Kezdőlap

Tóth Sándor, A. Tóth, Alexandre Tóth (Rimaszombat, 1904. ápr. 7.Zalaegerszeg, 1980. okt. 2.): festőművész, bábművész, tanár, cserkészparancsnok, Tóth Béla műépítész és Schulek Vilma iparművész fia. Szülővárosában érettségizett (1922). Bp.-en a Képzőműv. Főisk.-n Glatz Oszkár, Rudnay Gyula, Lyka Károly növendéke volt. Rajztanári diplomájának megszerzése után (1926) Gömöri Tóth Sándor néven nyitotta meg első kiállítását Rimaszombatban, és még abban az évben Bp.-en a Műcsarnokban rendezett képeiből gyűjteményes kiállítást. Egy évig továbbtanult a Főisk.-n Rudnaynál, a tanév végén magántanítást vállalt gróf Teleki Sándor családjánál. 1928-ban külföldre utazott (Nürnberg, Köln, London, Wales). Skóciában mint portrérajzoló művész, játékrendező, m. népdalénekes aratott sikert. Walesi nyelven ismertette Arany János A walesi bárdok c. költeményét. 1929-31-ben Párizsban élt. Blattner Géza festő, bábművész műtermében dolgozott. A Blattner-féle Arc-en-Ciel bábszínház munkatársaként önálló árnyjátékokat készített. Festett marionette-bábuit tömören, szoborszerűen faragta ki (Fakatonák parádéja). Itt használta először az Alexandre Tóth nevet, ill. az A. Tóth rövidítést. Az 1937-es párizsi világkiállításon szerepeltek bábui, melyeket Madách Imre: Az ember tragédiája egyiptomi színéhez faragott ki. Párizsban festette a Parasztmadonna és a Bábjátékos c. olajképeit, kiállitott a Salon ďAutomne-ban és az Art Hongrois Moderne tárlatokon. Mo.-ra való visszatérése után, 1931-32-ben a Magyar Cserkész szerkesztőségének munkatársa volt. 1932 őszén h. tanári kinevezést kapott a pápai református kollégiumba. Szaktárgyain kívül (rajz, művészettörténet) matematikát és nyelveket is tanított. A kollégium internátusának vezetőh.-e, a cserkészcsapat vezetője volt. Kollégiumi tanárként támogatta a népi írók mozgalmát, felkarolta a tehetséges falusi fiatalokat. Későbbi neves írók, költők, képzőművészek, tudósok sora vallotta magát tanítványának. 1933 nyarán a gödöllői világjamboree tábortűzvezető főcserkésze volt, mint a pedagógiai célzatú bábmozgalom úttörőjét megbízták a bábjátékok ellenőrzésével. 1937-ben a holland jamboree-ra is felkérték a tábortűz vezetésére. Tanári és cserkészvezetői munkája mellett 1933 és 1944 között kiállításokon mutatta be festményeit és akvarelljeit. Gyűjteményes kiállítása volt Bp.-en a Műteremben (1933), Pápán (1936, 1942), Bp.-en a Műbarát épületében (1944). Cikkeket publikált a Magyar Cserkészben, s a Protestáns Szemlében. A II. világháború után részt vett Bp.-en az első bábjátékkongresszuson, majd Kaposváron az országos bábtanfolyam vezetője volt. Előadásokat tartott a Népművelési Intézet Bábstúdiójában. Támogatta az amatőr bábmozgalmat. 1952-től a pápai állami Türr István Gimnáziumban tanított orosz nyelvet, a rajztanítást az általa alapított Képzőművész Körben folytatta. 1958-tól nyugdíjba vonulásáig (1969) a Petőfi Gimnáziumnak is tanára volt. 1965-66-ban az USA-ban tanulmányozta a műgyűjteményeket, és kiállításokon mutatta be festményeit. Hazatérve Amerikai képek címmel kiállítása nyílt Pápán. Az irodalommal való kapcsolatára utalnak az 1930-as években készített könyvcímlapjai és későbbi íróportréi. Megörökítette Czine Mihályt, Csoóri Sándort, Illyés Gyulát, Kassák Lajost, Karácsony Sándort, Károlyi Amyt, Kós Károlyt, Lázár Ervint, Lőrincze Lajost, Nagy Lászlót, Németh Lászlót, Ortutay Gyulát, Rab Zsuzsát, Szabó Dezsőt, Szombathy Viktort, Vathy Zsuzsát, Veres Pétert, Weöres Sándort. Íróportréi 1983-ban Pécsett, majd Pápán szerepeltek kiállításokon. Művészete méltó elismerésének kezdetét a bp.-i Fáklya Klubban 1974-ben rendezett gyűjteményes kiállítása jelezte. Korai festményeit, grafikáit avantgárd formakompozíció jellemezte, az expresszionizmus és kubizmus hatása, későbbi korszakában hazai és népi motívumokból merített sajátos lírai szemlélettel. Művei az MNG-ben, a Pécsi Modern Képtárban, a Veszprémi Múzeumban, a Magyar Színháztörténeti Intézetben, a győri Xantus János Múz.-ban, a pápai Helytörténeti Múz.-ban és magántulajdonban vannak. A róla készült bronz domborművet, Buza Barna alkotását az újraindult pápai Református Gimnázium tanévnyitóján leplezték le (1991. szept. 1.). – Irod. Szij Béla: A. T. S. kiállítása Pápán (Művészet, 1962. 2. sz.); Heitler László: A. T. S. (Életünk, 1969. 2. sz); Szíj Rezső: A. T. S. kiállítása (Katalógus, Bp., 1974); Bodolay Géza: Született pedagógus volt (Köznevelés, 1980. nov. 28.); Salamon Nándor: A. T. S. grafikái (Katalógus, Győr, 1982); Tüskés Tibor: A. T. S. íróportréi (Triptichon, Bp., 1986); Csoóri Sándor: A. T. S. (Készülődés számadásra, Bp., 1987); Szij Béla: A. T. S. Emlékkiállítás (Katalógus- tanulmány, Pápa, 1990); Csizmadia Károly: Nemzedékek nevelője. Emlékezés A. T. S. festőművészre (Kisalföld, 1991. szept. 29); Szij Béla: Megemlékezés A. T. S. pápai festőművész-rajztanárról (Új Művészet, 1992. 1. sz.); Mezei Ottó: A. T. S. művészetéről (Kortárs, 1992. 2. sz.).