Korintusiaknak írt I. levél

1Kor 1
1Kor 1.1
Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola és Szosztenész testvér,
1Kor 1.2
Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek s mindazoknak, akik náluk vagy nálunk segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét.
1Kor 1.3
Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!
1Kor 1.4
Veletek kapcsolatban szüntelenül hálát adok az Istennek azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek.
1Kor 1.5
Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben.
1Kor 1.6
A Krisztus melletti tanúságtétel is megszilárdult köztetek.
1Kor 1.7
Így semmi kegyelmet sem nélkülöztök, amíg Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok,
1Kor 1.8
aki mindvégig megerősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk, Jézus Krisztus napján.
1Kor 1.9
Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.
1Kor 1.10
Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban.
1Kor 1.11
Kloe hozzátartozói ugyanis azt a hírt hozták felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok.
1Kor 1.12
Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: "Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal."
1Kor 1.13
Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, avagy Pál nevében keresztelkedtetek meg?
1Kor 1.14
Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt,
1Kor 1.15
így nem mondhatja egyiketek sem, hogy az én nevemben van megkeresztelve.
1Kor 1.16
Igaz, még Sztefanász családját is megkereszteltem, különben nem tudom, hogy még mást is megkereszteltem volna.
1Kor 1.17
Krisztus ugyanis nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedő beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét.
1Kor 1.18
A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.
1Kor 1.19
Hiszen az Írás így szól: Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom.
1Kor 1.20
Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság?
1Kor 1.21
Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket.
1Kor 1.22
A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek,
1Kor 1.23
mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság,
1Kor 1.24
a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.
1Kor 1.25
Hiszen Istennek a "balgasága" bölcsebb az embereknél, és Istennek a "gyöngesége" erősebb az embereknél.
1Kor 1.26
Gondoljatok csak meghívástokra, testvérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő.
1Kor 1.27
Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki,
1Kor 1.28
ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak.
1Kor 1.29
Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.
1Kor 1.30
Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett.
1Kor 1.31
Így teljesül az Írás: "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék."
1Kor 2
1Kor 2.1
Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát.
1Kor 2.2
Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.
1Kor 2.3
Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok.
1Kor 2.4
Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából,
1Kor 2.5
hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja.
1Kor 2.6
A tökéletesek körében azonban mi is bölcsességet hirdetünk. Nem ennek a világnak a bölcsességét, sem az e világ pusztulásra ítélt fejedelmeit,
1Kor 2.7
hanem Isten titokzatos, rejtett bölcsességét, amelyet Isten öröktől fogva megdicsőülésünkre rendelt.
1Kor 2.8
Ezt senki sem ismerte fel a világ fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát.
1Kor 2.9
Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.
1Kor 2.10
Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.
1Kor 2.11
Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke.
1Kor 2.12
Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk.
1Kor 2.13
Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva.
1Kor 2.14
A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie.
1Kor 2.15
Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki.
1Kor 2.16
"Hiszen ki látta át Isten gondolatait, hogy oktatná őt?" Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak.
1Kor 3
1Kor 3.1
Hozzátok azonban, testvérek, nem szólhattam úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak mint testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban.
1Kor 3.2
Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el,
1Kor 3.3
mert testiek vagytok. Amikor ugyanis vetélkedtek és civódtok, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon?
1Kor 3.4
Mert amíg az egyik így nyilatkozik: "Én Pállal tartok", a másik meg: "Én Apollóval", vajon nem vagytok-e túlságosan emberiek?
1Kor 3.5
Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán, akik által hívők lettetek, ahogy nekik az Úr megadta.
1Kor 3.6
Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta.
1Kor 3.7
Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak a gyarapodást adó Isten.
1Kor 3.8
Az ültető és az öntöző egyek, el is nyeri mindegyik a jutalmát fáradozásához mérten.
1Kor 3.9
Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
1Kor 3.10
Mint gondos építőmester, az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá.
1Kor 3.11
A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat.
1Kor 3.12
Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e.
1Kor 3.13
Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája.
1Kor 3.14
Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül.
1Kor 3.15
De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.
1Kor 3.16
Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?
1Kor 3.17
Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.
1Kor 3.18
Senki ne ámítsa magát! Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék balgává, hogy csakugyan bölcs lehessen.
1Kor 3.19
Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten előtt. Amint írva van: "Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket".
1Kor 3.20
Továbbá: Tárva az Úr előtt az emberek gondolata, csupa hiúság a foglalata.
1Kor 3.21
Ezért senki se kérkedjék az emberekkel. Hisz minden a tietek:
1Kor 3.22
Pál, Apolló, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: minden a tietek.
1Kor 3.23
Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené.
1Kor 4
1Kor 4.1
Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait.
1Kor 4.2
A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak.
1Kor 4.3
A magam részéről nem törődöm azzal, hogy ti vagy más emberi bíróság mint ítéltek felőlem, hiszen önmagam fölött sem ítélkezem.
1Kor 4.4
Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelent megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet.
1Kor 4.5
Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől.
1Kor 4.6
Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására!
1Kor 4.7
Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
1Kor 4.8
Lám, már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk!
1Kor 4.9
Úgy látom ugyanis, hogy Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványosságul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is.
1Kor 4.10
Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban. Mi gyöngék vagyunk, ti erősek. Titeket megbecsülnek, minket megvetnek.
1Kor 4.11
Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk.
1Kor 4.12
Nincs otthonunk, és kezünk munkájával keressük kenyerünk. Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük,
1Kor 4.13
ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig.
1Kor 4.14
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek, hanem mint kedves gyermekeimet intelek benneteket.
1Kor 4.15
Ha számtalan tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Az evangélium által én adtam nektek életet Krisztus Jézusban.
1Kor 4.16
Azért kérlek titeket, legyetek követőim.
1Kor 4.17
Elküldtem hozzátok Timóteust, aki kedves, hűséges fiam az Úrban. Ő majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztusban, ahogy azt mindenütt, minden egyházban hirdetem.
1Kor 4.18
Némelyek úgy elbizakodtak, mintha nem is készülnék hozzátok.
1Kor 4.19
Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek hozzátok. Akkor majd meggyőződöm a felfuvalkodottaknak nem is a szavairól, hanem az erejéről.
1Kor 4.20
Mert az Isten országa nem szavakon alapszik, hanem erőn.
1Kor 4.21
Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?
1Kor 5
1Kor 5.1
Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él.
1Kor 5.2
S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok magatok közül, aki effélét művel.
1Kor 5.3
Én ugyan testileg távol, de lélekben közel, mintha közöttetek volnék, már ítéletet mondtam afölött, aki így viselkedett:
1Kor 5.4
Urunk, Jézus Krisztus nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával,
1Kor 5.5
adjuk át az ilyet a sátánnak testének romlására, hogy lelke üdvözüljön az Úr napján.
1Kor 5.6
Dicsekvésetek nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti?
1Kor 5.7
El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták.
1Kor 5.8
Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével.
1Kor 5.9
Levelemben már megírtam nektek: Ne barátkozzatok romlott emberekkel.
1Kor 5.10
Nem általában e világ kicsapongóira, fösvényeire, rablóira vagy bálványimádóira gondolok, mert akkor ki kellene szöknötök a világból.
1Kor 5.11
Most azonban ezt írom nektek: Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt.
1Kor 5.12
Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak?
1Kor 5.13
A kívülállók fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!
1Kor 6
1Kor 6.1
Ha valaki közületek pereskedik, hogyan merészeli a hitetleneknél keresni igazát és nem a szenteknél?
1Kor 6.2
Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött? Ha a világ fölött ítélkezni fogtok, a legszerényebb bírói székre méltatlanok vagytok?
1Kor 6.3
Nem tudjátok, hogy az angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább a mindennapi ügyekben?
1Kor 6.4
Ha mindennapi ügyekben pereskedtek, olyanokat tegyetek meg bírónak, akik a közösségben jelentéktelenek.
1Kor 6.5
Azért mondom ezt, hogy szégyenkezzetek. Nem akad közöttetek értelmes ember, aki testvérei ügyében döntőbíró lehetne?
1Kor 6.6
Ehelyett testvér a testvérével pereskedik, ráadásul hitetlenek előtt.
1Kor 6.7
Már az is kifogásolható, hogy pereskedtek egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást?
1Kor 6.8
Ehelyett ti követtek el igazságtalanságot és okoztok kárt, mégpedig testvéreknek.
1Kor 6.9
Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó,
1Kor 6.10
sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát.
1Kor 6.11
Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.
1Kor 6.12
Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává.
1Kor 6.13
Az étel a gyomorért van, a gyomor az ételért, de Isten mindkettőt elpusztítja. A test azonban nem a kicsapongásért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.
1Kor 6.14
Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is feltámaszt.
1Kor 6.15
Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Leválasszam tehát Krisztus tagját, és a feslett nő tagjává tegyem?
1Kor 6.16
Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy aki tisztátalannal egyesül, az egy testté lesz vele? Az Írásban ugyanis ez áll: Ketten egy testté lesznek.
1Kor 6.17
Aki azonban az Úrral egyesül, egy lélek vele.
1Kor 6.18
Kerüljétek az erkölcstelenséget! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testén kívül van, de a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét.
1Kor 6.19
Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?
1Kor 6.20
Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!
1Kor 7
1Kor 7.1
A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik.
1Kor 7.2
A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje.
1Kor 7.3
A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben.
1Kor 7.4
Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége.
1Kor 7.5
Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni.
1Kor 7.6
Ezt engedményként mondom, nem parancsként.
1Kor 7.7
Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat.
1Kor 7.8
A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is.
1Kor 7.9
De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni.
1Kor 7.10
A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét.
1Kor 7.11
Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.
1Kor 7.12
A többieknek azonban én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el.
1Kor 7.13
S ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és az szívesen marad vele, ne hagyja el férjét.
1Kor 7.14
Mert a hitetlen férjet megszenteli felesége, és a hitetlen asszonyt megszenteli férje. Különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, pedig szentek.
1Kor 7.15
De ha a nem hívő fél elválik, hadd váljék el. Ilyen esetben a testvér vagy nővér nincs lekötve, hiszen Isten békességre hívott minket.
1Kor 7.16
Honnan tudod, te asszony, hogy a férfit üdvösségre vezetheted? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy feleségedet megmentheted?
1Kor 7.17
Különben mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, s ahogy az Isten hívta. Így rendelkezem minden egyházban.
1Kor 7.18
Aki körülmetélten kap meghívást, ne akarjon körülmetéletlennek látszani, aki viszont körülmetéletlen, ne metéltesse körül magát.
1Kor 7.19
A körülmetéltség nem ér semmit, hasonlóképpen a körülmetéletlenség sem ér semmit, hanem csak az Isten parancsainak megtartása.
1Kor 7.20
Maradjon meg mindenki abban a hivatásban, amelyet kapott.
1Kor 7.21
Ha rabszolga vagy, s úgy nyertél hivatást, ne bánkódj miatta. Még ha szabaddá lehetnél is, maradj meg benne.
1Kor 7.22
Aki ugyanis mint rabszolga nyert hivatást az Úrban, az Úrnak szabadosa. Viszont, aki szabad emberként kapta a hivatást, Krisztus rabszolgája.
1Kor 7.23
Nagy váltságdíjat fizetett értetek, ne legyetek azért emberek rabszolgáivá.
1Kor 7.24
Maradjon meg tehát, testvérek, mindegyiktek abban a hivatásban az Isten előtt, amelyet kapott.
1Kor 7.25
A szüzeket illetően nincs külön parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint olyan, aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel.
1Kor 7.26
Azt tartom, a mostani megpróbáltatások miatt ez az állapot ajánlható; jó, ha így marad az ember.
1Kor 7.27
Ha asszonyhoz vagy kötve, ne törekedj elválni, ha azonban nem kötötted magad asszonyhoz, ne keress feleséget.
1Kor 7.28
De ha megnősülsz, nem vétkezel, s ha a lány férjhez megy, nem követ el bűnt. Ám az ilyeneket testi nyugtalanság gyötri, s én meg akarlak kímélni benneteket.
1Kor 7.29
Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna,
1Kor 7.30
aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná,
1Kor 7.31
s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.
1Kor 7.32
Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében.
1Kor 7.33
A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét,
1Kor 7.34
ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében.
1Kor 7.35
Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket.
1Kor 7.36
Ha valaki mégis úgy véli, hogy igazságtalanul bánna hajadon lányával, mert eljárt fölötte az idő, ha úgy van rendjén, tegye, amit akar. Nem vétkezik, kössenek csak házasságot.
1Kor 7.37
Akinek azonban szilárd a meggyőződése, s minden kényszerítő ok nélkül, teljesen szabadon úgy döntött, hogy megőrzi hajadon lányát, jól teszi.
1Kor 7.38
Tehát aki férjhez adja hajadon lányát, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi.
1Kor 7.39
Az asszony le van kötve, amíg férje él, de ha férje meghal, felszabadul. Férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban.
1Kor 7.40
Boldogabb azonban, ha úgy marad, ahogy van. Ez a tanácsom, és hiszem, hogy Isten Lelke szerint beszélek.
1Kor 8
1Kor 8.1
A bálványoknak feláldozott húsra vonatkozólag tudjuk, hogy mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk. A tudás azonban felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít.
1Kor 8.2
Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret.
1Kor 8.3
Aki azonban szereti az Istent, azt az Isten is a magáénak tudja.
1Kor 8.4
Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van.
1Kor 8.5
Igaz, beszélnek istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van,
1Kor 8.6
nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk.
1Kor 8.7
De nincs mindenkiben tudás. Némelyek ugyanis a bálványokhoz vannak szokva, s még most is úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, és mivel lelkiismeretük téves, beszennyeződik.
1Kor 8.8
Az étel ugyanis nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Ha nem eszünk, azzal nem veszítünk, de ha eszünk, azzal sem nyerünk.
1Kor 8.9
Arra azonban ügyeljetek, hogy szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok.
1Kor 8.10
Ha tehát valaki a bálványtemplom asztalánál látja azt, akiben megvan a tudás, mivel lelkiismerete téves, nemde felbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék?
1Kor 8.11
Így tudásoddal tönkreteszed aggályos testvéredet, akiért Krisztus meghalt.
1Kor 8.12
Ezért ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel.
1Kor 8.13
Tehát ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
1Kor 9
1Kor 9.1
Vajon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat, Jézust? Nem vagytok-e az én művem az Úrban?
1Kor 9.2
Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek az vagyok, hiszen apostolságomnak ti vagytok a pecsétje az Úrban.
1Kor 9.3
Ezzel igazolom magam azok előtt, akik felelősségre vonnak.
1Kor 9.4
Nincs jogunk az evéshez és iváshoz?
1Kor 9.5
Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi?
1Kor 9.6
Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk mentesülni a kétkezi munkától?
1Kor 9.7
Ki katonáskodik saját költségén? Ki ültet szőlőt, és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat, és nem issza a nyáj tejét?
1Kor 9.8
Talán csak emberi megfontolásból mondom ezeket, nem így nyilatkozik a törvény is?
1Kor 9.9
Hiszen Mózes törvényében ez áll: "Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!" Talán az ökörre van az Istennek gondja,
1Kor 9.10
s nem inkább értünk mondja ezt? Kétségtelenül értünk írták meg, hogy aki szánt, reménykedve szántson, s aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy részesedik a termésből.
1Kor 9.11
Ha lelki javakat vetettünk köztetek, nagy dolog az, hogy majd anyagi javaitokat aratjuk?
1Kor 9.12
Ha mások rendelkezhetnek veletek, nekünk nincs több jogunk hozzá? De nem élünk jogunkkal, hanem elviselünk mindent, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának.
1Kor 9.13
Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárnál szolgálnak, az oltárról részesednek?
1Kor 9.14
Éppen így rendelte az Úr is, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek.
1Kor 9.15
Én azonban mindebből semmit sem élveztem. De nem azért írom, hogy ezután így legyen, hiszen jobb meghalnom, semhogy valaki lerontsa jóhíremet.
1Kor 9.16
Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot.
1Kor 9.17
Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok.
1Kor 9.18
Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium hirdetője, ingyen nyújtsam az evangéliumot, s ne éljek az evangéliumban gyökerező jogommal.
1Kor 9.19
Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek.
1Kor 9.20
A zsidók előtt zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem - noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve -, csak hogy megnyerjem azokat, akik a törvény alárendeltjei.
1Kor 9.21
Azok közt, akikre a törvény nem vonatkozik, olyan lettem, mint aki a törvényen kívül áll - pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendelve -, csak hogy megnyerjem a törvény alá nem rendelteket.
1Kor 9.22
A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.
1Kor 9.23
Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.
1Kor 9.24
Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
1Kor 9.25
A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért.
1Kor 9.26
Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom,
1Kor 9.27
és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak.
1Kor 10
1Kor 10.1
Nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, testvérek, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren,
1Kor 10.2
s mind megkeresztelkedtek Mózesre, a felhőben és a tengerben.
1Kor 10.3
Mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették, ugyanazt a lelki italt itták.
1Kor 10.4
Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt.
1Kor 10.5
De legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek, ezért odavesztek a pusztában.
1Kor 10.6
Ez mind intő példa lett számunkra, hogy ne kívánjuk a rosszat, mint ahogy ők megkívánták.
1Kor 10.7
Ne legyetek bálványimádóvá, mint néhányan közülük, ahogy az Írás mondja: "Leült a nép enni, inni, aztán fölkelt táncolni".
1Kor 10.8
Ne is vétsünk a tisztaság ellen, mint némelyek közülük, ezért egyetlen nap huszonháromezren meghaltak.
1Kor 10.9
Ne kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, ezért kígyók pusztították el őket.
1Kor 10.10
Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, ezért lesújtott rájuk a pusztító angyal.
1Kor 10.11
Mindez előkép a számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk.
1Kor 10.12
Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék.
1Kor 10.13
Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.
1Kor 10.14
Ezért, kedveseim, kerüljétek a bálványimádást.
1Kor 10.15
Értelmes emberekhez szólok, ítéljétek meg magatok, amit mondok:
1Kor 10.16
Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés?
1Kor 10.17
Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.
1Kor 10.18
Nézzétek csak a test szerinti Izraelt: akik az áldozatból esznek, nemde az oltár részesei?
1Kor 10.19
Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit?
1Kor 10.20
Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem a sátánnak áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek a gonosz lélekkel.
1Kor 10.21
Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg a gonosz lélek asztaláról.
1Kor 10.22
Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
1Kor 10.23
"Minden szabad", de nem minden használ. "Minden szabad", de nem minden szolgál javunkra.
1Kor 10.24
Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét.
1Kor 10.25
Mindenből ehettek, ami a piacon kapható anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle.
1Kor 10.26
"Az Úré a föld és minden gazdagsága."
1Kor 10.27
Ha meghív egy hitetlen, és el akartok menni, egyetek mindenből, amit feltálalnak, és ne csináljatok belőle lelkiismereti kérdést.
1Kor 10.28
De ha valaki azt mondja: "ez áldozati hús", ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt.
1Kor 10.29
Nem a ti lelkiismeretetekről beszélek, hanem a figyelmeztetőéről. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének?
1Kor 10.30
Ha hálaadással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok?
1Kor 10.31
Tehát akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére.
1Kor 10.32
Se zsidót, se pogányt, se az Isten egyházát ne botránkoztassátok meg,
1Kor 10.33
mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek.
1Kor 11
1Kor 11.1
Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.
1Kor 11.2
Megdicsérlek titeket, mivel emlékeztek mindenre, s rendelkezéseim szerint jártok el, úgy, ahogy meghagytam nektek.
1Kor 11.3
Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.
1Kor 11.4
Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére.
1Kor 11.5
S minden asszony, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna.
1Kor 11.6
Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha megszégyenítő az asszonyra, hogy a haját levágassa vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét.
1Kor 11.7
A férfi nem köteles a fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dísze.
1Kor 11.8
Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiből.
1Kor 11.9
S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.
1Kor 11.10
Ezért viselje az asszony annak jelét, hogy hatalom alatt áll, az angyalokra való tekintettel.
1Kor 11.11
Igaz ugyan, hogy az Úrban sem férfi nincs asszony nélkül, sem asszony nincs férfi nélkül,
1Kor 11.12
mert bár az asszony a férfiből lett, a férfit az asszony szüli, így végül is minden Istentől van.
1Kor 11.13
Ítéljétek meg magatok, illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez?
1Kor 11.14
Nem tanít-e maga a természet arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik?
1Kor 11.15
Ha viszont az asszony növeszti meg a haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta.
1Kor 11.16
Ha meg valaki tovább akarna vitatkozni, hát nekünk ez nem szokásunk, sem Isten egyházának.
1Kor 11.17
A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérlek meg titeket, mivel összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál.
1Kor 11.18
Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás mutatkozik köztetek, s ezt részben el is hiszem.
1Kor 11.19
Kell is, hogy szakadás legyen körötökben, mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek.
1Kor 11.20
Amikor ugyanis egybegyűltök, már nem az Úr vacsoráját eszitek,
1Kor 11.21
hiszen étkezéskor ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl.
1Kor 11.22
Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek a szegényeket? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek benneteket.
1Kor 11.23
Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret,
1Kor 11.24
hálát adott, megtörte, és így szólt: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."
1Kor 11.25
Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre."
1Kor 11.26
Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
1Kor 11.27
Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.
1Kor 11.28
Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből,
1Kor 11.29
mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza.
1Kor 11.30
Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak.
1Kor 11.31
Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet.
1Kor 11.32
Ha azonban az Úr ítél meg bennünket, az fenyítésünkre szolgál, hogy ezzel a világgal együtt el ne kárhozzunk.
1Kor 11.33
Ezért, testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjátok meg egymást.
1Kor 11.34
Aki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el.
1Kor 12
1Kor 12.1
Nem akarom, testvérek, hogy a lelki adományokat illetően tudatlanok maradjatok.
1Kor 12.2
Emlékeztek, hogy amikor még pogányok voltatok, hogyan hajszoltak benneteket ellenkezést nem tűrve a néma bálványok elé.
1Kor 12.3
Ezért értésetekre adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: "Átkozott legyen Jézus." De azt sem mondhatja senki: "Jézus az Úr", csak a Szentlélek által.
1Kor 12.4
A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz.
1Kor 12.5
A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz.
1Kor 12.6
Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz.
1Kor 12.7
A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.
1Kor 12.8
Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől,
1Kor 12.9
a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben.
1Kor 12.10
Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul.
1Kor 12.11
Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.
1Kor 12.12
A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.
1Kor 12.13
Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át.
1Kor 12.14
Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból.
1Kor 12.15
Ha a láb azt mondaná is: "Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik.
1Kor 12.16
Ha pedig a fül azt mondaná: "Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik.
1Kor 12.17
Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás?
1Kor 12.18
Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint.
1Kor 12.19
Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test?
1Kor 12.20
Így azonban sok a tag, de a test csak egy.
1Kor 12.21
A szem nem mondhatja a kéznek: "Nincs rád szükségem" vagy a fej a lábnak: "Nincs rád szükségem."
1Kor 12.22
Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek.
1Kor 12.23
Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek,
1Kor 12.24
a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben,
1Kor 12.25
hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással.
1Kor 12.26
Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.
1Kor 12.27
Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.
1Kor 12.28
Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt.
1Kor 12.29
Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal
1Kor 12.30
és gyógyítóerővel? Mindnyájan értelmezik a beszédeket?
1Kor 12.31
Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.
1Kor 13
1Kor 13.1
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
1Kor 13.2
Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
1Kor 13.3
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
1Kor 13.4
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
1Kor 13.5
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
1Kor 13.6
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.
1Kor 13.7
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
1Kor 13.8
S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás végetér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik.
1Kor 13.9
Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is.
1Kor 13.10
Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér.
1Kor 13.11
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait.
1Kor 13.12
Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.
1Kor 13.13
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.
1Kor 14
1Kor 14.1
Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok.
1Kor 14.2
Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szól, nem emberekhez beszél, hanem az Istenhez. Senki sem érti, hiszen a Lélektől indíttatva titokzatos dolgokat mond.
1Kor 14.3
Aki viszont prófétál, az emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél.
1Kor 14.4
Aki az elragadtatás nyelvén szól, csak a maga lelki épülését szolgálja, aki azonban prófétál, az Egyházat építi vele.
1Kor 14.5
Szeretném, ha mindnyájan szólnátok az elragadtatás nyelvén, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, hiszen aki prófétál, az nagyobb annál, mint aki az elragadtatás nyelvén szól, hacsak szavait meg nem magyarázza, hogy az Egyház is épüljön rajta.
1Kor 14.6
Ha tehát elmennék hozzátok, testvérek, és az elragadtatás nyelvén beszélnék, mi hasznotokra volnék, ha nem a kinyilatkoztatás, a tudás szavait intézném hozzátok, nem prófétálnék vagy tanítanék,
1Kor 14.7
Az élettelen hangszerek is, akár fuvola, akár hárfa, ha nem adnak különböző hangot, honnan lehet tudni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a hárfán?
1Kor 14.8
S ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki indul csatába?
1Kor 14.9
Így van ez veletek is: ha a nyelv adományával megáldva nem hallattok érthető szavakat, hogyan értsék meg az emberek, amit mondtok? Csak a levegőbe beszéltek!
1Kor 14.10
Lám, milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen.
1Kor 14.11
De ha nem ismerem a szó jelentését, idegen maradok a beszélőnek, és a beszélő is idegen nekem.
1Kor 14.12
Ezért ti is, ha egyszer törekedtek a lelki adományok elnyerésére, igyekezzetek a közösség épülésére bővelkedni bennük.
1Kor 14.13
Aki tehát az elragadtatás nyelvén szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni.
1Kor 14.14
Ha ugyanis elragadtatásban imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de tudatom nem kapcsolódik bele.
1Kor 14.15
Mi következik ebből? Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam értelemmel is, énekeljek lélekkel, de énekeljek értelemmel is.
1Kor 14.16
Ha ugyanis csak lélekben dicsőíted az Istent, hogyan mondhat áldó imádra ament az, akinek a be nem avatottak szerepe jutott? Azt sem tudja, mit beszélsz.
1Kor 14.17
Te szép hálaimát mondhatsz, de a másik nem épül rajta.
1Kor 14.18
Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok az elragadtatás nyelvén szólni,
1Kor 14.19
az egyházban azonban inkább szólok öt érthető szót azért, hogy másokat tanítsak, mint tízezer szót az elragadtatás nyelvén.
1Kor 14.20
Testvérek, értelem dolgában ne legyetek gyerekek. Csak a gonoszság terén maradjatok kiskorúak, gondolkodásotokban azonban legyetek felnőttek.
1Kor 14.21
A törvényben ezt olvassuk: "Idegen nyelven és idegen ajakkal szólok majd e néphez, de mégsem hallgatnak rám - mondja az Úr."
1Kor 14.22
Így a nyelv adománya sem a hívők, hanem a hitetlenek számára csodajel, a prófétálás azonban a hívőknek szól, nem a hitetleneknek.
1Kor 14.23
Ha tehát egybegyűl az egész Egyház, s mindenki az elragadtatás nyelvén szól, és be nem avatottak vagy hitetlenek lépnek be, vajon nem azt mondják-e, hogy elment az eszetek?
1Kor 14.24
De ha mind prófétálnak, s belép egy hitetlen vagy be nem avatott, mind ellene érvelnek, mind ítéletet mondanak fölötte,
1Kor 14.25
rejtett gondolatai felszínre kerülnek, úgyhogy arcra borul, imádja az Istent és megvallja: "Valóban köztetek az Isten!"
1Kor 14.26
Mi következik ebből, testvérek? Amikor egybegyűltök, akinek csak van dicsőítő éneke, tanítása vagy kinyilatkoztatása, nyelvadománya vagy magyarázata, az mind épülésetekre szolgáljon.
1Kor 14.27
Az elragadtatás nyelvén kettő vagy legföljebb három szóljon csak, mégpedig sorjában, és valaki magyarázza meg.
1Kor 14.28
Ha nem akadna magyarázó, hallgassanak az egyházban. Beszéljenek maguknak és az Istennek.
1Kor 14.29
A próféták közül is kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg.
1Kor 14.30
Ha egy másik jelenlevő kap kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el.
1Kor 14.31
Egymás után mind prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon és felbuzduljon.
1Kor 14.32
A prófétaság lelke alá van vetve a prófétáknak.
1Kor 14.33
Isten ugyanis nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene. Mint a szentek minden egyházában,
1Kor 14.34
az asszonyok hallgassanak összejöveteleiteken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, nekik engedelmeskedniük kell, ahogy a törvény is mondja.
1Kor 14.35
Ha tudni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüktől, mert az asszonynak nem illik az Egyházban beszélnie.
1Kor 14.36
Vajon tőletek ered az Isten tanítása, vagy csak hozzátok jutott el?
1Kor 14.37
Aki prófétának vagy lelki adománnyal megáldottnak tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az az Úr akarata.
1Kor 14.38
Ha nem veszi tudomásul, róla sem vesznek majd tudomást.
1Kor 14.39
Törekedjetek tehát a prófétálásra, testvérek, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást.
1Kor 14.40
De minden illő módon és rendben menjen végbe.
1Kor 15
1Kor 15.1
Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne.
1Kor 15.2
Általa elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek. Másként hiába lettetek volna hívővé.
1Kor 15.3
Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint,
1Kor 15.4
eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint.
1Kor 15.5
Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek.
1Kor 15.6
Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak.
1Kor 15.7
Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak.
1Kor 15.8
Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.
1Kor 15.9
Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát.
1Kor 15.10
De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan. Többet dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van.
1Kor 15.11
Mindegy tehát, hogy én vagy ők: ugyanazt hirdetjük, s így lettetek hívővé.
1Kor 15.12
Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás?
1Kor 15.13
Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel.
1Kor 15.14
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem.
1Kor 15.15
Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel.
1Kor 15.16
Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.
1Kor 15.17
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok.
1Kor 15.18
Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg.
1Kor 15.19
Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk.
1Kor 15.20
De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül.
1Kor 15.21
Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel.
1Kor 15.22
Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.
1Kor 15.23
Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak.
1Kor 15.24
Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített.
1Kor 15.25
Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti.
1Kor 15.26
Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen "mindent lába alá vetett".
1Kor 15.27
Amikor arról van szó, hogy minden alá van neki vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki.
1Kor 15.28
S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.
1Kor 15.29
Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?
1Kor 15.30
Miért tesszük ki mi is magunkat szüntelenül veszélynek?
1Kor 15.31
Mindennap készen vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunkban, Jézus Krisztusban.
1Kor 15.32
Mit használ nekem, hogy Efezusban - emberi módon szólva - vadállatokkal küzdöttem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor "együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk".
1Kor 15.33
Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt.
1Kor 15.34
Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat.
1Kor 15.35
De - kérdezhetné valaki - hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek majd elő?
1Kor 15.36
Ostoba! Amit elvetsz, nem hajt csírát, hacsak el nem rothad.
1Kor 15.37
Amit elvetsz, még nem növény, az csak azután fejlődik, hanem puszta mag, például búzaszem vagy más egyéb.
1Kor 15.38
Isten testet ad neki tetszése szerint, minden magnak neki megfelelő testet.
1Kor 15.39
Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé.
1Kor 15.40
S van égi test meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi.
1Kor 15.41
Más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól.
1Kor 15.42
Ilyen a halottak feltámadása is. Romlásra vetik el - romlatlannak támad föl.
1Kor 15.43
Dicstelenül vetik el - dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el - erőben támad föl.
1Kor 15.44
Érzéki testet vetnek el - szellemi test támad föl. Ha van érzéki test, van szellemi is.
1Kor 15.45
Ahogy az Írás mondja: "Ádám, az első ember élő lénnyé lett", az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.
1Kor 15.46
De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi.
1Kor 15.47
Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való.
1Kor 15.48
Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.
1Kor 15.49
Ezért ahogy a földi ember képét hordoztuk, a mennyeinek a képét is fogjuk hordozni.
1Kor 15.50
Azt még hozzáfűzöm, testvérek, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot.
1Kor 15.51
Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül,
1Kor 15.52
egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk.
1Kor 15.53
Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot.
1Kor 15.54
Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált.
1Kor 15.55
Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?
1Kor 15.56
A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
1Kor 15.57
De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
1Kor 15.58
Legyetek tehát állhatatosak és kitartók, szeretett testvéreim! Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló.
1Kor 16
1Kor 16.1
Ami a szentek javára való gyűjtést illeti, ti is úgy járjatok el, amint Galácia egyházainak meghagytam.
1Kor 16.2
A hét első napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami tőle telik, hogy ne akkor kelljen gyűjteni, ha majd megérkezem.
1Kor 16.3
Megérkezésem után azokat, akiket alkalmasnak találtok, ajánlólevéllel elküldöm, hogy adományotokat Jeruzsálembe vigyék.
1Kor 16.4
Ha pedig megéri, hogy én is elutazzam, akkor velem jönnek.
1Kor 16.5
Hozzátok akkor megyek, ha átjutok Macedónián. Macedónián ugyanis átutazom.
1Kor 16.6
Nálatok azonban, ha lehetne, maradni szeretnék egy ideig, talán a telet is ott töltöm, azután elkísérhettek további utamra.
1Kor 16.7
Mert nemcsak úgy átutazóban szeretnélek látni benneteket. Remélem ugyanis, hogy egy kis időt nálatok tölthetek, ha az Úr megengedi.
1Kor 16.8
Pünkösdig Efezusban maradok,
1Kor 16.9
mert széles és sokat ígérő kapu tárult fel előttem, de sok az ellenfelem is.
1Kor 16.10
Ha Timóteus megérkezik, tegyétek lehetővé, hogy zavartalanul ott maradhasson, hiszen az Úr ügyében fárad, akárcsak én.
1Kor 16.11
Senki ne becsülje le, inkább kísérjétek el békével, hogy hozzám eljusson. Mert várom a testvérekkel együtt.
1Kor 16.12
Ami pedig Apolló testvért illeti, ismételten kértem, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel, de semmiképpen sem akar most útra kelni. Mihelyt ideje engedi, azonnal megy.
1Kor 16.13
Vigyázzatok, tartsatok ki állhatatosan a hitben, viselkedjetek bátran, legyetek erősek.
1Kor 16.14
Minden dolgotokat intézzétek szeretettel.
1Kor 16.15
Még arra kérlek testvérek: Ismeritek Sztefanász háza népét. Ő Achája első termése, aki a szentek szolgálatára adta magát.
1Kor 16.16
Álljatok rendelkezésére az ilyennek, és mindenkinek, aki vele munkálkodik és fárad.
1Kor 16.17
Örülök, hogy Sztefanász, Fortunátusz és Achaikusz megérkezett, mert távollétetekben pótolnak titeket,
1Kor 16.18
s lelkileg felüdítettek engem is, benneteket is. Becsüljétek meg az ilyeneket.
1Kor 16.19
Ázsia egyházai köszöntenek titeket, és sokszor üdvözölnek az Úrban Aquila és Priszka is, akik vendégül látnak a házukban összejövő egész egyházzal egyetemben.
1Kor 16.20
Minden testvér köszönt titeket. Köszöntsétek egymást szent csókkal!
1Kor 16.21
Ez a sajátkezű üdvözletem: Pál.
1Kor 16.22
Aki az Urat nem szereti, átkozott legyen! Marana tha!
1Kor 16.23
Urunk, Jézus (Krisztus) kegyelme legyen veletek! Szeretettel vagyok mindnyájatok iránt, Krisztus Jézusban.