ARNOLD WESKER

SHYLOCK


Színmű két felvonásban

Fordította: Fábri Péter, 1995 [1]

Copyright: Ian Amos, Duncan Heath Associates, 162-170 Wardour Street,
London W1V 3AT, Great Britain

Ez a darabnak az 1989-es London Workshop-produkció nyomán készült, kilencedik
változata, amely különbözik az 1976-os stockholmi világpremieren bemutatott változattól,
a Broadway-n 1977-ben bemutatott angol nyelvű változattól és a
Birminghamben 1978-ban bemutatott, tovább javított változattól.

A SHYLOCK Londonban először felolvasószínházi keretek között került színre,
1989. október 16 és 22 között, nyolc alkalommal, a Riverside Studios-ban,
a szerző rendezésében.

SZEREPLŐK:

SHYLOCK KOLNER, velencei zsidó
JESSICA, a lánya
RIVKA, a nővére
TUBAL DI PONTI, az üzlettársa
ANTONIO QUERINI, velencei kalmár
BASSANIO VISCONTI, a keresztfia
LORENZO PISANI, Bassanio barátja
GRAZIANO SANUDO, Antonio segédje
PORTIA CONTARINI, velencei örökösnő
NERISSA, a szobalánya
RODERIGUES DA CUNHA,építész
SOLOMON USQUE, drámaíró
REBECCA DA MENDES, egy portugál bankár lánya
MOSES DA CASTELAZZO, arcképfestő
GIROLAMO PRIULI, velencei dózse
SZOBALÁNY Shylock házában[*]
Patríciusok és mások a rendezőre bízva



ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Velence, 1563. A Ghetto Nuovo, Shylock dolgozószobája. Zsúfolva könyvekkel és kéziratokkal. Shylock, az "uzsorás", barátjával, Antonióval, a kalmárral, könyveit katalogizálja ráérősen. Antonio az asztalnál ír, miközben Shylock olvassa a könyvek címeit és a polcra helyezi a könyveket. Régi és öreg barátok: hatvanas éveik közepén járnak.

SHYLOCK
(olvas) "Megzavart lelkek kalauza". Szerző: Majmonidész. Ram-bam[3], más néven a Nagy Sas. Kairó. Tizenkettedik század. (Antonio ír) Héber-héber szótár. Szerző, R. David Kimhi. Anglia. Tizenkettedik század. Nem túl gyors neked, Antonio?

ANTONIO
Nem a legelegánsabb kézirat, de gyors, az vagyok.

SHYLOCK
Én pedig türelmetlen vagyok. Tudom. De itt az utolsó kézirat és akkor hozzáláthatunk a nyomtatott könyveim katalogizálásához. Micsoda kincseket látsz majd, bele fogsz borzongani! Brrrr! Bele fogsz - alig várom... csak még egy -

ANTONIO
Panaszkodtam?

SHYLOCK
És akkor pihenünk egyet. Megígérem. Kihozom a legjobb boraimat, nagy hűhót csapunk, és - az utolsó. Ígérem. Ígérem.

ANTONIO
Shylock! Nézz ide. Várok.

SHYLOCK
Egy szent a barátom.

ANTONIO
És a szegény szenté?

SHYLOCK
Egy nagyra nőtt kisiskolás. Tudom! Rossz üzletet csináltál. De -

ANTONIO
Én várok, Shylock.

SHYLOCK
Közjegyzői okirat. Törvényes. Angol-zsidó szerződés. Tizenkettedik század. Szerző - olvashatatlan név. Valószínűleg maga az üzletember írta le. (Vizsgálgatja) Micsoda mesterműve a talmudista törvénytudásnak! Szeretem ezeket a régieket, az eszüket, az okirataikat, a sokoldalú tehetségüket. Fogd meg! Érzed?

ANTONIO
A múlt.

SHYLOCK
Pontosan!

ANTONIO
És mind elmúlt.

SHYLOCK
Antonio! Szomorúnak látszol.

ANTONIO
Szomorúnak?

SHYLOCK
Túlhajszoltalak. Itt van. Igyál. Miért kéne várnunk vele, míg befejezzük? (Bort kínál) Igyál. Ma különleges nap van. (Csöndben isznak)

ANTONIO
Mennyi könyv.

SHYLOCK
És mindet rejtegettem tíz éven át. Tudod, mi az egy gyűjtőnek? Tíz év? He! A dolgok rendje! "A Talmud és a többi zsidó könyv? Blaszfémia!" Azt mondták. "Elégetni!" És ott égtek Rómában a Campo di Fiorin, 1553 szeptember kilencedikén. A könyvégetés napja. Kivéve az én könyveimet, mert azokat elrejtettem, mindet, még a világiakat is. Amikor rájuk jön a láz, jobb nem bízni az "Úristen lovagjaiban". Tanulni? Soha! Éppen ez az, amit igazán gyűlöltek, nem a zsidók könyveit - az emberek könyveit. Úgy mondom: EMBEREK! A bosszúvágy, az, mert a könyvekből kitetszett a locska elméjük. És azt hiszed, ma már vége? Idenézz! (Kinyomja a könyvespolc egyik titkos rekeszét) A Szent Könyvek. A többit visszahozhatom, de a Talmud ma is tilos. És nekem megvannak, a legnagyobbak vannak meg, a Bomberg-féle kiadása, és mind. Hát nem gyönyörűek?

ANTONIO
Nagyon szépek.

SHYLOCK
(más könyvekre utalva) Az egész világon vásárolják őket a barátaim. Mások zsenijét gyűjtögetem. Ez a bűnöm. A szenvedélyem. Semmit se becsülök többre, kivéve a lányomat. Úgyhogy - igyunk! Ma különleges nap van. Idenézz! Ajándék, hogy fölvidítsalak. Az egyik legértékesebb kéziratom, egy tizenharmadik századi erkölcstan, szerzője Corbeil Izsák, kiegészítve diákjai által. Én is csináltam valaha, tanulás közben odafirkáltam a margóra a gondolataimat. Mindannyian csináltuk. Csípős volt az elménk, igen mélynek gondoltuk magunkat, megjegyzéseket tettünk az élet értelméről, a törvények hasznáról és káráról, kínálgattuk a próféták szövegének jelentését taglaló nagy tudósok szövegértelmezésének értelmezését. "Vajon Dániel próféciái a történelmi eseményekre vonatkoztak-é, avagy a messiási időkre, avagy egyikre sem? Halhatatlan-é a lélek? Szabad-e avagy tilos sábeszkor gondolába ülni?" A pénzkölcsönzés sosem töltötte ki az időnket, a Gettó mindig hemzsegett a vitáktól - he! Imádom! (Szünet) Nnna. Kifárasztottalak.

ANTONIO
Biztosítalak -

SHYLOCK
Akkor elrontottam a hangulatodat.

ANTONIO
Azt sem. De -

SHYLOCK
De mi? Akkor mit de?

ANTONIO
Azok a könyvek. Nézd meg őket. Mind arra emlékeztetnek, hogy ki vagyok és hogy mit is cselekedtem eddig. Semmit! Egy kalmár! Megveszem ezt itt, eladom azt ott. Felvásárló és eladó vagyok. Tudod, alig látom, amivel foglalkozom. Van egy irodám, egy szoba főkönyvekkel és egy asztallal, én meg ott ülök mögötte és várom, hogy belépjen valaki és megkérdezze, van-e spanyol gyapjúm, angol szövetem, szír vásznam, krétai borom. Azt felelem, igen, egy héten vagy egy hónapon belül meg kell érkeznie a hajómnak, följegyzem, valaki más pedig elmegy a kikötőbe, átveszi a gabonát, kiszállítja a megadott címre, én pedig nem látok belőle semmit. Sem Angliába nem utazom el megnézni a szövetet, sem Szíriába a vásznat, sem Korfura, hogy lássam, hogy az olajbogyót tisztán csomagolták-e, sem hogy egy kis időt lopjak magamnak ezeken a helyeken. Eddig ez sose bántott, az utazási vágynak ez a hiánya. Míg csak meg nem ismertelek, öreg zsidó -

SHYLOCK
Akkor, öreg barátom, még nem is olyan öreg, éppen csak ötven fölött -

ANTONIO
- és magukkal ragadtak a - a szenvedélyeid, a gyűjteményed, a - a bűneid!

SHYLOCK
Most panaszkodik vagy hálálkodik?

ANTONIO
Megmérgeztél, öreg Shylock, nyugtalansággal és elégedetlenséggel, és hozzá ennyire későn.

SHYLOCK
Panaszkodik.

ANTONIO
Ügyvéd, orvos, diplomata, tanár - bármi, csak nem kalmár. Annyira szégyellem magam. Az én foglalatosságaimban nincsen semmi édesség. Az első üzlet izgalma után, az első büszke érzés után, amikor a bal kezemmel kifizetek ezer, a jobbal meg átveszek ezerötszáz dukátot - ez nem egy mesterség. Csak egy iroda és néhány főkönyv. Olyan örömtelen dolog alkudozni. Úgy belefáradtam a kalmárkodásba.

 

MÁSODIK JELENET

Belmont, Portia birtoka Velence közelében. A birtok igen elhanyagolt állapotban van. Portia és szolgálólánya, Nerissa, mindkettő egyszerű, tartós anyagból készült ruhában, éppen most érkeztek és látják a sivár állapotokat.

PORTIA
Döntöttem! Vége a Contarini család spekulációinak. A Bejrútban és Famagusztában nevünkön elraktározott árukat olcsón eladjuk, hogy csökkentsük a veszteségeinket. Összeszedek, amennyit tudok a krétai, korfui és dalmát városokban található ingatlanaink eladásából, mert ezek túl messze vannak Velencétől és nem érik meg a vesződést, de -

NERISSA
- de a földművelés, úrnőm, mit tud az én úrnőm, Portia a földművelésről?

PORTIA
Úrnőd, Portia, tanulni fog, Nerissa. Az éhínség kegyetlen és gyakori vendég. Föl kell javítanunk a földet. Azonkívül a kereskedelmi utakért folytatott verseny az én ízlésem szerint túlságosan fondorlatos egy feladat, és -

NERISSA
- és az Adrián kalózok hajóznak, ezt mind tudjuk, úrnőm, és ez elbátortalanítja a matrózainkat, de -

PORTIA
Antwerpen! Sevilla! London! Túl messze vannak!

NERISSA
- de odahagyni a várost?

PORTIA
Én szeretem a városomat, Nerissa, de rossz híreket hallok. A faanyag hiánycikk lett, a Velencében bejegyzett hajók száma zuhan. Ezek jelek, édesem, rossz jelek. Isten veled, Velence, ki a földekre, a birtokaimra Treviso és Vicenza közelébe, és ide, Belmontba. Gabonatermelők leszünk és állattenyésztők. Nyájak! Öntözés! Ezekbe fektetjük a vagyonunkat.

NERISSA
Már ha sikerül pénzzé tenni.

PORTIA
A föld! Döntöttem. (Szünet) Te jó Isten! (Körülnéz) Micsoda romhalmazt csinált az apám a gyerekkoromból! (Szünet) Ez az a szoba?

NERISSA
Ahová tizenegykor süt be a nap. Ez az.

PORTIA
És itt kell megtalálnunk a ládikákat?

NERISSA
(keresgél) Valahol itt, ebben a rendetlenségben. Az apja rejtvénye a férjválasztáshoz. Egy arany, egy ezüst, egy ólom. (Megtalálja őket egy poros sarokban) Megvan! (Olvassa) "Választásáról ismered fel őt."

PORTIA
Micsoda egy örökség! Tíz rombadőlt birtok, meg egy bolond bölcselkedő szeszély, hogy egy idióta legyen a férjem. Ó, apám, apám, apám! Mire gondoltál? Hallgass meg ott fönt. Tisztelni fogom egyetlen kívánságodat: akit a ládika választ, ahhoz megyek. De az emberismereted szabályait el fogom felejteni és rendberakom itt ezeket a romokat. Ezen a világon a kézzelfogható dolgok számítanak. Nincs lélek munka nélkül, és én, apám, dolgozni fogok, hallod?

Járkálni kezd a szobában, leszaggatja a cafatokban lógó függönyöket, lábukra állítja a bútorokat, fölszedi a szétszórt könyveket, talán ledörzsöli egy váza piszkos felületét, míg meg nem látjuk rajta a domborművet; egyre mozog, mozog

NERISSA
Milyen boldog lenne az édesanyja, ha élne, hogy végre lehet itt dolgozni is.

PORTIA
Talán ez az én igazi örökségem, Nerissa az apám és egy parasztasszony házassága. Az erőm az övé.

NERISSA
De mennyi erő, úrnőm.

PORTIA
Mind tartalékban várta a szegény öreg halálát.

NERISSA
Legyen igazságos. Nem ígérte oda magát hétéves korában, ahogy az én apám tette velem. Nevelőket fogadott magának.

PORTIA
Hála értük az égnek.

NERISSA
Különös társaság volt, mindig úgy láttam. Az Isten szerelmére, miért akart héberül megtanulni, úrnőm?

PORTIA
Hogy azon a nyelven olvassam a próféták szavait, amelyen elhangzottak, mi másért? A szavak értelme megváltozik, mikor más nyelvre fordítják le őket. Ó! Azok a ládikák! Azok a hülye ládikák! Vidd, ne is lássam őket. Nagyon szerettem az apámat, de érzem, azok a ládikák éppúgy tönkretesznek majd engem, ahogy a többi őrültségei tönkretették anyámat.

NERISSA
Mennyi erő van magában, úrnőm, belefáradok, ahogy nézem.

PORTIA
Neked is szükséged lesz rá, Nerissa, elvárom tőled. Nem csak a segítőtársam vagy, de a barátom is, én majd taníttatlak és megvédelek a rossz házasságtól.

NERISSA
Ha ugyan saját magát meg tudja védeni tőle.

PORTIA
Igaz! Istenem, és miféle kérők jelezték már a jövetelüket! Szerinted mi olyan érdekes bennem?

NERISSA
A vagyon, úrnőm, a vagyon, a vagyon, a vagyon.

PORTIA
De az én vagyonom csak lehetőség, még nem létezik.

NERISSA
A neve?

PORTIA
Fényes név, de kissé molyrágta már.

NERISSA
A szépsége.

PORTIA
Ne hízelegj. Nem tűröm. A szépségem, hát - van, igen, de nem több, mint sok más velencei asszonyé.

NERISSA
Akkor miért? Mondja meg maga.

PORTIA
Azt hiszem, tudom, de nem vagyok benne biztos. Egyszerűen - van vér a pucámban. Érzem, érzem - érzem, én vagyok az újfajta nő, ők pedig nem ismernek! Az Egyház századokon át kényelemben tartott és kényelmi célból, főzni a férjnek és megfőzni őt türelmesen. És most - Portia elvesztette a türelmét. Igen, tud fonni, szőni, varrni. Adj neki húst és bort - tudja tálalni őket. Adj neki lent és gyapjút - ruhát készít belőle. Csakhogy - Portia olvas! Platónt és Arisztotelészt, Ovidiust és Catullust, és mindet eredetiben! Latinul, görögül és héberül -

NERISSA
Egy kicsit!

PORTIA
Olvasott történelemről és politikáról, tanult logikát, matematikát, bámulta a csillagokat, térképeket vizsgált, beszélgetett szabad szellemekkel a lélek mibenlétéről, a vallásszabadság hatásairól, magának Istennek létéről vagy nem-létéről!

NERISSA
Hé! Az esze már alig győzi utolérni a szavait!

PORTIA
Megfigyelt, ítélt, szervezett és - kisurrant a konyhából. A tudás talán megfosztotta édes ártatlanságától, de - a kandalló mellett most nélküle ring a hintaszék, és hogy mit tesz majd, még nem tudja senki. Portia az új nő, Nerissa. Anglia trónján most egy asszony ül. Bármi megtörténhet és ők azért jönnek, hogy megfejtsék a rejtélyt.

 

HARMADIK JELENET

Shylock dolgozószobája. Shylock és Antonio ittak

SHYLOCK
Azért kínáltalak borral, hogy fölvidítsalak! Engem elszomorított!

ANTONIO
A munka kész. Boldognak kéne lenned! Alig érzem a kezem, de sebaj. Nézd, rend van! Helyre raktuk és katalogizáltuk itt ezt a sok tudást. Megmenthetnéd vele az egész világot.

SHYLOCK
Mikor afelől sem vagyok biztos, hogy magamat meg tudom-e menteni? Micsoda gondolat! Még a bölcsek sem, tudtak volt légyen bármilyen sokat, tudták magukat megmenteni. Itt van, olvasd el ezt az elégiát a blois-i mártírokról a joigny-i Jom Tov rabbitól. Micsoda szeretetreméltó öreg lehetett. Egyszer megkérdezték tőle, szabad-e sábeszkor fűteni. Azt felelte: "Azokkal legyen egy a sorsom, akiknek meleg a szívük, ne azokkal, akiké szigorú!" Szegény bölcs. Mind szegény bölcsek voltak. Folyton meghívták őket iskolát alapítani ide vagy oda, és sosem tudták, nem egy vérfürdőre érkeznek-e. A roueni vérfürdőből a londoni vérfürdőbe menekültek; a londoniból a yorkiba, a yorki vérfürdőből pedig nem menekült meg senki! (Szünet) Nem volt valami biztonságos dolog az utazás azokban az időkben!

ANTONIO
Hívő vagy, Shylock?

SHYLOCK
Micsoda kérdés. Ennyire berúgtál?

ANTONIO
Hívő vagy, minden szabadgondolkodásod ellenére, te hiszel Istenben. Én pedig szeretlek és irigyellek érte.

SHYLOCK
Hű de berúgtál. Hívő! Ez egyszerűen a zsidóság létállapota, együtt jár vele, mint a kamaszkorral a pattanások. Közülünk még azok is, akik nem hisznek Istenben, erősen gyanakodnak, hogy ő hisz bennünk. Hallgass ide, elmondom, hogy történt ez. He! A dolgok rendje! Ez igen! Képzeld el ezt a sémita törzset a sivatagban. Pogányok, vadak, de nagyszerűek. Szkeptikus fajta, csak önmagukban hisznek. Tele vannak szeretettel, de követelődzőek. Folyton vitatkoznak és kérdeznek. Ki tudna uralkodni rajtuk? Egyik vezetőt a másik után buktatták meg, de hát egy olyan törzset, ahol minden családfő egyben főnök is, ki tarthat össze sokáig? Mígnem egy nap született egy Ábrahám nevű fiú és fölnőtt és nagyon, de nagyon alaposan megismerte az atyafiait. "Én tudom, hogy kell féken tartani ezt az arrogáns, anarchista pogány hordát" - mondta magában. És az egyetlen Istenről beszélt nekik. Láthatatlan! Egy szellem! Ez tetszett nekik, a hébereknek, az absztrakció volt a vesszőparipájuk. Egy láthatatlan Isten! He! Ez igen! Micsoda ihlet. De ez még nem volt minden. Ábrahám igazi államférfi volt, igazi zseni, és azt mondta ennek a robbanékony elmékből és hiú lelkekből álló törzsnek: "Nézzétek! Egy láthatatlan Isten! A Világegyetem Istene! Minden emberé! és -" várj, most jön a lényeg, "- és minden népek közül ti vagytok az ő választottjai!" Ellenállhatatlan! Egy pillanat alatt megnyugodtak. Le voltak nyűgözve. "Ó! Ó! Választottak? Igazán? Mi? Mire?" "Hogy tanúskodjatok mindarról, ami a Teremtésben szép és igaz. Szolgálat, nem előjog!" "Ó de szép! Választottak vagyunk, hogy tanúskodjunk! Micsoda tisztesség! Ssss... Ne ilyen hangosan! Egy kis méltóságot! Ábrahám beszél. Tiszteletet! Hallgassátok. Rendet!" Ez hatott! Ők megkapták Istent, Ábrahám meg őket. Csakhogy - mostantól el voltak átkozva. Mert ettől a naptól fogva olyan nemzetté kellett válniuk, amely jobb minden más nemzetnél, és a szerencsétleneket az összes többi nép elviselhetetlennek találta - nem akartak együtt élni velük. Mit tehetek? Kiválasztott vagyok. Hívőnek kell lennem.

ANTONIO
Egyre jobban szeretlek, Shylock. Már nem is tudnék többé a józanságod nélkül élni. El vagyok kényeztetve, én is kiválasztott vagyok.

SHYLOCK
De még mindig szomorú vagy. Látom. Egy picurkát sem javítottam a kedélyeden.

ANTONIO
Én nem vagyok hívő. Kaptam ma egy levelet, egy régi barátom írta, a milánói Andalso Visconti. Gazdag kereskedő, fiatal koromban nagyon szerettem. De azóta elfeledkeztem róla. És ebben a levélben a szerencsétlenségéről ír, arról, hogy különös és átkos események folytán hogyan ment teljesen tönkre, de olyan ömlengően és érzelgősen ír, annyit emlegeti a régi időket, hogy az egészből nem értek egy szót sem. És a végén figyelmembe ajánlja egyetlen fiát, Bassaniót, aki, úgy tűnik, a keresztfiam. És én róla is megfeledkeztem. Szegény fiú. Valószínűleg igen jóravaló fiatal nemes. Az apja, ha jól emlékszem, Velencében született, ha jól emlékszem, patríciuscsaládból. De nem, valószínűleg inkább afféle páváskodó aranyifjú. Eljön hozzám és azt reméli, van nálam valami keresnivalója, vagyis hogy kap majd tőlem egy kis kereskednivalót, vagy hogy itt tartom, mint a segédemet, bölcsességre okítom majd, vagy valami ilyesmi. (Szünet) Nesze, Bassanio, itt van egy kis bölcsesség, itt a zsebemben. (Szünet, színlelt fennhéjázással) Mostantól fogva bölcs leszek! (Szünet, majd, mintha kutyát csalogatna) Nesze, bölcsesség, nesze fiam. Ül. Coki. Csönd. Nesze, Bassanio, itt a bölcsesség. (Szünet) Nem akarok bölcs lenni, a kereskedelemről csevegni. Látni sem akarom. Istentelen fickó! Az vagyok, nem, egy istentelen fickó? Bár ne lennének keresztfiaim. Nem az a fajta vagyok. Egy kereskedő agglegény. Másrészt ez talán éppen az a fajta.

SHYLOCK
Mikorra várod?

ANTONIO
Ó, hát holnapra, vagy holnaputánra, vagy a jövő hétre? Nem emlékszem, mikorra. Bassanio! Pfuj. (Kiabál) Bassanio, én nem vagyok vallásos!

SHYLOCK
Antonio, barátom, késő van. Tíz perc múlva becsukják a Gettó kapuit és minden igaz kereszténynek kívül a helye.

ANTONIO
(még mindig kiabál) Lehet, hogy a keresztapád vagyok, Bassanio, de hívő az nem vagyok.

SHYLOCK
Van egy javaslatom.

ANTONIO
Bassanio, Bassanio!

SHYLOCK
Maradj itt éjszakára.

ANTONIO
Maradjak itt éjszakára?

SHYLOCK
Ugyan tilos, de pénzzel -

ANTONIO
És mi lesz Bassanióval, aki a bölcsességhez vezető utat keresi?

SHYLOCK
Reggel üzenünk, hol találnak. Maradj itt. Ismered a házam, csupa élet, folyton jönnek-mennek nálam az emberek. A lányom, Jessica majd a gondodat viseli - persze csak ha méltóztatik megszólalni.

ANTONIO
Nagyon gőgös ez a te Jessicád.

SHYLOCK
És szabados és durcás, de - okosabb, mint az apja, ez a műveletlen öregember. Megkapta mindazokat a tanítókat, akiket én nem kaphattam meg. De nemsokára lesz egy saját tanítóm.

ANTONIO
(mintegy kihirdeti) A hírneves Abtalion da Modena!

SHYLOCK
Az én saját tudósom.

ANTONIO
Aki bármelyik nap betoppanhat, amint arról folyamatosan biztosít minket.

SHYLOCK
Bármelyik nap.

ANTONIO
(még mindig fanfározva) Lisszabonból Jeruzsálembe vezető saját, különbejáratú zarándokútján, melyet saját, különbejáratú tanítványa, Shylock Kolner finanszíroz, cserébe a mester saját, különbejáratú bölcsességéért. (Mintha kutyát csalogatna) Nesze, bölcsesség, nesze fiam!

SHYLOCK
Maradj itt! Tudod, hogy a Gettó folyton tele van vendégekkel. Reggel Solomon Usque, az író érkezik a portugál bankár, Mendes lányával, délután pedig elmegyünk a zsinagógába és meghallgatjuk egy híres firenzei rabbi prédikációját, amely a Talmud tisztálkodási parancsainak jelentőségéről szól, különös tekintettel Arisztotelészre! Maradj itt. Ott lesz az egész velencei értelmiség, mindig eljönnek az ünnepeinkre, zenét hallgatni. Nagyon egzotikusak vagyunk. Mindig elbűvöljük őket, jöjjünk bár Angliából, ahonnan elűztek, vagy Spanyolországból, ahol megégettek minket. Maradj itt. (Szünet) Alszik. Akkor kénytelen lesz maradni. (Megfogja a félálomba merült Antonio karját, és a hálószoba felé cipeli) És ha a kapuőrök emlékeznek rád és idejönnek szaglászni, ne félj, majd én jól tartom őket. Nagyon jól. Remekül.

 

NEGYEDIK JELENET

Shylock nappalija. Másnap reggel. Nagy a nyüzsgés. Jessica, Shylock öreg nővérének, Rivkának és egy Szobalány-nak a segítségével felügyeli az egész jövés-menést, az ebédre való készülődést. Tubal, Shylock üzlettársa számlákat böngész

JESSICA
Hatan leszünk ebédre. Tegnap nyolcan voltunk, azelőtt heten, holnap nyilván megint többen leszünk. És ő? Fölkelt már? Még csak föl se kelt. Tizenegy óra, és még alszik.

RIVKA
A tegnapi nap különleges nap volt neki, Jessica. A könyvek, emlékezz csak, előjöhettek a rejtekhelyükről.

JESSICA
Leporolta a poros könyveit! Az ég óvjon tőle, Rivka néni, megint azokat a könyveket kell bújnom. Amióta az eszemet tudom, nem emlékszem másra, mint erre a tébolyra, erre a könyvek iránti beteges sóvárgásra. És tizenöt éves koromban hálát adtam az Úrnak, hogy el kellett őket rejteni.

RIVKA
Bűnös dolog ezt mondanod, húgom. Apád szégyellné, hogyha hallaná, hogy így beszélsz.

JESSICA
Apám egy sznob entellektüel. Minden átutazó tudósnak vagy rabbinak, vagy híres orvosnak az ő asztalánál kell ebédelnie. Mások az uralkodói jelvények előtt esnek hasra, ő a tudományos fokozatok előtt. És hamarosan itt lesz az ő saját különbejáratú tudósa és itt marad, itt marad, itt marad, itt marad -

RIVKA
Ha megjön Abtalion da Modena -

JESSICA
"Ha megjön Abtalion da Modena! Várj csak, amíg megjön Abtalion da Modena!" Apám úgy hirdeti az eljövetelét, mint mások a Messiásét!

RIVKA
Ez méltatlan hozzád, Jessica. A tudományt tisztelni kell.

JESSICA
Ó, én tisztelem a tudományt, de hát a könyvek borítóján kívül is van egy világ, nem? Az emberek nem viselkednek mindig úgy, ahogyan a filozófusok várják, vagy igen? Olyan hangosan szólnak a fülemben a bölcsek mondásai és intelmei, hogy már alig hallom tőlük a zenét, amiért pedig mindenek fölött rajongok.

TUBAL
Jessica, a te apád különleges ember. Őt az eszmék lelkesítik. "Tartsatok mozgásban" - kiabálja - "ne hagyjátok, hogy elnyeljen a sötét, ez az egyetlen reményem." Egy ember, aki nem fél megváltoztatni a véleményét. Ritka az ilyen. Bárcsak énbennem is lenne ennyi bátorság.

JESSICA
De az a hencegés, ami ezzel jár, Tubal bácsi. Milyen kegyetlenül lekicsinyli az apám mindazokat, akiknek nem jut eszébe egy név, egy dátum, egy esemény, egy érv. "Az algoritmusok! A dolgok rendje!" Na, hát én nem hiszek a dolgok rendjében, szerintem csak káosz van és nyomorúság és -

RIVKA
Ez szemérmetlenség!

JESSICA
Nem vagyok olyan nagyratörő. Egy kis szerény kedvességet, bármi áron.

RIVKA
Bármilyen áron?

JESSICA
Majdnem bármilyen áron. Nincs más választásunk. A világ tele van őrültekkel. És mind könyveket ír! Emberek, akik tűzbe jönnek ettől az ábrándtól, ettől a szenvedélytől. Tele a fejük dogmákkal arról, hogy másoknak hogyan kéne élniük, erkölcstanokat alkotnak nekünk, meghúzzák az örömeink, a vágyaink, a képességeink, a fájdalmaink határát. Kinek a parancsára? Milyen jogon? Apám feje is tele van velük, engem pedig nyomasztanak és úgy érzem, elegem van belőlük. (Kimegy)

RIVKA
Túloz. Az öcsém nem egy tirannus.

TUBAL
Persze, hogy nem. Amikor túl vannak egy-egy veszekedésen, Shylock nem csinál belőle nagy ügyet. De attól tartok, a lánya zavarodottságát összetéveszti az eredetiséggel.

RIVKA
Be akarta bizonyítani, hogy a lányok is elérhetik a fiúk szellemi színvonalát.

TUBAL
Ezt mindig önfejűségnek tartottam. De hát az ember nem tud a szülőkkel vitatkozni a gyerekeikről, mert még a végén megsérti a legdédelgetettebb reményeiket.

Egy fiatalember, Roderigues da Cunha, siet be. Összetekert tervrajzokat hoz

RODERIGUES
Shylock! Shylock! Az új zsinagóga tervei! Shylock nincs itt?

RIVKA
Még alszik.

RODERIGUES
Még alszik. Tizenegyre beszéltük meg.

TUBAL
Mi is. "A számlák" - azt kiabálta -, "nincsenek rendben a számlák!"

RODERIGUES
"A tervek" - azt kiabálta -, "a tervek! Azt akarod, hogy támogassam az új zsinagóga építését? Előbb hadd lássam a terveket." Így aztán egész éjszaka a terveket másoltam, ő meg alszik!

RIVKA
Menj ki a konyhába, Roderigues, ott van Jessica.

RODERIGUES
Egész éjszaka!

RIVKA
Nyugodj meg -

RODERIGUES
Na jó, nem egész éjszaka.

RIVKA
- egyél egy kis tízórait, de ne panaszkodj neki, mert egy kissé - morcos. Hamarosan jön az öcsém.

Roderiguesnek majdnem sikerül is kimennie, de visszasodorja őt a szobába a beviharzó Jessica

JESSICA
Ti tudtátok, hogy most érkeznek?

RIVKA
Kik, édesem, kicsodák?

JESSICA
Solomon Usque és Rebecca Da Mendes.

TUBAL
De hát ez megtiszteltetés, Jessica.

JESSICA
Megtiszteltetés nektek, munka nekem, a Gettó pedig túl lesz zsúfolva. Velence egyszer csak megtelik portugál anuszimokkal.

RIVKA
Az Inkvizíció elől menekülnek, gyermekem, miről beszélsz?

JESSICA
Szeretettel látjuk őket, de nekem senki se szól, senki.

Belép Solomon Usque és Rebecca Da Mendes

USQUE
Solomon Usque, lisszaboni drámaíró, más néven Duarte de Pinel. Engedjék meg, hogy bemutassam önöknek Signora Rebecca Da Mendest, a néhai Francisco Mendes, lisszaboni bankár lányát. Áldás, béke a házára, Signor Shylock.

TUBAL
Mindkettejüket ismerjük és szeretettel látjuk, de nem én vagyok Shylock. Tubal Di Ponti, a barátja és üzlettársa. Meg vagyok tisztelve.

REBECCA
Mindig másnak köszön, mint akinek kéne -

USQUE
- más ajtón nyitok be, mint ahol kéne -

REBECCA
- más pohárból iszik, mint amelyikből kéne.

USQUE
Amikor a művészek megpróbálnak elegánsan viselkedni, végül mindig nevetségessé válnak. Kérem, mikor fog Shylock barátunk megjelenni?

Megjelenik Shylock, Antonio kíséretében

SHYLOCK
Már meg is jelent! Shylock barátunk megjelent! Signora Mendes, Signor Usque, szégyellem, hogy senki sem várta magukat az ajtónál. Hadd mutassam be lányomat, Jessicát; nővéremet, Rivkát; jóbarátomat, Antonio Querini velencei kalmárt, aki ma reggel még nincs egészen magánál, és üzlettársamat, Tubal Di Pontit. Ó igen, és Roderigues - ööö -

RODERIGUES
- da Cunha.

SHYLOCK
- da Cunhát. Építész. Új zsinagógát építenek a spanyol és a portugál menekülteknek. Ha valakinek, maguknak látniuk kell a terveket. Az ön apja, Signora, híres! Nagyon híres!

REBECCA
Olyan sokan vannak -

SHYLOCK
Nem, nem! Mindannyian adósai vagyunk. Páratlan ember: csupa jóindulat! Igazi államférfiú! Bármit tegyek önért, az mind semmi az ő tetteihez képest. Semmi.

JESSICA
Utána kell néznem az ebédnek. Bocsássanak meg.

RODERIGUES
Veled tartok. Bocsássanak meg, szomjan halok.

SHYLOCK
Szomjan hal! Jaj, Istenem. Én meg csak itt állok. Jessica, a limonádét.

JESSICA
(kifelé) Ott van az asztalon, apám.

SHYLOCK
Mindjárt, kedves Roderigues, mindjárt a rendelkezésére állok.

RODERIGUES
(kifelé) Gyönyörű! Gyönyörű tervek!

Kimennek. Shylock italt tölt, és odaadja Rivká-nak, hogy szolgálja föl

SHYLOCK
Neki minden gyönyörű.

RIVKA
Különösen az unokahúgom.

SHYLOCK
De a lányom nem tartja gyönyörűnek. Hagyj föl a házasságközvetítéssel! Aranyos fiú, de nem ér föl hozzá. Rivka folyton közvetít. És mindig rosszul választ. A segítséged nélkül is rosszul fog dönteni a lányom, úgyhogy ne erőltesd! (A vendégeihez) Nos, milyen híreket hoztak?

USQUE
A hírek sem gyönyörűek.

SHYLOCK
Halljuk.

USQUE
Mi értelmük a részleteknek, borzalmasak és egyhangúak.

REBECCA
Segítségre van szükségünk. Erről beszéljünk.

SHYLOCK
Halljuk.

USQUE
Az elmúlt évben a coimbrai törvényszék, amelyik Portugália északi megyéiben bíráskodik, egyedül Trás-os-Montes és Beira falvaiban és városaiban harmincöt autodafét rendelt el.

REBECCA
És ehhez jönnek az anuszimok, akiket Braganza keleti megyéiben a lisszaboni és az evorai bíróságok fogtak perbe.

USQUE
Ötven embert égettek el máglyán.

REBECCA
Öregasszonyokat, fiatalembereket, a rokonainkat és barátainkat.

USQUE
Marian Fernandest, lisszaboni unokatestvéremet.

REBECCA
Maria Diezt, öreg nagynénémet Guardából.

USQUE
Sebastian Rodrigo Pintót, lamegói barátomat.

REBECCA
Diego Della Rognát, a feleségét, Isabelle Nonest, négy lányukat és két fiukat.

USQUE
Elégettek egy teljes családot.

REBECCA
Arccal egymásnak állítva.

Csönd

De vannak túlélők. Velük kell törődnünk. Signor Shylock, barátok között vagyunk?

SHYLOCK
Elválaszthatatlan barátok között.

REBECCA
Azt hallottam, maga bátor ember -

SHYLOCK
Kérem! Csak próbálkozom a lehetőségekkel, talán -

REBECCA
A következő hónapokban a portugáliai hitközségből nagyon sokan jönnek majd Ancona felé, mielőtt elutaznának Szalonikibe. Bár itt sem könnyű, de Velence a legkevésbé veszélyes hely számukra, hogy megálljanak és pihenjenek út közben. Szeretnénk, ha megszervezné az itt-tartózkodásukat, családokat találna, akiknél megszállhatnának és összegyűjtene egy pénzalapot, amiből az utazásukat támogatnák.

RIVKA
Ki más, mint az öcsém!

SHYLOCK
Ki más! Meg lennék sértve, ha bárki mást kértek volna fel. Tudták, kihez kell jönniük, igaz?

REBECCA
Igen, megmondták.

SHYLOCK
Látod, megmondták nekik, Antonio! Nevem van a hitközségben. Senkiből lettem valaki, és nevem van! Na, maradniuk kell ebédre, velünk kell enniük.

RIVKA
Hát persze, hogy maradnak és velünk ebédelnek. Azt hiszed, én nem kérném meg őket, hogy maradjanak és egyenek velünk?

SHYLOCK
Mondják, hogy maradnak, kérem, kérem, ragaszkodom hozzá.

RIVKA
Mindannyian ragaszkodunk hozzá.

SHYLOCK
Mindannyian ragaszkodunk hozzá. És meg kell engedniük, hogy megmutassam maguknak a kéziratgyűjteményemet. Jöjjenek.

USQUE
Signora Mendes a gyűjtő, én csak írok.

SHYLOCK
Rá kell beszélnie, hogy dedikálja nekem valamelyik könyvét.

USQUE
Ha. Alig játszanak tőlem valamit, nemhogy kinyomtatnának.

REBECCA
Szerencsére máshoz is ért.

USQUE
Menekültek rendkívüli és meghatalmazott önjelölt segítője vagyok.

REBECCA
Állandó elfoglaltság, de legalább olyan, ami sok utazással jár, Konstantinápolytól Londonig.

SHYLOCK
Londonig?

RIVKA
Vannak még zsidók Angliában?

REBECCA
Alig. Titokban. De oda-vissza járunk és kereskedünk.

SHYLOCK
Akkor meg kell találniuk nekem egy ritka kéziratot - a Rókamesét.

REBECCA
Mi érdekli pontosabban?

SHYLOCK
Az Exeteri Katedrális könyvtárában őriznek egy olyan példányt, amit a szerző maga írt és amelyben angliai életéről panaszkodik és arról, hogy a gazdag angliai zsidók közömbösek a szellemi és irodalmi tevékenységek iránt.

USQUE
Talán ez volt a londoni vérengzés oka.

Shylock, Rebecca és Rivka indulni készülnek

REBECCA
(Shylockhoz, miközben indulnak) Sosem fogom megérteni ezt a szokást, hogy a nyomorúságunkkal tápláljuk a humorunkat.

USQUE
(búcsúlövés. mialatt kimennek) Mi más maradt, amivel táplálhatnánk, Signora?

SHYLOCK
És a zsinagóga tervei! Egyszerűen muszáj együtt megnéznünk az új spanyol zsinagóga terveit.

Kimegy Rebeccával és Rivkával

USQUE
Ez minden nap így megy?

TUBAL
Minden nap! Fivér és nővér vetekednek egymással a vendégszeretetben, a lány pedig ellenáll. Ebben a házban soha nincs nyugalom.

ANTONIO
Amikor nem kölcsönökről tárgyal, akkor embereket küld szét a világba, hogy könyveket vegyenek neki, vagy megmutatja a Gettó látványosságait az idelátogató méltóságoknak. Csak várja ki, amíg megérkezik a saját különbejáratú tudósa, semmi másra nem marad ideje, mint okulásra és vitákra.

TUBAL
Bár idővel rá fog jönni, hogy a barátunk igen melankolikus ember, egyetért velem, Signor Antonio?

ANTONIO
Az áruraktáramban dolgozik egy fiatal ember, Graziano Sanudo, aki a fűszerimporttal foglalkozik. Na ő aztán boldog ember, őbenne semmi melankólia, és én ki nem állhatom. Nincs igazi véleménye semmiről, arra hajlik, amerre a szél fúj, siet egyetérteni azzal, aki utolsónak szólalt meg. Igazi túlélő, de nem a dacos fajtából, amelyik tiszteletre méltó, hanem a csúszómászók közül, olyan, mint a kaméleon, összevegyül mindenkivel, hogy elkerüljön minden bökést. Röhög, ha valami idióta sekélyes vicceket fingik, hízeleg a zsarnokoknak, hajlong a papok előtt, a boldogsága pedig olyan kétségbeejtően hangos, amilyennel sosem találkoztam. Adják nekem Shylock melankóliáját, uraim, és én felajánlom cserébe az emberem vigyorát.

TUBAL
De Jessicának igaza van. Shylock intelligenciája inkább betegség.

ANTONIO
Jaj! Abba a végén még belehal az ember.

USQUE
Látom, rendíthetetlen barátra lelt magában, Signor Antonio.

ANTONIO
És én őbenne. Most, uraim, bocsássanak meg nekem. Ide vártam egy fiatalembert, aki a bölcsességet keresi, és attól tartok, eltévedt.

TUBAL
Reggel első dolgunk volt üzenni az irodádba, Antonio. Jöjjön azonnal az Új Gettóba a Német Zsinagóga és a Zsidó Szegényház közé. Földszint. Ha eltéved, kérdezősködjék.

ANTONIO
Köszönöm, de fogalmam sincs, miféle lélek a fiú, együgyű-e vagy ragyogó elme. Az előbbi esetben pedig jobb, ha megyek és megkeresem. Amúgyis szükségem van egy kis levegőre. (Elmegy)

USQUE
Látom, a maguk hitközsége jól él. Építhetik a zsinagógáikat és számíthatnak keresztény barátaikra.

TUBAL
Én ugyan személyesen egyetlen kereszténytől sem függök, de hát nem lehet az ember örökké csak nyomorult. Szerződéstől szerződésig élünk, nem tudjuk, hogy öt év múlva meghosszabbítják-e, és, ha meghosszabbítják, akkor újabb öt, tíz, vagy három évre szól majd, de -

USQUE
Üzlet az üzlet.

TUBAL
Üzlet az üzlet és ezt ők is tudják, mi pedig fizetünk! Évi húszezer dukátot adóba; másik húszezret ezeknek az ocsmány falaknak a bérletére; tizenötezret a Tengerészeti Tanácsnak - Isten tudja, mire; százat a csatornák fenntartására, pedig bűzlenek! És mindennek tetejébe, háború idején még tízezret, ez pedig, minthogy a mi szeretett és igazságos köztársaságunk, úgy tűnik, folyton harcol valakivel, biztosítja, hogy ez az összeg is rendszeres járandóság legyen. Sokszor alig van néhány fillér a Gettóban. Napokon át egymástól kérünk kölcsön, míg be nem folynak az újabb bevételek. Gondolja meg, mindössze ezernégyszáz lélek. Mindössze ennyien vagyunk, bent az elnyomók között egy katlanban, ahol három kutunk van és a házaink tűzveszélyesek.

Belép Shylock

SHYLOCK
(kiabál) Roderigues! Ide, ide! Hozd be ide a terveket, itt több a fény.

Roderigues beküzdi magát az ajtón a tervek tekercseivel

Ez a bejárat? Miért ilyen egyszerű? Miért nem kovácsoltvas? Ezek spanyolok, egy nagyszerű kultúrából jönnek! Signor Usque, magának kell megnéznie a Spanyol Zsinagóga terveit.

Antonio és Bassanio lépnek be ebben a pillanatban, de megállnak és hallgatják a beszélgetést

TUBAL
(folytatja, Usquéhoz) És akkor még nem említettem a rendkívüli követeléseket a "különlegesen nehéz" napokban, sem a vissza nem térített "kölcsönöket", melyeket a kincstárnak adunk és amelyek mindössze négy százalékos hasznot hoznak. És nem kihagytam a saját közszolgáltatásaink fenntartásának és utcáink rendben tartásának a költségeit? De bizony!

RODERIGUES
És a kistisztviselők által követelt csúszópénzeket kihagyod?

TUBAL
Bizony kihagytam!

RODERIGUES
És a helyi egyház járandóságát? És a városi rendőrségét?

SHYLOCK
Bizony kihagyta! Kihagyta! De ne foglalkozzunk a politikával. A homlokzat miért ilyen unalmas? Az új pénzverde talán unalmas? Vagy a könyvtár, vagy a régiségek múzeuma? És az ablakok! Semmi fény!

RODERIGUES
Adja nekem Velence adóbevételét és én adok érte cserébe fényt.

SHYLOCK
A merészséghez nem kell pénz. Merészség kell hozzá! Vidd el őket és gondold újra. Merészebben! Légy merészebb!

ANTONIO
(végül is megszólal) Uraim, hadd mutassam be a keresztfiamat, Bassanio Viscontit.

SHYLOCK
Ahá, Antonio. Hát megtaláltad. Üdvözlöm, fiatalember, üdvözlöm. Itt marad nálunk ebédre, ugye? Ért valamicskét az építészethez? Új zsinagógát építünk, nézze. Nincs egy Palladiónk, hogy egy San Giorgo Maggiorét építsen nekünk, de a mi szerény lehetőségeinkkel...

ANTONIO
Nem hiszem, hogy Bassanio maradni akarna, de szeretnénk beszélni egymással, és ha -

SHYLOCK
Roderigues barátunk úgyis elmegy.

RODERIGUES
Hogy merészebb legyek!

TUBAL
Én pedig megmutatnám Signor Usquénak a látnivalókat.

SHYLOCK
Amikor a keresztapa és a keresztfia először találkoznak, az rendkívüli és intim pillanat. (Tubalhoz, aki Shylockkal együtt indulni készül) Tubal, meg kell nézned ezeket a terveket, mielőtt összetekerjük őket. A te pénzed is, tudod.

TUBAL
Én vak vagyok a tervrajzokra, Shylock. Semmit sem értek meg belőlük. Költsd csak el te az én pénzemet is.

Kimennek

BASSANIO
És ez egy zsidó?

ANTONIO
(rosszallóan) Ő egy zsidó.

BASSANIO
Azt hiszem, nem is tudom, mit mondjak.

ANTONIO
Eggyel sem találkozott korábban?

BASSANIO
Hallottam róluk, leírták őket, elképzeltem, de -

ANTONIO
Shylock a legjobb barátom.

BASSANIO
Akkor, uram, nyilván különleges ember.

ANTONIO
(gyanakszik és témát vált) Az apja nagyon dicséri és kér, segítsek Önnek, amiben csak tudok.

BASSANIO
Antonio, nagyuram -

ANTONIO
Nem vagyok nagyúr. Patrícius vagyok - érdektelen és a patríciusok politikája iránt közömbös, de azért csak patrícius.

BASSANIO
Nagyúr vagy patrícius - ön a keresztapám.

ANTONIO
Elfelejtettem.

BASSANIO
Érthető, érthető! Gyerekkoromban apám folyton csak magáról beszélt, az ön jóságáról, meg hogy milyen remek időket töltöttek együtt, de - semmi erőfeszítést sem tett, hogy megismertessen minket egymással. Ez keserű vitákat okozott közöttünk.

ANTONIO
Szóval remek időket töltöttünk együtt?

BASSANIO
Alig is beszélt másról. Amit ő megosztott önnel, azt én is. Ami maguk között történt, én is láttam megesni. Ha rosszat tettem mindig azt mondta, ezt nem helyeselné a keresztapád. És ahogy nőttem, és tettem, amit tettem, gondoltam, amit gondoltam, egyre azt kérdeztem magamtól - mit tenne most a jó Antonio, a bölcs Antonio most hogyan döntene?

ANTONIO
Ahá, bölcsesség! Tartottam tőle.

BASSANIO
Nyilván tapasztalta ezt önmagán is, uram, hogy valaki egyre ott ül a fejében, egy élénk kritikus, akinek a hanghordozása és egyéni szóhasználata folyton ott dolgozik az elméjében.

ANTONIO
Őt nevezik Istennek, Bassanio.

BASSANIO
Azt hiszem, gúnyolódik velem. Rosszkor jöttem? Talán egyáltalán nem kellett volna jönnöm. Őszintén szólva, gyűlölök ajánlólevelek védelmében érkezni. Mi mást tehet a szegény házigazda, mint hogy udvarias lesz és előzékeny? Bocsásson meg nekem, uram. Semmit sem tud rólam. El fogok menni. De megtalálom a módját, hogy bemutatkozzam Önnek, hasznossá tegyem magam és az elkövetkező hónapokban meg fogom szolgálni a bizalmát. Isten Önnel.

ANTONIO
Nem, nem, nem. Ne menjen, fiatalember. Faragatlan voltam és durva, bocsásson meg. Az agglegényeknek megvannak a maguk félelmei. Az öregség, a magány, túl sok zaj, túl sok kívánság; félünk a lehetőségekre vadászó férfiaktól és a nőktől is. Bocsásson meg. Üljön le és beszéljen magáról, és arról, hogy mit akar tőlem. Persze, hogy emlékszem az édesapjára. Jól jöttünk egymásnak a szűk esztendőkben. Beszéljen. Segíteni fogok a fiának. Ez nem lehet kérdés. Kereskedelem? Üzleti fortélyok? Szerződések? Az érdekeim képviselete? Mondja el, mit akar tőlem.

BASSANIO
Belmontban, uram, él egy hölgy.

ANTONIO
Ahá, szerelem!

BASSANIO
Apjának családja arra az időre megy vissza, amikor a velenceiek halászok voltak, és -

ANTONIO
És most jobb szeretné elfelejteni!

BASSANIO
- és, mint azok a régi családok mind, meggazdagodott. Ezek, a Contarinik, nem csak gazdagok voltak, de - hogy is nevezzem? - nem őrültek, de - szabadgondolkodók. Hölgyemet Portiának hívják, és az apja - hát - furcsa szerzet volt! Egy filozófus.

ANTONIO
Ó, nagyon furcsa.

BASSANIO
A jelek szerint kialakított egy különös teóriát, amely szerint az ember jelleme vizsgálatok által megismerhető, és ebből a célból szerkesztett egy hatalmas táblázatot, melyet az emberi jellem legfontosabb vonásai szerint osztott föl. Becsület, józan ész, hűség, kitartás és így tovább. És minden erényhez és az ellentétéhez megszerkesztett egy-egy vizsgát. Minden birtokát olyanokkal népesítette be, akiket e filozófiai alapon kifejlesztett vizsgák segítségével választott. És egy kivételével mind tönkre is ment.

ANTONIO
Hihetetlenül szomorú történet.

BASSANIO
Van egy vidám oldala is. A lánya -

ANTONIO
Gyönyörű?

BASSANIO
No, hát talán nem gyönyörű, de - feltűnő és eleven. Elragadó. Intelligens szemek, élénk vonások - csinos. Valójában, ha durván akarok fogalmazni, a határozottság és az akaraterő férfiassá teszik az arcát. Nőies abban az értelemben, hogy nem tagadja meg nemét, de ez félrevezető, mert nem is foglalkozik vele, nem használja ki, nem él vele vissza.

ANTONIO
Éppen ilyen asszonnyal szerettem volna találkozni az én fiatalkoromban.

BASSANIO
Akkor megérti az én izgatottságom okát is.

ANTONIO
De azt még nem, hogy ez mennyiben érint engem.

BASSANIO
Belmontban van három ládika. Egy arany, egy ezüst, egy ólom. Aki a megfelelő ládikát választja, az nyeri el a lányt.

ANTONIO
Aha! A végső teszt. És mi az én szerepem ebben?

BASSANIO
Én eddig ostoba, pazarló életet éltem, Signor Antonio. Semmim sincs és nincs, amire rátehetném a kezemet. Reméltem, hogy majd gazdagon házasodom, de most romokba lettem szerelmes. Szeretném kiválasztani a megfelelő ládikát, feleségül venni ezt a rendkívüli nőt és szeretnék azért dolgozni, hogy a vagyona újból hasznot hozzon. De sem ahhoz nincsenek eszközeim, hogy megfelelően öltözködjem, sem ahhoz, hogy elérjem őt.

ANTONIO
Pénzbe fog kerülni?

BASSANIO
Hogy sértés nélkül mutatkozhassam be? Háromezer dukátba.

ANTONIO
Háromezer dukátba!

BASSANIO
Azt hiszem, soha korábban nem használtam ki, hogy Ön a keresztapám.

ANTONIO
Soha.

BASSANIO
És soha többé nem is fogom.

ANTONIO
Bassanio, rosszkor jöttél.[4] Vannak hajóim a tengeren, de nincsen készpénz a kezemben. Ráadásul vissza akarok vonulni, és ezért minden vagyonomat a hajórakományokba fektettem. A mindennapi megélhetéshez szükséges aprópénzt könnyen megkapom hitelbe kereskedőbarátaimtól, de a Rialto szeme rajtam és senkit sem ismerek, aki ekkora summát adna kölcsön nekem, legföljebb -

BASSANIO
Kicsoda?

ANTONIO
Shylock.

BASSANIO
A zsidó?

ANTONIO
(megvetésével küszködve) Shylock.

BASSANIO
De hát a kamatok, a feltételek.

ANTONIO
Bármilyen feltételekkel! Ez több, mint amennyit valaha is kölcsönkértem életemben, de az apáddal töltött boldog fiatal éveim emlékére, legyen.

BASSANIO
Egy zsidóval!

ANTONIO
Megmondtam, fiatalember, hogy a zsidó a legjobb barátom.

BASSANIO
Persze. Bocsásson meg, uram. És most megyek. Nincs valami rám bízandó elintéznivalója a városban?

ANTONIO
Igen, vigyél el egy üzenetet a segédemnek, Graziano Sanudónak. Mondd meg neki, hogy ma nem jövök be, intézkedjen a szerdai vacsora ügyében. Barátomat, Shylockot látom vendégül, tehát disznóhús ne legyen. Tarts velünk, Bassanio, nagyon jó borok vannak a pincémben.

BASSANIO
A legnagyobb örömmel, és megtiszteltetésnek veszem. Elhozhatom magammal egy régi barátomat, akivel épp az imént találkoztam? Olyan - filozófusféle.

ANTONIO
Féle?

BASSANIO
Néha verseket ír.

ANTONIO
"Filozófusféle", aki "néha verseket ír!" Remek! Az öreg Shylock biztosan élvezni fogja. Mi a neve?

BASSANIO
Lorenzo Pisani.

ANTONIO
Aha! A selyemgyárosék.

BASSANIO
Ismeri őket?

ANTONIO
A gyárat, nem a családot.

BASSANIO
Uram, nem fogja bánni a bizalmát.

ANTONIO
Bízom Istenben, hogy nem, Bassanio.

Bassanio, miközben kimegy, találkozik Shylockkal. Shylock fejet hajt, de a fiatalember úgy tesz, mintha nem venné észre

Bízom Istenben.

SHYLOCK
Na, milyen volt?

ANTONIO
Nem is tudom. Eddig még soha nem találkozott egyetlen zsidóval sem.

Shylock nevetésben tör ki

ANTONIO
Mi olyan mulatságos?

SHYLOCK
Ez igazán nem bűn. Kínában van vagy százmillió ember, aki még sosem találkozott egyetlen zsidóval sem!

ANTONIO
De mégis aggaszt a fiú, más okokból. Túl sok számítás volt benne. Szerdán találkozol majd vele és magad is megítélheted. Meghívtam vacsorára. Egy barátjával, Lorenzo Pisanival.

SHYLOCK
Pisani?

ANTONIO
Ismered?

SHYLOCK
Ismerem. Egyszer írt egy verset - túl hosszút -: "A nemzet szívének romjai". Homályos dolog, tele mások gondolataival. Jessica mutatta meg nekem. Neki nagyon tetszett, ahogy láttam, mert az egyszerűséghez való visszatérésre szólított fel...

ANTONIO
Hát persze! A segédem, Graziano mutatta nekem. Úgy látszik, lázba hozza a fiataljainkat, ahogy el van telve a világ nyomorúságával és az emberek bűneivel szemben érzett undorral. Apokaliptikus hangulata volt, amit a költő a jelek szerint jobban élvezett, mint amennyire aggódott miatta.

SHYLOCK
Ez az! Óh, gyerekek, gyerekek! (Amiről is eszébe jut) Gyerekek! Gyerekek! Együnk. (Antonióhoz) Te nyilván éhenhalsz, a portugál pedig már halálra unta magát a könyveim között és időben végeznünk kell az evéssel, mert jön a portréfestő. (Ismét hívja őket) Jessica. (Antonióhoz) Megfestetem az arcképemet. Ma kell modellt ülnöm. Egy nagy festő, ma már öreg, de kitűnő, Moses Da Castelazzo. Nagyon híres!

ANTONIO
Shylock?

SHYLOCK
Barátom!

ANTONIO
Egy nagy szívességet akarok kérni tőled.

SHYLOCK
Végre! Szívességet! Antonio! Shylocktól!

ANTONIO
Adj kölcsön háromezer dukátot.

SHYLOCK
Nem négyet? Ötöt? Tizet?

ANTONIO
Nem viccelek, Shylock.

SHYLOCK
És miért hiszed, hogy én viccelek?

ANTONIO
Három hónapra?

SHYLOCK
A városod örökre vesz tőlem kölcsön, miért ne adnék neked három hónapra?

ANTONIO
Ismered a helyzetemet?

SHYLOCK
Ismerem a helyzetedet. A vagyonod egyetlen hajóúttól függ, elmebaj. De akkor is.

ANTONIO
Jó ember vagy, öreg.

SHYLOCK
Öregnek öreg - örökre! Jónak - nem mindig jó. A barátod vagyok.

ANTONIO
Mit akarsz biztosítékul kikötni a szerződésben?

SHYLOCK
A miben?

ANTONIO
A szerződésben, Shylock. Szerződést kell kötnünk.

SHYLOCK
Szerződést? Barátok között? Miféle hülyeségeket beszélsz, Antonio?

ANTONIO
A törvény így rendelkezik: semmiféle üzlet nem köthető zsidókkal, hacsak nem törvényes szerződés révén.

SHYLOCK
Ezt a törvényt ellenségek számára hozták, nem barátoknak.

ANTONIO
Shylock! A törvény ezt mondja, ezekkel a szavakkal: "Tilos üzletet kötni zsidóval szoros kötés jele és pecsétje nélkül, mely kötésnek meg kell neveznie a kölcsönvett összegeket, meg kell határoznia a jelzálogot, megjelölni a fizetés napját és óráját, és -

EGYÜTT:
- és a kötésről három velenceinek, két patríciusnak és egy polgárnak kell tanúskodnia, s ezek után a szerződést nyilvántartásba kell vétetni."

ANTONIO
Légy józan! A francia piacok oda, az angolok gyorsabb és jobb hajókat építenek, és egyes bolondok veszedelmesen szónokolnak a protekcionista politika előnyeiről. Ideges birodalom vagyunk és a törvényünk féltékeny. Senkinek sem szabad áthágnia.

SHYLOCK
Józan! Józan! A saját szívemet követem, a saját törvényeimet. Mi lehet ennél józanabb? A Törvények Második Könyve azt mondja:[5] "A te atyádfiától ne végy uzsorát." Értelmezzük hát a törvényt szabad emberekként, se keresztények, se zsidók módjára. Szeretlek téged, tehát atyámfia vagy. És mivel atyámfia vagy, az én törvényem azt mondja, hogy nem szabad tőled uzsorát vennem. Fogd a dukátokat.

ANTONIO
De Velencében a törvény szent és sérthetetlen, kedves Shylock, kedves atyámfia.

SHYLOCK
Az én veled kötött kötésem szent és sérthetetlen.

ANTONIO
A város becsülete gyarapszik attól, ha törvényeit tisztelik.

SHYLOCK
Én attól gyarapszom, ha az én becsületemben bíznak.

ANTONIO
Én az egész életemet rád bíznám, de nem hághatod át Velence törvényét.

SHYLOCK
(haragszik a törvényre) Viheted a háromezer dukátot, de nem lesz semmiféle szerződés és semmiféle jelzálog és egyáltalán semmiféle határidő.

ANTONIO
Értem. És ez közelebb visz hozzád, mint ezidáig bármi. De minél mélyebbnek érzem a barátságunkat, annál fontosabbnak érzem, hogy meggyőzzelek és megvédjelek. Zsidó vagy, Shylock. A fajtád nem csak kisebbségben van, de le is nézik. Velencei létetek, örömeitek, maga az a szabadságotok, hogy gúnyolódhattok vagy kesereghettek, kiváltság, amelyről minden öt, hét vagy tíz évben újra tárgyalnotok kell. Mert nem jog. Az életetek a szerződésektől függ. Akarod, hogy a városi tanácsnokok tiszteletben tartsák a saját szerződéseiket? Akkor, ha valakinek, hát elsősorban nektek tisztelnetek kell az ő törvényeiket, amelyeken a szerződések alapulnak. A törvény, Shylock, a törvény! Neked és a népednek tisztelnetek kell a törvényes szerződéseket.

SHYLOCK
Ó, hát tényleg legyőztél. leszálltam a földre. Érzem. Szilárd. (Szünet után, nem veszítve el a humorát) Mégis be fogjuk csapni őket.

ANTONIO
Úgy érted, még mindig nem vagy meggyőzve?

SHYLOCK
Meg vagyok győzve, ó igen, nagyon is meg vagyok győzve. Lesz szerződés.

ANTONIO
Helyes!

SHYLOCK
Egy badar szerződés.

ANTONIO
Badar?

SHYLOCK
Egy aranyos, szeretetteli, badar szerződés. Hogy kigúnyoljuk a törvényt.

ANTONIO
Kigúnyoljuk?

SHYLOCK
Barbárok a törvények? Barbárok a szerződések! Háromezer dukát a húsod egyetlen fontjáért.

ANTONIO
A húsom?

SHYLOCK
Hirtelen olyan lettél, mint egy hülyegyerek. (Gúnyolódva) "Egy badar szerződés? A húsom?" Igen. Ha a kitűzött napon és órán nem fizeted meg nekem a tartozásod, kapok egy fontot öreg húsodból, Antonio, testednek körülbelül arról a tájékáról, amely leginkább tetszik nekem - a szívedből. A szívedből, drága szívem, és bizony, el is venném, ha tudnám, annyira szeretem.

Szünet Shylock várja, hogy Antonio beleegyezik-e)

ANTONIO
Barbárok a törvények, barbárok a szerződések?

SHYLOCK
Őrültséget az őrülteknek.

ANTONIO
Hülyeséget a hülyéknek.

SHYLOCK
Megvetést a megvetőknek.

ANTONIO
Ők kigúnyolják a barátságunkat -

SHYLOCK
- mi kigúnyoljuk a törvényeiket.

ANTONIO
(csipkedi magát) Van rajtam egy fontnyi hús? Nincs is rajtam egy fontnyi hús.

SHYLOCK
(csipkedi Antoniót) Itt, meg itt, meg itt, egy, kettő, három font hús!

Megcsiklandozza, Antonio reagál. Mint a gyerekek, csapkodják egymást, kuncognak, amire Jessica és Rivka bejön az ebéddel, Roderigues utánuk

Tubal, Rebecca és Usque jönnek be, élénk beszélgetésbe merülve. Közeleg az ebéd, a vendéglátás hangjai és örömei töltik be a szobát

 

ÖTÖDIK JELENET

Antonio raktára. Színes anyagok bálákban, egy részük a Pisani gyárakból. Zsákok fűszerekkel.

Graziano ruhaanyagokat dobál Bassanióra, hogy lássa, melyik áll jól neki. Hajlamos rá, hogy magában beszéljen és ne figyeljen oda, mit mond a másik.

Lorenzo belemeríti a kezét egy zsákba és fűszerszemeket húz elő belőle, mintha kavicsokat, azután visszacsorgatja őket a zsákba

BASSANIO
El voltam képedve. "És ez egy zsidó?" - kérdeztem. A keresztapám kijavított: "Ő egy zsidó."

LORENZO
Nem tetszik ez nekem. Fejére állt a világ.

BASSANIO
Mind zsidók voltak! A barátai!

GRAZIANO
De hát egy háromezer dukátos kölcsön? Nem tetszik ez nekem.

BASSANIO
Hallanotok kellett volna őket, amikor úgy vitatkoztak Velencéről, mintha a város törődne a véleményükkel, mintha az ő ítéletüktől függne a puszta léte!

LORENZO
A pénz halott dolog, magtalan, alkalmatlan a nemzésre.

GRAZIANO
Jól mondod.

BASSANIO
Mit tehettem volna, Lorenzo? Azt mondta: "A zsidó a legjobb barátom".

GRAZIANO
Na hát ez aztán érthető.

LORENZO
Igazán?

GRAZIANO
Hát -

LORENZO
Shylock Istent mer játszani egy halott dologgal és Velence nyelve fáradt hozzá, hogy feleljen neki. Persze, hogy virágzik az uzsora. Nincsenek elvei annak a nemzetnek, amelyik összekeveri a toleranciát a gyávasággal.

GRAZIANO
Fejére állt a nemzet.

BASSANIO
(Lorenzóhoz) Jól ismered Shylockot?

LORENZO
(zsákról zsákra jár, a fűszerszemek peregnek az ujjai között) Ismerem.

GRAZIANO
(saját beszélgetését folytatja Bassanióval, miközben anyagokat teker köréje) Ismersz bárkit, akinek kell a hatalom?

LORENZO
Hangos, lelkendező ember.

GRAZIANO
Az emberek félnek gyűlölséget szítani maguk ellen! Se vezetés, se Isten!

LORENZO
Mellette álltam, amikor a Gettó látványosságait mutatta meg a látogatóinak.

GRAZIANO
Még a papoknak sincs idejük Istennel foglalkozni és a festőink kurvákat festenek meg Szűz Máriának.

LORENZO
Gyatra kőfaragványok, amiket nem az önértékük miatt, hanem inkább csak afölötti örömében mutogat, hogy egyáltalán van kövük.

GRAZIANO
Barátaim, Velencében az öregek uralkodnak.

LORENZO
Mindenről hisztérikusan beszél. A hangja sürgető -

GRAZIANO
Ez égetően fontos ügy.

LORENZO
- izgatott -

GRAZIANO
Tűzbe jövök, ha erről van szó.

LORENZO
- izgatott, pompózus és hivalkodóan tudálékos.

GRAZIANO
A tűzzel játszanak és én tűzbe jövök.

LORENZO
Ez a bűne: az intellektuális gőg. A lánya nagyon rosszul viseli.

BASSANIO
Te ismered Shylock lányát?

GRAZIANO
Barátságban vagytok?

LORENZO
Nem gondolná az ember, hogy egy vérből valók. Az apa gőgös, a lánya szerény. Az apa azt hiszi, minden a tudás, a lánya a valóságban él. Az apa hangja csak úgy kong a fennhéjázástól, a lányáé édes és megértő. És szereti a zenét.

BASSANIO
És a költészetet is, talán?

LORENZO
És a költészetet is, talán.

BASSANIO
Még dicsér is némely költeményeket?

LORENZO
Még azt is.

BASSANIO
Jóságos ég, Lorenzo, szerelmes vagy?

LORENZO
Szerelem? Ki tudja, mi a szerelem? Csodálta a költeményemet és aki csodál minket, arról úgy gondoljuk, értékes embernek kell lennie. Ez talán szerelem? Talán inkább tisztelet.

BASSANIO
Micsoda bizonytalankodó fiatalember! Ő írta volna "A nemzet szívének romjai"-t?

LORENZO
Igazad van! Természetem szerint nem tudok dönteni. Szenvedélyes étvágyat érzek magamban, de mire? Megvetem a hatalmat, de közben annyi minden sért, hogy hatalomra vágyom, a sértést eltörölni. És miben is rejlik a hatalom? Az üzletben vagy az erkölcsi elvekben? Bennem is, mint minden velenceiben, ott él a kereskedőszellem, de annyi a mohóság és a fékevesztett ambíció, hogy úgy érzem, közel a világvége, azé a világé, amelyet egyik pillanatban elutasítanék, a másikban pedig meg akarom menteni önmagától.

BASSANIO
Vigyázz, fiú, vigyázz. Megmenteni szegény világot önmagától? Prédikálnál, mint Savonarola? Ott a csapda, hogy a prédikátorok megmámorosodnak önmaguktól, azt hiszik, az élet és a föld urai lesznek, visszaélnek a hatalmukkal, az emberek pedig belefáradnak az örökös szidalmazásba. Vigyázz, fiú, vigyázz.

GRAZIANO
Vigyázzon? Mire? Lorenzónak igaza van. Szörnyű idők. A becsületes fiataloknak alig jut valami.

BASSANIO
Badarság! Akárhova nézek, azt látom, hogy a fiatal patríciusokat kereskedelemre, diplomáciára, tanácsnoki munkára oktatják.

LORENZO
De részt vehetnek-e azok a fiatal patríciusok a dózse megválasztásában harminc alatt vagy lehetnek-e szenátorok negyven alatt? A hatalom nem az elvekben van, hanem néhány család kezében.

BASSANIO
Akik az egész világgal kereskednek! Miről beszélsz? Velence szabad város. Csupa kitárt kapu!

LORENZO
A lába van széttárva! Velence a Földközi-tenger bordélyháza. Hogy közben mindenkinek büszkélkedhessünk a törvényeinkkel és azzal a szabadsággal, amely eltűri a korrupciót.

BASSANIO
Állj meg, Lorenzo. Ne menj túl messze. Lehet, hogy a zsidók eltűrése számunkra ízetlennek tűnik, de a kereskedelem - néha azt gondolom, hogy a kereskedők azok, akik épen tartják ezt az őrült világot és megóvnak minket a romboló politikusoktól. Végül is Velence dicsősége a régi kereskedőcsaládoknak köszönhető.

GRAZIANO
És ez a hatalom alapja, a régi, nagy kereskedőcsaládok. Én csak tudom, én is egy ilyenből származom.

BASSANIO
Régi, nagy családból? Te?

GRAZIANO
Ne legyetek meglepve, barátaim, nem minden velencei arisztokrata elméje csillog-villog, láthatjátok. Az enyém a leginkább kevéssé. Legkevésbé inkább. Legkevésbé. Vagy leginkább? Én afféle bukott diák vagyok, tőlem semmit se várjatok. A családom gazdag, de nem híres. Azt remélték, politikus leszek és a vagyonuk mellé megszerzem a megbecsülést is, de sem ügyességem, sem emlékezőtehetségem, és végül szégyenében kereskedőtanoncnak adott a családom. Személyi titkár vagyok - és boldog!

BASSANIO
De mi az, hogy "régi család"?

GRAZIANO
Mi vagyunk azok, akiket gondos alapossággal sorolnak föl a krónikák és a nemesi listák, mint a huszonnégy család egyikét. A régiek egyikét. Akik kezdték ezt az egészet. Vagyis inkább tizenkettő van, és én ezek közül származom, mert ezeknek a családfája 762 elé megy vissza, vagy 726 elé? Amikor megválasztották az első dózsét, akit Orsónak hívtak, egy katonát, vagy talán Anafestónak hívták? Mert vannak, akik azt mondják, hogy az első dózsét 679-ben választották, vagy 697-ben? És hogy az ő neve volt Anafesto, vagy hogy az ő neve volt Orso? Akármelyik is volt, az én családfám az elé megy vissza. A másik tizenkét család csak arra hivatkozhat, hogy ők választották meg. De mindkét csoportban régi családok vannak. Így nevezik. Amint látod.

BASSANIO
És mind halászok voltak?

GRAZIANO
Nem! Vagyis igen! Úgy értem, az a lényeg, hogy mi nem úgy gondolunk önmagunkra, mint akik halászoktól származnak. Egyszerűen csak - régiek vagyunk. Hosszú múltra nézünk vissza. A Római Birodalomig. Velence mint második Róma. Régi.

BASSANIO
Úgy érted, hogy ami régi, az nemes?

GRAZIANO
Pontosan ezt próbálom mondani.

BASSANIO
Tehát egy parasztcsalád, ha hosszú múltra emlékezne vissza és bizonyítékai is volnának róla, az is nemes volna?

GRAZIANO
Áh, nem.

BASSANIO
Tehát nem pontosan ezt próbálod mondani?

GRAZIANO
Ezt mondom, de nem pontosan.

BASSANIO
Valami más is kell ahhoz, hogy egy család nemes legyen?

GRAZIANO
Hatalom!

BASSANIO
Ami honnan jön?

GRAZIANO
Ne ugrass, Bassanio. A velencei nemesség kérdése nagyon kényes kérdés, az én családom is ezt csűri-csavarja állandóan.

LORENZO
És értelmetlenül. A kérdés kérdés marad. Mi lesz Velencéből? Vajon az erő alapja a kereskedelem vagy az erkölcsi elvek?

BASSANIO
Most az erőről beszélsz. Azt hittem, a hatalomról beszélünk.

LORENZO
Igazad van. Különbséget kell tennünk a szavak között, mert különben a mögöttük lévő fogalmak is összemosódnak.

BASSANIO
És lehet, hogy az erő az erkölcsi elveken nyugszik, de a hatalom a kereskedelmen. Nézd ezt a kis borsszemet - ez az, aminek annyi hatalma van, hogy áthajszolja az embereket a tengeren. Idén három millió font ment át belőle Velence városán. Tudjátok, mennyi aranyat jelent ez? A királyok a maguk számára monopolizálják a fűszerkereskedelmet.

LORENZO
De a vallási elvek állandók, a kereskedelem nem az. Ha egy portugál hajós körülhajózza a Jóreménység Fokát, a földközi-tengeri fűszerkereskedelemnek vége!

BASSANIO
És ki veszi át? A portugálok! Egy másik katolikus nemzet! És hol vannak akkor a vallási elvek?

LORENZO
Eggyel több ok, hogy megvédjük őket! Mert ezeknek volna csak erejük összekapcsolni azoknak a nemzeteknek a kereskedelmét, amelyek különben háborúznának.

BASSANIO
Pontosan! Ahogy mondtam! A kereskedelem tartja meg épen a világot, miközben a vademberek az elvekről szavalnak. Uraim, mennem kell. Ki kell szabatnom a ruháimat és ki kell élesítenem az elmémet a belmonti vadászatra. Olyan nőt üldözök, akiről azt mondják, sok esze van.

LORENZO
És mi az ő öröksége? Csupa rom!

BASSANIO
Majd ő újjáépíti őket.

LORENZO
Ha az öregek megengedik neki.

BASSANIO
Ellenükre is megteszi.

LORENZO
Ha a törvényeik meg nem nyomorítják.

BASSANIO
Én ismerem. Megteszi.

LORENZO
Ha ravasz, ha jó kapcsolatai vannak, és ha ért a hízelgéshez.

BASSANIO
Mindenképpen meg fogja tenni! Újjáépíti! Ahogyan a fiatalság teszi, nem törődve a belső gonosszal, megtagadva a múltat. És persze az én segítségemmel. Fiatalok vagyunk! Ne légy olyan ünnepélyes, Lorenzo. Antoniónál találkozunk vacsorára és akkor még beszélünk. Talán jobban meg kell ismerkednünk veled is, Graziano.

GRAZIANO
Szeretni fogtok engem, biztos vagyok benne.

BASSANIO
És az öreg Shylockot is. Vajon mi mindent tud még nyújtani nekünk?

LORENZO
Nem sok szeretnivalót.

GRAZIANO
Értem, mire gondol, értem, mire gondol.

 

HATODIK JELENET

Shylock nappalija. Festőállvány, székek, portréfestéshez beállítva

Bejön Shylock és Usque, majd a sürgölődő Rivka, valamint Roderigues, aki Jessicáról akarja elkészíteni a saját vázlatát

Megérkezik az öreg zsidó arcképfestő, Moses Da Castelazzo

SHYLOCK
Ó, Moses, hát itt vagy!

MOSES
Nem, nem vagyok itt.

SHYLOCK
Signor Usque, a drámaíró. Engedje meg, hogy bemutassam önt a híres Moses da Castelazzónak, a festőnek!

MOSES
(nem törődik a bemutatkozás finomságaival és egyenesen a festőállványhoz megy) Híres! Híres! Ki törődik nyolcvan évesen a hírével!

Shylock és Rivka beülnek a portréhoz

RODERIGUES
És hol van Jessica? Hogy tudok lerajzolni valakit, aki nincs itt?

MOSES
(gúnyosan) És hol van Jessica? Hogy tudok lerajzolni valakit, aki nincs itt? Nézzenek rá! Ha már szerelmes, legalább ne mutassa. Ha már mutatja, ne rajzolja le! Hadd lássam. (Elmarja a vázlatfüzetet) Maga nem tud rajzolni! Miért próbál rajzolni, ha nem tud? Egyszerre mindenki művésznek képzeli magát!

RODERIGUES
A nagyon öregeket, amilyen ő is, távol kéne tartani a nagyon fiataloktól, amilyen én is vagyok. Már látom.

SHYLOCK
Hagyjátok abba a civakodást. Moses Jessica nélkül is el tudja kezdeni, Signor Usque pedig megígérte, hogy beszél nekünk az új darabjáról.

MOSES
Na mégegy! Derült égből! Itt mindenki művész!

USQUE
Egy vita lesz az egész.

SHYLOCK
Kik között?

USQUE
Olyan rabbik között, akik értelmezik -

SHYLOCK
- az értelmezéseket értelmező nagy tudósok szövegértelmezésének értelmezését.

USQUE
Pontosan! Nyilván emlékszik rá, hogy Aragóniai Katalin Nyolcadik Henrik bátyjának, Artúrnak volt az özvegye, és hogy Henrik el akart válni tőle. A Pápa föltehetően beleegyezett volna, de aggódott Ötödik Károly miatt, aki Katalin unokabátyja volt. Mind a ketten - vagyis Henrik és a Pápa - megtalálták nézeteik igazolását a Bibliában.

SHYLOCK
Természetesen!

USQUE
Henrik kívánságát a Léviták Könyve támasztotta alá, amely szerint a férfinak tilos volt feleségül vennie elhalt bátyja özvegyét. Róma elutasító véleményét viszont a Törvények Második Könyve alapozta meg, amely megengedi az ilyen házasságot, föltéve, hogy az előzőből nem született gyerek.

SHYLOCK
Fiú! Fiú kell a férfi nevének fennmaradásához! Hatalom. Származás! Kéjelgés - és máris mind rohan, hogy a Bibliával igazolja magát.

USQUE
De az értelmezés kérdése zavarba ejtő volt.

SHYLOCK
Természetesen!

USQUE
És kihez fordultak tanácsért?

SHYLOCK
Alig várjuk, hogy meghalljuk.

MOSES
Az öreg, pörlekedő velencei zsidókhoz.

SHYLOCK
Te tudsz erről?

MOSES
1530 körül. Nagy civakodás volt.

RIVKA
Inkább az öreg velencei bolondokhoz.

MOSES
És csupa badarság. Emlékszem, volt egy ember, aki képes volt idejönni Angliából, hogy kikérje az itáliai rabbik véleményét -

RIVKA
Akik azonnal ellenséges táborokra szakadtak!

MOSES
Mi is volt a neve - rrr - rrr -

USQUE
Richard Croke.

MOSES
Croke. Igen. A nevek! Miért nem emlékszem a nevekre?

RIVKA
Nem ismerték sem az angol királyt, sem a pápát, de küzdöttek értük!

MOSES
Mindig minden névre emlékeztem. Ez a vénség!

RIVKA
Öreg bolondok!

MOSES
Átkozott vénség!

USQUE
De maga szerint, Shylock, kinek volt igaza? Arra gondoljon, hogy az én darabom nem a történelmet akarja majd értelmezni, hanem a Szentírást.

Belép Jessica és elfoglalja a helyét a portréhoz Shylock túloldalán

SHYLOCK
Elkéstél.

JESSICA
Ez az utolsó alkalom, hogy ülök, apám.

SHYLOCK
Nem érted, milyen sértő elkésni egy megbeszélt időpontról?

JESSICA
Signor Castelazzót nem hátráltattam a munkájában.

SHYLOCK
Ez az én házam, és amíg az én fedelem alatt -

JESSICA
(kihívóan) Amíg a te fedeled alatt micsoda?

SHYLOCK
A pontosság szent dolog.

JESSICA
Túlzol.

SHYLOCK
Megvárakoztatni a másikat annyi, mintha azt mondanád neki, hogy nem törődsz vele.

JESSICA
Vagy hogy inkább a saját dolgoddal törődsz. Vagy hogy a saját dolgod váratlan gondokat okozott. Vagy hogy a saját dolgod esetleg egy haldokló volt, szükség volt rád, vagy kényszerítve voltál, netán erőszakkal - igazán! Apám! Az egész lényed csupa megszorító, szűkös kis szabály.

SHYLOCK
Egy megbeszélt időpont felér egy szerződéssel. Két ember között. Egymástól függnek, attól, hogy tiszteletben tartják, és ha áthágják - életek múlhatnak rajta, üzletek borulnak föl, szívek szakadnak, csalódás -

JESSICA
A dolgok rendje! A dolgok rendje! Hagyjál békén engem a dolgok rendjével.

MOSES
Nekem itt meg kell festenem egy képet. Kérem.

USQUE
Nem válaszolt a kérdésemre, Signor Shylock.

SHYLOCK
Kérdezze a lányomat. Ő köztünk az okos.

USQUE
Az új darabom egy rabbik között lefolyt vitáról szól, egyesek a Törvények Második Könyvére hivatkoznak a Pápaság pártján, mások a Léviták könyvére Nyolcadik Henrik oldalán. A következő volt a felállás -

JESSICA
Tisztelettel, Signor Usque, nem szükséges leírnia az egymáshoz viszonyított helyzetüket. Maga a gondolat is sértő. Föl és alá szaladgálni a Biblia lapjain egy ilyen obszcén veszekedés kedvéért - szégyelhették volna magukat azok a rabbik. Az egész ügy nem érdekel.

USQUE
Az ügy engem sem, de az értelmezés természete igen.

SHYLOCK
(mégiscsak büszke) Bocsásson meg neki. Jó tanárai voltak, akik élesítették az elméjét, de nem volt édesanyja, aki tompított volna a modorán.

RODERIGUES
(lelkesen vázlatol) Dühítse tovább, kérem, gyönyörű, amikor mérges. Gyönyörű!

MOSES
Idióta!

RIVKA
Én azt hittem, a mai nők csak akkor gyönyörűek, amikor szerelmesek, Roderigues.

JESSICA
(leállítja) Utoljára ma ülök modellt, apám.

SHYLOCK
Már mondtad.

JESSICA
Mint ahogy te is ezerszer mondtad már nekem, hogy ez a te házad és hogy a te fedeled alatt élek.

SHYLOCK
Ahol semmiben sem szenvedsz hiányt.

JESSICA
Kivéve azt az édes érzést, hogy ez az én házam és az én fedelem is. Vitát akar a darabjába, Signor Usque? Akkor vitassa meg ezt a kérdést: kié egy ház valójában? Csak az apáé? Még az anyáé sem? És ha nem a gyerekeké és nem az anyáé, akkor milyen minőségükben élnek ott? Mint jóhiszemű jogcímnélküliek? Mint hosszabb ideig ott tartózkodó vendégek? Mikortól kezdve kell tekintetbe venni a gyerek jogát arra, hogy szabadon mozogjon és saját ízlése legyen? Egy lány csak akkor válik felnőtté, amikor apja tulajdonából átmegy a férje tulajdonába? Mit mond minderről a Léviták Könyve és a Törvények Második Könyve? Nézze csak az apámat, dagad a büszkeségtől, mennyi esze van a lányának. Tanárokat hozott nekem, hogy műveljék és edzzék az elmémet, de úgy, hogy továbbra is ő parancsoljon.

SHYLOCK
Amikor parancsokról beszél és a gyerekek jogairól, az mindig azt jelenti, hogy hamarosan el akar menni itthonról.[6] Mindig megérzem, amikor robbanás előtt elkezd remegni.

JESSICA
Úgy beszél, mintha az egész világ választottja volna.

SHYLOCK
Ő beszél úgy, hogy lássam, érdemes volt fizetnem a tanárait!

JESSICA
Mondják meg neki, hogy komolyan kell vennie a lányát.

SHYLOCK
Mondják meg neki, hogy ne hanyagolja el a zenei tanulmányait.

JESSICA
Mondják meg neki, hogy a tanulás olykor nyomasztó.

SHYLOCK
Táncoljon, énekeljen, vettem neki hangszereket - mondják meg.

JESSICA
Mondják meg, hogy nem mindenki akar szerepelni, van, aki szívesebben hallgatja.

SHYLOCK
Mondják meg -

JESSICA
Mondják meg, mondják meg! Semmit se mondjanak -

Kiviharzik. Shylock megdöbben

RIVKA
Közönséges vagy! Sosem dicséred meg a lányodat. A saját lányodat.

SHYLOCK
A Talmud azt mondja: ne dicsérj meg jobban egy embert, mint értékének egy tizede.

USQUE
Bocsásson meg, Signor Shylock, azt hiszem, helytelenül ítélt. Elsietett házasságba fogja hajszolni.

RIVKA
Nem akarja, hogy férjhez menjen.

Usque Shylockhoz fordul válaszért

SHYLOCK
A Pápa a szüzességi fogadalom híve, de Isten házasságot rendelt. Kire hallgassak?

De közben másra gondol

 

HETEDIK JELENET

Antonio háza.

Jelen vannak: Bassanio, Lorenzo és Graziano. Épp most ettek.

Shylock is velük volt, de most nincs bent a szobában, Antonio kikísérte, mert nem érzi jól magát.

Azoknak az embereknek az elégedett csöndje, akik jót ettek, ittak és beszélgettek

GRAZIANO
Hát a szegény zsidó nagyon rosszul érzi magát, az biztos. Már negyed órája, hogy kiment.

BASSANIO
Azt hiszem, túlságosan leitattad.

LORENZO
Vagy túl jó volt neki az étel.

BASSANIO
Szegény ember nagyon aggodalmaskodott. Szomorú volt. Komor.

GRAZIANO
Meg kell mondanom, hogy túlságosan gyorsan ivott. Idegesen. Belépett és rögtön benyakalt két üveg bort.

LORENZO
Nem az a baj. Egyszerre eszik, iszik és beszél. Nincsen benne semmi kellem.

BASSANIO
Szerintem nagyon érdekes ember. Ti sok zsidót láttok Velencében - azt hiszem, van itt legalább tízezer -

GRAZIANO
Ezernégyszáz.

BASSANIO
Igazán? Olyan kevés? Hát többnek látszanak. De ahol én éltem, Milánó mellett, egyet se láttunk. Mindenki beszélt róluk, de sosem láttam egyet sem. Úgyhogy nekem érdekes.

Belép Shylock és Antonio

SHYLOCK
Imádom Velencét.

GRAZIANO
Nemes város, Signor Shylock, igaza van.

LORENZO
Maga természetesen itt született.

SHYLOCK
Igen, természetesen itt születtem.

LORENZO
Azért kérdezem, mert maguk közül olyan sokan jönnek innen-onnan, mindenfelől.

SHYLOCK
Tudom, miért kérdezi.

LORENZO
Nagyon nehéz lehet a maga fajtájának művészetet vagy filozófiát produkálnia, a civilizált népek módjára, akiknek gyökereik vannak a szülőföldjükön.

SHYLOCK
Nagyon.

LORENZO
Egyetértene azzal, ha úgy mondanánk, -

Shylock elunja Lorenzót és megvetéssel elfordul tőle, hogy barátjával, Antonióval beszélgessen tovább. Még mindig részeg egy kicsit

SHYLOCK
Imádom Velencét, Antonio, mert csak úgy nyüzsögnek benne az emberek, azok is, akik itt élnek és azok is, akik csak átutaznak, és mert jogukban áll tenni mindkettőt, és nem engedményként kapják a szabadságot.

ANTONIO
Velencét megszégyeníti a hálád, Shylock. Elfeledkezel a sárga kalapodról.

SHYLOCK
Ha egy átkozott orvos volnék, nem kéne viselnem ezt az átkozott sárga kalapot, valahányszor csak sétálok egyet. Orvos! Na az lett volna remek céh, odatartozni, a saját nyomorúságos családom helyett. Csupa bukott ember! (Szünet) Tudod, én német zsidóktól származom. A nagyszüleim. Kis, piszkos emberkék Kölnből. Amikor Velencébe érkeztek, rövidtávú kölcsönöket adtak a szegényeknek, abból éltek. De a szüleim - ők már új foglalkozást találtak maguknak. Nagyon bátrak voltak. Használtruha-kereskedés! Anyám belevakult abba, hogy büdös, öreg ruhákat foltozott, apám pedig arról volt híres, hogy öreg matracokat tisztított ki és pofozott helyre. Amelyeken aztán jókat lehetett aludni - tisztes foglalkozás, nem találják, uraim? Matracok. Amelyeken édesen lehet aludni.

LORENZO
És édes pestist lehet rajtuk kapni.

SHYLOCK
(fölszisszen) Igen! Tudom! Jobban, mint maga! Tudom! (Újra megnyugszik) De az apám nem volt valami ambiciózus ember. Nem volt önbizalma. Nem úgy, mint az igazán nagy zálogház-tulajdonosoknak, akik hatalmas raktárakat építettek az összegyűjtött faragványoknak, bútoroknak és festményeknek. A dózsék mindig biztosak lehettek, hogy csodálatos szőnyegeket bérelhetnek a bankettjaikra a Gettóból. Kivéve az apámtól. Tőle csak elkoszlott ruhákat kaphattak volna.

LORENZO
Ez igaz. A Gettó hírhedten bűzlik.

ANTONIO
Nem tűrök a házamban udvariatlanságot.

LORENZO
Meg kell nekem bocsátania, Signor Antonio. De én is vendég vagyok, és nem tudunk úgy tenni, mintha egyes vendégei nem találnák egymást ellenszenvesnek. Ön arra kér, respektáljam a zsidó barátját, de vajon ő mutat-e bármilyen respektust irántam? A tiszteletnek semmi értéke, ha nem kölcsönös. És ebben a városban vitatkozni szent jog. Ma este már többször megpróbáltam Signor Shylockkal teológiai vitába kezdeni. Ő csak elfordult. Ha az udvariasság érték, akkor nem ez a leghatásosabb módja annak, hogy elérjük.

SHYLOCK
Hatásos! Kölcsönös! Vita! Micsoda gazdag szókincs! Talán túlságosan félek attól, hogy vitatkozzam magával, Lorenzo barátom. A maga elméjét az egyetemen képezték. Az enyémet a Gettóban.

BASSANIO
Nem szabad meglepődnie, hogy a sok gúnyolódása ellenérzéseket kelt.

LORENZO
(evangéliumi szenvedéllyel) "Nem alázták meg magukat mind e mai napig se, és nem féltek, sem az én törvényem szerint nem jártak, sem az én parancsolataim szerint, a melyeket előtökbe és a ti atyáitok elébe adtam."[7] Imigyen szóla Ezékiel.

SHYLOCK
Ezt Jeremiás mondta. Ó Istenem. Teológiai vitát akar? Idehallgasson. Egy életre megkaptak minket, egy életre, uraim. Tanuljanak meg együtt élni velünk. A zsidók a keresztények szülei. Tudom, nehéz. Szülő-gyerek kapcsolat, ez mindig nehéz. És még rosszabb, ha gyilkosság is történt a családban. De mit tehetünk? Ez a család! Nem csak a barátja lennék, de annak kell lennem. Ne nézzen ilyen morcosan, édes Signor Keresztény. Egy életre. Az öreg Shylock, a velencei zsidó. Örökre!

Hosszú, zavart szünet

GRAZIANO
Igen. Nos. Igen nemes város. Teljesen igaza van, Shylock. Tegnap este éppen a nemességről beszélgettünk.

SHYLOCK
Miről beszél ez az ember?

GRAZIANO
Nemesség és hatalom. Milyen a nemesség természete és min nyugszik a hatalom?

SHYLOCK
Hatalom? A hatalomról beszéltünk?

GRAZIANO
Bassanio itt úgy gondolja, hogy a hatalom azon a képességen nyugszik, hogy tudunk kereskedni.

BASSANIO
A csöndes Lorenzo viszont úgy gondolja, hogy a hatalom az erkölcsi felsőbbrendűségen nyugszik. Csakis a keresztény erkölcsiségnek kellene mozgatnia köztársaságunkat.

SHYLOCK
Jó Isten! Senki sem volt a szobában, mialatt beszéltem!

BASSANIO
Míg viszont Graziano itt úgy gondolja, hogy a hatalom azokon a családokon nyugszik, amelyek kereskednek és hogy ez a hatalom adja viszont e családok nemességét.

GRAZIANO
Pontosan! A fensőbbség felhalmozott tudata adja az embernek a fensőbbséget. Velence olyan, mint egy második Róma.

ANTONIO
Velence mint második Róma: ez badarság. Kereskedelmi vállalkozás vagyunk és semmi több.

BASSANIO
Antonio, ez cinizmus. Részben egyetértek, de nem ez a teljes igazság. Mi a helyzet a törvényesség uralmával Velencében? Mi a helyzet a város keresztényi büszkeségével és hevületével? Ezek mind létfontosságú alkotórészei a Birodalomnak.

ANTONIO
A mi Birodalmunk leginkább létfontosságú alkotórészei a raktárak, a hajókikötők, a bárkák és az igáslovak. Még csak tisztes iparosok sem vagyunk, csak importőrök és exportőrök, és attól gazdagodtunk meg, hogy átfolyik rajtunk mások kereskedelme, nem attól, mintha ezt magunk produkálnánk. És ami Velence igazságérzetét illeti, az arra való, hogy fönntartsa a patríciusok számára a távolsági kereskedelem legjobb lehetőségeit. Indítékaink önzők, a hatalmunk egy földrajzi véletlenen múlik, úgyhogy hagyjuk ezt a badarságot Velencéről mint második Rómáról.

SHYLOCK
Nem, nem, Antonio barátom. Bocsáss meg, veled is vitatkoznom kell. Ó, ez borzasztó. Megvédsz engem és én ellentmondok. De kénytelen vagyok. Mindketten elfeledkeztek a lényegről, Velencével és egész Itáliával kapcsolatban. Velence mint Róma vagy sem, mint kereskedelmi vállalkozás vagy sem, ez lényegtelen. Amit mondtok, igaz lehet, de van itt valami sokkal nagyszerűbb a dolgok mögött. Hadd emlékeztesselek titeket három olyan fejleményre, amelyek befolyásolták rendkívüli országotok történetét és azután lássuk, miben áll az igazi hatalom.

LORENZO
Egy német zsidó fog leckét adni nekünk a saját történelmünkből?

SHYLOCK
Ne legyen megsértve, maga csöndes Lorenzo. Gondoljon arra, hogy Rómában előbb volt zsinagóga, mint pápaság.

GRAZIANO
(hitetlenkedve) A rabbi előbb volt, mint a pápa?

SHYLOCK
A római háborúk. A zsidó rabszolgák. Izráel foglyul ejtett uralkodói. Most pssszt! És figyeljetek. Nagyon izgalmas történet. Három fejlemény! De mindenekelőtt, ki mondta ezt: "Religionem imperare non possumus -

ANTONIO
- quia nemo cogitur -

SHYLOCK
- ut credat invitus"? Hmm? Hogy tetszik a latin kiejtésem?

GRAZIANO
"Nem erőltethetjük egy vallás elfogadását, mert senkit sem lehet akarata ellenére a hitre kényszeríteni."

SHYLOCK
Ragyogó, Graziano, bravo!

GRAZIANO
Fejből kellett tudni az iskolában.

SHYLOCK
De ki mondta?

Szünet

ANTONIO
Cassiodorus!

SHYLOCK
Az utolsó, szeretetreméltó kapocs a császári Róma és a középkori Itália között.

ANTONIO
Született 479, meghalt 575.

Ezután Shylock, egyre izgatottabban és egyre színpadiasabban, elmondja a történetét; amit maga körül talál, azt színpadi kellékként használja, elmozdítja a bútorokat, az ételt, talán még az embereket is, mintha az ő történelmi sakktáblájának bábui volnának. Antonióra osztja "Cassiodorus" szerepét

SHYLOCK
Kedves és intelligens ember. A lelkiismerete talán gyanúsan rugalmas - mindig szükségessé tudta tenni magát az ország különböző urai számára, de mégis. Államférfi! Tudós! És mi maradt a legemlékezetesebb ebből az emberből? A közigazgatás, amellyel a monarchákat szolgálta? Dehogy! Élete során a polgárháborúk és a külföldi inváziók minden rombolása közepette sikerült megőriznie egy nagy görög-római kéziratgyűjteményt, és - ez az első számú fejlemény.

Hatvanéves korában visszavonul Bruttiba, és magával viszi klasszikusokból álló könyvtárát, amelyet skrupulózusan lemásoltat a szerzetesekkel. Micsoda munka! Micsoda hit! De miért? Miért izgatta magát? Mi késztet egy embert arra, hogy így védje mások munkáját, szeretettel őrizze, másoltassa, óvja? És ráadásul egy keresztény, aki a pogányok munkáit őrzi! Kolostorról kolostorra évszázadokon át, szorgalmasan körmölnek, míg végül a könyvkereskedelem a kolostorokból átterjed az egyetemekre. A tudósok átveszik a szerzetesek munkáját. Kialakul a rendszer.

Második számú fejlemény: a Római Birodalom összeomlása! Itália három részre szakad. Észak a Szent Német-Római Birodalomé, a középső rész a Pápaság hatalma alá kerül, a déli részt átveszi a francia Anjou-ház. Látjátok, a szerencse forgandó, és mindig másfelé fordul.

LORENZO
Az ön vonzódása a történelemhez felszínes, Signor - játékos. A rendszerek érdeklik és nem a jelentés. Kicsinyesség így élvezkedni a véletlenben. Még a végén meggyőzne minket, hogy nem voltak sem okok, sem következmények. Nem tudok rokonszenvezni ezzel a hozzáállással.

SHYLOCK
Aha! A szellem! Még tisztelhetném is magát, fiatalember, de -

LORENZO
És velem se játszadozzék, Signor.

SHYLOCK
De - félreért, ha azt hiszi, ilyen felszínesen olvasom a történelmet. Pontosan tudom, hogy az okokból hogyan következnek az okozatok - de mind csak a maga idejében. Az a vonal, amit én húzok, olyan emberek pillanatait kapcsolja össze, akik sosem láthatták előre egymás tetteit. Az öreg Cassiodorus, aki ezer évvel ezelőtt működött, vajon látta-e, hogyan alakul majd Itália fejlődése ezer év múlva? Hallgasson végig. Izgalmas. Izgalmas. Higgye el.

Tehát: az ország három részre szakadt. De talán csak áll minden mozdulatlanul? Lehetetlenség! Nézze, hogyan bomlik föl Északon a Szent Német-Római Birodalom; középen a római családok hogyan pörlekednek egymással; Délen a francia Anjou-ház hogyan harcol a spanyol Aragónokkal. Semmi sem áll mozdulatlanul! És ahogy elül a háború és az őrület pora, mik jelennek meg, uraim? Városállamok! Milánó, Genova, Firenze, Velence ragyogó városállamai! A birodalmak fölbomlottak és egyszer csak minden város a saját kormányzatára van bízva. Mit tehetnek? Hogyan kell kormányozni? Növekszik az ipar és a kereskedelem. Szinte magától. Micsoda? Ez itt a Földközi-tenger medencéjének a közepe és ne kereskednének? Úgyhogy a taljánok föltalálják az együttműködési megállapodásokat, a konszerneket, az árubiztosítást, a hitelügyleteket, a kettős könyvelést! Haladás! De figyeljenek. Hallgassák meg, mi egyéb történt még és ne feledkezzenek meg a lent, a hatodik század mélyén lesbenálló öreg Cassiodorusról. Több üzlet az több egyezség, több egyezség az több törvény, ami a kormányzás ügyét is tovább bonyolítja, ami tanultabb embereket követel, ami újfajta oktatást követel, gyakorlatiasabbat, mondjuk - világibbat! És honnan jöhetett ez az új, világias oktatás, hogy új törvényeket, új kormányzatot teremtsen? Mondják meg. (Szünet) Nahát, a könyvekből! Honnan máshonnan? És hol voltak a könyvek? Vén Cassiodorus! A kolostorokban! Megőrizte a régi görög és római kéziratokat, halleluja! Dicsértessék minden bölcs öregember! Hát nem isteni? Vallják be, hát nem hátborzongató nézni, ahogy mindez formát ölt? Legyenek nagyvonalúak. Engedjék el magukat, mert most jön a harmadik számú fejlemény.

Az év: 1450. Két gyönyörű születésnap: egy Gutenberg nevű furfangos öreg német Mainzból rendkívüli találmánynak ad életet - a könyvnyomtatásnak; és megszületik egy nagy ókortudós, Aldus Manutius. Itt nálunk! A mi szeretett Velencénkben, negyvenöt éves korában, nem egészen száz évvel ezelőtt, a nagyszerű Manutius fölállítja isteni nyomdáját és elkészíti a csodálatos Aldinákat![8] Egyszer csak mindenki vehet könyvet magának! És micsoda könyveket! Platón, Homérosz, Pindarosz és Arisztophanész, Xenophón, Seneca, Plutarkhosz és Szophoklész, Arisztotelész, Lisziasz, Euripidész, Démoszthenész, Thuküdidész, Hérodotosz műveit, olyan, távoli országok kolostoraiban megőrzött kéziratok alapján, amelyeket az olaszok most a messzi Svédországból és Konstantinápolyból hoznak haza. Elképesztő! A tudás, mint egy földalatti forrás, amely állandóan és frissen ott áramlik, míg egy nap - hopp! Fölfakad! Hogy a haldokló emberek, a sötét és borzalmas idők túlélői igyanak belőle. Imádom! Amikor már a tábornokok azt képzelik, hogy az ő hiú dicsőségük a minden, és a hordószónokok nyájas vigyorral a képükön húzzák szorosabbra a hatalom csavarjait - hopp! Fölbugyborékol a kis forrás. Buggy, buggy, buggy! Egy ici-pici, elveszett kis forrás, tele vakító kérdésekkel és zamatos kétségekkel. A szó! Ki hitte volna! Leírva! Kinyomtatva! Leronthatatlanul! Bumm! Imádom!

Megszólalnak a harangok. Ideje visszatérni a Gettóba. Antonio fölkel, hogy odaadja Shylock sárga kalapját. Shylock Antonióra néz és szomorúan vállat von, mintha a kalap mindent megcáfolna, amit mondott

ANTONIO
Miféle elveszett kis forrás tud most segíteni rajtad?

És mégis... megvetően fölteszi a fejére, átöleli Antoniót, meghajol a másik három férfi felé és kuncogva és motyogva indul kifelé...

SHYLOCK
Buggy, buggy, buggy! Buggy, buggy, buggy! Buggy, buggy.........

 



MÁSODIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Szoba Belmontban. Hosszabb idő telt el. Kezd helyreállni a rend. Portia és Bassanio beszélgetnek, Nerissa olvas

BASSANIO
Téved, hölgyem, téved! Lehet, hogy a fűszerkereskedelem és az egyéb hagyományos áruk kereskedelme manapság nem olyan nyereséges és biztonságos, de a földből és a mezőgazdaságból nem lehet meggazdagodni. Nemesfémek! Azokkal kereskedjék! Arany! Vagy egy bank! A Contarini Bankház! - nem szédíti el ez a gondolat? Különben is, honnan vesz tőkét a felszerelésekhez?

PORTIA
Eladtam néhány birtokot, és a maga segítségével talán még többet eladok majd, de most, drága barátom, választania kell. Legyen bölcs. A többiek nem voltak azok. Egyesek túl gyorsak voltak, mások gőgösek. Mások olyan sokáig álltak és gondolkoztak, míg végül elrémültek és már egyáltalán nem voltak képesek választani. Úgyhogy foglaljon helyet és bánjon jól az idővel. Én majd addig Nerissával beszélgetek. Seneca leveleit olvassa és megkértem, válasszon közülük egy kedvencet magának. Azt hiszem, tudom, melyik lesz az.

Bassanio elfoglalja helyét a ládikáknál. Nerissa odalép Portiához

NERISSA
Ez az, asszonyom, a negyvenhetes számú levél. (Elkezdi olvasni) "Örömmel hallom a nálad járt ismerősöktől, hogy jó viszonyban vagy a rabszolgáiddal. Éppen ez várható el a magadfajta művelt és felvilágosult embertől..."

(Hangja elhalkul, miközben a fődallam kerül előtérbe. A figyelemnek Bassanió-ra kell összpontosulnia)

BASSANIO
Micsoda excentrikus szerelmi vizsga. Miféle agyból pattant ki ilyesmi? "Választásáról ismered fel őt." (Megvetően, és fokról fokra beszélgetésbe elegyedve Portia apjával "ott fönt") Mit tudsz majd róla? Hogy ha az aranyat választja, lélektelen ember lesz, erszénnyel a szíve helyén? De egy lélektelen ember is lehet elmés, ugye? A fösvénység nem zárja ki az érzékenységet, és egy fösvény ravaszul megérezheti a veszedelmet, ha az ösztönére bízza magát. Képzeljünk el egy még emberibb állapotot: egy ember szereti az aranyat, de bűntudat mardossa és elég érett hozzá, hogy megvesse magát. Íme valaki, aki szégyenlősen fordulna el a szégyentelen ragyogástól. Nem, nem látom értelmét ilyen szimpla trükköknek. És az ezüst? Arról mit illik gondolni, félúton az arany és az ólom között? Ó, itt a középszerű ember! Aki biztosra akar menni az életben és se nem mer, se nem nyer. Vagy talán a megfontolt, józan embert jelöli az ezüst? Talán egy diplomatára volna itt szükség? Egy államférfira? Egy bíróra? Nem értéktelen emberek! De én aligha vagyok bármelyik is. Szeretem hinni, hogy mindből van bennem egy kevés, de én - nemigen tobzódom ezekben a tulajdonságokban. Mégis, ha e rendkívüli nőnek ilyen férfi kell, és ha nekem kell ez a rendkívüli nő, akkor talán az államférfinak, a diplomatának és a bírónak nagyobbra kéne bennem nőnie. Hmm! Végül is nem valami egyszerű vizsga ez. Gyerünk, Bassanio, használd az eszedet. Eddig sem éltél volna meg a ravaszságod nélkül. Gondolkodj! Gondolkodj! Milyen apa az, aki, ha azt akarja, hogy a lánya egy államférfihoz, egy diplomatához vagy egy bíróhoz menjen, képes kitalálni egy ilyen tervet? Azt mondanám, hogy nagyon bölcs apa, ha nem tudnám, hogy milyen hülye volt. Talán úgy kéne föltenni a kérdést, hogy vajon Portia olyan lánynak látszik-e, akinek az apja azt akarta volna, hogy a lánya egy államférfihoz, egy diplomatához vagy egy bíróhoz menjen? (Szünet) Meg fogok bolondulni.

Téves megközelítés! Ezek a ládikák nem valami foglalkozást vizsgálnak, hanem az ember fajtáját, minőségét, szellemét. A kérdés tehát ez: egy ilyen nő apja miféle embert, milyen szellemet akar a lányának? Az apa! Nézzük az apát. Nála van a kulcs. Helyes. Ez már valami. Nna. Az apa nagy múltú családból származik. Arisztokrata. De mire az uralkodók vére elért az apáig, egy filozófus vérévé hígult. És most, bár a birtokok lehetőségei hatalmasak, mégis minden romokban hever. Előkelő romokban, de romokban. Melyik fémet választaná a romlásnak ez a romok közt élő filozófusa? (Hosszú szünet, mosoly, most átlátott a stratégián, de először ravaszul félrebeszél) Csakis egy válasz lehetséges. Egyszerű! A filozófia vége a kétségbeesés. Körülnézett maga körül, látta az állandó háborúskodást, a pusztítást, a széthullást, a romlást és azt mondta: nem ezt akarom a lányomnak! Aranyat! Kemény, határozott, kegyetlen hajszát a nyereség, a biztonság és a kényelem után. Aranyat! Arannyal örökre meg lehet venni a szépséget, a művészetet, az engedelmességet és a hatalmat. Arany! A lányom számára csapdába ejtünk egy aranyembert. A nap is aranylik, a gabona is - ez ad erőt és ez táplál. Ezt akarom egyetlen lányomnak, ezt, amit az én filozofáló hajlamom nem biztosított a számára. Aranyat! (Szünet) És azután mást gondolt. Hiszen ki is tudná megváltoztatni életre szóló ostoba szokásait? (Portiához) Ólom, hölgyem. Az ólmot választom. Nagy csatát vívtam a saját eszemmel. És ez az eredménye.

PORTIA
Az eszeddel, Bassanio? Nem a szíveddel? De hát akárhogy is, az eszed vagy a szíved legyen mögötte, úgy választottál, ahogyan apám kívánta.

BASSANIO
Nem ahogyan te?

PORTIA
Én? Meg kell nekem bocsájtanod. Tudom, létezik szerelem első látásra. De engem nem olyan fából faragtak. Énbennem a szerelem velem együtt nő. Anyám azt tanította, hogy a szerelem az elmében érik, és olyan szenvedélyekből, örömökből és apróságokból áll, amelyeket az ember megosztott a másikkal, nem amit feltételez benne. Kissé pedáns, úgy gondolod? Jobb szeretnéd, ha most átölelnélek és azt mondanám, rutinos tűzzel, hogy a te választásod dönt el mindent? Ne hidd azt, a válaszomat hallva, hogy számító nő vagyok, bár néha szeretnék az lenni. Az igazság az, hogy megfontolatlan vagyok. Mindig azonnal kész a válaszom. Egyetlen pillanat alatt felmérek egy embert, egy helyzetet, de anyám azt mondta: "csak szerényen, hiszen tévedhet az ösztönöd". Jobban szeretnéd, Bassanio, ha a szerelmem nyugalmas volna és bizakodó? Légy türelemmel. Együtt fogunk élni. Mindenem a tiéd, ezt már tudod. Költözz ide. Próbálgasd a férj szerepét. Együtt fogunk dolgozni és alaposan megismerjük egymást. Lehet, hogy egymás számára születtünk, a lényem egy része azt hiszi, hogy igen. De azt akarom, hogy az egész lényem tudja. Nézd csak, remegek, ahogy itt beszélek. Végül is, azt hiszem, át kellene ölelned.

Átölelik egymást

Most menj el. Össze kell rendeznem a dolgaimat és magamat - neked.

BASSANIO
(simulékonyan) Nem találok szavakat.

PORTIA
(átveszi a hangvételt, hűvösen) Meg vagyok rendülve.

Bassanio elmegy

Talán csak a szeretőjévé kéne lennem. Akkor nem tudna uralkodni rajtam. Ha a felesége leszek, hozzá láncol a törvény. Na, ezen csuklóztathatod a logikádat, Nerissa.

NERISSA
Bizonytalan?

PORTIA
Ó igen.

NERISSA
Nem kell, hogy szeressen valakit, aki nem tetszik.

PORTIA
Milyen nevetséges közvetítője ez a szenvedélynek - egy ládika. Joggal vagyok bizonytalan. Mi lesz, ha megunom? Isten óvjon egy nőt attól, hogy megunjon egy férfit. A hiúságát és apró hibáit, amelyeket az idő mindig csak fölnagyít. Olyan vak önmagára, olyan hihetetlenül elégedett azzal a hosszan megfontolt, gyűszűnyi gondolattal, a határozottságával, akkor, amikor a kétségek minden kínját kéne kiállnia, az ostoba színes tollaival, amelyeket összetéveszt a férfiasságával. Ó! A férfiassága!

NERISSA
Megfigyelte, hogy egy férfi hogy jár? Hogy vigyáz, hogy teljes szélességében látható legyen? Mintha ágyúgolyókat egyensúlyozna a vállán?

PORTIA
Micsoda elbizakodottság! Micsoda arrogáns modor! Mi más lehet a nő, mint az ő oldalbordája, egy puszta csont a testéből? Végül is, drágám, a férfiak sokszor nyertek csatákat hiányzó bordával!

NERISSA
(kéjjel) És elvesztették akkor is, ha megvolt!

Nagyot nevetnek

PORTIA
Az ég óvjon minket, de olyan kevés közöttük a költő!

NERISSA
Olyan esetlenek. Lehúzza őket az az unalmas földi lényük.

PORTIA
És még rosszabb, amikor dürrögnek! Akkor, ah! akkor - megfigyelted az összezavarodott vonásaikat, amikor azt hiszik, kedves arcot vágnak? A szemüket, ahogyan lassan ellágyul, a csöpögős melankóliát, amiről azt hiszik, hogy fülig szerelmes epekedés?

NERISSA
Az összeszorított állkapcsukat és öklüket, amivel szenvedélyesnek akarnak látszani?

PORTIA
Micsoda gyönge és szenvelgő módszereik vannak. Nekünk pedig tettetnünk kell! Szegény talmi férfiak! Ó! Annyi minden mocorog bennem. Annyi kipróbálatlan gondolat. Annyi csodálatos szerelem és bölcsesség. Városokat tudnék alapítani ennyi erővel, városokat, amilyenekről egy férfi még csak nem is álmodik.

Estére harangoznak, miközben megváltozik a szín

 

MÁSODIK JELENET

A Szent Márk campaniléje alatti loggetta. Általában a patríciusok találkozóhelye.

Tubal és Roderigues jönnek kétfelől. Éjszaka van

TUBAL
Semmi?

RODERIGUES
Semmi!

TUBAL
Diszkréten érdeklődtél?

RODERIGUES
Diszkréten és indiszkréten. Mit is törődöm most ezzel!

TUBAL
Az egész Gettó keresi őt idekint, mindenki sokat kockáztat. Bolond lány.

RODERIGUES
"Én ismerem a maga lányát", mondtam neki, figyelmeztettem.

TUBAL
Figyelmeztetted? Én figyelmeztettem! Ki nem figyelmeztette?

RODERIGUES
Azt mondtam: "Túl okos ahhoz, hogy visszafogják, túl nagy ahhoz, hogy tréfáljanak vele és túl forrófejű ahhoz, hogy kiszámítható legyen."

TUBAL
Bolond lány!

RODERIGUES
De az apja nem ért meg semmit. "Ha ütöttem volna, ha részeges volnék, ha eljátszottam volna a pénzemet, mint más öregek, akik két ima között egész nap csak kártyáznak és kockáznak... De mi szerettük egymást!" Mintha a szeretet segítene!

TUBAL
Nem ez lesz az egyetlen csapás, ami éri. Más bajt is hoz a szél. A tengeri szél. A te okos patrónusod aláírt egy szerződést a legjobb barátjával, Antonióval. Tréfának szánták, kigúnyolni Velence törvényét: háromezer dukát kölcsönbe egy fontnyi hússal zálogul, föltéve, hogy a kölcsön három hónap után nem térül meg. És most -

RODERIGUES
Egy font hús?

TUBAL
És most veszedelemben forognak a hajói.

RODERIGUES
Egy font hús?

TUBAL
Egy font hús, a hajók bajban, a Gettó egyetlen fillér nélkül, és holnapután este hatkor lejár a határidő.

RODERIGUES
Egy font emberhús?

TUBAL
Igen, igen, igen, IGEN!

RODERIGUES
De a hajók persze nem süllyedtek el.

TUBAL
Nem! Csak elfogták őket a kalózok. Az egész piac erről beszél.

RODERIGUES
A szerződés pedig tréfa.

TUBAL
Ebben a világban nem lehet többé tréfálni, Roderigues. Talán a másvilágon. Eh! Annyira elment a kedvem attól, hogy kölcsönökkel vagy üzlettel foglalkozzam valaha is.

Belép Graziano

GRAZIANO
Jaj, Signor Tubal, ha van valaki, aki tudja, hol van Antonio, akkor maga az.

RODERIGUES
Itt jön ez a minden-lében-kanál, és semmi kedvem beszélni vele.

TUBAL
Mi hír Antonio hajóiról?

GRAZIANO
Baj van, baj, baj, baj.

TUBAL
Hogy baj van, azt tudjuk. A tényeket akarjuk hallani.

GRAZIANO
(pimaszul) Az mindenesetre tény, hogy baj van.

TUBAL
(rettenetes haraggal) Ne szellemeskedj, hallod. Mondd el a híreket.

GRAZIANO
(nagyképűen) Súlyosak. Súlyos hírek. Tekintettel a rakomány hatalmas méreteire, a Tengerészeti Hivatal hadihajókat küldött, hogy szabadítsák ki a hajókat.

TUBAL
Ez olyan jó hír, amit érdemes megvinnünk. Gyere, Roderigues.

GRAZIANO
De az az átkozott szél nem segít, vihartól tartanak. A hadihajók egy helyben állnak.

TUBAL
Ó, Ábrahám, ó, Ábrahám! Valamelyikünk Istene haragszik. Túl öreg vagyok ehhez az egészhez, túl öreg, túl öreg...

Tubal és Roderigues el

GRAZIANO
(gúnyosan, mialatt ő is kimegy) Ó, Ábrahám, Ábrahám! Túl öreg vagyok ehhez az egészhez, túl öreg, túl öreg...

Lorenzo és Jessica, akik eddig egymást keresték, most találkoznak és megkönnyebbülten kapaszkodnak egymásba. Jessica nagyon izgatott

LORENZO
Remegsz.

JESSICA
Meg vagyok rémülve és szégyenkezem, azért remegek.

LORENZO
Ó, a szemed. Az a szomorú szemed.

JESSICA
Hagyjuk a szememet, Lorenzo, és mondd meg, hogy most mi lesz.

LORENZO
Mindenekelőtt nyugodj meg, ha másért nem, hát azért, hogy ne hívd föl magadra a figyelmet.

JESSICA
Nagyon sokba kerül ez nekem. Nagyon sokat adtam érte.

LORENZO
Tudom, tudom.

JESSICA
Az a döntés, hogy megszököm tőle. Nem tudod elképzelni. Hogy milyen az, elszakadni.

LORENZO
Tudom.

JESSICA
Ki vagyok készülve. Rendbe fogok jönni, de a következő néhány órában nem leszek észnél és mindent neked kell csinálnod.

LORENZO
Bízzál bennem.

JESSICA
Csókolj meg.

A fiú bizonytalankodik

Hónapok óta rendszeresen találkozunk és még meg sem csókoltál.

A fiú ismét bizonytalankodik

Még sosem csókoltál meg egy nőt?

LORENZO
A kezét, az arcát.

JESSICA
A száját nem?

LORENZO
A száját nem.

JESSICA
Akkor neked az én szájam lesz az első.

LORENZO
És az enyém?

JESSICA
Nekem az lesz az első.

Megcsókolják egymást

Ó, egész életemben ismertem ezt a csókot.

LORENZO
(fölemeli, körben forog vele) Jaj, szeretném kőbe vésni a nevedet, szétkiabálni mindenfelé!

JESSICA
És mondd: ez az enyém, és ez itt, már jártam itt, és ez a bőr, ez az érintés és ez az illat, ami annyira ismerős, ide tartozom, ide, ide, biztos, hogy az ikrednek születtem.

LORENZO
Kőbe vésni a nevedet és hirdetni a bátorságodat!

Megcsókolják egymást, miközben Shylock hangját hallani

 

HARMADIK JELENET

Shylock dolgozószobája. Lánya levelét próbálja olvasni

SHYLOCK
"Drága apám. Nem az vagyok, akivé szeretted volna, hogy váljak, és aki vagyok, annak ezt kellett tennie. Ha többet akarnék írni, akkor tovább kellene gondolkodnom. Eleget gondolkodtam és eléggé bizonyos vagyok a döntésemben ahhoz, hogy, ha nem is logikai úton, de eljutottam oda, hogy elmenjek. Gondolj a veszekedéseinkre. Azok mindent elmondtak. Lányod, Jessica."

(Belép Rivka)

RIVKA
És mire mentél a tréfálkozásoddal?

SHYLOCK
Levelet kaptam a lányomtól, Rivka, maradj most csöndben.

RIVKA
Föltetted már magadnak a kérdést, hogy miért ment el?

SHYLOCK
Most próbálok rájönni, ne zsörtölődj itt velem.

RIVKA
Biztos vagy benne, hogy te semmit nem hibáztál el?

SHYLOCK
Nem ismerek még egy embert rajtad kívül, aki kérdezve vádol.

RIVKA
Kérlek, Shylock, könyörgöm. Legyél kedvesebb, légy figyelmes testvér. Én már nem vagyok egészséges, nem tudok már nevetni. Számomra vége a tréfának.

SHYLOCK
Levelet kaptam a lányomtól.

RIVKA
Eddig már hétszer olvastad el. Beszélgess velem. Nem vagyok hülye.

SHYLOCK
Miről szeretnél beszélgetni velem, nővérem?

RIVKA
A szerződésetek értelméről.

SHYLOCK
Van értelme? Záradéka van talán, de értelme?

RIVKA
Záradék, értelem, értelem, záradék! Ha te nem fogod föl az értelmét férfi módra, majd fölfogja ez az öregasszony. Amit ki akartál gúnyolni, most téged gúnyol! Ez a szerződésetek értelme.

SHYLOCK
Nem értem, mi értelme így értelmezni.

RIVKA
Dehogynem érted.

SHYLOCK
Problémákat látok. Lehetőségeket látok. Leheteket és talánokat. Antonio elfogott hajóinak problémáját, a megmentésük lehetőségét, bár lehet, hogy a szél ezt késleltetni fogja vagy talán Antonio hitelezői több pénzt előlegeznek majd neki és akkor nem lesz semmi baj, mert lehetősége lesz rá, hogy időben kifizessen engem.

RIVKA
Időben? Milyen időben? Mindjárt hatot üt az óra és akkor már csak egyetlen nap lesz hátra.

SHYLOCK
Végig kell hallgatnom ezt a badarságot, gondolom.

RIVKA
Ne légy velem durva, Shylock! Van egy barátod. Jó. Egy keresztény és keresztény lelkű ember. Jó. Teremtettél magadnak némi békét. Ennek én is örültem. Jó. De nem maradhatott volna ez ennyiben? Mindig az ő hangját, az ő véleményét idézted, erről-arról, itt-ott, mindenkinek. Nem volt ez elég? Ó, Shylock öcsém. Figyeltelek, ahogyan elcsavarogtál a zsidók közül, idegen helyeken szaglásztál. Figyeltem, milyen nyugtalanul járkáltál és úgy tettél, mintha bármelyik utcán végigmehetnél. Ne hidd, hogy nem értettelek; fulladoztál ezen a szűk udvaron, vártad, hogy megérkezzen a te saját különbejáratú tudósod. Fájt a szívem, ahogyan elnéztelek, ahogyan erkölcsi vitákon élesítetted az elmédet, kerested az ellentmondást - mintha nem volna amúgy is elég baj ezek között a hámló falak között. De nem tehetsz úgy, mintha művelt volnál, és úgy sem, mintha nem volnál idegen, vagy mintha ennek a Gettónak nem volnának falai. Tettetés, tettetés, tettetés! Az egész életed! Az akarsz lenni, ami nem vagy. Olyannak képzeled a világot, amilyen szeretnéd, hogy legyen. És most, mint mindig, minden józan érv dacára, megint ez az őrült tettetés, hogy Antonio hajói biztonságban megérkeznek. (Szünet) Kigúnyoltad a törvényüket.

SHYLOCK
Ami kigúnyolt minket.

RIVKA
Egy hős! Shylock a népe védelmében. Nem látod, hogy mit tettél?

SHYLOCK
Méltóságot szereztem, azt tettem.

RIVKA
Azt? Azt tetted? Semmi mást? (Szünet) Hogy méltóságot szerezz kigúnyolt népednek, a barátod életét egy gúnyból lett szerződéshez kötözted, ezt tetted.

SHYLOCK
Menj a szobádba, Rivka, még felizgatod magadat.

RIVKA
Shylock! Menj és szerezd meg azt a pénzt! Kopogtass be a Gettó minden ajtaján, kérj, könyörögj, fenyegetőzzél - de szerezd meg. Most. Mielőtt még késő lesz.

SHYLOCK
Bolond asszony. Azt hiszed, nem próbáltam már. A Gettó ki van szipolyozva. A legutóbbi adó minden erszényt kiürített.

RIVKA
Akkor kérjen kölcsön ő a barátaitól.

SHYLOCK
Már nem bíznak a jövőjében.

RIVKA
Akkor kérd meg a bíróságot, hogy kezelje rugalmasan a törvényt és mentsen föl titeket a szerződés alól.

SHYLOCK
Holnap. Holnap beszélünk róla.

RIVKA
De a Gettóban nem mindenki fog egyetérteni azzal, hogy rugalmasan kezeljék a törvényt, igaz?

SHYLOCK
Kérlek, Rivka.

RIVKA
Ha a velenceiek megteszik a mi kedvünkért, kérdezik majd, milyen gyakran fogják megtenni a saját kedvükért, és akkor még nagyobb bizonytalanságban élünk majd, mint eddig. Kit kell megmenteni - a szerencsétlen barátodat vagy a szerencsétlen népedet?

SHYLOCK
Holnap majd beszélünk róla.

RIVKA
Erkölcsi vitákat akarsz, amiken élesítheted az elmédet?

SHYLOCK
Holnap, holnap.

RIVKA
És kit fogsz megmenteni? Az egyetlen barátodat, az idegent, vagy a saját véreidet, akiket alig ismersz? (Szünet) Nos, bolond vagyok-e vagy sem? Szóval lehet-e még tréfálni vagy sem? Van-e gondod vagy nincs?

SHYLOCK
Holnap. Holnap. Holnap beszélünk róla.

RIVKA
Holnap! Holnap! Milyen holnap? Az óra mindjárt hatot üt és már itt is a holnap. (Hosszú Szünet Föláll, hogy menjen) Engem arrébb tehetsz, a gondodat nem! (Kimegy)

Shylock ismét a levelébe mélyed

SHYLOCK
(hangosan) "Gondolj a veszekedéseinkre. Azok mindent elmondtak. Lányod, Jessica." (Mintha nem értené) "Veszekedéseink." Milyen veszekedéseink? Hogyan nevezheti veszekedéseknek? Az ellenségek veszekednek. "Nem az vagyok, akivé szeretted volna, hogy váljak." Kivé akartalak volna változtatni téged, Jessica? A támaszommá, a barátommá, a kedvencemmé, a büszkeségemmé? Nem igazán fájdalmas dolgok. Vagy mégis?

Ó, Jessica. Micsoda nyomorult, idegen filozófia az, ami megszédítette és összezavarta az elmédet ezekkel a különös szenvedélyekkel? Hol vagy most? Ó, a sérülékeny ifjúság. Biztosan nagyon magányos vagy. Elveszett és magányos. Megdöbbent, elveszett és magányos. Ó, lányom, lányom, lányom.

Belép Antonio. Ő is nagyon gondterheltnek látszik. Csöndben és mindentudó kölcsönös szánalommal néznek egymásra, azután átölelik egymást

Shylock azonnal elkezd nyüzsögni a barátja körül, leülteti, bort tölt neki

SHYLOCK
Minden rendben lesz. A hajóid meg fognak érkezni a kikötőbe és az én lányom is hazatalál.

ANTONIO
De kinek a kikötőjébe és kinek az otthonába és mikor?

SHYLOCK
Áh! Látom, nyomott vagy.

ANTONIO
Látom, úgy teszel, mintha te nem volnál.

SHYLOCK
És tegyük föl, hogy elveszíted a hajóidat, akkor? Nincs hiteled, nincsenek barátaid? Hm?

ANTONIO
Egész Velencének tartozom.

SHYLOCK
És nem tudod újrakezdeni?

ANTONIO
Shylock, téged összezavart a saját veszteséged. El tudsz képzelni, amint újrakezdem? Hogy akarom? Túl sokáig éltem hatalmas összegekkel kipárnázott életet, nem csak meztelen vagyok nélkülük, de az ítélőképességemet is elpuhították.

SHYLOCK
Ugyan -

ANTONIO
Ne ellenkezz. Megpróbálsz kitérni a következmények elől.

SHYLOCK
A süllyedő hajók vagy a lányom szökése elől?

ANTONIO
Jessica eltűnése szomorú és borzasztó, de van más, ami fenyegetőbb.

SHYLOCK
Igyál! Azt hiszem, mindkettőnkre ráfér egy finom kis lélekmelegítő.

ANTONIO
Szembe kell nézni a következményekkel és beszélnünk kell róluk.

SHYLOCK
Semmi sem sürget, semmi sem fenyeget - igyál.

ANTONIO
Ostoba szerződést írtunk alá.

SHYLOCK
Azt a szerződést senki sem fogja számon kérni. Igyál.

ANTONIO
Köztudott, hogy a hajókat megtámadták, és hogy egész vagyonomat egyetlen rakománnyal tettem kockára. Ostoba szerződést írtunk alá.

SHYLOCK
A vihar majd alábbhagy.

ANTONIO
Ostoba szerződést írtunk alá és elérkezett a teljesítés határideje.

SHYLOCK
A Tengerészeti Hivatal flottája nemsokára kifut - igyál.

ANTONIO
Hatkor már csak huszonnégy órája marad.

SHYLOCK
Talán rosszul számoltuk a napokat.

ANTONIO
Shylock! (Szünet) Mit fogsz tenni a kezedben egy késsel és a kimérendő húsommal?

Hosszú szünet

Solomon Usque és Rebecca érkeznek

REBECCA
Signor Shylock, igaz ez? Azt hallottuk, eltűnt a lánya.

SHYLOCK
Csak semmi részvét, kérem. Isten hozta önöket. Szeretem látni a barátaimat magam körül, de nincs haláleset a családban, csak egy kis - szabadság. Minden fiatal embernek el kell néha mennie otthonról egy kis szabadságra. Üljenek le. Töltök italt. Éhesek? Meséljenek, mi újság.

REBECCA
Semmi új. Családok, amelyek Konstantinápolyba akarnak jutni, öregek, akik a támogatásunkra várnak, hogy eljussanak Jeruzsálembe, de a lánya, Signor.

SHYLOCK
Ki tudna darabokat írni ennyi nyomorúság közepette, eh, Signor Usque?

USQUE
Ki elég nagy hozzá, hogy darabokat írjon ennyi nyomorúság közepette!

SHYLOCK
Áh, ha! Ki elég nagy hozzá, hogy darabokat írjon ennyi nyomorúság közepette!

Tubal és a csüggedt Roderigues érkeznek. Shylock várakozóan néz rájuk

RODERIGUES
Én megmondtam! Én figyelmeztettem! (Tubal leinti)

TUBAL
Ahhoz a Pisani nevű emberhez szökött.

SHYLOCK
Pisani?

TUBAL
Tegnap este elutaztak egy Belmont nevű birtokra.

SHYLOCK
Lorenzo Pisani? Egy senki! Akinek kétszer kell bejönnie, hogy egyszer észrevegyék! Egy savanyú és ostoba suhanc, aki csak az irigységben tehetséges, a tiltakozást összetéveszti a nyafogással, de még ahhoz is lassú az agya. Jessica! Nem a vihar ragadott el téged, csak egy kis vacak szellő!

Graziano belép. Mindenki tudja, miért jött, mit fog bejelenteni. Várnak. Graziano a hallgatóitól és a saját híreitől egyaránt meg van rémülve. Át akarja adni a listát Antoniónak

ANTONIO
Olvasd föl a listát. (Szünet) Igen, itt.

GRAZIANO
Egy hajó mazsolával Zante szigetéről, olívaolajjal Korfuról, gyapottal Szíriából. Egy másik borral, gabonával és sajttal Krétáról. A dán hajó, amit ön bérelt az angol posztó és a spanyol gyapjú szállítására. Egy rakomány fűrészáru és végül -

ANTONIO
- egy rakomány a ciprusi cukorültetvényekről. Minden. Elfogták vagy elsüllyesztették az egész szállítmányt, amelyről azt mondtam, megesküszöm, hogy ez lesz az utolsó. Egyetlen dukátom sincs, Shylock.

Az óra hatot üt. Tubal int a többieknek, hogy hagyják magukra a két barátot

ANTONIO
Nem tudom előteremteni a pénzt.

SHYLOCK
Tudom.

ANTONIO
Te sem tudod újra kölcsönadni nekem.

SHYLOCK
A Gettó ki van szipolyozva. Tudom.

Hosszú szünet

SHYLOCK
Hozzá fognak járulni, hogy felbontsuk a szerződést.

ANTONIO
Nem tudjuk, nem szabad.

SHYLOCK
Értesz?

ANTONIO
Értelek.

SHYLOCK
Attól tartok, mégsem.

ANTONIO
De igen.

SHYLOCK
Nem fogom megszegni a törvényt.

ANTONIO
Értem.

SHYLOCK
Nem szabad precedenst teremtenem.

ANTONIO
Tudom.

SHYLOCK
Te mondtad. Te tanítottad.

ANTONIO
Shylock, Shylock! Nem félek.

SHYLOCK
Jaj, barátom! Mit tettem veled?

Szünet

ANTONIO
Diákcsíny. Kamaszos dacból. De most komoly idők járnak.

SHYLOCK
Tudom.

ANTONIO
A te sárga kalapod mindkettőnké. Mindketten halálra vagyunk ítélve.

SHYLOCK
Tudom.

ANTONIO
Én teáltalad. Te őáltaluk.

SHYLOCK
Tudom, tudom.

ANTONIO
Tudjuk, tudjuk! Folyton arról beszélünk, hogy mennyi mindent tudunk.

SHYLOCK
Nyugodj meg, nyugodj meg, drága barátom. Én sem félek.

Szünet

Csak ígérd meg, hogy csöndben maradsz a tárgyaláson.

ANTONIO
Meg se magyarázzuk nekik? A bíróságnak meg kell értenie.

SHYLOCK
Képtelenek rá! Én a népemet és a népem szerződését védem. Amellett még tisztelnének is, ha ilyesmivel magyaráznám a dolgot. "Megmentette a népét!" Groteszk helyzet volna. Csak ígérd meg, hogy csöndben maradsz a tárgyaláson.

ANTONIO
Megveted őket, Shylock. Ez méltatlan hozzád.

SHYLOCK
A büszkeségem kívánja, hogy csöndben maradjunk. Kérlek.

ANTONIO
Nem tekintik majd büszkeségnek, megvetésnek fogják tekinteni.

SHYLOCK
Lehet, hogy igazuk lesz. Néha megrémülök, mennyire meg tudom vetni az embereket, szinte szenvedélyesen. Lehet, hogy nincs bennem megértés a butaságaik, részvét az esendőségük iránt? Nem találok mentséget a kegyetlenségükre? Mintha a könyveim túl sokat mondtak volna és túl hosszadalmasan: a királyok vérengzéseiről, a szolgák halálos rosszindulatáról, a tanult, de nem elég bölcs tudósok ellenséges féltékenységéről és igazságtalanságairól. Túl sok ez, Antonio, túl sok. Látva, hogy mi mindent csináltak már az emberek, előre fáradt vagyok attól, hogy tudom, milyen minták nyomán cselekednek majd a jövőben, és annyi, de annyi megvetés van bennem, hogy magam is megdöbbenek. No de igazán, mondom néha magamnak, annyi mindent lehetne szeretni és becézni. Mondom magamnak, és erőltetem, hogy emlékezzek a jóra. Na? Néha sikerül és akkor, ha! jó ember leszek ettől a tudástól, nagyon jó. Olyankor a gyerekek is kedvesek hozzám az utcán. Nem kiabálják, hogy "Shylock, öreg zsidó!" Nem, ott ugrálnak mellettem, megfogják a kezemet, és az ilyen napokon kihúzom magam, úgy járok, mint egy fiatalember és úgy érzem, tisztelnek és szeretnek. És én is szeretem magamat. Nyilván sietsz megkérdezni, hogy ha az emberszeretet ennyi örömmel jár, miért nem dicsérjük és szeretjük embertársainkat folyton? Kérdezed! Az egyensúly, drága barátom, az egyensúly! Fogd azokat a könyveket, egyenként, tedd egyik oldalra azokat, amelyek az emberek rémtetteiről írnak és a másikra azokat, amelyek a nagyszerűségükről. Mindet a párja mellé! Gyógyítást a mészárlás, építést a rombolás, igazságot a hazugság mellé. (Szünet) Van, hogy határtalanul megvetem őket. És ez tönkretett.

ANTONIO
Ó, Shylock, Shylock, miért nem ismertük egymást fiatalkorunkban?

SHYLOCK
(mosolyogva) Úgy érted, hogy akkor ma bölcsebb volnék?

ANTONIO
Dehogy, te bolond! Saját magamra gondoltam.

SHYLOCK
Szeretlek téged, Antonio.

ANTONIO
Én is téged, öregember.

 

NEGYEDIK JELENET

Belmont. A kert.

Portia és Bassanio lépnek be, Lorenzo és Jessica kíséretében

BASSANIO
Drága barátaim. Micsoda öröm új helyen találkozni azokkal, akiket szeretünk. Lorenzo, ez ő.[9] Szavaimból már ismered, most láthatod testi valójában is. Portia, ez az az ember, akiről beszéltem neked - filozófus, próféta, egy férfi, aki egy nap talán Velencét vezeti majd - Lorenzo Pisani.

PORTIA
Remélem, Signor Lorenzo, magát nem ijesztik el annyira a magával szemben támasztott elvárások, mint amilyen meztelennek érzem magamat én a rólam szóló szavak hatására. Na mindegy, a test mondja a szellemnek: Isten hozta.

BASSANIO
És Jessicát is. Korábban nem ismertük egymást és most Portia és én együtt örülhetünk ennek a találkozásnak.

PORTIA
Ó az a szomorú szeme.

LORENZO
Megtisztelve érezzük magunkat és hálásak vagyunk a szíves vendéglátásért, de az a szomorú szem szomorú hírekről vall.

BASSANIO
Kinek szomorúak?

LORENZO
Antoniónak. A hajók odavesztek. Az egyik elsüllyedt roncsot megtalálták és valószínű, hogy a többivel ugyanaz történt, vagy, hogy a kalózok rabolták el.

PORTIA
Nem értem a problémát. Antonio háromezer dukáttal tartozik Shylocknak. Mennyi az? Én képes vagyok összeszedni ezt az összeget, sőt többet is, hogy visszasegítsem vele az üzleti életbe.

LORENZO
Nem megy! A határidő lejárt és a zsidó megőrült. Nem fogadja el a szerződés semmiféle módosítását és Antonio kitart amellett, hogy ő is felelős a dologért. A Dózse példa nélküli dilemma előtt áll. "A népem! A szerződésem! A népem! A szerződésem!" - mintha a zsidó lakosok volnának fenyegetve, nem pedig a zsidó szegény, elárult barátja, akinek most erővel le fogják kaparni a húst a csontjáról.

JESSICA
Bocsáss meg, Lorenzo... de...

LORENZO
Igazad van. Haragomban tapintatlan voltam.

JESSICA
Nem egyszerűen erről van szó -

BASSANIO
Én figyelmeztettem! Egy zsidóban bízni?

JESSICA
Kérem! Uraim! Rám is gondoljanak! Én még tapasztalatlan vagyok. Bennem még minden ritmus a Gettóé. Nem tudok ilyen gyorsan az egyik Istentől a másikhoz szaladni, akár egy kurva.

LORENZO
Jessica!

JESSICA
Igen, dühös is vagyok. Félremagyarázod a szerződést. Bármi egyéb hibája legyen is az apámnak, tudod, hogy abban a szerződésben gúny volt, nem pedig rosszindulat.

PORTIA
És ezt aztán megértem. Velencében nincs elég gúny. Nagyon kevés öniróniával és önkritikával büszkélkedhet a városunk. De egy dolog gúnyolni a törvényt, és egy másik kifacsarni belőle a büntetés végső lehetőségeit is.

JESSICA
Apám biztosan tudta, mit akar.

PORTIA
(kedvesen) Nyilván éhes vagy. Nerissa meg én készítettünk egy kis ennivalót. Csupa könnyű dolgot.

BASSANIO
Nekem pedig össze kell csomagolnom. Antonio vár rám, hogy ott legyek vele a bírósági vizsgálatok idején.

LORENZO
Veled tartok. Ez az ügy Velence jövőjét is befolyásolhatja. És ezt valakinek ki kell mondania.

BASSANIO
(indul) Megbocsájtasz?

PORTIA
Neked kell döntened. (Lorenzóhoz) Boldogan vigyázok helyetted Jessicára. Tragikus történet, de mi semmit sem tehetünk.

Portia kikíséri Bassaniót

LORENZO
"Azok a szemek." Azt mondják, nem érdemellek meg téged és nem értékelem az önfeláldozásod. De igen, értékelem. Bátorság. Kiléptél a nagyvilágba.

JESSICA
(gúnnyal) Biztos, hogy oda léptem ki?

LORENZO
Gyere, bújj ide a karomba ezekben az utolsó percekben. Még mindig össze vagy zavarodva. Hadd beszéljek most rólad.

JESSICA
(próbál megnyugodni) Ó, igen, Lorenzo, beszélj rólam, mondd el, mit tettem. Tedd értelmessé számomra a cselekedeteimet. Olyan természetes, olyan elkerülhetetlen dolognak látszott. És most ez a szerződés, ez a rohadt ostoba szerződés fenyeget, fenyeget.

LORENZO
Akkor csitt.

JESSICA
Olyan nyugtalan vagyok.

LORENZO
Akkor maradj kicsit csöndben.

JESSICA
Mintha én sosem lehetnék boldog.

LORENZO
Pssszt!

JESSICA
Meg vagyok rémülve és...

LORENZO
Pssszt!

JESSICA
Jól van. Megnyugodtam. Nézz rám. Kezdd el.

LORENZO
(Szünet után, pompázatosan) Vannak elátkozott családok.

JESSICA
Nem valami vidám kezdet.

LORENZO
Minden igazságnak örülnünk kell.

JESSICA
Ó istenem.

LORENZO
Még a szomorú igazságoknak is.

JESSICA
Ó istenem, Istenem.

A fiú ünnepélyes akar lenni, a lány pedig vidám

JESSICA
Szóval, vannak elátkozott családok.

LORENZO
A szülők rosszul választottak, amikor egymást.

JESSICA
A szülők rosszul választottak, tehát?

LORENZO
Tehát, ahogyan a szülők is rosszul választanak néha, az emberek is rosszul választanak néha, például rosszul választják meg az isteneiket.

Jessica lassan megérti a fiú szavait és megundorodik. Dühösen fölkel és hátrál

JESSICA
Értem.

LORENZO
Ne nézz ilyen vádlóan, Jessica. Tudod, hogy az igazat mondom rólad. A szomorúság, amit Portia látott a szemedben, egy áldozattá lett faj szomorúsága, amely olyan Istenhez kötötte a sorsát, amelyről azt hitte, hogy az őket választotta. Elátkozottak!

JESSICA
(jegesen) Úgy gondolod?

LORENZO
De mindig vannak túlélők. A feleségemmé teszlek, asszonnyá és kereszténnyé.

JESSICA
(elfojtott dühvel) Néha azt hiszem, hogy az a szomorúság a szememben abból fakad, hogy tudom, milyen kétségbeesett gyűlöletet váltunk ki az emberekből. Ahol csak megjelenünk, mérget kevernek, virágzik a bárgyúság, a düh és az embertelenség. Ezért vagyok átkozott! mert tudom a titkot: hogy az emberek bármikor, bármilyen oknál fogva képesek ezekre az eszelős tettekre. Ezért nézek rémülettel, ellenszenvvel, félelemmel minden idegenre. Örökké résen vagyok. Ezt persze az emberek nehezen viselik, hogy minden ok nélkül így nézzenek rájuk, hogy bűnösnek tekintsék őket a tett elkövetése előtt, hogy lássák bennük a fenevadat, a készülődő ördögöt. Ki tud megbocsájtani azoknak a szemeknek, amelyekből ez a tudás sugárzik?

LORENZO
Látom, sok mindent kell még kibogoznunk.

JESSICA
Én is úgy látom.

Belép Nerissa.

NERISSA
Signor Lorenzo, azonnal indulnia kell. Fölkelt a szél. Készítettem magának ételt az útra.

LORENZO
Nincsen jobb hely, ahol hagyhatnálak, Jessica.

Átöleli. A lány nem képes reagálni rá

Bízzál bennem, kérlek.

Lorenzo elmegy.

Jessica nagyon magányosnak látszik.

Portia lép be. Nők vannak együtt, azonnal oldódik a feszültség

PORTIA
Na végre, magunk vagyunk itt hármasban. Beszélgessünk, Jessica. Mesélj nekem a Gettóról. A héber tanárom furcsa ember volt, Abraham Cardoso. Ő a Gettóból jött.

JESSICA
Ismertük.

PORTIA
Igazán? Micsoda véletlen.

JESSICA
Aligha véletlen, asszonyom, olyan kicsi az a városrész.

PORTIA
És az épületek. Egymáshoz vannak zsúfolva.

JESSICA
Igen. Állandó tűzveszély van. A múlt héten egy fiatalember, egyébként egy barátunk, a lángokba vetette magát, hogy megmentse az édesanyját. (Ez túl sok neki. Elsírja magát. Egy pillanat múlva -)

PORTIA
Mondd el, mit szeretsz benne.

JESSICA
Szerettem, ahogyan megkérdőjelezte a korral járó bölcsességet, azt, hogy hangot akart adni a fiatalok követeléseinek, a megvetést, amit a könyvekben található bölcsesség iránt érez. Az erejét, a komolyságát, az odaadását. Szerettem, gondolom, a menekülést a fojtogató követelmények elől.

PORTIA
És most?

JESSICA
Most úgy érzem, az ereje pimaszság, a komolysága pedantéria, az odaadása őrjöngés, és össze vagyok zavarodva és ki vagyok merülve és kicsúszott a talaj a lábam alól.

PORTIA
És mi az igazság a szerződés körül?

JESSICA
Antonio kölcsönt kért apámtól, aki tízszer annyit is adott volna neki, szerződés nélkül is.

PORTIA
Shylock nem akart szerződést?

JESSICA
Az imádott barátjával nem. Majdnem összevesztek, mire Antonio végre meggyőzte őt - tisztelni kell a törvényt! A zsidóknak szükségük van Velence törvényeire és ezért született a szerződés - dacból.

PORTIA
Akkor semmit sem értek.

NERISSA
Miért nem megy el maga Velencébe a bíróságra, asszonyom?

PORTIA
Menjek el Velencébe, a bíróságra?

NERISSA
Ott talán többet megért.

PORTIA
És ha megértettem, akkor mi van?

NERISSA
Egy szó, egy gondolat, bízzon abban a sok "kipróbálatlan gondolatban".

PORTIA
Bízom bennük, de egyáltalán nem ismerem a törvényeket.

NERISSA
Itt talán nem a törvényekre van szükség.

PORTIA
De annyi dolgunk volna itt.

NERISSA
Két ember élete forog kockán.

PORTIA
De nem olyanoké, akiket ismerek.

NERISSA
Egyikük az ő apja.

PORTIA
Mit tehetnék? Sajnálom az embereket a bolondságukért, de a szerződés, az szerződés. A törvény megköveteli a végrehajtását. Egy font hús még tréfaképpen is ördögi ár, bárki találta is ki, de - (Hirtelen, mintha csak megvilágosodna. Alig hisz a gondolatnak, ami eszébe jutott. Ellenáll neki, de a gondolat kitart) Irgalmas Szűz Mária! Megvan! De nem. Nem. Nem, nem, nem, nem, túl egyszerű. A törvény bonyolult és tekervényes. Ez a józan ész hangja. Az igazságé. A törvénynek semmi köze az igazsághoz. Nem. Ezt nem lehet alkalmazni. És mégis - ki tagadhatná... a törvény nem lehet igazságos, ha megköveteli, hogy szigorúan ragaszkodjanak egy olyan megegyezéshez, amelyből nyomorúság fakad, de mégis ezt követeli meg. De akkor... meg merjem tenni? Természetemtől nem szeretem a nyilvánosságot... és mégis... a bűn az bűn...

JESSICA
Kihez beszél?

PORTIA
(győzelmesen) Miért ne mennénk el mind a hárman Velencébe a bíróságra? Ezt a szerződést alaposan meg kell vizsgálnom, neked pedig ott az apád, és mellette kell lenned.

JESSICA
Beengedik a nőket a bíróságra?

PORTIA
Ezeket a nőket be fogják engedni!

A helyszín azonnal átalakul a dózsepalota tárgyalótermévé

 

ÖTÖDIK JELENET

A három nő megfordul és beviharzik a velencei dózsepalota tárgyalótermébe

Portia és Nerissa egyenesen a dózséhoz lép és engedélyt kér tőle a belépésre. A dózse megadja az engedélyt. Portia súg neki valamit. Együtt kimennek. Rivka és Tubal átölelik Jessicát, Nerissa átmegy a keresztények oldalára, ahol már ott van Bassanio, Lorenzo és Graziano Jelen vannak még: Usque, Rebecca, Roderigues és szenátorok

A három fiatalember meglepődik

BASSANIO
Portia!

LORENZO
Jessica!

BASSANIO
Szóltak a nők, hogy jönnek?

LORENZO
Ellenkezőleg, Portia úgy érezte, nincs mit tenni.

BASSANIO
Nincs is. Hallgat! Ez a bíróság két órája nem hallott tőle egyetlen szót sem. Shylock! Megszólalsz végre?

Semmi válasz

Nem szól semmit, nem ad semmilyen magyarázatot, csak a szerződését kéri számon.

JESSICA
Apám, magyarázd meg nekik!

Shylock nyög egyet és elfordul. Nem szívesen néz keresztül a lányán, de nem tud mit tenni. Jessica elkeseredve húzódik vissza a keresztény oldalra

BASSANIO
Nézzétek a tekintetét. Láttatok már valaha ilyen aljas arcot? (Shylockhoz) A maga barátja volt! Egy keresztény baráttal büszkélkedhetett!

GRAZIANO
Ha valaki nem szól egy szót sem, biztos, hogy a gonoszságát és a bűnét próbálja eltitkolni.

BASSANIO
De miért nem mondott valamit Antonio?

GRAZIANO
Ő természetesen nem is fog. Meg volt babonázva, nem? Ez a szerződés rá volt kényszerítve. (Hangosan) Hogy is mondtad, öreg zsidó? Nem csak a barátja lennék, de annak kell lennem. Barátság? Ha!

BASSANIO
Shylock, megszólalsz végre?

LORENZO
Talán nem is Shylocknak kellene megszólalnia, hanem a saját városi tanácsnokaink valamelyikének. Miért hallgatnak? Mennyi zsidó pénzzel tartoznak? Hatalmas összeg lehet, ha képesek hagyni, hogy élve megnyúzzák egy polgártársukat. (Hangosan) Velencei polgártársak, hát oly messzire jutott már ez a város az üzlet és a profit utáni hajszában, hogy nem maradt benne semmi erkölcs? Az uzsora bűn a könyörületesség parancsa ellen. Amikor Isten elkészült a Teremtéssel, azt mondta az embereknek, a vadaknak és a halaknak: szaporodjatok és sokasodjatok! De mondta-e a pénznek valaha is ugyanezt?

ANTONIO
A haszon csupán a képességek gyümölcse, fiatalember!

JESSICA
Ez a szerződés pedig egy barátság gyümölcse volt, Lorenzo, nem pedig uzsora, tudod jól.

TUBAL
Ráadásul, életének valamely pillanatában, a legtöbb ember pénzhiányban szenved - például, ha beteg -

USQUE
... Vagy rossz volt a termés -

RODERIGUES
... Vagy házi baj érte...

TUBAL
És mit tegyenek? Úgy értem, hogy ez egy kérdés!

LORENZO
Ígérem nektek, ha majd a fiatal patríciusok elfoglalják az őket megillető helyet, törvénykönyveinkben több szó lesz Istenről, mint Mammonról. Az uzsora bűn a könyörületesség parancsa ellen. A -

TUBAL
És megfosztani az embereket a segítség egyik módjától, az emberiség elleni bűn!

LORENZO
(nem törődik vele) Az uzsora bűn a könyörületesség parancsa ellen. A -

TUBAL
Hallgasson meg!

LORENZO
Az emberek szenvednek tőle!

ANTONIO
Az emberek a tudatlanságtól szenvednek, hidd el nekem, Lorenzo. Megfosztani őket a tudástól, az a bűn.

LORENZO
Tudás! Tudás! Hogy összezavarták az elmédet Shylock könyvei. Az ember a könyvek és a művészetek nélkül is erős és boldog lehet. Kérdezd a pásztort, a szántóvetőt, a tengerészt, mind ismerik az uzsora bűneit, könyv nélkül is tudják, művészet nélkül is tudják. Az igazi tudás, az egyszerű tudás, a szélben van és az évszakokban, meg a dolgozó emberek fejében.

ANTONIO
Azt mondod, az ember boldog lehet könyvek és művészetek nélkül is? A szélben bölcsesség van, azt mondod? Az évszakok mindent elmondanak, amit az életről és a halálról tudni kell? Igazán? Amit a pásztor szemében látunk, az maga az értelem? A földművesnek többet árul el a világ, mint a gondolkodónak? Én is így gondoltam, amikor a sótól cserzett bőrű tengerészekkel üldögéltem és hallgattam a bölcsességüket. Sok mindent fölfognak, mondtam magamnak. De ahogy eltöltöttem egy napot itt, egyet ott, az évek során elkezdett fárasztani a bölcsességük. Önmagát ismételte, ugyanazokkal a panaszokkal foglalkozott, de minden valódi kíváncsiság nélkül. Mennyire él az ember, ha izmosnak izmos, de nem kíváncsi? Csodálkozol, miért kötöm a sorsomat Shylock sorsához, mit látok benne? Kíváncsiságot! Ilyen egy nyitott, nyughatatlan ember! Szívderítő! Köszönöm a pásztornak a ruhámat és a szántóvetőnek az ételemet. Jó emberek. Áldottak. Fizessék meg a munkájukat és becsüljék meg őket. De ők is tudják, én is tudom, mi tudjuk: az élethez változatosság kell. Mi másért küldi a munkás iskolába a fiait, ha megteheti? Tudja, hogy a tudás micsoda önbecsülést ad. Mindenki tudja, mert mindenki azt akarja adni a gyerekének, amit a sors tőle magától megtagadott, és ezért még éhezni-fázni is képes. Rég meghaltam volna, ha senki nem ápolta volna zenéjével a lelkem vagy nem hallottam volna senkitől ragyogó gondolatokat, amelyektől megfordult az elmém és amelyek révén megismertem önmagamat. Igen. Még ebben az órában is ezekre a dolgokra emlékszem. Ne beszélj nekem a nép egyszerű bölcsességéről, Lorenzo. Az ő egyszerű bölcsességük nem más, mint az a tudatlanság, amiben tartani akarjuk őket.

Csönd

GRAZIANO
Ahogy gondoltam. Meg van babonázva. Ráfogták a kést és ő azt az embert védi, aki a kést tartja.

LORENZO
Maradj csöndben, Graziano.

GRAZIANO
Lorenzo!

LORENZO
Ne fontoskodj itt. Ostoba vagy! Ez a szituáció neked túlságosan komplex. Nincs most időm hallgatni a kocsmai fecsegésedet.

BASSANIO
Csönd legyen. A dózse folytatja.

A dózse visszatér folytatni a hivatalos eljárást, miközben Portia papírok között keresgél

DÓZSE
Antonio Querini?

ANTONIO
(Előrelép) Főméltóságú uram.

DÓZSE
Ez a bíróság még sosem foglalkozott ilyen üggyel. A kérdés világos, a megoldás nem. Újból át kell gondolnunk az egészet. Signor Shylock, tudatában van Ön annak, hogy a bíróság kész fölmenteni mindkét felet az e szerződés által rárótt kötelezettségek teljesítése alól?

SHYLOCK
Tudatában vagyok, főméltóságú uram.

DÓZSE
Mégis elutasítja ezt, anélkül, hogy megokolná?

SHYLOCK
Elutasítom, anélkül, hogy megokolnám. Igen.

DÓZSE
És tudja, hogy ez az ember elvérezhet?

SHYLOCK
A legnagyobb orvosainkat hoztam magammal.

DÓZSE
Hogy mit tegyenek? Mit tehetnek még akár a zsidó orvosok is, hogy megakadályozzák egy ember vérének ilyen iszonyatos elfolyását? Furcsa, perverz könyörületesség az ilyen. Querini, kedves patríciustársunk, kérünk, törd meg a hallgatásodat, vagy netán valami módon a kezében tart téged ez az ember? Észrevettük, hogy hiányoztál a Tanács üléseiről. Valaha élvezted a város irányításának ügyes-bajos dolgait. Szólj a bírósághoz. Ne félj. Mi történt?

ANTONIO
(türelmetlenül) Semmi sem történt, főméltóságú uram, semmi egyéb, mint hogy elvesztettem az érdeklődésemet a kormányzás intrikái és unalma iránt, de ennek semmi köze a mostani megaláztatásunkhoz. Kérlek, folytassuk.

DÓZSE
Akkor te mondd meg, miért vagyunk megalázva itt ezen a bíróságon. Mondd meg, miért osztozol egy olyan szerződés tébolyában, amely kétszeresen is veszélyeztet téged: egy olyan férfi révén, aki kitart amellett, hogy a húsoddal kell megfizetned a tartozásod, és a törvény révén, amely megbüntethet, amiért gúnyolódsz rajta.

Semmi válasz

A hallgatásod nem segít.

GRAZIANO
Én tudtam! Én megmondtam! Én figyelmeztettem!

ANTONIO
Graziano, maradj csöndben!

GRAZIANO
Összeesküvés! Zsidó összeesküvés!

ANTONIO
Maradj csöndben, mondom.

GRAZIANO
Nem tudok csöndben maradni, szeretem magát.

ANTONIO
Nem szeretsz te senkit és semmit, csak a biztonság érzését a tömeg mélyén. Úgyhogy maradj csöndben.

DÓZSE
Miért támadod a barátaidat, Antonio? Ezek a férfiak azért jöttek, hogy érted szóljanak. És te miért nem szólsz magadért?

Szünet

LORENZO
Hihetetlen! Még hallgatásra is kötelezte az áldozatát! Főméltóságú uram, kérem -

DÓZSE
Vigyázzon a nyelvére!

LORENZO
- e bíróság előtti megaláztatásunk olyan elvekkel van kapcsolatban, amelyek túlmutatnak ezen az ügyön.

DÓZSE
Ne próbáljon tőkét kovácsolni belőle!

LORENZO
Nem a hallgatás okát kellene vizsgálnunk, hanem azt, hogy a szerződéstől függetlenül, a zsidóságnak és az uzsorának szabad-e tovább szennyeznie városunk életének szövedékét. A valódi kérdés az, hogy -

TUBAL
Azt hiszi, élvezetből kölcsönzünk a szegényeiknek olyan magas kamattal, mint amekkorát a városuk előír?

LORENZO
... A valódi kérdés az, hogy...

RODERIGUES
Gyűjtsenek saját maguk a szegényeiknek!

LORENZO
... A valódi kérdés az, hogy...

USQUE
Vannak kegyes egyleteik, gyűjtsenek tőlük a szegényeiknek!

TUBAL
Vagy adóztassanak!

LORENZO
... A valódi kérdés az, hogy...

DÓZSE
A város és a zsidók közötti szerződés a Tanács ügye. Velence törvényei igen világosak és pontosak és nem lehet őket politikai szándékok vagy előnyök kedvéért így vagy úgy kicsavarni, sem pedig megtagadni érvényesítésüket a külföldiektől mert különben az igazság szenved sérelmet. Márpedig városunk alapköve az igazság. Velence népének joga van az igazsághoz.

ANTONIO
(dühbe jön) Igazság? Velence népének? A népnek? Amikor a politikai hatalom kétszáz család kezében van? Ezért türelmetlen Lorenzo is, bár elvekről szaval, valójában ebből a hatalomból szeretne részesedni. A nép nevét használod, mert a szenvedése révén kapaszkodsz majd föl a hatalomba. Szenvedéseinek egyike az, amit uzsorának neveztek. Az uzsorás zsidó és a zsidó a nép kedvenc gonosztevője. Kényelmes! Egyszerű! De az uzsorának a mi városunkban léteznie kell. Nálunk sok a szegény és a gazdaságunk enélkül meg se mozdulna. A zsidó azért foglalkozik azzal, amit utál, mert megtiltottuk neki, hogy más foglalkozásokat űzzön. Ő veszi magára a mi bűnünket. Elátkozzuk-e a zsidót azért, amiért azt teszi, amit a rendszerünk megkövetel tőle? Ha megtesszük, esküdjünk meg a keresztre, hogy nem ismerünk magunk között egyetlen keresztényt, egyetlen patríciust, herceget, püspököt vagy kereskedőt sem, aki titkos kamrájában ne kölcsönözne kamatra pénzt, mert ez az uzsora. Esküdjünk! A keresztre! Hogy senki sincs, hogy nem ismerünk ilyet! (Szünet) Ki hallgat most? (Szünet) Fellobbantod a nép szenvedését, Lorenzo, hogy hatalmat szerezz, de ha majd hatalmon leszel, te is más nótát fogsz fújni, azt hiszem.

DÓZSE
Nem könnyíted meg a bíróság dolgát az ügy megfejtésében, Signor.

BASSANIO
Hogyan is tudná megfejteni a csöndet, főméltóságú uram, egy arcátlan, választott nép embertelen csöndjét, hogyan? Eretnekek! Még mindig nem ismerik el, hogy többé már nem ők a választott nép.

SHYLOCK
Ó, rettenetek rettenete! Ó eretnekségek eretneksége! Ó izzadságszag! Ó remegés! Ó léhaság, ó libabőr, a hátamon feláll a szőr! Ó te szélkelep! És ti vagytok, ugyebár, a kiválasztottak mihelyettünk?

LORENZO
(elárasztva a pert a békülékenység melegével és bűbájával) Főméltóságú Uram. Ha barátom rosszul alkalmazná is az "embertelen" szót, mi azért talán értjük. De ki kell tartanom eredeti javaslatom mellett, és kérem a bíróságot, emlékezzék erre: Signor Shylock nem azért van itt, mert zsidó. Velence patríciusai jó emberek és joggal félnek attól, hogy ilyen előítélettel vádolják őket. Nem! Ami ezen a bíróságon a per témája, az, hangsúlyozom, az uzsora elve, melynek gonoszságát oly tragikusan példázza ez a szerződés, és amelynek figyelembe vételétől nem tekinthetünk el. A szerződés embertelen, nem az ember.

USQUE
Akkor perelje be Velence törvényét. Ezt a szerződést a törvény szülte.

LORENZO
(nem törődik vele) A szerződés embertelen, nem az ember. Senki sem kétli, hogy a zsidó is ember. Hát a zsidónak nincs szeme?[10]

SHYLOCK
Most mit akar ez az idióta?

LORENZO
A zsidónak nincs keze?

SHYLOCK
Az én nevemben mer magyarázkodni?

LORENZO
Hát a zsidónak nincs szervezete, érzéke, érzelme, szenvedélye?

SHYLOCK
(hitetlenül) Ó nem!

LORENZO
Nem ugyanaz a táplálék táplálja, nem ugyanaz a fegyver sebzi, nem ugyanaz a baj bántja, nem ugyanaz a gyógyszer gyógyítja, nem ugyanaz a tél és nyár hűti és hevíti, mint a keresztényt?

SHYLOCK
Nem, nem!

LORENZO
Ha megszúrják, nem vérzik-e?

SHYLOCK
Nem, nem, NEM! Nem tűröm el. (Dühösen, de fegyelmezetten) Nem akarom, hogy mentegessék az emberségemet. Ne szóljon mellettem semmi különleges védőbeszéd. Nem tűröm el, hogy gúnyolják és mentegessék emberi voltomat. Ha minden kivétel nélkül pont ugyanolyan vagyok, mint bárki más, akkor nincs szükségem kivételes ábrázolásra. Nem érdemlek különleges védőbeszédet, sem különleges óvatosságot, sem különleges hálát. Az emberségem jog, nem pedig maguk által rám ruházott kegyes privilégium.

GRAZIANO
Látják, milyen hálátlan a zsidó? Én tudtam! Én megmondtam! Én figyelmeztettem! Hallgatott a zsidó, mert tudta, hogy mihelyt megnyitja a száját, fölakasztatja magát a pimaszságával. A zsidó...

SHYLOCK
(dühös, de lassú és fenyegető, fokról fokra növekvő indulattal) Zsidó! Zsidó! Zsidó! Zsidó! Mindenütt ezt a nevet hallom. Elvesztitek a háborút, a zsidók az okai; akadozik a gazdaság, nyilván a zsidók miatt; a feleségeteknek elege van belőletek - keserű zavarotoknak könnyű céltáblája a zsidó. Elbuktok az egyetemen, ügyetlenkedtek a szakmátokban, elönt az önutálat - a zsidó, a zsidó, a zsidó az oka. És mikor hagyjátok abba? Mikor szárad ki a gyűlöletetek, mikor, mikor? Bármit tegyünk is, nem lehet jó. Lássátok be! Mindenképpen ránk szálltok, igaz? Azért, mert prófétálunk, mert hiszünk az egyetemes erkölcsben, vagy mert sokat tudunk, mert ügyesen kereskedünk, még azért is ránk szálltok, mert képesek vagyunk a túlélésre. Ha csöndben vagyunk, nyilván forralunk valamit, ha megszólalunk, el vagyunk pimaszodva. Amikor jövünk, idegenek vagyunk, amikor elmegyünk, árulók. Ha tűrjük az üldözést, megvettek minket, de fognánk csak fegyvert, biztos, hogy mi volnánk a legnagyobb gazemberek a világon. Semmi sem tetszik nektek. Hát akkor legyetek átkozottak! (Előhúzza a kését) Megkapom a font húst, ami jár nekem és nem érzem kötelességemnek, hogy magyarázzam a miértjeimet és a hogyanjaimat. Gondoljatok, amit akartok, úgyis mindenképpen ugyanazt fogjátok gondolni. Én pedig azt mondom, hogy így szólt a szerződésem. A törvény az törvény. Más magyarázatra semmi szükség és tőlem nem is kaptok más magyarázatot.

A dózséhoz fordul: tétessék igazság. Antonio csatlakozik hozzá, a dózse túloldalán. Egymás felé fordulnak - elátkozott barátok. Bár egyetlen zsidónak sem szabad ölnie, Shylock rászánta magát, hogy elátkozza saját lelkét, mert úgy érzi, veszély fenyegeti a közösséget

PORTIA
Főméltóságú uram, elolvastam a dokumentumokat. (Szünet) Kérem méltóságodat, bocsássa meg vakmerőségemet, én nem értek a törvényhez, de úgy látom, ez a szerződés nem rendelkezik megfelelő módon a részletek felől ahhoz, hogy a törvény előtt érvényesnek lehessen tekinteni.

Morgás a teremben

És ha nem érvényes, akkor nem is kötelez senkit semmire.

Az izgalom fokozódik

De tartok tőle, hogy értelmezésem csupán ostoba reménykedés és csak belekapaszkodom az utolsó szalmaszálba.

DÓZSE
Velence bíróságai nyitottak az igazságra, bármilyen vékony paraszthajszál kösse is össze az igazságot a törvénnyel.

PORTIA
Nos, nekem úgy tűnik, hogy ez a szerződés csupa ellentmondás.

Feszült csönd

Ez a szerződés húst követel, de vért semennyit.

Zaj a teremben

Ez a szerződés pontosan egy font húst követel, se többet, se kevesebbet.

A zaj fokozódik

Nem lehet végrehajtani, mert a kiszakított hús vérzik.

A zaj tovább nő

Nem lehet végrehajtani, mert a hús nem lesz pontosan annyi, mint amennyiről itt szó van.

A zaj egyre nő

Ez a szerződés nem kötelez senkit semmire, mert lehetetlen végrehajtani.

A teremben hirtelen csönd lesz

SHYLOCK
(megdöbben, első mozdulata az, hogy átöleli Antoniót) Hála Istennek! Hála Istennek! Hála Istennek! Hát persze! Idióták! A kivágott hús vérzik. Se vér, se hús. Ó, Antonio, hogy nem vettünk észre egy ilyen egyszerű tényt? Ti pedáns törvénytisztelők! Szégyen rátok, szégyen a fajtátokra. Shylock, mind között te buktál legnagyobbat. Ó, Tubal, micsoda ostoba egy üzlettársad van. Nem csoda, hogy sose lett miénk egyetlen igazi nagy raktár sem.

(Átadja a kést a három férfinak) Itt van! Tessék! Nektek van szükségetek rá. A szellemetekkel és a nyelvetekkel mégsem tudtok vért ontani, itt van ez. Kegyetlenebb, de garantáltan hatásos. Ha ha! Se vér, se hús. Szeretem ezt a nőt. Ifjú hölgy, szeretem magát. Magának jövője van, nagy jövő áll maga előtt.

PORTIA
(szomorúan) De maga előtt nem, öreg Shylock.

SHYLOCK
Előttem nem? Megőrült? Megszabadított a gyilkosságtól - tisztán és becsületesen élhetek tovább. Persze nem száz évig, tudom, és sajnálom, mert ma, MA úgy érzem, örökké szeretnék élni. Annyi bölcsesség van a világban, annyi szépség ebben az életben. Ha! Előttem nem, ifjú hölgy? Ó igen, előttem is! Előttem, előttem, előttem! Előttem is nagy jövő áll. Megyek vissza a könyveimhez.

DÓZSE
Nem, Shylock, nem lesznek könyvei.

SHYLOCK
Nem lesznek könyveim? El akarja venni őket?

ANTONIO
Az életét veszi el, ha elveszi a könyveit.

SHYLOCK
Ez micsoda badarság?

DÓZSE
Sajnos nem badarság, Shylock. Egy régi velencei törvény halálra és javai elkobzására ítéli azt az idegent, aki egy velencei polgár életére tör.

SHYLOCK
Én? Az életére törtem? Egy velencei polgárnak? Kinek? Antoniónak?

DÓZSE
Amire törekedett, az egy ember életébe került volna.

SHYLOCK
De hát arra törekedtem én? Gyilkosságra? Előre megfontoltan?

DÓZSE
Előre megfontoltan vagy sem, a vége egy polgár halála lett volna.

ANTONIO
Csakhogy -

SHYLOCK
Nincs itt sem jogérzék, sem bölcsesség -

ANTONIO
Csakhogy -

SHYLOCK
- sem könyörület.

GRAZIANO
Na most meg könyörület kéne neki!

ANTONIO
CSAKHOGY! A törvény azt is mondja, hogy a dózse megkegyelmezhet a bűnösnek -

DÓZSE
És én késlekedés nélkül meg is kegyelmezek neki. De az állam el kell hogy kobozza a javait. Velence népe nem értené -

SHYLOCK
Ó! Velence népe, persze.

LORENZO
Nézzétek, milyen gőgös.

SHYLOCK
Már megint a nép. Milyen furcsa dolgokat követnek el a szegény nép neve mögé rejtőzve.

DÓZSE
- Velence népe nem értené, ha egy ilyen szerződést semmivel sem büntetnénk.

SHYLOCK
Hát persze.

ANTONIO
És én? Rajtam milyen büntetést követel Velence népe?

DÓZSE
Signor, a te balgaságodat kellően megbüntette a halálos fenyegetés. Elég!

ANTONIO
A patríciusok előjogainak bölcsessége, hát persze.

DÓZSE
Ne feszítsd túl a húrt, barátom. Ne feszítsd túl.

ANTONIO
(meghajol) Köszönöm.

A dózse és a többiek távoznak, csak Shylock, Antonio, Portia és Jessica marad

SHYLOCK
(Portiához fordul) És az a hölgy, hol az a drága hölgy, ő mit szól mindehhez?

PORTIA
(dühösen szól a távozó dózse után) Én nem tudnék az egyik kezemben kardot, a másikban mérleget tartani. Mindig kétértelműnek éreztem ezt a képet. Azért tartsam talán a jobb kezemmel magasba a kardot, hogy megvédjem vele a bal kezemmel kimért igazságot? Vagy inkább fenyegetően és azért, hogy a jobbal makacsul végrehajtsam, amit a ballal összeügyetlenkedtem?

SHYLOCK
Részrehajlás nélküli igazságot, drága hölgy, részrehajlás nélkülit.

PORTIA
Részrehajlás nélkülit? Hogyan? Nem vagyok én szélfútta tollpihe, csak egy ember, akit mások tájékoztatnak arról, amiről mások tájékoztatták őket azzal kapcsolatban, amiről másoktól tájékozódtak. Én változom. Miért nem tudnak ők is? Amit tegnap gondoltam, mára már tévedéssé válhat. Mit tegyek? Álljak a tegnapjaim mögé, csak mert én teremtettem őket? A mai napomat is én teremtem! És én fogom a holnapomat is, és minden napomat, a saját eszem igényei szerint. A város, amelyben születtem, Szolón, Numa Pompilius és Mózes bölcsességére épült!

Szomorúan mosolyognak egymásra

SHYLOCK
(vállat von) Mit tehet az ember?

PORTIA
A bölcsesség, sajnálatos módon, nem adható át egyik pillanatról a másikra.

Ismét szomorúan mosolyognak egymásra

SHYLOCK
(szomorú örömmel megfogja a lány kezét, mintha a lányához beszélne) Magának jövője van, ifjú hölgy, nagy jövő áll maga előtt.

Jessica nem bírja tovább nézni ezt a gyengéd pillanatot apja és egy másik fiatal nő között, és elszalad

ANTONIO
Shylock! Magyarázd meg a bíróságnak, hogy nem akartál jogi precedenst teremteni. Megmentheted a könyveidet.

SHYLOCK
(gúnyosan és végső elhatározással) Nem. Vigyék a könyveimet. A törvényeknek engedelmeskedni kell. A törvényekre szükségünk van, de mi szükségünk van a könyvekre? Különben is csak elkeserítenek és fölkavarnak. Miért, drága barátom, még a törvényeket is megkérdőjeleztük miattuk. Ha! És van-e épeszű ember, aki ezt akarná? Az öreg Shylock biztosan nem. Vigyék a könyveimet. Vigyenek mindent. Nem akarom, hogy eltérjenek a törvénytől, akár csak egyetlen betűvel is.

Dal hallatszik

Talán most jött el az ideje annak a jeruzsálemi útnak. Csatlakozni a többi öregekhez a mólón, akik készülnek a zarándokútra, hogy majd ott temessék el őket - ach! Mit érdekel! A szívem nem jön velem, bárhol legyen is. Nem vágyom már világi örömökre, drága barátom. Annyira elegem van az emberekből.

Shylock megkeseredve elindul. Portiát kivéve mindenki elment. A helyszín megváltozik, Belmontban vagyunk. Egy nő távoli, szomorú éneklését halljuk. Az "Adiós, querida" című szefárd dalt énekli[**]

 

HATODIK JELENET

Belmont. A kert. Meleg, súlyos, melankolikus este. Portia föl-alá sétál, Jessica oldalt álldogál. A nő a távolban énekel. Rekedt nevetés töri meg a csöndet.

Bassanio, Lorenzo és Graziano lépnek be, ételt hoznak.

Nerissa jön utánuk. Piknik készül. Beszélgetnek, leterítenek egy takarót, gyertyákat gyújtanak, mialatt Nerissa előkészíti az ételt

BASSANIO
Búcsúvacsora! A barátaink elmennek, Portia. A mai estét emlékezetessé kell tennünk.

LORENZO
Jessica! Egyél!

De Portia és Jessica nem nagyon siet csatlakozni a három fiatalemberhez. Ezt egyedül Lorenzo veszi észre, különösen Jessica közönye miatt

GRAZIANO
Nagyszerű ház ez. A legszebb, amit valaha láttam. Igazán, Signora Contarini, nagyszerű. És micsoda könyvtár! Itt - évek óta először - kedvem támadt a kezembe venni egy könyvet.

LORENZO
(szúrósan) Milyen könyvet?

GRAZIANO
Nem, nem, Lorenzo. Nem lehet, hogy folyton belém kössél. Sok mindenen mentünk át együtt és tudod, hogy hűséges tisztelőd vagyok. Ismerem a saját korlátaimat és örülök, hogy a te ügyedet képviselhetem. Vagy az ügyeidet. Nevezd meg őket, én majd követlek. Tervezd el, én végrehajtom. Ne légy hálátlan. A talpnyalóknak is vannak érdemeik.

Megjelenik Antonio

PORTIA
Úgy örülök, hogy itt maradt, Signor Querini. Elviselhetővé vált számomra ez a két utolsó hét és találtam egy új barátot.

ANTONIO
Én pedig egy asszonyt, aki miatt gyászolhatom az ifjúságomat. Micsoda bizarr áldások értek az utóbbi években: találkozom egy csípős nyelvű öreg zsidóval, aki megkérdőjelezi tompa önelégültségemet, és magával, akiben csak úgy tombol a tettvágy, és aki arra emlékeztet, hogy milyen sivár életet éltem ezidáig. Illetlen dolog ennyi nyugtalanság ilyen hajlott korban. (Szünet) Ez az ember kísérteni fog engem.

Csönd, csak a dalt halljuk

Maga mit tesz most?

PORTIA
Tiszteletben tartom apám kívánságát, hozzámegyek ahhoz a férfihoz, aki az ólmot választotta és megfigyelem, mit érdemes termelni. És maga?

ANTONIO
Utánanézek, mi maradt meg a hajóim rakományából. Elkísérem a barátomat, amikor elindul a Szentföldre. Talán meg is látogatom majd ott, egyszer, mielőtt meghalok. Magát pedig gyakran, ha megengedi, mielőtt meghalok.

PORTIA
Sőt kérem! Lekötelezne vele.

ANTONIO
De ővele mi lesz?[12]

LORENZO
(enni hívja) Jessica!

A lány nem törődik vele. A fiú a következő dialógus alatt végig arra vár, hogy a lány végre ránézzen. A lány végül megvetően ránéz és elfordul

PORTIA
Majd én vigyázok Jessicára. Az én házasságom szülői akaratból köttetik, de az övé nem. Az enyémből nincs visszaút, de az övére nem fog sor kerülni, efelől kezeskedem.

ANTONIO
És mi lesz vele? Nincs szülői ház, ahová visszatérjen.

PORTIA
De van Jeruzsálem, ahová elmehet az apja után.

ANTONIO
Nem hiszem, hogy igazán félteném Jessicát, de maga...

PORTIA
Én! Majd megtöltöm a házamat költőkkel és filozófusokkal, és olyan politikusokkal, akik költők és filozófusok. Bassanio majd megtanulja, hol a helye, és vagy megszokik vagy megszökik. Velem számolni kell, én más is vagyok, nem csak kötelességtudó. Bár valami meghalt bennem és már nem akarok annyira felnőni.

Lorenzo dühösen elfordul Jessicától, mert végre megérti, hogy elvesztette a lányt

LORENZO
Nem hiszem, hogy valaha is elfelejteném annak az embernek a fenyegető tekintetét. Emlékszel? És főleg ahogy hallgatott.

GRAZIANO
Most már főleg mélyen hallgathat.

LORENZO
Szerencsére a törvény könyörtelen és a bíróság félelmetes hely.

GRAZIANO
Ha! De félt is.

BASSANIO
"És ti vagytok, ugyebár, a kiválasztottak mihelyettünk?" Csak úgy köpködte ezeket a szavakat. Csupa gőg és nagyképűség az egész ember.

Portia és Antonio a kert különböző sarkaiba húzódnak. Ők, Jessicával hármasban, három magányos pont - az általuk formált háromszög közepén zajlik tovább a fülsértően ostoba beszélgetés

LORENZO
Talán ebből majd tanulnak az öregeink. Az erkölcs alapja az egyszerűség, a szenvedés és a lemondás!

GRAZIANO
Megfeledkezünk Portiáról, a feleségéről...

BASSANIO
Még nem az, még nem!

GRAZIANO
A leendő feleségéről. Annyi esze van, jobb lesz vele vigyázni. Irigykedjünk rá vagy féltsük szegényt?

BASSANIO
Az állt a csillagaimban, hogy ilyen párom legyen az ágyban.

GRAZIANO
Bolond vagy, ha csak az ágyra gondolsz, amikor a párod ennyire okos.

BASSANIO
Becsben fogom tartani, de nem fogom elkényeztetni. Igénybe veszem az eszét, de nem hagyom kormányozni! Ah! Itt jön Nerissa és italt hoz a hősöknek.

NERISSA
Igazán, uram, hősök vagytok. Tagadhatatlan. Igazi, igazi hősök, bizony. Hősök!

Már csak a dal hallatszik. Meleg, elcsöndesedő, szomorú este van


Jegyzetek

1. A csillag alatti jegyzetek a szerzőtől, a sorszámozott jegyzetek a fordítótól valók. [VISSZA]

* A darab végén énekesnő. [VISSZA]

3. Ram-bam: Majmonidész nevének (Rabbénü Majse ben Majmon) kezdőbetűi. [VISSZA]

4. Mint látható, nehéz dönteni a tegezés/magázás kérdésében. Az angol eredetiben Bassanio folyamatosan "uram"-nak szólítja Antoniót, emez viszont hol "fiatalember"-nek nevezi, hol a keresztnevén szólítja (tehát angol mércével mérve tegezi) a fiút. Ez a bizonytalankodás egyébként - legalábbis az eredetiben - stilárisan is hangsúlyozza kettejük ambivalens viszonyát. [VISSZA]

5. Mózes 5,23,19. A Károli-fordítás nem érvényesíti a Weskernél megtalálható "uzsorakamat" ("Thou shalt not lend upon usury to thy brother.") jelentést. De a Biblia modern angol változata sem beszél uzsoráról, csak egyszerűen "interest"-ről, tehát kamatról. Én azonban nem a Bibliát fordítom, hanem Weskert, ezért tettem Károli szövegében a "kamat" helyére az "uzsora" szót. Mivel a magyar nyelvben az egyébként szép "atyafi" szó ma már nem jelent egyértelműen testvért, talán érdemes idéznem az eredeti bibliai szöveget a maga összefüggésében, amely szöveg így szól: M5,23,19:" A te atyádfiától ne végy kamatot: se pénznek kamatját, se eleségnek kamatját, se semmi egyébnek kamatját, amit kamatra szokás adni. (5,23,20) Az idegentől vehetsz kamatot, de a te atyádfiától ne végy kamatot, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened mindenben, amire kinyujtod a kezedet, azon a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt." Persze írhatunk "atyafi" helyett "testvér"-t, de az "atyafi" stilárisan jobban illik ide. [VISSZA]

6. "she wants to go out again one day soon." - Szó szerint: "ismét ki akar menni egy nap." - Talán a Gettóból. De vagy beleírom azt, amit Wesker nem írt bele, tehát a "Gettó" szót, vagy elkerülöm ezt az így kissé értelmetlen mondatot és a fönti módon leegyszerűsítem. Ezt a megoldást választottam. [VISSZA]

7. Jeremiás könyve, 44,10. [VISSZA]

8. Aldinák: ókori művek Aldus Manutius által készített ősnyomtatványai. [VISSZA]

9. "Here she is." Portiáról beszél. [VISSZA]

10. Wesker sem jelöli, mely mondatokat vesz át innentől kezdve szó szerint Shakespeare-től. Én sem jelölöm külön, de itt jelzem, hogy Lorenzo egyes mondatai A velencei kalmár 3. felvonás 1. színéből, Shylock híres monológjából valók. Ezeket a mondatokat Vas István fordításában idézem. [VISSZA]

** EMI ASD2649, énekli Victoria de los Angeles. [VISSZA]

12. "What will happen to her?" - Jessicáról van szó. [VISSZA]