BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31.

  1. Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.
    Jak. 4,13., Jak. 4,14.
  2. Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
  3. Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.
  4. A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?
  5. Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
  6. Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.
    Zsolt. 141,5.
  7. A jóllakott ember még a lépesmézet is magtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.
  8. Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.
  9. Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.
  10. A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
    Péld. 17,17., Péld. 18,24.
  11. Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
    Péld. 23,15.
  12. Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
    Péld. 22,3.
  13. Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
    Péld. 20,16.
  14. A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
  15. A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
    Péld. 19,13.
  16. Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.
  17. Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.
  18. Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.
  19. Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.
  20. Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek.
    Préd. 1,8.
  21. Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.
    Péld. 17,3.
  22. Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.
    Jer. 6,29.
  23. Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
  24. Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?
  25. Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:
  26. Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,
  27. És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31.


Vissza