PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

  1. Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.
  2. Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?
  3. És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
    2 Kor. 12,21.
  4. Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.
  5. Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat.
    1 Kor. 5,1.
  6. Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése:
  7. Annyira, hogy éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.
    Gal. 6,1.
  8. Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet.
    1 Kor. 16,14.
  9. Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é?
    2 Kor. 7,15.
  10. A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán:
    Luk. 23,31.
  11. Mert jól ismerjük az ő szándékait.
    Eféz. 6,10., 1 Pét. 5,8.
  12. Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem + az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;
    Csel. 16,8., Csel. 14,27.
  13. Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.
  14. Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.
    Kol. 1,27.
  15. Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;
    1 Kor. 1,18.
  16. Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?
    2 Kor. 3,5., 2 Kor. 3,6., Róm. 1,16.
  17. Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.
    2 Kor. 4,2.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.


Vissza