Kabóca 1. füzet - tartalom
Ajánlás



Hogyan ugorjunk neki? (tanácsok az induláshoz)


Általános kérdések

Először is tisztázzuk, honnan indulunk, és hova akarunk eljutni. Ha profi zenész vagy, akkor is javaslom a füzetet végignézni, hátha találsz benne valami újat. Ha amatőr zenekedvelő vagy, akkor ezt a füzetet neked szántam. Ez esetben feltételezem, hogy az alábbi jellemzők közül valamelyik rád is vonatkozik:

1. Jártál már zeneiskolába vagy magánórákra zenetanárhoz, de nem zenei pályát választottál, így a zene megmaradt kedvtelésből űzött foglalatosságnak.

2. Jelenleg is részt veszel valamilyen zenei képzésben, szereted is csinálni, de nem vagy meggyőződve arról, hogy ez lesz a hivatásod.

3. Még semmilyen zenei képzésben nem vettél részt (leszámítva az iskolai énekórákat), de szeretsz énekelni, és szeretnél valamilyen hangszeren is játszani. (Esetleg meg is próbálkoztál már vele, több-kevesebb sikerrel.)

Az első két esetben ezt a füzetet (és a további füzeteket) kiegészítő adaléknak szánom, mely a már megkezdett zenei képzés által a zene birodalmába indított kocsiút mellett újabb gyalogösvényeket nyit, a harmadik esetben viszont ezek a gyalogösvények jelentik a kezdetet, amelyekről minden kötöttség és kötelezettség nélkül bekukkantva a birodalomba, eldöntheted, hogy akarsz-e kocsiutat építeni, vagyis beiratkozhatsz zeneiskolába, járhatsz magántanárhoz, beléphetsz kórusba, zenekarba stb., ami kötöttséggel és kötelezettséggel jár, de megéri az áldozatokat.

Nézzük a további tisztázandókat! A fő kérdések a kívánságok szintjén pl. az alábbi módon fogalmazódnak meg:

- Milyen zenét szeretnél játszani?

- Ehhez milyen ének- és hangszer-szólamokra van szükség?

- Milyen partnerekkel akarsz dolgozni?

- Milyen közönségnek szeretnél játszani?

Fenti kérdések a gyakorlatban az alábbiak szerint módosulnak:

- Milyen zenéről sikerült használható anyagot beszerezni?

- Milyen hangod van neked és barátaidnak, milyen hangszereitek vannak, mit tudtok beszerezni ill. elkészíteni?

- Kiket tudsz (és kiket érdemes) még bevonni a közös zenélésbe?

- Ki kíváncsi arra, amit csináltok?

(Az utóbbi kérdés lehangolóan hangzik, de aki ezt reálisan fel tudja mérni, az kevésbé csalódik a fogadtatásban.)

A fentieknél azonban lényegesebbek a következő kérdések:

- Mennyire komoly a szándékod képességeid fejlesztésére?

- Mennyi munkát tudsz áldozni saját tanulásodra, társaid segítésére, és egy-egy produkció létrehozására?

Ha az utóbbi két kérdésre erősen pozitív választ mersz adni, akkor a többi probléma sem riaszthat vissza, tehát vágjunk bele! Először is gondoljuk végig a kívánságlistánkat:

- Milyen zenét szeretnénk játszani?

Itt az elsődleges meghatározó az érzelmi kötődés. Olyan zenét játssz, amilyet szeretsz! Ugyanakkor igyekezz megismerni olyan műfajokat, stílusokat, komponistákat, műveket, amelyekről eddig nem állt módodban eldönteni, hogy szereted-e! A megismerésnek pedig leghatásosabb módszere, ha megpróbálod megtanulni, eljátszani. További kiválasztási szempont a megvalósíthatóság. Saját adottságaid, kifejlesztett képességeid és tárgyi lehetőségeid ismeretében olyan műveket kell választanod, melyeknek eljátszhatóságára reményed van, továbbá melyekről valamilyen megtanulásra alkalmas rögzítés (kotta, hangfelvétel vagy egyéb lejegyzés) beszerezhető.

- Milyen ének- és hangszer-szólamokra van szükség?

Ezt elvileg a kiválasztott művek meghatározzák. Az amatőr gyakorlat azonban tele van kompromisszumokkal. Ha az eredeti szólambeosztás ill. hangszerelés bármilyen okból nem megy, két dolog között választhatunk:

- nem játsszuk el a művet

- másként játsszuk el a művet.

Én az utóbbira szeretném biztatni az amatőr muzsikusokat, ugyanis ezáltal a régen megfogalmazott zenei gondolatok lélekvándoroltatásában vehetünk részt, továbbá a régen elhunyt szerzőket sem féltem a sírban való forgolódástól, mivel többségükben maguk is kísérletező kedvű emberek voltak.

- Milyen partnerekkel akarunk dolgozni?

Ezt leginkább saját mentalitásunk szabja meg. Lehet, hogy te jobban szeretsz egyedül muzsikálni, lehet, hogy inkább társakkal zenélnél. De ha még nem próbáltad a "többszemélyes" zenét, elárulom, hogy ennek különös varázsa van. Olyan ez, mint a sportban egy jó csapatjáték. Az egyéni zenetanulást minél hamarabb kezdd el összekötni az együttes muzsika gyakorlásával! Persze ehhez el kell jutni egy bizonyos technikai szintre, elméleti ismeretekre is szükségünk van, továbbá kell, hogy meglegyen az igényes előadásnak legalább a szándéka.

Partnerek keresésekor nem szabad megfeledkezni egy tényről: Az emberek különbözőek. Ne akarj senkit a saját képedre formálni, de ne engedd meg senkinek, hogy a saját képére formáljon! Azok a közösségek működnek jól, ahol a tagok megőrzik egyéniségüket, tisztelik egymás egyéniségét, és a szükséges mértékben alkalmazkodnak egymáshoz.

A partnerek száma is megfontolandó. Egy amatőr formáció esetében a kis létszám a praktikus, hiszen kevesebb ember rugalmasabban tud alkalmazkodni, könnyebben összehangolja időbeosztását, ugyanakkor már két-három-négy ember is csuda dolgokat tud művelni.

- Milyen közönségnek akarunk játszani?

Igyekezzünk megtalálni azt a közönséget, akit érdekel a produkciónk. Itt is az emberek különbözősége az alaptétel. Ha a közönséget nem a mi műsorunk csalogatta oda (pl. rendezvényeken való közreműködés), akkor különös figyelemmel kell lennünk a műsoridő arányaira. Legyünk mértéktartóak, "ne vigyük túlzásba magunkat!"


Mivel zenéljünk? (énekhang és hangszerek)

Javaslom, hogy saját énekhangod legyen az elsődleges hangszered! Nem csak azért, mert ingyen van, hanem mert a zenei hallás fejlesztésének a legjobb módja az éneklés, és a hangot nem lehet otthon felejteni sem (de sajnos megbetegedhet).

Nem helyes az a gyakorlat, hogy egy új kotta láttán "lejátszom hangszerrel, majd rájövök, mi az", mert így nem leszünk tudatos muzsikusok, nagyon "hangszerfüggő"-vé válunk. Amikor a hangszert előveszed, akkor már tudnod kell, hogy a megtanulandó mű hogyan fog szólni.

Ha már biztos vagy az éneklésben és a kottában is jól eligazodsz, akkor lehet időszerű belefogni a hangszeres zenetanulásba. Ennek legbiztosabb módja a zenetanári segítség igénybevétele (akár zeneiskolában, akár magánúton), de ha neked ez valamiért nem tetszik (pl. nem mered vállalni az ezzel járó rendszeres kötöttségeket), akkor javaslom neked a következőket:

Szerezz be egy gitárt (nem olcsó mulatság, de talán még elérhető), egy furulyát (pontosabban blockflötét), esetleg egy pánsípot is (ez egy kis ügyességgel házilag is elkészíthető). Tanulmányozd át füzetünk ide vonatkozó fejezeteit, majd kezdjél el gyakorolni. Aránylag rövid idő alatt eljuthatsz odáig, hogy saját éneked gitárral kísérhesd, furulyával népdalokat játszhass, blockflötére termett eredeti műveket ill. átiratokat adj elő egyedül vagy partnerekkel, alkalmi társas éneklésekben vegyél részt gitárral vagy furulyával. Ha a kedved és a körülmények úgy hozzák, a zenei alkotómunka műhelymunkáiba is belekontárkodhatsz a szó nemes értelmében.


Tanácsok hangszer-beszerzéshez

Gitár

Lehetőleg klasszikus dobgitárt vegyél, ugyanis ez a leguniverzálisabb gitár. A gitárjáték tanulására éppúgy megfelel, mint klasszikus gitárdarabok vagy gitár-átiratok előadására, énekkíséretre népzenei vagy popzenei előadásokban, közös éneklés kíséretére rendezvényeken, táborokban, régi kamarazenei művekben a lant vagy a csembaló helyettesítésére, továbbá a jazz és a kortárs zene bizonyos területein is használható.

A gitár kiválasztásakor figyelni kell néhány apróságra. (Nem árt tapasztaltabb zenész segítségét is igénybe venni.)

Hangoljuk fel a gitárt, és hallgassuk meg sorba az összes húron képezhető összes hangot! Közben figyeljünk arra, hogy a hangok nem zörögnek-e. Azt is ellenőrizzük, hogy az érintők (bundok) elhelyezésében nincs-e észrevehető mértékű hiba. (Ezt a 7. és a 12. érintőnél lehet a legegyszerűbben ellenőrizni, de jó fül mindenképpen kell hozzá.) A gitárhang jóságának megítéléséhez nagyobb tapasztalat kell, és több gitár hangjának összehasonlítása is csak akkor mérvadó, ha egyforma minőségű húrok vannak rajtuk. Ha szándékunkban áll állva is gitározni, akkor ne felejtsük el vásárláskor megnézni, hogy a vállpánt rögzítésére szolgáló gomb megvan-e, ugyanis egy klasszikus gitáron ez nem kötelező tartozék.

A gitár használatba vételekor nézd meg, hogy a húrtartó láb bevágásában fekvő alátámasztó pálcikának nincs-e éles széle, amely a műanyag húrokat elvághatja. Ha van, akkor szedd le a húrokat, és az élt egy csiszolópapírral tompítsd le (vigyázva, hogy a lakkozást ne karcold össze)! A húrok visszarakásakor nem árt egy pár mm-rel odébb kötözni őket, hogy az érintőknél megkopott részek ne kerüljenek ismét az érintők fölé. A "D" húr esetében még arra is rákényszerülhetünk, hogy az egyik végén agyonkoptatott húrt megfordítjuk, és többszöri odébbkötözéssel a másik végén is agyonkoptatjuk.

Blockflöte, pánsíp

Ezeknél a hangszereknél az abszolút hangmagasságot és a relatív hangtisztaságot kell ellenőrizni. Az előbbit hangvilla segítségével tehetjük meg, a hangszeren képzett "a" hangot kell összehasonlítani a hangvilla hangjával. Az utóbbihoz végig kell skálázni a hangszer összes hangján, és figyelni kell, hogy tisztán szól-e. Ennek megítéléséhez jó hallásra van szükség.

Blockflöte vásárlásánál tisztában kell lennünk azzal, hogy forgalomban vannak "német" és "barokk" fogásrendszerű hangszerek. A két rendszer mindössze hat hang fogásában tér el egymástól, de ez is elég ahhoz, hogy hibásnak minősítsünk egy tökéletes hangszert, ha nem ismerjük fel, hogy milyen rendszerű. A fogásrendszer ránézésre is könnyen megállapítható, ugyanis a német rendszerű hangszereken alulról a harmadik lyuk kisebb a negyediknél, míg a barokk fogásúakon ez fordítva van.

Pánsípnál ki kell próbálni, hogy az összes hang egészséges színezettel megszólaltatható-e, és egyik hang sem magasabb-e a kelleténél. (Ha valamelyik hang egy kicsit mély, az viszonylag egyszerűen kijavítható.)


Folytatás (Elmélet)
Kabóca 1. füzet - tartalom