Virág Benedek (Dióskál, 1754 – Buda, 1830. jan. 30.): tanár, költő, író. Nagybajomban, Nagykanizsán és Pesten tanult. 1775-ben belépett a pálos rendbe, Pesten és Pécsett végezte a teológiát és bölcsészetet. 1782-től a székesfehérvári gimn.-ban tanított, itt maradt a rend 1785-ben történt feloszlatása után is. 1794-től Pesten a Batthyány családnál nevelő, majd Budára a Tabánba költözött, itt élt több mint 30 évig magányosan szűkös nyugdíjából és titkos baráti támogatásokból. Lakását az 1810-ben pusztító tűzvész után íróbarátai hozatták rendbe az egykori Aranyszarvas sütőházban, mely a II. világháborúban elpusztult. A m. ódaköltészet egyik legnagyobb mestere volt. 1789-től írt verseket Baróti Szabó Dávid hatására. Az antik költészet és főleg Horatius volt az ideálja. Verseit – hazafias és bölcselkedő ódáit, szatíráit, epigrammáit – klasszikus versformákban írta, megszólaltatva a felvilágosodás eszméit. Első művei a kassai Magyar Museum és az Orpheus c. folyóiratban jelentek meg 1789 – 90-ben. Versbe szedte Bessenyei György Hunyadi László c. tragédiáját. Lefordította Horatius leveleit és ódáit (Buda, 1815 és 1824). Életének utolsó harmadában Mo. történetét dolgozta fel a mohácsi vészig. Békességóhajtás c. versét (1801) Kodály Zoltán megzenésítette. – F. m. Virág Benedek munkái (Magyar Minerva III., kiadta Batsányi János, Pest, 1799); Magyar Századok IX–XIII (Buda, 1808); Művei Mezei Mária kiadásában jelentek meg (Bp., 1983). – Irod. Bán Aladár: V. B. élete és költészete (Bp., 1904); Waldapfel József: Irodalmi tanulmányok (Bp., 1957); Jankovich Ferenc: V. B. ébresztése (Élet és Irod. 1963. 31. sz.). – Szi. Kosztolányi Dezső: Ének Virág Benedekről (vers, 1916); Berzsenyi Dániel: Virág Benedekhez (vers).