BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31.

  1. Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
  2. Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
  3. Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző + a bolondok hátának.
    Zsolt. 32,9., Péld. 10,13.
  4. Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
  5. Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
  6. A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
  7. Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
  8. Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
  9. Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
  10. Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
  11. Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.
    2 Pét. 2,22.
  12. Láttál-é oly embert, aki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!
    Péld. 29,20.
  13. Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
    Péld. 22,12.
  14. Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
    Péld. 21,25., Préd. 4,5., Préd. 4,6.
  15. Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
    Péld. 19,25., Préd. 4,5.
  16. Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
    Péld. 26,13.
  17. Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
  18. Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
  19. Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
  20. Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
    Péld. 20,10.
  21. Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.
    Péld. 29,22.
  22. A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
    Péld. 18,8.
  23. Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
  24. Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
  25. Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
  26. Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
  27. A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
    Zsolt. 7,16., Préd. 10,8.
  28. A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31.


Vissza