Benjámin László (Pestszentlőrinc, 1915. dec. 5. – Bp., 1986. aug. 20.): költő, szerkesztő, Baumgarten-díjas (1949), JózsefAttila-díjas (1968), Kossuth-díjas (1950, 1952). Fiatalon volt nyomdász, kötszövő, villanyhegesztő, galvanizáló, szőrmekikészítő, kifutó stb. 1931-től vett részt a szociáldemokrata mozgalom kulturális, majd politikai munkájában, 1933-34-ben a Demény-csoport tagja volt. 1935-ben mint ifjúmunkás, Ausztriában járt. Első verse 1938 márc.-ában, az Anschluss napján jelent meg a Népszavában. Verseit a Szép Szó, a Kelet Népe és más fórumok is közölték. Első kötete, A csillag nem jött, 1939-ben jelent meg. Szerzője és szervezője a munkásírók antológiáinak, közülük a Tollal és szerszámmal (1941) a legjelentősebb. Példaképei Petőfi, Vörösmarty és József Attila, egy időben Kassák is hatott rá. 1944-ben katona, Ukrajnában munkaszolgálatos. A visszavonuló hadseregből megszökött. Debrecenben 1944 végén állást kapott a helyi Néplapnál, majd a Népszavánál. 1945 májusában a bp.-i Világosság munkatársa lett, majd Székesfehérváron és Győrben szerk. a szociáldemokraták újságját. 1946-ban jelent meg A betűöntők diadala, további kötetek után 1951-ben a Tűzzel, késsel c. versválogatás. Ekkori közérzetét tükrözi nagy verse, a Három kétely kapujában. 1947-től a megtalált bizonyosság jegyében írta verseit, a korabeli sematikusoktól személyes hitelt adó múltja és formakultúrája különbözteti meg (Tavasz Magyarországon). Agitációs munkát végzett a csepeli falujárókkal a kommunista párt tagjaként. A Népjóléti Min. sajtóosztályára került, ezután az Írószövetség nevelési osztályát vezette. 1952-től az Új Hangot szerk. Révai József az MDP Központi Előadói Iroda kultúrpolitikai munkaközösségében rendezett vita zárszavában élesen megbírálták a Déry-vitában tanúsított álláspontját és Számadás c. versének pesszimizmusát. Költészetének radikális újraértékelését a Köznapi dolgok igézete c. verse jelentette be programszerűen, melyért az akkori kultúrpolitikai vezető Farkas Mihály vonta felelősségre. Egyetlen élet c. kötetében (1956) költői erővel adott formát a kiábrándulásnak, életrajzi versei az ifjúkori, politikai múltból merítenek erőt. Az ötvenes évek végén üzemi lapba írt. 1960-tól a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban kapott állást. Kötete nem jelenhetett meg. Az Új Írás kezdte újra közölni költeményeit, Ötödik évszak c. kötete 1962-ben látott napvilágot. A hatvanas évek közepétől fokozatosan visszatért az irodalomba. A Kortárs versrovatát szerk., 1968-tól a Magvető Könyvkiadónál szerk. 1976-tól az Új Tükör szerk. bizottságának tagja, majd 1979-től haláláig főszerk.-je. Nagyívű versei közül kitűnik: a Buga Jakab énekei, a Nem adhatsz többet, a Tengerek fogságában, a Nyílt szó, födetlen arc és a Két évtized. Költészetén végigvonul a család szeretetének motívuma, gyermekeiről írott versei a sematizmus korszakában is maradandó értéket képviseltek. Pro Arte-díjat (1971) és Babérkoszorúval ékesített Zászlórendet (1985) kapott.-M. A csillag nem jött (versek,Bp., 1939); A betűöntők diadala (versek, Bp., 1946); A teremtés után (versek, Bp., 1948); Örökké élni (versek, Bp., 1949); Tűzzel, késsel (versek, Bp., 1951); Válogatott költemények (Bp., 1951); Éveink múlása. Válogatott és új versek (Bp., 1954); Egyetlen élet (versek, Bp., 1956 és 1957): Ötödik évszak (versek és fordítások, Bp., 1962); Világfüstje (versek, Bp., 1964); Kismagyar antológia (irodalmi karikatúrák, Bp., 1965); Írom ráadásnak (válogatott versek, Bp., 1967); Tengerek fogságában (versek, Bp. és Bratislava 1967); B. L. válogatott versei (Bp., 1968); Sziklarajzok (válogatott és új versek, Bp., 1973); Tüzet akartam (válogatott versek, Bp. 1978); Vallomások, viták (tanulmányok, cikkek, interjúk, Bp., 1979); Önéletrajz (versek, Békéscsaba, 198I); Összegyűjtött versek (Bp., 1982). – Irod. Pándi Pál: B. L. költészete (Viták és kritikák, Bp., 1954); Kispintér András: A „munkásírók” csoportja. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből (Bp., 1962); Fehér Ferenc: B. L. költészetéről (Valóság, 1965. 3. sz.); Almási Miklós: Eszmeiség és morális fedezet (Ellipszis Bp., 1967); Fehér Ferenc: A megújuló költő. B. L.: Tengerek fogságában (Kortárs, 1967. 8. sz.); Diószegi András: B. L. költészete. Arcképek a magyar szocialista irodalomból (Bp., 1967); Pándi Pál: B. L. válogatott versei (Kritikus ponton, cikkek, kritikák, Bp., 1972); Simon Zoltán: B. L. (kismonográfia, Bp., 197z); Tamás Attila: Egyetlen élet (Irodalom és emberi teljesség, tanulmányok, Bp., 1975); Simon István: B. L. (Írószobák, interjúk, Bp., 1976); Bertha Bulcsú: B. L. (Délutáni beszélgetések, interjúk, Bp, 1978); Alföldy Jenő: B. L. sziklarajzairól (Élménybeszámoló, kritikák, Bp., 1983); Száraz György: B. (Történelem jelenidőben, tanulmányok, Bp., 1984); Fekete Sándor: A költő és a forradalom (A kamaszálma. Önéletrajz, cikkekben elbeszélve Bp., 1984); Bata Imre: B. L. hetvenéves (Élet és Irod. 1985. 49. sz.); Alföldy Jenő: Vérző zászlók (kismonográfia, Bp., 1986); Zappe László: B. L. halálára (Kritika, 1986. 10. sz.); Pándi Pál: B. L. halálára (Népszabadság, 1986. aug. 23.); Alföldy Jenő: Egyetlen élete. Búcsú B. L.-tól (Élet és Irod., 1986. aug. 29.); Fekete Sándor; Major Ottó: B. L. halálára (Új Tükör, 1986. aug. 3 i.); Gyurkó László, Ungvári Tamás: In memoriam B. L. (Új Tükör, 1986. szept. 7.); Köpeczi Béla: A megszenvedett hűség költője; Fekete Sándor, Alföldy Jenő: Az utókor mosolya (Új Tükör, 1986. szept. 14.); B. L. emlékezései (riporter Pacsek Józsefné, Új Tükör, 1987. 38. sz.).