Halaváts Gyula (Zsena, 1853. júl. 7. – Bp. 1926. júl. 28.): bányamérnök, geológus, paleontológus. A selmecbányai bányászati ak. elvégzése után 1874-től 1918-ig a Földtani Intézetben geológus, ill. főgeológus, főbányatanácsos. Munkásságának fő eredménye az Alföld földtani viszonyainak összefoglaló ismertetése az artézi kútfúrások adatai alapján. Tudományos szempontból jelentősek a m. pontusi rétegekkel foglalkozó tanulmányai. Érdemei vannak a műemlékvédelem terén is. – F. m. Őslénytani adatok Délmagyarország neogénkorú üledéki faunájának ismeretéhez (Bp., 1882); Az Alföld Duna és Tisza közötti részének földtani viszonyai (Bp., 1895); A magyar pontusi fauna általános és őslénytani irodalma (Bp., 1904); A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája (Bp., 1911); Baltavár felsőpontusi mollusca faunája (Bp., 1923). – Irod. Noszky Jenő: Emlékbeszéd H. Gy. felett (Földtani Közl. Bp., 1927. LVII. 1–9. füz.).