Kezdőlap

Fabinyi Rudolf (Jolsva, 1849. máj. 30.Bp., 1920. márc. 7.): kémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1891, r. 1915). A bp.-i tudományegy.-en nyert 1875-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet. Kétévi németo.-i tanulmányútjáról visszatérve a bp.-i műegy.-en adjunktus, 1878-ban a bp.-i tudományegy.-en magántanár, majd ugyanettől az évtől a kolozsvári egy. elméleti és gyakorlati kémiai tanszékén ny. r. tanár, egyben a kolozsvári állami vegykísérleti állomás ig.-ja is volt. 1899–1900-ban az egy. Rektora. A Magyar Kémikusok Egyesületének első elnöke. Nagy jelentőségűek a molekulasúly újabb meghatározási módszereiről közölt tanulmányai. A szerves kémiai kutatás egyik hazai úttörője. 1898-ban Ceracidin néven elsőként állított elő és szabadalmaztatott benzopirillium sót. E vegyületből származtathatók a növényi színanyagok. Ez utóbbiak vizsgálatáért Willstätter és Robinson Nobel-díjat kapott. Fontosabb értekezései az általa szerk. Vegytani Lapokban (1882–1889) és az Erdélyi Múzeum Egylet kiadványaiban jelentek meg. – F. m. Bevezetés az elméleti kémiába (egy.-i előadás, Kolozsvár, 1900); Chemiai elemek (1903. 32. vándorgyűlés Kolozsvár); A festőanyagokról (Term. tud. Közl., 1911); A molekulák világából (Kolozsvár, 1917). – Irod. F. R. (Term. tud. Közl. 1899); Winkler Lajos: Emlékbeszéd F. R. ravatalánál (MTA Emlékbeszédek, 1920).