Kezdőlap

Mentovich Ferenc (Nagydebrek, 1819. ápr. 19.Marosvásárhely, 1879. dec. 15.) költő, természettudós. Vagyontalan gazdatiszt fia. 1841 – 43 között a berlini és a bécsi egy.-en tanult természettudományokat. Verseit már korábban közölték a folyóiratok, almanachok. Első verskötete, az Uniódalok (Kolozsvár, 1847) az erdélyi ellenzék politikai követeléseit szólaltatja meg. 1848 – 49-ben a szabadságharc mellett állt. 1849-ben lőporgyárban munkásként dolgozott, majd Pesten újságíró, nevelő. 1850-ben a nagykőrösi gimn. költészettan- és irodalomtanára volt. Helyére később Arany János került, s ő a természettudományok tanára lett. 1856-ban a marosvásárhelyi kollégium matematikai tanszékét foglalta el. Legfőbb hivatásának az 1850-es évektől kezdve a természettudományi ismeretek terjesztését tekintette. Ő szerk. a Marosvásárhelyi Füzetek c. folyóiratot, majd a Székely Néplapot, végül a Székely Közlönyt. Tudományos fő műve az Új világnézlet (Maros-Vásárhely 1870, az 1863-i első kiadását a cenzúrahivatal elkobozta). Ebben és kisebb vitairataiban a mechanikus materializmus álláspontját védelmezte az uralkodó idealista áramlatokkal szemben, Darwin tanításai mellett foglalt állást. – F. m. Földgömbünk őskora (Természetbarát, Kolozsvár, 1846); Nemzeti színek (antológia Gyulai Pál és Szász Károly verseivel, Kolozsvár, 1848); Száraz lombok (versek, Pest, 1854); Halotti búcsú-hangok (Kecskemét, 1856); Új világnézet (szemelvények, összeállította és a bevezető tanulmányt írta Hajós József, Bp., 1953). – Irod. Lénárt József: „Az utolsó istenhozzád” (Emlékbeszéd és életrajz, Marosvásárhely 1880); Nagy Endre: M. F. élete és működése (bibliográfiával, Marosvásárhely, 1905); Osváth Ferenc: M. F. (Nagykőrös, 1931).