Kezdőlap

Klapka György (Temesvár, 1820. ápr. 7.Bp., 1892. máj. 17.): honvéd tábornok. ~ József nyomdatulajdonos fia. 1842-ben Temes vm. ajánlatára felvették a bécsi m. testőrséghez. Bécsben ismerkedett meg Görgey Artúrral, akivel szoros barátságot kötött. 1847-ben a 12. határőrezredben főhadnagy, de 1848 elején a katonaságból kilépett. A szabadságharc kitörése után 1848. jún.-tól százados a 6. honvédzászlóaljban; okt.-tól táborkari őrnagy, nov.-től a bánsági sereg táborkari főnöke, dec.-ben a hadügymin. osztályfőnöke lett. 1849. jan.-tól ezredes a Schlickkel szemben álló, későbbi 1. hadtestparancsnokságon, ápr.-tól tábornok, máj. 5-től 28-ig hadügymin.-helyettes, máj.-tól Borsod vm. ogy.-i képviselője, majd máj. 28-tól okt. 2-ig Komárom várának parancsnoka. A várat csak a szabad elvonulás biztosítása után, több héttel a világosi fegyverletétel után adta fel. Töröko.-ba emigrált, majd Olaszo.-ban és Svájcban élt. A krími háború idején Kossuth megkerülésével tárgyalt az emigráció részvételéről, de Ausztria semlegessége miatt a beavatkozásra nem került sor. Az 1859-i osztrák–olasz–francia háború idején a Magyar Nemzeti Igazgatóság tagja, részt vett az Olaszo.-i Magyar Légió megszervezésében, 1864-ben támogatta Garibaldi Ausztria elleni fegyveres akciójának előkészületeit. Az 1866-i osztrák–német háború idején Bismarck támogatásával felállította a Klapka Légiót, amely azonban már nem vett részt a hadműveletekben. A kiegyezés után hazatért, az illavai kerület ogy.-i képviselője lett Tisza Kálmán balközép pártjában és részt vett különféle kapitalista vállalkozásokban. – M. Der Nationalkrieg in Ungarn und Siebenbürgen (Leipzig, 1851);  Életem és élményeim (Bp., 1881); Emlékeimből (Bp., 1886). – Irod. Vajda Emil: Komárom hőse (Bp., 1892); Lengyel Tamás: K. Gy. emlékirata és emigrációs működése (Bp., 1936). – Szi. Ács Tivadar: A genovai lázadás (r., Bp., 1958).