A MÁRK ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

  1. Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt.
    Mát. 28,1., Mát. 28,8., Luk. 24,1., Luk. 24,12., Ján. 20,1., Ján. 20,10.
  2. És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.
  3. És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?
  4. És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala.
  5. És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.
  6. Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék.
  7. De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek.
    Márk. 14,28.
  8. És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
  9. Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből hét ördögöt űzött vala ki.
    Luk. 8,2., Ján. 20,11., Ján. 20,18.
  10. Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala.
  11. Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék.
  12. Ezután pedig közülök kettőnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala.
    Luk. 24,13., Luk. 24,35.
  13. Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.
  14. Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének,
    Luk. 24,36., Luk. 24,49., Ján. 20,19., Ján. 20,23., 1 Kor. 15,5.
  15. És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.
  16. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.
  17. Azok pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; + új nyelveken szólnak.
    Csel. 16,18., Csel. 2,4., Csel. 2,11., Csel. 10,46.
  18. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre + vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
    Luk. 10,19., Csel. 28,3., Csel. 28,6., Jak. 5,14., Jak. 5,15.
  19. Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. +
    Luk. 24,50., Luk. 24,53., Csel. 1,4., Csel. 1,11., Zsolt. 110,1., Csel. 7,55.
  20. Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!
    Csel. 14,3., Zsid. 2,4.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.


Vissza