Kezdőlap

Monostori Károly, 1886-ig Krausz (Dés, 1852. nov. 7.? , 1917. jún. 1.): állatorvos, szakíró. Oklevelét 1874-ben szerezte meg, utána tanársegéd volt az állatorvosi tanintézetben. 1878-ban Nagy-Küküllő vm. központi állatorvosa, 1881-ben állami állatorvos lett és berendelték a földművelésügyi min.-ba. 1884-től az állatorvosi tanintézetben az állattenyésztés h. tanára, 1888 – 1909-ben r. tanára. Híve volt a Darwin-Haeckel-féle fejlődéselméletnek. Fellépett Weismann csíraplazma-elmélete ellen. Széles körű irodalmi tevékenységet fejtett ki. Jelentős munkát végzett a járványos állatbetegségek megfékezésében. Háziállataink fajtáinak első rendszeres áttekintését ő állította össze (Brehm: Az állatok világa c. mű első m. kiadásában jelent meg). Több szaklapot is szerk., többek között az Orsz. Állatvédő Egyesület Évkönyvét 1884 – 99 között. Szépirodalommal is foglalkozott. Színművei bp.-i és vidéki színpadokon kerültek színre (Babos kötény, 1880; Az utolsó kenet, 1886; A civis leánya, 1895). – F. m. Az állatok ragályos betegségei és a védoltás (Bp., 1887); Könyv az egészséges állatok gondozásáról (Bp., 1893); Állatgyógyászat (Bp., 1896); Házi állataink egészségének fenntartásáról (Kolozsvár, 1899); Ebtenyésztés (Bp., 1909). – Irod. Rapaics Raymund: A magyar biológia története (Bp., 1953).