Andreánszky Gábor, báró (Alsópetény, 1895. aug. 1. – Bp., 1967. nov. 20.): botanikus, paleobotanikus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1945–1949). Tanulmányait a háború okozta megszakítással a bp.-i tudományegy.-en végezte, ahol Tuzson János volt a professzora. A vele együtt 1914-ben, a Fogarasi havasokban tett gyűjtőút hatására lett botanikussá. 1920-ban a növényrendszertani tanszéken tanársegéd, 1929-ben a bp.-i tudományegy. magántanárrá habilitálta. 1942-ben az MNM Növénytárának ig.-ja, 1942-ben a bp.-i tudományegy. növényrendszertani és növényföldrajzi tanszékének tanárává nevezték ki. 1952-ben a múz.-ba visszahelyezték, ott működött haláláig. Kutatásai során a Földközi-tenger környékének, továbbá Szicília, Szardínia, az Appenninek, É-Afrika, majd az Alpok és a Kárpátok flóráját tanulmányozta. Leírásai a növényföldrajz és az ökológia elismert értékei. Ősnövénytani munkásságát az Alpok flórájának eredetéről, az erdők fejlődéstörténetéről és az éghajlat változásának a növényzetre való hatásáról szóló tanulmányai tanúsítják. Ősnövénytani tanulmányai, monográfiái hazánk harmadidőszaki flórájának ismeretét szélesítették. Akadémiai osztálytitkársága idején, 1945-ben létrehívta a rövid életű Hungarica Acta Biologica c. folyóiratot. – F. m. Ősnövénytan (Bp., 1954); Die Flora der Sarmatischen Stufe in Ungarn (Bp., 1959.). On the Upper Oligocene Flora of Hungary (MTA Studia Biologica Hungarica 5. Bp., 1966); – Irod. Pálfalvy István: Dr. A. G. emlékezete (Földtani Közl., 1969. 1. sz.).