Kezdőlap

Nagy Pál (Sentyepuszta, 1864. szept. 8.Bp., 1927. feb. 10.): gyalogsági tábornok. A pozsonyi hadapródisk. elvégzése után a győri 11. vadászzászlóaljhoz került. 1890/91-ben Bp.-en a felsőbb tiszti tanfolyamot, 1891 – 93-ban a bécsi hadiisk.-t végezte el. 1895-ben századosi rangban a bp.-i Ludovika Ak. tanára, 1907-től 1911-ig a honvédelmi min. osztályvezetője, 1910-ben vezérkari ezredes lett. Az I. világháború kitörésekor a pozsonyi honvéd hadosztály parancsnoka volt s vezérőrnagy az oroszo.-i és olasz hadszíntéren. 1917-ben altábornaggyá nevezték ki. 1918-ban nyugdíjazták. A Tanácsköztársaság bukása után azonnal reaktiválták, a miskolci, 1921-ben a bp.-i körlet parancsnoka s gyalogsági tábornok lett és a vitézi szék főkapitányának helyettese. Még ebben az évben nyugalomba vonult, de IV. Károly király másodszori Bp.-re való bevonulásának megakadályozására a kormánycsapatokat Budaörsnél ő vezette. 1922-ben a honvédség főparancsnoka, 1925-ben végleg nyugdíjba ment. Harcászati dolgozatokat írt.