PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

  1. Pál, Jézus Krisztusnak apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:
    1 Kor. 1,1.
  2. Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
    Róm. 1,7., 1 Kor. 1,3., Eféz. 1,2., Eféz. 1,3.
  3. Áldott az Isten és a mi urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden + vígasztalásnak Istene;
    Eféz. 1,3., 1 Pét. 1,3., Róm. 15,5.
  4. A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.
    Kol. 1,24.
  5. Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, + úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.
    Zsolt. 34,20., Zsolt. 94,19.
  6. De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.
    2 Kor. 4,15., 2 Kor. 4,17.
  7. Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.
    2 Thess. 1,4., 2 Thess. 1,7.
  8. Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:
    Csel. 19,23.
  9. Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:
    Jer. 17,5., Jer. 17,7.
  10. A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;
    1 Kor. 15,31., 2 Tim. 4,18.
  11. Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.
    Róm. 15,30.
  12. Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel + és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.
    Zsid. 13,18., Mát. 10,16., 1 Kor. 2,4.
  13. Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;
  14. A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.
    2 Kor. 5,12., Fil. 2,16.
  15. És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;
  16. És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.
  17. Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?
  18. De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.
    1 Kor. 1,9.
  19. Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.
  20. Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.
  21. A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és + megken minket, az Isten az;
    1 Kor. 1,8., 1 Pét. 5,10., 1 Ján. 2,20., 1 Ján. 2,27.
  22. A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.
    Róm. 8,16., Eféz. 1,14.
  23. Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.
    Róm. 1,9., Gal. 1,20.
  24. Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai + vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.
    1 Pét. 5,3., 1 Kor. 3,5., Róm. 11,20.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.


Vissza