Kezdőlap

Horányi Elek (Buda, 1736. febr. 25.Pest, 1809. szept. 11.): irodalomtörténetíró, piarista szerzetes és tanár. 1752-ben Privigyén a piarista rendbe lépett. 1754-től Pesten bölcseletet tanult. 1755-ben szerzetesi fogadalmat tett, majd Rómába küldték tanulni. Külföldi tanulmányútjáról 1758-ban tért haza, s több piarista isk.-ban tanított. 1767 után felmentették a tanítás alól, hogy Velencében fő művének, az 1145 magyar író életrajzát tartalmazó lexikona megírására készüljön. 1770-ben kiadta írói lexikona tervezetét (Prodromus Hungariae Litteratae), majd különböző hazai helyeken (1771–74; Nyitra, Tata, Pest, Buda) végzett adatgyűjtést. Műve megírására a külföldi tudósoknak a m. irodalmat lebecsülő véleménye indította. 1777-ben Pesten hitoktató, 1778-ban bölcseleti doktor és a m. történet tanára lett. 1786-ban kezdte el lexikona pótlásának elkészítését, amelynek megjelent I. kötete (Pest, 1792) A–C-ig 407 írói életrajzot tartalmaz. Kiadta emellett 629 piarista író és tudós – köztük külföldiek – életrajzát. Számos filozófiai, történelmi és hittudományi műve, valamint fordítása jelent meg. – F. m. Memoria Hungarorum et provincialium scriptis editis notorum, quam excitat A. Horányi (I–III. Bécs és Pozsony, 1775–77); Nova memoria… (Pest, 1792); Scriptores Piarum Scholarum… (I–II. Budae, 1808–09). – Irod. Perényi József: Irodalomtörténetírásunk első munkásai (Nagykanizsa, 1902); Lukinich Imre: A magyar bibliográfiaírás első kísérletei (Magy. Könyvszle, 1925); Durzsa Sándor: Adatok H. bibliográfiai munkásságához (Magy. Könyvszle, 1956. 3. sz.); Kókay György: H. E. (A könyvtáros, 1960. 8. sz.)