GUILLAUME APOLLINAIRE
KALLIGRAMMÁK*
TARTALOM
KÖTELÉKEK
AZ ABLAKOK
A DOMBOK
FA
HÉTFŐ RUE CHRISTINE
A JÓSLATOKRÓL
SAINT-MERRY MUZSIKUSA
JELENÉS A FELHŐK KÖZÖTT
SZÍV KORONA ÉS TÜKÖR
EURÓPÁN KERESZTÜL
ESIK
TORONY
A KIS AUTÓ
FÜST
NÎMES-BEN
A MEGSEBZETT GALAMB ÉS A SZÖKŐKÚT
ÁRNYÉK
FÖLDERÍTÉS
VÁLTOZÁS
ORÁKULUMOK
1915 JÚNIUS 14
DÉLEN
A DAKARI ÁGYÚKEZELŐ SÓHAJAI
MINDIG
ÜNNEPÉLY
ÉVSZAKOK
ÁPRILISI ÉJSZAKA 1915-BEN
SZÁMŰZÖTT BÁJ
A MEGTALÁLT HAJFÜRT
A GALAMB ELUTASÍTÁSA
TÁBORI ŐRTÜZEK
BŰNBÁNÓ GRANADAIAK
LÉGYKAVARGÁS
A LOVAS BÚCSÚJA
A MENNYDÖRGÉS PALOTÁJA
FÉNYKÉP
A BARLANG-FEDEZÉKBEN
RÖPPENTYŰ
VÁGY
A LÁTHATÁR DALA CHAMPAGNE-BAN
SZÁRAZFÖLDI ÓCEÁN
A HÁBORÚ CSODÁJA
GYAKORLAT
ÁTKELÉS
ITT VAN
A KÉMNŐ
EGYIDEJŰSÉGEK
A BÚCSÚZÁS
A CHAMPAGNE-I SZŐLŐMŰVES
LEVELEZŐLAP
EMLÉKEK
JÖVENDŐ
MADÁR DALOL
SPANYOLLOVASOK
SZAKASZPARANCSNOK
EGY CSILLAG BÁNATA
A DIADAL
EGY SZÉP VÖRÖSESSZŐKÉHEZ
Jajszókból sodort kötelek
Európán átzengő harangszó
Kötélen lógó századok
Sínek mik megbéklyózzátok a nemzeteket
Már csak ketten-hárman vagyunk
Szabadok minden köteléktől
Szorítsunk hát kezet
Füstöt átfésülő erőszakos eső
Kötelek
Kenderkötelek
Tengeralatti kábelek
Hidakká lett Bábel-tornyok
Pók Pontifexek
Mintha egyetlenegy kötél kötözne meg minden szerelmest
Másféle véknyabb kötelek
Fehér fénysugarak
Húrok és Összhang
Csak azért írok hogy magasztaljalak
Ó édes öt érzék
Ellensége az emlékezésnek
Ellensége a vágynak
Ellensége a búnak
Ellensége a könnynek
Ellensége mindennek amit még szeretek
Kálnoky László fordítása
A pirostól a zöldig az egész sárga elhal
Mikor az arapapagájok énekelnek a hazai erdőkben
A pihi-madarak halomba ölve
Verset kell írni az egyszárnyú madárról
Majd feladjuk telefonüzenetben
Óriási fájó trauma
Melytől a szem kicsordul
No itt egy szép lány a fiatal torinói nők közt
Szegény fiatalember a fehér nyakkendőjébe fújta orrát
Fölemeled majd a függönyt
S most íme kinyílik az ablak
Pókok mikor kezek szőtték a fényt
Szépség halványság kifürkészhetetlen ibolyaszínek
Hiába igyekszünk majd lepihenni
Éjfélkor rákezdenek
Akinek ideje van módja is van
Matrózok Menyhal sokszorozott Napok s a medvebőr az alkonyatban
Egy pár ócska sárga cipő az ablak előtt
Tornyok
A Tornyok az utcák
Kutak
Kutak és terek
Kutak
Fák azok amelyek a csavargó mulatt lányoknak oltalmat adnak
A mesztic-kosok fájdalmas dalokat énekeltek
A barna mesztic-barikáknak
S a lúd oá-oá trombita északon
Ahol mosómedvevadászok
Lehúsolják a prémeket
Tündöklő gyémánt
Vancouver
Ahol a behavazott vonat éjszakai tüzekkel lobogva fut a tél elől
Ó Párizs
A pirostól a zöldig az egész sárga elhal
Párizs Vancouver Hyeres Maintenon New York és az Antillák
Az ablak kinyílik mint egy narancs
Szép gyümölcse a fénynek
Vas István fordítása
Történt egy nap Párizs fölött Az egyik egész ifjuságom Így a rejtvényt a számitás De nézd csak minden olyan édes Hová hullott hát ifjuságom Vannak emberek mint a dombok Elmúlnak az idők az útak Idők nagy rendje ha a gépek Embernél lentebb száll a sas Íme a mágia kora Ti tudat mélységei holnap Támadnak íme már próféták A vágy a vágy a nagy erő Eljő a kor kutatni fogják Kikutatják magát az embert A jótét szellemek közöttünk Keresztutak sivatagának Eloldottam már magamat S vizsgáltam amit semmiképpen Tervem gyakran járt oly magasban Ifjúság ég veled idő Ég veled ifjúság fehér Arkangyal-fészeknél pihésebb Most megállok hogy nézegessek Ideje jő a szenvedésnek Izzó kegyelem ideje Fölfedez más világokat Mondom az élet lényegét Gőzös futott a kikötőbe Máskor meg koldultam de semmit És te hová lettél barátom Lépteim hallom visszatérnek Ó tél ki szakállat növesztesz Szokjatok hozzá a csodákhoz A jóság és a szenvedés Most itt ülök az asztalomnál Egy cilinder áll a gyümölccsel Idő mélyén a bál kering Mindnyájan meghaltak a pincér Csupasz penge rabszolgakézben Ül a sofőr kormánykeréknél S a harmadik szám az a dáma De ezek kis titkok csupán De sírj és sírj örökre sírjunk Aranykarokban él az élet |
Vas István fordítása
Frédéric Boutet-nak
A többiekkel együtt énekelsz míg a fonográfok rohannak
Hol vannak a vakok hová mentek el innen
Az egyetlen levél amit letéptem több délibábbá változott
Ne hagyjatok itt e sok-sok nő között a piacon
Kék-zománcos kőlapokból rakták ki Iszpahán egét
S én újra fölmegyek veletek egy Lyon-környéki úton
A hajdani kókuszdió-árus csengettyűjének hangját nem feledtem el
Máris hallom hogyan recseg az a jövendőbeli hang
A barátodé aki Európában sétálgat majd veled
Még ha Amerikában marad is
Egy gyermek
Egy nyúzott borjú mészárszéki kampón
Egy gyermek
És az a homokos peremvidék egy szegényes város körül kelet szivében
Egy vámtiszt állt ott mint valami angyal
Egy szánalmas édenkert kapujában
S egy epilepsziás utasnak habzott a szája az elsőosztályú váróteremben
Kecskefejő Borz
S a Vakond-Ariadné
Két fülkét béreltünk a transzszibériai gyorson
Felváltva aludtunk az ékszerügynök s jómagam
De aki virrasztott töltött revolverét sohasem dugta zsebre
Egy férfiruhás vézna nővel sétáltál Lipcse városában
Értelmes dolog hiszen egy értelmes nő így cselekszik
És nem szabadna a legendákat elfeledni
Jótündér Asszony villamoson ül éjszaka egy néptelen városnegyedben
Vadászatot láttam míg mentem fölfelé
S a lift minden emeleten megállt
A kövek között
A kirakatban a sokszínű ruhák között
A gesztenyesütő parazsa között
Két Rouennál horgonyzó norvég hajó között
Ott van a képed
Kihajt Finnország nyírfái között
Azt a szép négert acélból öntötték
Az a legnagyobb szomorúság
Ha postai lapot kapsz Coruñából
A szél nyugat felől fúj
A szentjánoskenyérfák fémje
Minden szomorúbb most mint hajdanába'
Földünknek istenei vének
Hangodon szól a mindenség siráma
S hármasával újfajta lények
Jönnek világra
Kálnoky László fordítása
HÉTFŐ RUE CHRISTINE
LUNDI RUE CHRISTINE
A házmesterné anyja meg a házmesterné szemet huny mindenre
Ha férfi vagy elkísérsz ma este
Elég volna ha egy pasas tartaná a nagykaput
Míg a másik fölmenne
Három gázláng ég benne
A kávésné tüdőbajos
Ha befejezted egy parti jacquet-t játszani jó lenne
Egy karmester akinek fáj a torka
Ha Tuniszba jössz szívhatod a nyugalmak nyugalmát
Ez mintha rímelne
Feltornyosodó csészealjak virágok kalendárium
Pim pam pim
Tartozom a fenét majdhogynem 300 frankkal a háziasszonyomnak
Vágják le inkább a készségemet mintsem megadjam neki
Elutazom 20 óra 27-kor
Hat tükör szemez ott egymással szüntelen
Azt hiszem még jobban belezavarodunk
Kedves uram
Maga egy nyamvadt lingár
Ennek a hölgynek olyan az orra mint egy galandféreg
Louise otthonfelejtette a bundáját
Nekem nincs bundám mégse fázom
A dán cigarettázik és a menetrendet böngészi
A macska átmegy a sörözőn
Ez nagyon finom palacsinta volt
A tartály folyik
Fekete ruha mint a körme
Ez teljesen ki van zárva
No látja uram
A malachitgyűrű
A padló be van hintve fűrészporral
Szóval igaz
A vöröshajú szolgálót megszöktette egy könyvkereskedő
Újságíró egyébként alig ismerem
Hallgass ide Jacques valami nagyon komolyat akarok neked mondani
Folyam- és tengerhajózási társaság
Azt mondja nekem uram akarja látni mit tudok kihozni rézkarcokból és képekből
Én csak egy kis szobalányt tartok
Reggeli után a Luxembourg kávéház
Egyszer ott bemutat nekem egy kövér bácsit
Aki azt mondja
Hallgasson ide ez nagyon kedves
Szmirnában Nápolyban Tuniszban
De az istenit hol van hát
Amikor legutoljára Kínában jártam
Nyolc-kilenc éve már
A Becsület gyakran azon a percen múlik amit az óra mutat
Kvint ászig
Vas István fordítása
A JÓSLATOKRÓL
SUR LES PROPHÉTIES
Nemegy jósnőt ismertem én
Madame Salmajour Óceániában tanulta meg a kártyavetést
Mikor ott lenn alkalma volt még megjelenni
Egy élvezetes emberevő-lakomán
Nem beszélt róla akárkinek
S ami a jövőt illeti nem tévedett soha
Egy céret-i kártyavetőnő valami Marguerite
Hasonlóképp
ügyes
Mégis madame Deroy a legihletettebb
A
legpontosabb
Mindaz mit a múltról mondott igaz volt
S mindaz mit megjövendölt igaznak bizonyult a megjelölt időben
Ismertem egy halottidézőt de hogy árnyékomat faggassa nem kívántam
Ismertem egy forráskutatót Diriks norvég festőművészt
Törött tükör kiborított só földre ejtett kenyér
Kíméljenek meg az ily arc nélküli istenek
Voltaképpen nem hiszek de figyelek és fülelek s ne feledjétek el
Hogy elég jól olvasok a tenyérből
Mert nem hiszek de figyelek s hogyha lehet fülelek is
Mindenki jóstehetség kedves André Billy barátom
De oly sokáig hitették el az emberekkel
Hogy nincs jövőjük s örökre tudatlanok
És
született hülyék
Hogy már beletörődtek s mégcsak eszükbe sem jut
Föltenni a kérdést vajon megismerhető-e a jövő avagy nem
Nincs ebben semmi vallásos elem
Sem a babonákban sem a jóslatokban
Semmiben amit okkultizmus néven ismerünk
Elsősorban a természet vizsgálatának
S megértésének egyik módja ez
Ami nyilván jogunkban áll
Kálnoky László fordítása
SAINT-MERRY MUZSIKUSA
LE MUSICIEN DE SAINT-MERRY
Végre köszönthetek hát lényeket akiket nem ismerek
Előttem mennek el s ott távol összegyűlnek
S míg mindaz ismeretlen amit belőlük látok én
Reményük épen oly erős akárcsak az enyém
Nem ezt a világot éneklem én s a többi csillagot sem
Éneklem mindazt ami még történhetik velem túl e világon és a csillagokon túl
A bolyongás örömét éneklem s hogy belehalok annak gyönyörét
1913 május hó 21
Holtak révésze és harapós ragyogás
Sok milliónyi légy keringett épp a fényben
Mikor egy ember szeme sem volt orra sem füle sem
Elhagyta a Sebastó-t s a rue Aubry-Le-Boucher-ra tért
Fiatal barna férfi volt s eperszínű az arca
Ember ó! Ariane
Fuvolán játszott s a zene irányította lépteit
A rue Saint-Martin sarkánál megállt
Játszva a dalt amit énekelek s amit én költöttem egyszer
A járkáló asszonyok megálltak mellette
Jöttek felé mindenfelől
Amikor hirtelen Saint-Merry harangjai elkezdtek zengeni
A muzsikus abbahagyta játékát s ivott
A rue Simon-Le-Franc sarkán a kútnál
Majd Saint-Merry hallgatott
És újrakezdte dallamát az ismeretlen
S a rue de la Verrerie felé amerről jött most visszalépkedett
Az asszonyraj követte hogy befordult
Kijöttek a kapu alól
Jöttek a keresztutcákon át bolond szemekkel
S a dallamos csábító felé röpködött kezük
Felé ki játszva énekét csak ment közömbösen
Felé ki rettentően lépkedett
Majd máshol
Hány órakor indul Párisba egy vonat
E pillanatban
Szerecsendiót potyogtattak Molukkán a galambok
S ugyancsak ekkor
Mit csináltál a szobrásszal bomai misszió
Máshol
A nő megy át egy hídon mely Bonnt Beuellel köti össze s Pützchen irányában
eltűnik
És ép e pillanatban
A polgármesterbe szerelmes egy leány
S egy másik negyedben
Versenyezz hát költő az illatszerárusok címkéivel
Ti sem mutattatok meg végül is sokat az emberből ó nevetők
Nyomorukból mindeddig egy kevéske zsírt ha nyertetek talán
De mi akik beléhalunk már abba hogy egymástól távol élünk
Kinyújtjuk karjainkat és e síneken gördül felénk az árúval rakott hosszú vonat
Mellettem ültél a bérkocsi mélyén és sirdogáltál
És íme most
Hozzám hasonlítasz hozzám hasonlítasz boldogtalanul
Úgy hasonlítunk egymásra mint a múlt évszázad építészetének
Tornyokhoz hasonló magas kéményei
Magasabban járunk mi most s nem érintjük a földet se már
S amíg köröttünk a világ forgott és változott
A Verrerie-n az asszonyok vonultak előttük a boldog legény
S menetük hosszú volt akár egy nap ha nincs kenyér
Kíséret ó kíséret
Mikor Vincennes-be ment az udvar még nyaranta
Mikor követ jött Párizs akkor volt ilyen
Mikor Suger soványan loholt a Szajnapartra
Mikor a zendülés elült Saint-Merryben
Kíséret ó kíséret
Az asszonyraj még egyre nőtt s kiáradt
Már a szomszédos sikátorokra is
És akár a pontosan kilőtt golyók suhognak
A cél felé követték a zenészt
Ó! Ariane és te Paquette és te Amine
És te Mia és te Simone és te Mavise
És te Colette s te legszebb Genevieve
Büszke tartással és mégis remegve mentek
A pásztorének dallamára
Lépegettek gyorsan s könnyedén
A dalra mely üres fülükbe zengett
Az ismeretlen egy eladó ház előtt megállt egy pillanatra
Öreg és elhagyott lak
Betörve mind az ablak
Tizenhatodik század szülte ház
Az udvarán teherkocsik aludtak
Imé a hely hová a muzsikus betért
S zenéje már-már messziről s oly vágyakozva szállt
Az asszonyok a puszta házba is követték
Torlódva mint a nyáj tódultak mind utána
Mindannyian mindannyian nem néztek hátra sem
Nem sajnálták mit épen abbahagytak
Sem azt ami mögöttük elmaradt
A napot s az életet s amit magukban hordtak azt sem
S a rue de la Verrerie-n már egy lélek sem maradt
Csupáncsak én magam s Saint-Merryből a pap
Beléptünk mind a ketten ámde benn
A régi házban nem volt senkisem
Ímé az este
Az angélus szólal meg most Saint-Merryben
Kíséret ó kíséret
Ilyenkor tért meg a király Vincennes-ből hajdanán
És jött a sapkakészitők egy csapatja
És jöttek a banánkereskedők
És jött a csendőrség az út két oldalán
Ó éj
Epedő asszonytekintetek vonuló nyája
Ó éj
Fájdalmam s vágyam ó te mindhiába bátor
Fuvola hangja száll s elfoszlik arra távol
Radnóti Miklós fordítása
JELENÉS A FELHŐK KÖZÖTT
UN FANTÔME DE NUÉES
Július tizennégy előestéje volt
Úgy délután négy óra tájt
Lementem megnézni a kötéltáncosokat
E szabadtéri mutatványosok
Párizsból lassacskán kivesznek
Ifjúkoromban még sokkal több volt belőlük
A legtöbbje vidékre költözött
A boulevard Saint-Germainre mentem
S egy kis téren a Saint-Germain-des-Prés és Danton szobra közt
Találkoztam a kötéltáncosokkal
A tömeg némán s türelmesen állta körül
Közéjük furakodtam hogy semmit se veszítsek
Iszonyú súlyzók
Belga városok egy longwyi orosz munkás kifeszített karjain
Üres fekete súlygolyók melyeknek törzse egy fagyott folyó
S az ujjak közt sodrott cigaretta édes és maró volt mint az élet
Néhány szutykos szőnyeg hevert szerte a földön
Soha ki nem simítható redőkkel
Teljesen porszinűvé mocskult szőnyegek
Melyeken egy-egy sárga zöld folt megmaradt
Mint egy dallam mely hosszan elkísér
Látod azt a sovány vad alakot
Ősei hamvai sarjadnak rajta ősz szakállán
Így hordja arcán egész származását
Mintha csak a jövőről álmodoznék
Gépiesen tekerve verklijét
Melynek halk hangja oly elképesztően nyekergett
Hamisan kelepelve siket nyüszitéssel
A kötéltáncosok még mozdulatlan álltak
A legöregebb trikójának rózsaszine volt mint némely üde ifjú lány arcának
aki nemsokára meghal
E rózsaszín főként az ajk körüli ráncok közt bújik meg
Vagy a cimpák körül
S a színe csupa ámítás
Így hordta kint a hátán ez a férfi
Tüdeje borzalmas szinét
Karok mindenütt őrtálló karok
A másik kötéltáncoson
Nem volt más ruha csak az árnya
Hosszan elnéztem őt
De arcát egészen elfeledtem
Ember ő kinek nincs feje
Egy másik meg amolyan csibészféle volt
Egyszerre kedves és züllött apacs
Térdes nadrágban s hódító cipőben
Olyan volt mint egy kicsípett strici
A zene megszakadt és jött a nézőkkel való alkudozás
A szőnyegen fillérekből két frank ötven jött össze
A három helyett amiben az öreg megszabta a díjat
De mikor kiderült hogy senki többet
Mégiscsak ráálltak hogy nekikezdjenek
A verkli mögül egy egészen kis kötéltáncos jött elő tüdőszín trikóban
Csuklóján és bokáján szőrmecsík
Rövid kiáltásokat hallatott
És alsó karjait kedvesen széjjelvetve
Nyitott tenyérrel intett üdvözletet
Egyik lába hátul térdhajlításra készen
Így hajlongott a négy égtáj felé
S ahogy elindult egy golyón
Karcsú teste oly finom zene lett hogy senki sem maradhatott közömbös
Nem is ember valódi szellem
Gondolta mindegyik
S a formák e zenéje
Elnyomta a kintorna gépies zenéjét
Amit az őseivel borított ember nyaggatott
A kis kötéltáncos oly kecsesen
Hányta a cigánykereket
Hogy a verkli elhallgatott
S a kintornás arcát a kezébe temette
Melyen az ujjak sorsa folytatóihoz voltak hasonlók
Szakállából kinövő kicsi magzatok
Új és új indiánkiáltás
Fák angyali zenéje
S a gyermek eltűnt
A kötéltáncosok kitartott karjaikra vették a roppant súlygolyókat
És egyensúlyoztak velük
De mindegyik néző a csodás gyermeket kereste önmagában
Század ó felhők százada
Somlyó György fordítása
SZÍV KORONA ÉS TÜKÖR
COEUR COURONNE ET MIROIR
Rónay György fordítása
EURÓPÁN KERESZTÜL
A TRAVERS L'EUROPE
M. Ch.-nak
Rotsoge
Biborszínü arcod hidroplánná alakítható biplánod
Kerek házad ahol egy füstölt hering úszik
A szempillák kulcsa kell nekem
Szerencsére találkoztunk Panado úrral
És etekintetben nyugodtak vagyunk
Mit látsz M. D. barátom
90 vagy 324 egy ember a levegőben egy borjú ki anyja hasából kitekint
Az utakon sokáig kerestem
Annyi lehúnyt szem az utak mentén
Esőtől sírnak a fűzfák
Nyisd ki nyisd ki nyisd ki nyisd ki nyisd ki
Nézd csak de nézd csak
Az öregember mossa lábát a lavórban
Una volta ho inteso dire Che vuoi
A gyerekkorotokra gondolva sírni kezdtem
Te meg az iszonyat liláját mutatod nekem
Az a kis kép a kocsival azt a napot juttatta eszembe
Piros kék sárga zöld és mályvaszín foltokból összeállt napot
Amikor vidékre mentem egy bájos kéménnyel aki pórázon vezette kutyáját
Nincs már meg nincs meg a kis nádsípod
A kémény messze tőlem orosz cigarettákat szív
Kutyája az orgonákat ugatja
És elfogyott a mécses
A ruhára szirmok szemeregtek
Két aranygyűrű a saruk mellett
Kigyulladt a napon
Míg hajad az áramszedő
A tarka lángokba öltözött Európán keresztül
Vas István fordítása
Illyés Gyula fordítása
R. D.-nak
Északra Délre Zenit Nadir Kelet vad kiáltása mordul Tenger dagad Nyugatra zordul A Torony a Kerékhez Fordul |
Rónay György fordítása
Ezerkilencszáztizennégy augusztus 31-én
Valamivel éjfél előtt indultam el Deauville-ből
Rouveyre kis autóján
A sofőrrel együtt hárman voltunk
Egy egész kornak búcsút mondtunk
Dühös óriások nyomultak Európa fölé
A sasok elhagyták fészküket a napra vártak
Ragadozó halak tódultak föl a mélyből
A népek összefutottak hogy alaposan megismerjék egymást
Sötét lakásaikban a félelemtől reszkettek a holtak
Nagy néma nyájakat tereltek nyájaik szavakat legeltek
S az úton minden kutya megugatta őket
S amikor késő délután
Fontainebleau-n át
Megérkeztünk Párizsba
Éppen mikor a mozgósítási plakátokat ragasztották
Kutyák ugattak távol a határok felé
S én útközben magamban vittem az összecsapó hadakat
Éreztem ahogy fölvonulnak bennem s kitárul a vidék amerre elkígyóznak
Belgium erdei és boldog falvai
Francorchamps a Vörös Vízzel és a kutakkal
Az inváziók klasszikus vidéke
Vasutak ereivel ahol a halálba menők
Még egyszer üdvözölték a színes életet
Mélységes óceánok ahol az elmerült
Régi roncsokban megmozdultak a szörnyek
Képzelhetetlen magasságok ahol az ember
Sasoknál magasabban harcol
Ember harcol az ember ellen
S egyszerre lebukik akár egy hullócsillag
És új lényeket éreztem magamban amint hallatlan ügyességgel
Új mindenséget építenek s igazgatnak
Egy hallatlanul gazdag és csodálatosan dús kereskedő
Páratlan kirakatot rendezett be
És gigantikus pásztorok
Egyszerre megéreztük a barátom meg én
Hogy ahová a kis autó hozott
Új
korszak
S bár mind a ketten meglett férfiak vagyunk
Mégis csak most születtünk
Rónay György fordítása
Amíg a háború vad
Vérözönei dúlnak
Illatba színeket
Zamatot lehelek
Füstöl
ci
ga
ret
tám
a
ZÓNA
Lent virágok lesik könnyű kézzel hogy oldtad
Szét csigás fürtjeit lassan az illatoknak
De tudok fűszeres barlangról is ahol csak
A mámorok azúr felhői gomolyognak
És tisztán mint a nap szelíden mint az éj
Oly istenként heversz akit levert a kéj
Tüzet bűvölsz a lángok
Lábadhoz kúsznak ott
Hevernek lanyha lányok
Lengő papírlapok
Rónay György fordítása
Émile Léonard-nak
A győzelmes nevű Nizzában a világ
Leggyönyörűbb ege láthat mint katonát
900 névtelen szekerész közepette
Hajtóként ülök az új Nîmes-i szekerekre
Szerelmem szól Maradj De messze valahol
Sok-sok tüzes golyó a célnak udvarol
Várom hogy indulót a tavasz kürtje fújjon
S északra tartson a rettenthetetlen újonc
Bólint fejével a 3 tüzérbaka
Ragyogóbb a szemük mint sarkantyúm vasa
Szép délutánom épp istállóügyeletben
A tüzértrombiták hangjára kell figyelnem
Meglep hogy e különítmény ilyen vidám
Amely frontra megy hős ezredünk után
Ez a népfölkelő ajókához salátát
Eszik s emlegeti beteg életepárját
4 ágyúkezelő 2 gömböt igazít
Épp a vízszintezőn ló szeme mozog így
A jóhangú Girault operaáriákat
Dalol 9 után hallgatni csupa bánat
Simogatom a kis ágyút mely szürke mint
A Szajna habjai s Párizs emléke int
De a kantinban egy sebesült elmesélte
Hogy ezüstfényt lövell az ágyútűz az éjbe
Lassan fogyasztom a marhahús-adagot
Csupán 5 és 9 között sétálgatok
Lovamat nyergelem s a terepet bejárva
Köszöntlek messziről Tour Magne szép rózsaszála
Kálnoky László fordítása
A MEGSEBZETT GALAMB ÉS A SZÖKŐKÚT
LA COLOMBE POIGNARDÉE ET LE JET D'AEU
Radnóti Miklós fordítása
Itt vagytok hát újra énmellettem
Ti elesett pajtásaim emléke
Idő olajbogyója
Mennyi emlék és együtt nem több egynél
Mint száz prém együtt nem több egy kabátnál
Mint ez a sokezer seb se több egy újságcikknél
Érinthetetlen sötét jelenés felöltöttétek magatokra
Árnyékom változó alakját
Egy indián lesben áll az örökkévalóságon át
Árnyék ti kúszva elkisértek
De többé nem hallotok engem
Nem tudjátok már ha isteni költeményeket dalolok
Míg én még hallak benneteket látlak egyre
Sorsok
Sokszoros árny csak őrizzen meg titeket a napfény
Szerettek engem annyira hogy soha el ne hagyjatok
Itt táncoltok a napfényben de föl nem veritek a port
Árnyék a nap tintája
Világosságom kézirása
Bánatok ládakocsija
Egy isten aki megalázkodik
Vas István fordítása
P. kisasszonynak
Az alkonyati láthatáron Szemedben emlékek galoppja |
Kálnoky László fordítása
Egy nő aki zokog Ej! Ó! Ha! Vonuló harcosok Ej! Ó! Ha! Egy zsilipőr és egy horog Ej! Ó! Ha! Árkok alatt hajnalodott Ej! Ó! Ha! A gránát mely ropog Ej! Ó! Ha! A soha meg nem gyulladó gyufa És minden Megváltozott Bennem ma Minden Csak szerelmem nem Ej! Ó! Ha! |
Eörsi István fordítása
Hordom a gyűrűd Ujjunkról |
Eörsi István fordítása
Semmit sem szólhatunk Arról mi most folyik Csak frontszakaszt cserélünk Ah! eltévedt utasok Nincsen levél Csak a remény Csak egy hírlap Rude Marseillaise-ének ősi pallosa Csillagképpé változott Az égen harcol értünk S ez főként azt jelenti Hogy e korban kell élnünk Nincs ősi pallos Nincs Pallos Csak a Remény |
Eörsi István fordítása
Zenit
zengő panasz
sugár
remeg a kerten
Ahol a nagy varangy azúr hangon mereng
A szenvedélyes csönd ünője fut ijedten
S egy sebzett szívű kis csalogány füttye leng
Csókommal illetett tested szép rózsabokrán
A gránátalmafán hintáznak szíveink
S hogy nézzük épp kihajt egy ág szirom pereg rám
S a gyöngye szélben már az út felé kering
Radnóti Miklós fordítása
A DAKARI ÁGYÚKEZELŐ SÓHAJAI
LES SOUPIRS DU SERVANT DE DAKAR
A fűzfavesszőkkel takart cölöpfedezékben
Az északra tekintő szürke ágyúk mellett
Az
afrikai kis falura gondolok
Ahol táncoltunk énekeltünk ahol azelőtt szerelemmel
S
fölemelő vidám beszélgetéssel
Töltöttük
az időt
Látom
apámat aki az Ashanti
Törzs
ellen harcolt
Angol
zászló alatt
Látom
bolondosan vidám
Srapnelkemény
mellű nővéremet
S
látom anyámat
A
varázslónőt az egyetlent a faluban
Ki
a sót megvetette
Amint
kölest tör a mozsárban
Emlékszem
az oly finomművű oly nyugtalanító
Fétisre
a fatörzsön
S
a termékenység kettős fétisére
Majd
egy levágott fejre
A
mocsárparton
Ó
be sápadt volt ellenségem arca
Ezüstös
volt ez a fej
És
a mocsár vizén
A
hold ragyogott
Egy
ezüstös fej tehát
Odafenn
a hold járta táncát
Egy
ezüstös fej tehát
S
én láthatatlan voltam az odúban
Tehát fekete fej a sűrű éjszakában
Hasonlóságok
Sápadt emberarcok
Nővérem
is később utána ment
Egy
Arrasnál elesett
Lövésznek
Ha
tudni szeretném életkoromat
Kérdezni
a püspöktől kellene
Aki
oly kedves volt anyámhoz
S
nénémhez jó mint egy falat kenyér
Abban
a tűzérségi fedezéknél
Barátságosabb kicsi kalyibában
Ismertem
a rejtekhelyet a mocsár peremén
Hol
szétterpesztett lábbal iszik a zsiráf
Tudtam félni az ellenségtől amely elpusztítja
A
falut
Meggyalázza
az asszonyokat
És
elhurcolja
A kemény kiugró farú lányokat és fiúkat
Kísértem a hetibérek kifizetőjét
Faluról
falura
Dalt
dudorászva
S voltam Párizsban
háziszolga
Életkoromat
nem tudom
De
az újoncok sorozásán
Húsz
évesre becsültek
Francia katona
vagyok megfehérítettek egycsapásra
59-edik szakasz
nem is tudom hol
Fehérnek lenni mért jobb hát mint feketének
Miért nem jobb
táncolni és fecsegni
Enni
aztán aludni
Ime a boche-ok
utánpótlására lövünk
Vagy a sáncok
előtti huzalokra
Az acélzivatarban
Emlékszem egy
ijesztő tóra is
S párokra kiket láncra vert az irgalmatlan szerelem
Egy
bolond éjszakára
Egy boszorkányos
éjszakára
Mint ez az éj
itt
Ahol annyi ijesztő tekintet
Villog a káprázatos égen
Kálnoky László fordítása
Faure-Favier-nek
Mindig
Tovább megyünk és soha egyet se lépünk
És bolygóról bolygóra
Ködfoltról ködfoltra
Az ezerhárom üstökös Don Juánja
El se mozdul a földről
Úgy keres új erőket
És komolyan veszi a fantómokat
És annyi világegyetem feledkezik meg magáról
Milyenek is a nagy megfeledkezők
Ki tudja hát elfeledtetni velünk ezt vagy azt a részét a világnak
Hol az a Kolumbusz Kristóf akinek egy világrész elfeledését köszönjük majd
Elveszteni
De elveszteni igazán
És helyet adni a leleménynek
Elveszteni
Az életet a Győzelemért cserébe
Vas István fordítása
André Rouveyre-nek
Oly elragadó ez a fény Mint rózsa két Mert Szádi rózsáira lát A légben húnyó csillagok |
Vas István fordítása
Az volt a szép idő Megszálltuk a porondot
Hajadonfővel és mezítláb talpra már
Korán s fürgén ahogy a béka nyelve jár
A szerelem sziven talált bölcset bolondot
Láttad-e
Guy hogy lovagolt
Hogyan
vitézkedett a múltban
Láttad-e
Guy hogy lovagolt
Mikor
tüzérkatona volt
A
háborúban
Az volt a szép idő Vonatparancsnok-éra
Nincs tömeg a buszon ilyen szorongatott
S majmolták srapnelek a hullócsillagot
Ha a lovas-üteg éjjel rákezdte néha
Láttad-e
Guy hogy lovagolt
Hogyan
vitézkedett a múltban
Láttad-e
Guy hogy lovagolt
Mikor
tüzérkatona volt
A
háborúban
Az volt a szép idő Ködös napok meg éjek
A cölöpfedezék gránátoktól faszolt
Alumíniumot s estig abból csiszolt
Holmi fantasztikus gyűrűket leleményed
Láttad-e
Guy hogy lovagolt
Hogyan
vitézkedett a múltban
Láttad-e
Guy hogy lovagolt
Mikor
tüzérkatona volt
A
háborúban
Az volt a szép idő Évek a háborúból
A Tűzér hetekig fémgyűrűket vakart
Hallja a szekerész erdő mélyén a dalt
Mit fönn egy névtelen kis csillag egyre dúdol
Láttad-e
Guy hogy lovagolt
Hogyan
vitézkedett a múltban
Láttad-e
Guy hogy lovagolt
Mikor
tüzérkatona volt
A
háborúban
Kálnoky László fordítása
ÁPRILISI ÉJSZAKA 1915-BEN
LA NUIT D'AVRIL 1915
L. de C.-C.-nak
Germán gránátözön csillagzik most felettem
Itt élek a csodás erdőben áll a bál
A gépfegyver egy dalt zeng harminckettedekben
A jelszót tudod-e
Igen
élet-halál!
A lőrésre Minek csákány a kezetekben
Mint évadját üző vad csillagőrület
Szív robbant dalt fütyült ezernyi napja égett
És minden kerekes ládát kiüritett
Szemem istenei töltik meg sorra őket
Ó élet szeretünk s halált hozunk neked
Édesebb szerelem az amely elhalóbb
A gránát nyávogott halnivaló szerelmet
Lehelleted beleng eltűnő vérfolyót
A gránát nyávogott
A
fiúk énekelnek
Bíbor szerelem és halálba indulók
Elázott a tavasz a támadás a lámpa
Esik esik lelkem esik de holt szemek
Ulysses mily napok hogy megtérj Ithakába
Aludj a szalmaágy önváddal hízeleg
Mely merő műremek szerelmedet csigázza
De halld
orgonaszó
a
szalma jó meleg
S a jövő himnusza édenek muzsikája
Vas István fordítása
Szivárványom jobb most ha mégy A szivárvány eltűnt hiszen |
Kálnoky László fordítása
A MEGTALÁLT HAJFÜRT
LA BOUCLE RETROUVÉE
A férfi emlékezetében Csak a Boulevard de la Chapelle-re Az a perc mint egy ősz megérett |
Vas István fordítása
A GALAMB ELUTASÍTÁSA
REPUS DE LA COLOMBE
Angyali szózat hazugsága Ha vérzik a sebzett galamb még |
Eörsi István fordítása
TÁBORI ŐRTÜZEK
LES FEUX DU BIVOUAC
Mozgó tábori őrtüzek Ím a lenézett panaszok |
Eörsi István fordítása
BŰNBÁNÓ GRANADAIAK
LES GRENADINES REPENTANTES
Ment már két ember Granadán át Belőle kakasok születnek |
Eörsi István fordítása
LÉGYKAVARGÁS
TOURBILLON DE MOUCHES
Egy lovas poroszkál a réten Míg tüzes rózsát szakitottak |
Eörsi István fordítása
A LOVAS BÚCSÚJA
L'ADIEU DU CAVALIER
Egek! A háború milyen szép Megyek! Már zendül a "Nyeregbe!" |
Eörsi István fordítása
A MENNYDÖRGÉS PALOTÁJA
LE PALAIS DU TONNERRE
Ha a krétakőzetbe vájt futóárokra nyíló kijáraton át
A szembeni nugát-színű hegyoldalra tekintünk
Jobbra is balra is nedves elhagyatott folyosó látható
Hol halva fekszik egy ijesztő arcú lapát két előírásos szemüreggel melyekkel
a lőszerkocsi alá csatolják
Egy patkány gyorsan visszafut míg gyorsan előre lépek
S a futóárok úgy halad tovább krétakővel koronázva ágakkal teleszórva
Mint homorú kísértet amely ürességet hagy maga után ahol fehérlőn elhalad
Odafenn kék a tető s jól álcázza a néhány egyenes vonallal elhatárolt tekintetet
De a kijáraton innen a palota vadonatúj és az ódonnak látszó mennyezet
Vasúti talpfákból való
Közbül krétakő darabokkal s a tűlevelek sűrűjével
S olykor krétakő-törmelék hull alá mint a vénség egy-egy darabja
A kijárat mellett amelyet valami csomagolásra használt laza vászon takar
Egy lyuk pótolja a tűzhelyet s égő tüze a lélekhez hasonlít
Oly örvénylő oly elválaszthatatlan attól mit megemészt és oly mulandó
Vashuzalok feszülnek mindenütt s matrácul szolgálva deszkákat tartanak
Kampóknak is alkalmasak s százféle dolgot akaszthat rájuk az ember
Kék kenyérzsákot kék sisakot kék nyakravalót kék katonazubbonyt
A legtisztább emlékekből szőtt égszeleteket
S néha homályos krétapor-felhők úsznak a levegőben
A deszkák fölött röppentyűk gyújtólövedékek zománcos fejű arany ékszerek tündökölnek
Fekete fehér vörös
Kötéltáncosok várnak sorukra hogy a röppályán végigfussanak
S törékeny és cizellált díszekkel ékesítik föl ezt a földalatti házat
Mely hat ággyal ékes patkóalakban
Hat pompás kék köpennyel takart katonaággyal
A palota fölött magas sírdomb áll krétakőből
S hullámbádog-lapok
Helyettesítik az eszményi de víz nélküli otthon
Dermedt folyóját mert itt nem hömpölyög más csak a melinit kibuggyanó tüze
Rézsútos lyukakból szökik föl a kert hol fulminát virágzik
Halk szavú harangok halma vöröslő srapnelhüvelyek
Kecses kicsi fenyők mint a japán tájképeken
Néha egy faggyúgyertya világítja be a palotát hüvelyknyi lánggal
Ó te parányi palota mintha a látcső vastagabb végén keresztül látszanál
Kis palota hol mindenki megsüketül
Kis palota hol minden új s nincs semmi semmi régi
Ahol minden értékes ahol mindenki királynak öltözik
Egy nyereg a sarokban egy ládán lovaglóülésben
Egy újság hányódik a földön
Mégis minden ódonnak látszik ebben az új lakásban
S ebből megértjük hogy az antik tárgyak szeretetét
A régi dolgok kedvelését
Barlanglakó korából örökölte az ember
Oly értékes oly új volt ott minden
Oly értékes olyan új ott minden
Hogy egy valamivel régibb vagy némileg használt dolog
Értékesebbnek
látszik
Mint ami itt van a kezünk ügyében
Ebben az oly új s oly fehér krétakőzetbe vájt földalatti palotában
S két új lépcsőfok
Mely
nincs még kéthetes
Oly régi oly kopott ebben a palotában mely antiknak látszik noha nem utánozza
az antikot
Hogy belátjuk épp a legegyszerűbb a legújabb
Közelíti meg azt leginkább amit antik szépségnek nevezünk
S annak ami díszítéssel túlhalmozott
El kell avulnia hogy oly szépséggel gazdagodjék amit antiknak mondhatunk
S ami nemessége ereje tüze lelke nyeresége
Annak ami új és használható
Kivált ha egyszerű egyszerű
Oly egyszerű mint a mennydörgés kicsi palotája
Kálnoky László fordítása
Úgy vonz a mosolyod mint Egy virág vonzana Fénykép barna gombája vagy te Az erdőségnek Ami az ő szépsége A fehér foltok Holdragyogás Ördöngős kertészekkel És forrásokkal teli békés kertben Fénykép füstje vagy te a tűznek Ami az ő szépsége Epedő hangok Lappanganak Tebenned fénykép S mintha egy ének Dallama élne Fénykép árnyéka vagy te A Napnak Ami az ő szépsége |
Rónay György fordítása
A BARLANG-FEDEZÉKBEN
DANS L'ABRI-CAVERNE
Feléd vetem magam és úgy érzem te is felém veted magad
Erő árad belőlünk izzó tűz amely összeforraszt
De egy ellentmondás is közrejátszik nem vehetjük észre miatta egymást
Szemközt velem mállik a krétafal
Törések vannak rajta
Hosszú szerszám-nyomok síma nyomok mintha viaszba vésték volna őket
Egy-egy darab leválik lepotyog ha egy-egy magamfajta arra megy
Ma este kivájta magát üres a lelkem
Mintha folyton beleesnék az ember s nem érne feneket
És nincs amibe belekapaszkodjék
Ami benne szitál és benne él rút féregforma lények serege émelyítők s hogy honnét
jönnek nem tudom
Talán valami életféle életéből mely a jövőben él a nyers jövőben amit nem bírtunk
pallérozni még vagy megnevelni emberivé tenni
Űr a lelkem melyből a nap hiányzik hiányzik ami világítana
Ma van ez így ma este nem örökké
Szerencsére épp csak ma este
Más napokon tehozzád kapcsolódom
Más napokon kárpótol a magányért s minden borzalomért
Ha szépségedet fölidézem
Hogy a rajongó mindenség fölé emeljem
Aztán azt gondolom hogy hiába idézem
Egyetlen érzékem sem ismeri
Szavak révén sem ismerem
S hiábavaló szépségszomjam is
Létezel-e szerelmem
Vagy olyan való vagy csupán mit én alkottam akaratlanul
Hogy magányom benépesítsem
Te is olyan istennő vagy csupán aminőket a görögök imádtak hogy ne unatkozzanak
annyira
Drága istennőm áldlak akkor is ha csak képzeletemben létezel
Rónay György fordítása
Tarkód fekete hajának tincse a kincsem
Gondolatom hozzád repül és a tiéd keresztezi
Melled az egyetlen gránát amelyet szeretek
Emléked jelzőlámpás amellyel kipontozzuk az éjszakát
Megláttam lovam széles tomporát csípőd jutott eszembe róla
Itt vannak a bakák újságot olvasva hátra vonulnak
A szanitéc kutyája visszajön pofájában pipa
Egy kuvik rőtesbarna szárny vaksi szem kismacska-pofa és macska-karmok
Egy zöld egérke surran a mohában
A táborikonyhán lekozmált a rizs
Azt jelenti sok mindenre ügyelni kell
A megafon üvölt
Növelni a röpívet
Növeld ütegeid röpívét szerelem
Üregek ingamérlege nehéz cintányér-csattogás
Szerelemittas kerubok verik
A Seregek Urát dicsérve
Egy lekopasztott fa a dombon
A völgyben kúszó vontatók zaja
Ó tizenkilencedik század vén világa szép kecses tiszta kandallók kora
Századunk férfiszervei
Ó ágyúk
75-ös golyók szétrobbanó hüvelyei
Csilingeljetek jámboran
Rónay György fordítása
Vágyam előttem a vidék
A német vonalon túl
S mögöttem is
A hadi övezet mögött
Vágyam Mesnil magaslata
Ott a vágyam ahova célzok
Vágyamról a hadak övezetén túl
Ma nem beszélek csupán gondolok rá
Mesnil magaslata hasztalanul képzellek el
Drótsövények gépfegyverek öntelt ellenség serege
Földbe ásva magát temetve már a földbe
Ka-ta-klak távolodóban elhal a kattogás
Az éjszakába figyelek
A kisvasút tüszkölve mászik
A bádogon eső pereg
Az esőben sisakom ázik
Hallod hogy háborog a föld
Látod lobban a torkolattűz mielőtt dörren a lövés
S eszelősen fütyül a gránát
Vagy a tak-tak-tak szaporán egyhangún utálatosan
Vágyam
Hogy kezembe szorítsalak Main de Massige
Térképen oly kopár tető
Lőttem a Goethe fedezékre
Lőttem a Nietzsche fedezékre is
Végképp nem tisztelek semmi tekintélyt
Keserves éj szederjes éj és komor éj telehintve olykor arannyal
Csupán férfiak éje
Szeptember 24-e éjszakája
Holnapra támadás
Keserves éj ó éj melynek szörnyű kiáltozása percről percre mélyebb és hevesebb
lett
Éj amely úgy kiáltott mint a vajúdó asszony
Csupán férfiak éje
Rónay György fordítása
A LÁTHATÁR DALA CHAMPAGNE-BAN
CHANT DE L'HORIZON EN CHAMPAGNE
Joseph Graniénak
Íme a csomós kutyatej rózsás mellbimbója
Íme a láthatatlan katonák orra
Én dalolok a láthatatlan láthatár
Hogy civilek és nők hallják e dalokat
Íme legelőször a sebesült szanitéc kantilénája
Fehér föld azúr éjszakába
A kereszt vére hull
bele
Itt az Igéret katonája
És közben vérzik a sebe
Kutya csaholt nyávog
a gránát
A néma csillám felszökik
A háború merő vidámság
Meg sem rezdülnek maszkjaik
Maszk mögött vigyor
láthatatlan
Örök fehérség itt körül
Hol a galambon is sisak
van
És az acél is elröpül
Egyedül vagyok e csatatéren
Én vagyok a fehér lövészárok a zöld és vörös erdőn
Gránát miákol
Most megöllek
Rajta ti sárgazsinóros bakák
Nagydarab tüzérek vörösök mint a Polytechnikum gólyái
Királykékek mint a Földközi Tenger öblei
Bársonyosak a bársonyok minden árnyalatával
Vagy mályvaszínűek is vagy horizontkékek akár a többi
Vagy színehagyottak
Jöjjetek fazékkal a fejeteken
Föl világító rakéta
Táncolj gránátos dobáld a fenyőtobozaidat
Háromszögű irányzók irányítsátok be magatokat a villanásokba
Ássatok gödröket 20 éves gyerekek ássatok gödröket
Mintázzátok a
mélységeket
Repüljetek föl szőke repülők rajai akárcsak a méhecskék
Én a láthatár szétterjesztem szárnyamat mint egy nagy páva
Halljátok újjászületnek a megszűnt jósigék
A nagy Pán feltámadott
Férfias pezsgő mely feltüzeli Champagne-t
Kész férfiak fiatalemberek
Gépkocsi-ágyúk kaméleonja
És ti a 16-os korosztály
A megérkezők recsegése vagy inkább fehér virágzás az egekben
Örültem de azért ez megpörkölte a szempillámat
Az elfogott tisztek el akarták titkolni nevüket
Annak a sebesült bretonnak a szeme aki ott feküdt a hordágyon
Mikor odakiáltott a halottaknak a fenyőknek az ágyúknak
Könyörögj érettem Úristen én vagyok a szegény Pierre
Lövészárok
fut ágyúszó
E
fehérlő tengert bejárja
Stoikus
bolond mint Zénó
Cikcakkba
szállsz szív pilótája
Kis
fenyőerdőben a fák
Betevőt
vár egy fészekalja
A
fölmeredő nyúlpofák
Csomós
kutyatej összebújva
Mint
itt a kutyatej alig
Bimbóz
a nap nehéz kivárni
Az
őszi napot e kicsit
Imádom
mint valami párszi
Egy
szinte még gyerek baka
Mint
e múló nap csupa kékbe
S
szép mint szívem diadala
Szól
gázmaszkját magára téve
Míg
nem vagyunk odahaza
Mennyi
lányból gyönyörű nő lett
Már
jön a tél és lassan a
Szépségük
majd elhagyja őket
Ó
lővonalak gyors tüzek
Amit
elképzelek a szépség
Mert
emlékeim nincsenek
Nektek
köszöni születését
Mert
nem más ő a hő mely ég
És
élteti a vad csatákat
A
szörnyű fényekből eképp
Teremt
tüzes múzsát magának
Nézi hosszan a láthatárt
Kések vizekkel teli hordók
Égő lámpák villantak össze
Én a láthatár harcolok majd a győzelemért
A láthatatlan vagyok mely nem tűnhetik el
Vagyok mint a hullám
Gyerünk nyissátok meg a zsilipeket hogy nekirohanjak és mindent elborítsak
Vas István fordítása
SZÁRAZFÖLDI ÓCEÁN
OCÉAN DE TERRE
G. de Chiricónak
Házat építettem az óceán kellős közepén
Ablakai a szememből ömlő folyók
Polipok nyüzsögnek mindenütt hol a falak útjukat állják
Hallgassátok hogyan dobog háromszoros szivük hogyan kopog orruk az üvegen
Víz-mosta
hajlék
Tűz
verte otthon
Hová
rohansz év
Dalolva
folyton
Bombázók
rakják le tojásukat
Vigyázat
mindjárt földet ér a horgony
Vigyázzunk a horgonyra mit kivetnek
Jó volna ha a mennyből jönnétek ide
Kúszik az égi lonc
A földi polipok vonaglanak
S ráadásul nagyon is arra születtünk hogy a saját sírásóink legyünk
Krétaszínű habok sápadt polipjai ó sápadt szájú polipok
Ismerős óceán tombol a ház körül
És soha le nem csendesül
Kálnoky László fordítása
A HÁBORÚ CSODÁJA
MERVEILLE DE LA GUERRE
Milyen szépek ezek a rakéták ahogy kivilágítják az éjszakát
Felszállnak saját csúcsaikra és lehajolnak körülnézni
Hölgyek ezek és a tekintetükkel táncolnak a szemük hajuk szívük helyett
Ráismertem a mosolyodra az eleven tüzedre
És mindennapos megistenülése is ez az én valamennyi Berenikémnek akiknek hajából
üstökösök lettek
Ezek a megaranyozott táncosnők minden korból és minden fajtából valók
Hirtelen gyerekeket szülnek akiknek nincs több idejük csak meghalni
Milyen szépek mindezek a rakéták
De még szebb lenne ha még több volna belőlük
Ha millió és millió volna és teljes és összefüggő jelentésük volna mint egy
könyv betűinek
Mindazonáltal épp olyan szép ez mintha maga az élet lépne ki a haldoklókból
De még szebb lenne ha még több volna belőlük
Mindazonáltal úgy nézem őket mint szépséget mely felkinálkozik s el is tűnik
azonnal
Minthacsak vendég volnék egy nagy lakomán amely ki van világítva a giorno
Bankett ez amellyel a föld ünnepli magát
Éhes és felnyitja hosszú sápadt ajkát
A föld éhes és íme kannibáli lakomája Hencidától Boncidáig
Ki hitte volna hogy van aki ennyire emberevő
És hogy ennyi tűz kell megsütni az emberi testet
Ezért van hogy a levegőnek egy kicsit kozmás az íze de ez szavamra nem is kellemetlen
És ez a lakoma még szebb volna ha az ég is együtt enne a földdel
De nem falja föl csak a lelkeket
Ez voltaképpen annyi mintha nem is táplálkozna
És beéri azzal hogy bűvészkedik a tüzek spektrumával
De én eláradok e háború édességében egész századommal hosszú futóárkok
hosszában
Néhány lángkiáltás szüntelenül jelenti jelenlétemet
Kivájtam az ágyat ahol áradok elágazva ezer kis folyóvá amely mindenhova eljut
Az első vonal lövészárkában vagyok és mégis ott vagyok mindenütt vagyis inkább
kezdek ott lenni mindenütt
Én vagyok az aki megkezdem az eljövendő századok e dolgát
Ezt megvalósítani tovább tart majd mint akár a repülő Ikaros meséjét
Ráhagyom a jövendőre Guillaume Apollinaire történetét
Aki ott volt a háborúban és ott tudott lenni mindenütt
A hátvonal szerencsés városaiban
Az egész hátralévő világegyetemben
Azokban akik meghalnak szeges drótokban lábalva
Az asszonyokban az ágyúkban a lovakban
A zeniten a nadiron a 4 égtájon
És a fegyverek e virrasztásának páratlan izzásában
És ez minden bizonnyal még szebb volna
Ha feltételezhetném hogy mindezek amikben mindenütt ott vagyok
Betölthetnének engem is éppenígy
De ebben az értelemben szó sincs ilyesmiről
Mert ha én ott is vagyok mindenütt ezen az órán nincs
ezenközben semmi csak én aki itt vagyok önmagamban
Vas István fordítása
Egy faluba a hátvonalba Csak néztek a nagy rónaságba Nem a jövendőről beszéltek |
Vas István fordítása
Az ékes Port-Vendres-i hajónak Ó mennyi tengeralattjáró |
Nagy László fordítása
Itt van egy tengerjáró amely elragadta kedvesemet
Itt van hat virsli az égen s ha jön az éj mintha lárvák volnának amelyekből
kibújnak a csillagok
Itt van egy ellenséges tengeralattjáró amely megharagudott a kedvesemre
Itt van egy fiatal fenyő melyet megtépázott az aknarobbanás köröttem
Itt van egy baka akit a mérgesgáz megvakított és úgy jár-kel fel s alá
Itt van az hogy mindent belegyömöszöltünk a Nietzsche Goethe és Köln elnevezésű
hurkabelekbe
Itt van az hogy sóvárogva várok egy levelet amely egyre késik
Itt van a térképtartómban számos fénykép a szerelmesemről
Itt vannak az aggodalmas arccal járkáló hadifoglyok
Itt van egy üteg melynek kezelői az alkatrészek körül sürgölődnek
Itt van a postafelelős aki lóhalálában érkezik a magányos fa mellett vezető
uton
Itt van mondják egy kém aki láthatatlanul őgyeleg mint a láthatár amelybe méltatlanul
beleöltözött s amellyel összeolvad
Itt van a kedvesem mellszobra sudáran mint egy liliomszál
Itt van egy százados aki gondterhelten keresi a rádió-összeköttetést az Óceánnal
Itt vannak éjfélkor a koporsódeszkákat ácsoló katonák
Itt vannak az asszonyok akik üvöltve könyörögnek kukoricáért Mexikóban egy vérző
Krisztus előtt
Itt van a Golf Áram amely oly langyos és oly jótevő
Itt van 5 kilométernyire egy temető tele kereszttel
Itt vannak mindenütt itt is ott is keresztek
Itt vannak Algériában a kaktuszokon ezek a barbár fügék
Itt van a kedvesem hosszú hajlékony keze
Itt van a tintatartó amit egy 15 centis srapnelből csináltam s nem engedték
elvinni innen
Itt van a nyergem kint ázik az esőn
Itt vannak a folyók amelyek sose folynak visszafelé
Itt van a szerelem amely édesen elragad
Itt volt egy sváb hadifogoly aki a vállán hordta géppisztolyát
Itt vannak szerte a világban mindazok akik sose voltak háboruban
Itt vannak a hinduk akik ámuldozva nézik a nyugati hadjáratokat
Bánatosan gondolva azokra akikről nem tudják viszontlátják-e őket valaha
Mert ebben a háborúban túl nagy tökélyre emelték a láthatatlanság művészetét
Somlyó György fordítása
Az alig-hű emlékezet Ölts bármi színt kedved szerint Az elítélt emlékezet |
Nagy László fordítása
Ágyúk dörögnek éjszaka Csak nézni hogy vonulnak el Kezében a sisakja hogy S rágondol gázmaszkja alatt Élő diófa szép diók Szerelmünk villanás melyet Emlékeim fárosz-világ |
Vas István fordítása
Sírásuk szállt csak vészesebben Mint tisztaszirmu hó ha lebben |
Radnóti Miklós fordítása
A CHAMPAGNE-I SZŐLŐMŰVES
LE VIGNERON CHAMPENOIS
Megérkezik az ezred
A falu szendereg már illatos fény között
Sisak a tábori pap fején
A champagne-i palack-tüzérek-e ők vagy nem azok
A tőkék akár a hölgymenyét egy címeren
Katonák jónapot
Én láttam őket szaladva jönni-menni
Jónapot katonák Champagne palackjai akikben forr a vér
Pár napig itt maradtok aztán vissza a lővonalba
Lépcsőzetesre rakva akár a tőkék palackjaim
Elküldöm őket mindenüvé varázsló ágyúm lövedékeit
Szőke az éjszaka ó szőke a bor
Egy szőlőműves énekelt görbedve szőlejében
Egy szőlőműves szájatlanul mélyén a láthatárnak
Egy szőlőműves ki maga volt az eleven palack
Egy szőlőműves ki tudja hogy mi a háború
Egy szőlőműves Champagne-ból aki tüzér
Most este van és célbalőnek
Majd a katonák fölmennek oda
Hol a tüzérség kinyithatja habzó palackjait
Gyerünk Ég veletek uraim igyekezzetek visszatérni
De senki sem tudhatja hogy mi érheti
Nagy László fordítása
A sátramban írok ma néked Míg e nyári nap alkonyul S közben kápráztató tenyészet A halványkék égen kigyúl Kertje az ágyúk vad tüzének S még léte előtt elvirul |
Rónay György fordítása
Két fekete tó
Az erdő
Meg
a száradó ing között
Nyílt száj a harmóniumon
Hang volt ez ami szemekből készül
Közben emberkék őgyelegnek
Pirinyó hegyesorrú öreg nőt
Bámulom a kék-zománc vizes-csuport
De betör a patkány a hullába és ott lakik
Ingujjban egy úr
Borotválkozik az ablak előtt
Kis dalt dalol de nem tudja valami jól
Egy teljes opera
Te aki fordulsz a király felé
Vajon az isten meghalni akar-e még
Nagy László fordítása
Forgatjuk a szalmát Szíjjuk a pipánkat A forrás még nem apadt ki Nézzük a kezünket |
Somlyó György fordítása
Madár dalol itt valahol Hallgasd csak oly szeliden búg S mit is mondhatnék lélek ez Bakáknak ő a szerelem Ó kék madár oly kék vagy mint Gépfegyvereknek is ne félj |
Radnóti Miklós fordítása
SPANYOLLOVASOK
CHEVAUX DE FRISE
Az
égbehajló fehér novemberben
Amikor
srapnel-szaggatta fák
Még
vénebbek lettek a hótól
És
szögesdrót hullámok közt alig
Látszottak
már a spanyollovasok
A
szívem újjászületett mint egy tavaszi fa
Mint
egy gyümölcsfa melyen kivirulnak
A
szerelem virágai
Az
égbehajló fehér novemberben
Míg
a gránátok iszonyún daloltak
S
a föld halott virágai halálos
Illatukat
lehelték
Én Madeleine-nek szerelmemről írtam naponta
A hó fakó virágokat ragaszt a fákra
S hermelint von a spanyollovasokra
Ahogy
szanaszét elhagyottan
Baljóslatúan
darvadoznak
Néma
lovak
Nem
szög paripák szögesek
S
én életre riasztom őket
Fekete-fehér
lovakat csapatba
Hogy feléd fussanak mint fehér habok a
Földközi-tengeren
S
hozzád vigyék szerelmemet
Ó rózsám párducom ó kék csillag galamb
Ó
Madeleine
Mámorosan szeretlek
Ha a szemedre gondolok friss forrásokra gondolok
Ha szádra gondolok rózsák kisértenek
Ha a melledre gondolok a Szentlélek leszáll
Ó
kebleid kettős galambja
S költészetem nyelvét megoldja
Hogy
újton-újra elrebegje
Szeretlek
Arcod virágcsokor
Ma
nem párducnak látlak
De
Százszorszépnek
S beszívom illatodat Százszorszépem
Liliomok nyílnak benned mint a szerelem és boldogság énekei
Dalaim feléd szállnak
S
elvisznek hozzád
Tündér
Napkeletedre hol a liliomok
Pálmákká válnak és felém int szép kezük
Sürgetve hívogat
Éji virág kinyílik a rakéta
Ha
beáll a sötét
És visszahullik mint szerelmes könnyek zápora
Mint boldog könnyeké miket az öröm ont
S
úgy szeretlek mint te engem
Drága
Madeleine
Rónay György fordítása
SZAKASZPARANCSNOK
CHIEF DE SECTION
Számban gyehenna-tüzek fognak égni
Szám a gyönyör és csábítás pokla lesz neked
Szám angyalai szivedben ütik fel trónjukat
Szám katonái rohammal bevesznek
Szám papjai szentségedet tömjénezik majd
Lelked remegni fog mint egy vidék földrengés idején
Szemed akkor majd minden szerelemmel megtelik ami csak az emberiség tekintetében
léte legkezdetétől fogva felgyűlt
Szám hadsereg lesz ellened ellenkezéssel teljes hadsereg
És változó mint egy varázsló ki váltogatni tudja változását
Szám kórusai és zenekara elmondják majd neked szerelmem
Távolból mormolja feléd a szám szerelmem
Míg szememet az órára szegezve a roham kitűzött percére várok
Rónay György fordítása
EGY CSILLAG BÁNATA
TRISTESSE D'UNE ÉTOILE
Koponyám gyermeke te lettél szép Minervám
Örökre koronám a vérem csillaga
Az ész van mélyein s az ég a fejnek ormán
Hol rég fegyverkezett az istennő maga
Ezért tán nem is ez fáj legjobban e még oly
Széles halálthozó és csillagdíszü lék
Hanem a benti baj a titkosmérgü téboly
Nagyobban senki sem rejtett magába még
Az izzó fájdalom már életembe forrt át
Mint szentjánosbogár kis testébe a fény
Ahogy a katonák szivén Franciaország
Vagy virágpor remeg a liliom szivén
Vas István fordítása
Kakas rikolt merengek a lombos ágak ingnak
Leveleik akár a szegény tengerészek
Kerengve szárnyasan mint ál-Ikáruszok
A vakok mint a hangyák gesztikulálva
Nézték magukat az esővert járda tükrén
Ajkukon szőlőfürt-teltségű nevetések
Többé már el ne hagyj gyémánt ki szólni tudtál
Aludj békén itthon vagy itt minden tiéd
Agyam lámpám és átlőtt sisakom
Ritka tekintetek Saint-Claude-i vésetű szafírok
A napok legtisztább smaragdja nyílott
Meteorok városa emlékszem én terád
Az álomtalan éjeken úgy bomlottak a légben mint virág
Fények kertje ahol kötöttem annyi csokrot
Eleget rémítetted már ezt az eget
Éppen eleget csuklott
Elgondolni nehéz
Mily ostobává és magabízóvá teheti az embert a siker
Az ifjú vakok intézetében volt
ki ily kérdést adott
Nincsenek maguk közt szárnyas
ifjú vakok
Ó ajkaink az ember egy új nyelvet keres
Melyhez egyetlen nyelv tudósa sem konyít
S a régi nyelvek úgy megértek már a pusztulásra
Hogy igazán csak a szokás s a bátorság hiánya
Ha még költészetre használjuk őket
Olyanok mind akár a tehetetlen betegek
Szavamra oly hamar hozzászoknánk a némasághoz
A mozihoz elég a mimika
De mi csak makacsul beszéljünk
Forogjon a nyelvünk
Az se baj ha nyál frecseg
Új hangok kellenek új hangok kellenek új hangok kellenek
Magánhangzó nélküli mássalhangzók
Amelyek süketen pukkannak el
Másold a búgócsiga hangját
Tarts ki ropogva hosszan egy nazálist
Csettints a nyelvvel
Használd a csámcsogók siket zörejeit
S mássalhangzónak szép lehet egy köpés hehezetes krákogása is
A különböző labiális szellentések is zengővé tehetik beszéded
Szokj csak hozzá tetszés szerint a böfögéshez
S micsoda betű vésődik majd mint harangszó
Az emlékezetedbe
Még nem örülünk igazán a
Sok most talált szép új dolognak
Siessünk kedves nemsokára
A vonatok már meg se hatnak
Többé
Hát gyorsan nézd meg még magadnak
E sok ki- s befutó vonat
Hamar kimegy már a divatból
Szépek lesznek s komikusak
Két lámpa ég szemben velem
Mint két nevető szemü asszony
Vad gúnyolódásuk előtt
Fejemet búsan lehorgasztom
S terjed e nevetés
Mindenfelé
Kézzel beszéljetek csettintő ujjatokkal
S doboljatok az orcán mint egy nagydobon
Ó
a szavak
A könnyes Erószt s Anterószt
Kísérik mirtusok között
Én vagyok a város égboltja most
Hallgasd a tengert
Ahogy a messziben jajong s nyög egymaga
Hangom mely oly hű mint
az árnyék
Végre az élet árnya
vágyna lenni
Hűtlen szeretne lenni mint te eleven tenger
A tenger amely oly sok matróznak halált ad
Elnyeli jajjaim mint fúlt isteneket
A tenger a napon nem bírja csak az árnyat
Mit a nagy madarak kitartott szárnya vet
Oly váratlan a szó és egy Istent remegtet
Ó jöjj és légy velem úgy szánom azt ki a
Kezét tárja felém kik együtt mind szeretnek
Ó mi vár holnap mily károk oázisa
Ismered-e a szép új dolgok örömét
Ó hangok én a tenger nyelvét beszélem
S a kikötőben az utolsó éji kocsma
Én makacsabb vagyok mint a lernai Hidra
Az utca ahol kezeim osonnak
Finom ujjakkal a várost kutatva
Elmegy de haj ki tudja holnap
Ha mozdulatlanná mered az utca
Hol lelhetnék utat magamnak
Gondold csak el hogy a vonat
Divatjamúlt és elhagyott lesz csakhamar
Nézd
Az lesz a legfőbb
Diadal
Ha majd előre látunk
Mindent
Egész közelről
És mindennek új neve
lesz
Somlyó György fordítása
EGY SZÉP VÖRÖSESSZŐKÉHEZ
LA JOLIE ROUSSE
Imé ember vagyok megfontolt és okos
Már ismerem az életet s halált mindazt mit ismerhet ki élt
Kit fájdalom gyötört s emelt öröm szerelmi szenvedély
Ki elhitte már eszméit néha-néha
Sok nyelvet ismer és mindenfelé
Sok tájon át utazgatott
Járt háborúban s látta a Gyalogság és Tüzérség harcait
Fejsebet kapott meglékelték míg kloroformtól részegen aludt
S a szörnyű küzdelemben elvesztette legjobb társait
Mindazt tudom az újról s régiről amit ezekről így egy ember egymagában tudhat
És anélkül hogy feldúlna ma ez a közöttünk
S értünk zajló harc barátaim
Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitáját
A
Kaland s a Rend pörpatvarát
Ti akiknek a szája Isten szájához hasonló
E száj maga a rend
Legyetek elnézők ha minket összemértek
Azokkal akik ápolják és folytatják e rendet
Mi a kalandot kergetjük mindenfelé
Nem ellenetek harcolunk mi
Csak az óriási s furcsa birtokokra vágyunk
Ahol a virágzó rejtelem hajlong felénk
Új tüzek lobognak ott s eleddig nem látott szinek
Ezernyi súlytalan lebegő látomás
S ezekből kell valóságot teremtenünk
Fel akarjuk kutatni a jóság tájait hatalmas ország s minden hallgat ott
Imé az idő is amit kergetni s visszacsalni éppen úgy lehet
Irgalmazzatok nekünk mi folyton a jövő s a végtelen határain
Harcolunk az emberek helyett
Irgalom tévedéseinkért a bűneinkért irgalom
Imé megjön a nyár e perzselő vad három hónap
S mint a tavasz halott immár az ifjuságom
Az izzó Értelem évadja ez ó lángoló Nap
S
én vágyom
Lesem a formát édes és előkelő
Az értelem csábítgat véle hogy kövessem
Mint mágnes a vasat magához vonz ma engem
Jön
és a haja lebben
Csodás
vörösesszőke nő
Haja arany mi lenne más
Szép hosszantartó villanás
Vagy láng mely lobot vet keményen
A rózsán hogyha hervad éppen
Nevessetek hát rajtam emberek
Mindenhol mind nevessetek de főképpen ti itt
Mert annyi mindent nem merek elmondani ma néktek
S nem hallgatnátok meg ha tán elmondanám ma néktek
Ó irgalmazzatok nekem
Radnóti Miklós fordítása
JEGYZETEK