Kezdőlap

Szilágyi Miklós (Bp., 1935. jan. 10.Bp., 1988. aug. 8.): középiskolai tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1980). Az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) Természettudományi Karán szerzett fizika-matematika szakos középiskolai tanári oklevelet 1957-ben. Félévi gimnáziumi tanítás után 1958-ban a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézetben helyezkedett el, a félvezető eszközök fizikai és technológiai tulajdonságainak kutatásával foglalkozott. 1968-tól 1971-ig a M. Szabványügyi Hivatalban dolgozott főelőadóként. Feladata a fizikai alapszabványok gondozása, új szabványok kidolgozása, valamint a Nemzetközi Mértékegységrendszer (SI) hazai bevezetésének előkészítése volt. Már 1970-ben a BME elektrotechnikai technológia tanszékén dolgozott félállásban, 1971-ben teljes állású műegy.-i előadó lett. Témája az elektronikus alkatrészek technológiájának fizikai problémaköre volt: e területen fejtette ki oktatói tevékenységét, de folytatta a vékonyrétegekkel kapcsolatos korábbi kutatásait is. 1974-től a BME Villamosmérnöki Karán az elektronikai technológia c. tárgy felelőse és előadója volt. Közben az 1973-ban indult Elektrotechnikai Technológia Szakmérnöki Szakon tartott vákuumtechnikai előadásokat, és vezetett gyakorlatokat. 1981-ben docenssé nevezték ki, 1982-től tanszékvezető- h.-ként folytatta tevékenységét. Számos hazai és külfödi szakmai konferencián tartott előadást, közel negyven tudományos közleménye jelent meg m. és több idegen nyelven. Kutatásai során az elekronikai technológia kérdései mellett a számítógépes konstrukciós tervezés problémáival is foglalkozott. Az utóbbi években szakmai-tudományos tevékenysége főként a nagy homogenitású vagy előírt homogenitású vékonyréteg-struktúrák előállítására irányult. – F. m. Félvezető laboratóriumi praktikum (Giber Jánossal és Gergely Istvánnak, Bp., 1964); Elektronikai technológia (társszerzőkkel, Bp., 1973); Szigetelőanyagok technológiája (Szikszay R. és Králik D. társzerzőkkel, Bp., 1973).– Irod. Dr. Sz. M. 1935-1988. (Jövő Mérnöke, 1988. szept. 2.).