Kezdőlap

Darvas József, Dumitras (Orosháza, 1912. febr. 10.Bp., 1973. dec. 3.): író, publicista, politikus, a népi írók mozgalmának egyik legjelentősebb tagja, Kossuth-díjas (1956, 1960). Apja béres volt, az I. világháborúban elesett, anyja mint cseléd nevelte fel négy gyermekét. Kiskunfélegyházán elvégezte a tanítóképzőt (1932), de állást nem kapott. A fővárosba utazott, volt napszámos, könyvügynök, lapkihordó, kovácssegédmunkás. Kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal. 1933-ban letartóztatták, két hónapot töltött a Gyűjtőfogházban, majd hazatoloncolták Orosházára. Öt évig rendőri felügyelet alatt állt, de az illegális párttal való kapcsolatát továbbra is fenntartotta. 1934-től újságírói tevékenységet folytatott. Közélet és irodalom kezdettől fogva összekapcsolódott tevékenységében. Írói pályáját versekkel kezdte, első verseit 1932-ben közölte a Szivárvány. 1934-ben a Szabad Írásban megjelent novellája miatt újból letartóztatták. Első regényei, a Fekete kenyér, Vízkereszttől szilveszterig (mindkettő Bp., 1934) a falusi osztályharc témáját tárgyalják. Országjáró élményeiről szóló riportjai (Országúton, városon, Bp., 1934) és szociográfiai művei, mint A legnagyobb magyar falu (Bp., 1937) és az Egy parasztcsalád története (Bp., 1939) a helyzet tarthatatlanságát ábrázolták. A mozgalommá szerveződő népi irodalom fegyvertársként üdvözölte. 1936–37-ben Vértes Györggyel együtt a Gondolat c. kommunista lapot szerk., munkatársa volt a népi írói mozgalommal kapcsolatban álló Szabad Szónak (1938) és a Kis Újságnak (1940–44). Jelentős szerepe volt a Márciusi Front létrehozásában, részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakításában. 1943-ban Erdei Ferenccel együtt fejtette ki a népi baloldal álláspontját a balatonszárszói konferencián. 1941-ben A népi írók új útjáról írt cikkében felvetette az értelmiség felelősségét a társadalmi kérdések megoldásában. Munkáiban a földosztást és a munkanélküliség megszüntetését követelte, a demokratikus szabadságjogok mellett szállt síkra. Máról-holnapra (Bp., 1939) c. regényében is a falu társadalmán belüli osztályellentéteket ábrázolja, ezt Szakadék címmel drámává dolgozta át (1943), majd filmforgatókönyvet írt belőle (1956). Patriotizmus és szocialista szemlélet nyilvánul meg történelmi regényeiben, A törökverőben (Bp., 1938) és a Harangos kútban (Bp., 1942). 1945 után írt első könyve, a Bp.-ről szóló Város az ingoványon (Bp., 1945) egyszerre szociográfia, széppróza, önéletrajz és publicisztika. 1945-től aktív résztvevője volt a politikai életnek, 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt alelnöke, a párt lapjának, a Szabad Szónak a szerk.-je (1945–49), 1945-től élete végéig ogy.-i képviselő volt. 1947. szept. 24-től építésügyi, 1950. febr. 24-től 1951. máj. 19-ig vallás- és közoktatásügyi, 1951. máj. 19-től 1953. júl. 4-ig közoktatásügyi min., és 1953. júl. 4-től 1956. okt. 14-ig népművelési min., 1957-től 1959-ig a Hunnia Filmstúdió igazgatója. 1957–59-ben a Kortárs egyik alapító szerk.-je volt. A Kormos ég (1959) az 1956-os forradalom és szabadságharc tragikus eseményeiért való erkölcsi felelősségről; a Hajnali tűz (1961) az ötvenes évek végi szövetkezeti mozgalom konfliktusairól szól. Részeg eső (Bp., 1963) c. regényében az 1944-es és 1956-os események okait kutatta. Ezt a regényt is átdolgozta színdarabnak, amelyet 1964-ben mutatott be a Nemzeti Színház. 1951–53-ban és 1959-től a Magyar Írók Szövetségének elnöke, 1960-tól a Hazafias Népfront alelnöke, 1972-től az Elnöki Tanács tagja volt. – F. m. Fekete kenyér (r., Bp., 1934); Állomás (r., Bp., 1935); Elindult szeptemberben (önéletrajzi r., Bp., 1940); Új népért, új kultúráért (Bp., 1956); Akiket a pacsirta elkísér (filmforgatókönyv, 1959); A harminckilences dandár (filmforgatókönyv, 1960); Légy jó mindhalálig (filmforgatókönyv, 1961); Az író vizsgája (tanulmányok, Bp., 1968); Zrínyi (dráma, Bp., 1968); Októberi köd (r., Bp., 1970); A térképen nem található – Pitypang (színművek, Bp., 1974). – Irod. Czine Mihály: Országúton, városon. D. J. korai publicisztikája (Kortárs, 1960. 3. sz.); Erdei Ferenc: D. J. két tanulmánykötetéről (Kortárs, 1961. 9. sz.); Diószegi András: A regényíró D. J. (Kortárs, 1962. 1. sz.); Szabolcsi Miklós: D. J.: Részeg eső (Kortárs, 1963. 8. sz.); B. Nagy László: D. J. (Illés László: Arcképek a magyar szocialista irodalomból, Bp., 1967); Erki Edit: D. J. (Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai, Bp., 1968); Hermann István: A hovatartozás keresése (Szent Iván éjjelén, Bp., 1969); Szabó B. István: D. J. évtizedei. – A Kortárs születésnapi beszélgetése D. J.-fel (Kortárs, 1972. 2. sz.); Féja Géza: Vallomás a hatvanéves D. J.-ről (Új Írás, 1972. 3. sz.); Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története 1944–1948 (Bp., 1972); Bertha Bulcsú: Interjú D. J.-fel (Jelenkor, 1973. 12. sz.); Búcsú D. J.-től, Féja Géza, Raffai Sarolta Végh Antal írásai (Napjaink, 1974. 1. sz.); E. Fehér Pál: D. J. hiánya (Élet és Irod., 1974. 49. sz.); Szabó B. István: D. J. munkássága 1945 után (Jelenkor, 1969. 2. sz.); Király István: D. J.: Hajnali tűz (Irodalom és Társadalom, Bp., 1976); Kovács Kálmán: D. J. emlékezete (Eszmék és irodalom, Bp., 1976); Simon István: D. J. (interjú, Írószobák, Bp., 1976); Ördögh Szilveszter: D. és az örökösök (Napjaink, 1977. 4. sz.); Dobozy Imre, Garai Gábor: Emlékezés D. J.-re (Élet és Irod., 1977. 8. sz.); Illés Lajos: Szerkesztőségek, írók, kéziratok (Kortárs, 1979. 5. sz.). – Szi. Garai Gábor: Alkalmi vers D. J.-nek az irodalom állásáról (vers, Új Írás, 1964. 6. sz.); Ratkó József: Halottak faluja, D. J. emlékének (vers, Új Írás, 1974. 2. sz.).