Halász Sándor (Szatmár, 1892. jún. 2. – Bukarest, 1976. febr. 6.): romániai magyar újságíró, író. Középisk.-it szülővárosában, egy.-i tanulmányokat Bp.-en és Berlinben végzett, jogi doktorátust szerzett. Ügyvéd, a Szamos munkatársa, majd a szatmári Szabadsajtó Könyvnyomda és Lapkiadó Rt. ig.-ja (1922-29).A Brassói Lapok közgazdasági szerk.-je (1932-40). A Korunk hasábjain liberális alapról szállt szembe a baloldallal (1939). 1945 után vállalati főkönyvelő Bukarestben. – M. Az ezeregyedik Bábel (r., Háti Sándor néven, Brassó, 1933); Abesszínia a világpolitika ütközőpontjában (politikai tan., Brassó, 1935); Amíg a búzából pénz lesz (Brassó, 1936); Kaptató (kisr., 1966); Vadhajtás (kisr., 1969). Lefordította Szikszai Gyulával Stefan Iures-Carol Roman riportregényét: Örökifjú Kárpátok (Bukarest, Bp., 1960). – Irod. Balogh Edgár: Még egyszer „A Duna-medence-kérdés hátlapjára” (Korunk, 1939, 4. sz.; újraközölve Tordai Zádor-Tóth Sándor: Korunk-antológia, szerkesztette Gaál Gábor, Bp., 1976); Benedek Elek és H. S. levélváltása. Benedek Elek levelezése (Bp., 1979); Mózes Huba: A Brassói Lapok irodalomszolgálata 1927-1940 között (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1980. 1. sz.).