Kezdőlap

Gabányi Árpád (Eperjes, 1855. aug. 18.Bp., 1915. okt. 23.): színész, író, ~ László apja. Pályáját a színitanoda elvégzése után vidéken kezdte. 1875-től Kassán, 1878-tól Kolozsvárott működött. 1884-ben Paulay Ede a Nemzeti Színházhoz szerződtette, 1909-ben örökös tag lett, 1912-ben nyugalomba vonult. A Nemzeti Színház híres komikus kvartettjének egyik oszlopa a századfordulón. Nem bohóckodó komikus, inkább humorista. Legnagyobb sikereit Molière és Ibsen darabjaiban aratta: Harpagon; Dandin György; Argan (Képzelt beteg); Sganarelle (Kénytelen házasság); Vadius (Tudós nők); Ekdal (Ibsen: Vadkacsa); Engstrand (Ibsen: Kísértetek). Sikeres volt mint parasztfigurák alakítója is (Katona Bánk bánjában Tiborc, Kisfaludy: Pártütők nótáriusa, Gárdonyi: A bor Mihály bácsija, valamint Móricz: Sári bíró Varjúja). Nagy gondot fordított maszkjaira, elméleti munkát is írt a maszkírozás művészetéről. – Drámái közül az Apósok c. német és olasz nyelven is színre került. Drámai művek mellett regényt, humoreszket és verses monológot is írt. – F. m. Júlia (r., Bp., 1888); A művészet nyomorultjai (r., Bp., 1889); Pogány magyarok (történeti dráma, bem. 1891, megjelent 1893); Dolgozók és naplopók (r., Bp., 1893); Sámuel király (történeti dráma, bem. 1594, megjelent Bp., 1895). Irod. Hevesi Sándor: Az elnémult kvartett. Az igazi Shakespeare (Bp., 1920); Csathó Kálmán: Ilyennek láttam őket (Bp., 1957); Bálint Lajos: A nagy epizódista (Film Színház Muzsika, 1965. 39. sz.).