Kezdőlap

Gálffy Lola, Kántor Andorné (Nagyenyed, 1902. máj. 26.Szentendre, 1980. jún. 13.): festő. 1920 óta élt Bp.-en. 1921-28-ig a Képzőműv. Főisk. növendéke, mestere Réti István volt. Igen fiatal korában kapcsolatba került a nagybányai festészettel, mivel a nyarakat ott töltötte. 1950-től 1963-ig a Képző- és Iparműv. Gimn. tanára, 1938 óta a Szentendrei Művésztelep tagja volt. Művészetét a természettel való bensőséges kapcsolat hatja át. Saját vallomása szerint Szentendréhez fűződő kapcsolata három fázisból állt: az első a szentendrei városkép felfedezése volt, ez azonban – eredendően konstruktív nézeteiből adódóan – nem kötötte le művészi érdeklődését. Később kertjük növényeinek szövevényes ornamentikája kötötte le. Végül művészi és emberi mozgásterét a lakásra redukálta: interieuröket, kedvelt tárgyait ábrázoló csendéleteket festett, melyeknek központi motívuma biedermeier karosszéke. Művészetét finoman árnyalt színvilág, lírai hangvétel, a szépség iránti érzékenység jellemezte. Fontosabb egyéni kiállításai: Bp., Csók Galéria (1959 1968); Miskolc (1976); Szentendrei Képtár (Emlékkiállítás, 1982). – F. m. Szentendrei kert (1942); Enteriör karosszékkel (1959); Falusi templom (1975). – Irod. Tóth Antal katalógus-előszava az emlékkiállításhoz (Szentendre, 1982).