Kezdőlap

Kármán József (Losonc, 1769. márc. 14.Losonc, 1795. jún. 3.): író. Atyja ref. pap, utolsó évében (1794) püspök. Szülővárosában végzett tanulmányai után jogot hallgatott a pesti (1785), majd pedig (1788) a bécsi egy.-en. Bécsben megismerkedett gr. Markovics Miklósnéval, egy kalandor katonatiszt feleségével; közte és a férjétől külön élő grófné között szerelmi viszony szövődött. Német nyelvű levelezésük fennmaradt, magyarra fordította és kiadta Székely József 1860-ban. ~ Pozsonyban letette jogi vizsgáit és Pestre jött. Itt ügyvéd lett. 1792-ben belépett az egyik szabadkőműves páholyba. Szoros összeköttetésben állt a protestáns főúri házakkal, a Ráday, Beleznay, Podmaniczky családokkal. II. József uralmának végén és II. Lipót alatt (az 1480–90-es évek fordulóján) az európai műveltség szükségének tudata és a nemzeti érzés együttesen munkálkodott a közszellem kialakításában. ~ szívvel-lélekkel állt e törekvések szolgálatába. 1792-ben gr. Ráday Pál mellett részt vett az első m. színtársulat szervezésében. Ő körvonalazta először azt a programot, hogy Pestet irodalmi központtá kell tenni, s e célból a szintén ifjú Schedius Lajossal, a pesti egy. esztétikatanárával és Pajor Gáspár orvossal szövetkezve 1794 elején megindította az Uránia c. évnegyedes folyóiratot – elsősorban a nőolvasók számára. A folyóirat szépirodalmi dolgozatokat és iránycikkeket közölt; művelt közönséget kívánt nevelni, ezért tárgyköre széles, hangja választékos. Az Urániának mindössze három kötete jelent meg; 1795 elején megszűnt. Megszűnése szorosan összefügg Ferenc császár abszolutizmusával. Midőn a kormány felfedezte Martinovics jakobinus mozgalmát, ~ – aki kapcsolatban állt Martinovicsékkal – a letartóztatások miatt 1795. ápr.-ban visszavonult szülővárosába, Losoncra. Nagy tervei, amelyeket folyóiratával, munkatársaival és dolgozataival maga elé tűzött, kilátástalanná váltak… Tragikus hirtelenséggel mindmáig nem tisztázott körülmények között halt meg huszonhat éves korában. Halála után folyóirata ügyében hatósági vizsgálat indult. – ~ a felvilágosodás kori m. irodalom egyik legnagyobb ígérete és Bessenyei mellett legművészibb prózaírója. Alkotó- és előadóművészete egyaránt mutatja sokoldalú tehetségét. Összes dolgozata az Urániában jelent meg. Fő műve, a Fanni hagyományai c. napló- és levélformában írt szentimentális regény rendkívül finom lélektani elemzésével tűnik ki. Hősnőjét a feudális családi zsarnokság fosztja meg a boldogság lehetőségétől. Novellái és kisebb írásai is (A módi c. szatíra, A fejveszteség c. dramatizált történet, A kincsásó c. elbeszélés stb.) műfaji újszerűségükkel méltán érdemelnek elismerést. A nemzet csinosodása c. tanulmányában a m. társadalom és a vidéki nemesség korképét s az irodalmi állapotokat festi. ~ fordítások helyett eredeti munkákat, pusztán formai szépség helyett tartalmi mély céget kívánt a társadalmi haladás érdekében. Eredeti műveket sürgető eszméi éppúgy szemben állnak Kazinczyéval (aki fordításokkal akarta kezdeni a megújhodást), mint ahogy stílustörekvései is a Kazinczy-féle nyelvújításnál rázkódástól mentesebb, egyenletesebb utat jelöltek ki a nemzet „csinosodása” – művelődése – számára. – M. K. J. művei (Abafi Lajos gondozásában és életrajzi bevezetésével. I–II. Bp., 1880); K. J. válogatott művei (Némedi Lajos gondozásában és bevezetésével. Bp., 1955). – Irod. Gálos Rezső: K. J. (Bp., 1954); Waldapfel József: A magyar irodalom a felvilágosodás korában (Bp., 1954); Horváth János: A magyar irodalom a felvilágosodás korában (Bp., 1954); Horváth János K. J. (Válogatott tanulmányok, Bp., 1956); Wéber Antal: A magyar regény kezdetei (Bp., 1959). – Szi. Stetka Éva: Kármán (vers).