Kezdőlap

Ordass Lajos, Wolf (Torzsa, ma Savino Selo, Kis Jugoszlávia, 1901. febr. 6.Bp., 1978. aug. 14.): ev. püspök. Apja ev. tanító. A gimnáziumot Újverbászon, majd Bonyhádon végezte, ahol 1920-ban tett érettségi vizsgát. Teológiát Bp.-en, Wittenbergben és Sopronban tanult. 1924. okt. 5-én szentelték lelkésszé. Hartán, Mezőberényben, Bp.-en, Soltvadkerten segédlelkész. 1927-28-ban Svédországban tanulmányúton járt, majd miután Debrecenben és Bp.-en két évig katonalelkész, 1931-től Cegléden lelkész, 1937-1941 között a Közép-Pest vármegyei ev. egyházmegye esperese. 1941-től Bp.-kelenföldi lelkipásztor, 1945. aug. 15-től a Bányai Ev. Egyházkerület püspöke. Szembeszállt az egyházi iskolák államosítását követelő törvényjavaslattal. 1948. aug. 24-én házi őrizet alá helyezték, de ezt rövidesen feloldották. Szept. 8-án letartóztatták, és koholt vádak alapján („az ország devizagazdálkodását sértő bűncselekmény” miatt báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelővel és Varga Sándor egyetemes főtitkárral együtt) bíróság elé állították. Két évi fegyházra, továbbá öt évi hivatalvesztésre ítélték. Bp.-en, Szegeden és Vácott volt fogoly. 1950. máj. 30-án szabadult. A Mo.-i Ev. Egyház Külön Fegyelmi Bírósága 1950. ápr. 1-jén – az állami ítélet alapján – püspöki hivatalából való elmozdításra ítélte. 1956. okt. 5-én a Legfelsőbb Bíróság „bűncselekmény hiányában” semmisnek nyilvánította az 1948. évi elmarasztaló ítéletet, okt. 8-án a Mo.-i Ev. Egyház Egyetemes Bírósága is hatálytalanította korábbi ítéletét, ~t rehabilitálta. 1956. okt. 31-én Dezséry László lemondása után a Déli Ev. Egyházkerület püspöki hivatalát vezette. 1958. jún. 24-én azonban ismét eltávolították az egyházkerület éléről. Ettől kezdve haláláig visszavonultan élt Bp.-en. Az allentowni egy. (Pennsylvania, USA) 1947-ben, a reykjaviki (Izland) egy. 1971-ben t. doktorává avatta, 1957 nyarán az Ev. Világszövetség minneapolisi nagygyűlése a világszervezet alelnökévé, 1963-ban Helsinkiben elnökségének t. tagjává választotta. Aktív évei alatt kiterjedt publicisztikai tevékenységet folytatott. Cikkei hazai és külföldi egyházi folyóiratokban jelentek meg. Ezek legteljesebb gyűjteménye: Válogatott írások (Bern, 1982) és Önéletrajzi írások I-II. (utószóval, vál. Szépfalusi István, Bern, 1985, 1987). – Irod. Ev. Naptár, 1957.; Útitárs (1985, 1986); Fabiny Tibor: Az evangélikus egyház. A magyar protestantizmus 1918-1948 c. kötetben. (Bp., 1987); Hanák Tibor: A hatalom anatómiája (Irod. Újság, 1987. 4. sz.); Surányi Dezső: O. L. evangélikus püspök nehéz élete (A Ceglédi Turini Százas Küldöttség Múz.-Baráti Kör Értesítője, 1989); Terray László: Nem tehetett mást (Bp., 1990); O. L. teljes egyházi rehabilitációjának megtörténtéről vitázik ifj. Fabiny Tibor és Frenkl Róbert az Egyház és Világ c. folyóirat 1991. évf. 11., 14. és 15-16. sz.-ban; Frenkl Róbert: O. L. – az egyházépítő (Egyház és Világ, 1991. 1. sz.).