Kezdőlap

Aszlányi Dezső, Ausländer (Szeged, 1869. ápr. 7.Bp., 1947. júl. 24.): újságíró, filozófus, költő. ~ Károly apja. Gyerekkorától kezdve érzékeny idegzetű volt, epilepsziás tünetekkel küszködött. Orsován tisztviselő, az 1920-as években Becskereken élt. Az I. világháború után Temesváron, majd Becskereken telepedett le. A Vajdasági Írás közölte írásait. Kritikusai „lírai filozófusnak” nevezték. – F. m. Nőkről, szerelemről (esszé, Bp., 1904); Ölelkező gondolatok (vers és esszé, Bp., 1906); Életünk és nemünk (Az összes nemi kérdések végleges megoldása, Bp., 1909); Új evolúciók (Bp., 1910); Világszerelem I. (természetfilozófia, Bp., 1910, Nagybecskerek, 1925); A messiásság (Nagybecskerek, 1914); Megismerés (gondolatok, gnómák, Nagybecskerek, 1918); Az asszony (versek és esszék, Nagybecskerek, 1922); Isten népe (esszé, versek, Nagybecskerek, 1924); „Világbéke” (Költői szintézis, Nagybecskerek, 1928); A béke innen indul. (Bp., 1936). – Irod. Fischer Árpád: A. D.-ről (Vajdasági Írás, 1928); Walter Gyula: A. D. könyvei (Pásztortűz, 1923); Majtényi Mihály: Apa és fia (A magunk nyomában, Novi Sad, 1961).