Gérecz Attila (Dunakeszi, 1929. nov. 20. – Bp., 1956. nov. 7.): költő. Kamaszfiúként Németo.-ba vitték hadifogságba, 1947-ben tért vissza Bp.-re. Már gimnazistaként sportolt; 1949-ben a m. öttusaválogatott tagja volt. 1950. dec.-ben letartóztatták, hazaárulás vádjával 15 évre ítélték el. 1954. jún.-ban megszökött a váci börtönből, de Pesten elárulták, elfogták s a márianosztrai szigorított börtönbe hurcolták. Vácon Béri Gézával, Kárpáti Kamillal, Kecskési Tiborral, Tóth Bálinttal annak a költőcsoportnak tagja, amelyik 1956 után a Nyugaton megjelenő Füveskert antológiában jutott nyilvánossághoz. ~ életét, szökését megörökítő, verset és prózát vegyítő művei több mint három évtizedes hazai tetszhalál után a magyar költészet szerves részét képezik. 1956. okt. 31-én a forradalmárok szabadították ki börtönéből, fegyverrel harcolt a szovjet tankok ellen; két tankot megsemmisített, a harmadik végzett vele. Verseiből nyugati lapok, antológiák, hazai szamizdat kiadók után 1991-ben Kárpáti Kamil állított össze kötetet. Díjat neveztek el róla. – M. Gérecz Attila, a költő – 1956 mártírja (versek, Bp., 1991). – Irod. Kárpáti Kamil A költészet hősi halottja és Töredéke (Stádium, 1989 2. sz.); Simonffy András: „A vers körülvesz, mint ezüstös vért” (Élet és Irod., 1991. nov. 4.); Pomogáts Béla: Az Isten balján (Új Magyarország, 1991. nov. 8.).