Kezdőlap

Lengyel Béla (Körösladány, 1844. jan. 4.Bp., 1913. márc 11.): kémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1876, r. 1894). A pesti műegy. mérnöki szakának elvégzése után tanulmányokba kezdett a pesti tudományegy.-en Than Károly mellett, kinek tanársegédje lett. 1868-ban a debreceni Gazdasági Intézet kémiatanszékét nyerte el, amelyet azonban nem foglalt el, mert 1868-ban állami ösztöndíjjal Heidelbergbe ment, ahol Bunsen munkatársaként főként rhodiumvegyületek előállításával foglalkozott, majd előadási tanársegédként működött. 1870-ben bölcsészdoktori oklevelet nyert. Pestre visszatérve- 1871-ben egy.-i magántanár, 1872-től egy.-i ny. rk. tanár, a kémiai analízis és gyógyszerkémia előadója, 1877-től ny. r. tanár és az akkor megszervezett II. sz. Kémiai Intézet ig.-ja, az 1895 – 96-ik tanévben rektor. A Természettudományi Társulatnak másodtitkára, titkára, alelnöke, 1910 – 13-ban elnöke volt. 1887-től 1912-ig a gyógyszerészgyakornoki vizsgáló bizottság elnöke. Főként analitikai és szervetlen kémiai kutatások terén működött. Behatóan tanulmányozta a gázelegyek színképeit, a radioaktív jelenségeket. Hazánkban ő volt az első, aki radioaktív mérésekkel foglalkozott. Elsőként dolgozott ki eljárást fémkalcium nagyobb mennyiségben és tisztán történő előállítására. Felfedezte a szénszubszulfidot (Ce8S2). Számos ásványvíz elemzését végezte. Búzaelemzésével 1866-ban pályadíjat nyert. Az 1899-ben a Chemia I. köteteként megjelent Szervetlen Chemia az első korszerű m. nyelvű vegyészeti tankönyv volt. Egyetemi jegyzetnek szánt Organikus chemia c. műve 1903-ban kőnyomatos alakban jelent meg. Számos tanulmányt tett közzé a Természettudományi Közlönyben és egyéb szakfolyóiratokban. Lefordította H. E. Roscoe A vegytan alapvonalai c. munkáját (Pest, 1871). – F. m. (Öt jelesebb búzafaj elemzése (Pest, 1866); Néhány gázkeverék színképi vizsgálata (Bp., 1879); Újabb szerkezetű higany-légszivattyúról (Bp., 1881); Über ein neues Kohlenstoffsulfid (Bp., 1893); A kvantitativ chemiai analysis (Bp., 1896); Beiträge zur Chemie des Calcismus (Bp., 1898); A csizi jód brómfonás radioaktivitása (Bp., 1906); Ásványvizek és iszapok radioaktivításáról (Bp., 1909). – Irod. Ilosvay Lajos: L. B. r. tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek 17. Bp.,. 1920, műveinek jegyzékével); Nyilasi János: L. B. Emlékezés nagy kémikusunkra, halálának 50. évfordulóján (Term. Tud. Közl. 1963. 3. sz.); Proszt János: L. B. 1844 – 1913, Magy. Kém. F. 1963. 3. sz.).