Kezdőlap

Dobos László (Bp., 1905. febr. 9.Bp., 1986. márc. 1.): tanár, pedagógiai kutató, szakíró, tudományos ismeretterjesztő. A Budapesti Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán szerzett magyar-történelem szakos tanári oklevelet (1926). Polgári isk.-i tanár (1945-ig), gyakorló általános isk.-i tanár, majd ig. Bp.-en (1953-ig); adjunktusként előadó a Budapesti Pedagógiai Főiskolán (1955-ig), majd az Országos Pedagógiai Intézet docense nyugdíjba vonulásáig (1961-1967). A Magyar Pedagógiai Társaság alapító tagja (1967). Komplex vizsgálati módszerével elsősorban a 14-18 éves korúak erkölcsi, politikai, világnézeti nevelésével, a koedukáció nevelési vonatkozásaival, ifjúsági mozgalmi pedagógiával, az általános isk.-ból a középisk.-ba való átmenet problémáival foglalkozott ismeretterjesztőként, rádiósorozatban is, a szülőknek adott nevelési tanácsokat, ráirányítva a figyelmet az apák és a nagyszülők nagyobb pedagógiai felelősségére. Számos neveléselméleti tanulmánya jelent meg és több pedagógiai kézikönyv szerkesztésében vett részt. – F. m. Mit mondjunk nekik? (Majzik Lászlónéval, Bp., 1959); A tanulók világnézeti és erkölcsi fejlődése (tásszerzőkkel, Bp., 1962); A középiskolai tanulók nevelésének tervszerű programja (társszerzőkkel, Bp., 1964); Osztályfőnöki kézikönyv (szerk., Bólyai Imrénével, Bp., 1965); Az apák felelőssége a nevelésben (Bp., 1967); A 14-18 évesek. Már nem gyermekek, még nem felnőttek (Eiben Ottóval, Bp., 1970); Koedukáció és közvélemény (Bp., 1971); A nagyszülők szerepe a családban (Bp., 1972); Fiúk, lányok együtt az osztályban (Bp., 1973); A család közösségi ereje (Bp., 1974); Vallomások. Az állami gondozott fiatalok társadalmi beilleszkedése (szerk., Bp., 1986).