Kezdőlap

Ady Endre (Érmindszent, 1877. nov. 22.Bp., 1919. jan. 27.): a 20. sz. magyar költészetének forradalmi megújítója, a legnagyobb magyar költők egyike. Elszegényedett kisnemesi családból származott. Apja, ~ Lőrinc kisparaszti gazdálkodóként kezdte, de az 1900-as években már 100 hold körüli birtoka volt; anyja, Pásztor Mária ref. papi család leszármazottja. 1888 őszétől a nagykárolyi piaristáknál, 1892 őszétől 1896-ig a zilahi ref. kollégiumban végezte középisk.-i tanulmányait. 1896. márc. 22-én a zilahi Szilágy c. lapban jelent meg nyomtatásban az első verse (Március 20.) A. E. aláírással. 1896 őszén beiratkozott a debreceni jogakad.-ra. 1897 utolsó hónapjaiban a temesvári ítélőtáblán, 1898 tavaszán egy zilahi ügyvédi irodában díjnok. 1897. jan.-tól rendszeresen jelentek meg versei és tárcái a Szilágyban, teljes nevével 1897. nov. 21-től. 1898. dec.-ben abbahagyta jogi tanulmányait, s belépett a kormánypárti Debreczeni Hírlap szerkesztőségébe, majd 1899 tavaszán átment a függetlenségi Debreczenhez. A debreceni lapokon kívül több más vidéki lap és A Hét közölt tőle verseket, 1899. jún.-ban Versek címmel Ábrányi Emil előszavával jelent meg első kötete Debrecenben. 1900. jan.-ban átkerült a nagyváradi Szabadsághoz, ahol együtt dolgozott Bíró Lajossal és Nagy Endrével. 1901. ápr.-ban perbe fogták és háromnapi államfogházra ítélték Egy kis séta c. forradalmi írása miatt. A klérust, a feudális maradványoktól terhelt közéletet ostorozó cikkei már ekkor világnézetének radikális forradalmiságáról vallanak. 1901. máj.-tól a radikális Nagyváradi Napló segédszerk.-je. 1903-tól szerk.-je. 1902. szept. 27-én a nagyváradi Szigligeti Színházban bemutatták A műhelyben c. színművét. 1903 nyarán kezdődött szerelme Lédával, Diósy Ödönné Brüll Adéllal. 1903 őszén jelent meg Még egyszer c. második kötete. Léda biztatására 1904. jan. végén Párizsba utazott, ahonnan cikkeket küldött a Budapesti Hírlapnak, Pesti Naplónak és a Budapesti Naplónak. Itt ismerkedett meg Bölöni Györggyel. Párizsi tartózkodása igen jelentős mind politikai, mind költői fejlődése szempontjából. Párizsban ismerte meg komolyabban a francia szimbolista lírát. 1905. jan.-ban visszatért Bp.-re és a Budapesti Napló munkatársa lett. 1906. febr.-ban megjelent a m. líra történetében döntő hatású kötete, az Új versek. Költészete körül hamarosan megindult a feudális-konzervatív tábor és a társadalmi, irodalmi megújhodás híveinek harca. 1906. jún.-ban ismét Párizsba ment és ott töltött egy évet. 1907. jún. végén tért vissza Bp.-re. Közben 1906. szept.–nov.-ben, megszakítva párizsi útját, Lédával együtt Olaszo.-ban s a Földközi-tengeren járt, Velencében és Nizzában időzve hosszabban. Az I. világháborúig még többször járt Párizsban (1908, 1909, 1910, 1911-ben kétszer), 1911 nyarán Rómába látogatott el. 1907-ben megjelent Vér és arany c. kötete az eddigieknél is hevesebb támadásokat váltott ki, de ekkor már megnövekedett ~ híveinek tábora is. Ebben az időben került baráti kapcsolatba Hatvany Lajossal. A Nyugatnak megindulásától (1908. jan.) vezető költője; a Nyugatra támaszkodott a verses. kötetei (Az Illés szekerén, 1908; Szeretném ha szeretnének, 1909; A minden titkok verseiből, 1910; A menekülő élet, 1912; A magunk szerelme, 1913; Ki látott engem? 1914; A halottak élén, 1918) körüli vitákban, harcokban. ~ a vezéregyénisége az új líra erőit tömörítő nagyváradi Holnap irodalmi körnek is, amely két antológiát adott ki részvételével (1908–1909). 1909-ben kapta a költői elismerés egyetlen hivatalos jelét költői pályáján: elnyerte a főváros 2000 koronás Ferenc József-díjat. 1909-től szoros kapcsolatban állt a forradalmi utat kereső egyetemi ifjúság Galilei Körével. 1909-től gyakran betegeskedett, sok időt töltött hazai és külföldi szanatóriumokban. 1912-ben szakított Lédával. Ugyanebben az időben szabadkőműves, a Martinovics-páholy tagja lett. Verseiben, cikkeiben korábban a feudális Mo. polgári demokratikus megújhodását, a paraszti forradalmat, a jogtalanság és kifosztottság megszüntetését hirdette és sürgette; később meggyőződve a polgárság gyengeségéről és felkészületlenségéről, a proletariátus felé fordult, tőle várta a megváltó forradalmat. 1912 tavaszán, a nagy tömegtüntetések idején: a „vérvörös csütörtökön” odaállt a munkásosztály mellé (Rengj csak Föld, Rohanunk a forradalomba). 1915-ben feleségül vette Csinszkát (Boncza Bertát), B. Miklós erdélyi földbirtokos ügyvéd lányát, akivel már évek óta levelezett. A háború első éveit főképp a csucsai Boncza-kastélyban töltötte, innen küldte a háború ellen tiltakozó verseit, cikkeit a Nyugatnak és a Világnak. 1917-ben Bp.-re költözött; betegsége állandóan súlyosbodott. 1918. aug.-ban A halottak élén címmel kiadta a háború alatt írt verseinek egy részét. 1918. nov.-ben még részt vett a parlamentben a köztársaság kikiáltásának ünnepén, s elment a Vörösmarty Akadémia ülésére, amelynek elnökévé választották. – M. Összes versei (Bp., 1961); Összes novellái (I–II. Összeállította és a bevezetést írta Bustya Endre, Bp., 1961); Összes prózai művei 1897–1903. (I–VI. Összeállította Földessy Gyula, Koczkás Sándor, Vezér Erzsébet, Varga József. Szövegkritikai kiadás, Bp., 1954–1966); Jóslások Magyarországról (Szerk. Féja Géza, Bp., 1936); A tegnapi Páris (Szerk. Kovách Aladár, Bp., 1942); Párizsban és Napfényországban (Szerk. Földessy Gyula, 1949); Vallomások és tanulmányok (Szerk. Földessy Gyula, Bp., 1954); Ifjú szívekben élek (Szerk. Koczkás Sándor, Bp., 1958); Válogatott levelei (Sajtó alá rendezte és a bevezetést írta Belia György, Bp., 1956); A nacionalizmus alkonya (Összeállította Koczkás Sándor, Bp., 1960); Az irodalomról (Szerk. Varga József és Vezér Erzsébet, Bp., 1961). Idegen nyelveken művei – önállóan és antológiák részeként számos kiadásban jelentek meg. – Irod. Horváth János: A. E. s a legújabb magyar lyra (Bp., 1910); Papp Viktor: A. és a zene (Nyugat, 1919); Ady Lajos: A. E. (Bp., 1923); Benedek Marcell: Ady-breviárium (Bp., 1924) ; Ady-múzeum (Szerk. Dóczy Jenő és Földessy Gyula, I–II. Bp., 1925–26); Schöpflin Aladár: A. E. (Bp., 1934); Révész Béla: A. trilogiája (Bp., 1935); Révész Béla: A. E. összes levelei Lédához és a nagy regény teljes története (Bp., 1942); Bölöni György: Az igazi Ady (Bp., 1947); Révai József: A. (Bp., 1949); Bóka László: A. E. élete és művei (I. Bp., 1955); Bölöni György: A. az újságíró (Bp., 1956); Hegedüs Nándor: A. E. nagyváradi napjai (Bp., 1957); Lengyel Géza: A. a műhelyben (Bp., 1957); Hatvany Lajos: A. (I–II. Cikkek, emlékezések, levelek, Bp., 1959); Kovalovszky Miklós: Emlékezések A. E.-ről (Bp., 1961); Sonkoly István: A. verseinek megzenésítései (Bp., 1960–61); Földessy Gyula: A. minden titkai (Bp., 1962); Varga József: A. E. (Bp., 1966); Vitályos László: A bibliográfia (Bp., 1986-1987); Kenyeres Zoltán: A. E. (Bp., 1998). – Szi. Babits Mihály, Balázs Béla, Illyés Gyula, József Attila, Juhász Gyula, Tóth Árpád Juhász Ferenc stb. versei. Dénes Zsófia: Élet helyett órák. Egy fejezet Ady életéből (r., Bp., 1939); Dénes Zsófia: Akkor a hársak ép szerettek … (r., Bp., 1957).