Kezdőlap

Zala György, Mayer (Alsólendva, 1858. ápr. 16.Bp., 1937. júl. 31.): szobrász, az MTA t. tagja (1930). A századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője. A Mintarajzisk. elvégzése után E. Hellmer tanítványaként a bécsi, majd a müncheni ak.-ra került. Itt Witmann és Wagmüller voltak a mesterei, művészi érdeklődése azonban inkább a francia és belga mesterek felé fordult. Első nevezetes munkája a Mária és Magdolna c. márványszobor volt (1884, MNG), utána az Aradi vértanúk Huszár Adolf által abbahagyott szobrát fejezte be (1889), melyet az emlékszobrok hosszú sora követett (Bp., Honvédszobor, 1889 – 1893; Andrássy Gyula lovas szobra; a hat más szobrásszal kivitelezett Millenniumi emlékmű, 1894 – 1929, építésze Schikedanz Albert; Erzsébet királyné, 1932; az Orbán Antallal közösen készített lebontott Tisza István-szobor, 1934; Szegeden a Deák Ferenc-szobor). Portrékat (Ligeti Antal mellszobra, 1887; női portrék), reprezentatív arcképeket (I. Ferenc József, Deák Ferenc stb.) és síremlékeket (Csukássy József, 1893) is alkotott. A neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere. Művészetét bravúros mesterségbeli tudás, barokkos mozgalmasság, pátosz és festőiség jellemzi. Számos kitüntetést, díjat, aranyérmet nyert. Az MNG harminc szobrát őrzi. – Irod. Ybl Ervin: Z. Gy. (Magy. Műv. 1937); Farkas Zoltán: Z. Gy. (Nyugat, 1937. II.); Sidló, François: Georges Z. (Nouvelle Revue de Hongrie, 1937. II.).