Kezdőlap

Kovács Imre (Alcsút, 1913. márc. 10.New York, 1980. okt. 27.): író, szociológus, politikus. Gyermekkorát paraszti sorban töltötte. Az elemi isk. elvégzése után Bp.-en három évig ref. árvaház lakója volt, különbözeti vizsgával került át a Toldy Ferenc Gimn.-ba. Érettségi után, 1932-től az egy.-en közgazdasági tanulmányokat folytatott, a Pro Christo diákkollégiumban lakott. Innen indult falukutató tevékenysége. 1934-ben az ormánsági Kemsén végzett kollégiumi csoportjával gyűjtőmunkát, amelynek eredményeképpen megszületett első szociográfiai műve: Az elsüllyedt falu a Dunántúlon (1936). Országjáró körútja után jelent meg éles társadalomkritikát tartalmazó könyve, a Néma forradalom (1937). Az ellene indított perben három hónapi fogházra ítélték, nem szerezhetett diplomát, de befejezhette tanulmányait. Politikai, újságírói pályán működött tovább, napilapokban, folyóiratokban jelentek meg cikkei (Pesti Napló, Válasz, Kelet Népe, Magyar Út, Szabad Szó, Magyar Szemle, Fiatal Magyarország). Egyik alapítója volt1937-ben a Márciusi Frontnak, a Front 12 pontját ő olvasta fel márc. 15-én a Múzeum-kertben. Földreformot követelt 1938-ban megjelent Kivándorlás c. művében és a Parasztéletforma c. tanulmánykötetében. Ezt a szellemet tükrözte 1939-ben megjelent regénye, a Kolontó is. 1939-ben Veres Péter, Erdei Ferenc, Sinka István, Szabó Pál társaságában megalapította a Nemzeti Parasztpártot. A párt megbízásából 1942. márc. 15-én beszédet tartott a Batthyány-mécsesnél. 1944 nyarától illegalitásba vonult, úgy képviselte a Nemzeti Parasztpártot a Magyar Front Intéző Bizottságában. A háború végén szovjet fogolytáborba került, három hónap után megszökött és Bp.-en bekapcsolódott a Nemzeti Parasztpárt munkájába mint a párt főtitkára és ngy.-i képviselő. 1945-ben megjelent két könyvében (A magyar feudalizmus, magyar parasztság; Elsüllyedt világ) a közösségi gazdálkodás mellett emelt szót. Kovács Béla letartóztatása után (1947. febr. 25.) kilépett a Parasztpártból, csatlakozott Balogh István Független Demokrata Pártjához, majd 1947 őszén, az első konstrukciós per után elhagyta az országot. Két évig Svájcban élt, 1949-ban az USA-ban telepedett le. 1951-ig Washingtonban a Szabad Európa Bizottság (SZEB) kutató intézetében dolgozott, utána három évig fizikai munkás és a Harward egy. esti tagozatán filozófiát és történelmet tanult. 1954 nyarán a SZEB visszahívta a sajtóosztály élére. 1961-ben az International Center for Social Research ig.-ja lett, mikor az beszüntette működését, visszakerült a SZEB-hez, ahol nyugalomba vonulásáig szerk. a Magyarországi Hírek c. kőnyomatost. 1958 és 1972 között a Látóhatár és az Új Látóhatár főmunkatársai közé tartozott. Emigrációja időszakában többek között megjelent egy regénye (The Ninety and Nine), egy szociográfiai tanulmánya Latin-Amerika agrárpolitikájáról, több politikai elemzése Mo. helyzetéről. A Magyarország megszállása c. műve 1990-ben megjelent Bp.-en. – Irod. Kárász József Írók a vádlottak padján (Híd, 1937. 1. sz.); Robotos Imre (Korunk, 1940. 3. sz.); Borbándi Gyula: Bethlen Gábor unokája (Új Látóhatár, 1963); E. Fehér Pál: A második oldalról (Kritika, 1980. 4. sz.); E. Fehér Pál: Nota bene (Élet és Irod. 1980. 45. sz.); Hajdu Ráfis Gábor: Bálint György, Cserépfalvi, K. I. (Kritika, 1980. 12. sz.); Borbándi Gyula: Szemben a sorssal. K. I. utolsó hetei (Új Látóhatár, 1980. 4. sz.); Lukács János: A kivételes férfi (Új Látóhatár, 1980. 4. sz.); Ölvedi János: Meghalt K. I. (Katolikus Szle, 1980. 4. sz.); Egy év K. I. életéből. New York-i beszélgetés K. I.-vel (interjú, riporter Bokor Péter, Kritika, 1981. 3. sz); Kiss Sándor: K. I. példája (Irodalmi Újság, 1981. 3-4. sz.); Haas György: K. I. (Új Európa, 1981. 1. sz.); Pomogáts Béla: A Néma forradalom írója-K. I.-ről (Új Forrás, 1984. 5. sz.); Pomogáts Béla: Egy néptribun-K. I. 75 éves volna (Élet és Irod., 1988. 14. sz.); Erdész Ádám: K. L. magyarországi pályája (Életünk, 1989. 1-2. sz.); Valuch Tibor: K. I. pályája 1945 után (Életünk, 1989. 1-2. sz.); Tóth Pál Péter: K. I. az emigrációban (História, 1989. 6. sz.); Szeredi Pál: Valaki hiányzik (Holnap, 1991. 4. sz.); Hegyi Imre: Emlékeim K. I.-ről (Holnap, 1991, 11. sz.); Borbándi Gyula: Emlékek K. I.-ről (Európai Utas, 1993. 1. sz.); Cseres Tibor: Élettöredékek K. I.-vel (Európai Utas, 1993. 1. sz.); Borbándi Gyula: K. I.-ről születése 80. évfordulóján (Hitel, 1993. 3. sz.); Takács József K. I. öröksége (Holnap, 1993. 4. sz.); Hartyányi István: K. I. műveinek bibliográfiája (Bp., 1993).-Szi. Bereményi Géza filmje: Tanítványok, 1985.