CÍMLAP
|
TARTALOM, TÖRTÉNET, UTÓSZÓ |
ELSŐ RÉSZ
AZ EMBER NYOMORÚSÁGÁRÓL
MÁSODIK RÉSZ
AZ EMBER MEGVÁLTÁSÁRÓL
AZ ATYA ISTENRŐL ÉS MI TEREMTETÉSÜNKRŐL
A FIÚ ISTENRŐL ÉS A MI MEGVÁLTATÁSUNKRÓL
A SZENTLÉLEK ISTENRŐL S A MI MEGSZENTELTETÉSÜNKRŐL
A SÁKRAMENTUMOKRÓL
A SZENT KERESZTSÉGRŐL
A MI URUNK SZENTSÉGES VÉGVACSORÁJÁRÓL
HARMADIK RÉSZ
A HÁLÁDATOSSÁGRÓL, MELLYEL A MEGVÁLTÁSÉRT ISTENNEK TARTOZUNK
A TÖRVÉNYRŐL (TÍZPARANCSOLATRÓL)
AZ IMÁDKOZÁSRÓL
Heidelbergi Káté rövid története
A Heidelbergi Káté a rajnamenti Pfalz nevű fejedelemség fővárosában, Heidelbergben íródott. Luther Márton 1517-ben megkezdte a reformációt, de csak halála évében 1546-ban fogadták el ezeket a tanokat a pfalzi fejedelemségben. A fejedelemségben nem csak Luther tanai terjedtek, hanem nagy hatással volt a kálvini reformáció is. A két reformátori irány megerősödése a fejedelemségben, de leginkább a heidelbergi egyetemen heves vitatkozásokhoz vezetett. Ez az állapot országszerte nagy nyugtalanságot okozott. III. Frigyest e nyugtalan időszakban választották meg fejedelemnek, és ő meg akarta szüntetni a békétlen állapotokat. III. Frigyes fejedelem a kálvini reformáció híve volt. A hedelbergi egyetem tanszékeire csupán kálvinista tudósokat hívott. Az állami béke megteremtéséhez szükséges volt egy világos hitvallás megszerkesztése, amelyet III. Frigyes két ifjú kálvinista tudósra bízott: Ursinus Zakariásra (élt 1534-1583) és Olevianus Gáspárra (élt 1536-1585). A két ifjú tudós 1562-re elkészítette a kátét, amelyet ugyanabban az évben a Frigyes által összehívott zsinat jóvá is hagyott. 1563 elején megjelent a Heidelbergi Káté első kiadása.
Utószó
A Heidelbergi Káténak ez a fordítása második kiadás. Az első 1925-ben
jelent meg a "Szeretet" kiadásában Beregszászon a Kálvin nyomdában.
Azt a fordítást nagyobb bevezető, történelmi visszapillantás,
forrásmunkák felsorolása mellett az egyes kérdéseket külön tárgyaló
magyarázat is kísérte. Különösen az utóbbi révén testesebb lett a
16o-rét alakban kiadott Heidelbergi Káté.
Az első kiadás 7000 példánya már elfogyóban van. Éppen újabb kiadásról
folytak megbeszélések, amikor a "Református Traktátus Sorozat"
szerkesztősége megkért a káté szövegnek magyarázatok nélküli
átengedésére. A cél az, hogy minél olcsóbban és minél szélesebb
néprétegben lehessen Egyházunk ezen rendkívül nagyértékű hitvallásos
könyvét elterjeszteni. Szívesen engedtem át fordításom második
kiadását a fenti kiváló "Református Traktátus Sorozat"
szerkesztőségének egyszerre történő nagy példányszámban való kiadásra.
A fordítás, a szöveg és a kinyomás a következő magyarázatot kívánja:
Az első fordítást erősen revideálva, itt-ott átdolgozva kapja az
olvasó. Az eredeti szöveghez való hűség és a magyaros kifejezés tette
ezt szükségessé. Mindenesetre az eredeti tartalmi igazság hűséges
visszaadása volt a legfőbb cél. - Miután az első kiadásnál bevált a
gyakorlatban a Káté hosszú mondatainak szétszedése, így ezt
megtartottuk most is, vigyázva ugyan arra, hogy a tartalmi igazság
visszaadása kárt ne szenvedjen. Itt is a praktikusság volt az
irányelv, hogy az egyszerűbb atyafiak is könnyen meg tudják érteni, s
hogy az iskolások és ágendások használatánál is könnyebb lehessen a
szöveggel való foglalkozás. Több mint másfél évtizede használták
középiskolákban az első fordítást, s mindenütt igen jó volt a
tapasztalat a rövidebb mondatokkal. - Több szót nagy betűvel
szedettünk ebben a kiadásban is. Ugyanis a fordítónak az a szerény
véleménye, hogy a régi magyar erősen öntudatos kálvinista, és a
személyes hitélet terén is példás múlt, valamint több külföldi ref.
Egyház és irány jelenlegi gyakorlatához is hűen, talán éppen
pedagógiai szempontból is, nagy betűvel tanácsos írni pl. Ige, Biblia,
Egyház, (Isten) Fia, Sákramentum, Keresztség, stb. nekünk olyan drága
szavakat. - A bibliai helyeket nyomdatechnikai szempontból a szövegben
való külön utalás nélkül, az egyes kérdések után hozzuk.
Hálát adok az én Uramnak és Istenemnek, aki e csekélyke munkán át is
megengedte az Ő neve dicsőségének és az Ő szent Egyháza igazságainak s
a halhatatlan lelkek javának szolgálatát.
Komárom, 1943. január hó 18.
Galambos Zoltán