Federico García Lorca

Vérnász

Színmű három felvonásban


Fordította: Illyés Gyula



ELSŐ FELVONÁS
MÁSODIK FELVONÁS
HARMADIK FELVONÁS


SZEMÉLYEK

Anya
Menyasszony
Anyós
Leonardo felesége
Cselédasszony
Szomszédasszony
Nyoszolyólányok
Leonardo
Vőlegény
A menyasszony apja
A Hold
A halál (mint koldusasszony)
Favágók
Vőfélyek



ELSŐ FELVONÁS


ELSŐ KÉP

Sárgára festett szoba

VŐLEGÉNY
(belép)
Anyám!

ANYA
Tessék.

VŐLEGÉNY
Megyek.

ANYA
Hova?

VŐLEGÉNY
A szőlőbe. (Indul)

ANYA
Várj.

VŐLEGÉNY
Mire?

ANYA
Ebédet készítek.

VŐLEGÉNY
Hagyja. Eszem szőlőt. Adja ide a késem.

ANYA
Azt minek?

VŐLEGÉNY
(nevetve)
Fürtöt vágni.

ANYA
(magában dödögve és keresgélve)
A kést, a kést... Legyen átkozott valamennyi, de még az is, aki kitalálta.

VŐLEGÉNY
Beszéljünk másról.

ANYA
Meg minden puska meg pisztoly, a legpicikébb penge, ásó, vasvilla, átkozott legyen valamennyi.

VŐLEGÉNY
Jó, jó.

ANYA
Minden, ami eleven ember húsába hasíthat. Eleven, szép emberébe, ahogy szájában virág szárával éppen a szőlejébe megy, vagy az olajfás-kertjébe, a sajátjába, a törvényes örökségébe...

VŐLEGÉNY
(fejét lehajtva)
Hagyja már.

ANYA
...de ahonnan haza már sose jön az ember. S ha megjön is, tehetik rá az ezerjófüvet meg a tál sót, hogy föl ne puffadjon. Nem is tudom, hogy mersz te bicskát hordozni magaddal, vagy hogy tűröm én ezt a kígyót a háznál?

VŐLEGÉNY
Végire ért már?

ANYA
Élnék száz évet, akkor se beszélnék mást. Mert elsőbben is, az apád; még a szava is olyan volt nekem, mint a szegfű, s alig három évig volt az örömem. Aztán a testvérbátyád. Bele lehet ebbe nyugodni? Föl lehet azt ésszel fogni, hogy egy apróka semmiség, egy pisztoly vagy bicska csak úgy végezni tud egy bika módjára megtermett férfival? Soha nem hagyom abba a szót, soha. Hónapok telnek, de szüntelenül ég a kétségbeeséstől a szemem, még a hajszálaim vége is.

VŐLEGÉNY
(keményen)
Elhallgat már?

ANYA
Nem. Nem hallgatok. Visszahozzák nekem az apádat? A bátyádat? A bűnöst börtönbe zárják. Börtön! Abban is esznek, füstölnek, muzsikálnak. De az én halottaimat benőtte a fű, némák, porrá váltak, ők, akik olyanok voltak, mint egy-egy cserép muskátli. A gyilkosaik meg börtönben vannak: bámulják vígan a hegyeket.

VŐLEGÉNY
Öljem meg őket, oda akar kilyukadni?

ANYA
Nem, hanem csak azért mondom, hogy... Mi mást mondjak, ha elkészülődni látlak? Csak azért mondom, mert... Nem szeretem, ha kést viszel magaddal... Csak azért... Azt szeretném, ha ki se mennél a határba...

VŐLEGÉNY
(nevet)
Na, jól van!

ANYA
Azt szerettem volna, ha lánynak születsz. Most nem mászkálnál a határba! Itthon ülnénk, kettesben, csipkeszegélyt horgolnánk, gyapjúból kis díszkutyákat csinálnánk.

VŐLEGÉNY
(karonfogja az anyját, nevetve)
Hát, ha anyámat is magammal vinném a szőlőbe?

ANYA
Mire volnék én jó neked a szőlőben? Egy ilyen anyókával bújnál a lugasokba?

VŐLEGÉNY
(fölemeli)
Anyóka, nyanyóka, édes nagymamóka.

ANYA
Az apád, az magával vitt. Jó fajtából volt. Jó vér. Szép-apád csak úgy vetette a gyereket mindenfelé. Nekem ilyen tetszik. A férfi férfi legyen, a vetés vetés.

VŐLEGÉNY
S én, anyám?

ANYA
Hogyhogy te?

VŐLEGÉNY
Mondjam el újra? Azt akarja?

ANYA
(komolyan)
Ó!

VŐLEGÉNY
Nem tetszik?

ANYA
Nem.

VŐLEGÉNY
Vagyis?...

ANYA
Magam sem tudom. Így hirtelenében mindig meghökkent. Tudom, hogy jóravaló lány. Úgy van, ugye? Kedves. Dolgos. Maga dagasztja a kenyeret, maga varrja a szoknyáit. És mégis, valahányszor szóba ejtem, mintha követ vágnának a szemem közé.

VŐLEGÉNY
Ostobaság.

ANYA
Rosszabb annál. Teljesen magam fogok maradni. Kívüled már senkim sincs. Rossz lesz, ha elmész a háztól.

VŐLEGÉNY
Majd hozzánk jön.

ANYA
Nem hagyhatom itt magára az apád meg a bátyád. Ki kell hozzájuk néznem minden reggel: mert hátha meghal valaki a Félix famíliából, valaki a gyilkosaik közül, s még az enyéim mellé temetik... Azt aztán nem! Azt aztán igazán nem! Kikaparnám a tíz körmömmel, s úgy csapnám a falhoz.

VŐLEGÉNY
(szigorúan)
Kezdi megint.

ANYA
Ne haragudj.
(Szünet)
Mióta jársz hozzájuk?

VŐLEGÉNY
Három esztendeje. Azóta, hogy sikerült megvennem a szőlőt.

ANYA
Három esztendő... De már volt mással is jegyben, igaz?

VŐLEGÉNY
Nem tudom. Azt hiszem, nem. Különben is jó, ha a lányok megnézik, kihez mennek férjhez.

ANYA
Csakis. Bár én senkit se nézegettem. Nekem csak apád volt a szememben, azóta pedig, hogy megölték, a szemközti falat néztem. Egy élet, egy férfi: az asszonynak ez a világ.

VŐLEGÉNY
Tudja anyám is, derék lány a menyasszonyom.

ANYA
Nem kétlem. De azért azt is szeretném tudni, anyja ki-miféle volt.

VŐLEGÉNY
Nem mindegy?

ANYA
(a fiára néz)
Fiam!

VŐLEGÉNY
Mit akar hát még?

ANYA
Rendben van. Igazad van! Mikor akarod, hogy megkérjem?

VŐLEGÉNY
(vidáman)
Vasárnap jó lenne?

ANYA
(komolyan)
Elviszem neki azokat a régi réz fülönfüggőket. Te meg végy neki...

VŐLEGÉNY
Anyám tudja jobban, hogy mit.

ANYA
Végy neki egy pár áttört harisnyát. Magadnak meg csináltass két öltözet ruhát... Hármat! Senkim, rajtad kívül!...

VŐLEGÉNY
Megyek. Holnap elnézek hozzájuk.

ANYA
Jól van, jól van. Aztán rajta légy, hogy legalább hat unokával szerezz neki örömet. Vagy még többel; ha rákapsz. Ha már szegény apádnak nem volt érkezése rá.

VŐLEGÉNY
Az első a magáé lesz.

ANYA
Jól van. De lányok is legyenek. Hímezni, horgolni akarok, békességben élni.

VŐLEGÉNY
Bizonyos vagyok benne, hogy megszereti a menyasszonyomat.

ANYA
Majd megszeretem.
(Felé indul, hogy megcsókolja, de megáll)
Eredj, nem vagy te már abban a korban, hogy megcsókoljalak. Csókolózz majd a feleségeddel...
(Szünet, félre)
Amikor az lesz.

VŐLEGÉNY
Akkor hát megyek.

ANYA
Kapáld meg jól a kismalomi darabot is; azt mindig elhanyagolod.

VŐLEGÉNY
Megkapálom.

ANYA
Járj Isten hírével.

(A Vőlegény kimegy. Az Anya ülve marad, háttal az ajtónak. Megjelenik az ajtóban a Szomszédasszony, sötét ruhában, fején keszkenő)

ANYA
Bejöhetsz.

SZOMSZÉDASSZONY
Hogy vagy?

ANYA
Ahogy látod.

SZOMSZÉDASSZONY
Lejöttem a boltba, hát már csak benézek. Oly messze lakunk!

ANYA
Húsz esztendeje nem jártam arra, a fölvégen.

SZOMSZÉDASSZONY
A te sorod jól megy.

ANYA
Azt hiszed?

SZOMSZÉDASSZONY
Annyi minden történik erre. Tegnapelőtt is a szomszédasszonyom fiának levágta a gép a karját. (Leül)

ANYA
Rafaelét?

SZOMSZÉDASSZONY
Azét. Jól megjárta. Abban is vagyok én, hogy a te fiad is, az enyém is jó helyen van ott, ahol van, fektükben, nyugtukban, hogysem ilyen nyomorékság fenyegesse őket.

ANYA
Hallgass. Ez csak olyan kitalálás, nem vigasz senkinek.

SZOMSZÉDASSZONY
(sóhajtva)
Hajaj.

ANYA
(sóhajtva)
Hajaj.

(Szünet)

SZOMSZÉDASSZONY
(szomorúan)
S a fiad?

ANYA
Elment a határba.

SZOMSZÉDASSZONY
Mégiscsak megvette azt a szőlőt.

ANYA
Szerencséje volt.

SZOMSZÉDASSZONY
Most már megházasodhat.

ANYA
(mintha most ébredne föl, székét a Szomszédasszony székéhez közelíti)
Ide hallgass.

SZOMSZÉDASSZONY
(bizalmasan)
Mondd csak.

ANYA
Ismered a fiam jövendőbelijét?

SZOMSZÉDASSZONY
Derék teremtés.

ANYA
Az. De...

SZOMSZÉDASSZONY
De ismerni persze senki se ismerheti. Az apjával él, egyedül, messze, tíz mérföld messziségre minden más háztól. De keménykötésű lány, hozzáedződött a magányossághoz.

ANYA
És az anyja?

SZOMSZÉDASSZONY
Az anyját, azt jól ismertem. Szép volt. Az arca sugárzó, akár a szenteké. De nekem mégse tetszett, soha. Nem szerette az urát.

ANYA
(gorombán)
De sok mindent tudtok ti is!

SZOMSZÉDASSZONY
Ne haragudj. Nem akartam senkit megbántani; de ez az igazság. Azt meg, hogy tisztességes volt-e vagy nem, senki se emlegette. Nem keverték szóba. Büszke volt.

ANYA
Már megint!

SZOMSZÉDASSZONY
Te kérdezgetsz!

ANYA
Jobb szeretném, ha senki se tudna róluk semmit, se a holtról, se az elevenről. Ha olyanok volnának, mint két tüskebokor; nevük sincs, de ha úgy fordul, szúrnak.

SZOMSZÉDASSZONY
Igazad van. Aranyba lehetne önteni a fiad.

ANYA
Abba. Hát javát is keresem. Nekem azt híresztelték, hogy a lánynak már volt egyszer jegybelije.

SZOMSZÉDASSZONY
Amikor tizenöt esztendős volt. De az a legény már jó két év óta házas; a leány egyik unokatestvérével. Azt a köztük volt jegyességet már mindenki elfeledte.

ANYA
Te is, te is elfeledted?

SZOMSZÉDASSZONY
Miket nem kérdezel?...

ANYA
Maga baját mindenki tudni akarja. Ki volt a vőlegénye?

SZOMSZÉDASSZONY
Leonardo.

ANYA
Melyik Leonardo?

SZOMSZÉDASSZONY
A Félix famíliából.

ANYA
A Félix famíliából!

SZOMSZÉDASSZONY
Angyalom, mi bűne abban Leonardónak? Nyolcéves volt, amikor az a ti dolgotok megesett.

ANYA
Igaz... De valahányszor a Félixek csak szóba kerülnek... (Magában mormolva) Olyan nekem, mintha pocsétát nyelnék, köpnöm kell (köp), köpnöm, hogy ölésre ne vetemedjek.

SZOMSZÉDASSZONY
Csitulj. Mire jutsz vele?

ANYA
Semmire. De elgondolhatod.

SZOMSZÉDASSZONY
Ne állj útjába a fiad boldogságának. Ne is szólj neki. Öreg vagy. Én is. Neked is, nekem is egy a dolgunk: hallgatni.

ANYA
Nem mondok neki semmit.

SZOMSZÉDASSZONY
Semmit.
(Megcsókolja)

ANYA
(csöndesen)
Lesz, ahogy lesz.

SZOMSZÉDASSZONY
Indulok. Az enyéim mindjárt megjönnek a határból.

ANYA
Mit szólsz ehhez a meleghez?

SZOMSZÉDASSZONY
Van dolguk a vízhordó gyerekeknek az aratók mellett. Isten áldjon, kedvesem.

ANYA
Isten veled.

(A bal oldali ajtó felé indul. Félúton megáll, lassan keresztet vet)

Függöny


MÁSODIK KÉP

Rózsaszínűre festett helyiség: rézedények, mezei virágok. Középen leterített asztal.
Reggel van. Leonardo Napa karjában kisded. Ringatja.
Leonardo felesége köt a szoba másik felében

ANYÓS
Csicsíja-csi, baba,
jön a nagy paripa,
ki folyóból nem ihat.
Folyó feketén szaladt
fekete fák között.
Megállítja a híd lába,
fölharsan a ló nótája.
Jaj, ki tudja, angyalom,
mit visz az a jó futó,
hosszufarku nagy folyó
zöld palotájába.

FELESÉG
(halkan)
Aludj, szegfüszál,
fekete paripa hadd ihatna már.

ANYÓS
Aludj, rózsaszál,
fekete paripa hadd ne sírna már.
Négy lába vérhabos,
sörénye jégcsapos.
Szeme közt ezüst tőr,
szeme közt ezüst tőr.
Így mentek a vízre.
Jaj, de visszatorpan.
A vér, a csobogó,
jobban fut, mint a folyó.

FELESÉG
Aludj, szegfüszál,
fekete paripa hadd ne sírna már.

ANYÓS
Aludj, rózsaszál,
fekete paripa hadd ne sírna már.

FELESÉG
Ereszkedne partra,
a lucskos part meredek,
égő szája szélét
csípik ezüstszín legyek.
Rideg hegyek felé
magát elnyeríti,
a gyilkos folyóvíz
már nyakát keríti.
Fekete paripa,
iszol valahára!
Haj, havas hegy búja,
hajnal paripája!

ANYÓS
Nem törsz be. Hiába,
minden ablak zárva,
álmok falombjával,
falombok álmával.

FELESÉG
Az én kicsim aluszik.

ANYÓS
Az én kicsim nem beszél.

FELESÉG
Paripa - szép vánkoson
alszik az én angyalom.

ANYÓS
Ezüstvasbölcsőben.

FELESÉG
Hollandi vászonon.

ANYÓS
Csicsíja, virágom.

FELESÉG
Csicsíja-csi, baba,
jön a nagy paripa.

ANYÓS
Nem törsz be, nem jössz be.
Vágtass a hegyekbe fel,
menj a szürke völgybe.
Vár a kanca, vár a pej.

FELESÉG
(megnézi a kisdedet)
Az én kicsim aluszik.

ANYÓS
Az én picim nyugoszik.

FELESÉG
(halkan)
Aludj, szegfüszál,
fekete paripa hadd ihatna már.

ANYÓS
(felkel; még halkabban)
Aludj, rózsaszál,
fekete paripa hadd ne sírna már.

(A kicsit beviszik. Belép Leonardo)

LEONARDO
Hát a kicsi?

FELESÉG
Elaludt.

LEONARDO
Tegnap nem volt jól. Egész éjszaka sírt.

FELESÉG
(vidáman)
Ma olyan, mint a nyíló virág. És te? Voltál a patkolókovácsnál?

LEONARDO
Tőle jövök. Ilyet se láttam. Jó két hónapja lerúgja minden új patkóját a lovam. Ahogy nézem, a kövek szedik le.

FELESÉG
Talán sokat lovaglod?

LEONARDO
Dehogy. Alig ülök rá.

FELESÉG
Tegnap a szomszédasszonyok azzal jártak itt: a síkság túlsó felén láttak.

LEONARDO
Ki mondta ezt neked?

FELESÉG
Akik a kapornát szedik arra. Engem is meglepett. Te voltál?

LEONARDO
Mit kerestem volna abban a kőpusztaságban?

FELESÉG
Ezt mondtam én is. De a lovad csupa hab volt.

LEONARDO
Láttad?

FELESÉG
Én nem. Anyám.

LEONARDO
A kicsivel van?

FELESÉG
Azzal. Adjak citromlevet?

LEONARDO
Jó hideg vízzel.

FELESÉG
Hogyhogy nem jöttél meg ebédre?

LEONARDO
A búzát mázsáltuk. Eltelt az idő.

FELESÉG
(gyengéden, miközben az italt készíti)
Jó áron veszik?

LEONARDO
Az árán.

FELESÉG
Ruha kellene nekem, a kicsinek meg fejkötő, szalagos.

LEONARDO
Majd meglátom. (Feláll)

FELESÉG
Csöndesen; alszik.

ANYÓS
(belép)
Ki hajtotta meg annyira azt a lovat? Úgy fekszik az almon, szemét kidüllesztve, mintha a világ végéről jött volna meg.

LEONARDO
(csípősen)
Én.

ANYÓS
Bocsánat! A tied!

FELESÉG
(félénken)
A búzamázsálókkal volt.

ANYÓS
Felőlem a páráját is kiadhatja! (Leül)

(Csönd)

FELESÉG
Ez majd lehűt. Elég hideg?

LEONARDO
Az.

FELESÉG
Hallottad, hogy megkérik az unokatestvéremet?

LEONARDO
Mikor?

FELESÉG
Holnap. Az esküvő meg egy hónap múlva. Remélem, mi is hivatalosak leszünk.

LEONARDO
(komolyan)
Nem tudom.

ANYÓS
A legény anyjának, azt hiszem, nem nagyon tetszik ez a házasság.

LEONARDO
Talán igaza is van. Sok gondot adott az a lány...

FELESÉG
Nem szeretem, ha egy derék teremtésről rosszat hisznek.

ANYÓS
(csípősen)
Azért mondja, mert ismeri... Nem volt három évig a vőlegénye?

LEONARDO
De otthagytam.
(Feleségéhez)
Csak nem fogsz sírni? Most!
(Durván leveszi arca elől a két kezét)
Gyerünk, nézzük meg a kicsit.

(Egymásba karolva kimennek. Bejön vidáman, szaladva egy fiatal lány)

FIATAL LÁNY
Néni!

ANYÓS
Mi az?

FIATAL LÁNY
A vőlegény itt járt a boltban. Ami csak szép volt, mindent megvett.

ANYÓS
Egymaga jött?

FIATAL LÁNY
Nem. Az anyjával. Nagy, komoly asszony.
(Mutatja)
És micsoda parádéban!

ANYÓS
Telik nekik.

FIATAL LÁNY
Azsúros harisnyát vettek. S milyet! A legszebbet, amilyenről csak álmodni lehet. Tessék nézni: itt egy fecske.
(Bokáját mutatja)
Itt egy hajó.
(Lábikráját mutatja)
Itt meg egy rózsa.
(Combját mutatja)

ANYÓS
Te lány, te!

FIATAL LÁNY
Egy rózsa szirmostul, ágastul. (Sóhajt) Ajaj! Tiszta selyem.

ANYÓS
Két szép birtok kerül egybe.

(Belép Leonardo és a felesége)

FIATAL LÁNY
Éppen beszéltem, mit vásáltak.

LEONARDO
(szigorúan)
Semmi közünk hozzá.

FELESÉG
Hadd mondja.

ANYÓS
Leonardo... Semmi okod rá, hogy...

FIATAL LÁNY
Azért nem kell megharagudni...
(Sírva kimegy)

ANYÓS
Mért kell neked mindenkivel összekülönböznöd?

LEONARDO
Nem kérdeztem a véleményét. (Leül)

ANYÓS
Jól van.

(Csönd)

FELESÉG
Mi bajod? Mi emészti a szíved? Mondd meg. Nem bírom így tovább.

LEONARDO
Hagyj.

FELESÉG
Nem. Kérlek, nézz ide, és mondd meg.

LEONARDO
Engedj. (Fölkel)

FELESÉG
Hová mégy, kedvesem?...

LEONARDO
(élesen)
Elhallgatsz már?

ANYÓS
(erélyesen a lányához)
Hallgass!
(Leonardo kimegy)
A kicsike!

(Kimegy. Visszajön karjában a kisdeddel. A feleség közben mozdulatlanul állt)

ANYÓS
Négy lába vérhabos,
sörénye jégcsapos,
szeme közt ezüst tőr,
szeme közt ezüst tőr.
Így mentek a vízre.
A vér, a csobogó,
jobban fut, mint a folyó.

FELESÉG
(megfordul, lassan, mintegy álmában)
Aludj, szegfüszál,
fekete paripa hadd ihatna már.

ANYÓS
Aludj, rózsaszál,
fekete paripa hadd ne sírna már.

FELESÉG
Csicsíja-csi, baba.

ANYÓS
Jön a nagy paripa,
ki folyóból nem ihat.

FELESÉG
(végzetesen)
Nem törsz be, hiába,
vágtass a hegyekbe fel.
Haj, havas hegy búja,
hajnal paripája.

ANYÓS
(sírva)
Az én kicsim aluszik.

FELESÉG
(lassan és sírva közeledik)
Az én kicsim nyugoszik.

ANYÓS
Aludj, szegfüszál,
fekete paripa hadd ihatna már.

FELESÉG
(sírva, az asztalra támaszkodva)
Aludj, rózsaszál,
fekete paripa hadd ne sírna már.

Függöny


HARMADIK KÉP

A menyasszony lakóhelyének, egy alacsony szobának a belseje.
Hátul nagy kereszt, rózsaszín virágokkal. Az ajtók kerek formájúak,
csipkefüggönyökkel, melyeket rózsaszínű szalagok kötnek át.
A fehér és durva anyagú falakon kerek legyezők, kék csuprok és kis tükrök

CSELÉDASSZONY
(igen nyájas, de csupa alázatos kétszínűség)
Tessék!

(Bejön a Vőlegény és az édesanyja. Az Anyán fekete szaténruha, fején vállra hulló csipkekeszkenő; a Vőlegényen bordázott bársonyból fekete ruha; mellén aranylánc)

CSELÉDASSZONY
Tessék helyet foglalni. Rögtön itt lesznek. (Kimegy)

(Anya és fia mozdulatlanul ülnek, akár a szobrok. Hosszú csend)

ANYA
Föltetted az órádat?

VŐLEGÉNY
Igenis.

(Kiveszi a mellényzsebéből, megnézi, hány óra)

ANYA
Időben haza kell indulnunk. Jó messze laknak.

VŐLEGÉNY
De a földek jók.

ANYA
Jók, de messziek, magányosak. Négyórás út alatt sehol egy ház, sehol egy fa.

VŐLEGÉNY
A köves föld már ilyen.

ANYA
Apád rég telis-tele ültette volna fával.

VŐLEGÉNY
Víz nélkül?

ANYA
Keresett volna hozzá. Az alatt a három év alatt, amíg együtt éltünk, elültetett tíz cseresznyefát...
(Emlékeiben kutat)
...három diófát a malomberekben, egy egész szőlőt és egy Jupiter nevű növényt, amely pirosat virágzik, s amely aztán kiszáradt.

(Csönd)

VŐLEGÉNY
(menyasszonyára értve)
Bizonyára épp öltözködik.

(Belép a menyasszony apja. Aggastyán, haja fehér s fényes. Fejet hajt. Az Anya s a Vőlegény föláll; némán kezelnek)

APA
Meddig tartott az út?

ANYA
Négy órát.

(Leülnek)

APA
A hosszabb úton jöttetek.

ANYA
A folyó árterén átvágni, ahhoz már öreg vagyok.

VŐLEGÉNY
A gyomra nem bírja.

(Szünet)

APA
A halfafű jól bevált az idén.

VŐLEGÉNY
Az jól.

APA
Az én időmben ezek a földek még azt se teremtek. Valósággal szorítani kellett őket, rimánkodni hozzájuk, hogy valami hasznot hozzanak.

ANYA
De most adnak. Nem panaszkodhatsz. Nem azért jöttem, hogy kérjek valamit.

APA
Gazdagabb vagy nálam. A szőlő, az vagyont ér. Ahány szár, annyi ezüstpénz. Csak azt sajnálom, én csak azt, hogy a földjeink... megérted, nem határosak... Minden együtt, én azt szeretem. Tüske van úgyis a szívemben: egy kis idegen gyümölcsös, a földjeim közé ékelve, a világ minden pénzéért sem akarják eladni.

VŐLEGÉNY
Ez mindig így van.

APA
Ha azt a te szőlődet húsz pár ökörrel ide lehetne húzatni a domboldalra, az lenne az öröm.

ANYA
Miért?

APA
Ami az enyém, a lányomé; ami a tiéd, a fiadé. Ezért. Hogy mindent együtt lehessen látni; mert minden együtt, az a szép!

VŐLEGÉNY
S úgy megy jól a munka.

ANYA
Ha meghalok, adjátok el nálunk a földeket, s vegyetek itt.

APA
Eladni! Eladni! Mit nem! leányom, mindent megvenni! Ha fiaim lettek volna, ezt az egész lapost megvettem volna, le egészen a patakig. A föld nem jó, de a jó kéz megjavítja, s mivel erre nincs jövő-menő, aki a gyümölcsödet lelopja, nyugodtan alhatsz.

(Csönd)

ANYA
Tudod, miért jöttem.

APA
Tudom.

ANYA
S mit szólsz?

APA
Nekem jó, ha egyszer szót értettek.

ANYA
A fiamnak van valamije.

APA
A lányomnak is.

ANYA
Szép, derék legény a fiam. Asszonyt sose ismert. A tisztessége fehérebb, mint a lepedő a napon.

APA
Mit mondjak én a lányomról? Háromkor kel a dagasztáshoz, a hajnalcsillaggal. Alig ejt szót. Puha, mint a gyapjú. Tud hímezni mindenféle hímzést, de a kötelet is elharapná a fogával.

ANYA
Isten áldása legyen a házon, amelynek asszonya lesz.

APA
Áldja meg az Isten.

(Bejön a Cselédasszony, két tálcával; az egyiken poharak, a másikon sütemény)

ANYA
(a fiához)
Mikorra akarod a lakodalmat?

VŐLEGÉNY
Jövő csütörtökre.

APA
A lányom épp aznap lesz huszonkét esztendős.

ANYA
Huszonkét esztendő! Épp annyi lenne az idősebb fiam, ha életben marad. Mert még élhetne, járhatna benne a meleg férfivér, ha nincs, aki a bicskát kitalálja.

APA
Nem kell ilyesmire gondolni.

ANYA
Folyvást rágondolok. Tedd szívedre a kezed...

APA
Egyszóval hát csütörtökön?

VŐLEGÉNY
Igen.

APA
A fiatalok meg mi majd kocsival megyünk a templomba, merthogy igen messze esik. A násznép meg azokon a szekereken meg lovakon, amiken majd idejönnek.

ANYA
Helyes.

(A Cselédasszony kiindul)

APA
Mondd meg neki, bejöhet.
(Az Anyához)
Örülnék, ha megtetszene.

(Bejön a Menyasszony. Két keze szerényen csüng az oldalán, feje lehajtva)

ANYA
Lépj ide. Örülsz?

MENYASSZONY
Igenis, asszonyság.

APA
Ne vágj ilyen fancsali képet. Utóvégre is az anyád lesz.

MENYASSZONY
Örülök. Azért mondtam, igenis, mert igenis, a kedvem szerint van.

ANYA
Természetesen.
(Állon fogja)
Nézz rám.

APA
Teljességgel a feleségem hasonmása.

ANYA
Igen. Milyen szép tekintet! Tudod, mi a házasság, gyermekem?

MENYASSZONY
(komolyan)
Tudom.

ANYA
Egy férfi, néhány gyerek, s egy vastag fal közted s a többi ember közt.

MENYASSZONY
Kell más?

ANYA
Nem. A tieid pedig - éljenek. Igen! Éljenek mind!

MENYASSZONY
Megteszem a dolgom.

ANYA
Nesze: az ajándékok.

MENYASSZONY
Köszönöm.

APA
Tessék már fogyasztani.

ANYA
Én nem kérek.
(A fiához)
És te...

VŐLEGÉNY
Én veszek.

(Kivesz egy süteményt. A Menyasszony is)

APA
Bort?

ANYA
Azt sosem iszik.

APA
Annál jobb.

(Csönd. Mindnyájan állnak)

VŐLEGÉNY
(a Menyasszonyhoz)
Holnap eljövök.

MENYASSZONY
Hány órakor?

VŐLEGÉNY
Öt órakor.

MENYASSZONY
Várni foglak.

VŐLEGÉNY
Valahányszor elválunk, mintha ki akarna tépődni valami belőlem, a torkomba meg görcs állna.

MENYASSZONY
Elmúlik majd, ha az uram leszel.

VŐLEGÉNY
Azt mondom én is.

ANYA
Induljunk... A nap az égen nem vár.
(Az Apához)
Mindenben megegyeztünk?

APA
Meg.

ANYA
(a Cselédasszonyhoz)
Isten veled, lányom.

CSELÉDASSZONY
Szerencsés utat adjon Isten.

(Az Anya megcsókolja a Menyasszonyt. A fiával együtt csöndben kiindul)

ANYA
(a küszöbön)
Isten veled, gyermekem.

(A Menyasszony kézmozdulattal válaszol)

APA
Elkísérlek benneteket.

(Kimennek)

CSELÉDASSZONY
Meghalok a kíváncsiságtól, hogy lássam már, mit hoztak.

MENYASSZONY
(hidegen)
Hagyd.

CSELÉDASSZONY
Juj, nézzük már.

MENYASSZONY
Nem akarom.

CSELÉDASSZONY
Legalább a harisnyát. Azt mondják, tiszta azsúros... Igazán.

MENYASSZONY
Mondtam, hogy nem.

CSELÉDASSZONY
Istenem! Jól van. Olyan vagy, mintha nem is szívesen mennél férjhez.

MENYASSZONY
(kezébe harapva)
Jaj!

CSELÉDASSZONY
Angyalom, kedvesem, mi bajod! Sajnálod itt hagyni ezt a királykisasszony életedet? Ne gondolj semmi szomorúra. Ugyan mi okod rá? Semmi. Gyere, nézzük meg, mit kaptál jegyül.

(Fölveszi a dobozt)

MENYASSZONY
(csuklón kapja)
Ne nyúlj hozzá.

CSELÉDASSZONY
Jaj, te!

MENYASSZONY
Ne nyúlj hozzá, ha mondom.

CSELÉDASSZONY
Erősebb vagy, mint egy férfi.

MENYASSZONY
Nem dolgozom, akár egy férfi? Bárcsak fiú lennék!

CSELÉDASSZONY
Ne beszélj így!

MENYASSZONY
Hallgass, ha mondom. Beszéljünk másról.

(A világosság fokozatosan csökken. Nagy szünet)

CSELÉDASSZONY
Hallottad éjjel a lódobogást?

MENYASSZONY
Hány óra felé?

CSELÉDASSZONY
Úgy háromkor.

MENYASSZONY
Bizonyára a ménesből ugrott meg egy ló.

CSELÉDASSZONY
Nem. Ült rajta valaki.

MENYASSZONY
Honnan tudod?

CSELÉDASSZONY
Onnan, hogy láttam. Ott állt meg az ablakod alatt. Ugyancsak elbámultam.

MENYASSZONY
S ha a vőlegényem volt? Megesik, hogy olyankor is eljön.

CSELÉDASSZONY
Nem az volt.

MENYASSZONY
Ráismertél valakire?

CSELÉDASSZONY
Rá.

MENYASSZONY
Kire?

CSELÉDASSZONY
Leonardóra.

MENYASSZONY
Hazudsz! Hazudsz! Miért jönne ide?

CSELÉDASSZONY
Idejött.

MENYASSZONY
Hallgass. Hogy fogná görcs a nyelved.

(Kint lódobogás)

CSELÉDASSZONY
(az ablaknál)
Nézz ki, hajolj ki. Ő volt?

MENYASSZONY
Ő.

Gyors függöny



MÁSODIK FELVONÁS


ELSŐ KÉP

A menyasszony háza előtt. Hátul nagykapu. Még sötét van.
Bejön a menyasszony csipkés és azsúros, kikeményített fehér alsószoknyában,
fehér fűző-védőben, meztelen karral. A cselédasszony is így van öltözve

CSELÉDASSZONY
A fésülést majd itt fejezem be.

MENYASSZONY
Megfúlni odabent.

CSELÉDASSZONY
Ezen a környéken hajnaltájt sem hűl le.

(A Menyasszony zsámolyra ül, kézi tükörben nézi magát; a Cselédasszony fésüli)

MENYASSZONY
Ahonnan anyámat hozták, ott minden csupa bokor meg fa volt. Buja föld.

CSELÉDASSZONY
Azért is volt anyád olyan jókedvű.

MENYASSZONY
Azért. Itt aztán elsorvadt.

CSELÉDASSZONY
Az volt rá megírva.

MENYASSZONY
Ahogy mindnyájan elsorvadunk. Parázsként süt itt a fal is. Jaj!... Ne húzd úgy!

CSELÉDASSZONY
Szebbre szeretném ezt a tincset. Hogy a homlokodra essék. (A Menyasszony tükörben nézi magát)
Milyen szép vagy.
(Sóhajt)
Jaj!
(Hevesen megcsókolja)

MENYASSZONY
(komolyan)
Végezz már a fésüléssel.

CSELÉDASSZONY
(miközben fésüli)
Boldog lehetsz, nemsokára férfit szorítasz a karjaidban.

MENYASSZONY
Hallgass.

CSELÉDASSZONY
A legszebb az lesz, amikor majd fölébredsz és a válladon érzed a leheletét, oly édesen, mintha fülemületollal simogatnának.

MENYASSZONY
(keményen)
Elhallgatsz már?

CSELÉDASSZONY
De, lelkecském, mi valójában a lakodalom? A virágok? A sütemények? Ugyan. Egy ragyogó szép ágy, egy ember meg egy asszony.

MENYASSZONY
Nem illik emlegetni.

CSELÉDASSZONY
Az más. De attól még nagyon kellemes.

MENYASSZONY
Vagy nagyon keserves.

CSELÉDASSZONY
Megigazítom azt a narancsvirágot, a koszorúban jobban mutat így majd a hajadon.

MENYASSZONY
(megnézi magát a tükörben)
Add ide.

(Fogja a narancsvirág-koszorút, nézi, csüggedt fejét hirtelen leejti)

CSELÉDASSZONY
Mi történt?

MENYASSZONY
Hagyj.

CSELÉDASSZONY
Nem ez a szomorkodás ideje. (Lelkesen) Add ide azt a koszorút.
(A Menyasszony földre dobja)
Angyalkám, még bajt hozol magadra; így eldobni a menyasszonyi koszorút... Tedd a fejedre. Csak nem félsz attól, hogy asszony leszel? Mondd ki. Még van időd visszalépni.
(Fölkel)

MENYASSZONY
Hóbort; rám jött a rossz. Kit nem fog el?

CSELÉDASSZONY
Ha szereted a jövendőbelid.

MENYASSZONY
Szeretem.

CSELÉDASSZONY
Persze, persze. Az bizonyos.

MENYASSZONY
Csak a férjhezmenés oly nehéz.

CSELÉDASSZONY
Át kell esni rajta.

MENYASSZONY
Már igent mondtam.

CSELÉDASSZONY
Gyerünk, fölteszem a koszorút.

MENYASSZONY
(leül)
Igyekezz. Már nem lehetnek messze.

CSELÉDASSZONY
Már legalább két órája úton lehetnek.

MENYASSZONY
Milyen messze ide a templom?

CSELÉDASSZONY
Öt mérföld a folyón át. Az országúton kétszer annyi.

(A Menyasszony föláll. A Cselédasszony elragadtatva nézi)

Kelj föl, menyasszony, talpra,
itt az esküvő napja.
Ami folyó ide fut,
hoz gyöngykoszorút!

MENYASSZONY
(mosolyog)
Menjünk.

CSELÉDASSZONY
(lelkesen megöleli s körültáncolja)
Kelj föl, zöld ággal,
babérfa virággal,
kelj föl, menyasszony, talpra!
Kelj föl, menyasszony,
babérfa ága és virága, dereka vár ma rád!

(Hallani, ahogy a kopogtatóval megverik a kaput)

MENYASSZONY
Nyiss kaput. Bizonyára az első vendégek. (Kimegy)

(A Cselédasszony kinyit. Meghökken. Belép Leonardo)

CSELÉDASSZONY
Te?

LEONARDO
Én. Jó napot.

CSELÉDASSZONY
Elsőnek!

LEONARDO
Nem vagyok tán hivatalos?

CSELÉDASSZONY
De.

LEONARDO
Hát eljöttem.

CSELÉDASSZONY
S a feleséged?

LEONARDO
Én lovon indultam. Ő az országúton.

CSELÉDASSZONY
Senkivel sem találkoztál?

LEONARDO
Mindenkit elhagytam.

CSELÉDASSZONY
Belepusztul szegény pára az ilyen nyargalásba.

LEONARDO
Akkor belepusztul.

(Csönd)

CSELÉDASSZONY
Még mindenki alszik.

LEONARDO
S a menyasszony?

CSELÉDASSZONY
Most fogom öltöztetni.

LEONARDO
Menyasszony! Örülhet nagyon!

CSELÉDASSZONY
(hogy másról beszéljen)
S a kicsi?

LEONARDO
Miféle kicsi?

CSELÉDASSZONY
A fiad.

LEONARDO
(ráébredve, mintegy álmából)
Ó, igen!

CSELÉDASSZONY
Hozzátok őt is?

LEONARDO
Nem.

(Szünet. Messziről énekszó hallik)

HANGOK
Kelj föl, menyasszony, talpra, itt az esküvő napja.

LEONARDO
Kelj föl, menyasszony, talpra, itt az esküvő napja.

CSELÉDASSZONY
A násznép! Még messze járnak.

LEONARDO
(fölállva)
A menyasszony szép nagy koszorút visel majd, ugye? Nem lesz túlságosan nagy? Kicsi jobban illenék hozzá. És a narancsvirágcsokrot, amit majd a keblére tűz, odaadta már neki a vőlegény?

MENYASSZONY
(belép, még mindig alsószoknyában, fején a narancsvirág-koszorúval)
Már ideadta.

CSELÉDASSZONY
(szigorúan)
Ne jöjj ki így.

MENYASSZONY
Kinek mi köze?
(Komolyan)
Miért kérded, ideadta-e a csokrot? Mit akarsz vele mondani?

LEONARDO
Semmit. Mit mondhatnék?
(Közeledik hozzá)
Ismersz engem, tudod, mit mondhatok. Mid voltam én neked? Próbáld csak egy kicsit fölfrissíteni az emlékezeted. De két ökör meg egy rozzant viskó, az semmi neked. Itt a bökkenő!

MENYASSZONY
Mi kereseted itt?

LEONARDO
Hogy itt legyek a lakodalmodon.

MENYASSZONY
Én is ott voltam a tiéden!

LEONARDO
Miután kicsináltad, szálról szálra összefontad tulajdon két kezeddel... Leszúrhatnak, de leköpni engem senki sem köphet le. Pedig van, amikor a legtündöklőbb ezüst is csak köpés az emberen.

MENYASSZONY
Hazudsz.

LEONARDO
Jó, nem beszélek... Vér folyik énbennem. Nem akarom, hogy még ezek a hegyek is meghallják a szavam.

MENYASSZONY
Az én szavam még messzebb szállna!

CSELÉDASSZONY
Hallgassatok mind a ketten. Te is mit emlegeted föl azt, ami elmúlt?

(Aggódva néz az ajtók felé)

MENYASSZONY
Igaza van. Szólnom se kellene hozzád, egy szót sem. De fölforr a vérem, hogy mire nem vetemedsz. Van képed idejönni, hogy végignézd az esküvőmet, hogy beleártsd magad a menyasszonyi csokromba... Menj ki innen. Várd a feleséged a kapuban.

LEONARDO
Vagyis te meg én már nem is beszélhetünk?

CSELÉDASSZONY
(haraggal)
Nem, ti már nem beszélhettek egymással.

LEONARDO
Az esküvőm után éjjel-nappal mind azon járt az eszem: ki volt a hibás? Ahányszor rágondolok, mindig új hiba bukkan föl, ami aztán az összes előbbit magába nyeli. De hiba csak mindig van.

MENYASSZONY
Sok mindent megtapasztalhat egy férfi meg a lova! Nem nagy dolog kétségbeesésbe lökni egy lányt, egy ilyen sivatagban. De bennem van büszkeség. Ezért megyek férjhez. Ezért temetkezem majd el az urammal, most azt kell majd szeretnem legjobban a földön.

LEONARDO
A büszkeséggel semmire se mégysz. (Közeledik hozzá)

MENYASSZONY
(reszketve)
Ne közelíts.

LEONARDO
Rosszabb kárhozat nem sújthat bennünket, mint szótlanul égni ebben a tűzben. Mire mentem én a büszkeséggel? Küzdöttem, hogy ne akarjalak látni, éjszakát meg éjszakát töltöttem álmatlanul, miattad. Csak azt értem el, hogy még elevenebben égtem azon a tűzön. Azt hiszed, az idő gyógyít, a fal megvéd? Tévedsz, tévedsz. Ha valami a bensőnk közepébe fészkelte magát, semmi ki nem tépheti.

MENYASSZONY
(reszket)
Nem bírlak hallgatni. Nem bírom hallgatni a hangod. Mintha illatos, édes pálinkát innék, s álom kerülgetne rózsaszirommal töltött szalmazsákon. Húz a hangod; tudom, hogy örvénybe húz, mégis követem.

CSELÉDASSZONY
(kabátja gallérjánál fogja Leonardót)
Azonnal el kell menned innen!

LEONARDO
Utoljára beszélhetek vele. Ne félj semmit.

MENYASSZONY
Tudom, hogy elment az eszem, tudom, hogy szívem-lelkem megrothad, ha ezt elviselem. S mégis maradok, nyugodtan hallgatom, nyugodtan nézem, mit tesz itt...

LEONARDO
Ha nem mondom meg ezeket, sose lenne békességem. Megnősültem. Menj te is férjhez.

CSELÉDASSZONY
(Leonardóhoz)
Férjhez is megy!

HANGOK
(énekelve közelebbről)
Kelj föl, menyasszony, talpra,
itt az esküvő napja.

MENYASSZONY
Itt az esküvő napja!

(A szobába fut)

CSELÉDASSZONY
(Leonardóhoz)
Itt a násznép. Most már hagyj neki békét.

LEONARDO
Ne félj. (Balra kimegy)

(Hajnalodik)

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
(belép)
Kelj föl, menyasszony, talpra!
itt az esküvő napja;
körtáncra, rajta,
koszorút minden erkélyre, ablakra.

HANGOK
Kelj föl, menyasszony, talpra!

CSELÉDASSZONY
(hejehujázva)
Kelj föl, zöld ággal,
kinyíló szerelem
ékes bimbajával.
Kelj föl, menyasszony,
babérfa ága és virága,
dereka vár ma rád!

MÁSODIK NYOSZOLYÓLÁNY
(belép)
Kelj föl, szép hajjal,
finom fehér ingben,
lakkcipellőben,
ezüst fülönfüggőkkel,
jázminvirág-koszorúval.

CSELÉDASSZONY
Juhászleány,
fölkelt a hold jó korán!

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
Haj, legény,
hagyd a kalapod az olajfa tövén.

ELSŐ VŐFÉLY
(belép, kalapja a magasban)
Kelj föl, menyasszony, talpra,
násznéped mindjárt ideér,
a mezőn kurjongatva:
fejük fölött virágfüzér,
két kezükben szentelt kenyér.

HANGOK
Kelj föl, menyasszony, talpra!

MÁSODIK NYOSZOLYÓLÁNY
A menyasszony
fejére fehér koszorút kapjon:
a vőlegény
aranyos bogot köt párja kezén.

CSELÉDASSZONY
Citromfűre vágy,
a menyasszonynak azért rossz az ágy.

HARMADIK NYOSZOLYÓLÁNY
(belép)
Narancsot ha ad,
kap a vőlegénytől abroszt, kanalat.

(Belép három vendég)

ELSŐ VŐFÉLY
Repülj ki, tubica,
elszállt az éjszaka,
ragyog a fű, a fa.

EGY VENDÉG
Menyasszony, fehérke, tüzeske,
ma még szüzecske,
holnap menyecske.

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
Kíméld meg, tedd le
selyemruhádat, angyalom, vesd le.

EGY VENDÉG
Nehogy belepje,
nehogy reggelre harmat megesse.

ELSŐ VŐFÉLY
Kelj föl, menyecske, talpra!
A szél már koszorúd levelét szakajtja.

MÁSODIK VŐFÉLY
Megékesítenék egy fát,
raknék rája gránátalmát.
Úgy raknám, hogy mindegyikben
a szerelem édesedjen.

HANGOK
Kelj föl, menyasszony, talpra!

ELSŐ VŐFÉLY
Itt az esküvőd napja.

EGY VENDÉG
Itt az esküvőd napja,
leszel be gyönyörű rajta:
dombon virág a legszebb:
kapitány se kap különbet.

APA
(belép)
Kapitány se kap különbet.
De viszi a vőlegény,
viszi már kincsemet négyökrös szekerén!

HARMADIK NYOSZOLYÓLÁNY
A vőlegény
aranyvirág, aranylevél.
Lépő lábára
ráhajlik a, ráborul a szegfü virága.

CSELÉDASSZONY
Be boldog is a lány ma!

MÁSODIK NYOSZOLYÓLÁNY
Kelj föl, menyasszony, talpra!

CSELÉDASSZONY
Be szép, be drága!

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
Üzen már az ablakon
érted a lakodalom.

MÁSODIK NYOSZOLYÓLÁNY
Jöjj ki, szép mátka.

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
Jöjj ki valahára!

CSELÉDASSZONY
Csengjen és bongjon,
ami harang van.

ELSŐ VŐFÉLY
Itt jön már! Itt van!

CSELÉDASSZONY
Bika módra az udvaron
táncol már a lakodalom!

(Belép a Menyasszony, hosszú, uszályos fekete ruhája szélén berakott hálószövet, fodor és kikeményített csipke. Fején narancsvirág-koszorú. Megzendülnek a gitárok. A nyoszolyólányok sorra megcsókolják a Menyasszonyt)

HARMADIK NYOSZOLYÓLÁNY
Mivel szagosítottad így be a hajad?

MENYASSZONY
(nevet)
Semmivel.

MÁSODIK NYOSZOLYÓLÁNY
(a ruhát bámulva)
Ilyen szövetet sem látott még senki.

ELSŐ VŐFÉLY
A vőlegény megjött!

VŐLEGÉNY
Isten áldása mindenkinek.

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
(virágot illeszt a vőlegény füléhez)
A vőlegény
aranyvirág, aranylevél.

MÁSODIK NYOSZOLYÓLÁNY
Milyen békés, édes szellő
árad két szeméből.

(A Vőlegény a Menyasszonyhoz lép)

MENYASSZONY
Miért ezt a cipőt húztad föl?

VŐLEGÉNY
Vidámabbat mutat, mint a fekete.

LEONARDO FELESÉGE
(belép, megcsókolja a Menyasszonyt)
Isten áldása a házra!

(Mindenki egyszerre beszél)

LEONARDO
(belép, úgy, mint aki kötelességet teljesít)
Kezdődik a lakodalom,
koszorús már a menyasszony.

FELESÉG
Mint a mező a folyamnak,
örül a fény a hajadnak.

ANYA
(az Apához)
Ezek is idejöttek?

APA
Családbeliek! Ez a megbocsátás napja.

ANYA
Nem szólok bele, de bocsánatot sem adok.

VŐLEGÉNY
Csak bámullak, ezzel a koszorúval.

MENYASSZONY
Induljunk már a templomba!

VŐLEGÉNY
Olyan sietős neked?

MENYASSZONY
Az. Úgy szeretném, hogy minél előbb a feleséged legyek, hogy magunkban legyünk, hogy csak a te hangodat halljam.

VŐLEGÉNY
Azt akarom én is.

MENYASSZONY
Hogy csak a te szemedet lássam. Hogy olyan szorosan szoríts magadhoz, hogy a halott édesanyám hívó szavára se tudhassak elszakadni tőled!

VŐLEGÉNY
Erősen a karomba zárlak. Negyven esztendeig tartlak átkarolva.

MENYASSZONY
(tragikusan belekarolva)
Egész életemen át!

APA
Indulás, gyorsan. Ide a lovakat, a szekereket! Gyerünk, fölkelt a nap!

ANYA
Csak bajt ne hozzon! Ügyeljetek.

(Kinyílik a nagykapu. A násznép kiindul)

CSELÉDASSZONY
(sírva)
A szülei házból
örökre kihívnak,
el ne feledd, hogy úgy mégysz ki,
mint a fényes csillag...

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
Tiszta lelke, keszkenője,
úgy indul az esküvőre.

(Elmennek)

MÁSODIK NYOSZOLYÓLÁNY
Apád háza elbocsát,
Isten háza vár reád!

CSELÉDASSZONY
Szélbe lebeg a virág
s az út porába!

HARMADIK NYOSZOLYÓLÁNY
Ó, fehér hajadon!

CSELÉDASSZONY
Leng, lebeg csipkés ruhád,
a szél cibálja.

(Kimennek. Gitár peng, kasztanyett csattog, kézi dobot vernek. Csak Leonardo és a felesége marad hátra)

FELESÉG
Gyerünk.

LEONARDO
Hova?

FELESÉG
A templomba. De ne ülj lóra. Velem jöjj!

LEONARDO
Szekéren?

FELESÉG
Mi máson?

LEONARDO
Nem szekérre termett ember vagyok.

FELESÉG
Én meg nem arra termett asszony vagyok, hogy az uram nélkül álljak nászmenetbe. Nem bírom tovább.

LEONARDO
Én sem!

FELESÉG
Hogy nézel rám! Tüske mered mindegyik szemedből.

LEONARDO
Gyerünk.

FELESÉG
Nem tudom, mi lesz velünk. Eszembe jut, aztán gondolni se merek rá. Egyet tudok: útban vagyok. De gyermekem van, s egy másikat várok. Menjünk el innen. Anyámnak is ez volt a sorsa. De nélküled egy lépést sem teszek.

HANGOK
(kint)
A szülei házból
örökre kihívnak,
el ne feledd, hogy úgy mégysz ki,
mint a fényes csillag.

FELESÉG
(sírva)
Mint a fényes csillag! Valamikor én is így mentem ki a házunkból. Az egész földkerekséget a számba vettem volna.

LEONARDO
(föláll)
Gyerünk.

FELESÉG
De velem.

LEONARDO
Veled.
(Csönd)
Gyerünk, indulj!

(Kimennek)

HANGOK
Apád, anyád háza
amikor bucsúztat,
sose feledd, hogy úgy mégysz ki,
mint a fényes csillag.

Függöny


MÁSODIK KÉP

A menyasszony alacsony szobájának pitvara, szürkés-fehérre és jégkékre festve.
Nagy kaktuszfügefák, sötét- és ezüstszürke színek. Sárgás, sík látóhatár,
minden olyan kemény vonalakkal, mint a népi cserépedények látképei

CSELÉDASSZONY
(miközben egy asztalra poharakat és tálcákat rak)
A malom,
hogy forog a patakon,
patak vize hogy siet,
jön már, jön a nászmenet,
hajlik, hajlik szét az ág,
süssön le a holdvilág,
szórja földre aranyát.

(Hangosan)

Tedd föl a tányérokat!

(Pátosszal)

Hogy dalol,
hogy dalol a mátkapár,
patak vize hogy siet,
jön már, jön a nászmenet,
hóharmata fényesedjék,
keserű vadmandula
mézizűre édesedjék.

(Hangosan)

Hozd a bort!

(Pátosszal)

Angyalom,
világszépe csillagom,
nézd a vizet, hogy siet,
jön már, jön a nászmenet.
Uszályodat kézbe vedd.
Mint párjával a madár,
lépj urad házába már.

A vőlegény vadgalamb,
szíve parázs, tüzelő,
hogyha abból vér fakad,
annak örül a mező.

A malom,
hogy forog a patakon,
patak vize hogy siet,
jön már, jön a nászmenet,
vizek, habok tündököljenek!

ANYA
(belép)
Végre!

APA
Elsők vagyunk?

CSELÉDASSZONY
Nem. Leonardo már itt van feleségestül. Úgy jöttek, mint az ördögök. Az asszony se él, se hal félelmében. Úgy vágtattak a kocsival, hogy lóháton se lehetett volna különbül.

APA
Vesztét keresi az a gyerek. Benne van a rossz vér.

ANYA
Mi más lehetne benne? Ami az egész famíliájában. Kiütközött már a szépapján, az kezdte a sort, azzal, hogy embert ölt, s azóta se más az istenátka fajzat... Kezükben rögtön ott a kés, szájukon álnok vigyorgás...

APA
Ne hozzuk most szóba!

CSELÉDASSZONY
Hogy lehetne azt szótlanul hagyni?

ANYA
Ha egyszer ez gyötri a legkisebb csöpp vérem is! Ha elém kerül akármelyikük, rögtön csak a kezét látom, a kezet, amely megölte az uramat, a fiamat. Nézz rám. Bolondnak tartasz? S ha az vagyok? Akkor is csak azért, mert nem kiáltottam ki úgy a fájdalmamat, ahogy éreztem, ahogy kellett volna. Itt lapul, folyton ugrásra készen a kiáltás, itt a mellemben, a köpenyem alatt, de el kell fojtanom, mert mihelyt a halottat kiviszik, az élő hallgasson. Hagyja a népekre a szót.

(Leveti köpenyét)

APA
Nem máma kell ezekre gondolni.

ANYA
De ha erre fordul a szó, beszélnem kell. Ma még inkább. Mert mától fogva magamra maradok; üres lesz a házam.

APA
Amíg majd be nem népesül.

ANYA
Abban reménykedek én is: az unokákban.

(Leülnek)

APA
Minél több legyen, azt szeretném én is. Ez a föld karokat kíván, de nem bérért. Mert itt háborúskodni kell azzal az isten tudja, honnan jövő sok gyommal, tövissel, kővel. Ezt a földet csak jó gazdakéz tudja megfegyelmezni, legyőzni, termésre szorítani. Ide fiúgyermekek valók.

ANYA
De lányok is. A fiúk útra kelnek az első széllel. Fegyvert kell forgatniuk. A lányok szépen megülnek odahaza.

APA
Azt hiszem, lesz ez is, az is.

ANYA
Ami ahhoz a lányodnak kell, a fiam megfelel a dolognak. Jó vetésből való. Az apjának sok fia lehetett volna tőlem.

APA
Azt szeretném, bár egy nap alatt megcsinálhatnák. Ha tüstént lehetne egy-két gyerek.

ANYA
Csakhogy az nem megy olyan sebesen. Ahhoz idő kell. Azért olyan szörnyűséges látni, ha gyermekünk vére ömlik a földre. Ha egy perc alatt oda, ami esztendőkbe meg esztendőkbe került. Amikor én úgy láttam a fiamat összerogyva, az utca közepén, ahogy mellé értem, a vérébe mártottam a kezemet: aztán lenyaltam. Az én vérem volt! Te nem tudod, mi az. Drágaköves kristály misekehelybe fogtam volna azt a vért, amit beivott a föld.

APA
No, most újra reménységed lehet. A lányom jó-csípejű, a fiad legény a talpán.

ANYA
Remélek is.

(Fölállnak)

APA
Készítsd el a búzástálat.

CSELÉDASSZONY
Már megvan.

LEONARDO ÉS FELESÉGE
(belép)
Boldogságot az ifjú párnak.

APA
Köszönöm.

LEONARDO
Nagy lakodalom lesz?

APA
Valamelyes. Az emberek manapság már mulatni sem tudnak.

CSELÉDASSZONY
Jönnek!

(Vidám csoportokban beözönlik a násznép. Bejön kar-karban a fiatal pár. Leonardo kimegy)

VŐLEGÉNY
Sose láttam esketésen még ennyi népet.

MENYASSZONY
(komoran)
Soha.

APA
Gyönyörű volt.

ANYA
Az egész rokonság eljött.

VŐLEGÉNY
Olyanok is, akik sose mennek el hazulról.

ANYA
Apád jó vetést csinált: arathatsz.

VŐLEGÉNY
Vannak unokatestvéreim, akiket nem is ismertem.

ANYA
A tengerpartról valók.

VŐLEGÉNY
(vidáman)
Féltek a lovaktól.

(Egymás közt beszélnek)

ANYA
(a Menyasszonyhoz)
Min jár az eszed?

MENYASSZONY
Semmin, semmin.

ANYA
A fogadalom s az áldás az oltárnál nagy s nehéz dolog.

(Gitárszó hallik)

MENYASSZONY
Mint az ólom.

ANYA
(élesen)
Téged csak nem nyom? Könnyű lehetsz, mint a galamb.

MENYASSZONY
Itt tölti az éjszakát?

ANYA
Nem. Otthon üres a ház.

MENYASSZONY
Maradhatna.

APA
(az Anyához)
Nézd, hogy ropják. A magukét ropják - ahogy a tengerparton járja.

(Bejön Leonardo, leül. Felesége mögötte áll, mereven, egyenesen)

ANYA
Az uram unokatestvérei. Sziklakemények a táncban is.

APA
Örül a szemem rajtuk! Alig ismerek a házamra. (Kimegy)

VŐLEGÉNY
(a Menyasszonyhoz)
Tetszik a mirtusz?

MENYASSZONY
(mereven bámulva)
Tetszik.

VŐLEGÉNY
Tiszta viasz. Örökre eláll. Tetőtől talpig beborítottalak volna vele.

MENYASSZONY
Minek?

(Leonardo jobbra kimegy)

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
Itt az ideje: szedjük ki a gombostűket a koszorúdból.

MENYASSZONY
(a Vőlegényhez)
Tüstént visszajövök.

LEONARDO FELESÉGE
(a Vőlegényhez)
Remélem, boldog leszel az unokatestvéremmel!

VŐLEGÉNY
Meghiszem!

FELESÉG
Kettesben is: soha el nem mozdulva hazulról, egy szép, jó házban - milyen szívesen élnék így én is, távol mindentől!

VŐLEGÉNY
Miért nem vesztek földet? A hegyekben nem drága. Még a gyermekek is alkalmatosabban nevelődnek ott, mint másutt.

FELESÉG
Nincs pénzünk. S nem is azon az úton vagyunk, hogy legyen.

VŐLEGÉNY
Pedig az urad nem fél a dologtól.

FELESÉG
Nem. De csapongó természet. Hol ebbe fog, hol abba. Nem tud békén megülni.

CSELÉDASSZONY
Semmit sem eszel? Küldök egy kis borhoz való süteményt az anyádnak; tudom, hogy szereti.

VŐLEGÉNY
Adj neki egy szakajtóval.

FELESÉG
Ugyan, ugyan. Egy marék is elég lesz.

VŐLEGÉNY
A lakodalom - lakodalom!

FELESÉG
(a Cselédasszonyhoz)
Hova ment az uram?

CSELÉDASSZONY
Nem láttam.

VŐLEGÉNY
Bizonyosan a többivel van.

FELESÉG
Megkeresem. (Kimegy)

CSELÉDASSZONY
Milyen szép minden!

VŐLEGÉNY
Te nem táncolsz?

CSELÉDASSZONY
Senki sem kér föl.

(Átmegy hátul két Nyoszolyólány: az egész felvonás alatt hátul jövés-menés)

VŐLEGÉNY
(vidáman)
Értenek is azok hozzá. Az ilyen frissensült öregek jobban táncolnak, mint a fiatalok.

CSELÉDASSZONY
Csak nem udvarolsz, te gyerek? Micsoda egy família volt a tied! A férfi párját ritkította benne mindahány. Lánykoromban ott voltam a nagyapád menyegzőjén. Az volt az ember! Mintha, tudod, mi tartotta volna a lakodalmát? Egy hegycsúcs!

VŐLEGÉNY
Én kisebbre sikerültem.

CSELÉDASSZONY
De a szemed éppúgy tündököl, akár az övé. És a kicsike?

VŐLEGÉNY
Most veszik le a koszorúját.

CSELÉDASSZONY
Ó, mit is akarok mondani? Éjszakára, ha netán nem aludnátok, bekészítettem egy kis sonkát meg egy jókora kupa óbort. A kredenc alsó részébe. Szükség esetére.

VŐLEGÉNY
(mosolyogva)
Nem szoktam éjszaka enni.

CSELÉDASSZONY
(tréfálkozva)
Talán a menyecske lesz éhes. (Kimegy)

ELSŐ VŐFÉLY
Velünk még nem is ittál. Gyere.

VŐLEGÉNY
A menyasszonyt várom.

MÁSODIK VŐFÉLY
Arra ráérsz hajnalban is!

ELSŐ VŐFÉLY
Az akkor a legjobb.

MÁSODIK VŐFÉLY
Csak egy percre.

VŐLEGÉNY
Gyerünk.

(Kimennek. Kintről nagy vigalom-lárma. Belép a Menyasszony. A másik oldalról bejön a két Nyoszolyólány, a Menyasszonyhoz szaladnak)

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
Mondd meg magad, kinek adtad az első hajtűd, nekem, vagy neki?

MENYASSZONY
Nem emlékszem.

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
Nekem adtad, itt, ezen a helyen.

MÁSODIK NYOSZOLYÓLÁNY
Nekem, még az oltár előtt.

MENYASSZONY
(nyugtalanul, nagy belső vívódás közben)
Már nem tudom.

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
Csak azért, mert azt szeretném, hogy te...

MENYASSZONY
Mindegy nekem. Gondolkodni szeretnék.

MÁSODIK NYOSZOLYÓLÁNY
Bocsáss meg.

(Leonardo hátul átmegy)

MENYASSZONY
(meglátja Leonardót)
És olyan rettenetes nehéz ez a perc.

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
Miért? Mi semmiről se tudunk.

MENYASSZONY
Majd megtudjátok, ha eljön a ti órátok. Oly rettenetes nehéz az elhatározás.

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
Haragszol?

MENYASSZONY
Nem. Bocsássatok meg.

MÁSODIK NYOSZOLYÓLÁNY
Miért? Mind a két hajtű szerencsés férjhezmenést hozhat, igaz?

MENYASSZONY
Mind a kettő.

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
De egyikünk előbb megy férjhez, mint a másik.

MENYASSZONY
Olyan sürgős neked?

MÁSODIK NYOSZOLYÓLÁNY
(zavartan)
Olyan.

MENYASSZONY
Miért?

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
(megcsókolva a másikat)
De hisz...

(Mindketten futva ki. Bejön igen halkan a Vőlegény, s hátulról átkarolja a Menyasszonyt)

MENYASSZONY
(erősen összerezzenve)
Hagyj!

VŐLEGÉNY
Félsz tőlem?

MENYASSZONY
Ó, te voltál?

VŐLEGÉNY
Ki más lehetett volna?
(Szünet)
Apád vagy én.

MENYASSZONY
Persze.

VŐLEGÉNY
Épp csak apád gyöngébben ölelt volna magához.

MENYASSZONY
(komoran)
Igen.

VŐLEGÉNY
Merthogy öreg.
(Erősen, csaknem durván magához öleli)

MENYASSZONY
(szárazon)
Hagyj!

VŐLEGÉNY
Miért?
(Elengedi)

MENYASSZONY
Mert... vannak itt... megláthatnak.
(A Cselédasszony átmegy a háttérben, anélkül, hogy rájuk nézne)

VŐLEGÉNY
Hát aztán? Már megláthatnak.

MENYASSZONY
Igen. De hagyj még. Majd később.

VŐLEGÉNY
Mi történt? Zavartnak látszol.

MENYASSZONY
Nem. Semmi. Ne menj el.
(Bejön Leonardo felesége)

FELESÉG
Nem akarom megszakítani a beszélgetést...

VŐLEGÉNY
Ugyan.

FELESÉG
Nem járt erre az uram?

VŐLEGÉNY
Nem.

FELESÉG
Merthogy sehol se lelem, s a lova sincs az istállóban.

VŐLEGÉNY
(vidáman)
Bizonyosan ellovagolt egy kicsit.

(Leonardo felesége nyugtalanul kimegy, bejön a Cselédasszony)

CSELÉDASSZONY
Mennyi jókívánság, nem panaszkodhattok.

VŐLEGÉNY
Kezd elegem lenni belőle
(A Menyasszonyra)
Egy kicsit bele is fáradt.

CSELÉDASSZONY
Mit nem hallok, lelkecském?!

MENYASSZONY
Mintha főbe vertek volna.

CSELÉDASSZONY
Egy ilyen hegyvidéki menyasszonynak meg kell emberelnie magát.
(A Vőlegényhez)
Rajtad kívül senki nem gyógyíthatja meg. A tiéd...

(Kiszalad)

VŐLEGÉNY
(átkarolja)
Gyerünk egy kicsit a táncba.

(Megcsókolja)

MENYASSZONY
(nyugtalanul)
Ne. Ledőlnék egy percre.

VŐLEGÉNY
Elkísérlek.

MENYASSZONY
Mit nem! Mindenki szeme láttára! Mit mondanának? Hagyj egy kicsit lenyugodnom, magam.

VŐLEGÉNY
Ahogy akarod. De éjszakára jobban legyél.

MENYASSZONY
(az ajtóban)
Éjszakára jobban leszek.

VŐLEGÉNY
Szívemből kívánom!

(Belép az Anya)

ANYA
Fiam!

VŐLEGÉNY
Anyám hol mulat?

ANYA
A kellős közepén a vigalomnak. Kedvedre megy minden?

VŐLEGÉNY
Igen.

ANYA
S a feleséged?

VŐLEGÉNY
Lepihent egy kicsit... Rossz nap ez az új asszonynak.

ANYA
Rossz nap? Az egyetlen jó! Nekem olyan volt, mintha örökség szállt volna rám.
(Belép a Cselédasszony, a Menyasszony szobája felé siet)
A föld megmunkálása ez, fiatal fák elültetése.

VŐLEGÉNY
Még ma hazamegy, anyám?

ANYA
Haza. Otthon kell lennem.

VŐLEGÉNY
Egyedül.

ANYA
Egyedül, nem. Tele a fejem mindenféle dologgal, emberrel, viadallal.

VŐLEGÉNY
Amiből már nem lesz viadal.

(A Cselédasszony gyorsan visszatér, futva eltűnik a háttérben)

ANYA
Amíg vér van bennük, vínak.

VŐLEGÉNY
Én mindig szót fogadtam.

ANYA
Iparkodj kedvibe járni a feleségednek. De ha azt látnád, hogy foghegyről beszél veled, vagy dühösködni, csapkodni kezd, simogasd meg, de úgy, hogy beleszisszenjen, markold meg, hogy nyoma maradjon, de adj neki tetejébe egy édes-meleg csókot. Hogy ne haragudhasson meg rád, s mégis megérezze benned az embert, a gazdát, aki a kalapot viseli. Apád így hajlított engem. Nekem kell téged beavatnom ezekbe a fogásokba, mivelhogy ő már nincs meg.

VŐLEGÉNY
Anyám szavát mindig megfogadom.

APA
(bejön)
Hol a lányom?

VŐLEGÉNY
A szobájában.

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
(A Vőlegényhez)
Kezdődik a menyasszonytánc. Gyertek mind a ketten.

ELSŐ VŐFÉLY
(a Vőlegényhez)
Neked kell kezdened.

APA
(visszatér)
Nincs ott!

VŐLEGÉNY
Nincs?

APA
Talán az erkélyen van.

VŐLEGÉNY
Megnézem. (Kimegy)

(Vidám lárma, gitárszó)

ELSŐ NYOSZOLYÓLÁNY
Már kezdeni akarják! (Kimegy)

VŐLEGÉNY
(bejön)
Nincs ott!

ANYA
(nyugtalanul)
Nincs?

APA
Hova mehetett?

CSELÉDASSZONY
(bejön)
Hol van a kicsike?

ANYA
(komoran)
Nem tudjuk.

(A Vőlegény kimegy. Bejön három vendég)

APA
(drámaian)
Bizonyosan a táncban van.

CSELÉDASSZONY
A táncban nincs.

APA
(haraggal)
Sokan vannak ott. Nézd meg!

CSELÉDASSZONY
Megnéztem!

APA
(tragikusan)
Hát hol lehet?

VŐLEGÉNY
(belép)
Sehol senki.

ANYA
(az Apához)
Hogy értsük ezt? Hol a lányod?

(Bejön Leonardo felesége)

FELESÉG
Megszöktek! Megszöktek! Ő és Leonardo. Lóháton. Összeölelkezve! Egymás leheletét szíva!

APA
Nem igaz! Az nem az én lányom!

ANYA
A te lányod! Rossz anya rossz gyümölcse. Ahogy a szöktetője is az, az is. De a lányod most már az én fiam felesége.

VŐLEGÉNY
Lovat! Utánuk! Lovat ide!

ANYA
Lovat ide, tüstént, lovat! Mindenemet, a szememet, a nyelvemet odaadom egy jó nyergesért.

HANGOK
Itt hoznak egyet.

ANYA
(a fiához)
Rá! Utánuk!
(A Vőlegény kimegy a vőfélyekkel)
Ne, ne menj. Ezek kezében forog oly gyorsan és pontosan a kés... De igen! Siess! Megyek én is!

APA
Nem a lányom lesz. Ő... hátha a kútba ugrott?

ANYA
Kútba a tisztességes lányok ugranak, a tiszták. Ez nem! De már a fiam felesége. Két tábor. Két tábor van itt most már.
(Mindenki betódul)
A te családod meg az enyém. Ki innen, mindenki. Ne sajnáljátok a cipő talpát! Gyerünk segíteni a fiamnak!
(A tömeg két csoportra oszlik)
Van, aki a fiam pártjára áll, ti, az unokatestvérei a tengerpartról, meg bentről, mindenünnen. Ki innen! Ki mind az utakra! Eljött megint a vér nagy pillanatja. Két tábor. Te a tieiddel, én az enyéimmel. Utánuk! Utánuk!

Függöny



HARMADIK FELVONÁS


ELSŐ KÉP

Erdő. Éjszaka. Nagy, nedves fatörzsek. Sötét környezet.
Két hegedű szól. Bejön három favágó

ELSŐ FAVÁGÓ
Megfogták őket?

MÁSODIK FAVÁGÓ
Nem. De keresik mindenfelé.

HARMADIK FAVÁGÓ
Rájuk akadnak.

MÁSODIK FAVÁGÓ
Pszt!

HARMADIK FAVÁGÓ
Mi az?

MÁSODIK FAVÁGÓ
Mintha járnának, valamennyi úton egyszerre.

ELSŐ FAVÁGÓ
Ha fölkel a hold, meglátják őket.

MÁSODIK FAVÁGÓ
Hagynák őket békén inkább.

ELSŐ FAVÁGÓ
Nagy a világ. Mindenki elélhetne rajta.

HARMADIK FAVÁGÓ
De őket megölik.

MÁSODIK FAVÁGÓ
Jól tették, hogy megszöktek. Ha egyszer hajlandósággal vannak egymás iránt.

ELSŐ FAVÁGÓ
Türtőzködtek, amíg bírták, de végül erőt vett rajtuk a vér.

HARMADIK FAVÁGÓ
A vér!

ELSŐ FAVÁGÓ
A vér útját, azt követni kell.

MÁSODIK FAVÁGÓ
De a fénylátta vért beissza a föld.

ELSŐ FAVÁGÓ
S aztán? Inkább folyjon el utolsó csöppig, hogysem rothadt vérrel éljek.

HARMADIK FAVÁGÓ
Csönd!

ELSŐ FAVÁGÓ
Mi az? Hallottál valamit?

HARMADIK FAVÁGÓ
Csak a tücsköket, a békákat, a leskelődő éjszakát...

ELSŐ FAVÁGÓ
De lódobogást nem hallasz?

HARMADIK FAVÁGÓ
Azt nem.

ELSŐ FAVÁGÓ
Eddig már magáévá tette.

MÁSODIK FAVÁGÓ
Hiába volt menyasszony, teste a másiknak volt teremtve, azé meg neki.

HARMADIK FAVÁGÓ
Fölhajtják s megölik őket.

ELSŐ FAVÁGÓ
De vérük akkorára már összekeverül, s ők maguk üres csuprok lesznek, két kiszáradt patak.

MÁSODIK FAVÁGÓ
Sűrűsödik a felhő, meglehet, ki se süt a hold.

HARMADIK FAVÁGÓ
Kisüt vagy nem süt, a vőlegény holdfény nélkül is megtalálja őket. Láttam, mikor utánuk indult. Mint egy eszeveszett csillag. A képe hamuszín. Rajta volt a magafajtájúak bélyege.

ELSŐ FAVÁGÓ
Azoké, akiket lábon ér a halál.

MÁSODIK FAVÁGÓ
Az.

HARMADIK FAVÁGÓ
S ha mégis ki tudnak törni a gyűrűből?

MÁSODIK FAVÁGÓ
Kötve hiszem. Tíz mérföldre körös-körül minden csupa kés meg puska.

HARMADIK FAVÁGÓ
Jó a lova?

MÁSODIK FAVÁGÓ
De az asszonnyal ketten vannak rá.

ELSŐ FAVÁGÓ
Ez az.

MÁSODIK FAVÁGÓ
Jó negyvenágú fa. Egykettőre végzünk vele.

HARMADIK FAVÁGÓ
Most kél a hold. Lássunk neki.

(Balról fény tűnik elő)

ELSŐ FAVÁGÓ
Holdvilág, holdvilág,
hogy ragyogsz az ágakon át!

MÁSODIK FAVÁGÓ
Jázmin vére lobog benne!

ELSŐ FAVÁGÓ
Árva ezüst hold!
Zöld lombok közt vándorolt!

MÁSODIK FAVÁGÓ
Mint amilyen a menyasszony képe volt!

HARMADIK FAVÁGÓ
Haj, kiváncsi hold!
Hagyd a szegény szeretőknek a sötét bokort!

ELSŐ FAVÁGÓ
Haj, búsképü hold!
Ne űzd ki a szeretőket a lombok alól!

(Kimennek. A bal oldali fényben megjelenik a Hold. Egy fiatal, fehér arcú favágó a Hold. A színt élénk kék ragyogás árasztja el)

HOLD
Vízen úszó kerek hattyú,
Szentegyházon rózsa ablak,
fehér hazugság, zöld gallyak
közt ragyogok - s fölkutatlak!
Ki rejtezik? Ki zokog
tüskebokrok közt a völgyben?
Hosszu pengét, csillogót
fen a hold a levegőben.
Lesi a kés, hol lehet
belőle véres fájdalom.
Engedjetek be! Mar a hideg
az ablakokon, a falakon!
Nyissatok keblet, szivet,
hogy egy kis melegem legyen!
Didergek! A legszendergőbb
fémeken nőtt hamumezőn
a tűz taraját keresi,
háztetőn és hegytetőn.
Engem hord mégis a hó
széles jáspisvállain,
keményen és hidegen a tó
engem rejt el vize mélyein.
Bár ma éjjel végre vérrel
festődnék képem pirosra,
meg a szittyó, mely a széllel
küszködik most hajladozva.
Semmi árnyékot, zugot,
hogy megszökjenek!
Mellbe akarok furódni,
úgy kell a meleg.
Élő szívet akarok.
Forrót. Fröcskölje tele
keblem halmait.
Adjatok utat! Be, be!
(A gallyakhoz)
Nem tűrök sötét helyet.
Sugaraim beviszik
minden törzs mögé
a fény neszeit,
hogy ma éjjel végre vérrel
festődjék képem pirosra,
meg a szittyó, mely a széllel
küszködik most hajladozva.
Hol bújkálnak? Vár a munka!
Rajta! Meg ne szökjenek!
Csillogásul a lovukra
Gyémánt lázat lövelek.

(Eltűnik a fatörzsek között. A szín ismét elsötétül. Belép egy öregasszony, talpig sötétzöld rongyokba burkolva. Mezítláb jár. Arca alig látszik ki a szövet redőiből. A szereposztásnál ezt a személyt kihagyták)

KOLDUSASSZONY
Elrejtezik a hold. Már közelednek ők. De nem jutnak tovább. A csermely, mely csörög, a faág, mely zörög, majd némaságba fojt minden arcátlanul szállni merő sikolyt. Itt kell meghalniuk tüstént. Fáradt vagyok, ládákat nyissatok, hogy várja tiszta kelme az alkovban az ágy előtt földre rogyott nehéz tetemeket, melyekből vér csorog. Ne rezzenjen madár. Szedd fátylaidba, szél, jajukat, s fuss velük sötét lombok alatt, és legyen nyughelyük puha fehér agyag.
(Türelmetlenül)
Ez a hold! Ez a hold!

HOLD
Itt jönnek, már közel,
van, ki a hágó felől, van, ki a folyó felől.
Mindjárt megcsillogtatom a kavicsokat. Mi kell?

KOLDUSASSZONY
Semmi.

HOLD
Élesül a szél, a kétélü szél.

KOLDUSASSZONY
Világits, a mellényre süss: szaggasd le a
gombokat.
Hadd ismerjék meg a kések, hogy útuk merre
halad.

HOLD
Lassu halál legyen végük, hogy a vérük csöppre csöpp
gyönyört adva csörgedezzen tíz halovány ujjam közt.
Nézd csak, nézd, hogy ébredezik már
a hamufödte völgy,
boldog reszketéssel várja a csobogó friss özönt.

KOLDUSASSZONY
Ne hagyjuk, hogy a patakon átjussanak.
Csöndbe!... Csönd!

HOLD
Itt vannak!

(Hold kimegy. A szín sötét)

KOLDUSASSZONY
Gyorsan, fényt! Fényt! Hamar! Hallod ott, te, fönt?
Nem szökhetnek meg előlünk!

(Bejön a Vőlegény s az Első vőfély. A Koldusasszony a köpenyébe burkolózik)

VŐLEGÉNY
Erre.

ELSŐ VŐFÉLY
Úgysem akadsz rájuk.

VŐLEGÉNY
(erélyesen)
Rájuk akadok!

ELSŐ VŐFÉLY
Másik útra vágtak, bizonyos.

VŐLEGÉNY
Nem. Itt hallottam egy pillanatra lódobajt.

ELSŐ VŐFÉLY
Más lóét talán.

VŐLEGÉNY
(végzetesen)
Hallod-e? Az egész világon csak egy ló van, az. Megértetted? Ha követni akarsz, szó nélkül kövess.

ELSŐ VŐFÉLY
Én csak azt akarom...

VŐLEGÉNY
Hallgass! Bizonyos, hogy itt elérem. Látod ezt a kart? Nemcsak az enyém: bátyámé, apámé, minden holt atyámfiáé. Olyan hatalom van benne, kitépné gyökerestül ezt a fát. Gyerünk gyorsan, mert valamennyi fajtámbeli fogát itt érzem, de úgy, hogy lélegzeni sem tudok.

KOLDUSASSZONY
(felnyög)
Jaj!

ELSŐ VŐFÉLY
Hallod?

VŐLEGÉNY
Eredj erre, s kerítsd őket.

ELSŐ VŐFÉLY
Valóságos vadászat.

VŐLEGÉNY
Az, vadászat. Istenigazából!

(Az Első vőfély kimegy. A Vőlegény balra siet, s a koldusasszonyba ütközik. A Halálba)

KOLDUSASSZONY
Jaj!

VŐLEGÉNY
Mi kell?

KOLDUSASSZONY
Fázom.

VŐLEGÉNY
Hová mész?

KOLDUSASSZONY
(egyre koldusasszony módra nyöszörögve)
Messzire.

VŐLEGÉNY
Honnan jössz?

KOLDUSASSZONY
Onnan... Nagy messziről.

VŐLEGÉNY
Nem láttál erre egy embert meg egy asszonyt, lóháton?

KOLDUSASSZONY
(fölocsúdik)
Várj...
(Szemügyre veszi)
Szép legény.
(Föláll)
De még szebb lennél, ha alva láthatnálak.

VŐLEGÉNY
Arra felelj: láttad őket?

KOLDUSASSZONY
Várj... Milyen széles vállak. Nem illenék sokkal jobban hozzád, ha azokon feküdnél, mint így, ezeken a keskeny talpakon járva?

VŐLEGÉNY
(megrázza)
Azt kérdem, láttad-e őket? Jártak-e erre?

KOLDUSASSZONY
(erélyesen)
Nem jártak. De épp most ereszkednek le a dombról. Nem hallod?

VŐLEGÉNY
Nem.

KOLDUSASSZONY
Ismered az utat?

VŐLEGÉNY
Megyek mégis. Lesz, ami lesz.

KOLDUSASSZONY
Elkísérlek. Én ismerős vagyok itt.

VŐLEGÉNY
(türelmetlenül)
Gyerünk már. Merre?

KOLDUSASSZONY
(végzetesen)
Erre.

(Gyorsan kimennek. Az erdőből két távoli hegedű szól. Visszatérnek a favágók. Vállukon fejsze. Lassan haladnak a fatörzsek közt)

ELSŐ FAVÁGÓ
Halál, leskelő halál,
bokrok közül, haj, ki ne találj!

MÁSODIK FAVÁGÓ
Vérpataknak útat ne csinálj!

ELSŐ FAVÁGÓ
Magányos halál,
száraz ág közül ki ne találj.

HARMADIK FAVÁGÓ
Ne avar fedje a menyegzőt.

MÁSODIK FAVÁGÓ
Szomorú halál, haj,
takaróddzék a szerelem fa zöld lombjával.

ELSŐ FAVÁGÓ
Leselgő halál, hej,
takaróddzék a szerelem zöld falevéllel.

(Kimennek, egymás közt beszélve. Megjelenik Leonardo és a Menyasszony)

LEONARDO
Hallgass!

MENYASSZONY
Innen kezdve egyedül megyek. Hagyj el, menj vissza, azt akarom.

LEONARDO
Hallgass, mondom.

MENYASSZONY
Foggal, kézzel, ahogy tudod,
tépd le ezt a vasbilincset
tisztességes lány-nyakamról.
Engedj élnem elfeledve,
házunk mélyén meghuzódva.
Ha - mérges kigyót - nem ölsz meg,
add menyasszonyi kezembe
töltött vadászfegyvered.
Mennyi jaj, baj, kín, tűz ég,
kavarul össze fejemben!
Mennyi üvegszilánk szúrja nyelvem!

LEONARDO
Nincsen út már vissza. Csöndet.
Már egész közel követnek.
Kövess hát. Viszlek magammal.

MENYASSZONY
Csak ha bírsz, erővel.

LEONARDO
Csak erővel? És a lépcsőn
ugyan ki ment le előre?

MENYASSZONY
Én mentem, én.

LEONARDO
             És ki tett lovamra új kantárszárat?

MENYASSZONY
Én magam, én.

LEONARDO
             Kinek keze csatolta föl sarkantyúmat?

MENYASSZONY
Ez a két kéz. Mely tied,
de melyek most összetörnék
ereid kék ágait,
s azok mormogásait. -
Hogy szeretlek! Eredj innét!
Hogyha meg tudnálak ölni,
takarnálak szemfedővel,
ibolya közt fehérlővel.
Mennyi jaj, baj, kín, tűz ég,
kavarul össze fejemben.

LEONARDO
Mennyi üvegszilánk szúrja nyelvem!
Milyen kőfalat emeltem
házam közé s házad közé,
hogy ne gondoljak rád többé.
Így volt. Emlékszel? Ha csak
messziről megláttalak,
homokot vágtam szemembe.
S lovam, önként, mindenünnen
hozzád vitt, mihelyt fölültem.
Ezüst tűkkel feketén
forgott szívemben a vér,
s álmom is csak gaz füvek
mérgét lehelte belém.
És a bűn mégsem enyém,
a föld a bűnös, az illat,
az, amely most is felémtör,
kebleidből, fürtjeidből...

MENYASSZONY
Jaj, milyen eszeveszettség!
Nem felezném meg veled
sem ágyad, sem kenyered.
S mégis melletted szeretnék
lenni álló napon át,
s mondhatnád, eredj tovább,
úgy követnélek a szélben,
mint a repülő füszál.
Vad férfit, ki bosszut áll,
s éppoly vad atyafiságot
hagytam ott lakodalom
közepén, menyasszonyi
koszorúval hajamon.
Hagyj itt! Fuss! Nem akarom,
hogy te légy az áldozat.
Úgyse védheted magad.

LEONARDO
Ébredő kismadarak
verődnek az ág között.
Halódik az éjszaka
már a kövek élein.
Menjünk, a bokrok mögött
hadd szeresselek örökre.
Bánom is már a világ
mérgét, amit szór reánk.

(Szenvedélyesen átkarolja)

MENYASSZONY
Lábad elé heverek,
úgy őrizem álmaid.
Meztelen, úgy fülelem
(Drámai hangon)
kezes szukaként az erdőt.
Mert az vagyok. Úgy figyellek,
perzselő szépségedet.

LEONARDO
Fény ölelkezik a fénnyel,
egy picike fénysugár
egy döféssel két kalászt
leszúr. Menjünk.

MENYASSZONY
             Hová viszel?

LEONARDO
Hová nekik sem lehet
jönniük, kik bekerítnek.
Hogy ott szemben lássalak.

MENYASSZONY
(gúnyosan)
Hurcolj piacról piacra,
hajadonok szégyenét,
nézzenek az emberek,
nászlepedőmmel, amely majd
fennen zászlóként lebeg.

LEONARDO
Szeretnék én menekülni:
hiába, tudom, mit tudok;
oda megyek, ahová te.
Menj, no menj. Próbálj. Szabad!
Összeszögezi a holdfény
csipődet s derekamat.

(Mindez igen hevesen és érzékiesen)

MENYASSZONY
Hallod?

LEONARDO
     Jönnek.

MENYASSZONY
             Mentsd magad!
Én megérdemlem, hogy itten
így pusztuljak, lábam vízben,
homlokom szúró tövisben.
Sirasson majd a falomb,
rossz asszonyt, szűz hajadont.

LEONARDO
Csönd. Fölértek.

MENYASSZONY
             Menekülj!

LEONARDO
Halkan. Meg ne halljanak.
Gyerünk, gyere. Menj elül.

MENYASSZONY
(habozva)
Csak együtt!

LEONARDO
         Ahogy kivánod.
Elválásunk nem lehet
csak a halálom után.

MENYASSZONY
Halálom után.

(Összeölelkezve kimennek. Fölkel igen lassan a Hold. A színt élénk, világoskék fény önti el. Hegedűszó. Hirtelen két fültépő kiáltás, a hegedűszó nyomban megszűnik. A második kiáltás után föltűnik, háttal, a Koldusasszony. Széttárja köpenyét, úgy áll a középen, akár egy óriási szárnyú madár. A Hold rásüt. A függöny tökéletes csöndben ereszkedni kezd)

Függöny


UTOLSÓ KÉP

Fehérre meszelt, boltozatos, vastag falú szoba.
Jobbra s balra fehér lépcső. Hátul hasonló színű nagy félkörív.
Maga a föld is ragyogóan fehér. Az egyszerű helyiség a templomok
nagyvonalúságát idézi. Sehol semmi szürke vagy sötét, annyi sem,
amennyi a távlat végett szükséges. Két fiatal lány, sötétkék ruhában,
egy matring piros gyapjút gombolyít

ELSŐ LÁNY
Fonalam, fonalam,
mit szőjjek belőled?

MÁSODIK LÁNY
Jázminvirág ruhát,
gyémántos levelet.
Hajnalra születést,
estére meghalást.
Gyapjúból kötelet
béklyóul lábadra,
keserű borostyánt
meztelen válladra.

KISLÁNY
(éneklő hangon)
Ott voltatok a lakodalomban?

ELSŐ LÁNY
Nem.

KISLÁNY
Én sem.
Vajon mi történt?
Mondd meg te, venyige szára,
vajon mi történt?
Mondd meg te, olajfa ága.

Mi történhetett, hogy senki sincs itthon? Ott voltatok a lakodalomban?

MÁSODIK LÁNY
Hallottad már, hogy nem.

KISLÁNY
(kimenet)
Én sem.

MÁSODIK LÁNY
Fonalam, fonalam
mit dalolsz énnekem.

ELSŐ LÁNY
Viaszpiros seben
szomorú mirtuszok,
éjszaka virrasztott,
hajnalban aludott.

KISLÁNY
(az ajtóban)
A fonal elakadt,
csomós lett, elszakadt.
De a kék hegyen át
csak leltünk mi utat.
Erre, erre, erre
fuss, amíg lehet.
Kést keress és mesd el
a kenyeredet.

(Kimegy)

MÁSODIK LÁNY
Fonalam, fonalam,
mit susogsz énnekem?

ELSŐ LÁNY
Szótalan szerető
veres-szín vőlegény,
hófehér lepedő,
ő hever közepén.

(Megállnak, a gyapjúra merednek)

KISLÁNY
(megint az ajtóban)
Merre, merre, merre,
futott a fonál.
Láttam őket fekve,
arcuk csupa sár.
Fehér lepedő már
mindörökre vár.

(Kimegy)

(Bejön Leonardo felesége és anyósa. Tele aggodalommal)

ELSŐ LÁNY
Jönnek?

ANYÓS
(fagyosan)
Nem tudjuk.

MÁSODIK LÁNY
Mi újság a lakodalomban?

ELSŐ LÁNY
Mondd.

ANYÓS
(szárazon)
Semmi.

FELESÉG
Visszamegyek, hadd tudjak meg mindent.

ANYÓS
(erélyesen)
Ez a házad. Itt maradsz.
Összezárt foggal, magadban.
Itt sírsz majd, itt öregedsz meg.
De csukott ajtó mögött.
S ő, soha - sem holtan, sem elevenen!
Ablakunkat beszögezzük.
Járjon szél, éj körülöttünk
a keserű füveken.

FELESÉG
Hogy történhetett?

ANYÓS
               Nem fontos.
Arcodra fátylat terítsz.
Gyermekeid - tieid,
senki másé. Hamuból
vetsz keresztet oda, hol
ágyadban feje feküdt.

(Kimennek)

KOLDUSASSZONY
(az ajtóból)
Egy kis kenyeret, ha volna.

KISLÁNY
                       Menj el innen.
(A lányok odagyűlnek)

KOLDUSASSZONY
Miért, lelkecském?

KISLÁNY
               Mert sírsz! Menj el innen!

ELSŐ LÁNY
Te!

KOLDUSASSZONY
S ha szemed kérem el? Egész csapat
madár követ. Akarsz egyet?

KISLÁNY
Azt akarom, hogy elmenj.

MÁSODIK LÁNY
(a Koldusasszonyhoz)
Ne törődj vele.

ELSŐ LÁNY
A patak mentében jöttél?

KOLDUSASSZONY
Arra jöttem.

ELSŐ LÁNY
(félénken)
         Kérdezhetek valamit?

KOLDUSASSZONY
Láttam őket. Rögtön itt
lesznek ők is, végre megnyugodva:
zuhatagok zuhanástól,
férfiak a vágtatástól.
Meghaltak, szép volt az éj.
(Elragadtatással)
Meghaltak, meg!

ELSŐ LÁNY
Ne beszélj már, ne beszélj!

KOLDUSASSZONY
Szemük leszaggatott virág, foguk
két maroknyi csillogó zuzmara.
Meghaltak, mind a ketten, csupa vér
a menyasszony ruhája, szép haja.
Köpenyben hozza őket vállain
a négy vőfély, négy büszke dalia,
ennyi történt, semmi több. Így igaz.
Aranyvirágra síri föld pora.

(Kimegy. A lányok lehajtják fejüket, s ritmusra lépve kiindulnak)

ELSŐ LÁNY
Síri föld pora.

MÁSODIK LÁNY
Száll aranyvirágra, száll.

KISLÁNY
Száll aranyvirágra, száll.
Hozzák őket patak mentén haza már.
Ennek arcán is halál,
annak arcán is halál.
Elsiratni ezt is, azt is, micsoda madár
száll aranyvirágra, száll!

(Kimennek. A szín üres egy ideig. Belép az Anya a Szomszédasszonnyal. A Szomszédasszony sír)

ANYA
Hagyd el.

SZOMSZÉDASSZONY
Nem bírom.

ANYA
Hagyd el, ha mondom.
(Az ajtóban)
Nincs itt senki?
(Két kezét a homlokához emeli)
A fiam válasza kellene. De az én fiam már csak egy nyaláb száraz virág. Hegy mögül hangzó sötét hang már az én fiam most.
(Vad kitöréssel)
Elhallgatsz már? Nem akarok könnyet látni ebben a házban. A te könnyeid csak a szemedből fakadnak, de az enyéim, ha majd magamban leszek, a talpam aljából jönnek föl, a gyökereimből, forróbban, mint a vér.

SZOMSZÉDASSZONY
Jöjj át hozzánk: ne maradj itt.

ANYA
Itt. Itt maradok, itt akarok. Nyugságban végre. Most már mindnyájan halottak. Alhatok, alhatok már éjfélkor, nem kell rettegnem se pisztoly, se kés miatt. Más anyák ki-kihajolnak majd az ablakon, eső veri őket, úgy várják haza a fiaikat. Én soha többé. Álmomból hideg, elefántcsont galambot csinálok, azzal hordatok jégvirág kaméliát a temetőbe. De nem. Nem a temetőbe: földágyba, ágyásba, az takarja, az védje az égtől.
(Belép egy gyászruhás asszony, a jobb oldalra megy, letérdel.)
(A Szomszédasszonyhoz)

Vedd le a kezed az arcodról. Rettenetes napok jönnek. Senkit sem akarok látni. A föld meg én. A könnyeim meg én. Meg ez a négy fal. Jaj! Jaj!

(Borzongva leül)

SZOMSZÉDASSZONY
Ne emésztődj.

ANYA
(haját hátravetve)
Össze kell szednem magam.
(Leül)
Bejöhetnek a szomszédok, ne lássák a nyomorúságom. Milyen nyomorult vagyok. Nyomorult szegény asszony, akinek már egyetlen fia sincs, akit a szájához emelhetne.

(Bejön a Menyasszony. Nincs rajta már a mirtuszkoszorú: vállán fekete kendő)

SZOMSZÉDASSZONY
(hozzálép; fölismeri, vad haraggal)
Hová mész?

MENYASSZONY
Ide jöttem.

ANYA
(a Szomszédasszonyhoz)
Ki az?

SZOMSZÉDASSZONY
Nem ismered meg?

ANYA
Épp azért kérdezem, ki az... Mert különben rögtön a fogamat mártanám a nyakába. Vipera!
(A Menyasszony felé tart fenyegető dühvel; megáll; a Szomszédasszonyhoz)
Látod? itt van, és még ő sír, és én egy helyben állok, nem tépem ki a szemét. Nem értem. Talán nem szerettem a fiamat? De a tisztessége? A tisztességére nem gondolt?

(Megüti a Menyasszonyt, az a földre rogy)

SZOMSZÉDASSZONY
Jaj, Istenem.

(Próbája szétválasztani őket)

MENYASSZONY
(a Szomszédasszonyhoz)
Hagyjad. Azért jöttem ide hozzá, hogy végezzen velem, hogy vigyenek engem is oda, ahova azt a másik kettőt.
(Az Anyához)
De ne kézzel: vasvillával, kaszával, s olyan erővel, hogy a csontomba törjön az a vas. Hagyd. Mert tudja csak meg, nincs folt a tisztességemen. Talán megbódult a fejem, de akkor is úgy temetnek el, hogy senki férfiember nem látott még ott, hol kebleim már fehérek.

ANYA
Hallgass, hallgass; mi gondom nekem azzal?

MENYASSZONY
Az, hogy elmentem a másikkal, igen, elmentem.
(Gyötrődve)
Te is elmentél volna vele. Lánggal égett a belső részem, csupa seb voltam kívül-belül, és a te fiad volt nekem a hideg víz, tőle vártam üdvösséget, gyereket, talajt, amin megállhatok; a másik a sötét folyóvíz volt, az ágak alatt rohanó, a magában mormoló és daloló, a nádasai zizegését üzenő. Én a te fiaddal futottam, aki olyan friss-hűvös volt, mint egy kisgyerek, de a másik árasztotta rám csak százával a madarait, s azok utamat zárták, lábamat bénították, zúzmarát vertek sebeimbe, azokba, melyeket szegény megbélyegzett asszony, szegény lángmarta leány viseltem. Nem akartam, érts meg, nem akartam, érts meg, nem akartam! A fiad volt az üdvösségem, nem csaltam meg, csak elkapott a másiknak a karja, ahogy a tenger hulláma elkap, ahogy az öszvér feje föltaszít valakit, és elkapott volna mindig, mindig, ha vénasszony lettem volna is, ha fiad valamennyi fia fogta volna is a hajam.

(Bejön egy Szomszédasszony)

ANYA
Nem az ő bűne. Enyém se!
(Gúnyosan)
Vajon kié hát? Lusta, urizáló, romlott álmú némber, aki a menyasszonyi koszorúját másik asszony még meleg ágyába hajítja!

MENYASSZONY
Hallgass, hallgass! Töltsd ki a bosszúd, itt vagyok! Nézd, gyenge a nyakam, annyi erődbe se kerül letörni, mint kertedben egy dáliát. De ne gyalázz. Tiszta vagyok, tiszta, mint egy ma született kisded. S elég erős ahhoz, hogy hitet tegyek róla. Gyújts tüzet. Mindketten beletartjuk a kezünk: te a fiadért, én a testemért. Előbb kirántod, mint én.

ANYA
Mit nyerek én a te tisztességeddel? Mit nyerek azzal, ha meghalsz? Mit nyerhetek bármitől, bármivel? Áldott legyen a vetés, mert a fiam álmait őrzi; áldott legyen a zápor, mert megmossa a holtak arcát; áldott legyen az Úr, mert egymás mellé fektet majd bennünket örök pihenésre.

(Belép még egy Szomszédasszony)

MENYASSZONY
Engedd meg, hogy veled sírjak.

ANYA
Sírj. De kívül az ajtón.

(Belép a Kislány. A Menyasszony megáll az ajtóban. Az Anya a szín közepén)

FELESÉG
(belép, s balra tart)
Szép volt, ó, be szép, lovon,
most fagyos hó-halom.
Hogy repült vásárba, dombra,
táncba, asszonyi karokba.
Köt fejére most moha-
koszorút az éjszaka.

ANYA
Napraforgója anyádnak,
fényes tükre a világnak,
kereszt jele melleden
babér virágból leszen.
Selyemszövet ragyogó
testeden a takaró.
Folyt a víz könnycseppesen
összezárt két kezeden.

FELESÉG
A négy vőfély - haj, itt jőnek -,
hajlítja holttetem őket.

MENYASSZONY
Aj, micsoda négy legény
hozza a halált a vállán.

ANYA
Szomszédasszony...

KISLÁNY
(az ajtóban)
Hozzák őket.

ANYA
Mindig csak az:
kereszt, kereszt.

ASSZONYOK
Ó, keresztfa
szent szege,
Jézus édes
szent neve.

MENYASSZONY
Oltalmazza a szent kereszt az eleveneket és holtakat.

ANYA
Szomszédasszonyok: egy késsel
egy kicsi késsel,
két és három óra közt, mint megíratott, egy éjjel
két szerelemre való férfi meggyilkolta egymást.
Egy kicsi késsel,
oly kicsikével,
épp csak elfér a marokban,
mégis oly gyorsan besurran,
szalad a meghökkent húsban
és leli meg azt a helyet,
ahol hallgat
bozótjában és remeg
sötét gyökere a jajnak.

MENYASSZONY
Egy kicsi késsel,
oly kicsikével,
épp csak elfér a marokban,
mint egy hal, egy pikkelytelen és folyótlan,
két és három óra közt, mint megíratott, egy éjjel
egy ilyen kicsi késtől
két derék férfi mostan
szederjes szájjal fekszik holtan.

ANYA
Épp csak elfér a marokban,
mégis oly gyorsan besurran,
szalad a meghökkent húsban
s leli meg azt a helyet,
ahol hallgat
bozótjában és remeg
sötét gyökere a jajnak.

(A Szomszédasszonyok letérdelnek és sírnak)

Függöny