különbözőek is. Ez alaptétel, ebben nem tűrünk semmiféle ellentmondást!...


- Ki az abszolút éber?

- Aki kesztyűjébe néz, mielőtt felhúzná, hogy nincs-e benne az ellenség keze?


Sári néni beszélni tudó papagája megszökött. Újsághirdetést tesz közé, melyben busás jutalmat ígér a becsületes megtalálónak. Leírja a madár külsejét, és azt is, miket szokott mondani, hozzátéve:

- "...amit a párt központi bizottságának legújabb határozatáról mond, azt nem én tanítottam, hanem saját fejétől mondja."


Osztályfőnöki órán a tanító a közeli környezeten mutatja be az ország előrehaladását. Felszólítja az első tanulót:

- Nézz csak ki az ablakon! Mit látsz?

- Új házakat, előttük járdát, azt fasor szegélyezi...

- Jól van! Na, látjátok, ezt a pártnak és Rákosi apánknak köszönhetjük!

Felszólítja a következő tanulót is, aki a sportpályát és a közértet említi. A tanító ekkor észreveszi, hogy az egyik gyerek mással van elfoglalva.

- Pisti, te nem is figyelsz! Azt sem tudod, miről van szó!

- Dehogynem, tanító bácsi! Ahogy mi most kinézünk, azt a pártnak és Rákosinak köszönhetjük...


- Minek az ünnepe voltaképp április 4-e?

- A kikelet, a hazaszeretet és a vödör ünnepe.

- Hogy lehet ennyi mindent ünnepelni?

- Úgy, hogy ki kellett vonulni, pedig már mindenki haza szeretett volna menni, és e napon jutottunk csöbörből vödörbe.


A cigány börtönbe kerül; rabtársai mindjárt faggatni kezdik, hogy miért került dutyiba.

- Hát liliomtiprásért.

- Hogyhogy? Hány éves volt?

- Izélgettem ezt a népi demokráciát, pedig még csak tízéves.


- Hát hallottatok ilyet? A párttagokat ezentúl harminc fillérrel olcsóbban borotválják.

- Micsoda disznóság: már megint egy újabb kiváltság?

- Szó sincs róla! Csak kisebb lett a pofájuk.


A kilépések ellensúlyozására a párt sürgős tagtoborzást rendel el. Az eredményes toborzók különféle kedvezményekben részesülnek, mégpedig:

- Aki egy tagot beszervez, felmentik a szeminárium hallgatása alól.

- Aki két új tagot visz be, az akár ki is léphet a pártból.

- Aki három új tagot toboroz, az kap egy igazolást, hogy soha nem volt párttag.

- Aki négy taggal gyarapítja a párt sorait, nem emlegetik többé nyilas párttagságát.

- Aki öt új tagot visz, visszaadják neki nyilas tagsági könyvét.


Kohn trafikengedélyért folyamodik. Behívatják a tanácsba, s ott a párttitkár jelenlétében káderezik:

- Párttag?

- Nem.

- Mik az olvasmányai? Marx, Engels, netán Lenin egyik műve?

- Nem, egyiküktől sem olvastam semmit.

- Hát jó, mi segíteni szeretnénk. Akkor mondja meg, most mit olvas?

- Rákosit.

- Na, látja! Ez már jó! És mit olvas tőle?

- A Korhadt fakereszteket. (E regényt Rákosi Viktor írta!)


Az írók egy korai ellenzéki megmozdulásához a színészek is csatlakoztak. Az ekkor ismét teljhatalmat élvező Rákosi ügyes húzással előbb a színészeket győzte meg saját igazáról, aztán próbálkozott az írókkal, akik azonban továbbra is makacskodtak. Rákosi kifakadt:

- Úgy látom, a színészek jobb kommunisták!

Mire Déry Tibor megszólal:

- Nem, csak jobb színészek!


- A nemzetközi események is igazoltak egy régi magyar mondást.

- Ugyan melyiket?

- Nem a Pravdában, hanem a Bor(bá)ban van az igazság.


Kohn örömmel újságolja barátjának, hogy leánya milyen remek munkahelyet fogott ki: vállalati titkárnő; a főnöke egy keveset diktál neki, munka után majdnem mindig elviszi szórakozni. Mire Grün gyorsan megjegyzi:

- Szóval kurva?

Kohn így vág neki vissza:

- Úgy tudom, hogy a te lányod is titkárnő, és ugyanezt csinálja.

- Titkárnőnek titkárnő, de nem hagy magának diktálni. (Célzás Tito lázadására Sztálin ellen.)


(A Tito-ellenes támadások idején láncos kutyaként emlegették leggyakrabban; utóbb megtörtént a kibékülés.)

- Te, minek mondjuk ezentúl Titót?

- Ő lesz a béke nagy komondora.


- Ha párttagok szólnak Titóról, elvtársnak vagy minek mondják?

- Ezentúl ő lesz az ebtársunk.


(Nagy Imrét ez év márciusában megbírálták, áprilisban pedig "betegségére" való hivatkozással lemondatták; ezt G. M. Malenkov látogatásával hozták kapcsolatba.)

- Úgy látszik, Nagy Imrének mégsem angina pectorisa volt.

- Hanem?

- Malenkóliája.


Három rab kerül össze a börtönben, ismerkednek, beszélgetnek.

- Én azért kerültem ide, mert szidtam Nagy Imrét.

- Én meg dicsértem.

- Én vagyok Nagy Imre.


Kocsmai mulatozók részeg jókedvükben húzatják a cigánnyal.

- Hitler szőke, Sztálin barna, Rákosi meg le van sza...a.

Megjelenik egy ÁVH-s, a duhajkodók elszelelnek, a cigányt elkapják. A mulatozók közül az egyik értesíti a cigány feleségét, aki a kocsmába rohan, jajveszékelve mondja:

- Jaj, nekem, Zsiga, Zsiga! Ugye, mindig mondtam, hogy ne tegyél köztük különbséget!


- Melyik Mátyás uralkodása lesz emlékezetesebb?

- A mostanié, Rákosi Mátyásé, mert még meg sem halt, máris oda az igazság.


- Ugyan már, hát nem hallottad, hogy Rákosi többé már nem államfő?!

- Hanem micsoda?

- Hát kössék fő!


A tanfolyamvezető az önkéntes mentőket oktatja:

- Fuldoklót tanácsos előbb fejbeütéssel elkábítani, aztán hajánál fogva a partra húzni. Utána kezdődhet az élesztgetés. Nos, ki tudna példát is mondani?

Egy hallgató jelentkezik.

- Mondjuk, Rákosi elvtárs fuldoklik, azonnal vízbe vetem magam, jól fejbe ütöm, és ha nincs haja, hát nincs haja...


Rákosi séta közben meghallja egy ablakba kitett papagáj kiáltozását:

- Dögölj meg, Rrrrákosi! Dögölj meg, Rrrrákosi!

Rákosi éktelen haragra lobban, elrohan. A tulajdonos gyanút fog, madarát gyorsan kicseréli plébános barátjáéval. Jól is tette, mert fékcsikorgás hallatszik, megérkezik az ÁVH. A tulajdonost madarastul beviszik, de mindent tagad, a papagáj pedig csendben van. Átadják az ügyet a bíróságnak. A tárgyaláson mindenképpen szóra akarják bírni a továbbra is konokul hallgató papagájt, az ülnökök kórusban kezdik mondani:

- Dögölj meg, Rákosi! Dögölj meg, Rákosi!

Erre már a plébános papagája is megszólal:

- Urrram, hallgasd meg könyörgésüket!


Bomba siker: fél ház!
(1956)


- Mi a különbség a halál, az igmándi keserűvíz és az ideológiai szeminárium között?

- Lényegében semmi: ha menni kell, hát menni kell!


Kísérletképpen megnyitnak egy ún. nyilvánosházat, ahova bizonyos idő elteltével az egyik fő elvtárs is ellátogat. "Természetesen" a legcsinosabb leánnyal mehet szobára. Zavarában megjegyzi:

- Elvtársnő, magának nem itt volna a helye, hanem a DISZ-ben (Demokratikus Ifjúsági Szövetség)!

- De elvtársam, anyukám még ide is alig engedett el!


Két barát beszélget, egyikük sovány, másikuk kellő húsban van, és mindkettő nős.

- Miért nem iratod be a feleségedet a főzőtanfolyamra? Mindjárt jobb bőrben lennél.

- Igazad van, meg is teszem.

Néhány hónap múltán újra találkoznak, de az utóbbi még soványabb. Barátja ráförmed:

- Hát csak nem hallgattál rám? Nem írattad be az asszonyt a főzőtanfolyamra?

- Ugyan hagyd! Beírattam én!

- Hát akkor mért vagy még most is ilyen agár?

- Mert annyi idő elteltével is még csak az 1905-ös forradalomnál tartanak.


- Mit "örököltünk" az előző történelmi-társadalmi rendszerektől? - hangzott sűrűn kötetlen beszélgetéseken.

- Az ősközösségtől a munkaeszközöket, a rabszolgaságtól a munkaviszonyokat, a feudalizmustól a társadalmi ranglétrát, a kapitalizmustól az egyéni haszonra fordítható tőkét, s végül mindezt egyesíti felsőbb fokon a szocializmus.


- Mi hát voltaképp a szocializmus?

- Az eszme diadala, az ideológia győzelme a józan ész felett.


- És mikor lesz már ebből kommunizmus?

- Majd amikor mindenkinek mindenből elege lesz!


Egy süketnémának is ideológiai vizsgát kell tennie. Nagy nehezen megértetik vele a következő vizsgakérdést:

- Sorolja fel a marxizmus-leninizmus kiemelkedő személyiségeit, ún. klasszikusait!

- Állától elindulva kezét a gyomorfalra teszi (Marx), ugyancsak az állától indul el, de kezét a mellére fekteti (Engels), állánál kapirgál (Lenin), mintha bajuszát kétfelé pödörné (Sztálin), hirtelen mozdulattal ráüt egyik kezével a feje tetejére, a másikkal pedig a fenekére (Rákosi).


- Hogyan lehetne összegezni az SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja) sztálinizmust leleplező XX. kongresszusát?

- Ezentúl minden másképp volt.


- Ezek után ideológiailag kik a "legfeljettebbek"?

- Akik már Leninnek sem hisznek.


- Mi lesz az idei új május elsejei jelszó?

- Több mézet a dolgozók madzagjára!


A tanítónő sorban szólítja fel a tanulókat.

- Mit mutatnátok meg Rákosi pajtásnak, ha otthonotokban meglátogatna?

1. tanuló: - A konyhát és a kamrát, hogy lássa a jólétet!

2. tanuló: - A tiszta szobát, benne a könyvtárt, rádiót, hogy lássa a kultúrát.

3. tanuló: - A hálószobát, hogy láthassa, hogyan egyesülnek a proletárok!


Ez év januárjában egy busz a vezetővel és a jegykezelővel a Dunába zuhant, a közvélemény zsúfolt járműről suttogott. A két vízbe fúlt jelentkezik az égi kapusnál, aki beengedi őket. Kisvártatva feltűnik vagy harminc utas. Szent Péter mérgesen rájuk förmed:

- Csak legalább nekem ne hazudnátok! Azt hiszitek, én nem olvasom a Szabad Nép-et?


Bordy Bella, Svéd Sándor és Kellér Dezső a Szovjetunióba utazik turnéra. A határon kemény vámvizsgálat, faggatódzás, melynek során foglalkozásuk felől érdeklődnek. Bordy Bella magyarázat helyett táncba kezd... Á, balerina! Harasó!... Erre Svéd Sándor is énekelni kezd!... Á, artyiszt! Harasó!... Kellér Dezső konferanszié nehezebb helyzetben van: elkezd beszélni, majd tapsol... Á, duma! Párttitkár. Harasó! Davaj!


- Miért nem teljesülhet a párt három fő törekvése, hogy sok becsületes és értelmes tagja legyen?

- Mert aki kommunista és becsületes is, az nem értelmes, aki becsületes és értelmes, az nem kommunista.


- Agitációjuk során a párttagok miért mondanak politikai vicceket is?

- Hogy el ne szakadjanak a tömegektől.


A Fővárosi Nagycirkusz gálaműsorán az igazgató bejelenti, hogy 5000 Ft üti a vállalkozónak a markát, aki az elefántot letérdelted, és 10 000 Ft-ot kap, aki le is fekteti. A nézőtéren ott ül a triumvirátus. Először Révai próbálkozik, aztán Gerő, az elefánt mozdulatlan marad. Következik Rákosi: előbb az állat bal fülébe súg valamit, amitől az térdre esik, aztán a jobba, ettől pedig el vágódik. Taps, Rákosi megkapja a jutalmat; társait vacsorára hívja. A fehér asztalnál Révai megkérdi:

- Áruld már el, mit sugdostál az elefánt fülébe?

- A bal fülébe azt, hogy mennyi az én fizetésem, ettől rogyott térdre, a jobb fülébe pedig, hogy mennyi a munkásé, ekkor elvágódott.


Ez év elején kisebb földmozgást észleltek a fővárosban és környékén. A viccfaragókat élénken foglalkoztatta, pl.:

- Ugyan mi válthatta ki a földrengést?

- A földalatti ütközött össze az életszínvonallal.


- Mi okozta a földrengést?

- Sztálin megfordult a sírjában.


- A rendszer szemszögéből mi volt a földrengés?

- Alulról jövő bírálat.


- Mit mondanak a szakemberek, lesz-e újabb földrengés?

- Megnyugodhatunk: földrengés már nem lesz, de földerengés igen!


- Miért hangoztatják, hogy a munkás a népi demokrácia oszlopa?

- Mert alacsony a bére, osz(t)lop.


Szent Péter az Úrnak beadja lemondását, beadja a kulcsot is. Az Úr indoklást kíván, mire az égi kapus kijelenti:

- A török a félholdat lopja, az orosz a csillagot, a magyar pedig a napot.


- Mi a Rózsadomb új neve:

- Káder-lejtő.


- Mi a Rózsadomb új jelszava?

- Villák proletárjai, egyesüljetek!


- Mi van felírva a rózsadombi villanyoszlopokra?

- "A vezetők érintése életveszélyes!"


- Még szorosabbra fűzzük a magyar-szovjet barátságot.

- Hogyhogy?

- Budapest új nevet kap: Nyalingrád lesz.


Három orosz betér egy pesti kiskocsmába, 1-1 dl rumot rendelnek. Ezt még kétszer megismétlik, mire egyik társuk az asztal alá kerül. A pincér legnagyobb meglepetésére, negyedszerre is 1-1 decit rendelnek, és az asztal alatt heverő részegbe is beletöltik. Az ötödik fordulón már csak kétszer l dl a rendelés, most viszont a pincér meg is kérdi:

- Hogyhogy csak két adagot kérnek? És a harmadiknak?

- Á, annak nem szabad! Az a sofőrünk!


- Igaz lenne, hogy hazamennek az oroszok?

- Igaz, de csak ide Kecskemétre.


- Igaz, hogy kimennek az oroszok?

- Igaz, de csak egyenként.


- Voltaképpen mi is az a disszidálás?

- A szocializmusból a kapitalizmusba való viszonylag békés átmenet.


Rajk László és társai októberi temetésén részt vesz két ősz, fogatlan veterán, a munkásmozgalom régi harcosai, akik évek óta itt találkoznak először.

- Hogy vagy, elvtársam? Látom, te is megöregedtél, és neked sincsenek fogaid. A tiédet ugyan ki verte ki?

- Az enyémet Péter Gábor, és a tiédet?

- Az enyémet még szegény Rajk Laci.


Két távoli ismerős találkozik, rövid beszélgetés után puhatolódzás kezdődik:

- Mondja! Magának mi a véleménye a jelenlegi helyzetről?

- Hát... hogy is mondjam?

- Mi az, tán nincs is véleménye?

- De van, csak azzal én magam sem mindenben értek egyet.


Csu Te kínai marsall tapasztalatcserére hazánkba látogatott. A Rákosival folytatott eszmecsere során a következő párbeszédre került sor közöttük:

- Kína jelenleg hol tart a szocializmus építésében?

- Még csak az első szakaszánál.

- Igen, Magyarország is. És Kínában melyek a főbb szakaszok?

- Hát előbb a nehéz-, majd a könnyűipar és utána a föld szocializálása következik.

- Igen, mi is így tervezzük. Most engedjen meg egy bizalmas kérdést: Kínában mennyi az ellenzék vagy inkább ellenség?

- Nem veszélyesen sok: mindössze úgy tízmillió.

- Épp ennyi lehet nálunk is.


Csikorgó téli hidegben állnak sorban az emberek. Hosszas ácsorgás után valaki megszólal:

- Hát ezt már igazán nem lehet kibírni!

Egy civilbe öltözött államvédelmis azonnal odalép, lefüleli és be is kíséri. Jelenti az esetet. A kihallgatás-vezető a gyanusítottnak szemére veti a hangos és felelőtlen kifakadást, mire a bekísért így védekezik:

- De hát én azt a kibírhatatlanul nagy hidegre mondtam!

- Mi aztán igazán csak tudhatjuk, hogy azt még ki lehet bírni!


Hasonló jelenet zajlik le egy közértben: az egyik vevő kosarában alig lapul valamennyi áru, mégis elég tetemes összeget kell fizetnie. Hangosan kifakad:

- A fene egye meg ezt a sok csirkefogót.

Kint már várja egy államvédelmis, őrizetbe veszi és bekíséri. Jelenti az esetet, és a kihallgatáson megismétlik a hallottakat, hogy valóban mondta-e, így mondta-e és kikre értette? Az őrizetes így védekezik:

- De elvtársak! Én az imperialistákra mondtam, hogy csirkefogók!

- Ne beszéljen így mellé! Nagyon is jól tudjuk, kik azok az igazi "csirke fogók".


Annak idején Hitler küldött táviratot Sztálinnak, most pedig Horthy, amikor a személyi "tisztogatások" során Rákosiék nagyjából négyszer annyi baloldali politikust intéztek el, mint az előző rendszer.

- "Gratulálok! Ennyi kommunistát még nekem sem sikerült kiirtanom". Horthy.


Mi a különbség Tito és egy futball labda között?

- Előbb mindkettőbe belerúgnak, aztán meg futnak utánuk.


Gerő Ernő belgrádi látogatásakor a fogadáson hevesen udvarol Tito feleségének, Jovankának.

- Elvtársnő, el vagyok bűvölve ragyogó szépségétől, éles elméjétől!

- Nana, Gerő! De azért a férjem sem "kutya"!


- A kibékülés után mi lesz Titóné, Jovanka új neve?

- Láncos cica.


Tito Moszkva felé tart, eközben Molotov és Rákosi között a következő táviratváltás zajlik le:

"Tito jön, én megyek. A »láncos kutya« miatt magának is ezt ajánlom. Molotov."

Mire a válasz: "Ebadó már fizetve. Én maradok. Rákosi."


Voltaképpen milyen jóvátételt fizetünk Jugoszláviának?

- Ebadót.


- Hallottad? Rákosit beszállították a Pasteur-intézetbe, és beoltották veszettség ellen.

- Megmarta a "láncos kutya".


- Rákosit "betegsége" miatt fogják meneszteni.

- Hát mi baja? Talán hipertóniában szenved?

- Nem egészen! Hiper-Titoniában.

- De hát arra lenne orvosság.

- Micsoda?

- Hát a szerbazil.


A Rákosi házaspár köztudottan gyermektelen volt. Egyszer elhatározták, hogy örökbe fogadnak egy gyermeket. Egy népes cigánycsalád fejével kezdtek tárgyalni, de az sehogyan sem akart kötélnek állani. Rákosi elvesztette a türelmét, és ráförmedt az apára:

- Tudja maga egyáltalán, hogy én ki vagyok?!

- Nem én, nem tudom!

- Hát vegye tudomásul: én vagyok Rákosi Mátyás!

- Áj ve! Akkor pláne nem adom a fiamat, mert maguknak már volt egy Rajkójuk, de arra sem tudtak vigyázni!


Rákosi meglátogat egy iskolát, elbeszélget a diákokkal. Az egyik kisdiák addig ügyeskedik, míg egy óvatlan pillanatban megsimogatja Rákosi arcát, aki épp ellágyulóban van, amikor a "tettes" diadalmas hangon közli társaival:

- Van bőr a pofáján!


(Az áltudós Micsurint továbbra is viccek garmadája gúnyolta ki: egy politikai változat 1956-ból:)

- Mi volt eddig Micsurin legsikeresebb keresztezése?

- Sztálin kezének és Rákosi fejének keresztezése.

- És mi lett belőle?

- Lopótök.


Egy vidéki napilap szerkesztőjét bekísérik az ÁVH-ra; sejtelme sincs róla, miért.

- Elvtársak, mit véthettem a párt és Rákosi elvtárs ellen?

Erre kezébe nyomják saját újságját, melyben képes tudósítás jelent meg Rákosi sertéstelepi látogatásáról. A képaláírás:

"Rákosi elvtárs a disznók között. Balról a harmadik Rákosi elvtárs."


A sztálinizmust leleplező szovjet XX. pártkongresszus után nálunk is hasztalanul próbálják a tagságot mozgósítani. Nagyon megcsappan a pártgyűléseken a részvételi arány. Állandó belső vitatéma: hogyan lehetne az érdeklődést fokozni?

Egyik alkalommal több kivihetetlen javaslat is elhangzik, mire előáll egy cigány, és a következőket mondja:

- Ha minden megjelent párttag után l Ft fejpénzt kapok, vállalom, hogy ezerért egy, kétezerért kétezer, háromezerért háromezer tagot toborzok.

- Jó, de hát mi erre a biztosíték? - kérdik tőle a pártban.

- Hát ezerért kihirdetem, hogy jön Horthy, kettőért, hogy beszél Mindszenty, háromért pedig, hogy akasztják Rákosit.


1956 első felében Rákosi sehogyan sem akart önként lemondani. Ez a makacsság élénken foglalkoztatta a közvéleményt, így Kohn és Grün is, a két jó barát, a bölcs rabbihoz fordul magyarázatért, aki szokása szerint példázattal él:

Móricka székrekedésre panaszkodik, a gondos mama azonnal hashajtót ad be neki, és kellő időben bilire ülteti. Telnek az órák, Móricka rendületlenül trónol tovább. Anyja türelmetlenül kérdi:

- Mi a csoda van már veled? Még mindig nem vagy meg?

- De megvagyok - válaszolja Móricka.

- Akkor miért nem kelsz már fel?

- Mert ha én felkelek, lesz itt olyan bűz, hogy mindenki menten kiszalad!


Valószínűleg figyelemelterelésből erőltették az új megye-beosztási tervet, melyet parlamenti vitára bocsátottak. A közvélemény már az új "elnevezésen" is töprengett:

- Rákosi megy-e?

A Gerővel való helycseréje utáni új "megyenév" Gerő megye-e?


Korabeli orvosi jelentés Rákosi állítólag megromlott egészségi állapotáról:

"Beszélni még tud, de nem megy."


- Hallottad? Rákosi nevet változtatott!

- Hogy hívják újabban?

- De-mosth-te-mész.


1956 folyamán egész Lengyelországban zavargások voltak, így többek között Poznanban is. Nálunk a nagy nehezen leváltott Rákosi végül is a Szovjetunióba távozott. Korabeli kommentár:

- Miért ment ki Rákosi a Szovjetunióba?

- Hogy nálunk ne legyen póznán.


- Mi lesz Rákosi "költői" sírfelirata?

- Mindenből fakadhat áldás, itt nyugszik Rákosi Mátyás.


- Anya, félek! - sír fel egy kisgyermek.

- Mitől, kicsikém? - kérdi anyja.

- Hát a szellemtől.

- Dehát olyan nincs is!

- És a genfi szellem?


- Mi lesz a pesti Sztálin út új neve? Három javaslat hangzott el:

1. Kollektív Vezetés útja,

2. Régi Bálvány útja,

3. Tévedések útja.


A Szovjetunió Központi Bizottsága megvitatta, hol helyezzék Sztálint örök nyugalomra. Nem alakult ki egységes állásfoglalás, de akár belső, akár pedig külső ajánlatként hangzott is el a következő javaslat, csaknem egyhangúlag utasították el:

- Temessük el a Szentföldön!

- Mindenhova inkább, csak oda nem, mert ott egyszer már valaki feltámadt.


- Hogy nevezték ezután a Lenin-Sztálin-mauzóleumot?

- "Blamázs bátya kunyhója".


- És mi lesz ezután a moszkvai Vörös tér neve?

- Blama Lujza tér.


Szakértői megállapítás szerint a túlméretezett városligeti Sztálin-szobor lassan süllyedni kezd, ezért újabb szoborpályázatot kell kiírni. Ez meg is történik, és a díjnyertes pályázat szerint négy kisebb szobor kerülne a nagy helyébe, más-más személy és felirat, mégpedig sorrendben:

1. Sztálin: Mi "atyánk".

2. Rajk: Ki vagy a mennyekben.

3. Mindszenty: Szenteltessék meg a te neved.

4. Nagy Imre: Jöjjön el a te országod!


- Melyik volt a világ újkori szoborcsodája?

- A városligeti Sztálin-szobor, mert három évig vitatkoztak, hol állítsák fel; rövid idő alatt: fél éven belül elkészült, de épp öt évig tartott, mire leleplezték.


Egy anya kisfiával elhalad a Sztálin-szobor előtt. A fiúcska felfigyel Sztálin öltözékére:

- Anya, ez a bácsi nem fog megfázni télen ebben a kiskabátban?

- Á, dehogy! Nem éri ez itt meg a telet!


- Mikor fog megszólalni a Sztálin-szobor?

- Ha majd harangot öntenek belőle.


Két ismerős az októberi napok egyikén összefut, egyikük újságolja:

- Képzeld el, meghalt a sógorom!

- Hogyhogy, hát nem is volt beteg! Találat érte?

- Á, dehogy! Ő volt a személyi kultusz utolsó áldozata: bontás közben rádőlt a Sztálin-szobor.


A ledöntött szobor talapzatán még napokig ott éktelenkedett Sztálin két ormótlan csizmája; azonnal megszületett róla a vicc:

- Ki tette ki elsőnek a csizmáit Mikulásra?

- Sztálin.


- Mi kerül majd a Sztálin-szobor helyére?

- Egy verébnek a szobra, mert az elsőnek merte "letisztelni" a generalisszimuszt.


Imádság 1956 őszén: "Mi atyánk, Hruscsov, ki vagy a Kremlben, átkoztassék meg a te neved, miképpen az egész Világon, azonképpen Budapesten is. Mindennapi kenyerünket ne vedd el, és bocsásd el a mi foglyainkat, miképpen mi is elbocsátjuk az orosz megszálló csapatokat. És ne vígy minket Szibériába, de szabadíts meg az oroszoktól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, de nem mindörökké: Ámen"


A közvélemény úgy tudta, hogy a hírhedt Gerő Ernő hívta be a szovjet csapatokat; korabeli jelszó:

- Hol vagy Gerő? Most bújj elő!


Nemzetközi tudományos értekezletet tartanak egyetlen kérdésről: lehetséges-e a Holdon élet? Minden küldött egyetért abban, hogy bolygótársunkon nyoma sincs az életnek, az indoklás azonban nemzetenként eltér:

Amerikai küldött: - Nincs ott élet, mert akkor már támaszpontokat építettünk volna rajta.

Angol: - Mi pedig már gyarmatosítottuk volna.

Francia: - Bennünket alighanem kiűztek volna.

Orosz: - Már rég felszabadítottuk volna őket.

Magyar: - Ők is benyújtották volna nekünk a jóvátételi követeléseket.


Kohn váratlanul bejelenti barátjának, hogy a nyugati határra megy, és ott fogja várni az ENSZ-csapatokat, mire Grün megkérdi:

- Végképp nem értelek! 44-ben meg mindenáron keletre akartál menni, hogy ott várd az oroszokat.

- Na és, nem jöttek?


56 őszén két barát tűnődik lehangoltan a romos pesti utcán.

- Hát ez a pusztítás elképesztő! Mikor fogjuk ezt kiheverni?

- Most ne erre gondolj! Jobb, hogy a barátaink jöttek! Képzeld, akkor mi lett volna, ha ellenség tör ránk?!


- Nálunk végre megszületett a nemzeti közmegegyezés: nép és kormány egyet akar...

- Hogyhogy?

- A kormány egy másik népet, a nép pedig egy másik kormányt.


56 októberében egy Múzeum körúti lakás ablakában papagáj nézi a tüntető felvonulást, hallgatja a jelszavakat. Összecsapja két szárnyát, és ezt rikácsolja:

- Ezután mindent felejtsek el, amit eddig tanultam?!


Két barát ballag lehangoltan a romos pesti utcákon, egyikük megszólal:

- Mit szólsz ezekhez a romokhoz?

- Hát ha nem tudnám, hogy a szocializmust építjük, azt hinném, valami végzetes tévedés történt.


Előzetes tájékozódás 56 októberének "forró" napjain az ablakból vagy a kapualjból kidugott kézzel.

- Vízszintes tenyérrel: esik?

- Függőleges kézfejjel: lőnek?


- 56-os jelszó, illetve rigmus volt:

- Lődd a várost, lődd a népet! Ezzel is a békét véded!


Az 56-os szabadságharc idején új repülőjáratot jelentettek be; útvonala:

- Budapest - Baja - Moszkva; Moszkva - Baja - Budapest.


- Melyik most az 56-os ügyben közvetlenül érdekelt öt nagy hatalom?

- Én kettőről, legfeljebb háromról tudok: USA, SZU és Kína.

- Dehogy! Az USA-SZU és a VII., VIII., IX. kerület.


- Hallottad, a harcok elmúltával új nevet kap az Üllői út.

- Mit?

- A Magyar-Szovjet Barátság útja lesz.


- Miért nem nyáron tört ki a forradalom?

- Mert a gyerekek úttörőtáborban voltak.


- 56 őszén miért éjszaka támadtak az oroszok?

- Mert azt hitték, hogy a gyerekek alszanak.


A rádió felhívása 56 októberében:

- Jó estét, gyerekek! Töltsétek meg a benzines palackokat, menjetek a barikádokra! Ne féljetek, reggel az óvodások felváltanak benneteket!


- 56 őszén melyik országnak volt a legerősebb "csapata"?

- Hazánknak, mert a főváros minden kapujában egy puskás öcsi állt. (Célzás legnépszerűbb labdarúgónk becenevére.)


Két gyerek a harcok szünetében benzines palackokat töltöget, egyikük felpillant, elkiáltja magát:

- Fussunk! Jön a mama porolóval!


Az Üllői úton lövések dördülnek, amikor fent becsengetnek egy III. emeleti lakás ajtaján. Többszöri csengés után a háziasszony halálra rémülten nyit ajtót. Három géppisztolyos diák áll az ajtó előtt, egyikük azonnal nyugtatólag szól:

- Kezét csókolom. Ne tessék félni. Csak az ablakot szeretnénk kinyitni, hogy pontosan célozhassunk. Letöröljük a cipőnket, bent is vigyázunk mindenre. Bemehetünk?


"Hirdetés" korabeli falragaszokon:

- "Társbérlők figyelem! Lakását ingyen és gyorsan leválasztja Zsukov marsall".


Romos ház tetején lehetett látni a következő feliratot:

"A hatalmas Szovjetunió baráti ajándéka!"


56 őszén mi volt a legnagyobb "siker"?

- Bombasiker: fél ház.


Működtek-e a pesti liftek 56 őszén?

- Hogyne, ha az ember megnyomott egy liftgombot, lejött az egész emelet.


Az idült lakáskérdés végre a megoldás útján, mondja a korabeli rigmus:

"Nem lesz többé lakásgondja, Zsukov ingyen leválasztja!"


Hogyan aktualizálták a korabeli legnépszerűbb slágert?

"Látta-e már Budapestet széjjel?"


Hogy változott a kabaréműsor címe: a "Jót nevettünk októberben":

- Jót reszkettünk októberben...


Hogy hirdetjük most az idegenforgalmat?

- Üdüljön Budapesten, a vérfürdők városában!


- Tudod-e, hány aranyérmet nyertünk az olimpián Melbourne-ben?

- Hogyne tudnám: 9-et.

- Tévedsz, barátom: tízet! Nemcsak kalapácsvetés volt, hanem sarlódobás és csillagrúgás is.


- Ezentúl az olimpiai számokat a mi javaslatunkra bővíteni fogják.

- Mivel?

- A kalapácsvetésen kívül lesz még sarlódobás is.


- Mi volt október 23-a?

- A 12 éven át tartó szemináriumi képzés záróvizsgája.


- De a vizsga nem sikerült, és most mi lesz?

- Tavasszal a pótvizsga következik.


- Addig is mi lesz az októberi forradalom hivatalos neve?

- A Nagy Magyar Októberi Ellenforradalom.


- És ha valaki nem akarja egyiket se használni, mit mondjon?

- OSE = októberi sajnálatos események.


Igazi lovas nemzet vagyunk, mert Árpád fehér, Horthy szürke, Rákosi Vorosilovon érkezett, majd Szuszlovon ment, Kádár pedig Sepilovon jött.


- Hogyan érkezett Kádár 56 novemberében?

- Úgy tudom, tankkal vagy taxival?

- Pontosabban: tank-szival.


- Miért csak öttagú a Kádár-kormány?

- Mert többen nem fértek bele egy tankba.


- Miben különbözik az új kormány az előzőtől?

- Rákosinak volt egy Farkasa, de Kádárnak csak Apró Dögei.


- Az új politikusok közül ki a legnagyobb fakír?

- Kádár, mert 200 000 orosz szuronyra támaszkodik.


- Van szőlőtök?

- Nincs.

- Hát hordótok?

- Az sincs.

- Akkor nektek sem kell Kádár.


Egy férfi felszáll a villamosra, hangosan elkiáltja magát.

- Éljen Kádár János!

Néma csend, mire a férfi hangosan kitör:

- Hát nincs egyetlen tisztességes ember maguk közt, aki jó alaposan fenékbe rúgna?


- Mit jelent az "új" pártnak, az MSZMP-nek a rövidítése:

- Magyar Szocialista Muszkavezetők Pártja.


- Hallottad, lépfenejárvány lépett fel, ahogy az új párt megalakult?

- Mi köze a kettőnek egymáshoz?

- Hát csak annyi, hogy akit kérdeznek: belépsz-e az MSZMP-be, mind azt válaszolja: "Lép a fene!"


- Mi lesz ennek az új pártnak a jelvénye?

- Nagy kalapács, kis zabszem.


- Ugyan, ki hajlandó az új MSZMP-be tagokat toborozni?

- A kedvezmény miatt nem is kevesen, mert aki egy új tagot toboroz, az fél évig nem fizet tagdíjat, aki kettőt visz be, egy kerek esztendeig tagdíjmentes, aki hármat, az már ki is léphet, ha akar, és aki négyet, az kap egy igazolást, hogy soha nem volt párttag.


- Mit lehet mondani az egymástól olyannyira eltérő 56-os magatartásokról?

- Lényegében a halottak: hősök. A disszidensek: gyávák. Az itthonmaradottak pedig hülyék.


- Hogy beszél az okos magyar a buta magyarral?

- Telefonon Bécsből.


Grün fekete szemüveggel, fehér bottal lassan, tapogatva halad a nyugati határ felé, ahol feltartóztatják.

- Hova, hova? - kérdik, mire így vágja ki magát:

- Tessék mondani, merre menjek Nyíregyháza felé?


Kohn végül kijut Bécsbe, tanácstalan, hova is menjen. A menekültügyi irodában kap egy földgömböt. Hosszasan nézegeti, pörgeti, egyszer csak megszólal:

- Tessék mondani, nem lehetne egy másik földgömböt kapni?


- Mi lenne most egy igazán időszerű újévi jókívánság?

- Határtalan boldog új évet kívánok!


Örülök, hogy még láthatsz!
(1957)


- Hallottad? Újabban nem BÚÉK, hanem csak BÚK az újévi köszöntés.

- És ez mit jelent?

- Bolondság újra kezdeni.


Év eleji pesti átok (célzás az Egyesült Nemzetek Szövetségének tehetetlenségére): Támogasson téged az ENSZ! Legyen barátod a nagy SZU.


- Új nevet kapott nálunk az ENSZ.

- Mit?

- Impot-ENSZ.


- Mi történt voltaképp 1956. október 23-án a Rádiónál?

- Hát Gerő Ernő megtartotta az előadását, s utána következtek a hozzászólások.


- 1956. október 23-a után hogy kezdődött a Rádió esti meséje?

- Jó estét, gyerekek! Remélem, tankban vagytok már?!


- 45 után mikor volt legélesebb az osztályharc hazánkban?

- 1956 októberében, amikor a többiek után az I. II. és III. osztályosok is fegyvert fogtak.


- Hogyan kezdődött a lövöldözés 1956. október 23-án?

- Úgy, hogy a békésen lövöldöző ÁVH-sokra visszalőttek.

- De miért és hogyan folytatódott?

- Hasonlóképpen: a segítségünkre siető és szintén békésen lövöldöző szovjet csapatokat a felkelők orvul hátba támadták.


- Képzeld, meghalt a sógorom!

- Úgy tudtam, nem beteg. Mi történt vele?

- Ő volt a személyi kultusz utolsó áldozata: bontás közben rádőlt a Sztálin-szobor.


- Végül is hogy sikerült Sztálin szobrát ledönteni?

- Letettek elé egy órát, és amikor lehajolt, hatalmas erővel fenékbe rúgták.


- Sztálin hova költözhetett el az élők sorából?

- A "szent" nyalhatatlanságba.


- Mi lesz a ledöntött Sztálin-szobor helyén?

- Vízcsap, hogy akik eddig nyaltak, ezután öblögethessenek.


- Mi lesz ezután a Sztálin út új neve?

- A régi bálvány útja.


- Miért tudták az oroszok 56 novemberében Budapestet elfoglalni?

- Mert hajnalban jöttek, amikor a gyerekek még aludtak.


- Miért nem mentek be az oroszok a Murányi utcába?

- Mert ott az általános iskola mellett óvoda is van.


- Hallottad? A Német Demokratikus Köztársaságba új szovjet csapaterősítések érkeztek.

- De hát miért? Mi szükség ott rájuk?

- Biztonsági okokból, mert vagy ezer magyar iskolás gyermeket téli üdültetésre vittek oda.


Zuglóban a Bosnyák téren egy kisfiú egy karaj zsíros kenyeret ad át egy idős férfinak:

- Bácsi, tessék már odaadni annak az őrálló szovjet katonának.

- Hát miért nem te adod oda?

- Mert tőlem nagyon fél, nem fogadja el.


Hivatalos felhívás a fegyverrejtegetőkhöz:

- E hó végéig szolgáltassátok be a fegyvereket, mert megvonjuk a tejjegyet!


Óra alatt tankdübörgés hallatszik. Az ablak mellett ülő kisdiák felpattan, kinyitja az ablakot, kivág egy zsebből előkotort kézigránátot, majd nyugodtan leül. A tanár szó nélkül végignézi, kisvártatva felszólítja felelni, de a diák meg se mukkan.

- Na, mi van veled, te hős?

- Tanító bácsi, én úgy félek.


Kérdés-felelet ideológiai szemináriumon:

- Lényegében mi történt 1956 őszén?

- Az imperialista hatalmak el akarták pusztítani a szocializmust építő, békés Magyarországot, de a nagy Szovjetunió megelőzte őket.


Kérdés-felelet egy másik ideológiai szemináriumon:

- Miért testvérünk a Szovjetunió, és miért nem barátunk?

- Mert a barátainkat megválogathatjuk, de a testvérünket nem.


Kérdés-felelet négyszemközti beszélgetés során:

- Tulajdonképpen mit köszönhet a magyar nép a Szovjetuniónak?

- Szabadságot (összebilincselt kézfejet mutat), függetlenséget ( áll alatt akasztást mutat), technikát ( fél kézzel lopást mutat), kultúrát (orrát kabátja ujjához törli), s még néhány apróságot ( fejében vakarászik).


Kohn virágcsokorral a kezében ácsorog a Nemzetinél, Grün érdeklődve kérdi:

- Hát te kire vársz ilyen kitartóan?

- Várom az amerikaiakat.

- Most? Meghibbantál? 45-ben még az oroszokat vártad!

- Na, és nem jöttek?


Kohn ismét összefut Grünnel, aki női ruhában siet valahova.

- Mi az, megőrültél?

- Dehogy! Itt ődöng ez a sok orosz, inkább történjék velem valami, minthogy kivigyenek Szibériába.


Egy vevő egy illatszerboltban hőmérőt kér. Eléje tesznek egy osztrák és egy orosz gyártmányút, mire a vevő habozás nélkül az osztrákért nyúl. Az eladó megjegyzi:

- Kérem, az orosz ugyanolyan jó, és még olcsóbb is.

- Lehet, de az oroszt nem lehet lerázni.


- Hallottad? Végre megszületett a magyar-szovjet megegyezés.

- Nem hallottam, de miben egyeztünk meg?

- Mi megyünk, ők maradnak.


- Hallottad? Három napra megnyitják a nyugati határt.

- Az lehetetlen. Mikor?

- Február 29., 30. és 31-én.


- Hallottad? Ezután egy nappal rövidebb lesz az esztendő.

- Hogyhogy?

- Hivatalosan közölték, hogy nem lesz többé október 23-a!


A tanító az osztályban kihirdeti, hogy március 15-ére felesleges az utcán csoportosulni, gyülekezzenek csak az osztályban! Mire Pistike megkérdi:

- Fegyvereket itt osztanak, vagy hozzunk hazulról magunkkal?


Tavaszi pótsorozás alkalmával újoncokat vonultatnak be. Eskütétel után egyikük megkérdi:

- Én gyalogos lettem. Fegyvert bent kapunk, vagy hozzam a magamét hazulról?


- Hallottad? Az Üllői út is új nevet kapott.

- Mi lesz az új neve?

- A szocializmus építésének sajátosan magyar útja.


Hirdetés az egyik romos körúti ház kapuján:

"Első emeleti lakás a földszinten kiadó!"


Az egyik ház falán a következő "kijavított" jelszó volt olvasható:

"A Párt félt, fél és félni fog".


Egy másik felirat hasonló "kiegészítése":

"(Ne) Támogasd a karhatalmat."


És egy harmadik "javított" felhívás:

"(F)Éljen a Kádár-kormány!"


Az új párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) korabeli "jelentései":

1. Megint szoaréban maradtunk, pajtás.

2. Már szemtelenkedik, még pici.

3. Mennyi szemét, mennyi piszok.

4. Magyar-szovjet megszállók pártja.

5. Minden szovjetbarát menjen a pokolba.

6. Minden sztálinista menjen a pokolba.


- Milyen az új pártjelvény?

- Egy tölcsér fagylalt, felette egy madár.

- Mit akar ez jelenteni?

- Vagy nyalsz, vagy röpülsz!


Mindenkit újra kádereznek; a tagrevízió egyik jelenete:

- Annak idején miért lépett be az elvtárs "elődünkbe", a Magyar Dolgozók Pártjába (MDP-be)?

- Hogy ezt az állást megtarthassam.


A tagtoborzás során végül felvételre jelentkezik a burgonya, a paprika és a bab. Folyamodványukban érdemüket hangoztatják, ám a válaszok mindhárom esetben elutasítók: A burgonya valóban néptáplálék, minden asztalon ott van, de Amerikából érkezett, megbízhatatlan. A paprika valóban piros, sőt, ahova és amibe csak kerül, azt is vörössé teszi, de nem szabad elfelejteni, hogy eredetileg nem is olyan rég, még zöld volt! A bab valóban a szegény emberek húspótló étele, de néha "elszólja" magát.


A tanító lendületes meggyőződéssel magyarázza:

- A honvágy gyötrő érzés, nem lehet tőle szabadulni, mindent legyőz, és nem is sokáig lehet kibírni... Pisti közbevág:

- Tanító bácsi, az oroszoknak nincs honvágyuk?


Az egyik vállalatvezetőt otthonában meglátogatja az üzemi párttitkár. A megbeszélés alatt váratlanul megszólal a papagáj:

- Rrruszki, marrrs ki!

A vállalatvezető kalitkástul kirakja a tyúkólba, ahol a tyúkok körülállják, és láthatólag kelletik magukat, dicsérik a papagáj színes tollazatát, szép hangját. A madár egy idő után megunja, kitör:

- Szégyentelen rrringyók! Hát nem látjátok, hogy interrrnált vagyok?!


Fogós kérdés, okos válasz:

- Mi a különbség a demokrácia és a népi demokrácia között?

- Ami a zubbony és a kényszerzubbony között.


- Milyen ez a szocializmus?

- Olyan, mint egy repülőút: nagy a távolság és a mélység, majdnem mindenkinek hányingere van, de menet közben nem lehet kiszállni.


- Hogyan köszöntek egymásnak az ismerősök 56 végén és 57 elején?

Októberben: - Hogy vagy?

Novemberben: - Megvagy?

Decemberben: - Te még itt vagy?!

Januárban: - Mondd, te hülye vagy?!


- Kik a világ legbátrabb emberei?

- A magyarok, mert fegyvertelenül megszállták Bécset, majd egész Ausztriát és utána Nyugatot.


- Tudtad, hogy Kölcsey nemcsak költő volt, hanem jós is?

- Hogy-hogy?

- Jó előre megírta: "Nyögte Mátyás bús hadát, Bécsnek büszke vára". (Célzás Rákosira.)


Kohn mindenáron biztosítékot akar, mielőtt belépne a pártba. A párttitkárt faggatja:

- Biztos benne, hogy nem visznek Auschwitzba?

- Szabaduljon már meg végre a rémképektől! Dehogy viszik!

- És nem hurcolnak el Mauthausenbe se?

- Most mondtam, hogy nem!

- És Bergen-Belsenbe?

- Ej, hát hagyja már! Sehova nem viszik!

- Jaj nekem, szóval itt kell megdöglenem?


- Hallottad a legújabb bécsi sztorit?

- Nem én, mondd már!

- Két osztrák találkozik a Mariahilfén.


- 1957-ben hogyan köszöntik egymást az ismerősök?

- Szervusz, jaj de örülök, hogy láthatlak!

- Szervusz, én még jobban örülök, hogy láthatsz!


Egy vidéki paraszt nézgelődik a még romos Pesten; már nem bírja tovább, hangosan kifakad, de épp a legrosszabb helyen:

- Azt a mindenét ennek az átkozott rendszernek!

Azonnal elkapják, rövid úton internálják. Ezt megtudva, felesége egy percig sem tétlenkedik: mindkét lovukat eladja, a végén sikerül is férjét kiszabadítania. Épp a tavaszi szántás ideje következik, ló azonban sehol. A férj tépelődik:

- Te anyjuk, most mit fogok be?

- A szádat, apjuk!


- Mi a rendőrségi karhatalmi gumibot új neve?

- Mondd!

- Sűrített marxizmus.


Egy járókelő megáll az internáló tábor kerítésénél és figyeli a rabokat. Az őr azonnal rámordul:

- Haladjon tovább! Mit bámul itt?

- Csak "olvasom a szabad népet". ( Célzás a pártújságra: a Szabad Nép-re.)


Egy vidéki tsz küldöttség keresi fel a belügyminisztériumot, és azzal a meglepő kéréssel rukkol elő, hogy állítsák vissza a feloszlatott ÁVH-t. Mire a miniszteri titkár epésen megjegyzi:

- Nemrég még épp maguk követelték a megszüntetését.

- Igaz, de akkor még nem ismertük a karhatalmat, a pufajkásokat.


A fegyveres őr megkérdi az egyik internálttól:

- Maga miért van itt?

- Kivettem a földemet a közösből.

- De hát miért vette ki?

- Mert a többi is kivette.

- Szóval maga is ment a nép után?...


Két rab összekerül a börtönben, beszélgetnek:

- Te miért kerültél ide?

- Izgatásért: szidtam a rendszert. És te?

- Nyugtatásért: azt mondtam, úgysem tart ez már sokáig.


A tanár meggyőzően magyarázza a szocialista tervgazdaság, a nagyüzem fölényét. Párhuzamot keresve, sorra kérdi a diákokat az apa múltbeli foglalkozásáról:

1. diák: - Volt egy vegyeskereskedésünk, nem olyan nagy, mint egy közért, de megéltünk.

2. diák: - Nekünk pedig volt egy kevés földünk, nem olyan sok, mint a tsz-nek, de mi is megéltünk.

3. diák, Móricka: - Volt egy nyilvánosházunk, kisebb, mint most a Demokratikus Nőszövetség, de jól megéltünk.


Mivel az írók többsége minden biztatás ellenére is mélyen hallgatott, a párttitkár titokban felkereste a bölcs rabbit, hogy tanácsot kérjen. Az viszont a következő tanmesét mondta: Sára adakozó, jószívű vénkisasszony, egyetlen hűséges társa a kutyája. Egyik nap a jó tündérrel találkoznak, aki megszólítja Sárát:

- Leányom, jó szívedért egy kívánságodat teljesítem, bármi legyen is az.

Sára némi töprengés után szemlesütve megszólal:

- A kutyámat változtasd daliás férfivá, engem fiatal lánnyá!

A kívánság teljesül, a tündér eltűnik. Sára nem akar hinni a szemének; kisvártatva boldogan, kitárt karral rohan a férfi felé, mire az megszólal:

- Látod, látod! Ha néhány éve ki nem heréltetsz, most milyen boldog egy pár lehetnénk.


Ismét új sírfeliratok születtek:

- Itt nyugszik Zelk Zoltán. Pártjelvény akadt a torkán.

- Itt nyugszik Horváth Márton. Ezzel tett legnagyobb szolgálatot a pártnak.


- Azt még valahogy megértem, hogy kevés a borunk, mert a terméstől függ, de hogy miért kevés a hordó, azt már nem!

- Pedig igen egyszerű: csak egy Kádárunk van, az is az oroszoknak dolgozik.


- Miért éppen Kádár lett az új pártfőtitkár?

- Mert Hruscsov nevét nehezebb kimondani.


Kádár bizonytalan a jövőt illetően, titokban ő is felkeres egy jóst, aki rögtön felismeri, és kérdéseket tesz fel:

1. Hol fog kezdődni az új háború?

2. Hol fog végződni?

3. Mi lesz Kádár elvtárssal?

A jós e kérdésekbe rejtette a választ. Kádár csalódottan távozik, betér egy vendéglőbe, és elmeséli a zenészcigánynak. Az dalokkal válaszol:

1. "Túl az Óperencián..."

2. "Valahol a Volga mentén..."

3. "Hajlik a jegenye..."


Kedvelt beugratás volt 1957-ben: valakivel kirakattak három darab 1 vagy 2 Ft-ost, és megkérdezték:

- Ez itt Rákosi, ez Gerő, ez pedig Kádár, melyik kell?

- Egyik se!

- Köszönöm szépen (és zsebre tette a pénzeket).


A tanító kínosan ügyelve a helyesírásra, diktálja:

- Rákosi rossz ember (vessző), Gerő is rossz ember (pont). Kádár jó ember. Na, Pisti, olvasd el!

- Rákosi rossz ember (vessző), Gerő is rossz ember, pont Kádár jó ember?


- Aki hallja, adja át: Mátyás és Ernő üzeni, hogy "szabad" földre érkeztek. Imrével találkoztak, Jánost is várják!


- Mi a különbség Latabár és Kádár között?

- Latabár okos, de hülyéskedik; Kádár hülye, de okoskodik.


Téli kikiáltás:

- Itt a meleg, forró lángos, le van ejtve Kádár János. ( Mondták durvábban is.)


- Mi a különbség egy vödör ürülék és Kádár között?

- A vödör.


Marosán Györgyöt tárca nélküli miniszternek nevezték ki.

- Miért nem rendes, miért csak tárca nélküli miniszter lett? (Célzás eredeti foglalkozására.)

- Mert elfogyott a sütnivalója.


Marosán elsők között is Illyés Gyulától kérte számon, hogy miért hallgat? Erre Illyés így válaszolt:

- Mert nincs mit írnom, nincs mit mondanom.

- Én még olyan írót nem láttam, akinek ne lenne mondanivalója.

- De én már láttam olyan péket, akinek nincs sütnivalója.


- Mikor lesz újra jó világ?

- Majd ha Csang Kaj-sek (Kína polgári vezetője) ismét Pekingben, Marosán pedig pékingben lesz.


Marosán édesanyját arról faggatták, mikor lesz már jó világ hazánkban?

Őszintén válaszolt:

- Ha majd a fiam megint pékingben lesz.


1957 októberében lőtték fel az első szovjet műholdat. Korabeli pesti átok:

- Legyen száz műholdad, de egyetlen nyugodt napod se!


- Miért kering olyan hosszan ez az első műhold?

- Annyira örül, hogy neki végre sikerült megszabadulnia.


- De hát miért nem tér már vissza a műhold a Földre valahová?

- Mert az USA nem adott neki menedékjogot.


- És mi lesz a szputnyik neve, ha majd lezuhan?

- Szput-nyekk.


- Miért lőtték fel olyan hamar a második műholdat?

- Hogy ellenőrizze az elsőt.


Fent a két műhold összetalálkozik, a második oroszul akarja köszönteni idősebb társát:

- Zdraszt...

- Mire az megszólal:

- Ugyan hagyd! Nyugodtan köszönj csak németül, itt fent rajtunk kívül senki nem hallja.


- Hallottad? A műhold panaszt nyújtott be az ENSZ-hez.

- Hogy-hogy?

- A Marsot háborús bűnökkel vádolja.


(A második műholdban küldték fel a Lajka nevű kutyát.)

- De hát hogy fogja a Lajka az űrben kibírni?

- Na, hallod! Ha a Szovjetunióban eddig kibírta!


- Hallottad? Eltűnt az égről a Tejút.

- De hát mi történt vele?

- Felnyalta a Lajka kutya.


A szovjet műhold miatt nagy a nyugtalanság az égen: a Fiastyúk szárnyai alá rejtette csibéit. Szaturnusz lehúzta és elrejtette gyűrűjét, Vénusz pedig csúf vénasszonynak öltözött.


- Ugyan mi lesz majd a harmadik műholdban?

- Biztosan két ló.

- De hát miért?

- Hogy elhúzzák a Gönczöl szekeret.


Hallottad? A műhold pályát tévesztett.

- Nem hallottam. Merre tart?

- Itt jön ki a könyökömön.


Hruscsov nyilvános gyűlésen újabb javaslattal állt elő:

- Emeljük ki Sztálint Lenin mellől, mert nem méltó arra, hogy ott legyen.

Erre egy lelkes helyeslő hang bekiáltja:

- Egyetértek Hruscsov elvtárssal; javaslom, hogy szeretve tisztelt Hruscsov elvtársunkat tegyük oda helyette.


- Mi jellemzi a mai szocialista realizmust?

- Megszűnik az embernek ember által való ábrázolása.


Mindenem oda, csak a kiejtésem maradt!
(1958)


A távozás utáni második évben egy magyar disszidens sóhaja Bécsben:

- Mindenem oda, csak a kiejtésem maradt!


A Földközi-tengeren két izraeli személyszállító hajó úszik egymással szemben, az egyik kivándorlókat visz, a másik hazatérőket hoz. A hajók egymás közvetlen közelébe érve, az utasok megpillantják egymást, mindkét fedélzeten egyszerre emelkednek ég felé a karok, és hangosan kiabálják:

- Meg vagytok őrülve?


Az első szovjet műhold országos téma lett. Két cigány korabeli párbeszéde:

- Na, te is láttad a műholdat?

- Mán hogy láttam vóna? Nem vagyok én párttag!


Kocsmai borozgatás közben az egyik cigány a kelleténél mélyebbre néz a pohár fenekére. Társa felkarolja, biztatja:

- Gyere, Lajoskám! Szíjjunk egy kis jó levegőt!

- Dehogy mék! Jó nékem itt!

Végül mégis sikerül kicipelni, de Lajos a fejét leszegzi:

- Ne a fődet nézd mán, hanem a csillagokat!

- Mit nézzek rajtuk! Eleget láttam űket!

- De ott van fönt a műhold, azt nézd!

- Nem nézem, nem vagyok én kommunista.


- Ha egyszer majd mi magyarok is műholdat bocsátunk fel, az milyen pályán fog keringeni?

- Hát lehet kérdéses? A szovjet műhold körül.


A holdraszállás előkészületei során az amerikaiak nemzetközi tagtoborzást hirdetnek, jutalommal kecsegtetve az elszánt vállalkozókat. Három jelentkező is akad: sorra kérdezik igényeiket. A magyar egymillió dollárt kér, és úgy rendelkezik, ha nem térne vissza, az egész összeget utalják át családjának! A francia jelentkező kereken kétmilliót kér, és ha balul ütne ki a dolog, a fele összeget juttassák el családjának, a másik felét pedig kedvesének! Kohn hárommilliót kér: egyet családjának, egyet kedvesének, egyet pedig annak a magyarnak, aki felmegy helyette.


A TASSZ (szovjet hírügynökség) bejelentette, hogy Hruscsov főtitkár elvtárs 1958. április 4-ére újra Budapestre érkezik. Előre közlik, hogy nyakában tábla fog lógni magyar felirattal:

- Nekem már nincs édesanyám!

- De hát mire való ez az egész? Miért kell ez a felirat?

- Mert már nem lehet őt oda küldeni...


Egy idős tsz-tag épp aznap jön Pestre, amikor Hruscsov ide látogat. Az öreg paraszt mit sem sejtve ballag az utcán, amikor eldördül a díszsortűz. Emberünk behúzódik egy kapualjba, onnan tekinget szét. Megnyugtatják:

- Bácsi, ne tessék félni! A lövés Hruscsovnak szólt.

Megnyugodva lép ki a kapualjból, kisvártatva újabb sortűz. Rohan vissza, ott mosolyogva mondják:

- Most mondtuk, hogy Hruscsovnak lőttek.

- Hát az első nem talált?


- Hallottad? Kádár egy kormánykerék nélküli kocsit kapott ajándékba Hruscsovtól.

- Hát szép-szép, de hogy tud vele közlekedni?

- Távirányítással.


56 után Kádár részleges tisztogatást rendelt el az ÁVH-nál, a hírhedt államvédelmi hatóságnál. A hír világszerte elterjedt.

- Mit mondtak rá az arabok?

- Kapd el Kádár.


Egy jelenet az "elbocsátott légió" végnapjaiból: az ÁVH-s százados minden emberét magához rendeli, rájuk üvölt:

- Szemét banda! Tönkretettetek! Aki Kádár elvtárs ellen van, azonnal takarodjék! Háromig számolok, tűnjetek el! Egy, kettő, három!

A húsz főből kettő ezek után is ott marad. A százados jól ismeri felfogásukat, rájuk ripakodik:

- Mit ácsorogtok itt, képmutatók? Tán süketek vagytok? Mars!


56 után bizonyos idő elteltével a párt összehívja az egyházak képviselőit. Együttműködést hirdet, és viszonzásul erőlteti az 1956 utáni fordulat elismerését. A meghívottak mélyen hallgatnak, végül jelentkezik a főrabbi, és példázattal él:

- Az Úr megteremtette a Világot, utoljára megalkotta Ádámot, kivette egyik oldalbordáját, és belőle lett Éva anyánk, aki Ádámnak társa lett. T.i. hogy ne legyen egyedül; az Úr felszólította Ádámot: Ádám, válassz magadnak társat.


A tanító váratlan nehézséggel kerül szembe: tizenéves diákjaival kell megértetnie a dialektikát. Hirtelen jó ötlete támad.

- Mondj egy számot! - mutat rá az egyik diákra.

- 72 - válaszolja.

- Na, most mondd fordítva!

- 27 - válaszolja.

- Te is mondj egyet! - mutat rá egy másikra.

- 23 - válaszolja.

- Fordítsd meg!

- 32 - feleli.

- Na, gyerekek, hát ez a dialektika. Ugye, milyen könnyű?

- Tanító bácsi - szólal meg Pisti -, én is mondok egyet: 88, ezt tessék megfordítani!


Hasonlóképpen nehéz helyzetbe került az a tanító is, akinek a nacionalizmus-internacionalizmus-kommunizmus fogalmát kellett megmagyaráznia. Hirtelen ötlettel a következőket mondja:

- Nacionalizmus, ha azt mondom, mindenkinek magyar fityisz az orrára. Internacionalizmus, ha azt mondom, hogy mindenkinek fityisz az orrára. Kommunizmus, ha azt mondom, mindenkinek szovjet fityisz az orrára.


Időközben kivontak egy 50 filléres címletű pénzérmét; ezzel kapcsolatos a következő tréfás párbeszéd:

- Mit akart mondani az 50 filléresen üldögélő alak?

- Azt, hogy ennyi pénzért nem hajlandó dolgozni.


- Mi a válasz a kicsiny bérekre, fizetésekre?

- Ahogy fizetgetnek, úgy dolgozgatunk.


Az 1958-as május elsejét a megbékélés jegyében minden eddiginél látványosabbra tervezték, és mindenkit mozgósítottak. Kovács és Szabó is halad a hömpölygő tömegben. Egyszer csak Kovács felkapja a fejét, méltatlankodva súgja:

- Te, nézd csak! Ez a Varga mekkora vörös zászlót cipel? Ekkora nincs is a tömegben! Ugyan honnan vette?

- Hagyd! Ezt még 1951-ben nyomták a kezébe.


- Tudod-e, miért a legreakciósabb város Debrecen?

- Hogyne tudnám: mert a Vörös Hadsereg útja a Nagytemplomba, a Szabadság út a Köztemetőbe, a Béke útja pedig a vágóhídra vezet.


(1958 őszén Bartók-fesztivál volt; mivel jelentőségét kissé túl is hangsúlyozták, egy több változatban ismert vicc a következő csattanóval éledt fel.)

Az üdvözült Kohn letekint a mennyből, belát a pokolba. Nem kis megrökönyödéssel tapasztalja, hogy barátja, Grün anyaszült meztelenül pihen egy kényelmes karosszékben, ölében ruhátlan hölggyel, és közben felkorbácsoló stílusú zene szól. Kohn nem bírja tovább, engedélyt kér a távozásra, lerohan a pokolba, ahol irigykedve ripakodik rá barátjára:

- Hát ez több a soknál! Jobb dolgod van itt a pokolban, mint nekem fenn a mennyekben!

- Ugyan hagyd - csitítja Grün -, nem láthatod, hogy a szék ülőkéjéből kiáll egy nagy rozsdás szög, ez a nő itt a feleségem, s közben unalomig Bartókot hallgathatok...


Egy kérdés a jereváni rádióhoz:

- Miért változott meg máról holnapra a műsoruk?

- Költözködés miatt: igazgatónk eddig a börtönnel szemben lakott, most pedig a lakásával szemben.


- Mit csinál a szú?

- Perceg.

- Mit csinál a kis szú?

- Másodperceg.

- És mit csinál a nagy SZU (Szovjetunió)?

- Körülrágta hazánk határát.

- Jó, de még jobb, ha most ezt nem nagyon firtatjuk.


Nem azt látom, amit hallok, és nem azt hallom, amit látok
(1959)


Központi határozatok alapján nagy erőkkel indult újra a tsz szervezés. Az év célzatosan legtöbbet előadott nótái: Nincs cserepes tanyám. Ki tanyája ez a nyárfás? Nem győztem az angolokat várni, be kellett a tszcs-be állni.


A helyi tsz-szervezés során a tagság eljut a névadásig; egy idősebb paraszt bácsi javaslata:

- Körösztöljük el Bár-ne-volná-nak!


Egy vidéki paraszt bácsi böngészi a feliratokat a klinika folyosóján, de sehogyan sem tud eligazodni. Végre egy orvoshoz fordul.

- Doktor úr, tessék már nekem megmondani, merre van a szemfülészet?

- Bácsikám, ilyen nincs! Van külön szemészet, és van fülészet.

- De nekem egyszerre kell mind a kettő, mert nem azt látom, amit hallok, és nem azt hallom, amit látok.


Az amerikaiak feljutnak a Holdba, s azt hiszik, hogy megelőzték a Szovjetuniót. Találkoznak a holdlakókkal, és nagy nehezen megértetik velük, hogy a Holdon egy rakétatámaszpontot akarnak építeni az égitest Föld felé néző oldalára. A holdlakók kézzel-lábbal magyaráznak:

- Azt nem lehet! Már itt járt egy alacsony, köpcös, kopasz ember (Hruscsov), aki az egész területet lefoglalta silókukoricának. (Célzás Hruscsov egyik gazdasági vesszőparipájára.)


- Hallottad, az oroszok felmentek a Holdba?

- Mind?


- Kik lesznek a legközelebbi űrrakéta utasai?

- Nem tudom.

- Apró (Antal), Marosán (György) és Kádár (János).

- Dehát milyen alapon, miért?

- Apró, mert apró; Marosán minden szférában feltalálja magát; és Kádár a legjobban távirányítható.


Szovjet tudósok kiderítették, hogyan hívták az első emberpárt.

- Ilyet nem lehet kinyomozni!

- De igen! Adamov és Bordácskája.


Külföldi kocsikat bámul a tömeg a moszkvai Vörös téren. Egy idősebb férfi elismeréssel mondja:

- Na, ez igazán szép Zasztava!

Mire a fiatalabb azonnal kijavítja:

- Tata, látszik, hogy maga egyáltalán nem ismeri a nyugati márkákat. Ez Mercedes.

- Azokat ismerem, de magát nem.


- Képzeld! Kiderült, hogy az NDK-ban még ma is van GPU. (A hírhedt szovjet titkosrendőrség rövidítése.)

- Az lehetetlen!

- Gotewohl-Piesk-Ulbricht.


- Hallottad? A műemléki felügyelőség a Sztálin-szobrot utólag védetté akarja nyilvánítani.

- De milyen címen?

- Mátyás kori műemlék.


- A népligeti díszpáholyt, ahonnan a vezetők a május 1-jei felvonulást nézték, miért vették körül korlátokkal?

- Hogy oda ne rohanjunk!


Az idegenvezető hangosan olvassa egy emléktábla feliratát:

- E házban született Temesi Zoltán lírai költő, aki Kossuth Lajosról szóló verséért József Attila díjat, a József Attiláról szóló verséért pedig Kossuth-díjat kapott.


Az ifjabb Kohn kihasználja a fegyveres alakulatok által kínált lehetőségeket, továbbszolgálóként őrmesteri rangot ér el. Magas rangú látogató érkezik, amikor Kohn szakaszának vezényel, a katonák meg sem mozdulnak. A látogató megszólal:

- Őrmester! Hát hogy vezényel maga? Már a második sorban se hallani.

- Nem hallják? Majd elterjed.


Munkaidő után elgondolkodva ballag hazafelé egy munkás, a szemét a földre szegezi. Megpillant egy degeszre tömött pénztárcát. Már éppen a zsebébe akarja csúsztatni, amikor egy láthatatlan valakinek a hangja megszólal:

- Becsületes ember nem károsít meg másokat. Öntudatos dolgozónak nem kell a potya pénz!

Emberünk nagy ívben eldobja a pénztárcát. Hiába tekinget jobbra-balra, nem lát senkit. Izgalmában betér a legközelebbi italboltba, töményt rendel. Már éppen le akarja húzni, amikor az előbbi hang halkan fülébe súgja:

- Tudod jól, hogy az alkohol öl, butít és nyomorba dönt.

- Dehát ki vagy te, aki már másodszor beleszólsz az életembe?

- Én vagyok a te őrangyalod, itt állok melletted, hogy vigyázzak rád.

Emberünk a hang irányába fordul és leken egy hatalmas pofont. Az őrangyal szipogva kérdezi:

- Most miért bántottál? Én mindig a javadat akartam.

- Azért, mert hol voltál akkor, amikor beléptem a pártba?


A két arisztokrata: Arisztid és Tasziló összetalálkozik.

- Rég láttalak, kérlek alássan! Mivel foglalkozol?

- Újabban toronyőr vagyok.

- Igen? És ott fent mi a dolgod?

- Folyton lesem a nyugatiakat.

- Mennyit fizetnek érte?

- Semmit, de legalább örökös állás.


* A kéziratban szereplő, de a nyomtatott kiadásból hiányzó viccek kék betűvel vannak írva.


Kezdőlap Előre