Kezdőlap

Körössényi János, K. Vilmos János (Bp., 1920. nov. 15.Bp., 1990. szept. 4.): író, újságíró. Érettségi után (1938) újságíró lett. 1939-től a Film, Színház, Irodalom, az Esti Kurír munkatársa volt 1944. okt. 15-ig. Verseivel 1940-ben jelentkezett az Új Aurora c. fiatal költők antológiájában. A Szentgyörgyi mozgalom fiatal vezetőivel együtt letartóztatták, 1941 végén szabadult ki. Szerk. a Márciusi Magyarország c. lapot (1944). 1945 után a Fővárosi Könyvtárban dolgozott a Színház, a Kis Újság belső munkatársa volt, miközben a bp.-i tudományegy. bölcsészeti karán tanult és tanári diplomát szerzett. 1950-től többször meghurcolták, kizárták az Újságírók Szövetségéből, csak 1953-ban jutott munkához az Úttörő c. képes gyermeklapnál. 1956-ban az Újságíró Szövetség hivatalos lapját, a Magyar Világot szerk. 1957-ben igazolták ugyan, de utólagosan jogtalanul törölték az újságírók névsorából. 1958-ban kerülhetett a Népszavához mint cikkíró a Ma és holnap rovathoz. Közben 1961-ig a Tábortűz c. kéthetenként megjelent lapban is írt. Egész életén keresztül súlyos tüdőbajban szenvedett. Versei és regényei maradtak kéziratban. – M. Vándorévek (ifjúsági r., Bp., 1951); Országrontó Gara (tört. r., Bp., 1956); Pillangós nyári nap. Szimfónia (kisr.-ek, Bp., 1958); Zöld mezőben árva holló (tört. r., Bp., 1959); Magányos cédrus (kisr. Bp., 1960); Éhes falka (r.,Bp., 1970); Szerelem az olajfák alatt (kisr., Bp., 1972); Leszakadt vitorlával (versek, Kálnoky László bev.-ével, Bp., 1975).– Irod. Kálnoky László:Hevenyészett arckép K. J. versei elé (Bp., 1975); Széky János: Hatvanéves K. J. (Élet és Irod., 1980. 46. sz.); A. G. (Antal Gábor): Vili (Magy. Nemzet, 1990. szept 18.).