Kezdőlap

Lengyel Lajos (Makó, 1904. dec. 5.Bp., 1978. jan. 10.): könyvművész, fotografikus, tipográfus, Kossuth-díjas (1961), a modern magyar alkalmazott művészet egyik úttörő jelentőségű mestere. Makón kezdte pályáját betűszedőként az I. világháborút követő években. 1927-ben Bp.-re költözött. Továbbképző tanfolyamokon vett részt, barátságot kötött Schubert Ernővel, Juhász Lászlóval, Kepes Györggyel, Kornis Dezsővel, Trauner Sándorral, az avantgarde-hoz kapcsolódó művészekkel, megismerkedett Moholy-Nagy Lászlóval. Részt vett a Kassák vezette Munka-körben. A baloldali művészeti és politikai törekvések határozták meg további életútját. Goldmann Györgynél figuratív rajzot tanult, de tevékenységének középpontjában az alkalmazott grafika, a tipográfia és a fotó állt. Eljárt az Atelier előadásaira, megismerte az új grafika elvi-teoretikai alapjait, kapcsolatba került a reklám- és könyvgrafika hazai művelőivel. A Hungaria-nyomda kéziszedő osztályán tervező művezető, később a nyomda műszaki vezetője volt. 1945 után nagy részt vállalt a nyomdaipar beindításában és korszerűsítésében. Az államosítás után 1948–49-ben a Nyomdaipari Igazgatóság vezetője, 1949-től nyugdíjazásáig, 1969-ig a Kossuth Nyomda ig. ja volt, 1970-ben a Nyomdaipari Egyesülés elnöke lett. Pályája elején foglalkozott politikai grafikával, politikai fényképpel, politikai fotomontázzsal (A pénz; Ez Amerika). Ilyen politikai fényképei szerepeltek a Munka-kör III. fényképkiállításán és első fotókönyvében (1932). Első reprezentatív grafikai munkája, a Magyar Grafika 1930. szept.-okt. számának címlapja montázs technikával készült. Jellegzetesek könyvborítói: Illyés Gyula Mint a darvak; Babits-Emlékkönyv; Szerb Antal Világirodalom; Szabó Zoltán Szerelmes földrajz stb. Továbbra is alkalmazta a montázst művészi munkásságában, de az elemek virtuóz kombinálása helyett egyszerűbb, leszűrtebb megoldásokat választott (Magyar Grafika címlapja, 1963). Mind gyakrabban élt a művészettörténeti albumokból ismert részletek kinagyításának eszközeivel (Michelangelo-verseskötet; Képes Krónika kötés stb.). Grafikai és tipográfiai művészetének legteljesebb, leggazdagabb darabja az Alberto-kötet (Bp., 1964). Első nemzetközi elismerését a lipcsei nemzetközi könyvművészeti kiállítás könyvkötészeti pályázatán kapta (bronzérem). 1970-ben a moszkvai nemzetközi könyvművészeti verseny nagydíját nyerte, 1971-ben a lipcsei Lenin-pályázaton ezüstérmet nyert. Munkáit a MNG-ban, 1972-ben rendezett kiállításán mutatta be. Kiállítást rendezett műveiből a debreceni Kossuth Lajos Tudományegy. (1976). Emlékkiállítását Miskolcon rendezték a József Attila Könyvtárban (1979. máj. 24.). Gutenberg-díjjal (1965) és Tótfalusi Kis Miklós díjjal (1974) tüntették ki. – M. Kilenc festő és grafikus kiállítása (tervezte L. L. Bp., 1966); Haár Ferenc munkássága (fotóalbum, életrajzzal, Bp., 1969); Képzőművészeti zsebkönyvtár (szerk. Bp., 1976). – Irod. Rényi Péter: Egy magyar avantgardista útja. L. L. (A vita folytatása, Bp., 1972); Kerényi Mária: Beszélgetés L. L.-sal (Fotóművészet, 1974. 4. sz.); Környezet és könyv, könyv és műélmény, mai könyvművészet. EIőadások L. L. könyvművész életműkiállítása alkalmából (szerk. Csűry István, Debrecen, 1976); Rényi Péter: Elhunyt L. L. (Népszabadság, 1978. jan. 11.); P. Brestyánszky Ilona: L. L. életműve (Magyar Hírlap, 1978. jan. 19.); Vajda János: L. L. (Népszava, 1978. jan. 12.).