GUILLAUME APOLLINAIRE

KALLIGRAMMÁK*

 

TARTALOM

KÖTELÉKEK
AZ ABLAKOK
A DOMBOK
FA
HÉTFŐ RUE CHRISTINE
A JÓSLATOKRÓL
SAINT-MERRY MUZSIKUSA
JELENÉS A FELHŐK KÖZÖTT
SZÍV KORONA ÉS TÜKÖR
EURÓPÁN KERESZTÜL
ESIK
TORONY
A KIS AUTÓ
FÜST
NÎMES-BEN
A MEGSEBZETT GALAMB ÉS A SZÖKŐKÚT
ÁRNYÉK
FÖLDERÍTÉS
VÁLTOZÁS
ORÁKULUMOK
1915 JÚNIUS 14
DÉLEN
A DAKARI ÁGYÚKEZELŐ SÓHAJAI
MINDIG
ÜNNEPÉLY
ÉVSZAKOK
ÁPRILISI ÉJSZAKA 1915-BEN
SZÁMŰZÖTT BÁJ
A MEGTALÁLT HAJFÜRT
A GALAMB ELUTASÍTÁSA
TÁBORI ŐRTÜZEK
BŰNBÁNÓ GRANADAIAK
LÉGYKAVARGÁS
A LOVAS BÚCSÚJA
A MENNYDÖRGÉS PALOTÁJA
FÉNYKÉP
A BARLANG-FEDEZÉKBEN
RÖPPENTYŰ
VÁGY
A LÁTHATÁR DALA CHAMPAGNE-BAN
SZÁRAZFÖLDI ÓCEÁN
A HÁBORÚ CSODÁJA
GYAKORLAT
ÁTKELÉS
ITT VAN
A KÉMNŐ
EGYIDEJŰSÉGEK
A BÚCSÚZÁS
A CHAMPAGNE-I SZŐLŐMŰVES
LEVELEZŐLAP
EMLÉKEK
JÖVENDŐ
MADÁR DALOL
SPANYOLLOVASOK
SZAKASZPARANCSNOK
EGY CSILLAG BÁNATA
A DIADAL
EGY SZÉP VÖRÖSESSZŐKÉHEZ


KÖTELÉKEK
LIENS

Jajszókból sodort kötelek

Európán átzengő harangszó
Kötélen lógó századok

Sínek mik megbéklyózzátok a nemzeteket
Már csak ketten-hárman vagyunk
Szabadok minden köteléktől
Szorítsunk hát kezet

Füstöt átfésülő erőszakos eső
Kötelek
Kenderkötelek
Tengeralatti kábelek
Hidakká lett Bábel-tornyok
Pók Pontifexek
Mintha egyetlenegy kötél kötözne meg minden szerelmest

Másféle véknyabb kötelek
Fehér fénysugarak
Húrok és Összhang

Csak azért írok hogy magasztaljalak
Ó édes öt érzék
Ellensége az emlékezésnek
Ellensége a vágynak
Ellensége a búnak
Ellensége a könnynek
Ellensége mindennek amit még szeretek

Kálnoky László fordítása

 

AZ ABLAKOK
LES FENÈTRES

A pirostól a zöldig az egész sárga elhal
Mikor az arapapagájok énekelnek a hazai erdőkben
A pihi-madarak halomba ölve
Verset kell írni az egyszárnyú madárról
Majd feladjuk telefonüzenetben
Óriási fájó trauma
Melytől a szem kicsordul
No itt egy szép lány a fiatal torinói nők közt
Szegény fiatalember a fehér nyakkendőjébe fújta orrát
Fölemeled majd a függönyt
S most íme kinyílik az ablak
Pókok mikor kezek szőtték a fényt
Szépség halványság kifürkészhetetlen ibolyaszínek
Hiába igyekszünk majd lepihenni
Éjfélkor rákezdenek
Akinek ideje van módja is van
Matrózok Menyhal sokszorozott Napok s a medvebőr az alkonyatban
Egy pár ócska sárga cipő az ablak előtt
Tornyok
A Tornyok az utcák
Kutak
Kutak és terek
Kutak
Fák azok amelyek a csavargó mulatt lányoknak oltalmat adnak
A mesztic-kosok fájdalmas dalokat énekeltek
A barna mesztic-barikáknak
S a lúd oá-oá trombita északon
Ahol mosómedvevadászok
Lehúsolják a prémeket
Tündöklő gyémánt
Vancouver
Ahol a behavazott vonat éjszakai tüzekkel lobogva fut a tél elől
Ó Párizs
A pirostól a zöldig az egész sárga elhal
Párizs Vancouver Hyeres Maintenon New York és az Antillák
Az ablak kinyílik mint egy narancs
Szép gyümölcse a fénynek

Vas István fordítása

[Jegyzetek]

 

A DOMBOK
LES COLLINES

Történt egy nap Párizs fölött
Összecsapott két repülőgép
Egy vörös meg egy fekete
Míg közben félpontján a Nap
Örök repülőgépe lángolt

Az egyik egész ifjuságom
A másik az egész jövő
És összecsaptak vad haraggal
Így támadta meg Lucifert az
Arkangyal a szárnya sugárzott

Így a rejtvényt a számitás
Így a nappal az éjszakát
Így amit szeretek szerelmem
És így szakítja ki az orkán
A zokogó fa gyökerét

De nézd csak minden olyan édes
Párizs akár egy fiatal lány
Felébred nagy epekedéssel
Megrázza hosszú hajzatát
Gyönyörű dalát eldalolja

Hová hullott hát ifjuságom
Látod hogy lángol a jövő
Jelentem az egész világnak
Hogy végre most megszületett a
Jövendölés művészete

Vannak emberek mint a dombok
Emberek közül felmagaslók
Látják a távoli jövőt
Tisztábban mintha a jelen
Volna ott vagy az ami elmúlt

Elmúlnak az idők az útak
S örök mozgásban tündökölnek
Sziszegjenek csak a kigyók
A déli széllel szembe úgy sincs
Már kígyóbűvölő se hullám

Idők nagy rendje ha a gépek
Már gondolkozni kezdenének
Az ékköves fövenyeken
Törnének meg aranyhabok
Anya lehetne még a tajték

Embernél lentebb száll a sas
Tengerek öröme az ember
Merthogy a légben szerteszórja
Az árnyékot s a széditő spleen-t
Szellemet álmot egyesítőt

Íme a mágia kora
Még visszatér vigyázzatok
Már itt van milliárd csodával
Mely létre nem hozott mesét
Elképzelni se tudta senki

Ti tudat mélységei holnap
Feltárnak titeket s ki tudja
Miféle élőlényeket
Hoznak föl örvényeitekből
Világmindenségekkel együtt

Támadnak íme már próféták
Mint kéklő dombok messze pontos
Dolgokat tudnak mint ahogy
Tudósok vélnek tudni s minket
Átszállitanak bárhová

A vágy a vágy a nagy erő
Jőjj hadd csókollak homlokon
Ó könnyű vagy miként a láng
Amelynek minden szenvedése
Lobogó tündöklése benned

Eljő a kor kutatni fogják
Hogy szenvedni mit is jelent
Nem lesz ez bátorság nem is
Lemondás mégcsak ez se minden
Amire képesek vagyunk

Kikutatják magát az embert
Mélyebben mint eddig kutatták
Kifürkészik akaratát
S hogy milyen erő születik
Műszer és gép nélkül belőle

A jótét szellemek közöttünk
Egymásba olvadva bolyongnak
Mióta ránk vár az idő
Nincs semminek kezdete vége
Nézd a gyűrűt az ujjadon

Keresztutak sivatagának
Tereknek domboknak kora
Oly fordulókra készülök hol
Szerephez jut egy holt talizmán
Kényesebb mégis mint az élet

Eloldottam már magamat
Attól ami természetes
Meghalhatok de nem lehet
Bűnöm s amihez sose nyúltak
Hozzányúltam megtapogattam

S vizsgáltam amit semmiképpen
Nem tudott elképzelni senki
S meglatoltam sokszor a súllyal
Meg nem mérhető életet
Meg tudok halni mosolyogva

Tervem gyakran járt oly magasban
Hogy minden minden ég veled
Ti furcsaságok fantomok
S nem akarom már megcsodálni
A rémültet játszó fiút

Ifjúság ég veled idő
Jázminja szívtam üdeséged
Rómában virágkocsikon
A karneváli maszkok és
Girlandok csengettyűk között

Ég veled ifjúság fehér
Karácsony nem volt több az élet
Egy csillagnál ott tükröződött
A Földközi tenger vizében
Mely gyöngyházabb meteoroknál

Arkangyal-fészeknél pihésebb
Pihésebb mint felhők füzére
És fénylőbb mint holdudvarok
Kisugárzások ragyogások
Egyetlen édesség és összhang

Most megállok hogy nézegessek
Lent a fölhevült pázsiton
Bolyong egy kígyó én vagyok
Melyen játszom vagyok a flóta
És másokon csattogva korbács

Ideje jő a szenvedésnek
A jóságnak ideje jő
Ifjúság isten veled Íme
Az idő mikor a jövőt
Ismerjük s nem halunk bele

Izzó kegyelem ideje
Csupán az akarat cselekszik
Hétévnyi próba hihetetlen
Az ember majd megistenül
Tisztább lesz élőbb és tudósabb

Fölfedez más világokat
A szellem mint virág eped
Virágízes gyümölcshozó
Gyümölcs amelyet láthatunk majd
Érni a napsütötte dombon

Mondom az élet lényegét
Nem tudott más így énekelni
Dalaim hullnak mint a magvak
Hallgassatok ti kik daloltok
Búzába gazt ne hintsetek

Gőzös futott a kikötőbe
Fellobogózott nagy hajó
De nem találtunk rajta senkit
Csak egy gyönyörű piros asszonyt
Ott feküdt a hajón megölve

Máskor meg koldultam de semmit
Nem kaptam én csupán egy lángot
Mely ajkamig fölégetett
Nem tudtam megköszönni sem
Fáklya mit semmi el nem olthat

És te hová lettél barátom
Ki magadba úgy visszatértél
Csak az örvény maradt utánad
Én magam ugrottam bele
A színtelen mélységekig

Lépteim hallom visszatérnek
Ösvényeken amiket eddig
Nem járt be senki lépteim
Hallom ott mindig elhaladnak
Gyorsan vagy lassan jőve menve

Ó tél ki szakállat növesztesz
Havazik én boldogtalan
Átkeltem tündöklő egen
Ahol zene nem más az élet
Szememnek túl fehér a föld

Szokjatok hozzá a csodákhoz
Mint én aki hirdetem őket
A jósághoz mely trónra lép majd
A sorsommá vált szenvedéshez
S ismeritek majd a jövőt

A jóság és a szenvedés
E kettőből lesz majd a szépség
Tökéletesebb mint amaz
Az arányokból származott
Havazik égek reszketek

Most itt ülök az asztalomnál
Azt amit átéreztem írom
És amit ott fenn eldaloltam
Sudár fa akit a szél ingat
A lengedező fürtü szél

Egy cilinder áll a gyümölccsel
Megrakott asztalon a kesztyű
Holtan hever egy alma mellett
Egy hölgy tekeri a nyakát
Egy úr után ki lefelé lóg

Idő mélyén a bál kering
A szép karmestert én megöltem
S barátaimnak hámozom
A narancsot amelynek íze
Csodás kibomló tűzijáték

Mindnyájan meghaltak a pincér
Tölt nekik nemigazi pezsgőt
Mely mint a csiga gyöngyözik
Vagy mint egy költő-agyvelő
Amíg egy rózsa énekelt

Csupasz penge rabszolgakézben
Forrás folyó a tisztasága
És valahányszor leereszti
Egy világmindenség hasából
Az új világokat kimetszi

Ül a sofőr kormánykeréknél
És valahányszor az uton
A kanyart véve tülköl egyet
A végtelen távolban egy
Még szűz mindenség feltünik

S a harmadik szám az a dáma
Száll fölfelé a felvonóban
Fölszáll mindig száll fölfelé
Kibomló fény világosságok
Ezt a hölgyet átlényegítik

De ezek kis titkok csupán
Vannak más mélyebb titkok is
Kitárulnak majd nemsokára
És százfelé darabolódtok
Mindig egyetlen gondolattal

De sírj és sírj örökre sírjunk
S ha süt a hold a telihold
Vagy ha csak a félhold dereng
Ó sírj és sírj örökre sírjunk
Annyit nevettünk már a napba

Aranykarokban él az élet
Hatoljatok arany titkokba
Minden csak gyorsan lobogó tűz
Isteni rózsából virágzik
S egy kényes illat száll belőle

Vas István fordítása

[Jegyzetek]

 

FA
ARBRE

Frédéric Boutet-nak

A többiekkel együtt énekelsz míg a fonográfok rohannak
Hol vannak a vakok hová mentek el innen
Az egyetlen levél amit letéptem több délibábbá változott
Ne hagyjatok itt e sok-sok nő között a piacon
Kék-zománcos kőlapokból rakták ki Iszpahán egét
S én újra fölmegyek veletek egy Lyon-környéki úton

A hajdani kókuszdió-árus csengettyűjének hangját nem feledtem el
Máris hallom hogyan recseg az a jövendőbeli hang
A barátodé aki Európában sétálgat majd veled
Még ha Amerikában marad is

Egy gyermek
Egy nyúzott borjú mészárszéki kampón
Egy gyermek
És az a homokos peremvidék egy szegényes város körül kelet szivében
Egy vámtiszt állt ott mint valami angyal
Egy szánalmas édenkert kapujában
S egy epilepsziás utasnak habzott a szája az elsőosztályú váróteremben

Kecskefejő Borz
S a Vakond-Ariadné
Két fülkét béreltünk a transzszibériai gyorson
Felváltva aludtunk az ékszerügynök s jómagam
De aki virrasztott töltött revolverét sohasem dugta zsebre

Egy férfiruhás vézna nővel sétáltál Lipcse városában
Értelmes dolog hiszen egy értelmes nő így cselekszik
És nem szabadna a legendákat elfeledni

Jótündér Asszony villamoson ül éjszaka egy néptelen városnegyedben
Vadászatot láttam míg mentem fölfelé
S a lift minden emeleten megállt

A kövek között
A kirakatban a sokszínű ruhák között
A gesztenyesütő parazsa között
Két Rouennál horgonyzó norvég hajó között
Ott van a képed

Kihajt Finnország nyírfái között

Azt a szép négert acélból öntötték

Az a legnagyobb szomorúság
Ha postai lapot kapsz Coruñából

A szél nyugat felől fúj
A szentjánoskenyérfák fémje
Minden szomorúbb most mint hajdanába'
Földünknek istenei vének
Hangodon szól a mindenség siráma
S hármasával újfajta lények
Jönnek világra

Kálnoky László fordítása

 

HÉTFŐ RUE CHRISTINE
LUNDI RUE CHRISTINE

A házmesterné anyja meg a házmesterné szemet huny mindenre
Ha férfi vagy elkísérsz ma este
Elég volna ha egy pasas tartaná a nagykaput
Míg a másik fölmenne

Három gázláng ég benne
A kávésné tüdőbajos
Ha befejezted egy parti jacquet-t játszani jó lenne
Egy karmester akinek fáj a torka
Ha Tuniszba jössz szívhatod a nyugalmak nyugalmát

Ez mintha rímelne

Feltornyosodó csészealjak virágok kalendárium
Pim pam pim
Tartozom a fenét majdhogynem 300 frankkal a háziasszonyomnak
Vágják le inkább a készségemet mintsem megadjam neki

Elutazom 20 óra 27-kor
Hat tükör szemez ott egymással szüntelen
Azt hiszem még jobban belezavarodunk
Kedves uram
Maga egy nyamvadt lingár
Ennek a hölgynek olyan az orra mint egy galandféreg
Louise otthonfelejtette a bundáját
Nekem nincs bundám mégse fázom
A dán cigarettázik és a menetrendet böngészi
A macska átmegy a sörözőn

Ez nagyon finom palacsinta volt
A tartály folyik
Fekete ruha mint a körme
Ez teljesen ki van zárva
No látja uram
A malachitgyűrű
A padló be van hintve fűrészporral
Szóval igaz
A vöröshajú szolgálót megszöktette egy könyvkereskedő

Újságíró egyébként alig ismerem

Hallgass ide Jacques valami nagyon komolyat akarok neked mondani

Folyam- és tengerhajózási társaság

Azt mondja nekem uram akarja látni mit tudok kihozni rézkarcokból és képekből
Én csak egy kis szobalányt tartok

Reggeli után a Luxembourg kávéház

Egyszer ott bemutat nekem egy kövér bácsit
Aki azt mondja
Hallgasson ide ez nagyon kedves
Szmirnában Nápolyban Tuniszban
De az istenit hol van hát
Amikor legutoljára Kínában jártam
Nyolc-kilenc éve már
A Becsület gyakran azon a percen múlik amit az óra mutat
Kvint ászig

Vas István fordítása

[Jegyzetek]

 

A JÓSLATOKRÓL
SUR LES PROPHÉTIES

Nemegy jósnőt ismertem én
Madame Salmajour Óceániában tanulta meg a kártyavetést
Mikor ott lenn alkalma volt még megjelenni
Egy élvezetes emberevő-lakomán
Nem beszélt róla akárkinek
S ami a jövőt illeti nem tévedett soha

Egy céret-i kártyavetőnő valami Marguerite
                     Hasonlóképp ügyes
Mégis madame Deroy a legihletettebb
                     A legpontosabb
Mindaz mit a múltról mondott igaz volt
S mindaz mit megjövendölt igaznak bizonyult a megjelölt időben
Ismertem egy halottidézőt de hogy árnyékomat faggassa nem kívántam
Ismertem egy forráskutatót Diriks norvég festőművészt

Törött tükör kiborított só földre ejtett kenyér
Kíméljenek meg az ily arc nélküli istenek
Voltaképpen nem hiszek de figyelek és fülelek s ne feledjétek el
Hogy elég jól olvasok a tenyérből
Mert nem hiszek de figyelek s hogyha lehet fülelek is

Mindenki jóstehetség kedves André Billy barátom
De oly sokáig hitették el az emberekkel
Hogy nincs jövőjük s örökre tudatlanok
                     És született hülyék
Hogy már beletörődtek s mégcsak eszükbe sem jut
Föltenni a kérdést vajon megismerhető-e a jövő avagy nem
Nincs ebben semmi vallásos elem
Sem a babonákban sem a jóslatokban
Semmiben amit okkultizmus néven ismerünk
Elsősorban a természet vizsgálatának
S megértésének egyik módja ez
Ami nyilván jogunkban áll

Kálnoky László fordítása

 

SAINT-MERRY MUZSIKUSA
LE MUSICIEN DE SAINT-MERRY

Végre köszönthetek hát lényeket akiket nem ismerek
Előttem mennek el s ott távol összegyűlnek
S míg mindaz ismeretlen amit belőlük látok én
Reményük épen oly erős akárcsak az enyém

Nem ezt a világot éneklem én s a többi csillagot sem
Éneklem mindazt ami még történhetik velem túl e világon és a csillagokon túl
A bolyongás örömét éneklem s hogy belehalok annak gyönyörét

1913 május hó 21
Holtak révésze és harapós ragyogás
Sok milliónyi légy keringett épp a fényben
Mikor egy ember szeme sem volt orra sem füle sem
Elhagyta a Sebastó-t s a rue Aubry-Le-Boucher-ra tért
Fiatal barna férfi volt s eperszínű az arca
Ember ó! Ariane
Fuvolán játszott s a zene irányította lépteit
A rue Saint-Martin sarkánál megállt
Játszva a dalt amit énekelek s amit én költöttem egyszer
A járkáló asszonyok megálltak mellette
Jöttek felé mindenfelől
Amikor hirtelen Saint-Merry harangjai elkezdtek zengeni
A muzsikus abbahagyta játékát s ivott
A rue Simon-Le-Franc sarkán a kútnál
Majd Saint-Merry hallgatott
És újrakezdte dallamát az ismeretlen
S a rue de la Verrerie felé amerről jött most visszalépkedett
Az asszonyraj követte hogy befordult
Kijöttek a kapu alól
Jöttek a keresztutcákon át bolond szemekkel
S a dallamos csábító felé röpködött kezük
Felé ki játszva énekét csak ment közömbösen
Felé ki rettentően lépkedett

Majd máshol
Hány órakor indul Párisba egy vonat

E pillanatban
Szerecsendiót potyogtattak Molukkán a galambok
S ugyancsak ekkor
Mit csináltál a szobrásszal bomai misszió

Máshol
A nő megy át egy hídon mely Bonnt Beuellel köti össze  s Pützchen irányában eltűnik

És ép e pillanatban
A polgármesterbe szerelmes egy leány

S egy másik negyedben
Versenyezz hát költő az illatszerárusok címkéivel

Ti sem mutattatok meg végül is sokat az emberből ó nevetők
Nyomorukból mindeddig egy kevéske zsírt ha nyertetek talán
De mi akik beléhalunk már abba hogy egymástól távol élünk
Kinyújtjuk karjainkat és e síneken gördül felénk az árúval rakott hosszú vonat

Mellettem ültél a bérkocsi mélyén és sirdogáltál

És íme most

Hozzám hasonlítasz hozzám hasonlítasz boldogtalanul
Úgy hasonlítunk egymásra mint a múlt évszázad építészetének
Tornyokhoz hasonló magas kéményei

Magasabban járunk mi most s nem érintjük a földet se már

S amíg köröttünk a világ forgott és változott

A Verrerie-n az asszonyok vonultak előttük a boldog legény
S menetük hosszú volt akár egy nap ha nincs kenyér

Kíséret ó kíséret
Mikor Vincennes-be ment az udvar még nyaranta
Mikor követ jött Párizs akkor volt ilyen
Mikor Suger soványan loholt a Szajnapartra
Mikor a zendülés elült Saint-Merryben

Kíséret ó kíséret
Az asszonyraj még egyre nőtt s kiáradt
Már a szomszédos sikátorokra is
És akár a pontosan kilőtt golyók suhognak
A cél felé követték a zenészt
Ó! Ariane és te Paquette és te Amine
És te Mia és te Simone és te Mavise
És te Colette s te legszebb Genevieve
Büszke tartással és mégis remegve mentek
A pásztorének dallamára
Lépegettek gyorsan s könnyedén
A dalra mely üres fülükbe zengett

Az ismeretlen egy eladó ház előtt megállt egy pillanatra
Öreg és elhagyott lak
Betörve mind az ablak
Tizenhatodik század szülte ház
Az udvarán teherkocsik aludtak
Imé a hely hová a muzsikus betért
S zenéje már-már messziről s oly vágyakozva szállt
Az asszonyok a puszta házba is követték
Torlódva mint a nyáj tódultak mind utána
Mindannyian mindannyian nem néztek hátra sem
Nem sajnálták mit épen abbahagytak
Sem azt ami mögöttük elmaradt
A napot s az életet s amit magukban hordtak azt sem
S a rue de la Verrerie-n már egy lélek sem maradt
Csupáncsak én magam s Saint-Merryből a pap

Beléptünk mind a ketten ámde benn
A régi házban nem volt senkisem

Ímé az este
Az angélus szólal meg most Saint-Merryben
Kíséret ó kíséret
Ilyenkor tért meg a király Vincennes-ből hajdanán
És jött a sapkakészitők egy csapatja
És jöttek a banánkereskedők
És jött a csendőrség az út két oldalán
Ó éj
Epedő asszonytekintetek vonuló nyája
Ó éj
Fájdalmam s vágyam ó te mindhiába bátor
Fuvola hangja száll s elfoszlik arra távol

Radnóti Miklós fordítása

[Jegyzetek]

 

JELENÉS A FELHŐK KÖZÖTT
UN FANTÔME DE NUÉES

Július tizennégy előestéje volt
Úgy délután négy óra tájt
Lementem megnézni a kötéltáncosokat

E szabadtéri mutatványosok
Párizsból lassacskán kivesznek
Ifjúkoromban még sokkal több volt belőlük
A legtöbbje vidékre költözött

A boulevard Saint-Germainre mentem
S egy kis téren a Saint-Germain-des-Prés és Danton szobra közt
Találkoztam a kötéltáncosokkal

A tömeg némán s türelmesen állta körül
Közéjük furakodtam hogy semmit se veszítsek
Iszonyú súlyzók
Belga városok egy longwyi orosz munkás kifeszített karjain
Üres fekete súlygolyók melyeknek törzse egy fagyott folyó
S az ujjak közt sodrott cigaretta édes és maró volt mint az élet

Néhány szutykos szőnyeg hevert szerte a földön
Soha ki nem simítható redőkkel
Teljesen porszinűvé mocskult szőnyegek
Melyeken egy-egy sárga zöld folt megmaradt
Mint egy dallam mely hosszan elkísér

Látod azt a sovány vad alakot
Ősei hamvai sarjadnak rajta ősz szakállán
Így hordja arcán egész származását
Mintha csak a jövőről álmodoznék
Gépiesen tekerve verklijét
Melynek halk hangja oly elképesztően nyekergett
Hamisan kelepelve siket nyüszitéssel

A kötéltáncosok még mozdulatlan álltak
A legöregebb trikójának rózsaszine volt mint némely üde  ifjú lány arcának aki nemsokára meghal

E rózsaszín főként az ajk körüli ráncok közt bújik meg
Vagy a cimpák körül
S a színe csupa ámítás

Így hordta kint a hátán ez a férfi
Tüdeje borzalmas szinét

Karok mindenütt őrtálló karok

A másik kötéltáncoson
Nem volt más ruha csak az árnya
Hosszan elnéztem őt
De arcát egészen elfeledtem
Ember ő kinek nincs feje

Egy másik meg amolyan csibészféle volt
Egyszerre kedves és züllött apacs
Térdes nadrágban s hódító cipőben
Olyan volt mint egy kicsípett strici

A zene megszakadt és jött a nézőkkel való alkudozás
A szőnyegen fillérekből két frank ötven jött össze
A három helyett amiben az öreg megszabta a díjat

De mikor kiderült hogy senki többet
Mégiscsak ráálltak hogy nekikezdjenek
A verkli mögül egy egészen kis kötéltáncos jött elő tüdőszín trikóban
Csuklóján és bokáján szőrmecsík
Rövid kiáltásokat hallatott
És alsó karjait kedvesen széjjelvetve
Nyitott tenyérrel intett üdvözletet

Egyik lába hátul térdhajlításra készen
Így hajlongott a négy égtáj felé
S ahogy elindult egy golyón
Karcsú teste oly finom zene lett hogy senki  sem maradhatott közömbös
Nem is ember valódi szellem
Gondolta mindegyik
S a formák e zenéje
Elnyomta a kintorna gépies zenéjét
Amit az őseivel borított ember nyaggatott

A kis kötéltáncos oly kecsesen
Hányta a cigánykereket
Hogy a verkli elhallgatott
S a kintornás arcát a kezébe temette
Melyen az ujjak sorsa folytatóihoz voltak hasonlók
Szakállából kinövő kicsi magzatok
Új és új indiánkiáltás
Fák angyali zenéje
S a gyermek eltűnt
A kötéltáncosok kitartott karjaikra vették a roppant súlygolyókat
És egyensúlyoztak velük

De mindegyik néző a csodás gyermeket kereste önmagában
Század ó felhők százada

Somlyó György fordítása

 

SZÍV KORONA ÉS TÜKÖR
COEUR COURONNE ET MIROIR

Rónay György fordítása

 

EURÓPÁN KERESZTÜL
A TRAVERS L'EUROPE

M. Ch.-nak

Rotsoge
Biborszínü arcod hidroplánná alakítható biplánod
Kerek házad ahol egy füstölt hering úszik
A szempillák kulcsa kell nekem
Szerencsére találkoztunk Panado úrral
És etekintetben nyugodtak vagyunk
Mit látsz M. D. barátom
90 vagy 324 egy ember a levegőben egy borjú ki anyja hasából kitekint

Az utakon sokáig kerestem
Annyi lehúnyt szem az utak mentén
Esőtől sírnak a fűzfák
Nyisd ki nyisd ki nyisd ki nyisd ki nyisd ki

Nézd csak de nézd csak
Az öregember mossa lábát a lavórban
Una volta ho inteso dire Che vuoi
A gyerekkorotokra gondolva sírni kezdtem

Te meg az iszonyat liláját mutatod nekem

Az a kis kép a kocsival azt a napot juttatta eszembe
Piros kék sárga zöld és mályvaszín foltokból összeállt napot
Amikor vidékre mentem egy bájos kéménnyel aki pórázon vezette kutyáját
Nincs már meg nincs meg a kis nádsípod
A kémény messze tőlem orosz cigarettákat szív
Kutyája az orgonákat ugatja
És elfogyott a mécses
A ruhára szirmok szemeregtek
Két aranygyűrű a saruk mellett
Kigyulladt a napon
Míg hajad az áramszedő
A tarka lángokba öltözött Európán keresztül

Vas István fordítása

[Jegyzetek]

 

ESIK
IL PLEUT

Illyés Gyula fordítása

 

TORONY
TOUR

R. D.-nak

Északra Délre
Zenit Nadir
Kelet vad kiáltása mordul
Tenger dagad Nyugatra zordul
A Torony a Kerékhez
Fordul

Rónay György fordítása

[Jegyzetek]

 

A KIS AUTÓ
LA PETITE AUTO

Ezerkilencszáztizennégy augusztus 31-én
Valamivel éjfél előtt indultam el Deauville-ből
Rouveyre kis autóján

A sofőrrel együtt hárman voltunk

Egy egész kornak búcsút mondtunk
Dühös óriások nyomultak Európa fölé
A sasok elhagyták fészküket a napra vártak
Ragadozó halak tódultak föl a mélyből
A népek összefutottak hogy alaposan megismerjék egymást
Sötét lakásaikban a félelemtől reszkettek a holtak

Nagy néma nyájakat tereltek nyájaik szavakat legeltek
S az úton minden kutya megugatta őket

S amikor késő délután
Fontainebleau-n át
Megérkeztünk Párizsba
Éppen mikor a mozgósítási plakátokat ragasztották
Kutyák ugattak távol a határok felé
S én útközben magamban vittem az összecsapó hadakat
Éreztem ahogy fölvonulnak bennem s kitárul a vidék amerre elkígyóznak
Belgium erdei és boldog falvai
Francorchamps a Vörös Vízzel és a kutakkal
Az inváziók klasszikus vidéke
Vasutak ereivel ahol a halálba menők
Még egyszer üdvözölték a színes életet
Mélységes óceánok ahol az elmerült
Régi roncsokban megmozdultak a szörnyek
Képzelhetetlen magasságok ahol az ember
Sasoknál magasabban harcol
Ember harcol az ember ellen
S egyszerre lebukik akár egy hullócsillag
És új lényeket éreztem magamban amint hallatlan ügyességgel
Új mindenséget építenek s igazgatnak
Egy hallatlanul gazdag és csodálatosan dús kereskedő
Páratlan kirakatot rendezett be
És gigantikus pásztorok

Egyszerre megéreztük a barátom meg én
Hogy ahová a kis autó hozott
                                  Új korszak
S bár mind a ketten meglett férfiak vagyunk
Mégis csak most születtünk

Rónay György fordítása

[Jegyzetek]

 

FÜST
FUMÉES

Amíg a háború vad
Vérözönei dúlnak
Illatba színeket
Zamatot lehelek

                        Füstöl
                                ci
                                   ga
                                   ret
                                   tám
                                       a
                                       ZÓNA

Lent virágok lesik könnyű kézzel hogy oldtad
Szét csigás fürtjeit lassan az illatoknak
De tudok fűszeres barlangról is ahol csak
A mámorok azúr felhői gomolyognak
És tisztán mint a nap szelíden mint az éj
Oly istenként heversz akit levert a kéj
    Tüzet bűvölsz a lángok
    Lábadhoz kúsznak ott
    Hevernek lanyha lányok
    Lengő papírlapok

Rónay György fordítása

 

NÎMES-BEN
À NÎMES

Émile Léonard-nak

A győzelmes nevű Nizzában a világ
Leggyönyörűbb ege láthat mint katonát

900 névtelen szekerész közepette
Hajtóként ülök az új Nîmes-i szekerekre

Szerelmem szól Maradj De messze valahol
Sok-sok tüzes golyó a célnak udvarol

Várom hogy indulót a tavasz kürtje fújjon
S északra tartson a rettenthetetlen újonc

Bólint fejével a 3 tüzérbaka
Ragyogóbb a szemük mint sarkantyúm vasa

Szép délutánom épp istállóügyeletben
A tüzértrombiták hangjára kell figyelnem

Meglep hogy e különítmény ilyen vidám
Amely frontra megy hős ezredünk után

Ez a népfölkelő ajókához salátát
Eszik s emlegeti beteg életepárját

4 ágyúkezelő 2 gömböt igazít
Épp a vízszintezőn ló szeme mozog így

A jóhangú Girault operaáriákat
Dalol 9 után hallgatni csupa bánat

Simogatom a kis ágyút mely szürke mint
A Szajna habjai s Párizs emléke int

De a kantinban egy sebesült elmesélte
Hogy ezüstfényt lövell az ágyútűz az éjbe

Lassan fogyasztom a marhahús-adagot
Csupán 5 és 9 között sétálgatok

Lovamat nyergelem s a terepet bejárva
Köszöntlek messziről Tour Magne szép rózsaszála

Kálnoky László fordítása

 

A MEGSEBZETT GALAMB ÉS A SZÖKŐKÚT
LA COLOMBE POIGNARDÉE ET LE JET D'AEU

Radnóti Miklós fordítása

[Jegyzetek]

 

ÁRNYÉK
OMBRE

Itt vagytok hát újra énmellettem
Ti elesett pajtásaim emléke
Idő olajbogyója
Mennyi emlék és együtt nem több egynél
Mint száz prém együtt nem több egy kabátnál
Mint ez a sokezer seb se több egy újságcikknél
Érinthetetlen sötét jelenés felöltöttétek magatokra
Árnyékom változó alakját
Egy indián lesben áll az örökkévalóságon át
Árnyék ti kúszva elkisértek
De többé nem hallotok engem
Nem tudjátok már ha isteni költeményeket dalolok
Míg én még hallak benneteket látlak egyre
Sorsok
Sokszoros árny csak őrizzen meg titeket a napfény
Szerettek engem annyira hogy soha el ne hagyjatok
Itt táncoltok a napfényben de föl nem veritek a port
Árnyék a nap tintája
Világosságom kézirása
Bánatok ládakocsija
Egy isten aki megalázkodik

Vas István fordítása

 

FÖLDERÍTÉS
RECONNAISSCE

P. kisasszonynak

Az alkonyati láthatáron
Egy nyírfa a homályba vész
Hol egy pontba fut össze három
A szív a lélek és az ész

Szemedben emlékek galoppja
Tör át az ibolykék körön
S álmaimat ágyúkba fojtva
Tüzel az égre
                    a
                     közöny

Kálnoky László fordítása

[Jegyzetek]

 

VÁLTOZÁS
MUTATION

Egy nő aki zokog
        Ej! Ó! Ha!
Vonuló harcosok
        Ej! Ó! Ha!
Egy zsilipőr és egy horog
        Ej! Ó! Ha!
Árkok alatt hajnalodott
        Ej! Ó! Ha!
A gránát mely ropog
        Ej! Ó! Ha!
A soha meg nem gyulladó gyufa
        És minden
                Megváltozott
                        Bennem ma
                Minden
                        Csak szerelmem nem
                                Ej! Ó! Ha!

Eörsi István fordítása

 

ORÁKULUMOK
ORACLES

   Hordom a gyűrűd
Nagyon fínom a csiszolása
A sípban több az örömem
      Mint egyiptomi palotákban
A lövészárkok sípjával
      Tudod
Legfeljebb nem állitom meg
A metrókat s a taxikat
      Ó Háború
      A szerelem sokasodása

                                          Ujjunkról
Pici                                   fonállal
     Síp                               mértéket
    két luku                        veszünk

Eörsi István fordítása

 

1915 JÚNIUS 14
14 JUIN 1915

        Semmit sem szólhatunk
        Arról mi most folyik
    Csak frontszakaszt cserélünk
    Ah! eltévedt utasok
        Nincsen levél
            Csak a remény
            Csak egy hírlap
Rude Marseillaise-ének ősi pallosa
    Csillagképpé változott
    Az égen harcol értünk
    S ez főként azt jelenti
    Hogy e korban kell élnünk
    Nincs ősi pallos
        Nincs Pallos
        Csak a Remény

Eörsi István fordítása

[Jegyzetek]

 

DÉLEN
VERS LE SUD

Zenit
        zengő panasz
                                sugár remeg a kerten
Ahol a nagy varangy azúr hangon mereng
A szenvedélyes csönd ünője fut ijedten
S egy sebzett szívű kis csalogány füttye leng
Csókommal illetett tested szép rózsabokrán
A gránátalmafán hintáznak szíveink
S hogy nézzük épp kihajt egy ág szirom pereg rám
S a gyöngye szélben már az út felé kering

Radnóti Miklós fordítása

[Jegyzetek]

 

A DAKARI ÁGYÚKEZELŐ SÓHAJAI
LES SOUPIRS DU SERVANT DE DAKAR

A fűzfavesszőkkel takart cölöpfedezékben
Az északra tekintő szürke ágyúk mellett
               Az afrikai kis falura gondolok
Ahol táncoltunk énekeltünk ahol azelőtt szerelemmel
                    S fölemelő vidám beszélgetéssel
                        Töltöttük az időt

                    Látom apámat aki az Ashanti
               Törzs ellen harcolt
               Angol zászló alatt
                    Látom bolondosan vidám
                    Srapnelkemény mellű nővéremet
                                  S látom anyámat
               A varázslónőt az egyetlent a faluban
                              Ki a sót megvetette
                   Amint kölest tör a mozsárban
               Emlékszem az oly finomművű oly nyugtalanító
               Fétisre a fatörzsön
               S a termékenység kettős fétisére
               Majd egy levágott fejre
               A mocsárparton
               Ó be sápadt volt ellenségem arca
               Ezüstös volt ez a fej
                   És a mocsár vizén
                A hold ragyogott
                Egy ezüstös fej tehát
                Odafenn a hold járta táncát
                Egy ezüstös fej tehát
                S én láthatatlan voltam az odúban
Tehát fekete fej a sűrű éjszakában
                  Hasonlóságok Sápadt emberarcok
                  Nővérem is később utána ment
                  Egy Arrasnál elesett
                              Lövésznek
                Ha tudni szeretném életkoromat
                  Kérdezni a püspöktől kellene
                  Aki oly kedves volt anyámhoz
                  S nénémhez jó mint egy falat kenyér
                  Abban a tűzérségi fedezéknél
Barátságosabb kicsi kalyibában
                Ismertem a rejtekhelyet a mocsár peremén
                Hol szétterpesztett lábbal iszik a zsiráf
Tudtam félni az ellenségtől amely elpusztítja
                              A falut
                        Meggyalázza az asszonyokat
                        És elhurcolja
A kemény kiugró farú lányokat és fiúkat
Kísértem a hetibérek kifizetőjét
                  Faluról falura
                     Dalt dudorászva
         S voltam Párizsban háziszolga
                        Életkoromat nem tudom
                        De az újoncok sorozásán
                        Húsz évesre becsültek
         Francia katona vagyok megfehérítettek egycsapásra
         59-edik szakasz nem is tudom hol
Fehérnek lenni mért jobb hát mint feketének
         Miért nem jobb táncolni és fecsegni
                        Enni aztán aludni
         Ime a boche-ok utánpótlására lövünk
         Vagy a sáncok előtti huzalokra
Az acélzivatarban
         Emlékszem egy ijesztő tóra is
S párokra kiket láncra vert az irgalmatlan szerelem
                  Egy bolond éjszakára
         Egy boszorkányos éjszakára
         Mint ez az éj itt
Ahol annyi ijesztő tekintet
Villog a káprázatos égen

Kálnoky László fordítása

 

MINDIG
TOUJOURS

Faure-Favier-nek

                                         Mindig
Tovább megyünk és soha egyet se lépünk

És bolygóról bolygóra
Ködfoltról ködfoltra
Az ezerhárom üstökös Don Juánja
El se mozdul a földről
Úgy keres új erőket
És komolyan veszi a fantómokat

És annyi világegyetem feledkezik meg magáról
Milyenek is a nagy megfeledkezők
Ki tudja hát elfeledtetni velünk ezt vagy azt a részét a világnak
Hol az a Kolumbusz Kristóf akinek egy világrész elfeledését köszönjük majd

                                                      Elveszteni
De elveszteni igazán
És helyet adni a leleménynek
                                                      Elveszteni
Az életet a Győzelemért cserébe

Vas István fordítása


ÜNNEPÉLY
FÊTE

André Rouveyre-nek

Oly elragadó ez a fény
Acél tüzijátéka szárnyal
         Tüzéri tüzes tünemény
Bátorságot keverni bájjal

Mint rózsa két
Rakéta ég
Mint mell ha ruhából kibuggyan
Merészen tartja két hegyét
Sírfelirat:
                 SZERETNI TUDTAM
Egy költő közönyös szeme
Nézi az erdők rejtekéből
         Töltött revolverén keze
Hogy rózsák halnak a reménytől

Mert Szádi rózsáira lát
És hirtelen fejét lehajtja
Egy csipő puha vonalát
Meséli el egy rózsa ajka

A légben húnyó csillagok
Fűszerei a szörnyü szesznek
Az éjszakai jószagot
A gránát símogatja reszket
         A rózsák is halomra vesznek

Vas István fordítása

 

ÉVSZAKOK
LES SAISONS

Az volt a szép idő Megszálltuk a porondot
Hajadonfővel és mezítláb talpra már
Korán s fürgén ahogy a béka nyelve jár
A szerelem sziven talált bölcset bolondot

                  Láttad-e Guy hogy lovagolt
               Hogyan vitézkedett a múltban
                  Láttad-e Guy hogy lovagolt
               Mikor tüzérkatona volt
                                    A háborúban

Az volt a szép idő Vonatparancsnok-éra
Nincs tömeg a buszon ilyen szorongatott
S majmolták srapnelek a hullócsillagot
Ha a lovas-üteg éjjel rákezdte néha

                  Láttad-e Guy hogy lovagolt
               Hogyan vitézkedett a múltban
                  Láttad-e Guy hogy lovagolt
               Mikor tüzérkatona volt
                                    A háborúban

Az volt a szép idő Ködös napok meg éjek
A cölöpfedezék gránátoktól faszolt
Alumíniumot s estig abból csiszolt
Holmi fantasztikus gyűrűket leleményed

                  Láttad-e Guy hogy lovagolt
               Hogyan vitézkedett a múltban
                  Láttad-e Guy hogy lovagolt
               Mikor tüzérkatona volt
                                    A háborúban

Az volt a szép idő Évek a háborúból
A Tűzér hetekig fémgyűrűket vakart
Hallja a szekerész erdő mélyén a dalt
Mit fönn egy névtelen kis csillag egyre dúdol

                  Láttad-e Guy hogy lovagolt
               Hogyan vitézkedett a múltban
                  Láttad-e Guy hogy lovagolt
               Mikor tüzérkatona volt
                                    A háborúban

Kálnoky László fordítása

 

ÁPRILISI ÉJSZAKA 1915-BEN
LA NUIT D'AVRIL 1915

L. de C.-C.-nak

Germán gránátözön csillagzik most felettem
Itt élek a csodás erdőben áll a bál
A gépfegyver egy dalt zeng harminckettedekben
A jelszót tudod-e
                              Igen élet-halál!
A lőrésre Minek csákány a kezetekben

Mint évadját üző vad csillagőrület
Szív robbant dalt fütyült ezernyi napja égett
És minden kerekes ládát kiüritett
Szemem istenei töltik meg sorra őket

Ó élet szeretünk s halált hozunk neked
Édesebb szerelem az amely elhalóbb
A gránát nyávogott halnivaló szerelmet
Lehelleted beleng eltűnő vérfolyót
A gránát nyávogott
                              A fiúk énekelnek
Bíbor szerelem és halálba indulók

Elázott a tavasz a támadás a lámpa
Esik esik lelkem esik de holt szemek

Ulysses mily napok hogy megtérj Ithakába
Aludj a szalmaágy önváddal hízeleg
Mely merő műremek szerelmedet csigázza

De halld
              orgonaszó
                                a szalma jó meleg
S a jövő himnusza édenek muzsikája

Vas István fordítása

[Jegyzetek]

 

SZÁMŰZÖTT BÁJ
LA GRÂCE EXILÉE

Szivárványom jobb most ha mégy
Távozz el bájos tarka látvány
Lényeged hogy száműzve légy
Te változó színű királylány

A szivárvány eltűnt hiszen
Elűztük úgy kápráztatott már
De egy zászló bomlik ki fenn
A hideg szélben hol ragyogtál

Kálnoky László fordítása

 

A MEGTALÁLT HAJFÜRT
LA BOUCLE RETROUVÉE

A férfi emlékezetében
Gesztenyehajfürtre talál
Kettőnk különös végzetében
Nem hittél emlékszel-e már

Csak a Boulevard de la Chapelle-re
Montmartre-ra Auteuilre veled
Suttog az asszony meg a percre
Hogy átléptem küszöbödet

Az a perc mint egy ősz megérett
Emlékem fürtje végzetünk
Keveredik meglepve téged
E nappal mely immár letünt

Vas István fordítása

 

A GALAMB ELUTASÍTÁSA
REPUS DE LA COLOMBE

Angyali szózat hazugsága
Karácsony volt a Passió
S e lemondás íze varázsa
Milyen volt el se mondható

Ha vérzik a sebzett galamb még
Az elutasítás miatt
Megkopasztom szárnyát az eszmét
S a költeményt a múltadat

Eörsi István fordítása

 

TÁBORI ŐRTÜZEK
LES FEUX DU BIVOUAC

Mozgó tábori őrtüzek
Álmok formái földerengnek
S az ábránd lassan föllibeg
Ágak boga közt egyre feljebb

Ím a lenézett panaszok
Sok véresre nyúzott eperszem
A búvó emlék a titok
Mely már csak parázslik az estben

Eörsi István fordítása

 

BŰNBÁNÓ GRANADAIAK
LES GRENADINES REPENTANTES

Ment már két ember Granadán át
Ki egy szem bűnödtől vonít
Alighogy elrepül a gránát
Ráncos tojássá változik

Belőle kakasok születnek
Infánsnő halld rikoltanak
S megható gránátok merengnek
Borzalmas kertjeink alatt

Eörsi István fordítása

 

LÉGYKAVARGÁS
TOURBILLON DE MOUCHES

Egy lovas poroszkál a réten
Rágondol épp az ifju lány
S az a flotta Mytilenében
A drót világít ott csupán

Míg tüzes rózsát szakitottak
Hirtelen kivirult szemük
A kóbor száj mily lángoló nap
A száj mosolya kire süt

Eörsi István fordítása

 

A LOVAS BÚCSÚJA
L'ADIEU DU CAVALIER

Egek! A háború milyen szép
Sok szabad idő és dalok
E gyűrűt fényesítgetem még
A szélbe vegyül sóhajod

Megyek! Már zendül a "Nyeregbe!"
A férfi eltűnt hirtelen
És meghal ott míg hölgye messze
Nevet a furcsa végzeten

Eörsi István fordítása

 

A MENNYDÖRGÉS PALOTÁJA
LE PALAIS DU TONNERRE

Ha a krétakőzetbe vájt futóárokra nyíló kijáraton át
A szembeni nugát-színű hegyoldalra tekintünk
Jobbra is balra is nedves elhagyatott folyosó látható
Hol halva fekszik egy ijesztő arcú lapát két előírásos szemüreggel melyekkel a lőszerkocsi alá csatolják
Egy patkány gyorsan visszafut míg gyorsan előre lépek
S a futóárok úgy halad tovább krétakővel koronázva ágakkal teleszórva
Mint homorú kísértet amely ürességet hagy maga után ahol fehérlőn elhalad
Odafenn kék a tető s jól álcázza a néhány egyenes vonallal elhatárolt tekintetet
De a kijáraton innen a palota vadonatúj és az ódonnak látszó mennyezet
Vasúti talpfákból való
Közbül krétakő darabokkal s a tűlevelek sűrűjével
S olykor krétakő-törmelék hull alá mint a vénség egy-egy darabja
A kijárat mellett amelyet valami csomagolásra használt laza vászon takar
Egy lyuk pótolja a tűzhelyet s égő tüze a lélekhez hasonlít
Oly örvénylő oly elválaszthatatlan attól mit megemészt és oly mulandó
Vashuzalok feszülnek mindenütt s matrácul szolgálva deszkákat tartanak
Kampóknak is alkalmasak s százféle dolgot akaszthat rájuk az ember
Kék kenyérzsákot kék sisakot kék nyakravalót kék katonazubbonyt
A legtisztább emlékekből szőtt égszeleteket
S néha homályos krétapor-felhők úsznak a levegőben

A deszkák fölött röppentyűk gyújtólövedékek zománcos fejű arany ékszerek tündökölnek
Fekete fehér vörös
Kötéltáncosok várnak sorukra hogy a röppályán végigfussanak
S törékeny és cizellált díszekkel ékesítik föl ezt a földalatti házat
Mely hat ággyal ékes patkóalakban
Hat pompás kék köpennyel takart katonaággyal

A palota fölött magas sírdomb áll krétakőből
S hullámbádog-lapok
Helyettesítik az eszményi de víz nélküli otthon
Dermedt folyóját mert itt nem hömpölyög más csak a melinit kibuggyanó tüze
Rézsútos lyukakból szökik föl a kert hol fulminát virágzik
Halk szavú harangok halma vöröslő srapnelhüvelyek
Kecses kicsi fenyők mint a japán tájképeken
Néha egy faggyúgyertya világítja be a palotát hüvelyknyi lánggal
Ó te parányi palota mintha a látcső vastagabb végén keresztül látszanál
Kis palota hol mindenki megsüketül
Kis palota hol minden új s nincs semmi semmi régi
Ahol minden értékes ahol mindenki királynak öltözik
Egy nyereg a sarokban egy ládán lovaglóülésben
Egy újság hányódik a földön
Mégis minden ódonnak látszik ebben az új lakásban
S ebből megértjük hogy az antik tárgyak szeretetét
A régi dolgok kedvelését
Barlanglakó korából örökölte az ember
Oly értékes oly új volt ott minden
Oly értékes olyan új ott minden
Hogy egy valamivel régibb vagy némileg használt dolog
           Értékesebbnek látszik
Mint ami itt van a kezünk ügyében
Ebben az oly új s oly fehér krétakőzetbe vájt földalatti palotában
S két új lépcsőfok
           Mely nincs még kéthetes
Oly régi oly kopott ebben a palotában mely antiknak látszik noha nem utánozza az antikot
Hogy belátjuk épp a legegyszerűbb a legújabb
Közelíti meg azt leginkább amit antik szépségnek nevezünk
S annak ami díszítéssel túlhalmozott
El kell avulnia hogy oly szépséggel gazdagodjék amit antiknak mondhatunk
S ami nemessége ereje tüze lelke nyeresége
Annak ami új és használható
Kivált ha egyszerű egyszerű
Oly egyszerű mint a mennydörgés kicsi palotája

Kálnoky László fordítása

 

FÉNYKÉP
PHOTOGRAPHIE

     Úgy vonz a mosolyod mint
        Egy virág vonzana
Fénykép barna gombája vagy te
           Az erdőségnek
           Ami az ő szépsége
           A fehér foltok
           Holdragyogás
        Ördöngős kertészekkel
És forrásokkal teli békés kertben
Fénykép füstje vagy te a tűznek
           Ami az ő szépsége
           Epedő hangok
           Lappanganak
           Tebenned fénykép
           S mintha egy ének
           Dallama élne
        Fénykép árnyéka vagy te
           A Napnak
           Ami az ő szépsége

Rónay György fordítása

 

A BARLANG-FEDEZÉKBEN
DANS L'ABRI-CAVERNE

Feléd vetem magam és úgy érzem te is felém veted magad
Erő árad belőlünk izzó tűz amely összeforraszt
De egy ellentmondás is közrejátszik nem vehetjük észre miatta egymást
Szemközt velem mállik a krétafal
Törések vannak rajta
Hosszú szerszám-nyomok síma nyomok mintha viaszba vésték volna őket
Egy-egy darab leválik lepotyog ha egy-egy magamfajta arra megy
Ma este kivájta magát üres a lelkem
Mintha folyton beleesnék az ember s nem érne feneket
És nincs amibe belekapaszkodjék
Ami benne szitál és benne él rút féregforma lények serege émelyítők s hogy honnét jönnek nem tudom
Talán valami életféle életéből mely a jövőben él a nyers jövőben amit nem bírtunk pallérozni még vagy megnevelni emberivé tenni
Űr a lelkem melyből a nap hiányzik hiányzik ami világítana
Ma van ez így ma este nem örökké
Szerencsére épp csak ma este
Más napokon tehozzád kapcsolódom
Más napokon kárpótol a magányért s minden borzalomért
Ha szépségedet fölidézem
Hogy a rajongó mindenség fölé emeljem
Aztán azt gondolom hogy hiába idézem
Egyetlen érzékem sem ismeri
Szavak révén sem ismerem
S hiábavaló szépségszomjam is
Létezel-e szerelmem
Vagy olyan való vagy csupán mit én alkottam akaratlanul
Hogy magányom benépesítsem
Te is olyan istennő vagy csupán aminőket a görögök imádtak hogy ne unatkozzanak annyira
Drága istennőm áldlak akkor is ha csak képzeletemben létezel

Rónay György fordítása

 

RÖPPENTYŰ
FUSÉE

Tarkód fekete hajának tincse a kincsem
Gondolatom hozzád repül és a tiéd keresztezi
Melled az egyetlen gránát amelyet szeretek
Emléked jelzőlámpás amellyel kipontozzuk az éjszakát

Megláttam lovam széles tomporát csípőd jutott eszembe róla

Itt vannak a bakák újságot olvasva hátra vonulnak

A szanitéc kutyája visszajön pofájában pipa

Egy kuvik rőtesbarna szárny vaksi szem kismacska-pofa és macska-karmok

Egy zöld egérke surran a mohában

A táborikonyhán lekozmált a rizs
Azt jelenti sok mindenre ügyelni kell

A megafon üvölt
Növelni a röpívet

Növeld ütegeid röpívét szerelem

Üregek ingamérlege nehéz cintányér-csattogás
Szerelemittas kerubok verik
A Seregek Urát dicsérve

Egy lekopasztott fa a dombon

A völgyben kúszó vontatók zaja

Ó tizenkilencedik század vén világa szép kecses tiszta kandallók kora

Századunk férfiszervei
Ó ágyúk

75-ös golyók szétrobbanó hüvelyei
Csilingeljetek jámboran

Rónay György fordítása

 

VÁGY
DÉSIR

Vágyam előttem a vidék
A német vonalon túl
S mögöttem is
A hadi övezet mögött

Vágyam Mesnil magaslata
Ott a vágyam ahova célzok
Vágyamról a hadak övezetén túl
Ma nem beszélek csupán gondolok rá

Mesnil magaslata hasztalanul képzellek el
Drótsövények gépfegyverek öntelt ellenség serege
Földbe ásva magát temetve már a földbe

Ka-ta-klak távolodóban elhal a kattogás

Az éjszakába figyelek
A kisvasút tüszkölve mászik
A bádogon eső pereg
Az esőben sisakom ázik

Hallod hogy háborog a föld
Látod lobban a torkolattűz mielőtt dörren a lövés

S eszelősen fütyül a gránát
Vagy a tak-tak-tak szaporán egyhangún utálatosan

Vágyam
Hogy kezembe szorítsalak Main de Massige
Térképen oly kopár tető

Lőttem a Goethe fedezékre
Lőttem a Nietzsche fedezékre is
Végképp nem tisztelek semmi tekintélyt

Keserves éj szederjes éj és komor éj telehintve olykor arannyal
Csupán férfiak éje
Szeptember 24-e éjszakája
Holnapra támadás
Keserves éj ó éj melynek szörnyű kiáltozása percről percre mélyebb és hevesebb lett
Éj amely úgy kiáltott mint a vajúdó asszony
Csupán férfiak éje

Rónay György fordítása

 

A LÁTHATÁR DALA CHAMPAGNE-BAN
CHANT DE L'HORIZON EN CHAMPAGNE

Joseph Graniénak

Íme a csomós kutyatej rózsás mellbimbója
Íme a láthatatlan katonák orra
Én dalolok a láthatatlan láthatár
Hogy civilek és nők hallják e dalokat
Íme legelőször a sebesült szanitéc kantilénája

        Fehér föld azúr éjszakába
        A kereszt vére hull bele
        Itt az Igéret katonája
        És közben vérzik a sebe

        Kutya csaholt nyávog a gránát
        A néma csillám felszökik
        A háború merő vidámság
        Meg sem rezdülnek maszkjaik

        Maszk mögött vigyor láthatatlan
        Örök fehérség itt körül
        Hol a galambon is sisak van
        És az acél is elröpül

Egyedül vagyok e csatatéren
Én vagyok a fehér lövészárok a zöld és vörös erdőn
Gránát miákol
Most megöllek
Rajta ti sárgazsinóros bakák
Nagydarab tüzérek vörösök mint a Polytechnikum gólyái
Királykékek mint a Földközi Tenger öblei
Bársonyosak a bársonyok minden árnyalatával
Vagy mályvaszínűek is vagy horizontkékek akár a többi
Vagy színehagyottak
Jöjjetek fazékkal a fejeteken
Föl világító rakéta
Táncolj gránátos dobáld a fenyőtobozaidat
Háromszögű irányzók irányítsátok be magatokat a villanásokba
Ássatok gödröket 20 éves gyerekek ássatok gödröket
         Mintázzátok a mélységeket
Repüljetek föl szőke repülők rajai akárcsak a méhecskék
Én a láthatár szétterjesztem szárnyamat mint egy nagy páva
Halljátok újjászületnek a megszűnt jósigék
       A nagy Pán feltámadott
Férfias pezsgő mely feltüzeli Champagne-t
Kész férfiak fiatalemberek
Gépkocsi-ágyúk kaméleonja
És ti a 16-os korosztály
A megérkezők recsegése vagy inkább fehér virágzás az egekben
Örültem de azért ez megpörkölte a szempillámat
Az elfogott tisztek el akarták titkolni nevüket
Annak a sebesült bretonnak a szeme aki ott feküdt a hordágyon
Mikor odakiáltott a halottaknak a fenyőknek az ágyúknak
Könyörögj érettem Úristen én vagyok a szegény Pierre

                            Lövészárok fut ágyúszó
                            E fehérlő tengert bejárja
                            Stoikus bolond mint Zénó
                            Cikcakkba szállsz szív pilótája

                            Kis fenyőerdőben a fák
                            Betevőt vár egy fészekalja
                            A fölmeredő nyúlpofák
                            Csomós kutyatej összebújva

                            Mint itt a kutyatej alig
                            Bimbóz a nap nehéz kivárni
                            Az őszi napot e kicsit
                            Imádom mint valami párszi

                            Egy szinte még gyerek baka
                            Mint e múló nap csupa kékbe
                            S szép mint szívem diadala
                            Szól gázmaszkját magára téve

                            Míg nem vagyunk odahaza
                            Mennyi lányból gyönyörű nő lett
                            Már jön a tél és lassan a
                            Szépségük majd elhagyja őket

                            Ó lővonalak gyors tüzek
                            Amit elképzelek a szépség
                            Mert emlékeim nincsenek
                            Nektek köszöni születését

                            Mert nem más ő a hő mely ég
                            És élteti a vad csatákat
                            A szörnyű fényekből eképp
                            Teremt tüzes múzsát magának

Nézi hosszan a láthatárt
Kések vizekkel teli hordók
Égő lámpák villantak össze
Én a láthatár harcolok majd a győzelemért

A láthatatlan vagyok mely nem tűnhetik el
Vagyok mint a hullám
Gyerünk nyissátok meg a zsilipeket hogy nekirohanjak és mindent elborítsak

Vas István fordítása

[Jegyzetek]

 

SZÁRAZFÖLDI ÓCEÁN
OCÉAN DE TERRE

G. de Chiricónak

Házat építettem az óceán kellős közepén
Ablakai a szememből ömlő folyók
Polipok nyüzsögnek mindenütt hol a falak útjukat állják
Hallgassátok hogyan dobog háromszoros szivük hogyan kopog orruk az üvegen

                                Víz-mosta hajlék
                                Tűz verte otthon
                                Hová rohansz év
                                Dalolva folyton

                Bombázók rakják le tojásukat
                Vigyázat mindjárt földet ér a horgony

Vigyázzunk a horgonyra mit kivetnek
Jó volna ha a mennyből jönnétek ide
Kúszik az égi lonc
A földi polipok vonaglanak
S ráadásul nagyon is arra születtünk hogy a saját sírásóink legyünk
Krétaszínű habok sápadt polipjai ó sápadt szájú polipok
Ismerős óceán tombol a ház körül
És soha le nem csendesül

Kálnoky László fordítása

[Jegyzetek]

 

A HÁBORÚ CSODÁJA
MERVEILLE DE LA GUERRE

Milyen szépek ezek a rakéták ahogy kivilágítják az éjszakát
Felszállnak saját csúcsaikra és lehajolnak körülnézni
Hölgyek ezek és a tekintetükkel táncolnak a szemük hajuk szívük helyett

Ráismertem a mosolyodra az eleven tüzedre

És mindennapos megistenülése is ez az én valamennyi Berenikémnek akiknek hajából üstökösök lettek
Ezek a megaranyozott táncosnők minden korból és minden fajtából valók
Hirtelen gyerekeket szülnek akiknek nincs több idejük csak meghalni

Milyen szépek mindezek a rakéták
De még szebb lenne ha még több volna belőlük
Ha millió és millió volna és teljes és összefüggő jelentésük volna mint egy könyv betűinek
Mindazonáltal épp olyan szép ez mintha maga az élet lépne ki a haldoklókból

De még szebb lenne ha még több volna belőlük
Mindazonáltal úgy nézem őket mint szépséget mely felkinálkozik s el is tűnik azonnal
Minthacsak vendég volnék egy nagy lakomán amely ki van világítva a giorno
Bankett ez amellyel a föld ünnepli magát
Éhes és felnyitja hosszú sápadt ajkát
A föld éhes és íme kannibáli lakomája Hencidától Boncidáig
Ki hitte volna hogy van aki ennyire emberevő
És hogy ennyi tűz kell megsütni az emberi testet
Ezért van hogy a levegőnek egy kicsit kozmás az íze de ez szavamra nem is kellemetlen
És ez a lakoma még szebb volna ha az ég is együtt enne a földdel
De nem falja föl csak a lelkeket
Ez voltaképpen annyi mintha nem is táplálkozna
És beéri azzal hogy bűvészkedik a tüzek spektrumával

De én eláradok e háború édességében egész századommal hosszú futóárkok hosszában
Néhány lángkiáltás szüntelenül jelenti jelenlétemet
Kivájtam az ágyat ahol áradok elágazva ezer kis folyóvá amely mindenhova eljut
Az első vonal lövészárkában vagyok és mégis ott vagyok mindenütt vagyis inkább kezdek ott lenni mindenütt
Én vagyok az aki megkezdem az eljövendő századok e dolgát
Ezt megvalósítani tovább tart majd mint akár a repülő Ikaros meséjét

Ráhagyom a jövendőre Guillaume Apollinaire történetét
Aki ott volt a háborúban és ott tudott lenni mindenütt
A hátvonal szerencsés városaiban
Az egész hátralévő világegyetemben
Azokban akik meghalnak szeges drótokban lábalva
Az asszonyokban az ágyúkban a lovakban
A zeniten a nadiron a 4 égtájon
És a fegyverek e virrasztásának páratlan izzásában

És ez minden bizonnyal még szebb volna
Ha feltételezhetném hogy mindezek amikben mindenütt ott vagyok
Betölthetnének engem is éppenígy
De ebben az értelemben szó sincs ilyesmiről
Mert ha én ott is vagyok mindenütt ezen az órán nincs
ezenközben semmi csak én aki itt vagyok önmagamban

Vas István fordítása

[Jegyzetek]

 

GYAKORLAT
EXERCICE

Egy faluba a hátvonalba
Négy tüzér lassan ballagott
Tizenhatosok por takarta
Mind a négy fáradt alakot

Csak néztek a nagy rónaságba
S a múltról beszélgettek ott
Alig alig fordulva hátra
Mikor egy gránát krákogott

Nem a jövendőről beszéltek
Csak arról mi volt valaha
Így nyúlt meg négy aszkéta élet
Halálos szép gyakorlata

Vas István fordítása

 

ÁTKELÉS
LA TRAVERSÉE

Az ékes Port-Vendres-i hajónak
Matróza volt a két szemed
S micsoda lágy habok csoboltak
Palosnál part-szegélyeket

Ó mennyi tengeralattjáró
Várja lelkemben jöttödet
Pazar hajód ahol parázsló
Kórusként zeng tekinteted

Nagy László fordítása

[Jegyzetek]

 

ITT VAN
IL Y A

Itt van egy tengerjáró amely elragadta kedvesemet
Itt van hat virsli az égen s ha jön az éj mintha lárvák volnának amelyekből kibújnak a csillagok
Itt van egy ellenséges tengeralattjáró amely megharagudott a kedvesemre
Itt van egy fiatal fenyő melyet megtépázott az aknarobbanás köröttem
Itt van egy baka akit a mérgesgáz megvakított és úgy jár-kel fel s alá
Itt van az hogy mindent belegyömöszöltünk a Nietzsche Goethe és Köln elnevezésű hurkabelekbe
Itt van az hogy sóvárogva várok egy levelet amely egyre késik
Itt van a térképtartómban számos fénykép a szerelmesemről
Itt vannak az aggodalmas arccal járkáló hadifoglyok
Itt van egy üteg melynek kezelői az alkatrészek körül sürgölődnek
Itt van a postafelelős aki lóhalálában érkezik a magányos fa mellett vezető uton
Itt van mondják egy kém aki láthatatlanul őgyeleg mint a láthatár amelybe méltatlanul beleöltözött s amellyel összeolvad
Itt van a kedvesem mellszobra sudáran mint egy liliomszál
Itt van egy százados aki gondterhelten keresi a rádió-összeköttetést az Óceánnal
Itt vannak éjfélkor a koporsódeszkákat ácsoló katonák
Itt vannak az asszonyok akik üvöltve könyörögnek kukoricáért Mexikóban egy vérző Krisztus előtt
Itt van a Golf Áram amely oly langyos és oly jótevő
Itt van 5 kilométernyire egy temető tele kereszttel
Itt vannak mindenütt itt is ott is keresztek
Itt vannak Algériában a kaktuszokon ezek a barbár fügék
Itt van a kedvesem hosszú hajlékony keze
Itt van a tintatartó amit egy 15 centis srapnelből csináltam s nem engedték elvinni innen
Itt van a nyergem kint ázik az esőn
Itt vannak a folyók amelyek sose folynak visszafelé
Itt van a szerelem amely édesen elragad
Itt volt egy sváb hadifogoly aki a vállán hordta géppisztolyát
Itt vannak szerte a világban mindazok akik sose voltak háboruban
Itt vannak a hinduk akik ámuldozva nézik a nyugati hadjáratokat
Bánatosan gondolva azokra akikről nem tudják viszontlátják-e őket valaha
Mert ebben a háborúban túl nagy tökélyre emelték a láthatatlanság művészetét

Somlyó György fordítása

[Jegyzetek]

 

A KÉMNŐ
L'ESPIONNE

Az alig-hű emlékezet
Halvány kémnője Szerelem
Erőt vett erőd-szívemen
Ha egy óráig nézhetett

Ölts bármi színt kedved szerint
Szív kémnője emlékezet
Már nem leled a remek csínyt
Hogy legyőzhesd a szívemet

Az elítélt emlékezet
Szemkendősen ím fölkiált
Hogy benne bízni még lehet
Szívem kard nélkül nyer csatát

Nagy László fordítása

 

EGYIDEJŰSÉGEK
SIMULTANÉITÉS

Ágyúk dörögnek éjszaka
Hinnéd hullámok a sziveknek
Konok viharzó bánata
Mely újra s újra megremegtet

Csak nézni hogy vonulnak el
A foglyok ott Oly édes óra
A nagy zaj közepett amely
Vatták közt lágyan nő nagyobbra

Kezében a sisakja hogy
Köszöntse a francia kertek
A jázminok liliomok
Rózsák emlékét azt a percet

S rágondol gázmaszkja alatt
A sötét hajra És ki várja
A rakparton most Ó a nagy
Tenger sok mályvaszínü árnya

Élő diófa szép diók
Nagy őrület veri hiába
Szép barna lány halld a rigót
Válladról dalol a világba

Szerelmünk villanás melyet
A szív fényszórója irányít
A Fároszra mely tűzjelet
Szívünkkel felérőt világít

Emlékeim fárosz-világ
Feketehajú Magdaléna
Lővonalak vad fényvilág
Gyors tündöklések járuléka
Szép szemedhez ó Magdaléna

Vas István fordítása

 

A BÚCSÚZÁS
LE DÉPART

Sírásuk szállt csak vészesebben
S az arcuk volt megtört fehér

Mint tisztaszirmu hó ha lebben
Vagy két kezed A sok levél
Csókomra hullt a rőt ligetben

Radnóti Miklós fordítása

[Jegyzetek]

 

A CHAMPAGNE-I SZŐLŐMŰVES
LE VIGNERON CHAMPENOIS

Megérkezik az ezred
A falu szendereg már illatos fény között
Sisak a tábori pap fején
A champagne-i palack-tüzérek-e ők vagy nem azok
A tőkék akár a hölgymenyét egy címeren
Katonák jónapot
Én láttam őket szaladva jönni-menni

Jónapot katonák Champagne palackjai akikben forr a vér
Pár napig itt maradtok aztán vissza a lővonalba
Lépcsőzetesre rakva akár a tőkék palackjaim
Elküldöm őket mindenüvé varázsló ágyúm lövedékeit

Szőke az éjszaka ó szőke a bor
Egy szőlőműves énekelt görbedve szőlejében
Egy szőlőműves szájatlanul mélyén a láthatárnak
Egy szőlőműves ki maga volt az eleven palack
Egy szőlőműves ki tudja hogy mi a háború
Egy szőlőműves Champagne-ból aki tüzér

Most este van és célbalőnek
Majd a katonák fölmennek oda
Hol a tüzérség kinyithatja habzó palackjait
Gyerünk Ég veletek uraim igyekezzetek visszatérni
De senki sem tudhatja hogy mi érheti

Nagy László fordítása

 

LEVELEZŐLAP
CARTE POSTALE

A sátramban írok ma néked
Míg e nyári nap alkonyul
S közben kápráztató tenyészet
A halványkék égen kigyúl
Kertje az ágyúk vad tüzének
S még léte előtt elvirul

Rónay György fordítása

 

EMLÉKEK
SOUVENIRS

Két fekete tó
       Az erdő
              Meg a száradó ing között

Nyílt száj a harmóniumon
Hang volt ez ami szemekből készül
Közben emberkék őgyelegnek

Pirinyó hegyesorrú öreg nőt
Bámulom a kék-zománc vizes-csuport
De betör a patkány a hullába és ott lakik

Ingujjban egy úr
Borotválkozik az ablak előtt
Kis dalt dalol de nem tudja valami jól
Egy teljes opera

Te aki fordulsz a király felé
Vajon az isten meghalni akar-e még

Nagy László fordítása

 

JÖVENDŐ
L'AVENIR

Forgatjuk a szalmát
Bámulunk a hóra
Leveleket írunk
Várjuk a parancsot

Szíjjuk a pipánkat
S várjuk a szerelmet
Ott vannak a sáncok
Nézzük csak a rózsát

A forrás még nem apadt ki
És nem fakult meg a szalma aranya sem
Nézzük a kis méhet
S nem gondolunk a jövőre

Nézzük a kezünket
Mely akár a hó
A méh vagy a rózsa
S akár a jövendő

Somlyó György fordítása

 

MADÁR DALOL
UN OISEAU CHANTE

Madár dalol itt valahol
Én azt hiszem hogy a te lelked
Virraszt közöttünk ránkhajol
S tépett bakáknak énekelget

Hallgasd csak oly szeliden búg
Nem is tudom hogy melyik ágon
Teli dalával minden út
Bármerre járok e világon

S mit is mondhatnék lélek ez
De dallá lett s dalol a fáról
S a szívből égi rózsa lesz
Mit is mondhatnék e madárról

Bakáknak ő a szerelem
Az én szerelmem mint a rózsa
Oly szép leány és csak nekem
Dalol a kék madár ma róla

Ó kék madár oly kék vagy mint
Égi szerelmem szíve bájos
Gyöngy éneked kezdd el megint
A távol kattogó halálos

Gépfegyvereknek is ne félj
Talán csak csillag hull sziszegve
Az éjre nap jő napra éj
Kék szerelem hajlik szívemre

Radnóti Miklós fordítása

 

SPANYOLLOVASOK
CHEVAUX DE FRISE

               Az égbehajló fehér novemberben
               Amikor srapnel-szaggatta fák
               Még vénebbek lettek a hótól
               És szögesdrót hullámok közt alig
               Látszottak már a spanyollovasok
               A szívem újjászületett mint egy tavaszi fa
               Mint egy gyümölcsfa melyen kivirulnak
                                  A szerelem virágai

               Az égbehajló fehér novemberben
               Míg a gránátok iszonyún daloltak
               S a föld halott virágai halálos
                                  Illatukat lehelték
Én Madeleine-nek szerelmemről írtam naponta
A hó fakó virágokat ragaszt a fákra
       S hermelint von a spanyollovasokra
              Ahogy szanaszét elhagyottan
                    Baljóslatúan darvadoznak
                            Néma lovak
                    Nem szög paripák szögesek
                            S én életre riasztom őket
              Fekete-fehér lovakat csapatba
Hogy feléd fussanak mint fehér habok a
                                    Földközi-tengeren
                    S hozzád vigyék szerelmemet
Ó rózsám párducom ó kék csillag galamb
                                         Ó Madeleine
Mámorosan szeretlek
Ha a szemedre gondolok friss forrásokra gondolok
Ha szádra gondolok rózsák kisértenek
Ha a melledre gondolok a Szentlélek leszáll
                          Ó kebleid kettős galambja
S költészetem nyelvét megoldja
                          Hogy újton-újra elrebegje
                          Szeretlek
Arcod virágcsokor
                          Ma nem párducnak látlak
                               De Százszorszépnek
S beszívom illatodat Százszorszépem
Liliomok nyílnak benned mint a szerelem és boldogság énekei
Dalaim feléd szállnak
                          S elvisznek hozzád
              Tündér Napkeletedre hol a liliomok
Pálmákká válnak és felém int szép kezük
Sürgetve hívogat
Éji virág kinyílik a rakéta
              Ha beáll a sötét
És visszahullik mint szerelmes könnyek zápora
Mint boldog könnyeké miket az öröm ont
                          S úgy szeretlek mint te engem
                                             Drága Madeleine

Rónay György fordítása

 

SZAKASZPARANCSNOK
CHIEF DE SECTION

Számban gyehenna-tüzek fognak égni
Szám a gyönyör és csábítás pokla lesz neked
Szám angyalai szivedben ütik fel trónjukat
Szám katonái rohammal bevesznek
Szám papjai szentségedet tömjénezik majd
Lelked remegni fog mint egy vidék földrengés idején
Szemed akkor majd minden szerelemmel megtelik ami csak az emberiség tekintetében léte legkezdetétől fogva felgyűlt
Szám hadsereg lesz ellened ellenkezéssel teljes hadsereg
És változó mint egy varázsló ki váltogatni tudja változását
Szám kórusai és zenekara elmondják majd neked szerelmem
Távolból mormolja feléd a szám szerelmem
Míg szememet az órára szegezve a roham kitűzött percére várok

Rónay György fordítása

 

EGY CSILLAG BÁNATA
TRISTESSE D'UNE ÉTOILE

Koponyám gyermeke te lettél szép Minervám
Örökre koronám a vérem csillaga
Az ész van mélyein s az ég a fejnek ormán
Hol rég fegyverkezett az istennő maga

Ezért tán nem is ez fáj legjobban e még oly
Széles halálthozó és csillagdíszü lék
Hanem a benti baj a titkosmérgü téboly
Nagyobban senki sem rejtett magába még

Az izzó fájdalom már életembe forrt át
Mint szentjánosbogár kis testébe a fény
Ahogy a katonák szivén Franciaország
Vagy virágpor remeg a liliom szivén

Vas István fordítása

[Jegyzetek]

 

A DIADAL
LA VICTOIRE

Kakas rikolt merengek a lombos ágak ingnak
Leveleik akár a szegény tengerészek

Kerengve szárnyasan mint ál-Ikáruszok
A vakok mint a hangyák gesztikulálva
Nézték magukat az esővert járda tükrén

Ajkukon szőlőfürt-teltségű nevetések

Többé már el ne hagyj gyémánt ki szólni tudtál
Aludj békén itthon vagy itt minden tiéd
Agyam lámpám és átlőtt sisakom

Ritka tekintetek Saint-Claude-i vésetű szafírok
      A napok legtisztább smaragdja nyílott

Meteorok városa emlékszem én terád
Az álomtalan éjeken úgy bomlottak a légben mint virág

Fények kertje ahol kötöttem annyi csokrot

Eleget rémítetted már ezt az eget
      Éppen eleget csuklott

Elgondolni nehéz
Mily ostobává és magabízóvá teheti az embert a siker

      Az ifjú vakok intézetében volt ki ily kérdést adott
      Nincsenek maguk közt szárnyas ifjú vakok
Ó ajkaink az ember egy új nyelvet keres
Melyhez egyetlen nyelv tudósa sem konyít

S a régi nyelvek úgy megértek már a pusztulásra
Hogy igazán csak a szokás s a bátorság hiánya
Ha még költészetre használjuk őket

Olyanok mind akár a tehetetlen betegek
Szavamra oly hamar hozzászoknánk a némasághoz
A mozihoz elég a mimika

      De mi csak makacsul beszéljünk
      Forogjon a nyelvünk
      Az se baj ha nyál frecseg
Új hangok kellenek új hangok kellenek új hangok kellenek
Magánhangzó nélküli mássalhangzók
Amelyek süketen pukkannak el
      Másold a búgócsiga hangját
Tarts ki ropogva hosszan egy nazálist
Csettints a nyelvvel
Használd a csámcsogók siket zörejeit
S mássalhangzónak szép lehet egy köpés hehezetes krákogása is

A különböző labiális szellentések is zengővé tehetik beszéded
Szokj csak hozzá tetszés szerint a böfögéshez
S micsoda betű vésődik majd mint harangszó
        Az emlékezetedbe
Még nem örülünk igazán a
Sok most talált szép új dolognak
Siessünk kedves nemsokára
A vonatok már meg se hatnak
           Többé
Hát gyorsan nézd meg még magadnak
E sok ki- s befutó vonat
Hamar kimegy már a divatból
Szépek lesznek s komikusak

Két lámpa ég szemben velem
Mint két nevető szemü asszony
Vad gúnyolódásuk előtt
Fejemet búsan lehorgasztom

S terjed e nevetés
Mindenfelé
Kézzel beszéljetek csettintő ujjatokkal
S doboljatok az orcán mint egy nagydobon
           Ó a szavak
        A könnyes Erószt s Anterószt
        Kísérik mirtusok között
Én vagyok a város égboltja most

           Hallgasd a tengert

Ahogy a messziben jajong s nyög egymaga
        Hangom mely oly hű mint az árnyék
        Végre az élet árnya vágyna lenni
Hűtlen szeretne lenni mint te eleven tenger

A tenger amely oly sok matróznak halált ad
Elnyeli jajjaim mint fúlt isteneket
A tenger a napon nem bírja csak az árnyat
Mit a nagy madarak kitartott szárnya vet

Oly váratlan a szó és egy Istent remegtet
Ó jöjj és légy velem úgy szánom azt ki a
Kezét tárja felém kik együtt mind szeretnek
Ó mi vár holnap mily károk oázisa
Ismered-e a szép új dolgok örömét

Ó hangok én a tenger nyelvét beszélem
S a kikötőben az utolsó éji kocsma
Én makacsabb vagyok mint a lernai Hidra

Az utca ahol kezeim osonnak
Finom ujjakkal a várost kutatva
Elmegy de haj ki tudja holnap

Ha mozdulatlanná mered az utca
Hol lelhetnék utat magamnak

Gondold csak el hogy a vonat
Divatjamúlt és elhagyott lesz csakhamar
Nézd

        Az lesz a legfőbb Diadal
        Ha majd előre látunk
        Mindent
        Egész közelről
        És mindennek új neve lesz

Somlyó György fordítása

[Jegyzetek]

 

EGY SZÉP VÖRÖSESSZŐKÉHEZ
LA JOLIE ROUSSE

Imé ember vagyok megfontolt és okos
Már ismerem az életet s halált mindazt mit ismerhet ki élt
Kit fájdalom gyötört s emelt öröm szerelmi szenvedély
Ki elhitte már eszméit néha-néha
Sok nyelvet ismer és mindenfelé
Sok tájon át utazgatott
Járt háborúban s látta a Gyalogság és Tüzérség harcait
Fejsebet kapott meglékelték míg kloroformtól részegen aludt
S a szörnyű küzdelemben elvesztette legjobb társait
Mindazt tudom az újról s régiről amit ezekről így egy ember egymagában tudhat
És anélkül hogy feldúlna ma ez a közöttünk
S értünk zajló harc barátaim
Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitáját
                A Kaland s a Rend pörpatvarát

Ti akiknek a szája Isten szájához hasonló
E száj maga a rend
Legyetek elnézők ha minket összemértek
Azokkal akik ápolják és folytatják e rendet
Mi a kalandot kergetjük mindenfelé

Nem ellenetek harcolunk mi
Csak az óriási s furcsa birtokokra vágyunk
Ahol a virágzó rejtelem hajlong felénk
Új tüzek lobognak ott s eleddig nem látott szinek
Ezernyi súlytalan lebegő látomás
S ezekből kell valóságot teremtenünk

Fel akarjuk kutatni a jóság tájait hatalmas ország s minden hallgat ott
Imé az idő is amit kergetni s visszacsalni éppen úgy lehet
Irgalmazzatok nekünk mi folyton a jövő s a végtelen határain
Harcolunk az emberek helyett
Irgalom tévedéseinkért a bűneinkért irgalom

Imé megjön a nyár e perzselő vad három hónap
S mint a tavasz halott immár az ifjuságom
Az izzó Értelem évadja ez ó lángoló Nap
                S én vágyom
Lesem a formát édes és előkelő
Az értelem csábítgat véle hogy kövessem
Mint mágnes a vasat magához vonz ma engem
                Jön és a haja lebben
                Csodás vörösesszőke nő

Haja arany mi lenne más
Szép hosszantartó villanás
Vagy láng mely lobot vet keményen
A rózsán hogyha hervad éppen

Nevessetek hát rajtam emberek
Mindenhol mind nevessetek de főképpen ti itt
Mert annyi mindent nem merek elmondani ma néktek
S nem hallgatnátok meg ha tán elmondanám ma néktek
Ó irgalmazzatok nekem

Radnóti Miklós fordítása

[Jegyzetek]


JEGYZETEK

KALLIGRAMMÁK - a kötet 1918-ban jelent meg a Mercure de France kiadásában, Picasso Apollinaire-rajzával, a következő alcímmel: "A béke és a háború versei (1913-1916)". A gyűjteményt Apollinaire a harctéren elesett René Dalize-nak ajánlotta. A kötetben akad néhány vers, melyet még a háború előtt írt, de jórészük 1914 júliusa után, többségük a harctéren született. Többségükben oldottabb, kötetlenebb költemények, mint a Szeszek darabjai; nagy teret kapnak az ún. "poeme-conversation"-ok, vagyis a párbeszédeket, az utcán ellesett szövegeket megfogalmazó versek, s még inkább a kalligrammák, amelyeket Apollinaire eleinte "lírai ideogramm"-oknak nevezett. A költő az antik költészet képverseit idézi fel, új ötletekkel, új leleménnyel gazdagítva a formát; egyébként a szimbolisták is kísérleteztek már ilyen versekkel - pl. Rodenbach -, de ők inkább csak beszéltek a lehetőségről, nemigen éltek vele; Mallarméban is felmerült a képvers gondolata, Thibaudet elemzi némely versének vizuális hatását. Apollinaire azt tervezte, hogy a színt is segítségül hívja a versek kifejezőképességének emeléséhez, de azután - talán nyomdatechnikai okokból - ettől a szándékától elállt.

AZ ABLAKOK - a vers 1913-ban jelent meg, Robert Delaunaynak, Apollinire festő barátjának kiállítási katalógusában. André Billy emlékezése szerint a költő Delaunay műtermében írta - vele közösen - a verset, "beszélgető vers"-nek tekintve azt. 1915 júliusában Apollinaire így ír egy levelében: "Mindent megtettem, hogy a költői szintaxist egyszerűsítsem, s néhány esetben ez sikerült is, például Az ablakok című versemben"; egy későbbi levelében: "Egészen új esztétika szerint született, melynek rugóit azóta sem találtam meg újra."

A DOMBOK - a Kalligrammák-ban jelent meg először. Apollinaire egyik legjelentősebb verse, ahogy Marcel Adéma megjegyzi: a költő régebbi, elégikus mélabúja "messiási modernizmus"-sal párosul benne. A dombok az új utakat járó, kísérletező művész hitvallása; Scott Bates A jóslatokról című verssel való rokonságát emeli ki és "Apollinaire utolsó végrendeleté"-nek nevezi.

HÉTFŐ RUE CHRISTINE - 1913-ban jelent meg. - Jacques Dyssord így emlékezik a vers keletkezésére: "1913 végén Madsennel és Apollinaire-rel a rue Christine egy kis kávéházában ültünk, melyet a költő fedezett fel. Másnap Tuniszba kellett utaznom, búcsúztam barátaimtól. Akkor este csak mi hárman ültünk a kis kávéházban. Egy lángvörös hajú, szeplős lány mindenféle szeszeket szolgált fel, a terem világítása olyan volt, mint egy akváriumé. Mindazt, amiről beszélgettünk, megtalálják Apollinaire egyik legszebb versében; ott írta, ceruzával, az asztal szélén." Marcel Adéma szerint a vers azt akarja kifejezni, amit egy ember lát és hall, ha belép a kávéház ajtaján: a szimultaneizmus elvei szerint készült.

SAINT-MERRY MUZSIKUSA - 1914 februárjában jelent meg. - Apollinaire rendkívül szerette a Marais (Mocsár) negyedet, melynek egyik végében áll a Saint-Merry templom; erről a párizsi kerületről több ízben ír. - A vers - modernizálva a hammelni patkányfogó meséjét - a költészet varázserejének himnusza; 1916-ban Apollinaire balett- szcenáriumot írt a témából, Az ember, akinek nincs se szeme, se orra, se füle címmel. - Sebasto: a boulevard de Sébastopol rövidített neve. - Suger: (1081-1151) francia pap és államférfi, egy ideig az ország kormányzója; sokat tett az igazságszolgáltatás, az ipar, a földművelés, a kereskedelem érdekében. Apollinaire őrá utalna? - A zendülés elült Saint-Merryben: 1832. június 6-án a Saint-Merry kolostor közelében nagy harcok folytak a felkelő republikánusok és Lajos Fülöp csapatai között. A királypártiak végül legyőzték "Az Emberi Jogok Társaságá"-nak forradalmárait.

TORONY - R. D.: Robert Delaunay. Egy levelezőlap részére készült, mely Delaunay A torony című festményének reprodukciója volt.

EURÓPÁN KERESZTÜL - a vers 1914-ben jelent meg. - M. Ch.: Marc Chagall (sz. 1889) az orosz származású nagy francia festő írja Életem című könyvében, hogy Apollinaire egy ízben meglátogatta műtermében és másnap elküldte ezt a verset. - Una volta ho inteso dire Che vuoi: Egyszer ki akartam mondani Mit akarsz.

A KIS AUTÓ - André Rouveyre, a festő és grafikus, Apollinaire barátja írja a költővel foglalkozó könyvében, hogy a Comoedia című lap megbízásából 1914 júliusának végén Deauville-ba utaztak. Július 31-én este itt érte őket az általános mozgósítás híre, Rouveyre autóján azonnal visszaindultak Párizsba és augusztus 1-jén megérkeztek a fővárosba. A cikk, amit Apollinaire a deauville-i kirándulásról írt már csak halála után jelent meg a Comoediában. - A vers első sora 1914 augusztus 31-ét említi; elírás volna? M. Décaudin feltételezése szerint a ritmus fontosabb lett volna, mint a pontos dátum; nem hiszem.

A MEGSEBZETT GALAMB ÉS A SZÖKŐKÚT - 1914 decemberében írta, de csak a Kalligrammákban jelent meg; Apollinaire valamennyi képverse közül a legszellemesebb, legtalálóbb. - A versben említett női nevek részben a költő szerelmeire utalnak, részben talán költött nevek; a megidézett barátok közül eddig csak Maurice Cremnitz-cel nem találkoztunk: költő volt, regényei is megjelentek, Apollinaire főként Anniversaire c. versét tartotta sokra.

FÖLDERÍTÉS - Apollinaire 1914-ben megismerkedett két leánnyal: Louise de Coligny-Chatillonnal, egy főúri család ivadékával - "Szent Lajos vére folyik az ereiben", dicsekszik egy levelében Apollinaire -, s Madeleine Pagesszel, egy oráni polgárleánnyal. Mindkettőjüknek hevesen udvarolni kezd és sűrű levelezés indul meg közöttük - a költő a frontról, a kér lány Párizsból, illetve Oránból küldi leveleit. Apollinaire leveleihez gyakran verset is mellékel: nemegyszer megesik, hogy ugyanazt a költeményt küldi el Lounak és Madeleine-nek. Ezeknek a verseknek egy része megjelent a Kalligrammákban, zömüket azonban csak jóval a költő halála után publikálták. - P. kisasszony: Madeleine Pages.

1915 JÚNIUS 14 - a verset anyjához intézte. - Rude Marseillaise-e: Francois Rude (1784-1855) francia szobrász készítette a Diadalív egyik domborművét, a Marseillaise-t.

DÉLEN - 1915. április 3-án írta a versnek ezt a változatát; egy korábbi kézirat arról tanúskodik, hogy a vers gondolata már előbb foglalkoztatta. A vers egyébként kis eltéréssel megegyezik a Katonavonat egyik szakaszával. - Apollinaire barátja, a különc André Rouveyre, rajongott a békákért; három kis békája volt, nak, Dinek és nek keresztelte őket; Apollinaire egy 1915-ös prózai írásában említi őket, Pascal Pia szerint az ő emlékük játszott bele a versbe.

ÁPRILISI ÉJSZAKA 1915-BEN - 1915. április 10-én küldte Lounak: neki szól a vers ajánlása is.

A LÁTHATÁR DALA CHAMPAGNE-BAN - 1915. október 27-én küldte el Madeleine-nek. - Joseph Grainé: párizsi ügyész, aki a Louvre-ból lopott szobrocskák ügyében szolgálatokat tett Apollinaire-nek. - Polytechnikum: a párizsi katona-műszaki főiskola; diákjai vörös egyenruhát viseltek.

SZÁRAZFÖLDI ÓCEÁN - Giorgio de Chirico: (sz. 1888) olasz avant-garde festő, Apollinaire baráti köréhez tartozott.

A HÁBORÚ CSODÁJA - 1915 decemberében írta, 1917-ben adta ki. Pascal Pia jegyzi meg a versről: "Talán Apollinaire az egyetlen a katonák között, aki költő módjára elég bátor volt ahhoz, hogy megénekelje ezt a látványt." [A vers utolsó sora abban a kötetben, mely alapján a jelen kiadás készült, két sor, és a következőképpen hangzik: "Mert ha én ott is vagyok mindenütt ezen az órán közben / Önmagamban mégis egyedül én vagyok". Az a szövegváltozat, mely fentebb található A világirodalom legszebb versei. XX. század (A világirodalom remekei sorozat, Európa, Bp., 1967) c. antológiából származik (172. o.). Bár a G. A. Válogatott művei hat évvel később jelent meg, és így az abban olvasható változatot kellene véglegesnek elfogadnom, mégis úgy vélem, a másik megoldás a sokkal szerencsésebb. A kérdést természetesen az eredetivel való összevetés dönthetné el - annál is inkább, mivel a két befejezés között jelentős tartalmi különbség is van. - F. Á.]

ÁTKELÉS - Madeleine-nek küldte el, 1915. október 1-jén; utalás az oráni leány hajóútjára.

ITT VAN - Apollinaire több ilyen "Il y a"-verset ír: valamennyi a szimultaneista költészet izgalmas kísérlete, látott és képzeletbeli képek szimultán egymás mellé helyezése. Ezt a költeményt Madeleine-hez írta, erre utal az első sor.

A BÚCSÚZÁS - 1915. november 19-én küldte el Madeleine-nek. A kísérő levélben így ír: "Ezt a szomorú kis verset ma írtam, a német temetőben... A sebesült költőre gondoltam, aki hazatér és találkozik feleségével..." A sebesült költő bizonyára Blaise Cendrars, akinek kezét nem sokkal később amputálták.

EGY CSILLAG BÁNATA - 1917-ben jelent meg egy Hat Vers című kiadványban, mely a Hatok Csoportjának estélyén felolvasott verseket tartalmazta (Apollinaire, Cendrars, Cocteau, Max Jacob, Reverdy, Salmon) - és ráadásképpen egy csodagyerek, egy ötéves kislány verseit. - Koponyám gyermeke te lettél szép Minervám Örökre koronám a vérem csillaga: 1916. március 17-én a lövészárokban ül, és a Mercure de France új számát olvassa, amikor egy német gránátrepesz átüti sisakját és koponyáját; a front mögé szállítják, koponyalékelést végeznek rajta; haláláig vaspántot viselt a fején - erre utal a kép.

A DIADAL - 1917 márciusában jelent meg. - Összefoglaló igényű vers, ars poetica, Az új szellem és a költők gondolatmenetével rokon elveket fejteget a modern líra feladatairól, főként a technikai civilizáció és a költészet viszonyáról.

EGY SZÉP VÖRÖSESSZŐKÉHEZ - 1918-ban jelent meg. - Első változatának címe: A Rend és az Értelem. Marcel Adéma szerint ez a vers "lelkiismeret-vizsgálat, ars poetica, imádság, s mintha a költő érezné közeli halálát, testamentum". - A szép vörösesszőke: Jacqueline Kolb, akit Apollinaire nem sokkal később feleségül vett. - A szörnyű küzdelemben elvesztette legjobb társait: utalás a háborúban elesett barátokra, René Dalize-ra, Lucien Rolmerre, André Dupont-ra stb. - Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitáját: a sokat idézett sor Apollinaire avant-garde-ista esztétikájának tisztulását jelzi, annak a gondolatnak megfogalmazását, hogy az új lírának vissza kell nyúlnia a francia költészet klasszikusaihoz, vívmányait a régi költészet nagyjainak eredményeivel kell ötvöznie.


KEZDŐLAP