Kezdőlap

Mozsonyi Sándor (Kadarkút, 1889. márc. 15.Bp., 1976. szept. 1.): gyógyszerész, orvos, egyetemi tanár, a gyógyszerészeti tudományok kandidátusa (1952). Gyógyszerészdoktor lett (1912); 1912–18-ban az Egy.-i Gyógyszertárban, majd 1918–19-ben Pozsonyban a Közegészségtani Intézetben tanársegéd volt. Közben orvosi oklevelet szerzett (1919), majd tisztiorvosi képesítést. Rövid ideig az Egy.-i Gyógyszertár, később a Rico Kötszerművek műszaki ig.-ja, ill. 1934-ig miniszteri osztálytanácsos a Népjóléti Min.-ban. E minőségében képviselte a m. kormányt 1931-ben Genfben a Népszövetség nemzetközi kábítószer-konferenciáján. 1933-ban magántanárrá habilitálták. 1934-től az Egy.-i Gyógyszertár, 1940-től a belőle alakult bp.-i Egy.-i Gyógyszerészeti Intézet ig.-ja 1962-ig, nyugdíjazásáig. Közben 1931-től az orvoskaron a gyógyszerészeket oktatta, 1940-től ny. r. egy.-i tanár. 1951-től dékánhelyettes, 1955-től dékán az Orvostudományi Egy. gyógyszerésztudományi karán. Az általa kezdeményezett Karközi Állandó Bizottság elnöke, az Orsz. Közegészségügyi Tanács r. tagja, a M. Gyógyszerészeti Társ. alapító tagja, ill. elnöke volt. Javaslatára vezették be a 4 éves gyógyszerészképzést az egy.-en. Főleg a gyógyszerészképzés fejlesztésében szerzett kiemelkedő érdemeket. Létrehozta az „Ernyey József” Gyógyszerésztörténeti Múz-ot. Tagja volt az V. és VI. Magy. Gyógyszerkönyv szerk. bizottságának. Mintegy 100 szakközleménye jelent meg. – Irod. Kedvessy György: M. S. (Gyógyszerészet, 1976. 10. sz.).