Kezdőlap

Bél Mátyás (Ocsova, 1684. márc. 24.Pozsony, 1749. aug. 29.): ev. lelkész, történetíró, tanár, korának kiemelkedő tudósa. Ev. kézműves család fia. 1704-től 1707-ig Halléban tanult, ahol megismerkedett a pietizmussal, A. H. Francke pedagógiájával, Cellarius és új államismereti irányzatával. 1707-ben Besztercebányán káplán, majd a gimn. rektora, 1714-től 1719-ig a pozsonyi líceum ig.-ja. Ezt követően lelkészként működött. Egész Mo. sokoldalú államismeretét készült összefoglalni egy hatalmas műben, amelynek előbb tervezetét tette közzé (Hungariae antiquae et novae prodromus, 1723). Fiaiból, tanítványaiból kutatógárdát alakítva gyűjtötte mindenfelé a földrajzi, történeti, néprajzi, nyelvi stb. adatokat. Két évtizedes munka eredményeként látott napvilágot a ma is forrásértékű Notitia Hungariae novae historico geographica első öt kötete (Bécs, 1735- 1742) tíz megye leírásával, Mikoviny Sámuel térképeivel. A mű többi része máig kéziratban maradt ~ több más írásával együtt. Foglalkozott a mezőgazdasággal, paraszti élettel (Tractatus de re rustica Hungarorum, De servitute Hungarica). Az iskolai tantervet korszerűsítve bevezette a földrajz, a m. történelem tanítását s a francia nyelvet rendkívüli tárgyként tanította. Foglalkozott a finnugor nyelvrokonság kérdésével, a rovásírással, Anonymusszal; gyűjteményt adott ki a m. történelem elbeszélő kútfőiből (Adparatus, 1735-1746). Alapította és szerk. az első rendszeresen megjelenő mo.-i hírlapot, a Nova Posoniensia c. latin nyelvű újságot (1721-22). Kis kompendiuma korának népszerű tankönyve volt. – Irod. Haan Lajos: B. M. (Bp., 1879); Dékáni Kálmán: B. M. földrajza (Marosvásárhely, 1903); Bodor Antal: B. M. emlékezete (Bp., 1936); Sipos Istvánné: B. M. pedagógiai reformtörekvései (Magy. Ped., 1962. 1-2. sz.); Szalatnai Rezső: B. M. ifjúsága (Egyet. Kvtár Évk. II, Bp., 1964).