Kezdőlap

Földes Pál (Mátészalka, 1900. jún. 4.Bp., 1975. júl. 26.): textilmérnök, gyárigazgató, diplomata, Kossuth-díjas (1953). 1917-ben rövid ideig a bp.-i műegy. hallgatója volt, majd katona (1917–18). A polgári demokratikus forradalom idején csatlakozott a szocialista diákmozgalomhoz, majd Mátészalkán 1919-ben a helyi munkástanács politikai megbízottja lett. Kassára (1920. jan.), onnan Brünnbe ment, ahol beiratkozott a textilmérnöki főisk.-ra. Kapcsolatot talált a Bécsben élő m. kommunistákkal, elsősorban Lukács Györggyel. Mérnöki oklevele megszerzése után egy brünni gyár tervezőmérnöke, 1924–25-ben a lengyel Bielitz-Biaal Finomposztógyár műszaki ig.-ja volt. 1925–29-ben Bécsben a Wiener Schaafwollen egyik alapítója, majd műszaki ig.-ja. 1929-ben hazatért és a Csepeli Posztógyár műszaki ig.-ja, az illegális nyomdák és a terjesztők irányítója volt. 1930-tól közel tíz évet töltött börtönben. 1940-ben a SZU-ba emigrált, a Moszkva melletti Monyino textilkombinát gyárfejlesztési főmérnökeként dolgozott. A német támadás (1941. jún. 22.) után partizán parancsnok lett. Részt vett a brjanszki erdőkben folyó harcokban. 1945–46-ban a krasznogorszki antifasiszta isk.-t vezette, 1946-ban hazatért, gyapjúvállalatok központi főmérnöke, majd a Gyapjúmosó- és Szövőgyár vezérig.-ja; 1948-tól az egész gyapjúipar ig.-ja volt. Megszervezte a textilipari kutató intézetet (1949), amelynek első ig.-ja lett. 1957. nov. – 1959. jan. között londoni m. nagykövet, 1959-től a Közlekedés- és Postaügyi Min. Nemzetközi Főosztályának vezetője, a min. protokollfőnöke. 1962–65-ben nyugdíjazásáig a stockholmi m. légügyi hivatal vezetője. – M. A gyapjúipar fejlődése (Bp., 1949); Két ugrás az ismeretlenbe. Szőnyi Márton élete (dokumentum, Bp., 1975). – Irod. F. P. (Népszabadság, 1975. júl. 29.); Tamás Aladár: A 100% (Bp., 1977).