Kezdőlap

Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. jún. 10.Pécs, 1986. ápr. 10.): festő, grafikus, kerámikus, Munkácsy-díjas (1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1978), Kossuth-díjas (1973). Rokona, Rippl-Rónai József házában eltöltött ifjú- és gyermekkor után a Képzőműv. Főisk.-n Rudnay Gyula, Vaszary János és Réti István mellett folytatott tanulmányokat. 1926-40 között Párizsban élt, kapcsolatba került a legújabb festészeti irányzatokkal, Chirico metafizikus szürrealizmusával, s 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Részt vett kiállításaikon, szinte valamennyi európai országban megfordult. Mo.-on a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport tagjává választotta, s 1929-ben az ő meghívásukra mutatkozott be a Tamás Galériában. 1940-ben hazatért, s 1945-ben véglegesen Pécsett telepedett le. 1945 után egyik megalapítója volt a Galéria a Négy Világtájhoz nevű kiállítóhelyiség köré csoportosuló Elvont Művészek Csoportjának. Az 1940-es években európai iskolázottságú festményei mellett a modern m. szobrászat első kísérleteit hozta létre (Szoborterv járommal, 1943), s átütő erejű grafikai sorozatát, A fasizmus szörnyetegeit. Művészetét a látvány és az emlék geometrikus, absztrakt formákban való megragadása jellemzi az élmény, a látottak erejének visszaadásával. Dinamizmus s a tiszta színek harsány harmóniája uralja képeit. Fontosabb művei: Hárman a tengerparton (olaj, 1943); Lovas és fegyverhordozó (olaj, 1946); Kakas (olaj, 1955); Tengeri emlék (olaj, 1964); Balatoni táj madarakkal (1973); Madarak (1977-79). Önálló grafikai kompozíciói mellett irodalmi művekhez kitűnő illusztrációkat készített, pl. Petőfi: Az apostol; Cervantes: Don Quijote; Flaubert: Bovaryné; Joyce: Ulysses; Mallarmé: Versek; Berzsenyi-illusztrációk. Foglalkozott finomkerámiával is, a Pécsi Porcelángyárban készített tálakat, vázákat. Pécs s a Dél-Dunántúl kulturális életében szervezőként s publikációival is fontos szerepet töltött be. Fontosabb kiállításai: Bp.: Frankel Galéria (1934), Magy. Képzőművészek Szakszervezete (gyűjteményes kiállítás, 1946); Pécs (gyűjteményes kiállítás, 1947); Bp.: Dürer Terem (1965), Petőfi Irodalmi Múz. (1966); Tihany (gyűjteményes kiállítás, 1970); Bp., Történeti Múz. (1978); Róma, Accademia d'Ungheria (1979); Bp., Vigadó Galéria (1980). Műveiből állandó emlékkiállítást rendeztek Tatán (1979), Pécsett (1980) és Kaposváron (1984). – M. Töredékek (esszék, Pécs, 1979). – Irod. Katalógus-előszó a pécsi kiállításhoz (Békéscsaba, 1957); Solymár István: M. F. (Művészet, 1969. 10. sz.); Katalógus-előszó a tihanyi kiállításhoz (Veszprém, 1970); Hárs Éva: M. F. (Bp., 1975); Csányi László: M. F. Emlék és meditáció (Új Írás, 1986. 9. sz.).