Kabóca 1. füzet - tartalom
Először is tisztázzuk, honnan indulunk, és hova akarunk eljutni. Ha profi
zenész vagy, akkor is javaslom a füzetet végignézni, hátha találsz benne
valami újat. Ha amatőr zenekedvelő vagy, akkor ezt a füzetet neked szántam. Ez
esetben feltételezem, hogy az alábbi jellemzők közül valamelyik rád is
vonatkozik:
1. Jártál már zeneiskolába vagy magánórákra zenetanárhoz, de nem zenei pályát
választottál, így a zene megmaradt kedvtelésből űzött foglalatosságnak.
2. Jelenleg is részt veszel valamilyen zenei képzésben, szereted is csinálni,
de nem vagy meggyőződve arról, hogy ez lesz a hivatásod.
3. Még semmilyen zenei képzésben nem vettél részt (leszámítva az iskolai
énekórákat), de szeretsz énekelni, és szeretnél valamilyen hangszeren is
játszani. (Esetleg meg is próbálkoztál már vele, több-kevesebb sikerrel.)
Az első két esetben ezt a füzetet (és a további füzeteket) kiegészítő
adaléknak szánom, mely a már megkezdett zenei képzés által a zene birodalmába
indított kocsiút mellett újabb gyalogösvényeket nyit, a harmadik esetben
viszont ezek a gyalogösvények jelentik a kezdetet, amelyekről minden kötöttség
és kötelezettség nélkül bekukkantva a birodalomba, eldöntheted, hogy akarsz-e
kocsiutat építeni, vagyis beiratkozhatsz zeneiskolába, járhatsz magántanárhoz,
beléphetsz kórusba, zenekarba stb., ami kötöttséggel és kötelezettséggel jár,
de megéri az áldozatokat.
Nézzük a további tisztázandókat! A fő kérdések a kívánságok szintjén pl. az
alábbi módon fogalmazódnak meg:
- Milyen zenét szeretnél játszani?
- Ehhez milyen ének- és hangszer-szólamokra van szükség?
- Milyen partnerekkel akarsz dolgozni?
- Milyen közönségnek szeretnél játszani?
Fenti kérdések a gyakorlatban az alábbiak szerint módosulnak:
- Milyen zenéről sikerült használható anyagot beszerezni?
- Milyen hangod van neked és barátaidnak, milyen hangszereitek vannak, mit
tudtok beszerezni ill. elkészíteni?
- Kiket tudsz (és kiket érdemes) még bevonni a közös zenélésbe?
- Ki kíváncsi arra, amit csináltok?
(Az utóbbi kérdés lehangolóan hangzik, de aki ezt reálisan fel tudja mérni, az
kevésbé csalódik a fogadtatásban.)
A fentieknél azonban lényegesebbek a következő kérdések:
- Mennyire komoly a szándékod képességeid fejlesztésére?
- Mennyi munkát tudsz áldozni saját tanulásodra, társaid segítésére, és
egy-egy produkció létrehozására?
Ha az utóbbi két kérdésre erősen pozitív választ mersz adni, akkor a többi
probléma sem riaszthat vissza, tehát vágjunk bele! Először is gondoljuk végig
a kívánságlistánkat:
- Milyen zenét szeretnénk játszani?
Itt az elsődleges meghatározó az érzelmi kötődés. Olyan zenét játssz, amilyet
szeretsz! Ugyanakkor igyekezz megismerni olyan műfajokat, stílusokat,
komponistákat, műveket, amelyekről eddig nem állt módodban eldönteni, hogy
szereted-e! A megismerésnek pedig leghatásosabb módszere, ha megpróbálod
megtanulni, eljátszani. További kiválasztási szempont a megvalósíthatóság.
Saját adottságaid, kifejlesztett képességeid és tárgyi lehetőségeid
ismeretében olyan műveket kell választanod, melyeknek eljátszhatóságára
reményed van, továbbá melyekről valamilyen megtanulásra alkalmas rögzítés
(kotta, hangfelvétel vagy egyéb lejegyzés) beszerezhető.
- Milyen ének- és hangszer-szólamokra van szükség?
Ezt elvileg a kiválasztott művek meghatározzák. Az amatőr gyakorlat azonban
tele van kompromisszumokkal. Ha az eredeti szólambeosztás ill. hangszerelés
bármilyen okból nem megy, két dolog között választhatunk:
- nem játsszuk el a művet
- másként játsszuk el a művet.
Én az utóbbira szeretném biztatni az amatőr muzsikusokat, ugyanis ezáltal a
régen megfogalmazott zenei gondolatok lélekvándoroltatásában vehetünk részt,
továbbá a régen elhunyt szerzőket sem féltem a sírban való forgolódástól,
mivel többségükben maguk is kísérletező kedvű emberek voltak.
- Milyen partnerekkel akarunk dolgozni?
Ezt leginkább saját mentalitásunk szabja meg. Lehet, hogy te jobban szeretsz
egyedül muzsikálni, lehet, hogy inkább társakkal zenélnél. De ha még nem
próbáltad a "többszemélyes" zenét, elárulom, hogy ennek különös varázsa van.
Olyan ez, mint a sportban egy jó csapatjáték. Az egyéni zenetanulást minél
hamarabb kezdd el összekötni az együttes muzsika gyakorlásával! Persze ehhez
el kell jutni egy bizonyos technikai szintre, elméleti ismeretekre is
szükségünk van, továbbá kell, hogy meglegyen az igényes előadásnak legalább a
szándéka.
Partnerek keresésekor nem szabad megfeledkezni egy tényről: Az emberek
különbözőek. Ne akarj senkit a saját képedre formálni, de ne engedd meg
senkinek, hogy a saját képére formáljon! Azok a közösségek működnek jól, ahol
a tagok megőrzik egyéniségüket, tisztelik egymás egyéniségét, és a szükséges
mértékben alkalmazkodnak egymáshoz.
A partnerek száma is megfontolandó. Egy amatőr formáció esetében a kis létszám
a praktikus, hiszen kevesebb ember rugalmasabban tud alkalmazkodni, könnyebben
összehangolja időbeosztását, ugyanakkor már két-három-négy ember is csuda
dolgokat tud művelni.
- Milyen közönségnek akarunk játszani?
Igyekezzünk megtalálni azt a közönséget, akit érdekel a produkciónk. Itt is az
emberek különbözősége az alaptétel. Ha a közönséget nem a mi műsorunk
csalogatta oda (pl. rendezvényeken való közreműködés), akkor különös
figyelemmel kell lennünk a műsoridő arányaira. Legyünk mértéktartóak, "ne
vigyük túlzásba magunkat!"
Javaslom, hogy saját énekhangod legyen az elsődleges hangszered! Nem csak
azért, mert ingyen van, hanem mert a zenei hallás fejlesztésének a legjobb
módja az éneklés, és a hangot nem lehet otthon felejteni sem (de sajnos
megbetegedhet).
Nem helyes az a gyakorlat, hogy egy új kotta láttán "lejátszom hangszerrel,
majd rájövök, mi az", mert így nem leszünk tudatos muzsikusok, nagyon
"hangszerfüggő"-vé válunk. Amikor a hangszert előveszed, akkor már tudnod
kell, hogy a megtanulandó mű hogyan fog szólni.
Ha már biztos vagy az éneklésben és a kottában is jól eligazodsz, akkor lehet
időszerű belefogni a hangszeres zenetanulásba. Ennek legbiztosabb módja a
zenetanári segítség igénybevétele (akár zeneiskolában, akár magánúton), de ha
neked ez valamiért nem tetszik (pl. nem mered vállalni az ezzel járó
rendszeres kötöttségeket), akkor javaslom neked a következőket:
Szerezz be egy gitárt (nem olcsó mulatság, de talán még elérhető), egy
furulyát (pontosabban blockflötét), esetleg egy pánsípot is (ez egy kis
ügyességgel házilag is elkészíthető). Tanulmányozd át füzetünk ide vonatkozó
fejezeteit, majd kezdjél el gyakorolni. Aránylag rövid idő alatt eljuthatsz
odáig, hogy saját éneked gitárral kísérhesd, furulyával népdalokat játszhass,
blockflötére termett eredeti műveket ill. átiratokat adj elő egyedül vagy
partnerekkel, alkalmi társas éneklésekben vegyél részt gitárral vagy
furulyával. Ha a kedved és a körülmények úgy hozzák, a zenei alkotómunka
műhelymunkáiba is belekontárkodhatsz a szó nemes értelmében.
Gitár
Lehetőleg klasszikus dobgitárt vegyél, ugyanis ez a leguniverzálisabb gitár.
A gitárjáték tanulására éppúgy megfelel, mint klasszikus gitárdarabok vagy
gitár-átiratok előadására, énekkíséretre népzenei vagy popzenei előadásokban,
közös éneklés kíséretére rendezvényeken, táborokban, régi kamarazenei művekben
a lant vagy a csembaló helyettesítésére, továbbá a jazz és a kortárs zene
bizonyos területein is használható.
A gitár kiválasztásakor figyelni kell néhány apróságra. (Nem árt tapasztaltabb
zenész segítségét is igénybe venni.)
Hangoljuk fel a gitárt, és hallgassuk meg sorba az összes húron képezhető
összes hangot! Közben figyeljünk arra, hogy a hangok nem zörögnek-e. Azt is
ellenőrizzük, hogy az érintők (bundok) elhelyezésében nincs-e észrevehető
mértékű hiba. (Ezt a 7. és a 12. érintőnél lehet a legegyszerűbben
ellenőrizni, de jó fül mindenképpen kell hozzá.) A gitárhang jóságának
megítéléséhez nagyobb tapasztalat kell, és több gitár hangjának
összehasonlítása is csak akkor mérvadó, ha egyforma minőségű húrok vannak
rajtuk. Ha szándékunkban áll állva is gitározni, akkor ne felejtsük el
vásárláskor megnézni, hogy a vállpánt rögzítésére szolgáló gomb megvan-e,
ugyanis egy klasszikus gitáron ez nem kötelező tartozék.
A gitár használatba vételekor nézd meg, hogy a húrtartó láb bevágásában fekvő
alátámasztó pálcikának nincs-e éles széle, amely a műanyag húrokat elvághatja.
Ha van, akkor szedd le a húrokat, és az élt egy csiszolópapírral tompítsd le
(vigyázva, hogy a lakkozást ne karcold össze)! A húrok visszarakásakor nem árt
egy pár mm-rel odébb kötözni őket, hogy az érintőknél megkopott részek ne
kerüljenek ismét az érintők fölé. A "D" húr esetében még arra is
rákényszerülhetünk, hogy az egyik végén agyonkoptatott húrt megfordítjuk, és
többszöri odébbkötözéssel a másik végén is agyonkoptatjuk.
Blockflöte, pánsíp
Ezeknél a hangszereknél az abszolút hangmagasságot és a relatív
hangtisztaságot kell ellenőrizni. Az előbbit hangvilla segítségével tehetjük
meg, a hangszeren képzett "a" hangot kell összehasonlítani a hangvilla
hangjával. Az utóbbihoz végig kell skálázni a hangszer összes hangján, és
figyelni kell, hogy tisztán szól-e. Ennek megítéléséhez jó hallásra van
szükség.
Blockflöte vásárlásánál tisztában kell lennünk azzal, hogy forgalomban vannak
"német" és "barokk" fogásrendszerű hangszerek. A két rendszer mindössze hat
hang fogásában tér el egymástól, de ez is elég ahhoz, hogy hibásnak
minősítsünk egy tökéletes hangszert, ha nem ismerjük fel, hogy milyen
rendszerű. A fogásrendszer ránézésre is könnyen megállapítható, ugyanis a
német rendszerű hangszereken alulról a harmadik lyuk kisebb a negyediknél, míg
a barokk fogásúakon ez fordítva van.
Pánsípnál ki kell próbálni, hogy az összes hang egészséges színezettel
megszólaltatható-e, és egyik hang sem magasabb-e a kelleténél. (Ha valamelyik
hang egy kicsit mély, az viszonylag egyszerűen kijavítható.)
Általános kérdések
Mivel zenéljünk? (énekhang és hangszerek)
Tanácsok hangszer-beszerzéshez
Folytatás (Elmélet)
Kabóca 1. füzet - tartalom