Kezdőlap

Kovács Kálmán (Kaposszentbenedek, 1930. máj. 6.Debrecen, 1983. jan. 21.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudományok kandidátusa (1961). Csurgón érettségizett 1948-ban, majd a debreceni tudományegy.-en folytatta tanulmányait magyar-angol szakon. Mivel időközben a nyugati nyelvek oktatását megszüntették, 1953-ban egyszakos diplomát szerzett. 1953-1956-ig Barta János mellett volt aspiráns. 1956-ban egyetemi adjunktussá nevezték ki. 1961-63-ig magyar jugoszláv kulturális egyezmény keretében az újvidéki egy.- en magyar irodalomtörténetet tanított. Hazatérve bekapcsolódott az Alföld c. lap szerkesztési munkálataiba. 1969-72-ig főszerk.-je volt a folyóiratnak. 1976-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. Tudományos érdeklődésének homlokterében a XIX. századi magyar irodalom és kritika állott, de foglalkozott a kortárs magyar irodalommal is. Számos tanulmánya jelent meg az Alföld, az Irodalomtörténet, a Helikon, a Tiszatáj és más lapok hasábjain, valamint különböző tanulmánykötetekben, egyetemi jegyzetekben. Tagja volt a Magyar Írók Szövetségének, a Kritikusok Nemzetközi Szövetségének és az MTA Irodalomtudományi Bizottságának. – F. m. Fejezet a magyar kritika történetéből (Bp., 1963); Eszmék és irodalom (Bp., 1975). – Irod. Juhász Béla: K. K. (Alföld 1983 3. sz.); Kulcsár Szabó Ernő: K. K. halálára (Élet és Irod., 1983. 4. sz.); Magyari Imre: K. K. (Köznevelés, 1983. 9. sz); Imre László: K. K. (Irodalomtört. Közl. 1983. 6. sz.); Bata Imre: K. K. emlékezete (Kortárs, 1983. 3. sz.).