Edmond Rostand

Cyrano de Bergerac

Fordította: Ábrányi Emil

 

ELSŐ FELVONÁS

MÁSODIK FELVONÁS

HARMADIK FELVONÁS

NEGYEDIK FELVONÁS

ÖTÖDIK FELVONÁS

 

SZEMÉLYEK

CYRANO DE BERGERAC
DE NEUVILLETTE CHRISTIAN
GUICHE GRÓF
RAGUENEAU
LE BRET
CARBON DE CASTEL JALOUX, kapitány
KADÉTOK
LIGNIÈRE
VALVERT VICOMTE
ELSŐ MARQUIS
MÁSODIK MARQUIS
MONTFLEURY            ü
BELLEROSE                 ý         színészek
JODELET                      þ
CUIGY                     ü
BRISSAILLE            þ         lovagok
EGY FANYAR ÚR
ELSŐ TESTŐR
MÁSODIK TESTŐR
SPANYOL TISZT
DRAGONYOS
KAPUS
POLGÁR
A FIA
TOLVAJ
EGY NÉZŐ
EGY GÁRDISTA
BERTRANDOU, a sípos
EGY KAPUCINUS BARÁT
KÉT ZENÉSZ
POÉTÁK
PÁSTÉTOMSÜTŐK
ROXÁN, Cyrano unokahúga
MARTHA NŐVÉR
LIZA, Ragueneau felesége
CUKRÁSZLEÁNY
MATER MARGHERITE, a Jézus-rendi apácák fejedelemasszonya
A DUENNA
KLÁRA NŐVÉR
ELSŐ SZÍNÉSZNŐ
MÁSODIK SZÍNÉSZNŐ
NEMES APRÓDOK
VIRÁGÁRUSLEÁNY

Polgárok, marquis-k, zsebmetszők, szakácsok, poéták, gascogne-i kadétok, színészek és színésznők, hegedűsök, nemes apródok, gyermekek, spanyol katonák, nézők, negédes asszonyok, apácák stb.


Az első négy felvonás 1640-ben, az ötödik 1655-ben játszódik


ELSŐ FELVONÁS

SZÍNIELŐADÁS A BURGUND-PALOTÁBAN

A Burgund-palota terme 1640-ben. Pajtaszerű labdázóhelyiség, színielőadásokra berendezve és kicsinosítva.

A terem hosszúkás négyszög. Keresztmetszetben látható, mégpedig úgy, hogy egyik oldala az első jobb színfaltól az utolsó bal színfalig terjed és derékszöget formál a fülke alakú színpaddal.

Ezen a színpadon, kétoldalt a színfalak mentén, párnás padok állanak. A függöny két félrevonható szőnyegdarab és a díszítés (az "Harlequin-köpeny") fölött a királyi címer látható. A színpadot széles lépcsők kötik össze a teremmel. A lépcsőzet két oldalán van a hegedűsök helye. - A színpad peremén egy sor gyertya.

Két sor egymás fölött álló oldalkarzat; a felső sor páholyokra oszlik. A földszinten nincs ülőhely, csak hátul (vagyis a valóságos nézőtől jobbra, elöl) van egypár lépcsősen emelkedő pad és ugyanott egy hágcsó alatt, mely a felsőbb helyekre vezet (de csak az eleje látszik) büfészerű emelvény, apró csillárokkal, virágos vázákkal, kristályüvegekkel, süteményes tányérkákkal, szeszes palackokkal stb.

A háttér közepén, a páholyos karzat alatt van a főbejárás: hatalmas, szárnyas, kétfelé nyíló kapu. De csak félig tárul föl a nézők belépésekor. A kapuszárnyakon, különböző sarkokban és a büfé fölött piros plakátok ezzel a nagybetűs fölírással: CLORISE.

A függöny felgördültekor a terem még üres, félig sötét. A csillárok a földszint közepére vannak lebocsátva és meggyújtásra várnak.

 

ELSŐ JELENET

A közönség (lassan gyülekezve), gavallérok, polgárok, lakájok, apródok, tolvaj, kapus stb.

A kapu mögött zajos szóváltás, csakhamar egy gavallér törtet előre

KAPUS
(üldözi a belépőt)
Pénzt, pénzt, uram!

ELSŐ GAVALLÉR
                Ingyen megyek be!

KAPUS
                                        Mért?

ELSŐ GAVALLÉR
Testőr vagyok!

KAPUS
(egy másik belépő gavallérhoz)
S ön?

MÁSODIK GAVALLÉR
Éntőlem se kérd!

KAPUS
De hát...

MÁSODIK GAVALLÉR
Mikor fizet, gárdista? Csitt!

ELSŐ GAVALLÉR
(a másodikhoz)
Két órakor kezdődik el csak. Itt
Üres még minden. Vívjunk egy kicsit!
(A magukkal hozott spádékkal vívogatnak)

ELSŐ LAKÁJ
(belépve)
Pszt! Pszt!

MÁSODIK LAKÁJ
(már a színpadon)
                Mi baj, te?

ELSŐ LAKÁJ
(ujjasából játszó-szereket húzogál ki)
                                Kártya! - Kocka!

MÁSODIK LAKÁJ
                                                Lám!

ELSŐ LAKÁJ
(leül a földre)
Játszol velem?

MÁSODIK LAKÁJ
(melléje telepszik)
                        Nem bánom, pajtikám!

ELSŐ LAKÁJ
(gyertyavéget húz ki a zsebéből, meggyújtja és a padlóhoz erősíti)
A gazdámtól egy kis világot csentem!

GÁRDISTA
(az előrejövő virágárusleányhoz)
Gyújtás előtt jó idejönni, szentem!
       
(Derékon kapja)

ELSŐ GAVALLÉR
(vívás közben kapott egyet)
Kaptam!

ELSŐ LAKÁJ
(kártyázva)
                Makk!

GÁRDISTA
(üldözi a leányt)
                        Csókot!

VIRÁGÁRUSLEÁNY
(védekezve)
                                        Meglátják!

GÁRDISTA
(homályos szögletbe húzza)
                                                        Sebaj!

EGY EMBER
(leül a földre többek társaságában, kik ennivalót hoztak magukkal)
Korán kell jönni s falatozhatunk
Kényelmesen!

POLGÁR
(vezeti a fiát)
                        Fiacskám, itt vagyunk.
Foglalj helyet!

LAKÁJ
                Tromf járja!

EGY EMBER
(borospalackot húz ki a köpenye alól és szintén letelepszik)
                                        Haja-haj!
Egy kis burgundit vígan kortyolok.
                (Iszik)
A Burgund-palotában!

POLGÁR
(a fiához)
                                Szép dolog!
Mi ez? Lebúj? S gazokkal állunk szemben?
(Botja végével a borozóra mutat)
Iszákosok!
(Egyik viaskodó gavallér erősen meglöki)
                Verekedők!
(Bebukik a játszók közé)
                                Silány
Játékosok!

GÁRDISTA
(a polgár háta mögött még mindig a leánnyal kötekedve)
                Csókolj meg, kicsi lány!

POLGÁR
(hirtelen elviszi onnan a fiát)
Gyalázat!... És itt, ebben a teremben
Játszották Rotrout!

FIÚ
                        S Corneille-t!

EGY RAJ APRÓD
(összefogózkodva jön, a farandolt lejti és dalol hozzá)
                                                Trallala!

KAPUS
(szigorú arccal az apródhoz)
Apródok, botrány ne legyék, aszondom!

ELSŐ APRÓD
(sértett méltósággal)
Gyanúja sért! Csináltunk valaha?
(Amint a kapus megfordul, hirtelen a másik apródhoz)
Hoztál zsinórt, hé?

MÁSODIK APRÓD
Volt rá némi gondom! És horgot is!

ELSŐ APRÓD
                                        Ott a magasba, fenn,
Halászhatunk parókát frissiben!

TOLVAJ
(gyanús alakokat gyűjt maga köré)
Figyeljetek!... Ti még nem loptatok!
Jó lesz, ha egy kis oktatást adok.

MÁSODIK APRÓD
(fölkiált több apródhoz, akik már elhelyezkedtek a karzatokon)
Van nálatok fúvó-cső?

HARMADIK APRÓD
(felülről)
                                Angyalom!
Minket ne félts! Borsó is, egy halom!
(Fúj, és borsó-záport zúdít az alant állókra)

FIÚ
(az apjához)
Mit játszanak?

POLGÁR
                Clorise-t.

FIÚ
                                Szerzője?

POLGÁR
                                                Ó
Ez már darab! A hírneves Baró
Remek munkája!
(Hátrasétál a fia karján)

TOLVAJ
(a cinkostársaihoz)
                        Csipkét, ez a fő!
Minél több csipkét, hosszúkezű gólyám!

EGY NÉZŐ
(a másikhoz, magasabb sarokülésre mutatva)
Ott ültem, né, a Cid bemutatóján!

TOLVAJ
(ujjaival jelzi a gyors elkaparintást)
És fontos cikk a finom keszkenő...

POLGÁR
(visszajön a fiával)
Sok nagy színészt fogsz látni... ó, sokat!...

TOLVAJ
(gesztikulálva)
Meg oszt' az órák zsebbe', viganóba'...

POLGÁR
Meglátod Montfleuryt...

VALAKI
(ordít a kakasülőn)
                                Ej a manóba,
Gyújtsátok föl már a csillárokat!

POLGÁR
Játszik La Beaupré, L'Epy, Jodelet!

ELSŐ APRÓD
(a földszinten)
Ah, megjelent az édességek őre!

CUKRÁSZLEÁNY
(állást foglal a büfé mögött)
Narancs! Citromvíz! Tejhab!... Málnalé!
(Zaj a bejárásnál)

KAPPANHANG
Hátrább, bitang nép! Hadd megyünk előre!

ELSŐ LAKÁJ
(elcsodálkozva)
Ej, mi az ördög? A marquis urak
A földszinten?

MÁSODIK LAKÁJ
                Pár pillanatra csak!
(Egy csomó gyerkőc-marquis lép a terembe)

ELSŐ MARQUIS
Teringettét, felforr az ember vére!
Hát úgy jövünk - valóban rémitő
Mint holmi rongy posztókereskedő?
Nem hághatunk a mások tyúkszemére?
Pfuj! Pfuj!
(Meglát több nemes urat, akik az imént léptek be)
                Cuigy! Brissaille!
(Ünnepélyes ölelkezés)

CUIGY
                                Üdv, barátom!
Sötét van még, de hogy siettél, látom!

ELSŐ MARQUIS
Ne tréfálj, kérlek, mert forr az epém!

MÁSODIK MARQUIS
Vigasztalódjál, marquis! Itt a fény!

MIND
(örömriadás a belépő lámpagyújtogató láttán)
Ah!

(A gyúlni kezdő csillárok körül csoportosulnak. A karzat lassacskán megtelik, Lignière jön, karonfogva vezeti Neuvillette Christian bárót. Lignière öltözéke hanyag; látszik rajta, hogy iszákos ember. Christian öltözéke elegáns, de kissé divatjamúlt. Nagyon elfogódott és fürkészve néz a páholyok felé)

 

MÁSODIK JELENET

Előbbiek, Christian, Lignière, majd Ragueneau és Le Bret

CUIGY
Lignière!

BRISSAILLE
(nevetve)
                Józan még?

LIGNIÈRE
(halkan Christianhoz)
                                Bemutassam?
(Christian igen-t int a fejével)
Neuvillette báró!
(Kölcsönös üdvözlés)

MIND
(az első meggyújtott csillár fölhúzása közben)
                        Ah!

CUIGY
                        Szép ember!

ELSŐ MARQUIS
(fitymáló mosollyal)
                                                Lassan, lassan!

LIGNIÈRE
(bemutatja Christiannak az urakat)
Cuigy... Brissaille!

CHRISTIAN
(meghajolva)
                        Örvendek rendkívül!

ELSŐ MARQUIS
(a másodikhoz)
Csinos fiú, de ósdi, rajta ül
A kisváros még.

LIGNIÈRE
(Cuigyhez)
                        Csak most jött ide
Touraine tájáról.

CHRISTIAN
                Nincs három hete.
Holnap beállok a kadét-csapatba.

ELSŐ MARQUIS
(nézegeti azokat, akik a páholyokba lépnek)
Lám, Aubry elnök felesége!

CUKRÁSZLEÁNY
                                Tej...
Narancs...

HEGEDŰSÖK
(hangolnak)
                La, la...

CUIGY
(mutatja Christiannak a telni kezdő nézőteret)
                        Van itt nép, ördögadta!

CHRISTIAN
Szép számmal!...

ELSŐ MARQUIS
                Ott gyűl a finom világ!

(Sorra megnevezik az asszonyokat, akik teljes díszben lépnek a páholyokba. Üdvözlik őket. A nők mosollyal viszonozzák)

MÁSODIK MARQUIS
De Guéméné az, a kecses virág!...

CUIGY
S az Le Bois...

ELSŐ MARQUIS
                Kit hajdanába, hej,
Szerettünk forrón...

BRISSAILLE
                De Chavigny...

MÁSODIK MARQUIS
                                Ő!
A szíveinket játszva széttörő!

LIGNIÈRE
Most jött be Corneille!

FIÚ
(az apjához)
                                Az Akadémia
Szintén jelen?

POLGÁR
                Van itt sok nagy fia...
Bourdon, Boudu, Porchéres, Colomby, meg
Cureau, Boissat... mind fényes nevek!
Ezek közül - míly felséges dolog -
Nem hal meg senki!

ELSŐ MARQUIS
                Csitt! Ott andalog
A précieusök tündöklő hada!
Urimédonte, Cassandace... nézz oda...
Félixerie, Barthénoide... mind!

MÁSODIK MARQUIS
Mily édes hangzás! És te név szerint
Tudod mindnyáját fölsorolni?

ELSŐ MARQUIS
                                Én?
Hibátlanul!

LIGNIÈRE
(félrevonja Christiant)
                Bocsánat, szép legény,
Bejöttem, hogy szolgálatára álljak,
De hölgye nem jön. Hát mért álldogáljak
Hiába itt? Megyek s tovább iszom!

CHRISTIAN
Ne hagyjon el! Nevére szomjazom!
Ön, aki várost, udvart megénekelt, csak ön,
Vezethet nyomra engem, ha majd e helyre jön!

KARMESTER
(vonójával a pulpitusra üt)
Kezdjük!
(Fölemeli a vonót)

CUKRÁSZLEÁNY
        Narancs... Citromvíz...
(A hegedűsök játszani kezdenek)

CHRISTIAN
                                        Ó, ha tán
Kacér, túlfinom gúnnyal nézne rám!
Nem bátorkodnám megszólítni, nem,
Mert jól tudom, nincs semmi szellemem!
Ahogy ma írnak és beszélnek, azt
Meg nem tanulja egy ilyen paraszt!
- Ott jobb felől... ott ült... de most a páholy
Üresen áll!

LIGNIÈRE
(indulni akar)
                S én búcsuzom magától!

CHRISTIAN
(belékapaszkodik)
Maradjon!

LIGNIÈRE
(indulni akar)
                Szomjan haljak itt talán?
A Zöld macská-ban vár valaki rám...

CUKRÁSZLEÁNY
(tálcával elmegy előtte)
Narancsvíz?

LIGNIÈRE
        Pfuj!

CUKRÁSZLEÁNY
                Tej?

LIGNIÈRE
                        Undor!

CUKRÁSZLEÁNY
                                        Muskotályi?

LIGNIÈRE
Topp! Ezzel már lehessen szóba állni!
(Christianhoz)
Jó, maradok hát!
(Leüt a büfé közelében, a cukrászleány önt neki muskotályit)

HANGOK
(a közönség soraiban egy kicsi, köpcös, elégedetten
mosolygó emberke belépésekor)
                        Éljen Ragueneau!

LIGNIÈRE
(Christianhoz)
A nagy sütő, kit frekventálni jó!

RAGUENEAU
(kiöltözve, a pástétomsütők vasárnapi köntösében,
Lignière
felé siet)
Cyrano úr nem volt még itt?

LIGNIÈRE
(bemutatja Ragueneau-t Christiannak)
                                Ez ő,
Színészek, költők pástétomsütője!

RAGUENEAU
(zavartan)
Túlságosan sok díszt halmoz e főre!

LIGNIÈRE
Ne tiltakozzék, ó, előkelő
Mecé
nás!

RAGUENEAU
Nálam esznek, ez való...

LIGNIÈRE
S mindig hitelre, drága Ragueneau!
Poéta ő is...

RAGUENEAU
        Valamennyi mondja.

LIGNIÈRE
Versnek, ha jól cseng, föltétlen bolondja!

RAGUENEAU
Igaz, hogy egy kis ódáért -

LIGNIÈRE
                        Egész
Tortát ad...

RAGUENEAU
        Ó... tortácskát!

LIGNIÈRE
                                Íme, kész
Magát szerényen kisebbítni! Hát
Egy jó szonettért, mondja csak, mit ád?

RAGUENEAU
Egy kis kalácsot!

LIGNIÈRE
(zordonan)
                        Mégpedig tejest!
- A színházat hűn istápolja... ezt
Csak nem tagadja?

RAGUENEAU
                Ó, nem! Sőt imádom!

LIGNIÈRE
Színházjegyét - saját szememmel látom
Lepénnyel váltja. Mennyit fizetett
Például ma?

RAGUENEAU
        Habos fánkot hetet
És négy pogácsát.
(Minden irányba szétnéz)
                        Ezt csodálom ám:
Cyrano nincs itt!

LIGNIÈRE
                S mondja meg, komám,
Miért csodálja?

RAGUENEAU
                Mert Montfleury lép fel.

LIGNIÈRE
Phedont ő játssza hordó-termetével,
De mit törődik ezzel a derék
Cyrano pajtás?

RAGUENEAU
                Hát nem tudja még?
Egy hónapig nem léphet Montfleury
Nézők elé, mert így akarja ezt
Cyrano, aki szívből gyűlöli.

LIGNIÈRE
(aki már a negyedik pohár muskotályit hajtja föl)
No és?

RAGUENEAU
        Montfleury játszik!

CUIGY
(aki visszatért a maga csoportjához)
                                        S Cyrano rajtaveszt,
Mert ezt nem tudja meggátolni.

RAGUENEAU
                                Nem?
No, majd meglássuk!

ELSŐ MARQUIS
                        Édes istenem.
Ki ez az úr?

CUIGY
        Párbajhős. Kevés ember vív szebben.

MÁSODIK MARQUIS
Nemes?

CUIGY
        Eléggé. A testőrseregben
Kadétkodik.
(Rámutat egy nemes úrra, aki ide-oda jár a teremben,
mintha valakit keresne)
                Le Bret, a jó barátja
Még többet mondhat...
(Odakiált neki)
                                Hej, Le Bret! Tudom
Hogy kit keres...
(Le Bret közeledik)
                        De még sehol se látja.
Cyrano nincs itt.

LE BRET
                Nyugtalankodom!

CUIGY
Barátja, úgy-e, rendkívüli lény?

LE BRET
(nagy szeretettel)
Gyémánt! Kiválóbb nincs a föld színén!

RAGUENEAU
Költő!

CUIGY
        Levente!

LE BRET
                        Muzsikus!

BRISSAILLE
                                        Tudós!

LIGNIÈRE
S az ábrázatja míly csodálatos!

RAGUENEAU
Az ünnepélyes Champaigne, annyi szent,
Nem menne hozzá és nem festené le,
De annál inkább Callot, hogyha élne.
Méltónak vélné pompás ecsetére
A vakmerőt, különcöt, féktelent,
A legmerészebb, leghóbortosabb
Verekedőt, akit látott a nap!
Széles kalapján hármas toll lebeg,
Hasított mellény, ráncos köpenyeg,
Mely peckes, hosszú, egyenes kardjátul
Mint a kakas-fark, úgy duzzad ki
hátul.
Büszkébben, mint a híres lovagok,
Kiket a Gascogne szült és szülni fog,
Hord Pulcinella-gallérjában egy
Hatalmas orrot! Ó, szent égi kegy,
Micsoda orr! Szeretnél, hogyha látod,
Így szólni hozzá: "Túloz, uraságod!"
Aztán mosolygasz s azt mondod magadban:
"Egyszer megunja és szakít vele!"
De Bergerac úr nem szakítja le,
Sőt hordja híven, hordja szakadatlan.

LE BRET
S ha észrevetted, meghalsz!... Tréfát nem ismer ebben,

RAGUENEAU
(büszkén)
A híres Párka-olló sem vagdal élesebben!

ELSŐ MARQUIS
(vállát vonogatva)
Ej, nem jön el!

RAGUENEAU
                S én fogadok, hogy el!
Áll egy sült kappan, à la Ragueneau?
Fogad velem, hogy el fog jönni?

ELSŐ MARQUIS
(nevetve)
                                        Jó!

(Csodálkozás moraja fut át a termen. Roxán megjelent a páholyában. Az első ülést foglalja el. Duennája hátrább ül. Christian, aki éppen fizet a cukrászleánynak, nem veszi észre)

MÁSODIK MARQUIS
(affektált lelkesedéssel)
Urak, nézzétek! Ah, ennivaló!
Minden hajszála édes bájt lehel!

ELSŐ MARQUIS
Hamvas barack eper-mosollyal... ó!

MÁSODIK MARQUIS
S olyan friss, hogy fuss, menekülj előle,
Különben szíved náthát kaphat tőle!

CHRISTIAN
(fölnéz, meglátja Roxánt és hevesen Lignière karjába kap)
Ő az!

LIGNIÈRE
(odanéz)
        Ah, ő az?

CHRISTIAN
                A nevét hamar!

LIGNIÈRE
(ínyenc módra hörpintgeti apró kortyonként a borát)
                                        Roxánnak hívják. Igazi neve
Robin Magdolna. Szerfölött negédes.

CHRISTIAN
Jaj!

LIGNIÈRE
Árva... és még hajadon az édes.
Cyranónak unokahúga...

(Ebben a pillanatban nagyon előkelő, kék rendszalaggal díszített főúr lép a páholyba és néhány másodpercig állva beszélget Roxánnal)

CHRISTIAN
(összerázkódik)
                                De
Ki az az ember?

LIGNIÈRE
(kissé már ittasan, hunyorgatva)
                                        Dörgős zivatar...
Guiche gróf... A lányért majd megbomlik ő,
De nős. Igen. Elvette Richelieu
Kis húgát. Úgy van. S az a terve m
ost,
Hogy elvétesse ezt az aranyost
Valvert vicomttal, aki finom és
Okos gavallér, szolgálatra kész!
Roxán, szegényke, még berzenkedik,
De Guiche hatalmas, egy kislány pedig,
Kivált polgárlány, gyatrán gyönge jószág!
Egy nótát írtam a gyalázatosság
E bajnokáról!... Elevenbe szúr,
Kivált a vége! A kegyelmes úr
Dühöngni fog? Víg dal!... Hallgassa meg...
(Magasra tartott pohárral, tántorogva föláll és énekelni akar)

CHRISTIAN
Nem! Jó estét!

LIGNIÈRE
                Megy?

CHRISTIAN
                                Valvert-hez megyek!

LIGNIÈRE
Ügyeljen, mert halottá szúrja önt!
(Szeme kacsintásával Roxánra figyelmezteti)
Maradjon! Roxán éppen ide néz!

CHRISTIAN
Igaz!
(Megigézve áll. A zsebmetszők, akik észrevették, hogy tátott
szájjal a levegőbe bámul, kezdenek közeledni hozzá)

LIGNIÈRE
        De engem mindjárt porba dönt
A szomjuság... Ég önnel, szép vitéz...
Rég várnak rám a csapszékben!
(Dülöngőzve kimegy)

LE BRET
(A termet körüljárta és most visszajön Ragueneau-hoz.         Megnyugtató hangon.)
                                        Sehol!
Ma nem jön el Cyrano!

RAGUENEAU
(gúnyos kételkedéssel)
                                Tudja jól?

LE BRET
A színlapot nem nézte meg, remélem!

TÖBB HANG
Kezdjék! Kezdjék!

HARMADIK JELENET

Előbbiek, Lignière nélkül. De Guiche, Valvert, azután Montfleury

ELSŐ MARQUIS
(látva de Guiche-t, aki lement Roxán páholyából és most
áthalad a földszinten, görnyedező uraságoktól környékezve,
akik közt ott van Valvert vicomte is)

                                Micsoda udvar, kérem.
Guiche gróf körül!

MÁSODIK MARQUIS
                        Ez is gascogne-i?

ELSŐ MARQUIS
                                                Az
A másik fajta: hideg és ravasz.
Ez sokra megy! Itt hasznos lesz a bók.
(Guiche grófhoz tolakodnak)

MÁSODIK MARQUIS
Ah, drága gróf, mily pompás szalagok!
Miféle szín ez? Csókolj meg, babám
Vagy Őzderék?

GUICHE
                Beteg spanyol.

ELSŐ MARQUIS
No lám. Milyen találó! Sápad a spanyol
Az ön hírétől s nemsokára jól
Elkenve fut majd.

GUICHE
                Megyek a színpadra.
Jönnek velem?
(A színpad felé megy. Valamennyi marquis és lovag a nyomában.
Kevés vártatva visszafordul és szól)

                        Jöjj, Valvert!

CHRISTIAN
(aki nézte és kihallgatta őket, összerázkódik e név hallatára)
                                                Ördögadta,
Ez a vicomte! Kihívom a halált,
S azonnal a szemébe vágom -
(Kezével a zsebébe nyúl és megragadja benne a tolvaj kezét,
aki éppen ki akarja zsebelni. Meglepetve hátrafordul)

TOLVAJ
                                Aj!

CHRISTIAN
(erősen tartja)
Kesztyűt kerestem!

TOLVAJ
(szánalmas mosollyal)
                        És kezet talált!
(Más hangon, súgva és gyorsan)
Bocsásson el... Megsúgok valamit!

CHRISTIAN
Nos?

TOLVAJ
        Lignière, akivel éppen itt
Beszélgetett...

CHRISTIAN
                Nos?

TOLVAJ
                        Roppant nagy a baj...
Meghal ma még!... Nótát írt egy nagy úrra,
Aki a sértést szörnyen megbosszúlja...
Száz ember les rá... és mind bátran öl!

CHRISTIAN
Száz! És e bandát ki fogadta föl?

TOLVAJ
Diszkréció! Nevet nem mondhatok.

CHRISTIAN
(vállat von)
Ugyan! Ugyan!

TOLVAJ
(nagy méltósággal)
                        Hivatalos titok!

CHRISTIAN
S a leshely?

TOLVAJ
                A nesle-i torony alatt
Rohannak rá, ha majd ott elhalad.
Hát értesítse!

CHRISTIAN
(végre kiereszti a markából)
                        Ah, de hol lelem?

TOLVAJ
Minden lebujt járjon be hirtelen
Ott van a Kék bak, az Arany murok,
A Rongyos lámpás, Fekete szurok.,
A Széttört abroncs, a Fenyőtoboz,
Arany borsajtó - mindenben otthonos.
Szaladjon s egy-egy intő cédulát
Hagyjon számára mindenütt.

CHRISTIAN
                                Galád
Bitangok! Száz egy ellen! Sietek...
(Szerelmesen néz Roxánra)
Itt hagyjam Roxánt!
(Dühösen néz Valvert-re)
                        És ezt... De megyek!
Szegény költőmről gondoskodni kell!

(Kirohan a színházból. - Guiche, a vicomte, a marquis-k és a nemes urak eltűntek a függöny mögött, hogy párnás üléseiket elfoglalják. A földszint egészen megtelt, szintúgy a karzat és az összes páholyok)

TÖBB HANG
Mit vártok még! Ugyan kezdjétek el!

POLGÁR
(akinek a parókáját egy apród a kakasülőről hosszú zsinóron
magasba röppenti)

Jaj a parókám!

NAGY KACAGÁS
                Húj, milyen kopasz!
Bravó, apródok!

POLGÁR
(rázza dühösen az öklét)
                        No, megállj, te gaz!

HANGOK
(kitörő kacagásból mindig halkabb nevetésbe mennek át)
Ha! Ha! Ha!
(Teljes csöndesség)

LE BRET
                Miért e néma csend?
(Egy néző valamit súg a fülébe)
Ah!

NÉZŐ
Igenis. Biztos, hogy megjelent!

A TÖMEG
(moraj)
A bíboros! - Csitt! - Nem jött el! - De! Csönd!
Ott ül! A rácsos páholyába, fönt!

ELSŐ APRÓD
Ah, átkozott sors! Tartsunk tisztességet!
(Három koppanás a színpadon. A közönség mozdulatlanul figyel)

ELSŐ MARQUIS HANGJA
(bekiált a csöndbe a függöny mögül)
Koppantsd meg azt a gyertyát!

MÁSODIK MARQUIS
(kidugja fejét a függöny hasadékán)
                                        Hé, egy széket!

EGY NÉZŐ
Csitt! Csöndesség legyen!

(A három koppanás ismétlődik. A függönyt széthúzzák. Tableau. A marquis-k henye tartással ülnek a színpad két oldalán. A háttér ligetes tájat tüntet föl a pásztorjátékok ízlésében. Négy apró kristálycsillár világítja meg a színpadot. A hegedűk halkan játszanak)

LE BRET
(súgva Ragueneau-hoz)
                                        Montfleury jön?

RAGUENEAU
(ugyanígy)
Mindjárt elsőnek!

LE BRET
                Ó, ég, köszönöm.
Cyrano nincs itt!

RAGUENEAU
                Elveszett a kappan!

LE BRET
Istennek hála! Most már biztosabban
Lélegzem!

(Dudaszó. Montfleury színpadra lép. Rendkívül korpulens. Antik pásztornak van öltözve. Rózsával övezett kalapját a jobb fülére húzta. Fölszalagozott dudáját fújva lép elő)

A FÖLDSZINT
(tapsol)
                Brávó! Brávó, Montfleury!

MONTFLEURY
(hajlong, azután szavalja Phedon szerepét)
Boldog, ki elvonul az udvarok zajától,
S szelíd magányt keres, az emberektől távol,
Ahol zefír susog, madár dalol a fán...

HANG
(a földszint közepén)
Nem megtiltottam, hogy játsszál, zsivány!
(Általános megdöbbenés. Mindenki odafordul. Moraj)

KÜLÖNBÖZŐ HANGOK
Ki az? - Mi az? - Ki szólott közbe? - Mi?
(A páholyokban felállanak, hogy lássák a csendháborítót)

CUIGY
Ő az!

LE BRET
(eliszonyodva)
                Cyrano!

A HANG
                        Korhelyek királya.
Le onnan!

AZ EGÉSZ TEREM
(megütközve)
                Ó!

MONTFLEURY
                De...

A HANG
                        Mit? Még jár a szája?

KÜLÖNBÖZŐ HANGOK
Játsszék tovább! - Elég! - Nem járja ez.

MONTFLEURY
(kissé reszketeg hangon)
Boldog, ki elvonul az udvarok...

A HANG
(egyre fenyegetőbben)
                                        Mi lesz?
Azt várod tán, pimasz, hogy a botom
Végignyújtózzék zsíros hátadon?
(A nézők feje fölött egy botot tartó kar nyúlik a magasba.)

MONTFLEURY
(egyre gyöngébb hangon)
Boldog, ki...
(A bot táncol a levegőben)

A HANG
                Pusztulj!

A FÖLDSZINT
                                Csitt! Hallgassa meg!

MONTFLEURY
(elfúlva)
Boldog, ki elvonul!...

CYRANO
(felbukkan a földszintről. Széken áll, keresztbe font karokkal,
félrevágott süveggel, fölborzolt bajusszal, rettenetes orral)

                                Mindjárt dühös leszek!
(Láttára nagy szenzáció.)

NEGYEDIK JELENET

Előbbiek, Cyrano, azután Bellerose, Jodelet

MONTFLEURY
(a marquis-khoz)
Védelmet kérek! A nagysás urak
Oltalmát kérem!

ELSŐ MARQUIS
(hányaveti hangon)
                        Ej, folytassa csak!

CYRANO
Pókhas, ha játszol, a képedre mászom!

ELSŐ MARQUIS
Elég, elég!

CYRANO
        A marquis-had vigyázzon,
Vagy gallérját egy kissé összerázom!

VALAMENNYI MARQUIS
(fölpattan)
Ez sok!... Montfleury...

CYRANO
                                Kotródjék e nyomban.
Vagy keze, lába itt marad, markomban!

EGY HANG
De...

CYRANO
        Ki vele!

MÁS HANG
                        Uram!

CYRANO
                                        Hiába várok?
(Mutatja, hogy mindjárt nekigyürkőzik)
A színpadból legott büfét csinálok,
És ezt a hurkát szeletekre vágom!

MONTFLEURY
(minden méltóságát összeszedve)
Engem gyalázva, sérti Tháliát!

CYRANO
(nagyon udvariasan)
Tudná-e hölgy, hogy ön van a világon?
De hogyha egyszer látná önt e Múzsa,
És észrevenné, hogy a hája, húsa
Egy szikra elmét, egy csöpp szellemet
Sem rejt magában; vágna vad szemet,
S hátába rúgná a kothurnusát!

A FÖLDSZINT
A folytatást! - Játsszék tovább legott.

CYRANO
(kardjára üt s leszól azokhoz, akik kiabálnak körülötte)
Kérem, kíméljék e szegény tokot...
Fickándozik... Még baj lehet belőle!
(A kör tágul)

A TÖMEG
(hátrálva)
Hohó!

CYRANO
(Montfleuryhez)
                Le onnan! Ki a legelőre!

A TÖMEG
(tiltakozva közelebb jön)
Ohó!

CYRANO
(hirtelen megfordul)
        Nem tetszik? Jöjjenek előre!
(A tömeg újra hátrál)

EGY HANG
(énekel a terem végében)
Cyrano úr okoskodik,
Dühös harcvágyban ég,
De bárhogy zsarnokoskodik,
Látjuk Clorise-t ma még!

AZ EGÉSZ TEREM
(énekelve)
Látjuk Clorise-t ma még!

CYRANO
Ha ezt a dalt még egyszer hallom, én
Agyonverek mindenkit!

EGY POLGÁR
                        Hős legény.
Tán Sámson ön?

CYRANO
                Ó, nyájas idegen,
Nem kölcsönözné állkapcsát nekem?

EGY HÖLGY
(a páholyos karzaton)
Hallatlan ez!

ELSŐ GAVALLÉR
                Botrány!

MÁSODIK GAVALLÉR
                                Vérlázító!

ELSŐ APRÓD
Be pompás!

A FÖLDSZINT
        Kss! - Cyrano! - Montfleury!

CYRANO
Csönd!

A FÖLDSZINT
(lázban)
                Buh! Bühü! Huhú! Brekeke! Hó!

CYRANO
Ha most a csöndet egy hang megtöri...
Ha...

EGY APRÓD
        Miau.

CYRANO
                Szavam utólszor intett!
Párbajra hívom az egész földszintet!
- A neveket majd jegyzem... Rajta csak,
Szépen, sorjában minden hős lovag!
Kell szám? Adok! - Ki nyitja meg a listát?
Ön? Nem! Talán ön? Ön sem?... Nos, melyik hát?
Az elsőt, aki mostan vitézü
l vív velem,
Nagy tisztelettel küldöm az égbe hirtelen!
Az, aki halni vágyik, emelje föl az ujját!
(Csönd)
Mi némitotta így el a vídám hejje-hujját?
Csupasz pengémet látni szégyenlitek talán?
Se név ? Se ujj? No jól van! Folytassuk!
(Visszafordul a színpad felé, a hol Montfleury aggodalmasan
várakozik.)
                                                E silány
Bibircsó bosszant ! Ha nem múlík el
Magától mindjárt akkor...
(Kardjához kap.)
                                vágni kell!

MONTFLEURY
Én...

CYRANO
(Leszáll a székről, helyet foglal a körülötte képződött kör
közepén és úgy ül ott nagy-kényelmesen, mintha otthon volna.)

                Három tapsot hallasz. Hogyha szólt
A harmadik taps: elfogysz, teli hold!

A FÖLDSZINT
(Mulatozva.)
Ah!

CYRANO
(Összeüti a tenyereit.)
        Egy!

MONTFLEURY
        De én...

EGY HANG
(A páholyokból.)
                                Maradjon!

A FÖLDSZINT
                                        Nem marad!
Elmegy! - De nem! Megállja a sarat!

MONTFLEURY
Én azt hiszem, ha itt hiába várom...

CYRANO
Kettő!

MONTFLEURY
        Legjobb lesz megfontolni...

CYRANO
                                        Három!
(Montfleury elrohan, mintha puskából lőtték volna ki.
Viharos kacagás, pisszegés.)

KÜLÖNBÖZŐ HANGOK
Hú! - Gyáva! Rongy! A bosszuság lever!
Hadd jőjjön vissza!

CYRANO
(Hátravágja magát a székén és a lábait keresztbe teszi.)
                                Jőjjön, hogyha mer!

EGY POLGÁR
A rendező!
(Bellerose kilép és meghajtja magát.)

A PÁHOLYOK
        Ah Bellerose!... Szólni fog.

BELLEROSE
(Elegáns tartással.)
Nemes urak... vitézlő lovagok!

A FÖLDSZINT
Nem! Jodelet beszéljen!

JODELET
(Előlép és komikus orrhangon.)
                                Borju-csorda!

A FÖLDSZINT
Bravó! Remek!

JODELET
                Az én lelkem mogorva.
Nem kell bravó! A nagy művész, a kit
Hasáért bámul minden ember itt,
Rossz
úl lett...

A FÖLDSZINT
                Gyáva!

JODELET
                                S kénytelen volt menni!

A FÖLDSZINT
Hadd jőjjön vissza!

EGYES HANGOK
                Nem kell tönkre tenni!...

MÁS HANGOK
De csak hadd jőjjön! - Nem ! - Igen! -

EGY FIATAL EMBER
(Cyranóhoz)
                                                De hát
Szabad tudnom e bősz harag okát?
Van oka Montfleuryt gyűlölni?

CYRANO
(Udvariasan, még mindig ülve.)
                                        Van,
Pelyhes libám, kettő is, még pedig
Nyomós okom. Primó: haszontalan
Hitvány szinész. Lihegve küzködik
A könnyü verssel... nem szárnyal vele,
De vízhordóként cammog s nyö
g bele.
Szekundó: ez az én titkom.

ÖREG POLGÁR
(A háta mögött.)
                                        De ön
Clorise-tól foszt meg minket, - köszönöm!

CYRANO
(Székével együtt a polgár felé fordul, tiszteletteljesen.)
Agg öszvér, egy rossz drámát nyomtam el.
E tettem inkább hálát érdemel!

A NEGÉDESEK
(Fönn a páholyokban.)
Barót gyalázza! - Hallod? - Úgy hatott rám,
Hogy szédülök! - A mi Barónkat! - Botrány!

CYRANO
(Székét a páholyok felé fordítja, gavallérosan)
Szép hölgyeim, ragyogjanak fenségben,
Mint a fehér angyalkák fönn az égben.
Egy-egy mosollyal, melyben báj fakad,
Ébresztgessék föl a halottakat.
Bűvöljék el az élőt!... Inspirálják
A verseinket -- Ó, de ne bírálják!

BELLEROSE
S a pénz, amit mindenki visszakér?
Ki ad kárpótlást?

CYRANO
(székével a színpad felé fordul)
                        Ez valamit ér,
Ez már okos szó! Thespis köpenyén
Lyukat szakítni nem kívánok én!
(Föláll és tele zacskót dob föl a színpadra)
Fogd el röptében s hallgass, vén gyerek!

MIND
(elámulva)
Ah! Oh!

JODELET
(hirtelen elkapja s mérlegeli az erszényt)
                Ily áron nem bánom, ha ön
Clorise-t mindennap elhajszolni jön!

A FÖLDSZINT
Hu! Hu!

JODELET
        S eltűröm, hogy fütyöljenek.

BELLEROSE
A publikum hadd menjen végre ki!

JODELET
Oszlás!

(Kezdenek indulni, mialatt Cyrano elégedetten néz De a tömeg a következő párbeszéd hallatára megáll és többé nem mozdul. A nők, akik a páholyokban már fölvették a köpenyeiket, állva maradnak, hogy hallhassák, ami következik és megint leülnek a székeikre)

LE BRET
(Cyranóhoz)
                Őrültség!

EGY FANYAR ÚR
(odalép Cyranóhoz)
                                S így rohan neki,
Montfleurynek! Hallatlan! Tudja tán,
Hogy Candal herceg áll az oldalán?
Hát önnek van protektora?

CYRANO
                        Nekem!

Nincs!

A FANYAR
        Egy sincs?

CYRANO
                        Egy sincs!

A FANYAR
                                        Édes Istenem,
Hát sose kérte egy nagy úr kegyét ön?

CYRANO
(bosszúsan)
Nem! Hányszor kell még ismételni? Nem!
Nincs védnököm...
(Kardjára teszi a kezét)
                        De van helyette védőm!

A FANYAR
És távozik a városból?

CYRANO
                        Talán.

A FANYAR
A hercegnek hosszú keze van ám!

CYRANO
Nem hosszabb az enyémnél...
(Kardjára mutat)
                                        hogyha ezzel
Toldom meg!

A FANYAR
                Ily hatalmas főnemessel
Kikötne ön?

CYRANO
        Ki én!

A FANYAR
                De...

CYRANO
                        Már elég.
Lóduljon innen!

A FANYAR
                Egy szóm volna még...

CYRANO
Lóduljon hát! - azaz, hogy... mondja csak:
Az orromon mit bámul?

A FANYAR
(szepegve)
                                Hős lovag,
Én bámulom?...

CYRANO
(közeledik hozzá)
                        Megütközik a formán?

A FANYAR
(hátrál)
De...

CYRANO
        Tán lecsüngő s hosszú, mint az ormány?

A FANYAR
(hátrál)
Kérem...

CYRANO
        Vagy kampós, mint az uhu csőre?

A FANYAR
De nagyságod csalódik...

CYRANO
                        Vagy a bőre
Rezes-piros? - Szemölcs van a hegyén?
Avagy talán légy mászkál rajta?

A FANYAR
                                Én...

CYRANO
Szörny-jószág?

A FANYAR
                Ó...

CYRANO
                        Csodának tartja ön?

A FANYAR
De rá se mertem nézni, esküszöm!

CYRANO
S mért nem, ha kérdenem szabad?

A FANYAR
                                Uram...

CYRANO
Tehát utálja?

A FANYAR
                Én...

CYRANO
                        Rút színe van?
Csömörletes?

A FANYAR
                De...

CYRANO
                        Torz, ocsmány idom?

A FANYAR
Ellenkezőleg!...

CYRANO
                S mégis gyanitom,
Hogy nagynak tartja! Mért nem vallja be?

A FANYAR
(dadogva)
Sőt úgy találom: ici-picike!...

CYRANO
Az én orrom nevetség tárgya, mi?
Ördög-pokol! Az én orrom kicsi?

A FANYAR
Irgalmas Isten!

CYRANO
                Nagy, nagy, rengeteg!
Te pisze tök, te hónapos retek,
Jegyezd meg azt, hogy büszkén hordja képem
E függeléket, mely nagy orr nemes,
Nyájas, jólelkű, bátor, szellemes
Emberre vall, olyanra, mint magam,
És amilyenné soha semmiképpen
Te nem lehetsz, hitván
y haszontalan,
Mert bárgyú arcod, melyre most kezem
Gyönyörrel csap le, pofra éhesen...
(Fölpofozza. A fanyar úr jajgat)
Úgy meg van fosztva minden lendülettől,
Nemes vonaltól, színes, könnyű kedvtől,
Költőiségtől, szikrázó mámortól,
Hatalmas büszkeségtől, szóval: orrtól,
(Vállon ragadván megfordítja és szavait megfelelő
taglejtésekkel kíséri)
Mint az, amit most hátadnak tövében
Csizmám megérint!

A FANYAR
(menekülve)
                                Jaj, a hátam, képem!
Segítség! Őrök!

CYRANO
                Ezt jegyezze meg
Mindenki, aki engem fölkeres,
Hogy megtréfáljon! Én így fizetek!
S az illető úr, hogyha címeres,
Nem bőrt használok: - meztelen vasam
Ad egy döfést, előlről, ma
gasan!

GUICHE
(lement a színpadról a marquis-urakkal együtt)
Már untat!

VALVERT VICOMTE
        Henceg!

GUICHE
                        Senki sincs, aki
Feleljen?

A VICOMTE
        Majd lesz! Mondok én neki
Olyat, de mindjárt, hogy a vére fagy!...
(Cyranóhoz lép és hetykén megáll előtte)
Önnek az orra... hm... az orra... nagy.

CYRANO
(komolyan)
Igen nagy.

A VICOMTE
(nevetve)
                Ha!

CYRANO
(rendíthetetlen nyugalommal)
                        Ez az egész?

A VICOMTE
                                De...

CYRANO
                                        Lássa,
Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
Kihívón: "Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!"
Barátilag: "Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!"
Leírón: "Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!"
Kíváncsian: "Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
Papírvágó kést, ollót is talán?"
Kecsteljesen: "Ön nagy barátja, lám,
A madaraknak! Póznát tart nekik,
Hol magukat jól kipihenhetik!"
Kötődve: "Kérem, ha pipázik ön,
S a füst orr
án át gomolyogva jön,
Kéménytüzet szomszédja nem jelez?"
Intőn: "Vigyázzon túlsúlyára! Ez
Lehúzza önt s fejjel bukik előre!"
Gyöngéden: "Lássa, megfakul a bőre
Színét a napfény durván szívja ki
Egy kis napernyőt venne tán neki!"
Pedánsul: "Hallott az Arisztofánesz
Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
A Hippokampelefantokamelosz,
Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz
Hangzású lényen volt ily hosszu csont!"
Gavallér módon: "A manóba, mondd,
Ez a fogas jött most divatba? Ej,
Kalap számára pompás kicsi hely!"
F
öllengzően: "Hatalmas, büszke orr,
Egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!"
Tragikusan: "Vörös tenger, ha vérzik!"
Bámulva: "Ó, eszembe jut, ha nézlek:
Micsoda cégér egy illatszerésznek!"
Lírailag: "Kagyló ez, s ön Triton?"
Naivul: "Mondja, mert én nem tudom,
Mikortájt nézik ezt a műemléket?"
Mély tisztelettel: "Gratulálunk néked
Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!"
Parasztosan: "Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
Kis dinnye jaz, vagy óriás
iborka!"
Hadászilag: "Szuronyszegezve áll!
Lovas-roham ilyet készen talál!"
Üzletszerűn: "Tán lutrit rendez? Én
Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!"
Végül, torzítva Pyramus kriáját:
"Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
E szörnyeteg!... Pirul az áruló!"
Így ö
mlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt, amit most összehordtam én
E díszes, úri hallgatók körében:
A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!

GUICHE
(a megdermedt vicomte-ot magával akarja vinni)
Vicomte, jerünk!

VALVERT
                Ez henceg! Szép alak!
Egy bocskoros nemes, aki... aki
Még kesztyűt sem hord! Rojtja sincs neki!
Se rojt, se bojt, se értékes szalag!

CYRANO
Erkölcsömben van elegánciám!
Piperkőc járhat szebb ruhában, ám
A tisztaságra én jobban vigyázok.
Mert - Istenem
re! - sose mennék mások
Elébe én egy félig lemosott
Gyalázattal... se összefoltozott
Rongy becsülettel... sem dagadt, meredt,
Még félig alvó lelkiismeret
Piszkos szemével!... Én szabad vagyok
S a lelkem tiszta! Rajtam ez ragyog!
A derekamra nem adok sokat,
Arra igen, hogy derekasan éljek!
Pótolják rajtam a szalagokat
A bátor tettek, büszke szenvedélyek!
És kackiás bajusz gyanánt fenem
Szúrós hegyesre vidám szellemem,
S amerre járok szerteszét e honban,
Igazság peng sarkantyúként nyomomban!

A VICOMTE
De ön...

CYRANO
        Nincs kesztyűm? Volt a mult hét táján!
Egy ócska párnak megvolt a fele!
- S mert untam ezt is, azt tettem vele:
Ott hagytam egy arcátlan úr pofáján.

A VICOMTE
Paraszt, fajankó, szemtelen, füles!

CYRANO
(udvariasan megemeli a kalapját, mintha
Valvert bemutatta volna magát neki)
Ah úgy? És én Cyrano Herkules
De Bergerac!
(Nevetés)

A VICOMTE
(kétségbeesve)
                        Bohóc!

CYRANO
(fölkiált, mint akibe hirtelen görcs áll)
                                        Jaj!

A VICOMTE
(már távozóban volt, de most visszafordult)
                                                Mit beszél?

CYRANO
(fájdalmas grimasszal)
Mozgatni kell, mert elzsibbad! Veszély
A lustaság!... Kissé előveszem!
Jaj!

A VICOMTE
Mi baja?

CYRANO
                Uracskám, azt hiszem,
Hangyák bizsergnek kardomban.

A VICOMTE
(kardot húz)
                                        No, jó!

CYRANO
Egy kedves kis döfést kap ön ma.

A VICOMTE
(megvető hangon)
                                        Ó,
Poéta!...

CYRANO
        Az!... Makacs versfaragó!
Olyan makacs, hogy míg tusára szállok,
Vívás közben egy balladát csinálok.

A VICOMTE
Mit? Balladát?

CYRANO
                Ne is titkolja - látom,
Hogy hírét sem hallotta, kis barátom!

A VICOMTE
De hát...

CYRANO
(mintha leckét mondana föl)
                A ballada három strófábul áll,
Nyolc-nyolc verssorral...

A VICOMTE
(dühében toporzékol)
                                Ó!

CYRANO
                                Ez a szabály.
Formája szép, de rendkívül szoros,
Végül jön egy ajánlás -: négysoros.

A VICOMTE
Ön...

CYRANO
        Vívok s balladát csinálok önnek
Egy füst alatt! S a vers végén döföm meg!

A VICOMTE
Meglássuk!

CYRANO
                Meg!
(Szavalva)
                                Páros viaskodásról
Kántáló-ballada, amit ma és nem máskor
Cyrano vívott egy ringy-ronggyal. Íme!

A VICOMTE
Mi ez, ha kérdenem szabad?

CYRANO
                                A címe!

A TEREM
(a legizgatottabb várakozásban)
                                                        Helyet! -
Csitt! - Pompás! - Csönd legyen! - Verekszik!

(Csoportozat. Kíváncsiak félköre a földszinten: marquis-k és katonatisztek a polgárok és a nép közé keveredve; az apródok más emberek vállára másztak, hogy jobban lássák a párbajt. A hölgyek mind állanak a páholyokban. Jobb felől Guiche és a kísérete. Bal felől Le Bret, Ragueneau, Cuigy stb.)

CYRANO
(szemeit néhány másodpercre lehunyta)
Egy rímet még!... Így... Kezdhetjük, ha tetszik!
(Sorra megteszi azt, amit mond)
Először is tova lebben
Lenge bájjal kalapom,
Majd köpenykém, tán még szebben
És a szablyát megkapom,
Vígan kelt föl a napom
S úgy is száll le vígan, békén,
Mert előre mondhatom:
Megdöflek a versem végén!

(Első összecsapás)

Kis pulykám, légy biztos ebben:
Fölnyársal vasdarabom!
Nemsokára véred cseppen,
Készen áll már a csapom!
Melleden vagy hasadon
Fúrjalak ki? Nem tom' még én,
Ámde szentül fogadom:
Megdöflek a versem végén!
Jaj, hogy állsz ott? Fehérebben
Mint patyolat a napon!
A szemecskéd félve rebben...
No, ne félj! Nem harapom
Le az orrod, aranyom,
Sem az arcod ékességén
Nem esik baj... Csak nagyon
Megdöflek a versem végén!
(Ünnepélyesen kijelenti:)
                Ajánlás
Hívd a gyóntató papom!
Vár az Isten trónja-székén!
Egy-kettő...
(Odaszúr)
                Topp! Angyalom!
(A vicomte tántorog. Cyrano könnyedén meghajtja magát)
Megdöftem a versem végén!

(Tetszés-zaj. A páholyokban taps. Virágok és zsebkendők hullanak alá. A tisztek körülveszik és üdvözlik Cyranót. Ragueneau lelkesedésében táncol. Le Bret boldog és bánatos egyszerre. A megsebesült vicomte-ot barátjai támogatják és kivezetik)

A TÖMEG
(hosszú, erős kiáltással)
Ah!

EGY DRAGONYOS
Nagyszerű!

EGY HÖLGY
                Csinos!

RAGUENEAU
                                Piramidális!

ELSŐ MARQUIS
Új!

LE BRET
Esztelen!

SOKAN
(Cyrano körül tolongva)
                        Bravó! - Fenomenális!

NŐI HANG
Valódi hős!

ELSŐ TESTŐR
(előrenyújtott kézzel Cyranóhoz rohan)
                Uram, engedje meg!
Én értek hozzá!... Mondhatom, remek
Dolgot művelt!... De én tomboltam ám!
(Távozik)

CYRANO
(Cuigyhez)
Ugyan ki volt ez, kérlek?

CUIGY
                        D'Artagnan!

LE BRET
(karonfogja Cyranót)
Beszélgessünk!...

CYRANO
                Hadd menjen ki a nép!
(Bellerose-hoz)
Maradhatok?

BELLEROSE
(nagy tisztelettel)
                        Ó, hogyne! Hogyne!
(Lárma künn az utcán)

JODELET
(kinézett s visszajön)
                                                        Szép!
Künn Montfleuryt hurrogják, nevetik!

BELLEROSE
Sic transit!
(Más hangon a kapushoz s a gyertyagyújtókhoz)
                Rajta! Zárjátok be hát
A kapukat!... A gyertyákhoz pedig
Ne nyúljatok! Otthon, vagy odaát
Hamar bevágunk egy-két falatot,
Aztán próbálunk egy új darabot.
(Jodelet és Bellerose többször mélyen meghajtják magukat
Cyrano előtt, azután kimennek)

KAPUS
(Cyranóhoz)
Ön nem ebédel?

CYRANO
                Én?... Nem!

LE BRET
(Cyranóhoz)
                                        És miért nem?

CYRANO
(büszkén)
Azért, mivel...
(Látva, hogy a kapus messze van tőle, változott hangon)
                        Nincs pénzem!

LE BRET
(utánozza azt a gesztust, amivel Cyrano a zacskót a
színpadra dobta)
                                                És az erszény?
A sok ezüst?

CYRANO
                Apámtól kaptam ezt én
Egész hónapra!...

LE BRET
                Hogyha jól megértem:
Egy hónapig kell élned...

CYRANO
                        Semmiből!

LE BRET
Hogy is dobhattad a színpadra föl!
Mily őrültség!

CYRANO
                De mily kézmozdulat!

CUKRÁSZLEÁNY
(köhécsel az alacsony állvány mögött)
Üm!...
(Cyrano és Le Bret odafordul. A leány félénken közeledik)
                Jó uram... Úgy a szívemre hat!...
Ön éhezik!... Egy s másom van nekem.
(A büfére mutat. Hévvel)
Vegyen belőle!

CYRANO
(leveszi a kalapját)
                        Kedves gyermekem,
Megtiltja bár gascogne-i büszkeségem,
Hogy elfogadjam szép ajánlatát:
Az a tudat még jobban fájna nékem,
Hogy ön tán sértve érezné magát.
Elfogadok hát...
(A büféhez megy és válogat)
                        Ó, csak keveset...!
Egy szem szőlőcskét...
(A leány az egész fürtöt oda akarja adni, ő csak egy szemet tép le)
                                Egy pohár vizet...
(A leány bort akar beletölteni - Cyrano megakadályozza)
Tisztán... Meg egy kis sütemény - felét!
(A másik felét visszaadja)

LE BRET
Jaj, mekkora bolondság!

CUKRÁSZLEÁNY
                        Már elég?
Még valamit!

CYRANO
                Egy csókot a kezére!
(A feléje nyújtott kezet úgy csókolja meg, mintha egy
hercegnő keze volna)

CUKRÁSZLEÁNY
Ó, köszönöm!
(Kecses meghajlással)
                        Jó estét!
(Kimegy)

ÖTÖDIK JELENET

Cyrano, Le Bret, azután a kapus

CYRANO
(Le Bret-hez)
                                        S most beszélj te!
(Installálja magát a büfé előtt. Odateszi a süteményt)
Ebéd!
(A pohár vizet)
                Ital!
(A szőlőszemet)
                        Gyümölcs!
(Leül)
                                        Most foglaljunk helyet!
- Maró éhségem el se képzeled!
(Evés közben)
Mit mondasz? Nos?

LE BRET
                        Hogy megrontják fejed
E harcias, szájhős buták, akik
Ugratnak, hogy komédiázz nekik!
Kérdj józan embert, majd megmondja néked,
Miképp hatott rá mai szörnyűséged!

CYRANO
(elkészül az utolsó falattal)
Hatalmasan!

LE BRET
                A bíboros...

CYRANO
(sugárzó arccal)
                                        Mit! Ő
Szintén jelen volt?

LE BRET
                Úgy van, Richelieu
Tetted' bizonnyal...

CYRANO
                Pompásnak találta!

LE BRET
De...

CYRANO
Ő is szerző. És ha kollégája
Művét zavarják, annak ő örül!

LE BRET
Mindegyre több ellenség vesz körül!

CYRANO
(szájához emeli a szőlőszemet)
Mennyit csinált a mai este, mondd?

LE BRET
Vagy ötvenet.

CYRANO
                Számítsuk!

LE BRET
                                A vicomte,
Guiche, Montfleury, Baró... Az Akadémia...
Aztán még hozzá egy raj úri asszony!

CYRANO
Ah, nagyszerű! S az ember ne mulasson!

LE BRET
De hogyha így haladsz, uramfia,
Hová jutsz! Hát mi célt tüztél te ki?

CYRANO
Pályám kanyargott. Nem volt még neki
Határozott iránya. Most utam
Világos... célom tisztán áll...

LE BRET
                                S ugyan
Mi hát a célod?

CYRANO
(öniróniával)
                        Hogy bámuljanak!

LE BRET
(vállat von)
Jó, jó! - De most gyónj nékem!... Mondsza csak,
Mért gyülölöd te azt a Montfleuryt?
Mit tett, hogy úgy haragszol rája?

CYRANO
(föláll)
Mit? Ez a szilén, aki olyan pohos,
Hogy köldökét nem éri a kezével:
A csábitót még most is játssza hévvel,
S míg bég a színen, mint egy kerge kos,
A pislogó kidülledt potyka szem
Asszonyra sandít nagy-szerelmesen!
És gyülölöm, mert egyszer valakit,
Vizsgálgatott... egy nőt... egy lányt... akit...
Pfuj! Láttál már csupasz, enyves csigát,
Amint rút teste rózsán mászik át?

LE BRET
(elámulva)
Mi az? Mit hallok? Hihető-e hát...

CYRANO
(keserű nevetéssel)
Hogy én szeressek egy lányt?
(Nagyon komolyan)
                                        Szeretek!

LE BRET
És hallgattál!... Nem mondhatnád-e meg...

CYRANO
A lány nevét? Barátom! Ez az orr
Megfoszt a hittől, hogy valamikor
Vászoncseléd szeressen, még ha vén,
Ha csúnya is! Már most - valóban ez
Hallatlanul s szörnyen természetes
Az a leány, akit imádok én,
Legszebb leány a földnek kerekén!

LE BRET
A legszebb?

CYRANO
                Az!... Más termet lomha tőke!
Más arc kopár! Magában ragyog ő!
Egy sincs ily édes, ily finom...
(Leverten)
                                        ily szőke!

LE BRET
Az ég nevére, hát ki ez a nő?

CYRANO
Gyilkos veszély, mely öntudatlan öl,
Báj, mely magát sosem kínálja föl.
Szívek csapdája, csodaszép verem,
Hol lesben áll a pajkos szerelem!
Ha rád mosolygott, a tökélyt magát
Szemlélted akkor! Ó, egy semmivel,
Egy mozdulattal száz csodát mivel...
S Vénus, te nem szállsz ugy kagylódba, sem
Te hűs Diána, erdőd mélyin át
Nem jársz ugy, mint ő, hogyha könnyű lába
Sétára megy, vagy fölhág kocsijába!

LE BRET
Teringettét! Világos!

CYRANO
                        Mint a nap!

LE BRET
Robin Magdolna, a legbájosabb
Unokatestvér!

CYRANO
                Roxán!... Ő az!

LE BRET
                                        Ó?!
Hisz ez rád nézve roppant kedvező.
Látott, s csodált ma. Hős vagy a szemében.
Ha szereted, menj hozzá s valld be szépen!

CYRANO
Nézz rám, fiam, aztán beszélj őszintén,
Remélhet-é olyan halandó, mint én,
Aki elől ilyen dudort visel?
Nem!... Tisztán látok!... Néha vágy fog el,
Miért tagadnám? Naplementekor,
Ha szép az este, mélán bolygom át
A parkokat s ez a szegény nagy orr
Kéjjel
szagolja ápril illatát...
Hallom szavát egy-egy szerelmes párnak,
Amint a hold ezüst fényében járnak,
S ábrándozom: Mily édes volna most
Egy asszonyfélét, egy kis takarost
Vezetni lágyan!... Minden fájdalom
Mámorba ful... megszűnik minden átok...
Szívem remél... Egyszerre csak mit látok?
Árnyékomat - profilban a falon.

LE BRET
(meghatva)
Barátom!

CYRANO
        Ó, rútságom nagy teher!
Úgy meggyötör, hogy néha...

LE BRET
(megragadja Cyrano kezét)
                                        Könnyezel?

CYRANO
Nem! Azt soha! Túlságosan rút volna,
Ha ilyen orron egy könny végigfolyna!
Amíg le nem győz lelkem mély tusája!
Nem engedem, hogy a könny égi bája

Ilyen csúfsággal lépjen frigyre! Szebb
Nincs a világon, nincs fönségesebb
A hulló könnynél. S bár szivem megpattan,
Nevetség tárgya egy sem lesz miattam!

LE BRET
Ne búsulj, kérlek! Vak a szerelem!

CYRANO
(fejét rázza)
Ej, hadd el! Cleopatrát szeretem,
De hát ilyen volt Cézár? Hőn imádom
Berenicét, de mondd csak, jó barátom:
Én bennem vajjon Titust lát szemed?

LE BRET
És bátorságod? Fényes szellemed?
Az a leányka, aki néked itt
Buzgón kínálta édességeit,
Nem megvetéssel nézett rád!

CYRANO
(hat rá a beszéd)
                                        Igaz!

LE BRET
No, lásd, milyen közel van a vigasz!
És párbajod Roxán is nézte, sőt
- Láttam - egészen elsápadt bele!

CYRANO
Elsápadt?

LE BRET
        El!... Képeddel van tele!
Menj s hódítsd meg az érted hevülőt!

CYRANO
Hogy kikacagjon gúnnyal? Ó, egek!
A földön én csak ettől rettegek!

KAPUS
(valakit bevezet Cyranóhoz)
Nagyságos úr, egy asszonyság hivatja!

CYRANO
(meglátja a Duennát)
A Roxán hölgye! Irgalomnak atyja!

HATODIK JELENET

Cyrano, Le Bret, a Duenna

DUENNA
(mély, ceremóniás meghajlással)
Szeretnék látni titkon s jó helyen
A hős rokont.

CYRANO
(zavartan)
                        Kit? Engem?

DUENNA
Önt, uram. Valakinek sok közlendője van...

CYRANO
Sok...

DUENNA
        Közlendője!

CYRANO
(megtántorodva)
                                Édes Istenem!

DUENNA
Holnap, mikor a hajnal fénye még
Alig pirul, misét hallgatnak...

CYRANO
(Le Bret-re támaszkodik)
                                        Ég!

DUENNA
Óhajtanák, ha templomból kijönnek,
Hogy volna egy alkalmas pontja önnek.

CYRANO
(eszelős zavarral)
Nekem? Hol?... Én... De... Ó, zavart eszem!

DUENNA
No, mondja gyorsan.

CYRANO
                        Mindjárt!... Keresem!

DUENNA
Nos?

CYRANO
        Ragueneau-nál... Igen, ott... a pék
Boltjában...

DUENNA
                Utca?

CYRANO
                        Utca - - ó, nagy ég - -
Saint Honoré!

DUENNA
                Ott lesznek! - Rendbe van!
Hét órakor! - Eljöjjön!

CYRANO
                        Pontosan!
(A Duenna távozik)

HETEDIK JELENET

Cyrano, Le Bret, azután színészek, színésznők, Cuigy, Brissaille, Lignière, a kapus, hegedűsök

CYRANO
(Le Bret nyakába borul)
Ó!... Énnekem! Találkát!

LE BRET
                        Vége már
A bánatodnak?

CYRANO
                Micsoda sugár!
Ah, észrevette legalább, hogy élek!

LE BRET
Nyugodt leszel most már, izgága lélek?

CYRANO
(magánkívül)
Most? Mennydörgök, villámokat dobálok!
Egy hadsereg kell... azzal szóba állok...
Széjjelverem mind, tönkre zavarom!
Van tíz szívem és két tucat karom!
Nem törpéket hasítok ketté... Mások
Hadd jöjjenek!...
(Torkaszakadtából)
                        Hol vagytok, óriások?

(A színpad hátterében pár pillanat óta színészek és színésznők járnak-kelnek, susognak: kezdik a próbát. A hegedűsök ülnek a rendes helyükön)

EGY HANG
(a színpadról)
Pszt! Próba van! Csöndesség legyen ott!

CYRANO
(nevetve)
Megyünk!

(Hátrafelé indul. A nagy főkapun belép Cuigy, Brissaille és több tiszt, akik a teljesen elázott Lignière-t támogatják)

CUIGY
        Cyrano!

CYRANO
                        Mi?

CUIGY
                                Egy nagy rigót
Hozunk neked!

CYRANO
(ráismer)
                        Hé, Lignière, mi baj?

CUIGY
Téged keres!

BRISSAILLE
                Örömmel hazamenne,
De nem mer...

CYRANO
                Nem mer!

LIGNIÈRE
(össze-vissza gyűrt papírlapot mutat, nehezen forgó nyelvvel,
gagyogva)

                                        Pajtáskám... ajaj...
Ez a levél... az van megírva benne...
Száz ember les... a nesle-i kapunál!...
Nótát csináltam... s egy úr bosszút áll!...
Lehet tenálad szá...szállást találni!...

CYRANO
Száz ember, mondod? Otthon fogsz ma hálni!

LIGNIÈRE
(elrémülve)
De...

CYRANO
(rettenetes hangon - mutatva neki azt az égő lámpát, amit a
kíváncsian hallgatódzó kapus lóbál a kezében)
        Fogd e lámpát!
(Lignière hirtelen megragadja)
                                És menj!... Esküszöm,
Átviszlek én ma vízen és tüzön!
(A tisztekhez)
Követtek hátul, mint tanúk!

CUIGY
De száz!

CYRANO
        Ma éppen ennyi kell nekem!
(A jelmezes színészek és színésznők lementek a színpadról
és közelednek a beszélgetőkhöz)

LE BRET
(Cyranóhoz)
                                                        Vigyázz!
Mért véded ezt a...

CYRANO
(enyelgő hangon)
                                Nyelved újra vág?

LE BRET
E vén iszákot?

CYRANO
(Lignière vállát veregetve)
                        Mert e vén iszák,
E törköly-hordó, pálinkás torony,
Felséges dolgot művelt egykoron!
A mise végén látta, hogy hőn imádott szépe
Bemártja ujjacskáját a tartó szent vizébe,
És ő, ki a vizet mindig utálta, szidta,
A kagylóhoz rohant s egy csöppig mind kii
tta!

ELSŐ SZÍNÉSZNŐ
(szubrettkosztümben.)
Lám, ez csinos!

CYRANO
(hozzáfordul)
                        Ugy-é, van benne szellem,
Szubrett-kisasszony?

ELSŐ SZÍNÉSZNŐ
(a többiekhez)
                                Ah, de mért rohan
Száz ember egy szegény poéta ellen?

CYRANO
Menjünk!
(A tisztekhez)
                S mindenkit kérek komolyan:
Bárhogy támadnak, ne segítsenek!

MÁSODIK SZÍNÉSZNŐ
(leugrik a színpadról)
Jaj, ezt megnézném!

CYRANO
                        Jöjjön!

HARMADIK SZÍNÉSZNŐ
(szintén leugrik s egy vén színészhez)
                                                Én megyek,
Te is, Cassander?

CYRANO
                Jöjjön mind velem!
Bájos, bolondos méhraj, zümmögj a harcteren
A víg kíséretet majd, bohó nép, te adod:
Spanyol tragédiához olasz bohózatot!
Amíg ropog a páthosz és puffogása bánt:
Sapkátok majd csilingel csörgő dobok gyanánt.

VALAMENNYI NŐ
(ugrál örömében)
Bravó! - Köpenyt! - Kendőt! - Hamar!

JODELET
                                        Előre!

CYRANO
(a muzsikusokhoz)
Nótázzanak a vídám hegedők!

(A hegedűsök csatlakoznak az alakuló menethez. A színpad        peremén égő gyertyákat elszedik és kiosztják, mintha fáklyászenére indulnának)

Bravó! A tisztek, karjukon a nők
Jelmezben... és húsz lépéssel előbbre
(Ennek megfelelően áll föl)
Büszkén, dicsteljesen Cyrano egymaga,
Mint egy új Scipió, egy triplán Nasica!
- Mindenki értse meg: segíteni nem szabad!
Portás, ki a kaput s induljon a csapat!

(A kapus a főbejárat mind a két szárnyát kinyitja. Künn a régi Párisnak egy festői, holdfényben úszó részlete látszik)

Előttünk Páris!... Félig fátyol takarja már.
A kéklő háztetőkön tündöklő holdsugár!
Ah, pompásabbat ennél nem látnak a szemek!
S ott távolabb a Szajna! Úgy csillog, úgy remeg
Mint egy bűbájos tükör a fodros, könnyü hab!
Hatalmas díszlet! S mindjárt kezdődik a darab!

MIND
A nesle-i kapuhoz! Előre mind!

CYRANO
(a küszöbön állva)
                                                Előre!
(Mielőtt kilépne, visszafordul a szubrettszínésznő felé)
Nem azt kérdezte ön: egy árva rímelőre
Miért rohannak százan?
(Kardját kihúzza - nyugodt hangon)
                                Azért, kisasszony, látja,
Mert tudják, hogy én vagyok a barátja!

(Kimegy. - A menet, hegedűszóval, gyertyafénynél utána - Lignière legelöl, dülöngve; azután a színésznők a tisztekkel, karonfogva; végül a színészek, vidám bakugrások közt)

 

MÁSODIK FELVONÁS

A POÉTÁK LACIKONYHÁJA


Ragueneau boltja, tágas műhelye, a Saint-Honoré és az Arbre Sec utca sarkán. Hátul, az üveges ajtó széles ablaktábláin át, ezek az utcák a függöny felgördültekor a hajnal pirkadó fényében láthatók. Balra, elöl, comptoir, kovácsolt vasból készült mennyezettel. Libák, kacsák és fehér pávák vannak itt sorjában fölaggatva. Nagy fajanszvázákban mezei virágokból összeválogatott hosszú bokréták; különösen sok bennük a sárga napraforgó. Ugyanezen az oldalon, a második színfal táján, óriás kandalló. A kandalló előtt, rengeteg rácstartók közepette (valamennyi rácstartón egy-egy húsosfazék) serpenyőkben sülnek, rotyognak a különböző pecsenyefajták.

Jobbra, elöl, ajtó. A második színfalnál lépcső. Ez a lépcső padlásszobába vezet. Fönn a csapóajtó nyitva van és látszik a szoba belseje; terített asztal van ott és a kis kör alakú flamand gyertyatartóban ég a világ. A lépcső végén továbbfutó fakarzat még több, ehhez hasonló vendégszobácskát sejtet a nézővel.

A tetőzeten, közbül kötéllel le- és felhúzható roppant vaskoszorú (csillár alakjában) vadfélékkel hatalmas darabokban körülaggatva.

A lépcső alatt sütőkemencék izzó fénye piroslik a félhomályban. Csillog a sok rézedény. Forog a sok nyárs. Halomban a sok sütemény. Sonkák lógnak mindenfelé. Nagy nyüzsgés. Sürgés forgás. Termetes szakácsok, aprócska kukták szaladnak át a színpadon; sokaknak a süvegét kakastoll vagy gyöngytyúkszárny ékesíti. Bádoglemezeken és vesszőből font cukrászkosarakban hozzák a sok lepényt, kalácsot, apró nyalánkságokat.

Több asztalon tálak és sütemények. Más asztalok, székekkel körülrakva, vendégekre várnak. Egy kisebb asztal valamelyik sarokban el van árasztva papirossal. A függöny felgördültekor Ragueneau ennél az asztalnál ül és ír.

 

ELSŐ JELENET

Ragueneau, szakácsok, azután Liza.
Ragueneau a kisasztalnál ír és inspirált arccal verseket skandál az ujjain

ELSŐ SZAKÁCS
(bádoglemezzel)
Diós kalács!

MÁSODIK SZAKÁCS
(széles, lapos tányérral)
                        Fánk!

HARMADIK SZAKÁCS
(virággal díszített pecsenyét hoz)
                                Páva!

NEGYEDIK SZAKÁCS
(valami tepsiféle van a kezében)
                                        Marhasült!

RAGUENEAU
(leteszi a tollat és föltekint)
A hajnalpír már a falakra ült.
Apolló, szállj el! Húnyj ki, szent sugár!
Órám lejárt... Most a kemence vár!
(Fölkel a székéről. - Első szakácshoz)
E lé rövid, te! Toldd meg!

ELSŐ SZAKÁCS
                                Mennyivel?

RAGUENEAU
Vagy három lábbal.
(Továbbmegy)

ELSŐ SZAKÁCS
                        Mit mond?

RAGUENEAU
(a kandalló előtt)
                                                El, csak el,
Fönséges Múzsám, hogy bájos szemed
E konyhatűz, e füs
t ne rontsa meg!
(Valamelyik sütőhöz, kenyérre mutatva)
Ez a kenyér jól van hasadva nálad?
Rossz! - A cezúra csak középen állhat!
(Második szakácshoz, valami félig kész pástétomra mutatva)
Tetőzd be ezt a tészta-palotát!
(Első inasgyerekhez, aki ül a földön és különböző szárnyasokat
húz nyársra)
S te jól vigyázz! Ne érjen semmi vád!
A büszke pulykát s a szerény csibét
Fölváltva forgasd, azt mondom neked,
Ahogy Malherbe írt hosszú verseket,
És közbe-közbe kurta versikét.
És addig forgasd, túl nagy tűztől óva,
Helyes ritmussal, míg kisűl a strófa!

MÁSODIK INAS
(szalvétával leborított tállal közeledik)
Mester!... hogy önt meglepjem - ni... ezt csináltam én.
Haragszik?
(Fölemeli a szalvétát; a tálon jókora, tésztából készített lant hever)

RAGUENEAU
(meglepetve)
                        Lant! Ej, ej, te kis legény!

ELSŐ INAS
Írós tésztából.

RAGUENEAU
(meghatva)
                        És befőtt gyümölccsel!

INAS
Cukorból van a húrja!

RAGUENEAU
(pénzt ad neki)
                                Nesze, költsd el!
(Észreveszi a belépő Lizát)
A nőm... Vágd zsebre és fuss!
(Mutatja Lizának a lantot; némi zavarral)
                                        Úgy-e, szép? Mi?

LIZA
Nevetséges!
(Nagy rakás papírtölcsért tesz a comptoir asztalára)

RAGUENEAU
                Tölcsérek? Köszönöm!
(Nézegeti a göngyölésre szánt papírokat)
Nagy ég! E látvány szívem összetépi!
Barátaimnak sok szép költeménye
Kettéhasítva, rútul tönkretéve,
Hogy mákospatkót, rétest, csirkehúst
Takarjanak! Bacchánsnő lett a nőm,
Széttépi újra dallos Orfeust!

LIZA
(szárazon)
Eredj, eredj! Csak fölhasználom azt,
Amit rád sóznak fizetés fejében!
Csak volnék én férjemuram helyében,
Kidobnám ezt a sok kontár pimaszt!

RAGUENEAU
Hangya, ne káromolj isteni tücsköket!

LIZA
Míg nem jártak ide: nem voltam én neked
Se hangya, se bacchánsnő. Ó, bár magadba szállnál!

RAGUENEAU
(tragikusan)
Ha szép versekkel így bánsz: prózával mit csinálnál?


MÁSODIK JELENET

Előbbiek. - Két kisfiú. Belépnek a boltba.

RAGUENEAU
Fiúcskák, mit akartok?

ELSŐ FIÚ
                        Három lepényt.

RAGUENEAU
(odaadja)
                                                        Íme!
Friss, ropogós, meleg még!

MÁSODIK FIÚ
                                Kérem, pakolja be.

RAGUENEAU
(félre, ijedten)
Ah, drága tölcsérkéim!
(A fiúcskákhoz)
                                Tegyem papírba, mondod?
(Elővesz egyet és éppen mikor már rakná belé a tésztát, olvassa:)
És akkor Penelópe keserves könnyet ontott.
Ezt nem!
(Félreteszi és másikat vesz elő. Amikor éppen rakná belé a
tésztát, olvassa:)
                A szőke Phoebus... Nem, ezt se!
(Ugyanúgy, mint föntebb)

LIZA
(türelmetlenül)
                                                        Hát mi lesz?
Mit ácsorogsz?

RAGUENEAU
                Azonnal! Azonnal! Itt van ez!
(Elővesz egy harmadikat. Keserű lemondással)
Szonett Phillishez!... Ó, jaj... szívem tőr járja át!

LIZA
No, csakhogy valahára rászánta már magát!
(Székre hág és tálakat rendez egy pohárszék tetején)

RAGUENEAU
(amint Liza háttal fordul, rápisszeg a távozó gyerekekre és
visszahívja őket a küszöbről)
Adjátok vissza a szonettemet,
S adok hatot, három lepény helyett!

(A gyerekek visszaadják a tölcsért, mohón elkapják a süteménydarabokat és künn teremnek az utcán. Ragueneau kibontja, tenyerével végigfésüli a gyűrt papírt és deklamálni kezd)

Phillis!... Vaj-folt van bájos neveden!
Phillis!...
(Cyrano hirtelen belép)

HARMADIK JELENET

Ragueneau, Liza, Cyrano, azután a testőr

CYRANO
        Hány óra?

RAGUENEAU
(szolgálatkészen meghajtja magát)
                                Hat!

CYRANO
(izgatottan)
                                        Egy óra múlva hát.
(Föl s alá jár a boltban)

RAGUENEAU
(utána lépeget)
Éljen soká!... Láttam...

CYRANO
                        Mit?

RAGUENEAU
                                A tusát!

CYRANO
Úgy? Melyiket?

RAGUENEAU
                Szerelmes Istenem...
Amit a Burgund-palotában ön...

CYRANO
(kicsinylő hangon)
Ah, azt a párbajt?

RAGUENEAU
(bámulattal)
                        Versben!

LIZA
                                Rémítőn
Tetszik neki!

CYRANO
                Gyerekség! Hagyjuk el!

RAGUENEAU
(fölkap egy nyársat és viaskodik vele)
A versem végén megdöföm! De meg!
A versem végén megdöföm! Remek!
(Mindig lelkesebben)
A versem végén...

CYRANO
                Szót se érdemel...
Hány óra?

RAGUENEAU
(támadó állásban marad, míg az órára néz)
                Hat mult öt perccel!... bököm!
(Abbahagyja)
Ha én e tíz skandáló körmökön
Egy balladát tudnék kiverni! Haj!

LIZA
(Cyranóhoz, aki - a comptoir előtt elmenőben szórakozottan
kezet fogott vele)
Mi baja a kezének?

CYRANO
                        Semmi baj!
Parányi seb!...

RAGUENEAU
                Veszély környezte?

CYRANO
                                        Nem.
Egy csöpp veszély se!

LIZA
(fenyegeti az ujjával)
                                Füllent, azt hiszem!

CYRANO
Mozog az orrom és meglátja benne?
No, akkor ez roppant hazugság lenne!
(Más hangon)
Ha eljön az, akit ma várok... és
Ha künn nem folyhat a beszélgetés
Itt egyedül kívánok lenni!

RAGUENEAU
                                Itt?
Ah, nem lehet! Költőim mindjárt jönnek!

LIZA
(gúnyosan)
Hogy megfalják az első reggelit!

CYRANO
Intek neked majd... s ők szépen köszönnek
S távoznak. Ezt rád bízom. Hány az óra?

RAGUENEAU
Hat óra tíz perc.

CYRANO
(idegesen leül a Ragueneau asztalához és papírt vesz elő)
                        Tollat!

RAGUENEAU
(a magáét adja oda, amit a füle mellé dugott)
                                        Hattyútoll!

EGY TESTŐR
(hatalmasan felpödört bajusszal belép és erős, öblös
hangon kiáltja)
Jó nap'!
(Liza odasiet hozzá)

CYRANO
(megfordul)
                Ki ez?

RAGUENEAU
                A nőm ismeri jól...
Mondják, a város egyik vasgyúrója!

CYRANO
(veszi a tollat és Ragueneau-t egy kézmozdulattal eltávolítja)
Csitt!...
(Félre)
                Írok néki... aztán átadom...
Aztán futok...
(Elveti a tollat)
                        Nagy gyávaság, tudom,
De itt süllyedjek el mindjárt, ha szám...
(Ragueneau-hoz)
Hány óra?

RAGUENEAU
        Fertály hétre!

CYRANO
(magához)
                                        ...szólni mer
Mindarról, amit érzek igazán,
Ami szívemnek édes, szent teher!
Amíg ha írok...
(Újra fölveszi a tollat)
                        Úgy van! E levél
Mindent bevall majd, egy csöppet se fél!
Minden betűjét ábrándozva hordtam
A lelkem mélyén s százszor kicsiszoltam.
Ha e papírt magam elé tolom:
Mást nem teszek most, csak lemásolom!
(Ír. - Az ajtó üvegtáblái mögött vézna, ingatag alakok
körvonalai tűnnek fel)

NEGYEDIK JELENET

Ragueneau, Liza, a testőr, Cyrano ír a kis asztalnál, poéták fekete ruhában,
sáros, lötyögő harisnyával

LIZA
(Ragueneau-hoz)
Jön már a rongy had!

ELSŐ POÉTA
(belép, Ragueneau-hoz)
                                Drága kolléga!

MÁSODIK POÉTA
(megrázza Ragueneau kezét)
Poéta-társ!

HARMADIK POÉTA
        Sütők fénycsillaga!
(Szaglálódik)
Be nagyszerű a légköröd szaga!

NEGYEDIK POÉTA
Szakács-Apolló!

ÖTÖDIK POÉTA
                Nagy Phoebus maga
Mint lacikonyhás!

RAGUENEAU
(körülveszik, ölelgetik, rázzák a kezét)
                                Szebb világba száll
Az ember, hogyha vélük diskurál!

ELSŐ POÉTA
Késtünk, mivel a nesle-i kapunál
Nagy csődület van.

MÁSODIK POÉTA
                        Nyolc lekaszabolt
Gonosztevő fetreng az út kövén!

CYRANO
(egy pillanatra fölveti a fejét)
Nyolc? Azt hittem: hét!
(Folytatja a levélírást)

RAGUENEAU
(Cyranóhoz)
                                Tudja ön, ki volt
A küzdelem hatalmas hőse?

CYRANO
(közönyös hangon)
Én? Nem!

LIZA
(a testőrhöz)
                És ön?

TESTŐR
(pödri a bajuszát)
                                Én? Talántán?

CYRANO
(írás közben egy-egy szót mormol maga elé)
                                                        Szeretem...

ELSŐ POÉTA
Kalap, bot, mint harc-síkon a tetem,
Úgy fekszik ott...

MÁSODIK POÉTA
                Egy ember verte szét,
Mondják, e falka rablót!...

CYRANO
(ír)
                                ...a szemét...

HARMADIK POÉTA
Egypár bevert fő gazdátlan sapkáját
A rakparton lelték meg...

CYRANO
(ír)
                                ...és a száját...

ELSŐ POÉTA
Ezt egyhamar meg nem csinálja más!

MÁSODIK POÉTA
Oroszlán volt... Valami óriás!

CYRANO
(ír)
És aki majd elájul, hogyha látja...

HARMADIK POÉTA
(elcsíp egy süteményt)
Mi újat írtál, Ragueneau?

CYRANO
(ír)
                                ...imádja...
(Éppen a nevét akarja aláírni, de megáll, fölkel a székről
és a levelet az ujjasába dugja)
Elég! Nevet nem írok! Hisz magam adom át!

RAGUENEAU
(a harmadik poétához)
Receptet írtam versben.

NEGYEDIK POÉTA
(egy sor habos tészta előtt)
                                Bravó! No rajta hát.
Olvasd!

ÖTÖDIK POÉTA
(egy kis diós kalácsot tart a kezében)
                Kis patkó, patkolj bennem el!
(Befalja)

ELSŐ POÉTA
Ha rám kacsintasz, a szívem tüzel,
Imádok minden mandula-szemet!
(Fölragad egy mandulás süteményt)

MÁSODIK POÉTA
Hallgatjuk!

HARMADIK POÉTA
(a szájához emel valami habos csemegét)
                Jer, bekaplak, kis habom!

MÁSODIK POÉTA
(magából a nagy tészta-lantból is leharap egy jókora darabot)
A lant először táplál engemet!

RAGUENEAU
(szavalni készül, köhög, sapkáját igazítja, pózba vágja magát)
Ha meghallgatják kisded darabom...

MÁSODIK POÉTA
(az elsőhöz, akit könyökével oldalba lök)
Pofázol?

ELSŐ POÉTA
        S még hogy!

MÁSODIK POÉTA
                        Én is harapom!
Ma bedugul gyomromnak minden rése!

RAGUENEAU
(szaval)
A mandulás tortácska készítése!

Verj tojást, míg a habot
Megkapod.
Vágj föl egy citromfejecskét,
Hadd csöpögjön rá a lé;
Önts belé
Mandulából szűrt tejecskét.

Vedd a formácskákat és
Egy kevés
Tésztát kenj az oldalukra.
Kis barack-íz, egy parány,
Jó arány.
Azután csöppentsd a lyukra.

Keveréked, a habost.
Tüzre most!
Ontsa lángját rőzse, fácska,
Míg a gyurmánk szőke, szép!
Im ekép'
Lesz a mandulás tortácska!

POÉTÁK
(tele szájjal)
Pompás! - Dicső!

EGY POÉTA
(majd megfúl, amint habzsolja be a sok süteményt)
                        Ümm...
(Nagyokat falva hátrafelé mennek. - Cyrano, aki mindent jól
látott, Ragueneau-hoz lép)

CYRANO
                                Habzsolásukat
Nem látod, míg elkábítod magad
Saját hangoddal?

RAGUENEAU
(halkan, mosolyogva)
                        Csak teszem magam,
Hogy egyenek bátran, zavartalan!
A verselés így kettős élvezet:
Táplálja kedvenc gyöngeségemet,
S a koplalóknak eleséget ád!

CYRANO
(veregeti a vállát)
Tetszel nekem!...
(Ragueneau a poéta-barátjaihoz megy. Cyrano utánanéz,
majd kissé durván)
                        He, Liza, hé!
(Liza, aki bizalmasan súgott-búgott a testőrrel, összerezzen
és C
yranohoz siet)
                                        Magát
E kapitány úr... ostromolja?

LIZA
(sértődve)
                                        Ó!
Énnálam felsül minden csábító!
Aki erényem megtámadni merné,
Azt büszke pillantásom azonnal visszaverné!
(Lesüti a szemeit)

CYRANO
E győzelmes pillantás mért van a porba lenn?

LIZA
(fojtott haraggal)
De...

CYRANO
(határozottan)
                Ragueneau-t én szívből kedvelem.
Azt, aki szarvat tűz a homlokára,
Én öklelem föl!

LIZA
                De...

CYRANO
(emelt hangon, hogy az udvarló is hallja)
                                Megértsük ám!
(Üdvözli a testőrt, nézi az órát és a háttér üveges ajtójához
vonul, ahonnan az utcára tekinget)

LIZA
(a testőrhöz, aki nyugodtan viszonozta Cyrano köszöntését)
                                                        Na!
Csodálom önt! Tegyen már észrevételt...
Az orrára...

TESTŐR
        Orrára...
(Hirtelen távozik. Liza utána)

CYRANO
(a háttér ajtójánál integet Ragueneau-nak, hogy vigye a költőit)
                                Pszt!

RAGUENEAU
(a poétákhoz, a jobboldali ajtóra mutatva)
                                        Jerünk!
Ott jobb lesz!

CYRANO
(türelmetlenül)
                        Pszt! Pszt!

RAGUENEAU
                                Ott majd verselünk
Kedvünk szerint...

ELSŐ POÉTA
(tele szájjal, kétségbeesve)
                        És itt hagyjuk az ételt?

MÁSODIK POÉTA
Vigyük magunkkal!... Jöjjenek velünk!
(Processzióban mennek Ragueneau mögött, miután a süteményes
padkáról mindent lekaptak, amit hamarjában lehetett)

ÖTÖDIK JELENET

Cyrano, Roxán, a Duenna

CYRANO
Ha van reménység, egy szikrányi csak,
Kedves levélkém, én átnyujtalak!
(Roxán - álarcosan - megjelenik az üvegtábla mögött. A Duenna
követi. Cyrano hirtelen ajtót nyit)
Tessék!
(A Duennához siet)
                Duenna, csak két szóra!

DUENNA
                                        Négyre!

CYRANO
Nyalánk ön?

DUENNA
                Torkig tudnám magam enni!

CYRANO
(papírtölcséreket vesz le gyorsan a comptoirról)
Ím, Benserade két bájos költeménye...

DUENNA
(kelletlenül)
Ó...

CYRANO
...tortácskát fogunk beléje tenni!

DUENNA
(sugárzó arccal)
Ah!

CYRANO
És a rétest szintén kedveli?

DUENNA
Nagyon, kivált, ha krémmel van teli.

CYRANO
Ím, hat darab, a legszebb, ami van
A Saint Amand úr balladáiban!
Chaplain versében fánkot nyujtok át...
- És szereti az égett mandulát?

DUENNA
Szörnyen!

CYRANO
(egy rakás megrakott tölcsért tesz a karjaira)
                Tehát menjen ki s egyék - a hárs alatt.

DUENNA
De...

CYRANO
(tolja kifelé)
        S ott maradjon addig, amíg van egy falat.
(Beteszi az ajtót, Roxánhoz közeledik és levett kalappal
tiszteletteljes távolságban megáll előtte)

HATODIK JELENET

Cyrano, Roxán. A Duenna egy pillanatra

CYRANO
Ó, áldom ezt a percet, melyben ön
Emlékezik rám és e helyre jön,
Hogy mondjon... mondjon...

ROXÁN
(levette az álarcot)
                                        Szép köszönetet
Először is, - mert azt a figurát,
Akit tegnap kardja hegyére vett,
Azt egy
nagy úr...

CYRANO
                Guiche ?

ROXÁN
(lesüti a szemét)
                                        Férjül szánta nékem.

CYRANO
Helyettes férjül?
(Meghajtja magát)
                        A gyönyörűségem
Így még nagyobb, mert akkor voltaképp
Nem egy rút orrért, de a maga szép
Szeméért vívtam.

ROXÁN
                Aztán... hallja hát...
Ám erről szólni csak azért merek,
Mert félig-meddig ön az én testvérem!...
Gyakran játszottam önnel, mint gyerek...

CYRANO
Nyaranta, nálunk, a mezőn, az éren!

ROXÁN
Kardot nyesett, ahol csak nád akadt...

CYRANO
Font a babának szőke hajakat,
Ahol szak
állas tengerit talált!

ROXÁN
Kacagtunk, kergetőztünk...

CYRANO
                                S a könnyű óra szállt!

ROXÁN
Amit kívántam akkor, ön mind megtette ottan!

CYRANO
Rövid szoknyát viselt még. S Magdának szólítottam.

ROXÁN
És csinos voltam akkor?

CYRANO
                        Nem éppen rút.

ROXÁN
Ha jött! Véres kezekkel néha, játsztam a zsémbelőt,
A szigorú mamát és szóltam: "Rossz gyerek,
Hol mászkáltál megint, ki karmolt újra meg?
(Megfogja Cyrano kezét és ámulva felkiált)
Mit látok? Újra egy!
(Cyrano el akarja húzni a kezét)
                                Ne-nem! Mutassa csak!
Szörnyű! A te korodban! Ah, elfojt a harag!
Hol kaptad ezt?

CYRANO
                Játszottam a nesle-i kapunál!

ROXÁN
(leül egy asztalhoz és zsebkendőjét egy pohár vízbe mártja)
Hadd lám!

CYRANO
(mellé ül)
                Jóságos, édes, gondos mamácska!

ROXÁN
                                                Fáj?
Amíg kötöm az ujjad, mindent megmagyarázz!
Hány volt ön ellen, mondja?

CYRANO
                                Nem sok - talán ha száz!

ROXÁN
Mesélje hát!...

CYRANO
                Nem!... Inkább közölje most velem,
Mi az, amit azonnal nem mert...

ROXÁN
(Cyrano kezét még mindig tartja)
                                        De most merem!
A mult illatja, mely felénk lebeg
Fölbátorít... Kimondom -- Szeretek!

CYRANO
Ah...

ROXÁN
        Valakit, ki erről mit se tud.

CYRANO
Ah!

ROXÁN
Még nem.

CYRANO
                Ah!

ROXÁN
                        De tudja nemsokára!

CYRANO
Ah!

ROXÁN
Mert sajnálom szegény fiút...
Régen szeret... félénken, messziről...
Epedve néz rám a magasba föl...

CYRANO
Ah!

ROXÁN
Keze forró. Hagyja itt csak szépen!
De ékesen szól a szeme sugára...

CYRANO
Ah!

ROXÁN
(zsebkendőjével kis kötést csinált a kezén s éppen elkészült vele)
        És képzelje, az ön ezredében
Szolgál...

CYRANO
        Ah!

ROXÁN
(mosolyogva)
                        Ott! Mert úgy tudom, hogy éppen
Az ön vitéz csapatjában kadét!

CYRANO
Ah!...

ROXÁN
        Lángész! Lélek árad rajta szét...
Bátor, nemes, valódi dalia...
És szép nagyon...

CYRANO
(sápadtan fölugrik)
                        Szép!

ROXÁN
                        Mit mond? Mi baja?

CYRANO
Ah semmi... semmi...
(Keserű mosollyal a kezére mutat)
                                A kezem csupán!

ROXÁN
Egy szóval: szeretem! De még nem láttam ám
Csak egyszer-kétszer a színházban, este...

CYRANO
Még nem beszéltek?

ROXÁN
                        Szememet kereste,
S én válaszoltam neki a szememmel.

CYRANO
És mégis tudja...

ROXÁN
                Mindent tud az ember,
Ha fecsegők veszik körül... Nekem
Besugták gyorsan, hogy...

CYRANO
                        Kadét?

ROXÁN
                                Igen.
A gárdisták közt.

CYRANO
                És mi a neve?

ROXÁN
Báró Neuvillette Christian.

CYRANO
                                Ilyet
Nem ismerünk. Köztünk nincs.

ROXÁN
                                Csak ma lett
Kadét. - Az ezred ma fogadta be...
Castel Jaloux a kapitánya.

CYRANO
                                Jó...
De hogyha tán e gyorsan dobogó
Szivecske később...

DUENNA
(benyitja az üveges ajtót)
                                Patkó, torta, rétes
Mind elfogyott!

CYRANO
                Hát most olvassa, édes,
A borítékot... Verssel van teli!
(A Duenna eltűnik)
Ön a finom beszédet kedveli
Ha választottja tán barbár, sületlen!

ROXÁN
Eszménynek van csak íly fürtös feje!

CYRANO
S ha szólásmódja borzas, fésületlen,
Ha cifra fejnek híg a veleje?

ROXÁN
Előre hallom: elmés, hogyha szól!

CYRANO
Az ám! A szó mind éles, hogyha jól
Vág a bajuszka... hisz rendes dolog!...
- S ha buta mégis!?

ROXÁN
(dobbant a lábával)
                                Akkor meghalok!

CYRANO
(szünet múlva)
Azért jött hát, hogy ezt tudtomra adja?
Szeretném tudni: mindez mire jó?

ROXÁN
Úgy rámijesztett egypár csacsogó!
Azt mondták, hogy az ön vitéz csapatja
Gascogne-i mind...

CYRANO
                S a jussát egy se hagyja!
Párbajra késztet zöld ifjoncokat,
Akik - mivel jó pártfogó akad
Közéjük törnek, bár gascogne-i vért e
Kis urfiakba nem csapolt az ég!

ROXÁN
Elgondolhatja, hogy remegek érte!

CYRANO
(a foga közt)
Van rá oka!

ROXÁN
        De sápadozva még,
Egy gondolat vigasztal: látom önt,
A győzhetetlent, a nagyot, amint
Kiáll azokkal s egyet porba dönt!...
Az, akitől fél valamennyi mind,
Így érvelek magamban...

CYRANO
                        Jó, ne féljen!
Oltalmazom! A kis bárócska éljen!

ROXÁN
Megvédi, úgy-e? A szívéhez szóltam?
Hisz önnek mindig hű barátja voltam!

CYRANO
Az, az!

ROXÁN
        Barátja lesz hát?

CYRANO
                                Az leszek!

ROXÁN
És sohasem vív párbajt?

CYRANO
                        Esküszöm!

ROXÁN
Nagyon szeretem önt!... De most már sietek!
(Hirtelen fölveszi az álarcát, csipkét borít a homlokára
és szórakozottan)

Igaz... kalandját elhallgatta ön...
Az éjjeli csatával adós maradt nekem...
- Mondja neki, hogy írjon!
(Ujja végével graciózus csókot hint Cyrano felé)
                                        Mennyire szeretem!

CYRANO
Jó, jó...

ROXÁN
        Tehát száz gyilkos!... Ég áldja... menni kell...
Örök barátság, nemde?

CYRANO
                        Az!

ROXÁN
                                Később mondja el,
Mi történt?... Százan! Ah, borzad a lelkem!
Mondja, hogy írjon... Csak rá gondolok!...
Száz ember! - Száz! - Valóban nagy dolog!

CYRANO
(üdvözli)
Azóta még nagyobbat is műveltem!

(Roxán kimegy. Cyrano földre szegzett szemmel mozdulatlanul áll. Csönd. A jobboldali ajtó kinyílik, Ragueneau benéz)

HETEDIK JELENET

Cyrano, Ragueneau, a poéták, Carbon de Castel Jaloux, a kadétok, nép stb.,
később gróf Guiche

RAGUENEAU
Beléphetünk?

CYRANO
(meg se moccan)
                        Be!

(Ragueneau int a poétáknak, akik egymás után belépnek. Ugyanakkor az üveges ajtó küszöbén megjelenik Carbon de Castel Jaloux, testőrkapitány-egyenruhában - és Cyrano láttára élénken gesztikulál)

CARBON DE CASTEL-JALOUX
        Itt van!

CYRANO
(fölnéz)
                                                Kapitány!

CARBON
(zajos örömmel)
Mindent tudunk! Hős! Harmincegynehány
Kadétom vár...

CYRANO
(vonakodva)
                        De...

CARBON
(magával akarja vinni)
                                Jöjj! Tedd meg nekik!
Ott iddogálnak átellenbe'...

CYRANO
                        Nem!

CARBON
(az üveges ajtó küszöbére lép és mennydörgő hangon átkiabál
az utcán)

Fiuk, a nagy hős okvetetlenkedik!
Nem mozdul!

EGY HANG
(kívül)
                        Adta lelke!
(Zaj az utcán. Lábdobogás. Kardcsörgés)

CARBON
(dörzsöli a kezeit)
                                        Egy perc s mind itt terem!
A KADÉTOK
(nagy lármával berohannak)
Ebadta! - Fékom adta! - Száz ördögadta!

RAGUENEAU
(ijedten hátrál)
                                                Kérem,
Az urfiak mind Gascogne-ból valók?
A KADÉTOK
Mind!

ELSŐ KADÉT
(Cyranóhoz)
                Éljen!

CYRANO
                Báró!

MÁSODIK KADÉT
(Cyrano nyakába borul)
                                Többet mond e csók.

CYRANO
Báró!

HARMADIK KADÉT
        Ölellek!

CYRANO
                        Báró!

NEGYEDIK KADÉT
                                Ontsd a vérem,
- Tiéd!

CYRANO
(nem tudja, hogy kinek válaszoljon)
                De bárók... bárók... irgalom!

RAGUENEAU
Mind bárók?

A KADÉTOK
                Mind!

ELSŐ KADÉT
                        Toronymagas halom
Nyúlhatna fel bárói címerekből.

LE BRET
(belép és Cyranóhoz siet)
Egész raj ember ujjongva keres föl,
Élén azokkal, kik tanúi voltak...

CYRANO
(elrémülve)
Hollétemet talán csak eltitkoltad?

LE BRET
(dörzsöli a kezeit)
Nem én!

EGY POLGÁR
(berohan, sokan követik)
                Nagy ember, ide gyűl a város!
Az érdeklődés, ah, lázzal határos!

(Künn tömérdek nép tolong. Kocsik és gyaloghintók állanak meg a boltajtó előtt)

LE BRET
(halkan, mosolyogva, Cyranóhoz)
És Roxán?

CYRANO
(hevesen)
                Hallgass!

A TÖMEG
(ordít az utcán)
                                Éljen!
(A sokaság egy része dulakodva beözönlik. Nagy éljenezés)

RAGUENEAU
(asztalon állva)                                A nép őrjöngve tombol,
Megostromolja boltom és mindent összerombol!
Ah, nagyszerű!

URAK
(Cyrano körül)
                        - Barátom, levett kalappal állok!
- Barátom! - Ó, barátom! - Szívemből gratulálok!

CYRANO
Tegnap még nem volt ennyi jó barátom!

LE BRET
(elragadtatva)
Hja, a siker!

ELSŐ MARQUIS
(kinyújtott kézzel Cyrano felé rohan)
                        Te, ember vagy a gáton!
Te, lelkem, hogyha tudnád...

CYRANO
                                Te?... Ugyan!
Őriztünk együtt kecskét már, uram?

MÁSODIK MARQUIS
Több úri hölgy kocsimban arra vár,
Hogy bemutassam... Jöjjön hát velem!...

CYRANO
(fagyosan)
S az úr nekem be van mutatva már?

LE BRET
(elhűlve)
Mi lelt?

CYRANO
        Hallgass!

EGY ÍRÓ
(jegyzőkönyvvel, tollal)
                                Lehetne hirtelen
Egyet-mást kapnom?...

CYRANO
                        Nem!

LE BRET
(meglöki)
                                                Ez Renaudot...
A hírlapot nemrég találta fel.

CYRANO
Mit bánom!

LE BRET
        Mondják, hogy az eszme jó...
Mindent hoz, ami embert érdekel...
Jövője van!

POÉTA
(Cyranóhoz somfordál)
                Vitéz úr!

CYRANO
                        Újra egy!

POÉTA
A Múzsa önhöz udvarolni megy!

VALAKI
(odatolakodik)
                                        Uram!

CYRANO
                                                Elég már!

(Mozgás. Sorfalat állanak. Gróf Guiche belép több katonatiszttel. Utánuk: Cuigy, Brissaille és azok a tisztek, akik az első felvonás végen Cyranót kísérték. Cuigy hirtelen Cyranóhoz megy)

CUIGY
(Cyranóhoz)
Guiche gróf! Gassion Tábornagy küldi!

GUICHE
(üdvözli Cyranót)
Hőstett volt bizony! Elmondták néki a mesés csatát,
És most hozom igazi csodálatát!

A TÖMEG
Éljen!

CYRANO
(meghajtva magát)
                A marsall jól ért a bravurhoz!

GUICHE
Kétkedve szólt e néhány nemes úrhoz,
De ők szavukra mondták, h
ogy való.

CUIGY
Láttuk!

LE BRET
(súgva Cyranóhoz, aki borongva néz maga elé)
                Te...

CYRANO
                Hallgass!

LE BRET
                                Te szomorkodol!

CYRANO
(megrezzen s hamar összeszedi magát)
Ezek előtt? Én?
(Egyet sodor a bajuszán és kidülleszti a mellét)
                        Ördög és pokol!

GUICHE
(akinek Cuigy valamit súgott a fülébe, Cyranóhoz)
A híre máris fennen szárnyaló!...
Ön a bolond gascogne-iak sorában
Szolgál, úgy-e, királyunk táborában?

CYRANO
Ott, gróf úr, a kadétok közt.

EGY KADÉT
(dörgő hangon)
                                        Minálunk!
(a Cyrano mögött sorakozó legényeket mustrálva)
Ah, ah, tehát akikkel szemben állunk,
Gascogne-iak mind? Lám, lám, hát ezek
A büszke hősök, ama híresek!

CARBON
Cyrano!

CYRANO
        Kapitányom!

CARBON
                        Senki sem
Hiányzik most közülök, azt hiszem.
Guiche gróf uram kiváncsi rájuk, látom.
Mutasd be őket, Bergerac barátom!
(két lépést tesz a gróf felé és a kadétokra mutat)

Ezek a gascogne-i legények,
S Castel Jaloux a kapitány.
Hazug és hős bennük a lényeg,
Ezek a gascogne-i legények!
Nemesek mind, szörnyű szegények,
De a lelkü
k büszke, vidám!
Ezek a gascogne-i legények,
S Castel Jaloux a kapitány!

Gém-lábu sasok, csodalények
Amilyen nem volt soha tán...
Szól róluk a hír, meg az ének!
Gém-lábu sasok, csodalegények...
Lyuka van mindjök süvegének,
De golyó szakította csatán!
Gém-lábu sasok, csodalények,
Amilyen nem volt soha tán!

Mint bősz, dobogó hadi mének,
Úgy járnak a harc piacán,
S neki vágnak a kard-tömegének,
Mint bősz, dobogó hadi mének!
A kalandos nép remekének
Született ez a víg karaván!
Mint bősz, dobogó hadi mének,

Úgy járnak a harc piacán!
Ime a gascogne-i legények!
Hej, csókhoz is értenek ám!
Aggódnak a férjek, a vének:
Ime a gascogne-i legények!
De kakuk szól a cinegének:
Uccu a menyecske!... Biz úgy a!... No lám!
Ime a gascogne-i legények
Hej, csókhoz is értenek ám!

GUICHE
(hanyagul ül egy karosszékben, amit hamarjában Ragueneau
tolt oda neki)
A költő, napjainkban, szükséges fényűzés...
- Nos, nem szegődnék hozzám?

CYRANO
                                Önhöz, uram? Nem! És
Másokhoz még kevésbé.

GUICHE
                        Örömmel mondhatom,
Hogy Richelieu, nagybátyám, élvezte önt nagyon
Azért, amit tegnap tett. Majd szólok önről nála.

LE BRET
(nagy örömmel)
Hallod?

GUICHE
        Véletlenül tán van egy tragédiája?

LE BRET
(Cyrano fülébe súg)
Agrippine-t színre hozzák!

GUICHE
                        Nos, vigye hozzá bátran!

CYRANO
(jólesik neki a dolog és kezd kapni rajta)
Valóban...

GUICHE
        Jártas a tragédiákban!...
Imitt-amott fog változtatni csak...

CYRANO
(megint elkomorodik az arca)
Nem! Azt hiszem, megölne a harag,
Ha egy betűt, egy kommát vetne ki!...

GUICHE
De hogyha egy vers megtetszett neki,
Annál busásabb a jutalma.

CYRANO
                        Nem!
Jutalmazóbb az én önérzetem.
Ha egy-egy versem, egy-egy kis dalom
Tetszik nekem... s magamnak szavalom!

GUICHE
Nagyon kevély!

CYRANO
                Valóban? Észrevette!

ELSŐ KADÉT
(belép a nagy üveges ajtón. Egy csomó összevissza vert,
átlyuggasztott tollas süveget nyársalt föl a kardjára.
Azokat hozza most.)

Cyrano, nézd, mit fogtunk! Teringette.
Csodálatos szárnyas vadak! A parton
Találtuk és mindjárt felfűzte kardom.
A szétugrasztott lókötők hagyták ott!

CARBON
Nagy zsákmány!

KADÉTOK
(hahotázva kacagnak)

CUIGY
                Képzelem, hogy furcsa képet vágott
A banditák gazdája!...

BRISSAILLE
                        Szép legény!
Vajon ki az, szeretném tudni...

GUICHE
                                Én!
(A kacagás megszűnik)
Elbántak volna egy részeg pimasszal - -
Mert kardomat nem mérem össze gazzal!
(Kínos hallgatás)

ELSŐ KADÉT
(a kalapokra mutatva, halkan Cyranóhoz)
Jó zsírosak! Szalámivá metélem!

CYRANO
(elveszi tőle a spádét és a rajta levő kalapokat udvarias
meghajlással gróf Guiche lábai elé csúsztatja)
Barátjainak adja vissza, kérem!

GUICHE
(föláll a székről)
Gyaloghintómat!... Távozom!...
(Cyranóhoz, hevesen)
                                        Uram!

EGY HANG
(kiabál az utcán)
Kegyelmes úr gyaloghintója!

GUICHE
(uralkodik magán. Mosolyogva)
                                        Van
Néhány szavunk... Olvasta Don Quijote-ot?

CYRANO
Olvastam. És e cingár, tódott-fódott,
Lelkes vitézt fölöttébb becsülöm.

GUICHE
Gondolkozzék...

EGY GYALOGHINTÓS
(jelent a küszöbön)
                        A hintó!

GUICHE
                                ...sokszor ön
A szélmalomról szóló káputon!

CYRANO
Szép fejezet. A számát is tudom.

GUICHE
Mert hogyha őrült támadó akad...

CYRANO
Mit? Én támadnék olyan urakat,
Akik forognak minden szélre?

GUICHE
                                Hát
A nagy malom nem hagyja ám magát.
A szárnyas, óriás kar úgy korbácsolja végig,
Hogy ön a sárba röppen!...

CYRANO
                        Vagy a csillagos égig!

(Gróf Guiche kimegy. Látszik, ahogy fölszáll a gyaloghintójába. Az urak egymás közt suttogva távoznak. Le Bret az ajtóig kíséri őket. A néptömeg szétoszlik)

NYOLCADIK JELENET

Cyrano, Le Bret, a kadétok, akik jobbra-balra helyet foglalnak az asztaloknál és
esznek, isznak. Ragueneau cselédsége szolgálja ki őket.

CYRANO
(csúfondárosan üdvözli azokat, akik Guiche-től való féltökben
köszönés nélkül hagyják el a boltot)
Uraim... Uraim... Uraim!...

LE BRET
(kétségbeesve, égre nyújtott karokkal tér vissza hozzá)
                                        A mennybolt rámszakad!

CYRANO
Megint morogsz?

LE BRET
                Be kell, hogy lásd magad:
Túlságosan vad, őrült egy dolog,
Hogy a szerencsét így meggyilkolod!

CYRANO
Nevezz bolondnak!

LE BRET
(diadalmasan)
                                Lásd!

CYRANO
                                De néha éppen
Ez a bolondság üdvös!... Példaképpen,
S az elvekért, túlozni néha jó!

LE BRET
Csak kissé engedj e marakodó
Testőr-tempókból: - hír, vagyon, kegyek,
Fényes szerencse...

CYRANO
Nos, hát mit tegyek? Tán pártfogót keressek valahol,
Hogy kapzsi szájjal rátapadva jól,
Mint élőfához a kúszó növény:
Nap-nap után zsírját kiszívjam én,
S ne ön-erőmből menjek föl, de gazság
Segítsen és kapaszkodó ravaszság?
Nem, köszönöm! - Vagy a piacra álljak
S a bankároknak verset dedikáljak,
Mint annyi más? Ugrándozzak vigan
Miniszterek előszobáiban,
Nevettetvén Ő excellenciáját,
Amíg fanyar mosolyra vonja száját?
Talán beteggé dőzsöljem magam?
Bókoljak, míg megfájdul a nyakam
És piszkos lesz a térdem? Szép szemet
Vágván örökké, a gerincemet
Puhítsam folyvást? Símogassak kecskét
A jobb kezemmel s káposztafejecskét
Öntözzek a balommal? - Köszönöm!
Dicsérjek mást, mert bőven visszajön
A másra szórt hízelgés? Legyek, gőggel tele,
Egy ici-pici körnek apró nagy embere?
Ha nincs elöl hely, surranjak be hátul?
Hajózzam a ritornell tengerén,
S kapjon szelet vitorlám,
a szerény,
Ájuldozó agg hölgyek sóhajátul?
Nem, köszönöm! - A könyvárust fizessem,
Hogy verskötetkém kinyomatni tessen?
Nem, köszönöm! - Avagy tán holmi vad
Korhely buták közt, kik zsinatjukat
Csapszékben tartják, én legyek a pápa?
Nem, köszönöm! - Egyetlen gyönge, kába
Szonettel menjek tányérozni hírt?
Talentumot ne lássak soha másban,
Csak a hülyékben? Égjek forró lázban,
Hogy rólam Iksz vagy Ypszilon mit írt?
Számítsak, féljek, kunyoráljak, sírjak,
És ahelyett, hogy egy jó verset írjak,
Menjek vizitbe mélán, hogy egypár ostoba
Esetleg rám szavazzon? Nem, nem, nem, nem, soha!
Más kell nekem?... A hegy-völgy, a vadon,
Ahol bolyongok vígan, szabadon!
Édes magány, ahol kedvemre élek,
Dalolgatok, ábrándozom, remélek...
Fejembe vágva tollas süvegem
Kalandozom, ha úgy tetszik nekem...
Egy semmiségért véres harcra szállok,
Verekszem érte, vagy - verset csinálok!
Fantáziám a holdban egyet fordul,
És könyvet írok róla, semmi másért,
Csak a bolondos, kedves utazásért!
Azt írom csak, ami szívemből csordul,
És így szól
ok magamhoz: Légy szerény!
Elégedjél meg a gyümölccsel, fával,
Magad-ültette rózsa illatával,
Mely ott lebeg kis kertecskéd terén!
Ha van nagy ritkán diadalban részem,
Azt én vívtam ki, az enyém egészen,
Cézárnak abból mitsem adok át,
És büszkén hordom tettem tudatát!
Egy szóval: csúszó inda-szerepet
Nem vállalok halálomig!... Lehet:
Tölgy nem vagyok, nincs bükk-természetem,
De egyedül növök, ha már magasra nem!

LE BRET
Jó, egyedül, de nem mindenki ellen!
Mi bújt beléd, micsoda átkos szellem!
Miért csinálsz új ellenségeket
Minden szavaddal?

CYRANO
                Megmondom neked:
Azért, mert látom, hogy miképp csináltok
Barátokat ti: hogy miképpen álltok
Egymással szemközt és csúfot miképp
Űztök belőlük!... Inkább menjen el
Mellettem némán ez a csürhe nép!
Vígan kiáltok néha-néha fel:
Egy ellenséggel újra több!

LE BRET
                        Beteg
Tévelygés.

CYRANO
        Jó! De nem segíthetek.
Mert ez a gyöngém! Tetszik, hogy ne tessem,
És szeretem, ha gyűlölnek. Nevessen
A józan ész bár, nagy gyönyör, barátom,
Gyilkos szemek közt járni-kelni! Látnom
Mellényemen az irigyek epéjét,
Cenk fickók nyálát!... Ó, az élet kéjét
Csak ez fokozza!... Téged s másokat
Puhít a langy barátság, mint a széles
Olasz gallér csipkéje a nyakat.
Igaz, hogy benne jól érzed magad,
De férfias tartásod semmivé lesz,
Mert támasz nélkül áll a törzs felett
Az ingó homlok. Ám a Gyűlölet
Gondoskodik, hogy jó kemény legyen
Az én nyakfodrom s mindig peckesen,
Rátartian emelkedjék e fő!
Ahány ellenség, annyi új redő,
Mely csiklandozva, ingerelve ad
Feszélyező kínt s hószín sugarat.

Mert a spanyol fodorhoz hasonló a Gyűlölség:
Nyakvas, mely csupa kényszer, dicskör, mely csupa fölség!

LE BRET
(szünet múlva karját a Cyrano karja alá tolva)
Csak harsogd tele szájjal gőgös keservedet,
De aztán valld be sugva, hogy Roxán nem szeret!

CYRANO
(hevesen)
Hallgass!

(Jelenet közben Christian belépett és a kadétok közé vegyült; ezek úgy tesznek vele, mintha ott se volna; végre letelepszik egyes-egyedül egy kis asztalhoz, ahol Liza szolgálja ki)

KILENCEDIK JELENET

Cyrano, Le Bret, a kadétok, Christian de Neuvillette

ELSŐ KADÉT
(hátul ül, pohárral a kezében)
Cyrano!
(Cyrano odafordul)
                Térjünk a dologra!

CYRANO
Mindjárt!
(Karonfogva hátrasétál Le Bret-vel és halkan beszélget vele)

ELSŐ KADÉT
(fölkel, előrejön és megáll annál az asztalnál, ahol Christian ül)
                Tanulhat majd az inasocska!

CHRISTIAN
(föltekint)
Inas?

MÁSODIK KADÉT
        Biz úgy! Sápadt északi fény!

CHRISTIAN
Északi fény?

ELSŐ KADÉT
(hetyke hangon)
                        Figyeljen, szép legény,
És tudja meg: beszélhet köztünk sokról,
Csak egyről nem, míg fönn ál
l e csapat,
Épp úgy, ahogy beszélni nem szabad
Akasztott ember házában hurokról!

CHRISTIAN
Mi az?

MÁSODIK KADÉT
(dörgő hangon)
                Nézzen rám!
(Mutatóujját háromszor, titokzatosan az orrára teszi)
                                Értettük?

CHRISTIAN
                                        Áh, a...

MÁSODIK KADÉT
Csitt! Ezt a szót nem ejtjük ki soha!
(A Le Bret-vel társalgó Cyranóra mutat)
Mert dühbe jön s magácskát összevágja!

ELSŐ KADÉT
(aki azalatt, míg Christian a beszélőkhöz fordult, észrevétlenül a
háta mögött foglal helyet)
Minap két embert küldött másvilágra,
Csupán mivel az orrukból beszéltek!

MÁSODIK KADÉT
(síri hangon, - kibukkanván az asztal alól, ahová négykézláb
mászott)
Csak egy kis célzás: - zsönge életének
Azonnal kámpec!

ELSŐ KADÉT
(kezét a Christian vállára teszi)
                        Egy szó elegendő...
Egy szó? Mit mondok! Egy kis mozdulat!
S ha keszkenőt húz, akkor ez a kendő
A szemfedője lesz... Itt többször nem mulat!

CHRISTIAN
Kapitány úr?

CARBON
(odafordul és végignézi)
                        Nos?

CHRISTIAN
                        Az ember mit csináljon,
Ha a délfrancia túlságig kérkedő?

CARBON
Mutassa meg, no, hogy északi tájon
A bátorság szintén magasra nő!
(Hátat fordít neki)

CHRISTIAN
Köszönöm!

ELSŐ KADÉT
(Cyranóhoz)
                        Beszélj!

MIND
                                Beszéld el!

CYRANO
(hozzájuk megy)
                                                        Elbeszélem...
(Mind közelebb nyomulnak a székeikkel és feszült kíváncsisággal
figyelnek. Christian lovagolva ül a maga székén)

Mentem magam a holdvilágos éjben.
A hold tündöklött, mint egy kerek óra
Ám ekkor a szelíden ragyogóra
Egy aggodalmas órás rávetette
A tenyerét és felhő-tokba tette.
Sötétség. Lámpa nincsen. Botolva lép a l
áb.
Az ember, ördögadta, alig látott tovább -

CHRISTIAN
Az orránál.
(Csönd. Mindenki lassan fölemelkedik. Borzadva néznek Cyranóra,
aki meghökkenve szünetet tart. Feszült várakozás)

CYRANO
        Ki ez az ember?

EGY KADÉT
(félhangosan)
                                        Ez?
Ma reggel jött...

CYRANO
(egy lépést tesz Christian felé)
                        Ma reggel?

CARBON
(félhangosan)
                                        A neve
Báró Neuvil...

CYRANO
(megáll - gyorsan)
                        Ah, jó!
(Sápad és pirul és olyan mozdulatot tesz, mintha még egyszer rá
akarna rohanni Christianra)
                                        De én...
(Legyőzi magát és tompa hangon)
                                                        Helyes...
Azt mondtam...
(Újra kitör belőle a düh)
                        Ördög!
(Nyugodtan folytatja)
                                        ...hogy semmit se láttam.
(Általános csodálkozás. Mindenki újra leül)
Mentem tehát s magamban meditáltam:
Hová ragad barátságom heve!
Egy koldusért itt a hátam megett,
Kihívok tán valami herceget,
Aki -

CHRISTIAN
Megorrol...
(Mindenki felemelkedik, Christian himbálja magát a székén)

CYRANO
(elfúló hangon)
                        Bosszút áll... Igen.
Mondom, magamban, kár is volt nekem
Bemártanom -

CHRISTIAN
                Az orrát...

CYRANO
                                Ujjamat
E forró lébe... mert hát könnyen ad
Ilyen nagy úr az embereknek -

CHRISTIAN
                                Orrot.

CYRANO
(törli homlokáról a verejtéket)
...Titkos döfést. De tessék vagy ne tessék
Előre most! Első a kötelesség!
Szóltam magamhoz és a vérem forrott.
E pillanatban egy kéz a sötétben -

CHRISTIAN
Orron teremti.

CYRANO
                A csapást kivédem,
A támadót kardom tüstént levágja,
S im szemben áll -

CHRISTIAN
                        Egy orrnyi hosszúságra...

CYRANO
(felordít és rárohan)
Az istenfáját!...
(Valamennyi kadét előrenyomul, hogy lássa, mi lesz, Christianhoz
érve, Cyrano hirtelen legyőzi magát és tovább beszél)
                        ...szemben áll velem
A száz zsivány. Pálinkás hagymabűzt -

CHRISTIAN
Orront.

CYRANO
(sápadtan mosolyogva)
                Lehel mind. Jönnek hirtelen.
Szólok magamhoz: Vágjad, verjed, űzd!
Nekik megyek hatalmas -

CHRISTIAN
                                Orral...

CYRANO
                                                tűzzel!...
Elbánok mindjárt öttel, hattal, tízzel...
Egypár nem kél föl, azt hiszem, soha!
Egy rám csap most: paff!... S erre én -

CHRISTIAN
(utánzott tüsszentéssel)
                                                Psiha!

CYRANO
(kitörve)
Mennydörgős mennykű! Menjetek ki mind!
(Valamennyi kadét az ajtó felé rohan)

ELSŐ KADÉT
Az éhes tigris ébren van megint!

CYRANO
Mind! S ezzel itt most hagyjatok magamra!

MÁSODIK KADÉT
Hasét csinál belőle, ördögadta!

RAGUENEAU
Hasét?

HARMADIK KADÉT
        Az ám! S megtölti majd vele
Írós tésztáit!

RAGUENEAU
                Sápadok bele...
Fehér leszek, mint egy szalvéta, érzem!

CARBON
No, hát menjünk ki!

NEGYEDIK KADÉT
                        Fölfalja egészen,
Egy morzsát sem hagy!...

ÖTÖDIK KADÉT
                        Lesz itt szép dolog!
Szentuccse, fázom, ha rágondolok!

HATODIK KADÉT
(beteszi maga után a jobb oldali ajtót)
Irtóztató, hogy itt mi lesz!...

(Mind szerteszét mentek, egy részük hátul, más részük oldalt, némelyik a lépcsőn menekült. Cyrano és Christian szemközt állanak s egy ideig farkasszemet néznek egymással)

TIZEDIK JELENET

Cyrano, Christian

CYRANO
                                Ölelj meg!

CHRISTIAN
Uram!

CYRANO
        Brávó!

CHRISTIAN
                        De.

CYRANO
                                A szívemre, gyermek!
Bátor vagy! Így jó!

CHRISTIAN
                        Mondja, kérem... látja...

CYRANO
Ölelj meg, mondom! Én vagyok a bátyja!

CHRISTIAN
Kié?

CYRANO
        Kié? A Roxáné!

CHRISTIAN
                                Nagy ég!
(Hozzáfut)
Ön... ön a bátyja!...

CYRANO
                        Úgy-e, hogy derék?
Unokahúgom az a szőke lány!

CHRISTIAN
És ön tud...

CYRANO
        Mindent!

CHRISTIAN
                        Hát szeret?

CYRANO
                                        Talán!

CHRISTIAN
(megragadja a kezét)
Mily boldogság, hogy önt megismerem!

CYRANO
No lám, hamar kibékültél velem!

CHRISTIAN
Bocsásson meg...

CYRANO
(nézi Christiant és kezét a vállára teszi)
                                No, csinos a betyár,
Az szent!

CHRISTIAN
Ha tudná, mennyire csodálom!

CYRANO
S az orrok?...

CHRISTIAN
                Ah, mind visszavonva már!

CYRANO
Írnod kell néki, drága rózsaszálom!

CHRISTIAN
Ó, jaj!

CYRANO
        Mi az?

CHRISTIAN
                        Szerencsém oda van,
Ha írnom kell...

CYRANO
                Mért?

CHRISTIAN
                                Ismerem magam...
Buta vagyok!

CYRANO
                Nem butaság jele,
Ha így bevallod. S élccel volt tele,
Ahogy szavamba vágtál.

CHRISTIAN
                        Hát igen,
Ha támadok, tán sikerül nekem!...
Van bennem egy kis katonás szóbőség.
De nővel szemben csak kiver a hőség.
És hallgatok, mint a csuka!... Pedig,
Ha elmegyek me
llettük, szemeik
Sokatmondóan néznek rám...

CYRANO
                                S ha megállasz,
Gyöngéd szivükből nem jön semmi válasz?

CHRISTIAN
Nem!... Mert azokhoz tartozom, akik
Szépen beszélni nem tudnak nekik
A szerelemről...

CYRANO
                Kissé szebb idom
Ha volna rajtam, tenném én, tudom!

CHRISTIAN
Ó, hogyha bájjal ejthetném a szót!

CYRANO
Ha képemmel játszhatnám hóditót!

CHRISTIAN
Roxán negédes... érzem, hogyha szólnék,
Kiábrándulna!

CYRANO
(mohón nézi Christiant)
                        Bezzeg boldog volnék,
Ha ilyen arccal szólna szellemem!

CHRISTIAN
(kétségbeesve)
Ah, ékesszólást adjatok nekem!

CYRANO
(határozottan)
Hát én adok!... Te kölcsönözd nekem
Győzelmes arcod s kettőnkből - igen
Kettőnkből egy regényhőst alkotok!

CHRISTIAN
Mit?

CYRANO
        Kérlek, állj rá. Nem kell ide sok!
Én betanítlak, hogy mit mondj neki,
S te ismétled...

CHRISTIAN
                Vagyis, ha jól értettem...

CYRANO
Így a leány nem ábrándulna ki!
Nos, akarod, hogy elcsábítsuk ketten?
Hogy lelkemet bivalybőr-ujjasomból
Átfújjam hímzett köntösödbe?

CHRISTIAN
Én...

CYRANO
        Nos, akarod?

CHRISTIAN
                        Én félek...

CYRANO
                                        Ha tudod jól
Hogy egymagad nem lész úr a szivén:
Vedd ajkaidra szavaim tüzét,
S Roxán fagyát e láng olvasztja szét!

CHRISTIAN
Szemed ragyog!

CYRANO
                Szólj!

CHRISTIAN
                        Annyira kívánod?

CYRANO
(mámoros kéjjel)
Én?...
(Erőt vesz magán)
                Mint poéta!... Érdekelne, látod!
Kíváncsi rá a költő-képzelet,
Ami hiányom, pótolom veled,
S hiányodat te pótolod velem,
Árnyékodúl szegődöm. Szűntelen
Segítek néked és viszont te nékem!
Én szellemed és te az én szépségem!

CHRISTIAN
De azt, amit vár, azt a levelet
Sosem tudnám megírni...

CYRANO
(kiveszi ujjasából azt a levélkét, amit az imént készített el)
                                Íme, vedd!

CHRISTIAN
Ez a levél...

CYRANO
        Cím kell rá, semmi más.

CHRISTIAN
De...

CYRANO
        Küldd el bátran. Csinos alkotás!

CHRISTIAN
Egy kész levél?

CYRANO
                Ó, mindig van nekünk
Ilyesfélékből gazdag készletünk!
Episztolák Chlórishoz... csupa lég,
Testetlen ábránd... szappanbuborék!
Vedd!... Önts tartalmat az üres formába,
Amit sóhajjal töltött meg a kába
Ábrándozás. Adj célt a céltalan
nak.
Meglátod majd: szép részletei vannak,
Éppen azért, mert nem a szívem írta,
Csupán a tollam, mely cifrázni bírta.
No, vedd át!

CHRISTIAN
                Nem kell változtatni tán
Imitt-amott egy s másik mondatán?
Nincs hozzá írva!... Illik rá?

CYRANO
                                Akár
Egy finom kesztyű.

CHRISTIAN
                        De...

CYRANO
                                Hagyd abba már!
Nagyon hiszékeny az önszeretet!
Megesküszik rá, én mondom neked,
Hogy a levél hozzá van írva!

CHRISTIAN
                                Ó,
Kedves barátom!
(Cyrano nyakába borul. Ölelkezve állanak)

TIZENEGYEDIK JELENET

Cyrano, Christian, a kadétok, a testőr, Liza

ELSŐ KADÉT
(az ajtót félig kinyitva)
                                Nincs már semmi nesz...
Halotti csönd... No, most irtóztató
Látvány tanuja lesz szemünk.
(Bedugja a fejét)
                                        Mi ez?
A KADÉTOK
(amint valamennyien belépnek és látják az ölelkező Cyranót
és Christiant)
Ah!... Ó!...

ELSŐ KADÉT
        Na, már ez nagyszerű!
(Általános elképedés)

TESTŐR
(gúnyosan)
                                                Na, lám!

CARBON
Az ördögünk apostol lett talán?
Ha ráütöttek orrlikára, hát
Nyujtja hamar - a másik orrlikát?

TESTŐR
Orrunkat már nem védjük, hős lovag?
(Híva Lizát és diadalmas arccal)
Ezt hallgasd, Liza!
(Tüntetőleg szimatol)
Hm, micsoda szag? Ön szaglásáról régen hírneves...
Mi bűzlik itt?... Sajt?... Rántás?...

CYRANO
(fölpofozza)
                                                Nyakleves!

(Örömrivalgás. A kadétok bukfencet hánynak azon való örömükben, hogy Cyranót megint a réginek látják)

 

HARMADIK FELVONÁS

ROXÁN CSÓKJA

Kis tér a régi Marais negyedben. Ódon házak. Kilátás több sikátorra. Jobb felől a Roxán háza és kertjének a falkerítése; a kerítés külső falára sűrű lombozat nyúlik át. A kapu fölött ablakos erkély. A kapu mellett pad.

Repkény kúszik föl a falra, szétomló jázmin veszi körül az erkélyt.

A pad és a falból kiálló kövek segítségével az erkély könnyen megmászható.

Átellenben régi és hasonló stílben épült ház, kőből és téglából, középen kapuval. Ennek a kapunak a kopogtatója fehér gyolcsba van göngyölve, mint valami fájós hüvelykujj. A függöny felgördülésekor a Duenna ül a padon. Roxán erkélyének az ablaka tárva-nyitva.

A Duenna előtt Ragueneau áll libériaszerű öltözékben. Valami elbeszélést fejez be és törülgeti a szemét.

ELSŐ JELENET

Ragueneau, a Duenna, később Roxán, Cyrano és két apród

RAGUENEAU
Egy testőrrel megugrik... odavan
Minden vagyonkám... felkötöm magam...
Cyrano úr levág... mint háznagyot
Ajánl húgának... és most itt vagyok.

DUENNA
De hogy jutott így tönkre?

RAGUENEAU
                        Szerettünk mind a ketten!
A Liza katonákat, én költőket szerettem!
Megette Mars, amit Apoll hagyott,
- S tallér, pogácsa végkép elfogyott!

DUENNA
(fölkél a padról és a nyitott ablak felé kiált)
Elkészült, Roxán?

ROXÁN HANGJA
(az ablakon át)
                        Rögtön!

DUENNA
(Ragueneau-hoz fordul és a szemközt levő kapura mutat)
                                        Odaát
A "báj-érzés"-ről olvasnak, tehát
Sietnünk kell! Clorinde-nál gyűlnek össze.

RAGUENEAU
A báj-érzésről?

DUENNA
(szenvelgő hangon)
                        Arról!...
(Az ablak felé)
                                        Ej, kötözze
Gyorsabban a szalagjait! Ha késünk,
A "báj-érzés"-ben nem lesz semmi részünk!

ROXÁN HANGJA
Megyek, megyek!...
(Húros hangszerek közeledő zenéje hallatszik)

CYRANO HANGJA
(énekel a színfalak közt)
                                La, lalla!

DUENNA
(meglepetve)
                                                Szerenád?

CYRANO
(belép, két kobzos apród kíséri)
Dúr, dúr, te durum káput! Az ember megbomol!

ELSŐ APRÓD
(gúnyosan)
Ön tudja hát, vitéz úr, hogy mi a dúr, a moll?

CYRANO
Gassendinél tanultam muzsikát!

APRÓD
(játszik és dalol)
Lala, lala!

CYRANO
(kikapja kezéből a hangszert és tovább énekli a dallamot)
                Hadd folytatom!... Lala!

ROXÁN
(kilép az erkélyre)
Ön az?

CYRANO
(Roxánhoz intézett szavait a megkezdett dallam szövegéül
használja)
                Megjöttem, szépség angyala.
Hogy liljomját s rózsáit üdvö--zöl--jem!

ROXÁN
Megyek le mindjárt!
(Távozik az erkélyről)

DUENNA
(az apródokra mutat)
                                S ez a két művész?
Hol vette őket?

CYRANO
                Nyertem, drága hölgyem!
Egy pajtásommal a grammatikán
Vitatkozom. Mindkettőnk harcrakész.
Nem engedünk. Egyszer csak pajtikám
E cincogó fattyúkra rámutat,
Akik - karmolván öblös lantjukat -
Kíséretében vannak szüntelen.
És így szól hozzám: "Jó! Fogadj velem!
Fogadjunk hát egy napi muzsikába!"
Elveszti. És most, míg Főbusz sugára
Föl nem ragyog, le
rázhatatlanúl
Kísér e két szorgalmas kobzos úr,
Dalos tanúim minden utamon!
Egy ideig kedves volt... Már unom!
(Az apródokhoz)
Hé! Csapjatok Montfleurynek zenét
Az én nevemben!
(Az apródok indulnak hátrafelé. - A Duennához)
                        Megkérdem ma is,
Mint minden este...
(A kisiető apródokhoz)
                                Hosszú és hamis
Legyen a koncert!
(A Duennához)
                        ...keble istenét
Vajon még mindig ragyogónak látja?

ROXÁN
(kilép a házból)
Ah, szellemes, szép, - és Roxán imádja!

CYRANO
(mosolyog)
Hát szellemes? Nagyon?

ROXÁN
                        Túltesz önön!

CYRANO
Megengedem!

ROXÁN
                Ó, nagy az örömöm!
Hogy mond el csínos semmiségeket,
Mily fínoman!... Nincs párja!... Néha fél,
Hallgatva űl, múzsája szárnyszegett,
Aztán egyszerre gyönyörűn beszél!

CYRANO
(gúnyosan)
De nem!...

ROXÁN
(bosszúsan)
                A férfi mind irígy, hiú!
Butának tartják, mert csinos fiú!

CYRANO
Szépen beszél a szerelemről?

ROXÁN
                        Szépen?
Nem is beszél, de szónokol hevében!

CYRANO
Ír is?

ROXÁN
Még jobban! Hallja csak - hiven
Fogok idézni: "Elrablod szivem
De nékem annál több marad!"
(Diadalmasan Cyranóhoz)
                                Remek?

CYRANO
Az Isten tudja!

ROXÁN
                S ezt hallgassa meg:
"Ha szívemet megtartod, ó, küldd el a tiédet,
Édes, kegyetlen angyal, hogy szenvedhessek érted!"

CYRANO
Egyszer sok szíve van, máskor meg semmi? Ej,
A soktól semmihez: egy kissé hosszú séta!

ROXÁN
Ön féltékeny rá!

CYRANO
(megrezzen)
                        Mit mond?

ROXÁN
                                Mint poéta!...
És hallja csak, mily bájos ez a hely:
"Szerelmem lángját már tovább nem bírom,
Ha csókokat küldhetnék e papíron,
Az ajkaddal olvasnád levelem!"

CYRANO
(akaratlanul diadalmasan mosolyogva)
Valóban ez...
(Gyorsan észretér és kicsinylő hangon)
                        ...nagyon szerénytelen!

ROXÁN
És ez...

CYRANO
(boldogan)
                Betéve tudja?

ROXÁN
                                Tudom minden sorát!

CYRANO
Hizelgő!

ROXÁN
        Mester!

CYRANO
(szerényen)
                                Ó, sok!

ROXÁN
(határozottan)
                                                Mester! Nincs párja!

CYRANO
                                                                Hát
Nem bánom... mester.

DUENNA
(aki a háttérben volt, gyorsan előrejön)
Gróf Guiche!
(Cyranót a ház felé tuszkolja)
                        Menjen be szaporán!
Ha önt most itt találná, nyomára jönne tán...

ROXÁN
(Cyranóhoz)
Édes titkomnak... Látja, szegény szivem remeg!
A gróf szeret... hatalmas! Nem, nem, ne tudja
meg! Széttépné azt, amit szép álmaimból szőttem!

CYRANO
(a házba lépve)
Jó.
(Gróf Guiche jön)

MÁSODIK JELENET

Roxán, Guiche gróf, Duenna hátul

ROXÁN
(ceremóniás bókolással, Guiche-hez)
Kimenőm van.

GUICHE
                S én búcsúzni jöttem.

ROXÁN
Ön útra kél?

GUICHE
                A háborúba.

ROXÁN
                                Most?

GUICHE
Ma este még.

ROXÁN
                Ma?

GUICHE
                        Arrast lövetik
A franciák...

ROXÁN
                Ah, ostrom?

GUICHE
                                Bánatost
Ön nem mutat...

ROXÁN
                De gróf úr...

GUICHE
                                Én pedig...
Ah, öntől válva, mindent itt hagyok!
- Hallotta már, hogy ezredes vagyok?

ROXÁN
(közönyösen)
Fogadja, gróf...

GUICHE
                A gárdát vezetem.

ROXÁN
(megdöbbenve)
A gárdát?

GUICHE
        Azt. Ahol a hetyke, vad
Rokona szolgál. Majd Arras alatt
Szájhősködését visszafizetem!

ROXÁN
(elfúlva)
A gárda megy?

GUICHE
(kacag)
                        Csak nem gondolja tán,
Hogy a suton maradnak?

ROXÁN
(a padra roskad, félre)
                                        Christián!

GUICHE
Mi lelte?

ROXÁN
(reszketeg hangon)
                Ez a hír!... Fájdalmas mód felett
Csatában tudni azt, akit szívünk szeret!

GUICHE
(elbájolva)
Ily édes szó... először életében,
S a búcsú napján!

ROXÁN
(más hangon, legyezve magát)
                        Az a terve hát,
Hogy most a vad Cyranón megbosszúlja magát?

GUICHE
(mosolyogva)
Tán pártját fogja?

ROXÁN
                Pártját? Semmiképpen!
Ellenkezőleg!

GUICHE
        Gyakran látja?

ROXÁN
                        Nem.

GUICHE
Egy kis kadéttal jár most szüntelen...
(Keresi a nevét)
Neu... vil... Neu...

ROXÁN
                Nyurga?

GUICHE
                                Szőke.

ROXÁN
                                                Rőt.

GUICHE
                                                        Csinos.

ROXÁN
Bah!

GUICHE
        De buta!

ROXÁN
                        Meglátszik rajta!
(Más hangon)
                                                        Nos,
Ha ön Cyranót harcba küldi, tán
Bosszantja ezzel? Éled a csatán,
Gyönyörrel harcol!... Terve gyönge fajta.
Más módon tudnék bosszút állni rajta!

GUICHE
Hogy?

ROXÁN
        Ezredemből a kadétokat
Párisban hagynám, hogy a nyalka had
Itt üljön tétlen, míg babért szerez
A többi mind fényes csatákban! Ez
Jól megkínozná!... Büntetni akarja?
Marassza honn! Ne küldje ki a bajba!

GUICHE
Asszony!... Csak asszony gondolhat ilyet!

ROXÁN
Igen!... Dühöngjön! És a többiek
A harctól messze hadd nyögjenek itt!
Ez lenne bosszú!

GUICHE
(Roxánhoz közeledve)
                        Szeret egy kicsit?
(Roxán mosolyog)
Abban, hogy így ellenségemre lázad,
Vonzalmat látok...

ROXÁN
                        Jó a magyarázat!

GUICHE
(több pecsétes írást mutat neki)
Itt a parancs. Megkapja minden század,
Kivéve a kadétok csapatát...
(Egyet kiválaszt és zsebébe csúsztatja)
Ez ittmarad, ni! Ezt nem adjuk át!
(Kacag)
Haha, Cyrano! Harcok csillaga!
(Roxánhoz)
Az emberekkel sokszor űz maga
Ilyen kis tréfát?

ROXÁN
                Néha.

GUICHE
(egészen közel Roxánhoz)
                                        És ma, éppen
Ma kell távoznom, amikor szemében
Kigyúl az érzés!... Nem hagyhatom el!
Figyeljen rám... Egy klastrom van közel.
A kapucinus szerzeté. Ide
Világi ember nem lép soha be,
De hogyha én közéjük surranok,
Szent s bő csuhájuk engem védni fog.
Mert nagybátyámat, Richelieu-t, e rend
Szolgálja otthon... s tudják, mit jelent
Az öcs hatalma... tudják, hogy mit érek!
Azt véli Páris, m
ár utamra mentem,
De álruhában este visszatérek!...
Hadd késsem egy napig még, drága szentem!

ROXÁN
S ha megtudják... dicsőséges neve...

GUICHE
Eh!

ROXÁN
És az ostrom...

GUICHE
                        Most szívem heve
A zsarnokom!... Engedje meg...

ROXÁN
                                De nem!

GUICHE
Engedd!...

ROXÁN
(szerelmes lemondással)
                Erőt kell venni szívemen!

GUICHE
Ah!

ROXÁN
Távozzék, gróf?
(Félre)
                                Christian marad!
(Fenn)
Legyen hős - Antal!

GUICHE
                        Égi sugarat
Vet rám e név... tehát szereti, látom...

ROXÁN
Azt, akiért reszkettem!

GUICHE
(túláradó örömmel)
                                Ah, megyek!
(Kezet csókol Roxánnak)
Elégedett már?

ROXÁN
                Ó, igen, barátom!
(Guiche elsiet)

DUENNA
(csúfondárosan bókol a háta mögött)
Igen, barátom!

ROXÁN
(a Duennához)
                        Csak ne mondja meg
A hős rokonnak, hogy kedves csatáját
Én loptam el!...
(Szól a ház felé)
                        Cyrano!

HARMADIK JELENET

Roxán, a Duenna, Cyrano

ROXÁN
                                Átfutunk
Clorinde-hoz.
(A szemközt levő kapura mutat)
                        Ott a szerelemnek báját
Fejtegetik: Alcander s Lysimon.

DUENNA
(kisujját a füléhez tartja)
Azt súgja a kisujjam, hogy utunk
Hiába lesz már!

CYRANO
(Roxánhoz)
                        Szép kisasszonyom!
A majmok várják!
(Roxán és Duenna Clorinde háza előtt)

DUENNA
(elragadtatva)
                                Lám a kopogó
Puhácska gyolcsba van göngyölve.
(A kopogóhoz)                                                 Ó,
Te durva érc, befontak tégedet,
Hogy ne zavard a szép beszédeket!
(Roppant óvatosan nyúl hozzá és rendkívül gyöngéden kopog
vele a kapun)

ROXÁN
(kapunyitás közben)
Lépjünk be!
(A küszöbön, Cyranóhoz)
                        Várjon Christian, ha jön!

CYRANO
(Gyorsan Roxánhoz a belépés pillanatában)
És -
(Roxán visszafordul)
                Mondja csak, ma mit szándékszik ön
Kérdezni tőle?

ROXÁN
                Mit?

CYRANO
                        Nos?

ROXÁN
(ujját az ajkaira teszi)
                                        Hallgat?

CYRANO
                                                Én?
Mint ez a fal!

ROXÁN
                Hát semmit!... "Lépj elém"
Így szólok hozzá -: "Szavadat lesem...
Szólj... rögtönözz... beszélj most ékesen
A szerelemről!"

CYRANO
(mosolyogva)

ROXÁN
                Csitt!

CYRANO
                        Hallgatok!

ROXÁN
Egy szót se!
(A házba lép és beteszi a kaput)

CYRANO
(a bezárt kapu felé)
                        Nem! Csak ennyit: áldjon ég.
(A kapu kinyílik, Roxán feje kikandikál)

ROXÁN
Mert ha elárul, hát készülni fog!

CYRANO
Legyen nyugodt!... Szép Roxán, már elég.

ROXÁN ÉS CYRANO
(egyszerre)
Csitt!
(A kapu bezárul)

CYRANO
(kiált)
                Christian!

NEGYEDIK JELENET

Cyrano, Christian

CYRANO
                        No, már mindent tudok!
Állj résen, fend ki a memóriád...
Hamar, hamar, dicsőség vár ma rád!
Ne nézz ilyen mogorván, mérgesen...
Hozzád megyünk s be fogsz tanulni...

CHRISTIAN
                                        Nem!

CYRANO
Mit?

CHRISTIAN
        Nem!... Bevárom itt Roxánt!

CYRANO
                                                Bolondom
Mi lelt? Hamar tanuld be...

CHRISTIAN
                                Nem, ha mondom!
Nem magolok! Torkig vagyok vele!
Nem kell a más beszéde, levele!
Kezdetben jó volt... Most már mitse félek!...
Érzem: szeret! Most majd magam beszélek!

CYRANO
Jujuj!

CHRISTIAN
        Meglátod, hogy tudom! Van itt
Egy kicsi ész!... Meg aztán valamit
Tetőled is tanultam, csoda-lélek,
S ez most javamra lesz! Igen, beszélek!
És hogyha nem hódítja meg a szó,
A két karom vajon mire való?
(Meglátja Roxánt, aki a Clorinde házából kilép)
- Ő az! - Maradj... Ne hagyj magamra!... Látod,
Már itt van...

CYRANO
(köszön)
                        Jó! Beszéljen uraságod!
(Eltűnik a kertfala mögött)

ÖTÖDIK JELENET

Christian, Roxán, Duenna egy pillanatig stb.

ROXÁN
(ceremóniás hajlongások közt búcsúzik a Clorinde házából
vele egyidejűleg kijövő társaságtól)
Barthenoid! Alkander!

DUENNA
(kétségbeesve)
                                Elkéstünk! Vége, vége!
Nekünk nem nyílt a szerelem szépsége!
(Roxán házába megy)

ROXÁN
(még egyre köszönget)
Urimédonte! Isten velünk!
(Valamennyien üdvözlik Roxánt, azután egymás előtt hajlonganak,
szétválnak és különböző utcákba szélednek. Roxán meglátja
Christiant)

                                        Ön az?
(Hozzámegy)
Leszáll az est... balzsamos a tavasz...
Közel nincs senki... Üljön ide le,
S beszélje halkan a fülem tele.

CHRISTIAN
(leül mellé a padra. Csönd)
Én... szeretem.

ROXÁN
                Úgy van... a szerelem!
Erről beszéljen, míg itt ül velem!

CHRISTIAN
Szeretlek!

ROXÁN
        Ez a téma. Most hímezze.

CHRISTIAN
Én önt...

ROXÁN
        Hímezze!

CHRISTIAN
                        Úgy szeretlek téged!

ROXÁN
Ha így halad, bizony nem jut ma messze...
És aztán?

CHRISTIAN
        Aztán... Ó, ha én tenéked
Megtetszeném... ha szívem, a heves...

ROXÁN
(egy kis duzzogással)
Tejhabra vágyom... ez rántott leves!
Azt mondja, hogy miképp szeret!

CHRISTIAN
                                        Nagyon!

ROXÁN
Nem így! Tagolja széjjel!

CHRISTIAN
                        Ajkadon
Szeretnék függni!...

ROXÁN
                        Christian!

CHRISTIAN
                                        Ha látlak,
Boldog vagyok!... Szeretlek!

ROXÁN
(föl akar kelni a padról)
                                        Újra!

CHRISTIAN
(hevesen visszatartja)
                                                        Nem!
Én nem szeretlek!

ROXÁN
(leül)
                                Ez jó!

CHRISTIAN
                                Én imádlak!

ROXÁN
(fölkél és távozni készül)
Elég!

CHRISTIAN
        Igaz!... Nincs már egy csöpp eszem!

ROXÁN
(szárazon)
És ebben éppúgy nem gyönyörködöm,
Barátom, mintha rúttá válna ön!

CHRISTIAN
De...

ROXÁN
        Hagyja el! Megugrott szellemét
Keresse inkább!

CHRISTIAN
                Én...

ROXÁN
                        Tudom... szeret!
Jó éjszakát!...
(Indul a ház felé)

CHRISTIAN
                Csak egy fél percre még!
Hadd súgjak egy szót...

ROXÁN
(a kaput nyitja)
                                Százat, ezret
S mindig csak azt: imádlak! Hagyjuk el.

CHRISTIAN
De én...
(Roxán a kaput becsapja Christian orra előtt)

CYRANO
(aki pár pillanattal előbb észrevétlenül megint a színpadra lépett)
                Bravó! Ez aztán a siker!

HATODIK JELENET

Christian, Cyrano és rövid ideig az apródok

CHRISTIAN
Segíts! Segíts!

CYRANO
                Nem!

CHRISTIAN
                        Meghalok, ha nyomban
Nem békítem ki!...

CYRANO
                        Jól van, jól... azonban
Hogy fog tanulni most mindjárt maga?
Időnk rövid...

CHRISTIAN
(megragadja Cyrano karját)
                        Nézd... ott!...
(Az erkély ablaka megvilágosodik)

CYRANO
(hangja reszket)
                                                Az ablaka!

CHRISTIAN
Ah, meghalok...

CYRANO
                Lassabban!

CHRISTIAN
(súgva)
                                        Meghalok!

CYRANO
Az éj sötét...

CHRISTIAN
                Nos?

CYRANO
                        Rendben a dolog...
Nem érdemled bár... jól van, állj ide.
Erkély alá én, és eléje te.
Majd súgok innen.

CHRISTIAN
                        És ha...

CYRANO
                                        Tartsd a szád!

APRÓDOK
(megjelennek hátul, Cyranóhoz)
Hopp, hopp!

CYRANO
                Csitt, Csitt!
(Int nekik, hogy halkan beszéljenek)

ELSŐ APRÓD
(félig hangosan)
                                        Megvolt a szerenád
Montfleurynél!...

CYRANO
(halkan és hirtelen)
                        Te jobbra állsz, te balra,
S ha ember jön, rákezdtek holmi dalra.
A lant majd jelzi a közelgetőt.

MÁSODIK APRÓD
S milyen dalt játsszunk?

CYRANO
                        Vígat, hogyha nőt,
És szomorút, h
a férfit láttok! El!
(Apródok különböző irányban tovairamodnak)
No, hívd most!

CHRISTIAN
                Roxán!

CYRANO
(néhány kavicsot markol föl és az erkély üvegtábláira veti)
                                        Majd mindjárt felel...
Ez a kavics...

ROXÁN
(az ablakot félig kinyitja)
                        Ki szólít?

CHRISTIAN
                                Én vagyok...

ROXÁN
Ki az?

CHRISTIAN
        Nem ismer? Christian!

ROXÁN
(kicsinylő hangon)
                                                Ah, ön?

CHRISTIAN
Egy szót csupán... aztán békét hagyok!

CYRANO
(az erkély alatt Christianhoz)
Suttogva!...

ROXÁN
                Menjen! Önhöz nincs közöm!
Rosszul beszél!

CHRISTIAN
                Ó, Roxán, kegyelem!

ROXÁN
Már nem szeret!

CHRISTIAN
(akinek Cyrano súgja a szavakat)
                        Már! Szent ég, légy velem,
Hiszen csak még most kezdem igazán!

ROXÁN
(be akarja csukni az ablakot, de most megáll)
Ez jobban hangzik!

CHRISTIAN
(Cyrano súgása után)
                                Ó, isteni lány,
Szerelmemet halkan ringatta lelkem,
S e lágy bölcsőben vad szörnyet neveltem!

ROXÁN
(az erkélyen előbbre lép)
Még jobb! - De hogyha kínzó szörnyeteg,
A bölcsőjében mért nem fojtja meg?

CHRISTIAN
(Cyrano egyre súg)
Próbálom, ah de... meddő munka lesz,
Mert ujszülöttem... egy kis -- Herkules.

ROXÁN
Még jobb!

CHRISTIAN
(Cyrano súg, de Christian mindjobban akadozik)
                Igen! Sőt... két gonosz kígyót...
Kacsóival... halál--ra szorított...
A Kételyt... és... a Büszkeséget.

ROXÁN
(az erkély karfájára könyököl)
                                                Lássa,
Mind jobb és jobb!... De mért hogy vallomása
Döcögve jár az alvó föld felett?
Köszvényt kapott a szárnyas képzelet?

CYRANO
(az erkély alá húzza Christiant és maga áll a helyére)
Így nem megy!... Majd magam...

ROXÁN
                                        Beszédje ma
Bizonytalan... megbotlik szava...
Miért?

CYRANO
(félig hangosan, mint Christian)
                Sötét van s a homályon át
Csak tapogatva leng a szó fülébe.

ROXÁN
Ha én beszélek, nincsen ennyi gát.

CYRANO
Természetes! Mert szívem áll elébe!
Mert minden szót, amit felém lehel,
Kitárt szívem hódolva fogja fel
Aztán az én szívem nagy, az ön füle parányi,
S édes szavának könnyű felülről ide szállni.
Beszédem fölfelé megy... ez fáradságosabb!

ROXÁN
De fürgesége megjött, nem cammog, mint a rab.

CYRANO
E kis gimnasztikától csodás erőre kap!

ROXÁN
Valóban nagy magasból beszélek önhöz!

CYRANO
Ha ily magasról hullna szívemre durva szó,
Megölne!

ROXÁN
(mozdulatot tesz)
                Lemegyek.

CYRANO
(gyorsan)
                                Nem!

ROXÁN
(az erkély alatt álló padra mutat)
                                                Lépjen e padra hát!

CYRANO
(rémülten visszahátrál)
Nem! Nem!

ROXÁN
                Hogyan? Folyton kosarat ád?

CYRANO
(az indulat mindjobban elragadja)
Engedje, hogy az alkalommal éljünk,
Kedves szavakkal egymással beszéljünk
S ne lássuk egymást!

ROXÁN
                        Mit mond?

CYRANO
Isteni! Egymást az éjben vágyva sejteni!
Ön a homályban egyebet se lát,
Csak köpenyem hullámzó vonalát,
S fehér ruhája csillog csak felém:
Én csupa árnyék és ön csupa fény
Tudná, e perc mily üdvösség-adó!...
Ajkamról néha szépen folyt a szó...

ROXÁN
Gyakran!

CYRANO
        Találtam cifra szavakat,
De a szívemből még egy sem fakadt.

ROXÁN
Miért?

CYRANO
        Mert eddig... más beszélt belőlem...

ROXÁN
Más?

CYRANO
        ...A zavar... a gyáva remegés,
Mely nyűgzi azt, aki szívembe néz!
De a homály mindezt elűzi tőlem...
Először önnel
most, csak most beszélek!

ROXÁN
A hangja is más!

CYRANO
(szenvedélyesen közeledik)
                        Úgy van, más! A lélek
Fölszabadul... bilincsemet lerázom...
És most merem...
(Zavartan megáll)
                                Heves felindulásom
Bocsássa meg!... Beszélnék hidegen,
De olyan édes... olyan új nekem...

ROXÁN
Új?

CYRANO
(zavartan. Szavait szeretné okosan megválogatni)
        Igen az, hogy - - nyíltan szólhatok!
Úgy félek attól, hogy gúnyos szemet
Vágnak rám...

ROXÁN
                Miért?

CYRANO
                                Mivel... lelkes vagyok!
Szellembe fojtom érző szívemet,
Tépnék az égről csillagot s beérem
Néhány útszéli szóvirággal!

ROXÁN
                                Kérem,
A szóvirág szép!

CYRANO
                Dobjuk el ma este!

ROXÁN
Még nem beszélt így! Tegnap még kereste!

CYRANO
El, Ámor tegze, nyíl, festett világ!
Nyíljon fejünkön harmatos virág!
Ne szürcsölgessünk langy cukros vizet
Arany gyűszűből. Hitvány élvezet!
Ki a szabadba! Ott igyunk, magából
Az élet friss, habzó zuhatagából!

ROXÁN
S a szellem?

CYRANO
                Arra használtam csupán,
Hogy a haragvót itt marasszam. Ám
Megsérteném a bűvös éjszakát,
A szent, dicső természetet magát,
Ha most úgy nyögne számon a remény,
Mint egy unalmas, cifra költemény,
Nézzünk a fényes csillagokra fel,
S röppentyűinket oltogassuk el!
Ne bízzunk mindent elménk lombikjára.
Túlfinom érzés illan, mint a pára.
Ne fékezzen vonza
lma bók léha ékessége,
Mivel a fékek féke gyakran a végek vége!

ROXÁN
De hát a szellem...

CYRANO
                        Gyűlölöm, utálom
A szerelemben! És bűnnek találom,
Ha ember, forrón s híven szerető,
Szavakkal játszik! Eljön az idő,
- És szánom azt, akit nem ostromol
E dr
ága perc - mikor a szív komoly
Szerelmet érez... mélyet és valót,
Mely bántásnak vesz minden cifra szót!

ROXÁN
S e percet hogyha eljöttnek tekintem,
Mit mond nekem majd?

CYRANO
                        Minden, minden, minden
Ajkamra tódul!... Rád dobálom sorba,
Egész csomóstól és nem kötöm csokorba!
Megőrülök!... Szeretlek!... Gyönyöröm
Súlyát nem bírom!... Megfojt az öröm!
Szívemben mint apró ezüst harang,
Függ a neved Roxánom... s mert beteg
Vagyok a vágytól s folyvást reszketek,
A csöngettyű szól és a tiszta hang
Roxán nevét csöndín szüntelen!
A képed ott járt mindenütt velem.
Emlékbe zártam minden semmiséget.
Tudom: tavaly május huszadikán,
Megváltoztattad reggel a hajéked.
Ó, ez a haj napként ragyog le rám!
S mint a szem, merőn a napba nézve,
Káprázva lát piros gömböt sokat!
Úgy látok én, hajadtól megigézve,
Aranysugáros szőke foltokat?

ROXÁN
(megindult hangon)
A szerelem!...

CYRANO
                Az!... Féltő, szenvedélyes
Vad indulat, amit a szívem érez,
Gyötrő, komor... valódi szerelem!
De nem kér semmit önző módra! Nem!
Hogy boldogabb légy, üdvösségemet
Akármely percben átadnám neked,
S jó tettemet nem rónám soha föl,
Hogy meg se tudd... Csak néha, messziről,
Gyönyörködném sugárzó életedben,
S örömmel súgnám: Ezt én cselekedtem!
Ha rám tekintesz, egy-egy új erény
Sarjad ki bennem s jobbá válok én!
Kezded-e látni? Ó, érted-e már,
Hogy e homályban, mint meleg sugár
Röpül feléd a lelkem? Drága éj,
Kedves homály, fönséges szenvedély!
Én, én beszélek és ő hallgat ott!
Bohó szívem szebbet nem álmodott
Soha, soha, mint e csodás valóság!
Küld
j rám halált most, ó, isteni jóság!
Az én szavamtól reszket odafönn
A kék gallyak közt!... Úgy van, reszket ön,
Gyöngéd levél a levelek sorában...
Érzem, hogy reszketsz lelked mámorában!
Zavart kezecskéd, gyönyörű virágom,
Hozzám remeg e nyíló jázmin-ágon!
(Szenvedélyesen megcsókolja egy lecsüngő ág végét)

ROXÁN
Ah, reszketek, szememben könny ragyog,
Te megbűvöltél s a tiéd vagyok!

CYRANO
Haljak meg akkor! Jöjj lebegve mostan,
Édes halál! E mámort én okoztam!
E szent percben nem kérek mást, csupán...

CHRISTIAN
(az erkély alatt)
Egy csókot!

ROXÁN
(visszahökken)
                        Mit kér?

CYRANO
                                Én...
(Christianhoz súgva)
                                                        Sietsz, babám!

CHRISTIAN
Most meg van hatva, most enged, barátom!

CYRANO
(Roxánhoz)
Valóban... kértem... ó, de most belátom:
Merészség volt!

ROXÁN
(kissé csalódva)
                        Tehát nem kéri!

CYRANO
                                        Kérem...
De nem nagyon! Szép arcán a szemérem
Bizonnyal búsong... Ez szívemre hat!
Tagadd meg ezt a csókot!

CHRISTIAN
(rángatja Cyrano köpenyét)
                                        Mit, tagadd? De...

CYRANO
Hallgass, Christian!

ROXÁN
(kihajolva)
                                Mit suttog?

CYRANO
                                        Magamat
Szidtam ki vakmerőségem mián!...
Magamnak mondtam: Hallgass, Christián!
(Lantszó a színfalak közt. Az apródok adják a jelt)
Csitt, jönnek!
(Roxán visszavonul és beteszi az erkély ajtaját, Cyrano figyel a
jelre. Egyik apród pajkosan víg, a másik szomorú dallamot intonál)

                        Víg dal? Bús dal? De ördögadta, hát
Asszony jön-é vagy férfi? - Ah, egy csuklyás barát!

(Egy kapucinus lép a színpadra égő lámpással a kezében. Házról házra megy és minden kaput megvizsgál)

HETEDIK JELENET

Cyrano, Christian, kapucinus

CYRANO
(a kapucinushoz)
Ön Diogénest játssza tán?

KAPUCINUS
                                Uram,
Nem mondaná meg...

CHRISTIAN
                        Ördög hozza ezt!

KAPUCINUS
Robin kisasszony háza merre van?

CHRISTIAN
(félre)
Mit akar itt?

CYRANO
(a háttér jobb oldalára mutat)
                        Ott menjen egyenest,
Mindig előre!

KAPUCINUS
                Áldja meg az ég!
Húsz miatyánkot kap tőlem ma még!
(Kimegy)

CYRANO
Kívánom, hogy hallgassák odafenn!
(Visszatér Christianhoz)

NYOLCADIK JELENET

Cyrano, Christian

CHRISTIAN
Hamar, hamar, bírd rá e csókra!

CYRANO
                                        Nem!

CHRISTIAN
Előbb-utóbb...

CYRANO
                Igaz! Nincs akadály!
Előbb-utóbb megjő a kéjes óra,
Hogy szőke bajszod és a rózsa-száj
Sietnek majd boldog találkozóra!
(Félre)
Jobb, hogyha most történik, most az én...
(Az erkély üvegajtaja kinyílik. Christian gyorsan az erkély
alá vonul)

KILENCEDIK JELENET

Cyrano, Christian, Roxán

ROXÁN
(kilép az erkélyre)
Ön az? Mit súgott az imént felém?
Beszéltünk egy... egy...

CYRANO
                        Csókról. Kicsi szája
Már ég a szótól. Vegye ajakára
A lényeget hát... az se éget jobban!
Nincs semmi szörnyű e bájos dologban.
Csak az imént - gondolja el - miképpen
Siklott át lassan, szinte észrevétlen,
Pajzán mosolyból mélázó sóhajba,
Sóhajból könnybe... s nem keverte bajba
E lassú, gyöngéd átmenet! Tovább
Mehetne még a félénk, pici láb.
Könnytől a csókig nincs már semmi más,
Csak egy kis finom, édes borzadás!

ROXÁN
Hallgasson!

CYRANO
                Egy csók! S ettől félni kell?
Eskű, amit közelről súgok el.
Szoros ígéret. Rózsás pont az i-n,
Amit szerelmünk írogat. Kicsiny,
Kedves titok, amit a fül helyett
A szájnak gyón alázatos fejed.
Egy percbe zárt öröklét, mely csodás
Halk hangot ád, mint méhe-zummogás.
Szent áldozás, mely rózsaízű. Hő
Szívünk illatja, szánkon lebegő.
S míg két tüzes csók egymásnak felelget:
Az ajkak szé
lén ízleljük a lelket!

ROXÁN
Hallgasson!

CYRANO
                Ó, a csók olyan nemes,
Meghallgatásra olyan érdemes,
Hogy egy királyné, büszke franciák
Nagy asszonya, e csókot a világ
Legboldogabb lordjának megszerezte!

ROXÁN
S aztán?

CYRANO
(rajongva)
                Buckingham én vagyok ma este!
Imádok egy királynőt... szenvedek,
Sóvárgok, mint ő... hű vagyok s beteg,
Mint ő...

ROXÁN
        És szép vagy, mint ő!

CYRANO
(félre, kijózanodva)
                                                Szép vagyok!
Igaz! Feledtem!...

ROXÁN
                Jöjj hát, itt ragyog
A rózsás pont...
(Christiant taszítja az erkély felé)
                        Föl!

ROXÁN
                        Itt a szív csodás
Illatja...

CYRANO
        Föl!

ROXÁN
                A méhe-zummogás...

CYRANO
Föl!

CHRISTIAN
(habozva)
                Nem tudom... de kezdek félni már!

ROXÁN
A percbe zárt öröklét...

CYRANO
(lökdösi)
                                Föl, szamár!
(Christian a pad, a fák és a pillérek segítségével fölkúszik az
erkélyre és átlép a korláton)

CHRISTIAN
Roxán!...
(Átöleli és az ajkaira tapad)

CYRANO
        Ajaj!... Görcs van a szívem táján,
Lázár vagyok a csókok lakomáján!
Egy-egy morzsácska hull rám hidegen.
S valami mégis jólesik nekem:
Az ajkon, melyre égő csókot ad,
Csókolja most az én szavaimat!
(Lantszó a színfalak közt)
Víg dallam? Méla dallam? - A barát!
(Úgy tesz, mintha most jönne valahonnan. Erős hangon)
Hahó!

ROXÁN
        Ki szól?

CYRANO
                        Én!... Erre mentem át...
Tán itt van még a báró?

CHRISTIAN
(nagyon csodálkozva)
                                        Nini, hát
Te vagy, Cyrano?

ROXÁN
                        Jó estét, rokon!

CYRANO
Jó estét!

ROXÁN
        Mindjárt lemegyek!
(Eltűnik a házban. A háttérben jön a kapucinus)

CHRISTIAN
(észreveszi a kapucinust. Ingerült hangon)
                                                Megint?
(Követi Roxánt)

TIZEDIK JELENET

Cyrano, Christian, Roxán, a kapucinus, Ragueneau

KAPUCINUS
Ha visszatérek, ne vegyék zokon.
Szemem csupán a ház felé tekint,
Mert ez a ház Robin úrhölgy lakása.

CYRANO
Ön az imént azt mondta, hogy Ro-lin.

KAPUCINUS
Nem! b, i, n, - ez összetéve: bin!

ROXÁN
(megjelenik a ház küszöbén. Nyomában Ragueneau lámpással
a kezében és Christian)
Mi az?

KAPUCINUS
        Levél.

CHRISTIAN
                        Mi?

KAPUCINUS
(Roxánhoz)
                                                Szép kisasszony lássa,
Esküdni mernék, hogy nincs benne rossz...
Küldője úr, de jámbor, ájtatos...

ROXÁN
(Christianhoz)
Küldője gróf Guiche!

CHRISTIAN
                        Ó, a szemtelen!

ROXÁN
De nem sokáig packázik velem...
(Föltépi a levelet)
Szeretlek... és ha...
(Gyorsan)
                                Mit mond a levél?
(Ragueneau lámpa-világa mellett kissé félrevonulva olvassa
halkan a gróf levelét)
"Kisasszony!
                        Már az ezred útra kél;
Pörög a dob; indúlnak fölszerelten;
S mind azt hiszik, hogy én is útra keltem.
Nem fogadok szót! Én el nem hagyom!
Rejt egy kolostor. Nemsokára lát,
Heroldom egy vén, együgyű barát,
Ki mindebből semmit sem ért. Nagyo
n
Szépen mosolygott édes ajka rám.
Látnom kell újra. Mai éjszakám
Mennyországom lesz. Távolítson el
Mindenkit, hogy csak én legyek közel,
S legyen jó ahhoz, akinek - remélem
Már megbocsátott... És fogadja, kérem...
Satöbbi..."
(A kapucinushoz)
                        Hallja, szent atyám, mit ír
A gróf nekem:
(Mind közelednek, Roxán fennhangon olvas)
                        Kisasszony,
                                        Bárha sír
Bennünk a lélek s a nehéz kereszt
Félig lenyom: de így akarja ezt
A bíboros! Nekünk hódolni kell!
Egy hű barátot küldök önhöz el,
Titoktartó, okos, szent férfiút...
Ha e barát majd közelébe jut,
Az lesz a tiszte - kínom porba
dönt
De meg kell lenni
(fordít a lapon)
                                hogy titokban önt
És Christiant azonnal összeadja.
Tudom, hogy ön szép álmait siratja,
S gyötrődve hordja e gyűlölt igát,
De gyász-sorsunknak adja meg magát.
Majd mindenért kárpótlást nyujt a menny!
Fogadja most leghőbb üdvözletem,
Mellyel maradtam... Ésatöbbi...

KAPUCINUS
                                        Lám,
A kedves úr! Előre tudtam ám,
Hogy szent dolog lesz!... Áldja meg az ég!

ROXÁN
(súgva, Christianhoz)
Nos, jól olvastam?

CHRISTIAN
                        Pompás!

ROXÁN
(fönnhangon, kétségbeesve)
                                                Szörnyűség!

KAPUCINUS
(Cyranóhoz, akire lámpájával rávilágít)
Ön az?

CHRISTIAN
        Nem!... Én!...

KAPUCINUS
(odafordul, rávilágít és a Christian csinos arcát látva meghökken,
mintha gyanakodni kezdene)
                                        De...

ROXÁN
(gyorsan)
                                                        Csitt! Utóirat:
Háromszáz tallért a szerzetnek ad!

KAPUCINUS
Ó, áldott úr!
(Roxánhoz)
                        Mondjon le!

ROXÁN
(vértanú-arccal)
                                                Jó!... Ha kell,
Lemondok hát!...
(Mialatt Ragueneau nyitja a kaput a szerzetes előtt, akit Cyrano
belépésre invitál, Roxán odasúgja Cyranónak)

                        Guiche-t tartóztassa fel,
Amíg mi...

CYRANO
                Értem!
(A kapucinushoz)
                                        Mondja, szent atyám,
Meddig tart?

KAPUCINUS
                Kell egy fertályóra tán!

CYRANO
(valamennyit a ház felé tuszkolja)
El innen mind! Én maradok!

ROXÁN
(Christianhoz)
                                        Jerünk!
(Belépnek)

CYRANO
Hogy' tartsuk itt föl grófi emberünk'?
(A padra hág és mászik az erkély felé)
Megvan!... Másszunk föl!
(A két lant gyászos dallamot játszik)
                                        Férfi jön! Kakas!
(Erős tremoló)
De még milyen!
(Följutott az erkélyre, kalapját a szemére húzza, kardját félreteszi,
köpenyébe burkolózik, azután előrehajol és lenéz)

                        No, nem nagyon magas!
(Átlép a karfán, magához von egy odanyúló hosszú faágat,
közvetlen a kertfala mellől, belécsimpaszkodik mind a két kezével,
hogy egyszerre lenn teremhessen)

Vígan szökellek gróf uram nyakába!

TIZENEGYEDIK JELENET

Cyrano, Guiche gróf

GUICHE
(álarcosan lép a színpadra és tapogatódzik a homályban)
Hol a barát? Hol cammog lomha lába?

CYRANO
S a hangom? Hátha rám ismer a gaz?
(Az ágat egyik kezével elbocsátja és úgy tesz, mintha valami
láthatatlan kulcsot forgatna meg a zárban)

Krikk-krak!
(Ünnepélyesen)
                        És most, Gascogne, segíts!

GUICHE
(nézegeti a házat)
                                                                Ez az.
Nem látok jól... Az álarc!...

(Be akar menni, Cyrano leugrik az erkélyről, az ágba kapaszkodva, mely ív alakban meghajlik és Cyranót a kapu és a gróf Guiche közé helyezi. Cyrano, mintha egész súlyával nagyon magasról esett volna le, mozdulatlanul terül el a földön és ájulást szimulál)

                                        Hohó... Ki érti ezt?

(Mikor a szemeit fölveti, az ág már visszapattant. Nem lát egyebet a csillagos égnél és nem érti a dolgot)

Honnan jött ez az ember?

CYRANO
(a féltestével fölegyenesedik és vidékies tájszólással)
                                        A holdbul egyenest!

GUICHE
A holdból?

CYRANO
(mintha most ébredne föl)
                        Hány az óra?

GUICHE
                                        Tán eszelős szegény?

CYRANO
Hány óra? Ősz, tavasz van? És hol csücsülök én?

GUICHE
De...

CYRANO
        Szédülök!

GUICHE
                        Uram!...
                                                A holdbul ebb'a nyomba'
Zuhantam én alá!

GUICHE
(türelmetlenül)
                                Ugyan, no!...
(egészen föláll, rettentő hangon)
                                                        Mint a bomba!

GUICHE
(hátrál)
Jó, jó! - Hát lezuhant! -- Nincs ennek ép esze...

CYRANO
(megy a gróf felé)
Nem metafórice, de tényleg! Érti?

GUICHE
De...

CYRANO
        Hogy vajon meddig tartott az én lepottyanásom,
Egy percig vagy száz évig, azt nem t'om, kérem áson,
De fönn vótam a holdba, e sáfrányszínű gömbbe.

GUICHE
(vállat von)
Jó, elhiszem... bocsásson!...

CYRANO
(elébe lép)
                                        Ha van tisztesség önbe,
Megmondja, hun vagyok? Mi e'... miféle por?
Hová robbantam én, mint lángzó meteor?

GUICHE
Lánchordtát!...

CYRANO
                Nem vót válogatni módom
Esésem közbe, hogy hová csapódom!?
Hold ez, avagy föld? Hová húzott, mondja,
Hátulsó részem tetemes súlypontja?

GUICHE
De uram, én...

CYRANO
(rémesen fölkiált, mire gróf Guiche meghátrál)
                        Huh! Szent angyal-sereg!
Itt feketék az úri emberek!

GUICHE
(arcához kap a kezével)
Mi?

CYRANO
(patetikus borzadással)
                Akkor ez sötét Algéria?
És ön talán egy szerecsen fia?

GUICHE
(lárváját érintve)
Álarc csupán...

CYRANO
(úgy tesz, mintha kezdene megnyugodni)
                        No akkor a szerencse
Itáliába vitt és ez Velence!

GUICHE
(előre akar menni) Egy hölgy vár!...

CYRANO
(teljesen megnyugodva)
                        Akkor Párisban vagyok.

GUICHE
(akarata ellenére elneveti magát)
Tréfás bolond!

CYRANO
                Kacag, mi?

GUICHE
                                Kacagok...
De most megyek!

CYRANO
(nagy örömmel)
                        Tehát Párisba estem!
(Hajlong, kacag és veri le magáról a port)
- Bocsásson meg... csak az imént érkeztem
A mindenségből. Szép utacska ám!
Még most is csupa éther a ruhám
Van a szememben csillag-por, de sok,
Sarkantyúmon planéta-cafatok...
(A kézelőjéről valamit leszed)

S kométa-hajszál a kabátomon!
(Ugy tesz, mintha elfújná)

GUICHE
(dühösen)
Uram!

CYRANO
(amint Guiche indulna előre, hamarosan eléje terpeszti a lábát,
mintha valamit mutatni akarna)

                Tessék csak nézni, itt a nyom...
A bősz Nagy-Medve jól ikrámba vágott.
Osztég mikor megláttam azt a Rákot,
Uccú neki, veszett futásra kelve
A Mérlegbe ugrottam! Hosszi nyelve
Most súlyomat mutatja odafönn!
(Hirtelen Guiche útjába áll, mikor ez továbbindul és megragadja
köntösének egyik gombját)

S ha orromat jól megszorítja ön,
Tejet présel belőle.

GUICHE
                        Micsodát?

CYRANO
Tejet! Mert a Tejúton jöttem át!

GUICHE
Pokol!

CYRANO
        Dehogy! Az ég küld engemet!
(Keresztbe font karokkal)
A Sirius - tudom - farkasszemet
Néztem vele sokáig - éjszakára
Nagy hálósipkát nyom a homlokára!
(Bizalmasan)
A Kis-Medvének a farkára léptem,
De nem tud még harapni.
(Kacagva)
                                        S összetéptem
Egy húrt a Lírán, amikor a lábam
Átgázolt rajta!
(Kevélyen)
                        Mindezt mostanában
Leírom én, - szép könyvbe foglalom!
Amit magammal hoztam: egy halom
Planéta-csillám, csupa színarany
- A köpenyem ilyennel tele van
Kis könyvemet kicsillagozza majd!

GUICHE
De most, uram...

CYRANO
                Meglesz, amit óhajt!

GUICHE
De...

CYRANO
        Azt kívánja tudni, hogy belül
Milyen a hold s van-é alul, felűl
E fényes tökben ember vagy barom?

GUICHE
(kiabálva)
Teringettét, nem! Én azt akarom -

CYRANO
Megtudni, hogy mikép bújtam bele?
Találmányom lángésszel van tele!

GUICHE
(leverten)
Bolond!

CYRANO
(kicsinylően)
                Nem mentem Architas nyomán,
Regiomontánt sem követtem ám...

GUICHE
Tudós bolond!

CYRANO
                Szamárság valamennyi!
(Guiche-nek végre sikerült elhaladni Cyrano mellett. Egyenesen a
ház kapuja felé tart. Cyrano utánamegy, hogy kellő pillanatban
megragadhassa)
Hatféleképp tudok az égbe menni!

GUICHE
(visszafordul)
Hatféleképpen?

CYRANO
(folyékonyan)
                        Úgy van! Hallja ön:
Először is pőrére vetkőzöm,
S a napra fekszem, ha ragyog a reggel,
Harmattal töltött sok kristály-üveggel,
Amit testemre aggatok. A nap,
Amint járása mindig magasabb,
A harmatot felszívja s véle megy
A testem is.

GUICHE
(meglepetve tesz néhány lépést Cyrano félé)
                        Nem rossz! De még csak egy.

CYRANO
(hátrál, hogy a grófot a színpad másik oldalára vezesse)
A levegőt cédrus-ládába zárom.
Gyujtó-tükörrel fölfogott sugáron
Addig hevítem, addig ritkítom,
Míg száll s a holdig meg sem áll, tudom!

GUICHE
(megint egy lépést tesz Cyrano felé)
Kettő!

CYRANO
(egyre hátrál)
                Mint gépész meg rakéta-mester,
Kemény acélból löveget csinálok...
Lőport alája - aztán uccu, vesd el.
Tüzes golyómmal az egekbe szállok!

GUICHE
(követi Cyranót, anélkül, hogy észrevenné és az ujjain számlál)
Három!

CYRANO
        Ha egy gömb füsttel van tele,
Magasba röppen s én lengek vele.

GUICHE
(követi Cyranót fokozódó ámulattal)
Négy!

CYRANO
        Rám kenek sok lágy ökör-velőt,
Mert Föbosz ezt gyönyörrel szívja!

GUICHE
(elhűlve)
Öt!

CYRANO
(lassanként a színpad másik oldalára vezette, ahol egy pad áll)
                Végül: felállok egy arasznyi vasra,
S mágnest dobok föl, mégpedig magasra.
A mágnes röppen és mint egy bolond:
A vonzott vas rögtön utánaront.
S addig vetem föl mágnes-darabom,
Amíg elérem holdam vagy napom!

GUICHE
Hat! - Nagyszerű! - A hat közűl pedig
Melyik a legjobb?

CYRANO
                        Mék?... A hetedik!

GUICHE
Például! Lássuk!

CYRANO
                Nem találja el!...

GUICHE
(félre)
Ez a bolond már szinte érdekel!
(széles, misztikus mozdulatokkal a hullámok mozdulatát utánozva)

CYRANO
Hu-üh! Hu-üh!

GUICHE
                Mi az?

CYRANO
                                Nem érti?

GUICHE
                                                Nem!

CYRANO
Ez a dagály!... A tündöklő egen
Fönnjár a hold és vonja, vonja lágyan
A halk hullámot fénylő magasában.
Én fürdöm és lefekszem a homokra.
Egyszer csak húznak a fejemnél fogva,
- Mert legtöbb víz a hajfürthöz tapad
És lebegek, mint egy szeráf-csapat,
Halkan, szelíden, mindig jobban és
E pillanatban egy szörnyű lökés
Taszít alá... és akkor...

GUICHE
(feszült várakozással leült a padra)
                                Akkor?

CYRANO
                                        Akkor -
(Természetes hangján)
Lejárt a fertály és a szép lovag-kor!
Mehet az úr! Asszonnyá lett a lány!

GUICHE
(egy ugrással felszökik a padról)
Hah, ez a hang? Vagy álmodom talán?
(A ház kapuja föltárul. Inasok jönnek ki karos gyertyatartókkal.
A színpad megvilágosodik. Cyrano leveszi a fövegét)

Nem! Ez az orr!... Cyrano?

CYRANO
(meghajtja magát)
                                        Úgy van! Ő!...
És odabenn megvolt az esküvő!

GUICHE
Kié?

(Megfordul. - Csoportozat. - A libériás inasok mögött Roxán és Christian, kezüket egymás kezében nyugtatva. A kapucinus mosolyogva megy utánuk. Ragueneau szintén fáklyát tart a kezében. A menetet Duenna zárja be, esti pongyolában, ijedt arccal)

                Nagy ég!

TIZENKETTEDIK JELENET

Előbbiek, Roxán, Christian, a kapucinus, Ragueneau, lakájok, a Duenna

GUICHE
(Roxánhoz)
                                Ön?!
(Fölismerve Christiant, kábultan)
                                                Ő?
(Roxán előtt mélyen m
eghajolva)
                                                        Nagyon finom!
(Cyranóhoz)
Gépmester úr, hálám' hadd adjam át!
Amit beszélt, az a paradicsom
Fényes küszöbjén egy szentet magát
Képes lett volna tartóztatni!... Hát
Csak írja mind le! Könyve érdekes,
Kapós könyv lesz majd!

CYRANO
(meghajtja magát)
                                        Ön nagyon kegyes,
Megfogadom tanácsát. Köszönöm!

KAPUCINUS
(mutatja Guiche-nek a két szerelmest és elégedetten rázza hosszú,
fehér szakállát)
Fiam, szép párt segített össze ön!

GUICHE
(fagyos pillantást vet rájuk)
Igaz!
(Roxánhoz)
                Búcsúzzék férjétől!

ROXÁN
                                        Hogyan?

GUICHE
(Christianhoz )
Ezredje indul --- Félórája van
Hogy csatlakozzék!

ROXÁN
                        Christian szabad!

GUICHE
Ki mondja?

ROXÁN
                Nem megy a kadét-csapat,
Nem megy csatába, gróf úr!

GUICHE
                                Azt hiszi?
(Kihúzza azt az írást, amit a zsebébe dugott volt)
Itt a parancs!
(Christianhoz)
                        S a báró úr viszi!

ROXÁN
(Christiant görcsösen átkarolja)
Ó, Christian!

GUICHE
(gúnyosan Cyranóhoz)
                        A nászéj messze még!

CYRANO
(félre)
No, ez rám nézve kisebb gyötrelem,
Mint ön gondolja!

CHRISTIAN
(Roxánhoz)
                                Ó, csókolj!

CYRANO
Elég! Fejezd be gyorsan... aztán jöjj velem!

CHRISTIAN
(egyre csókolja Roxánt)
Egy csókot még! Hadd függjek ajkadon!
(Cyranóhoz)
Te nem tudod mit vesztek én...

CYRANO
(el akarja húzni)
                                                Tudom!
(Dobpergés a távolban)

GUICHE
(aki a háttérbe ment)
A dob pörög már.

ROXÁN
(Cyranóhoz, még mindig tartva Christiant, akit Cyrano el akar
húzni tőle)
Oltalmazza meg! Ígérje, hogy míg harcol a sereg,
Nem éri baj!

CYRANO
                Vigyázok rá, de ha...

ROXÁN
(mint föntebb)
Igérje, hogy sebet nem kap soha,
S mindig okos lesz...

CYRANO
                        Mégis... hogyha tán...

ROXÁN
(mint föntebb)
Igérje, hogy e rettentő csatán
Nem lesz beteg... nem gyötri durva láz...

CYRANO
Az ember sokszor hasztalan vigyáz...

ROXÁN
(mint föntebb)
Hogy hű marad!...

CYRANO
                        Lesz gondom rá... de kérem...

ROXÁN
(mint föntebb)
Hogy gyakran ír!...

CYRANO
(határozottan)
                                No már ezt megigérem!

 

NEGYEDIK FELVONÁS

A GASCOGNE-I KADÉTOK

Az az őr-pont, ahol Arras ostrománál a Carbon de Castel-Jaloux százada táboroz. A színpad egész hátulját lejtős halom foglalja el. Azon túl sík szemhatár-sáncokkal, ostromszekerekkel borított rónaság. - Nagyon messze Arras falai láthatók.

A háztetők sziluettjei élesen válnak el a nyílt égboltozattól. - Sátrak; szerte heverő fegyverek; dobok stb. - Virrad. - Sárgáspiros fény keleten. - Kimért távolságokban őrszemek, lobogó tábortűz itt is, ott is. - A kadétok köpenyeikbe burkolózva alusznak. Carbon és Le Bret virrasztanak az alvó legények közt. Mind a kettő nagyon sápadt és sovány. - Christian a többiek sorában, szintén köpenyébe burkolózva, a színpad elején szendereg. - Arcát a ráeső tűzfény megvilágítja. - Mély csönd.

ELSŐ JELENET

Christian, Carbon de Castel-Jaloux, Le Bret, kadétok, később Cyrano

LE BRET
Borzasztó!

CARBON
                Semmink!

LE BRET
                                Fékomadta!

CARBON
(int neki, hogy halkabban beszéljen)
                                                                Csitt!
(A kadétokhoz)
Aludjatok!
(Le Bret-hez)
                        Ne verd fel őket itt
Hangos szitokkal, mert a csöndes álom
Táplálja őket.

LE BRET
                Vékonynak találom
Az álom-kosztot ily szörnyű imetten!
Ó,
ez az éhség!
(Távolban puskalövések)

CARBON
                Ébred, összeretten
Minden fiacskám!... Beste puffogás!...
(A kadétokhoz, akik fölemelik a fejüket)
Aludjatok!
(Megint lenyugosznak. Új lövések, most már közelebbről)

ELSŐ KADÉT
(izgatottan)
                        Ah, még egy! S újra más!

CARBON
Nincs baj, Cyrano jön csak vissza!

ŐRSZEM
(kívül)
                                                Állj!
Ki vagy?

CYRANO HANGJA
        Cyrano! Ej, ne prézsmitálj!

ŐRSZEM
(aki a lejtőn áll)
Ki vagy, mordézom!

CYRANO
(megjelent a lejtő gerincén)
                                Bergerac, füles!
(Lemegy a dombról. Le Bret nyugtalanul siet eléje)

LE BRET
Nagy ég!

CYRANO
(int neki, hogy senkit föl ne költsön)
                Csitt!

LE BRET
                        Seb?

CYRANO
                                        Nem volt és sose lesz,
Amíg ezek céloznak rám!

LE BRET
                                Nem... ez
Hallatlan! Egy silány levél miatt.
Minden hajnalban hetek óta...

CYRANO
(Christian előtt elhaladva)
                                                Hadd!
Ígértem, hogy fog írni!
(Nézi Christiant)
                                        Szendereg.
Halvány!... de most is csinos a gyerek!
Ha Roxán tudná, hogy koplal szegény!

LE BRET
Feküdj le!

CYRANO
                Dörmögsz? Hadd el, kérlek! Én
Ott röpdösök - gyerekség a dolog
Ahol az őrök részeg spanyolok!

LE BRET
Hozhatnál egy kis elemózsiát!

CYRANO
Csak könnyű testtel surranhatok át.
De még ma este, hogyha nem csalódom,
Vagy meghalunk, vagy fejedelmi módon
Ebédelünk!

LE BRET
                Mit láttál, szólj?

CYRANO
                                        Elég!
Majd megtudod... Szemem nem látja még
Világosan.

CARBON
                Szégyen-gyalázat az,
Hogy ostromlók koplalnak!

LE BRET
                                Szent igaz,
Hogy furcsa helyzet. Furcsa és komoly!
Lövetjük Arrast, vívjuk emberűl,
De a spanyol hátunk mögé kerűl,
És most az i
nfáns minket ostromol!

CYRANO
Remélem hát, hogy valaki akad,
Aki viszont az infánst ostromolja!

LE BRET
Ne tréfálj!

CYRANO
        Ó, ó!

LE BRET
                        Vigyen el a gólya...
Nem sajnálnád kitörni a nyakad,
Hogy egy írást... Ördög kacag veled!...
(Látva, hogy Cyrano indul egy sátor felé)
Hová mész?

CYRANO
                Írok egy új levelet!
(Szétlibbenti a függönyt és bemegy a sátorba)

MÁSODIK JELENET

Előbbiek, Cyrano nélkül

(Valamivel világosabb lett. - Rózsás hajnali fény. - Arras városa álomba merülve a láthatáron. - Ágyúlövés dörren és rá azonnal dobpergés, bal felől, nagyon messze. Más dobok válaszolnak, valamivel közelebbről. A dobszó távolodik, újra közelebb jön és átdörög a tábor egész vonalán. Csörömpölő, zajos ébredés. Tisztek vezénylőszava hallik a távolban)

CARBON
(sóhajt)
Tápláló alvás, véget érsz!
(A kadétok mozgolódnak és kibontakoznak hosszú köpenyeikből)
                                        Tudom,
Az első szó mi lesz vonagló szájukon!

ELSŐ KADÉT
(félig fölemelkedve)
Éhes vagyok!

MÁSODIK KADÉT
                Kidőlök!

KADÉTOK
                                Ó, szörnyű!

CARBON
                                                Keljetek föl!

HARMADIK KADÉT
Már nem bír el a lábam.

NEGYEDIK KADÉT
                        A kard kihull kezemből!

ELSŐ KADÉT
(sisakját tükörül használva)
Fehér nyelvemmel már csak a levegőt nyelem!

MÁSODIK KADÉT
Ah, egy darabka sajtért bárói címerem!

HARMADIK KADÉT
Gaz éhség, koplalással sokáig már ne illess
Vagy elvonulok rögtön sátramba - mint Achilles!

MÁSODIK KADÉT
Éhen halunk!

CARBON
(odalép ahhoz a sátorhoz, ahol Cyrano bement: félig hangosan)
                        Cyrano!

KADÉTOK
                                Hol egy falat kenyér?

CARBON
(a sátor előtt, félig hangosan)
Segíts! Vidám szavadtól jókedvük visszatér!

MÁSODIK KADÉT
(odarohan az elsőhöz, aki valamit rágicsál)
Mit majszolsz?

ELSŐ KADÉT
                Egy kevés szöszt, amit sisakba tett
Hájjal habarnak össze, hogy kenjen kereket!
Hja, itt Arras vidékén nincs vadpecsenye sok!

ÖTÖDIK KADÉT
(belépve)
Vadásztam!

HATODIK KADÉT
(szintúgy)
                        Én halásztam!

KADÉTOK
(talpra szökkenve megrohanják a belépő kadétokat)
                                                Hahó, mit hoztatok? -
Fácánt? - Hatalmas potykát? - No, hol a jó falat?

ÖTÖDIK KADÉT
Én egy verébkét hoztam.

HATODIK KADÉT
                                Én egy cigányhalat!

KADÉTOK
(kétségbeesve)
Tovább nem álljuk! - Menjünk! Az éhség kínja mar!

CARBON
Cyrano, hej, segítség! Cyrano, jöjj hamar!
(A színpadon világos nappal van már)

HARMADIK JELENET

Előbbiek, Cyrano

CYRANO
(nyugodtan kilép a sátrából, toll a füle mögött, könyv a kezében)
Mi az?
(Csönd. Az első kadéthoz)
                Hová? Gyatrán jársz, annyi szent!

ELSŐ KADÉT
Valami, pajtás, a lábamba ment!

CYRANO
                                        Ugyan mi?

ELSŐ KADÉT
Hát - a gyomrom!

CYRANO
                        Ej, szót se érdemel,
Így jártam én is!

ELSŐ KADÉT
                És nem ver le?

CYRANO
                                        Fölemel!

MÁSODIK KADÉT
Kiszáradt kút a torkom!

CYRANO
                                Jó! Több vér megy bele!

MÁSODIK KADÉT
Szörnyen korog a gyomrom!

CYRANO
                                Majd dobolunk vele!

HARMADIK KADÉT
Zúg a fülem rettentőn, mint a golyó szele!

CYRANO
Üres a gyomrod s mégis füleddel van tele?

HARMADIK KADÉT
Adj ennem! Egy kis bélest!

CYRANO
(leveszi a kadét fejéről a sisakot és a kezébe nyomja)
                                        Csak bélést, soha mást!

NEGYEDIK KADÉT
Ah, mit lehetne falnom?!

CYRANO
(a kezében tartott könyvet odahajítja neki)
                                        Ne, fald az "Ilias"-t!

MÁSODIK KADÉT
A bíboros Párisban most zabál!

CYRANO
Tán jönne hozzád egy-két teli tál?

MÁSODIK KADÉT
Miért ne? És bor! Nem pocsolya-víz!

CYRANO
Hé, Richelieu, burgundit, if you please!

MÁSODIK KADÉT
Egy kapucinus hozza el nekem!

CYRANO
Hogy szent italtól rúgj be, gyermekem?

HARMADIK KADÉT
Éhemben falnék szőrös majmokat!

CYRANO
Vigyázz, fiam, hogy föl ne fald magad!

ELSŐ KADÉT
(vállat von)
Szó, ötlet mindig!

CYRANO
                        Mindig!... S azt kivánom:
Úgy haljak én szép nyári éjszakán,
Hogy egy finom szó reszkessen a számon!
Méltó ellenség hadd sújtson le rám
Nemes fegyverrel s ott heverjek én
A szent dicsőség pázsit-szőnyegen!
A köszörült kard menjen a szivembe,
S a köszörült szó ajkamról a mennybe!

KADÉTOK
Adj ennünk!

CYRANO
(karjait keresztbe fonja)
                        Enni? Más nem érdekel?
- Sípos - vén pásztor, jó Bertrandou, jer!
Kettős bőrtokból vedd ki sípodat
S etesd zenével e falánk hadat.
Fújj régi dalt, mely úgy rezeg tova,
Mint kicsi húgunk lágy, édes szava,
És úgy lebeg, mint a szülői ház
Kanyargó füstje!... Megható, csodás,
Mint hogyha múltunk bájos hangja lenne,
És tájszólásunk visszhangozna benne!
(a vénember leül és igazítja a furulyáját)
Míg ujjaidnak fürge tánca jár
A hangszeren, mint szökdelő madár:
Emlékezzék meg ében-furulyád,
Hogy egykor nád volt, csak egyszerű nád.
Zokogjon ott a mult idők zenéje,
Szabad lelkének ifjúsága, kéje!
(Az öreg languedoc-nótákat kezd játszani)
Halljátok ezt? Nem mint tárogató
Zendűl felétek, harcra nógató
Ez már az erdők kedves furulyája,
kecskepásztor hangos, méla fája...
Ez már a völgy, a róna, a vadon,
Vörös sapkás gulyás-nép, szabadon
Kóborló, míg a Dordogne habja zúg
Halljátok? Ó, a Gascogne ez, fiúk!

(Valamennyi fej lehajlik; a szemek méláznak, titkosan, hirtelen egy-egy könnyet törölnek le a köntös kézelőjével, a köpeny csücskével)

CARBON
(súgva Cyranóhoz)
Megríkatod mindnyájat!

CYRANO
                                E könnynél van-e szebb?
Az éhség fájdalmánál a honvágy nemesebb!
Hadd csak, hogy arcuk' tisztább könny fürössze,
S gyomruk helyett szívük szoruljon össze!

CARBON
- Ha ellágyítod: meggyöngíted őket!

CYRANO
(magához int egy dobost)
Hős kapitány, ne féltsd e vakmerőket!
Nem sok kell s vérünk újra föllobog...
(Jelt ad. A dob pereg)

KADÉTOK
(fölugrálnak és a fegyvereikhez sietnek)
Hollá! - Mi az?

CYRANO
(mosolyogva)
                                No, látod, más se kell,
Csak egy kis dobszó! Gyorsan tűnik el
Honvágy, könny, bánat, minden! A dobok
Ledörgik azt, amit a síp dalol.

ELSŐ KADÉT
(hátul a színfalak közé nézve)
Gróf Guiche jön!

KADÉTOK
(mormogva)
                                Huh!

CYRANO
(nevet)
                                                Ez aztán a hatás!
No, mondhatom, szíves fogadtatás!

ELSŐ KADÉT
Unalmas fráter! Bosszant, hogyha szól.

MÁSODIK KADÉT
Páncélos vértjén finom csipkegallér!

HARMADIK KADÉT
Vason fehér gyolcs! Gyönyörű gavallér!

ELSŐ KADÉT
Kétségkívül kelés van a nyakán!

MÁSODIK KADÉT
Korcs udvaronc!

HARMADIK KADÉT
(Richelieu-re célozva)
                                Segíts meg, bácsikám!

CARBON
Gascogne-i ő is!

ELSŐ KADÉT
                Nem igazi faj!
Mert a valódi mind bolond, szilaj!
Okos gascogne-i rendkívül veszélyes!

LE BRET
Halvány!

NEGYEDIK KADÉT
        Hát persze, mivel ő is éhes!
De mert a vértjén sok, sok az arany:
Gyomorgörcsének úri fénye van!

CYRANO
(élénken)
Ne lássa, hogy nekünk az éhség kínja ártott!
Kártyát, pipát elő!

(Hamar dobokra, tábori székekre és földre terített köpenyeikre telepednek, hogy kártyázzanak és kockázzanak; rágyújtanak hosszú szárú pipáikra)

                                S én olvasom Descartes-ot!

(Föl s alá jár s olvas egy könyvecskét, amit a zsebéből húzott elő. - Szünet. - Gróf Guiche belép. Mindenki foglalatoskodik és elégedett arcot vág. A gróf nagyon halvány. Carbon felé megy)

NEGYEDIK JELENET

Előbbiek, Guiche

GUICHE
(Carbonhoz)
Ah, jó napot!
(Kölcsönösen nézegetik egymást. - Félre, elégedetten)
                        Fakó arc!

CARBON
(szintúgy)
                                        Csupa csont!

GUICHE
(méregeti a kadétokat)
Én, uraim, azt hallom, hogy bolond
Jókedvvel csípős megjegyzéseket
Vagdosnak hozzám a hátam megett...
Igen, önök... hétszilvafás nemeskék,
Kis, bocskoros bárócskák! Elnevezték
Mindennek azt, aki föllebbvalójuk,
Ezredesük!... Jól emlékünkbe rójuk!
Elmondanak furfangos cselszövőnek,
Korcs udvaroncnak. Szidnak, dühbe jönnek,
Mert vértemen hószínű gyolcs ragyog,
S gascon vagyok bár, koldús nem vagyok.
(Csönd. - A kadétok kártyáznak, pipáznak)
Fölhívhatnám a kapitányukat,
Hogy szabja ki a büntetést... De nem!

CARBON
Jól is cselekszi, mert kezem szabad,
S a büntetéssel én rendelkezem!

GUICHE
Ah?

CARBON
        Úgy van. Zsoldot tőlem kapnak. Én
Nem fogadok szót, csak a harc terén.

GUICHE
Bravó!... Elég!
(A kadétokhoz)
                        A vásott gúnyt lenézem.
Sok harcot vívtam, hős halálra készen.
Tegnap Bapaume-nál
véres, vad csatán
Vertem meg a spanyolt. Egymás után
Háromszor szedtem össze a hadat,
S rájuk zuhantam, mint az áradat!

CYRANO
(föl se néz a könyvéből)
- És hófehér, tündöklő vállszalagja?

GUICHE
(kellemesen meglepetve)
Tud erről?... Rendetlenül szaladva
Hátrált a dandár... Egyet kanyarodtam,
Hogy a futókat csatarendbe fogjam,
S harmadszor is támadjon a sereg.
Eközben egy iramló tömkeleg
Az ellenség tűzvonalába vitt.
Lelőnek, hogyha foglyul csípnek itt.
De nem hagyott e
l a jobbik eszem.
Vállszalagomhoz nyúlok csöndesen,
Lecsúsztatom s rangomból mitse lát
A bősz spanyol. Az ellenségen át
Így tértem vissza, hogy rohamra szedve
Minden futót, most győzzünk lelkesedve.
- Nos, mit szól a fogáshoz?

(A kadétok teszik magukat, mintha nem figyelnének oda; de a kártyák és a kockavető poharak fönnakadnak a levegőben; a pipafüstöt is visszatartják)

CYRANO
Negyedik Henrik forgója nem hullt volna le,
Bármennyi nép tört volna ellene!
(Csöndes örvendezés. A kártyák lecsapódnak. A kockák pörögnek.
A füstöt kifújják)

GUICHE
De győzött az ügyesség!
(Ismétlődik az előbbi várakozás)

CYRANO
                                Én pedig
Nem mondanék le soha semmiképpen
A nagy díszről, hogy céltáblául álljak!
(Kártya, kocka nagy örömmel lecsapódik, pöfékelve illan a füst)
S ha én ott lettem volna közelében,
Saját mellemre tűztem volna föl,
Hogy a spanyollal büszkén szembeszálljak.

GUICHE
Gascogne-i túlzás!

CYRANO
                        Túlzás? Adja hát
A szalagot... e kis kérés elől
Ne hátráljon meg... s holnap a csatát
Megkezdem véle, mint első a sorban.

GUICHE
Gascogne-i alku! Mert hisz tudja jól,
Hogy a szalag ott fekszik valahol
A csatatéren, a spanyol táborban,
Ezer golyó közt, vérbe ázva!... Csak
Menjen s keresse!

CYRANO
(kihúzza zsebéből a fehér vállszalagot és átnyújtja neki)
                                Itt van a szalag!

(Csönd. - A kadétok a kártyákba és a kockavető poharakba fojtják kitörő nevetésüket. Guiche megfordul és rájuk mered. Azonnal folytatják nagy komolyan a játékot. Egyikük közönyösen fütyörészi azt a nótát, amit az imént fújt az öreg Bertrandou)

GUICHE
(átveszi a szalagot)
Ó, köszönöm! Éppen kapóra!... Mostan
Megadhatjuk a jelt. Eddig haboztam.
(A lejtőhöz megy, fölkapaszkodik a tetejére és többször int a
szalaggal)

MIND
Mi?

ŐRSZEM
(a lejtőn)
                Ott egy ember ész nélkül rohan!...

GUICHE
(lejön a dombról)
Egy ál-spanyol kém. Nagy hasznunkra van.
Az ellenségnek hírt visz s én adom
A híreket... tehát én mozgatom
Kedvem szerint a spanyolok hadát.

CYRANO
Gazfickó!

GUICHE
(hanyagul átövezi magát a szalaggal)
                        Hasznos! - De igaz, ni... hát...
Hadd mondom el! - A tábornagy maga
Dourlens-be ment, titkon, ma éjszaka,
Hogy élelmet szerezzen mindenáron.
A biztosok ott vannak a határon.
Eléri őket, bár sok lesz a gát.
De hogy fedezze kellőképp magát,
Tömérdek embert vitt útjára. Nos,
Ha a spanyol ma megtámad, gonosz
Kis játékunk lesz, birkózván vele.
Távol van tőlünk a sereg fele.

CARBON
No, hogyha ezt megtudná a spanyol,
Rossz dolgunk lenne!

GUICHE
                        Eh, már tudja jól.
Ma megtámadnak.

CARBON
                        Ah!

GUICHE
                                Meg ám. A kém
E támadás hírével jött elém.
Így szólt hozzám: "Én rendelkezem.
Jelölje meg hát, hogy miféle ponton
Legyen roham. Tüstént megyek s bemondom.
Hogy ezt a pontot biztosra veszem,
Mert gyöngén védik!" "Menj! - mondtam neki!
- Menj sáncainkból a mezőre ki,
Állj meg, nézz vissza, aztán jól ügyelj:
Ahonnan intek, az lesz az a hely!"

CARBON
(a kadétokhoz)
Készüljetek!
(Valamennyi talpra szökken. Csörömpölve felcsatolják a
kardjaikat)

GUICHE
                Egy óra múlva.

ELSŐ KADÉT
                                        Jó!
(Mind újra letelepednek. Folytatják a félbeszakadt játékot)

GUICHE
(Carbonhoz)
Időt kell nyernünk, míg a robogó
Táborn
agy megjön!

CARBON
                        Ennélfogva hát -

GUICHE
Csapatjával levágatja magát!

CYRANO
Ah, bosszúállás?

GUICHE
                Ha nagyon imádnám:
Önt s híveit tán szívesebben látnám
Biztos helyen, hol kevesebb a vész.
De mert ön nagy hős, páratlan vitéz,
ég a királyt is szolgálom vele!

CYRANO
Gróf úr, szívem hálával van tele!

GUICHE
Ön - egy száz ellen - szívesen verekszik.
No, most mulathat, hogyha nekifekszik.
(Carbonnal hátravonul)

CYRANO
(a kadétokhoz)
Gascogne-i pajzsnak hat mezője van,
Szelíd azúrkék, tündöklő arany.
Kibővül most a Gascogne címere,
Mert vérpiros színt ékelünk bele!

(Guiche halkan beszélget hátul Carbon kapitánnyal. Parancsokat osztogatnak. Készülnek a közeledő támadásra. Cyrano Christianhoz megy, aki összefont karokkal, mozdulatlanul áll)

CYRANO
(Christian vállára teszi a kezét)
Barátom!

CHRISTIAN
(a fejét rázza)
                Roxán!

CYRANO
                        Ah!

CHRISTIAN
                                Kiönteném
Egy szép levélben végső búcsumat!...

CYRANO
Azt, ami jön, előre láttam én...
(Levélkét húz ki az ujjasából)
És búcsudat megírtam.

CHRISTIAN
                        Kérlek, add...

CYRANO
Kívánod?

CHRISTIAN
(Elveszi tőle az írást)
                Add már!
(Fölbontja, olvassa, meghökken)
                                Lám!...

CYRANO
                                        Mi az!

CHRISTIAN
                                                        E folt...
(gyorsan visszaveszi a levelet és látszólag nyugodtan vizsgálja)
Folt?...

CHRISTIAN
        Könnycsepp!

CYRANO
                                Az!... Szememből ide folyt...
Költői játék... ábránd... ámde sírtam!
Úgy átéreztem, amikor leírtam!

CHRISTIAN
Sírtál?

CYRANO
        Igen... mert semmi a halál,
De tőle válni... ez szíven talál...
Mert végre én...
(Christian rámered)
                        azaz mi...
(gyorsan)
                                        végre te...

CHRISTIAN
(kiragadja kezéből a papírt)
A levelet, Cyrano! Add ide!
(Künn messze, zsivaj)

ŐRSZEM
(hangja távolból)
Hé, állj, ki vagy!
(Lövések. Kiabálás. Csöngettyűszó)

CARBON
                Mi az, no'

ŐRSZEM
(aki a lejtőn áll)
                                        Egy szekér!
(Mind odarohannak, hogy lássák)

KADÉTOK
(kiáltoznak)
Hah! Ide fordul! - Táborunkba tér
Az ellenségtől jön vágtatva át!
Lőj rá! - Ne még! - Hé, a kocsis kaját!
Mit? - Azt kajátja: A király nevébe'!
(Mindenki a halmon áll és a színfalak közé tekint. A csöngettyűzaj
közeledik)

GUICHE
Mit? A király...
(Visszatérnek, sorakoznak)

CARBON
                Le a kalappal! Szépen
Fogadjuk!
(Bekiált a színfalak mögé)
                Sorfal, aki lelke van!
Hadd kanyarodjék méltóságosan!

(Batár kanyarodik ügetve a színpadra. Kívül csupa por és sár. Az ablakok lefüggönyözve. Két lakáj hátul a bakon. Hirtelen megáll)

CARBON
(kiabáló hangon)
Hollá! Hamar! Verjétek a dobot!
(Dobpergés. Valamennyi kadét hajadonfővel áll)

GUICHE
Hágóvasat le!
(Két ember odarohan. A kocsi ajtaja kinyílik)

ROXÁN
(kiszökell a kocsiból)
                        Kedves jó napot!

(A női hang csendülése a nyomott kedélyű kadétokat egyszerre fölvillanyozza. - Nagy álmélkodás)

ÖTÖDIK JELENET

Előbbiek, Roxán

GUICHE
Ön!... A király szolgája?

ROXÁN
                                Úgy van, én!
Ámort szolgálom! A föld kerekén
Hatalmasabb király nincs!

CYRANO
Istenem!

CHRISTIAN
(hozzásiet)
                Miért jössz?

ROXÁN
                        Untam ezt az ostromot!

CHRISTIAN
Miért jössz!

ROXÁN
                Majd elmondom!

CYRANO
(Roxán szavára megállott, mintha odaszögezték volna; áll
mozdulatlanul és nem meri rávetni a szemét)
                                                        Ő van ott...
Ah, nem bírom rávetni a szemem!

GUICHE
Itt nem maradhat!

ROXÁN
(vígan)
                                De! És újra de!
Egy kis dobocskát nem kapnék ide?
(Sietve dobot cipelnek oda. Roxán ráül és mosolyogva mondja)
                                                Köszönöm!
(Kacagva)
Lőttek kocsimra!
(Büszkén)
                                Egy őrjárat! - Szépen
Fest a batár? Citromhéj... s a bakon
Egér-inas, akár csak a mesében!
(Csókot int Christian felé. Nézi a kadétokat)
Nem sok vidámság ül az arcukon!
- Tudják, hogy Arras szörnyen messze van?
Nagy út idáig!
(Észreveszi Cyranót)
                        Üdvözlöm, rokon!

CYRANO
(közeledve)
Roxán, ön az!... De mondja hát...

ROXÁN
                                        Hogyan
Bukkantam rá a hadseregre? Lám,
Nem volt nehéz! A pusztulás nyomán
Haladtam mindig - és önökhöz értem!
Ó rémítő! Ilyesmit látni kell!
A képzelet nem gondolhatja el.
Ha így szolgálják a királyukat,
Az én szolgálatomban több az érdem!

CYRANO
Hallatlan! Hol jött? Hol talált utat?

ROXÁN
Hol jöttem? Hát a spanyolokon át!

ELSŐ KADÉT
Ó, női csel!

GUICHE
                Az ellenség sorát
Át tudta törni?

LE BRET
                Súlyos munka volt!

ROXÁN
Dehogy! Batárom szépen áthatolt
Az ellentábor kellős közepén!
Ha egy hidalgó jött kevélyen, én
Kinéztem rá a legszebb mosolyommal
S hintóm előtt megnyílt az út azonnal!
Ki kell hogy mondjam - és zokon ne essék
Gálánsabb nincs, mint a spanyol nemesség!

CARBON
Ilyen mosoly jó passzus, annyi szent,
De amikor a táborukba ment,
Nem faggatták, hogy útja merre lészen,
Hogy merre tart hát?

ROXÁN
                        Ó volt benne részem.
S azt mondtam én: "Megyek találkozóra!
A szeretőm vár!... E varázsos szóra
Még a vad is kész bármily szörnyű tettre,
A kocsiajtót komolyan betette,
S kézmozdulattal, amilyet király
Megírigyelhet, a rám célozó
Puskákat mind elhárította... Ó,
Egész valója fenség, büszke báj!
Levett kalapján lebegett a toll,
Amint előttem kissé meghajol,
S azt mondja rá: Mehet, szenyórita!

CHRISTIAN
Roxán...

ROXÁN
        Bocsáss meg! Azt súgtam oda,
Hogy szeretőm vagy! De ha férjet mondok,
Át nem bocsátnak, hidd el, a bolondok!

CHRISTIAN
De most...

ROXÁN
        Mi az?

GUICHE
                        Távozzék innen el!

ROXÁN
Távozzam, én?

CYRANO
                Azonnal!

LE BRET
                                Menni kell!

CHRISTIAN
Igen!

ROXÁN
        Miért!

CHRISTIAN
(zavartan)
                                Mert...

CYRANO
(szintúgy)
                                                Nemsokára tán...

GUICHE
(szintúgy)
Egy óra múlva...

CARBON
(szintúgy)
                                Ó, egy óra sok...

LE BRET
(szintúgy)
Itt, asszonyom...

ROXÁN
                Harcolnak! Maradok!

KADÉTOK
Nem! Nem!

ROXÁN
(Christian karjaiba fut)
                        Hadd haljak férjem oldalán!

CHRISTIAN
Szemed hogy lángol!

ROXÁN
                        Ó, sejted-e, mért?

GUICHE
(kétségbeesve)
Rettentő pont ez!

ROXÁN
(odafordul)
                                Mit mond?

CYRANO
                                                Épp azért
Engedje át minékünk ezt a tért!

ROXÁN
(Guiche-hez)
Ah, azt akarja, hogy özvegy legyek?

GUICHE
Ó, esküszöm!...

ROXÁN
                Nem! Most már nem megyek!
Nem űz el innen semmiféle szó!...
S különben is... nagyon mulattató!

CYRANO
Hősnő lett a negédes? Tapsolok!

ROXÁN
Vérünk közös... tehát könnyű dolog!

ELSŐ KADÉT
(Roxánhoz)
Megvédjük bátran!

ROXÁN
(mindjobban nekihevül)
                                Úgy lesz, istenemre!

MÁSODIK KADÉT
(mámorosan)
A tábor csupa Irisz illat!

ROXÁN
                                Éppen
Jó kalapot tettem föl a fejemre...
Pompásan fest majd a csata tüzében!
(Guiche felé tekint)
De menjen, gróf úr, az idő lejár.
Jön a spanyol had s vesztegelni kár!

GUICHE
Jó, távozom!... Tehát hiába kérek?
Ágyúimat megnézem s visszatérek.
Legyen okos! Több ész, mint akarat!... Menjen!

ROXÁN
Soha!
(Guiche távozik)

HATODIK JELENET

Előbbiek, Guiche nélkül

CHRISTIAN
(könyörögve)
                Roxán!

ROXÁN
                        Nem!

ELSŐ KADÉT
(a többihez)
                                                Itt marad.

KADÉTOK
(egymást lökve, taszigálva ide-oda szaladnak)
Szappant! - Kefét! - Beretvát! - Szalagot!
A tükrömet!... Ugyan, hová rakod!
A mellényemnek egy kis lyuka van,
Cérnát hamar! - Hol a sütővasam!

ROXÁN
(Cyranóhoz, aki szintén könyörög)
Tapodtat sem!

CARBON
(miután ő is úgy tett, mint a többiek; termetét övbe szorította,
kefélte a köntösét, a kalapját, egyet igazított a kalapja tollán,
kézelőit kihúzogálta, - közeledik Roxánhoz és ceremóniásan)

                                Jó! Hogyha itt marad,
Be kell mutatnom egynehány urat,
Vidám, jó arcút és előkelőt,
Akik büszkék, hogy még ma meghalnak ön előtt!
(Roxán meghajtja magát és Christian karjára dőlve vár.
Carb
on végzi a bemutatást)
Peyrescous báró!

KADÉT
(meghajolva)
                                Asszonyom!

CARBON
(folytatólag)
                                                        Nemes
De Malgouyre Estressac, érdemes
Többi nevén: Lésbas d'Escarabo!
Ez itten D'Antignan-Juzet lovag,
Ez báró Casterac de Cahuzac,
S ez itt a fényes névvel ragyogó
De Blagnac-Saléchan de Castel Crabioul...

ROXÁN
Ily sok nevet kapott itt minden úr?

SALÉCHAN BÁRÓ
Van egy kazalnyi!

CARBON
                        És most nyissa szét
Zsebkendőt tartó kis fehér kezét.

ROXÁN
(kezét kinyitja. A zsebkendő leesik)
Mi végre?
(Az egész csapat mozdulatot tesz, hogy odarohanjon és fölvegye
a kendőt)

CARBON
(hirtelen fölveszi a keszkenőt)
                        Nem volt lobogónk! De lesz!
Itt van a legszebb zászló!

ROXÁN
(mosolyogva)
                                        Zászlónak kicsi ez!

CARBON
(a kapitány dzsidája hegyére tűzi a kendőt)
De csipkéből van!

ELSŐ KADÉT
(a többiekhez)
                                Ilyen asszonyért
Szívemből vígan ontanám a vért,
Csak volna bennem egy mákszemnyi főtt!

CARBON
(aki hallotta, mit beszél a kadét fölháborodottan)
Pfuj! Ki beszél evésről egy szép asszony előtt!

ROXÁN
De kérem, magam is megéheztem nagyon,
Pástétom, hús, borok -: ime az étlapom.
Nos, uraim, ki hozza el nekem?
(Megdöbbenés)

ELSŐ KADÉT
Ki hozza el!

MÁSODIK KADÉT
                És honnan, Istenem!

ROXÁN
(nyugodtan)
A hintómból!

MIND
                Mit!

ROXÁN
                                Sőt, lesz, aki tálal,
Sürög-forog, mindent magára vállal.
Jól nézzenek a kocsisom szemébe,
Ez a kocsis egy jeles ember képe.
Fölmelegít minden szószt, hogyha kell!

KADÉTOK
(rohannak a batár felé)
Ez Ragueneau! - Fölséges! - Csípjük el!
(Éljenzés, ujjongás)

ROXÁN
(követi őket a szemével)
Szegény fiúk!

CYRANO
(megcsókolja Roxán kezét)
                        Jó tündér!

RAGUENEAU
(fenn a bakon, mint egy piaci komédiás)
                                        Uraim!

KADÉTOK
                                                Bravó!

RAGUENEAU
Keresztülmentünk hispánok sorain
Előttük volt a báj s nem látták, hol a háj!
(Taps)

CYRANO
(halkan Christianhoz)
Hm, Christian!

RAGUENEAU
                Ahol kedves kaland int,
Ott ők vakok s nem látják...
(Tálat húz ki az ülése alól és fölemeli)
                                        a galantint.
(Taps. A tál kézről kézre jár)

CYRANO
(halkan Christianhoz)
Egy szót!

RAGUENEAU
        Bámulják Vénust s azalatt
Diána őze - szépen átszalad!
(Őzcombot lóbál a levegőben. Nagy lelkesedés. Húsz kinyújtott
kar kapdos utána)

CYRANO
(súgva Christianhoz)
Szólnom kell véled!

ROXÁN
(a kadétokhoz, akik élelmiszerekkel megrakottan térnek vissza)
                                Csak a földre le!
(Asztalkendőt terít végig a földön a két nyugodt, méltóságos tartású
lakáj segítségével, akik a batár hátulsó részén állottak)

ROXÁN
(Christianhoz, abban a pillanatban, amikor Cyrano magával akarja vinni)
Segíts! Jer!
(Christian odamegy. Cyrano nyugtalanul izeg-mozog)

RAGUENEAU
                Páva, gombával tele!

ELSŐ KADÉT
(boldogan jön előre, nagy szelet sonkát vágva magának)
Hát éhesen, fiúk, mégsem halunk...
Előbb pofázunk...
(Észreveszi Roxánt, finomabb kifejezést keres)
                                ah pardon... falunk!

RAGUENEAU
(a batár párnáit féléjük dobálja)
Fogollyal bélelt párnák!

HARMADIK KADÉT
                        Az áldóját neki!
(Csődület. A párnákat kihasítják. Nevetés. Öröm)

RAGUENEAU
(vörös borral telt palackokat dobál)
Rubin!
(Fehér borral telt palackokat)
                Topáz!

ROXÁN
(összehajtott asztalkendőt dob Cyrano arcába)
                                Hopp! Rajta! Bontsa ki!

RAGUENEAU
(egy kicsavart kocsilámpát emelget)
És minden lámpás egy kis éléskamra!

CYRANO
(súgva Christianhoz, miközben az asztalkendőt együtt kiterítik)
Velem beszélsz... csak azután vele!

RAGUENEAU
(mindig föllengzőbben)
Füstölt kolbász az ostorom nyele!

ROXÁN
(bort tölt és felszolgál)
Csak gasconok esznek ma itt, szavamra,
Ha már megölnek, a teremburáját!
S ha gróf Guiche jön, hát meg ne invitálják!
(Egyiktől a másikhoz megy)
Lassabban! - Van idő! - Igyék e
gy jó nagyot!
Egyék! - Ön sír? - Miért?

ELSŐ KADÉT
                                Mert túl boldog vagyok!

ROXÁN
Csitt! - Pirosat, fehéret? Mindent kap, aki kér!
Tányért parancsol ? - Villát? - Carbon úr, friss kenyér!
Kinek kell a pulyka melle? - Mindenki jól van, látom!
Szolgálhatok pezsgővel?

CYRANO
(aki megrakottan, segítve megy utána, félre)
                                        Ó, mennyire, imádom!

ROXÁN
(Christianhoz megy)
Te?

CHRISTIAN
        Semmit!

ROXÁN
                        De igen! Piskótát, kicsi bort!...

CHRISTIAN
( föl akarja tartani)
Mondd, miért jöttél ide?

ROXÁN
                                Előbb e nagy nyomort
Hadd csillapítsam... aztán...

LE BRET
(aki hátrament, hogy a dombon álló őrszemnek lándzsahegyre
tűzött cipót nyújtson át)

                                        Gróf Guiche jön!

CYRANO
                                                        Tűnjön el
Minden palack, tányér, kés, villa, tál!
Ha itt körülnéz, semmit sem talál!
(Ragueneau-hoz)
S te, Ragueneau, egy-kettő! Ugorj a bakra fel!

(Szempillantás alatt mindent eldugnak a sátrakban - mindent begyömöszölnek a kabátok, a köpenyek alá és a kalapokba. - Gróf Guiche hirtelen belép. - Egyszerre megáll és szaglászni kezd. - Csönd)

HETEDIK JELENET

Előbbiek, Guiche

GUICHE
Jó szag van itt...

ELSŐ KADÉT
(elégedetten dudorász)
                                Tralalla... lalla...

GUICHE
(megáll és ránéz)                                                         Kérem,
Mi a baja?... Olyan piros a képe!

ELSŐ KADÉT
Nincs semmi baj! Fejembe száll a vérem,
Mert hát megyünk az ellenség elébe!

MÁSODIK KADÉT
Pam, pam...

GUICHE
(odafordul)
                        Mi az?

MÁSODIK KADÉT
(pityókosan)
                                        Egy kis dalt dúdolok!

GUICHE
Barátocskám, maga vidám nagyon!

MÁSODIK KADÉT
Hát hogyne volnék, ha csatázhatom!

GUICHE
(hívja Carbont, hogy parancsokat osszon neki)
Hej! Kapitány!
(Meghökkenve néz rá)
                        Hah, ördög! Szép dolog,
Még önnek is rózsás a kedve!

CARBON
(csupa tűz az arca, borospalackot rejt a háta mögé, szabadkozó
kézmozdulattal)

                                        Ó!

GUICHE
Maradt egy ágyúm, jól használható...
(A színfalak közé mutat)
Oda vontattam... Azon a helyen
Nagy támaszuk lesz!

HARMADIK KADÉT
(himbálja magát)
                                Kedves figyelem!

NEGYEDIK KADÉT
(nyájasan mosolyog)
E gyöngédség kit ne ragadna el!

GUICHE
Mind megbolondult!
(Szárazon)
                                Csak vigyázni kell:
Lövéskor hátrál.

ELSŐ KADÉT
                Puff!

GUICHE
(hozzálép, dühösen)
                                        Lánchordta, ha...

ELSŐ KADÉT
Gascogne-i ágyú nem hátrál soha!

GUICHE
(karon ragadja és rázza)
Részeg?... Mitől?

ELSŐ KADÉT
(kevélyen)
                                A puskapor szagától!

GUICHE
(vállat von, elereszti a kadétot és gyorsan Roxánhoz megy)
Nos, szép hölgy, hallunk egy bölcs szót magától?
Megy?

ROXÁN
        Maradok!

GUICHE
                        El innen, messze!

ROXÁN
                                                Nem!

GUICHE
Ha így van, puskát adjatok nekem!

CARBON
Mit mond?

GUICHE
                Maradok én is.

CYRANO
                                        Valahára
Igaz bátorság!

ELSŐ KADÉT
                Gallérja dacára
Gascogne-i mégis, a' mondó vagyok!

GUICHE
Asszonyt veszélyben én el nem hagyok!

MÁSODIK KADET
(az elsőhöz)
Tán adnánk egy-két harapást neki!
(Minden eleség egyszerre előkerül, mint valami varázsszóra)

GUICHE
(ragyogó szemmel)
Mit látok? Étel?

HARMADIK KADÉT
                Bújjék egybe ki!
(Mindent előhúz, amit a kabátjába rejtett)
Van mindenütt!

GUICHE
(uralkodik magán, kevélyen)
                                A maradék falat
Nekem nem ízlik!

CYRANO
(meghajtja magát)
                                Bravó! Ön halad!

GUICHE
(büszkén, egy kis akcentussal)
Éhomra jobb csatázni!

ELSŐ KADÉT
(kitörő örömmel)
                                        Éhomra! Hajahaj
Megjött a tájszólása!

GUICHE
(nevetve)
                                Nekem?

ELSŐ KADÉT
                                        Igazi faj!
(Valamennyi táncra kerekedik)

CARBON
(az imént a domb mögé került és most megjelenik a tetején)
Már rendben áll a lándzsások csapatja!
(A domb mögül kivillanó lándzsák sorára mutat)

GUICHE
(Roxánhoz, meghajtva magát)
Megnézhetjük, ha karját ide adja!

(Roxán elfogadja Guiche karját és együtt mennek a lejtő felé. Valamennyi kadét leveszi a kalapját és úgy megy utánuk)

CHRISTIAN
(Cyranóhoz siet)
Szólj gyorsan!

(Abban a percben, amikor Roxán a halom tetejére ér, a lándzsák- tisztelgés jeléül földre hajlítva - egy pillanatra eltűnnek. - Éljen-kiáltás. - Roxán meghajtja magát)

KADÉTOK
(lándzsával a szín falak közt)
                        Éljen!

CHRISTIAN
                                Mi az a titok?

CYRANO
Ha Roxán...

CHRISTIAN
                Nos? Szólj!

CYRANO
                                Emlegetni fog
Leveleket...

CHRISTIAN
                Tudom már!

CYRANO
                                        Nem szabad
Meglepetést mutatnod...

CHRISTIAN
                                Mit? Nekem?

CYRANO
A dolog olyan egyszerű!... Igen!...
Eszembe jut Roxán láttára!... Hadd
Közöljem most ó, Christian, veled...
Te...

CHRISTIAN
        Szólj hamar!
                                        Sokkal több levelet
Írtál neki, mint gondolod.

CHRISTIAN
                                Mi?

CYRANO
                                        Látod...
Tudattam véle: mennyire imádod!
Írtam sokat s nem mondtam el!...

CHRISTIAN
Derék!

CYRANO
        Természetes!

CHRISTIAN
                                Adj választ erre még:
Régen körül vagyunk kerítve... hát
Hogy tudtál mégis...

CYRANO
                        Könnyen mentem át
Éjfél után...

CHRISTIAN
(keresztbe font karokkal)
                        Ez is természetes?
S hetenkint vajon hányszor írtam? Ez
Fölöttébb érdekel!... Kétszer talán?
Háromszor? Négyszer?

CYRANO
                        Többször.

CHRISTIAN
                                        Ej, no lám!
Mindennap?

CYRANO
                Ah, mindennap. - Kétszer.

CHRISTIAN
(hevesen)
Úgy boldogított e levelezés,
Hogy átgázoltál poklon, ördögön,
Csak hogy mindennap...

CYRANO
(látja, hogy Roxán visszatér)
                                        Hallgass! Visszajön!
(Hirtelen bemegy a sátorba)

NYOLCADIK JELENET

Roxán, Christian; hátul a föl s alá járó kadétok; Carbon és Guiche parancsokat osztva

ROXÁN
(Christianhoz fut)
S most, Christian!

CHRISTIAN
(kézen fogja Roxánt)
                                Ó, valld be most nekem:
Miért jöttél te hozzám szörnyű ösvényeken.
Vad harcosok során át, ahol durván riad
A csatakürt?

ROXÁN
                Leveleid miatt!

CHRISTIAN
Valóban?

ROXÁN
                Ah, miattuk mentem én
Ezer veszélybe!... A szívem szegény,
Gyönyörbe kábult, mámor rabja lett!
Egy hónap óta írsz már levelet,
S egyik szebb, mint a másik!

CHRISTIAN
                                És e pár
Csinos levélért...

ROXÁN
                        Hallgass! Nem tudod,
Gyöngéd szerelmem mily pontig jutott!
Régen tiéd Roxánod lelke már...
Bűvös szavad rezgése akkor éjjel
Eltöltött lánggal, égő szenvedéllyel!
S egy hónap óta minden leveled
E hangon suttog, esdekel felém,
Mint hű szerelmünk első éjjelén!
Magadhoz vonzasz! Itt vagyok veled!
Nem szőtte volna Penelope sem
Lágy gyapjúját, ha ilyen édesen
Írt volna hős Odysseus neki.
Bús otthonából úgy ment volna ki,
Mint Szép Heléna, hő vággyal tele,
Hogy egyesüljön Trójánál vele!

CHRISTIAN
De...

ROXÁN
        Átolvasom százszor, míg a fej
Mámorba szédült. Minden kis levél
Lelkednek egy-egy rózsaszirma, mely
Ölembe hullt. Nagy, tiszta szenvedély
Minden szava!... Megittasultam tőle!...

CHRISTIAN
Nagy szenvedély? Ezt érzed ki belőle?

ROXÁN
Gyönyörrel!

CHRISTIAN
                És azért jössz...

ROXÁN
                                        Hogy a lelkem
Mély hódolattal lábadhoz térdeljen!
Azért jövök most, hogy pirúlni láss!
Azért jövök, hogy nékem megbocsáss!
- S ó, Christian, hallgatnod kell e szóra,
Mert meglehet, hogy ez a végső óra!
Bocsásd meg azt a sértő, balga tettem',
Hogy cs
ak az arcod szépségét szerettem!

CHRISTIAN
(elrémülve)
Roxán!

ROXÁN
        S hogy később, mint a kis madár,
Mely szökdécsel, míg végképp tova száll,
Szépséged és lelked közt ingadoztam,
Szeretve benned mind a kettőt!...

CHRISTIAN
                                        S mostan?

ROXÁN
Férjem!... Uram!... Győztél magad felett!
Nem szeretek mást, csak a lelkedet!

CHRISTIAN
(hátrálva)
Roxán!...

ROXÁN
        Örülj!... Mert azt szeretni csak,
Ami mulandó, szétomló alak,
Nemes szíveknek kínosan kevés!
Külsőd a lélek kellemébe vész.
Az csak csinos volt, ez isteni szép!...
Szépségedet, amellyel voltakép
Meghódítottad halhatatlan részem,
Most tisztán látom... mert eltűnt egészen!

CHRISTIAN
Ó...

ROXÁN
        Nagy győzelmed csaknem megzavar?...

CHRISTIAN
(fájdalmasan)
Roxán!

ROXÁN
        Nincs ennél drágább diadal:
Ne kétkedjél!... Van íly nagy szerelem!

CHRISTIAN
Nem kell! A másik hadd járjon velem,
Az egyszerű!... Én bennem azt szeresd...

ROXÁN
Amit más asszony? Így gondoltad ezt?
Nem!... Megtanítlak tisztább szerelemre!

CHRISTIAN
A régi jobb volt!

ROXÁN
                        Értsd meg, Christian!
Csak most szeretlek mélyen, igazán...
A szívre hallgatok most, nem a szemre!

CHRISTIAN
Hallgass.

ROXÁN
        Szeretlek! S kebleden pihennék
Még akkor is - nem bánt e gondolat -,
Ha rút lennél egy röpke perc alatt!

CHRISTIAN
Ne mondd ezt!

ROXÁN
                Mondom!

CHRISTIAN
                                Mit!... Ha csúnya lennék?

ROXÁN
A rútak rútja... én még azt se bánom!

CHRISTIAN
Irgalmas ég!

ROXÁN
                Örülsz-e, Christianom?

CHRISTIAN
(tompán)
Igen...

ROXÁN
        Mi lelt?

CHRISTIAN
(gyöngéden eltolja magától)
                                Ne aggódj... Nincs bajom...
Mindjárt... Csak egy szót kell még szólanom...

ROXÁN
De...

CHRISTIAN
(a hátul álló kadétok egy csoportjára mutat)
                Nézd, milyen bús arccal állnak ott!
Add vissza nékik bájos mosolyod...
- Az én önző szerelmem vonta el
Hiszen haláluk úgyis már közel!

ROXÁN
(meghatva)
Drágám!
(A gasconokhoz megy, akik nagy tisztelettel és szolgálatkészen
veszik körül)

KILENCEDIK JELENET

Christian, Cyrano; hátul Roxán, Carbonnal és több kadéttal beszélgetve

CHRISTIAN
(Cyrano sátora felé kiabál)
                        Cyrano! Hej hamar... hamar!

CYRANO
(kilép a sátorból harcra készen)
Mi a bajod? Fehér vagy, mint a fal.

CHRISTIAN
Már nem szeret!

CYRANO
                Roxán?

CHRISTIAN
                                Téged szeret!
Mert nem szeret mást, csak a lelkemet!

CYRANO
Nem!

CHRISTIAN
        De igen! Csak téged, csak magad...
S te -- Roxánt!

CYRANO
                Én?

CHRISTIAN
                        Tudom, ne is tagadd.

CYRANO
Igaz.

CHRISTIAN
        Őrülten.

CYRANO
                        Még annál is jobban!

CHRISTIAN
Mondd meg neki!

CYRANO
Soha!

CHRISTIAN
        Miért?

CYRANO
                        Mert csak titokban
Szerethet ilyen arc!

CHRISTIAN
                        Ha rúttá válna képem,
Szeretne akkor is... őrizne a szívében!...

CYRANO
Ő mondta?

CHRISTIAN
                Az imént!

CYRANO
                                Nekem vigasztalás!
De nem! Ne higgyj neki!... Őrültség, semmi más!
Boldog vagyok... a szívem is nevet,
Hogy így beszél... de komolyan ne vedd!
Elvesztünk mind a ketten, ha erre sokat adsz:
Csak addig szeret engem, amíg te szép maradsz.

CHRISTIAN
Meglátjuk mindjárt!

CYRANO
                        Nem!

CHRISTIAN
                                        Válasszon ő!
Mindent bevallasz!

CYRANO
                        Nem! Nem... Rémitő!...

CHRISTIAN
Mert szép vagyok, megöljem boldogságod?
Igazság ez?

CYRANO
                S tőlem bűn volna, látod,
Megölnöm a tiédet, csak mivel
Véletlenül szebben cifrázza fel
Ügyeskedő elmém azt, amit a szíved érez!

CHRISTIAN
Menj, vallj be mindent!

CYRANO
Nem, nem! Gyötörsz, ha így kisértesz.

CHRISTIAN
Megúntam már, hogy hordjam szüntelen
A vágytársat magamban!

CYRANO
Christian!

CHRISTIAN
                A házasság, amit kötött velem,
Titokban történt... nincs tanúja... Ám
Bomoljon föl, ha élve maradok!

CYRANO
Örjöngsz!

CHRISTIAN
        Szeresse azt, aki vagyok.
Vagy nem kell a szerelme!... Hagyjon el!...
Sétát teszek a sáncon, itt közel
Egy pillantás az ellenségre le,
S majd visszatérek!... Hát beszélj vele...
Vagy te, vagy én!

CYRANO
                        Te!

CHRISTIAN
                                Magam is remélem!
(Kiált)
Roxán!

CYRANO
        Ne még!

ROXÁN
(előrefut)
                                Mi az?

CHRISTIAN
                                        Egy percre, kérem!
Cyrano fontos dolgokat közöl...
(Roxán gyorsan Cyranóhoz megy. Christian távozik)

TIZEDIK JELENET

Roxán, Cyrano, később Le Bret, Carbon de Castel Jaloux, kadétok, Ragueneau, Guiche stb.

ROXÁN
Fontos?

CYRANO
(fejvesztve)
                De... Itt hágy... Nem, nem!... Semmiség!
És komolyan csak ő foghatja föl...
Túloz, h
isz tudja...

ROXÁN
(gyorsan)
                                Most sem hiszi még,
Amit vallottam az imént neki?

CYRANO
(megfogja Roxán kezét)
Tehát igaz?

ROXÁN
                Szeretném Christiant
Még akkor is, ha...
(Pillanatig haboz)

CYRANO
(szomorú mosollyal)
                                Fél, hogy szava bánt?

ROXÁN
De...

CYRANO
        Én eltűröm!... Bátran ejtse ki!
Ha csúnya volna?

ROXÁN
                        Úgy van!
(Sortűz a színfalak közt)
                                                Ah, lövés!

CYRANO
(tüzesen)
Torzkép?

ROXÁN
        Igen!

CYRANO
                        Ocsmány?

ROXÁN
                                        Mit bánom!

CYRANO
                                                                És
Groteszk alak?

ROXÁN
                        Én annak sose látnám!

CYRANO
Még akkor is szeretné?

ROXÁN
                                Sőt imádnám!

CYRANO
(rajongva, félre)
Ragyogj felém, ó, szép remény-sugár!
(Roxánhoz)
Roxán!

LE BRET
(lelkendezve berohan, halkított hangon)
                Cyrano!

CYRANO
(odafordul)
                                Mért jössz ide?

LE BRET
                                                Csitt!
(Valamit súg a fülébe)

CYRANO
(elbocsátja Roxán kezét és fölkiált)
Ah!

ROXÁN
        Mi a baja?

CYRANO
(félre, tompa iszonyattal)
                                Mindennek vége már!
(Új lövések)
Mi az? Mi történt? Folyvást lőnek itt!?
(Hátrafelé megy, hogy kinézzen)
Nem mondhatom ki többé azt a szót!

ROXÁN
(ki akar rohanni)
Mi történt?

CYRANO
(gyorsan odaugrik és föltartja)
                        Semmi!

(Kadétok rejtegetve cipelnek valamit és úgy csoportosulnak körülötte, hogy Roxán nem férhet hozzá)

ROXÁN
                                És mit visznek ott?

CYRANO
(eltávolítja)
Ne nézze!

ROXÁN
                Szóljon, mi az, amit ön
Közölni óhajt...

CYRANO
                        Semmi... Esküszöm!
Csak azt, hogy egy hír szívemig hatolt...
(Ünnepélyesen)
Hogy Christiannak szép, nagy lelke volt.
(Rémülten helyre akarja igazítani)
Nagy lelke van...

ROXÁN
                        Volt?
(Élesen fölsikolt)
                                                Ó, nagy Isten!
(Odarohan és mindenkit ellök az útjából)

CYRANO
                                                                Vége!

ROXÁN
(látva Christiant, aki földre terített köpenyén fekszik)
Ó, Christian!

LE BRET
(Cyranóhoz)
                        A szíve közepébe
Csapott az első átkozott golyó!

(Roxán Christian testére veti magát. Újabb lövések. Fegyverzaj. Hadi lárma. Dobpergés)

CARBON
(kivont karddal)
A spanyolok támadnak már! No jó!
Fegyverre!
(A kadétok élén átrohan a halmon)

ROXÁN
(Christianhoz)
                        Szólj!

CARBON HANGJA
(a domb mögött)
                                        Verjétek be a kócot!

ROXÁN
(Christianhoz )
Szólj!

CARBON
        Sorakozz!

ROXÁN
                        Szívem!

CARBON
                                        Föl a kanócot!
(Ragueneau beszalad, vizet hoz valami sisakban)

CHRISTIAN
(elhaló hangon)
Roxán!

CYRANO
(gyorsan hozzáhajol és a fülébe súg, mialatt Roxán a kebléről
leszakított gyolcsot kétségbeesetten a vízbe mártja, hogy bekösse
vele Christian sebét)
                Mindent tud s a tiéd egészen!
(Christian lehunyja szemeit)

ROXÁN
Mit mondasz, édes?

CARBON
                        Állj lövésre készen!

ROXÁN
(Cyranóhoz)
Nem halt meg, úgy-e? Nem halt meg?

CARBON
                                                Vigyázz!

ROXÁN
Ó, Christianom, arcom csupa láz,
De a tied jég!

CARBON
                Célozz!

ROXÁN
                                Egy levél!
(Föltépi)
Hozzám van írva!

CYRANO
(félre)
                                Az én levelem!

CARBON
Sortűz!
(Lövés. Kiabálás. Harci zaj)

CYRANO
(szabadulni akar Roxántól, aki térdel a földön és kezét erősen tartja)
                De Roxán, harc van itt... a vér
Kezd folyni már!

ROXÁN
(nem engedi)
                                Maradjon még velem!
Meghalt. Ön tudja, hogy ki volt.
(Csöndesen sír)
                                                Nemes,
Finom teremtés... Könnyre érdemes!
Az volt-e?

CYRANO
(állva, levett kalappal)
Az!

ROXÁN
        Nagy költő!

CYRANO
                                Úgy van!

ROXÁN
                                                        Édes,
Magasztos szellem!

CYRANO
                        Úgy van!

ROXÁN
                                                A szivéhez
Nem férkőzhetett hitvány köznapiság!
Ilyen szép lelket szült-e a világ?

CYRANO
(szilárdan)
Nem, Roxán!

ROXÁN
(Christian holttestére borul)
                        Meghalt!

CYRANO
(félre, kardot húzva)
                                                S én is vesszek el.
Mert Christianban öntudatlanul
Engem sirat!
(Messziről trombitaharsogás)

GUICHE
(fölbukkan a halmon, kuszáltan, megtépve, sebbel a homlokán és
dörgő hangon kiáltja)
                        Halljátok! Búg a jel!
A franciák érkeznek vissza, túl
A sáncokon s hozzák az eleséget!
Hajrá! Csatánk ne érjen addig véget,
Amíg itt lesz a marsall!

ROXÁN
                                Levele
Könnyek nyomával s vérrel van tele!

EGY HANG
(odakünn kiabálva)
Add meg magad!

KADÉTOK HANGJA
                        Nem!

RAGUENEAU
(fölmászott a hintóra és onnan nézi a csatát a dombon keresztül)
                                                Lucifer nevére,
Mi rosszul állunk!

CYRANO
(Guiche-hez Roxánra mutatva)
                                Menjen el vele!...
Gondjára bízom!...

ROXÁN
(csókolgatja a levelet, elhaló hangon)
                                Itt a könnye, vére!...

RAGUENEAU
Elájul!
(Leugrik a bakról és Roxánhoz szalad)

GUICHE
(a dombon vad hévvel a kadétokhoz)
                Rajta! Tartsatok ki! Meg kell
Gátolni őket!

EGY HANG
(kívül)
                        Le a fegyverekkel!

KADÉTOK HANGJA
Nem!

CYRANO
(Guiche-hez)
                Bátorságát megmutatta...
(Roxánra mutat)
                                                        Hát
Most meneküljön s Roxánt mentse meg!

GUICHE
(Roxánhoz siet és fölemeli)
Úgy lesz, amint kívánja ön!... Megyek,
De ha kitart, megnyertük a csatát!

CYRANO
Jó!
(Utánakiált az ájult Roxánnak, akit gróf Guiche, Ragueneau
támogatásával, a karjaiban visz ki a színpadról)
                Ég veled!

(Zaj. Kiabálás. Sebesült kadétok jönnek és a színpadon buknak el. Cyranót, aki rohan a csatába, a halom tetején a vérrel borított Carbon tartja föl)

CARBON
                        Hátrálunk nyakra-főre!
Belém döfött két gaz pikás legény!

CYRANO
(Carbonhoz)
Ne félj!
(A kadétok felé)
                Előre, fattyúk, csak előre!
(Carbonhoz, akit támogat)
Ma két halottat bosszúlok meg én:
Szép Christiant s a boldogságomat!
(Lemegy vele a dombról. Cyrano magasra emeli a lándzsát,
aminek a végén Roxán keszkenője lobog)

Lobogj, zászlócska!
(Beüti a földbe a lándzsát és harsányan a kadétok felé)
                                Szúrj! Vágj! Rajta!
(A síposhoz)
                                                                Hadd
Szóljon a síp! Hadd kezdjék rá a táncot!

(A sípos játszik. Több sebesült újra föláll. Kadétok rohannak le a halomról és Cyrano s a kis zászló körül sereglenek. A batár kívül-belül megtelik hadakozókkal. Puskák, lándzsák merednek alá mindenfelől. Valóságos kis erőddé változik át)

ELSŐ KADÉT
(hátrálva jön a halomról s aközben egyre vív)
Feljebb nyomulnak! Megmásszák a sáncot!
(Halva zuhan le)

CYRANO
Csak másszanak! Egészségükre válik!

(A halmot egy pillanat alatt az ellenség tömege lepi el ijesztő csatarendben. A császáriak nagy zászlója lobogva emelkedik föl)

CYRANO
Sortűz!
(Puskaropogás)

KIÁLTÓ HANG
(az ellenség soraiban)
                        Sortűz!
(Gyilkos tüzelés. A kadétok mindenfelé hullanak)

SPANYOL TISZT
(előrerohanva)
                                                Kik halnak itt egy szálig?

CYRANO
(szaval és nekifeszülve áll a golyók záporában)
Ezek a gascogne-i legények.
S Castel-Jaloux a kapitány,
Gémlábú sasok, csodalegények.
(Ráront az ellenségre, - a még megmaradt kadétok követik)
Ezek a gascogne-i...
(A többi elvész a csatazajban)

 

ÖTÖDIK FELVONÁS

CYRANO ÚJSÁGJA

Tizenöt évvel később. 1655-ben.

A Keresztrendhez tartozó apácák kolostor-kertje Párisban. Terebélyes fák mindenfelé. Bal felől a ház; széles, nyílt lépcső, melyre több ajtó nyílik. A színpad közepén, egészen magában, hatalmas fa áll, egy kis kerekded tér középpontjául. Jobbról, az első színfalnál, nagy puszpángok közepette, félkör alakú kőpad.

A színpad egész hátulján gesztenye-allée húzódik át jobbról balra, egy kápolna kapujáig. A szent épület fala keresztülcsillan a lombos gallyakon.

A szabályos, kettős sorban álló fák mögött: pázsitszőnyegek, másfasorok, ligetecskék, a nyílt égboltozat.

A kápolnának egy kis mellékajtaja pirosló szőlőlevéllel befuttatott oszlopsorba vezet.

Az oszlopsor a puszpángok mögött, a jobb oldal első színfalánál tűnik el. Ősz van. A pázsit friss zöldje fölött minden lomb piros. Imitt-amott puszpángok és tiszafák sötétzöld foltjai. A fák tövében halomban hever a sok hervadt levél; ellepik az egész színpadot, zörögnek a járókelők lépései alatt, félig eltakarják a nyílt lépcsőt és a padokat is. A jobb oldali pad és a fa közt nagy hímzőráma, előtte kis szék. Gombolyagokkal, fonalakkal teli kosárkák. Megkezdett hímzés.

A függöny felgördülésekor apácák járnak-kelnek a parkban; többen a padon ülnek egy korosabb apáca körül. Hervadt levelek hullanak.

ELSŐ JELENET

Mater Margherite, Martha nővér, Klára nővér, apácák

MARTHA NŐVÉR
(Mater Margherite-hez )
Tükörbe nézett és úgy rendezgette
A fejkötőjét Klára nővér.

MATER MARGHERITE
(Klára nővérhez)
                                        Tette
Valóban nem szép.

KLÁRA NŐVÉR
                        Én láttam ma reggel,
Hogy Martha nővér egy szilvát csipett el
A torta-díszből.

MATER MARGHERITE
(Martha nővérhez)
                                Csúf tett, édesem!

KLÁRA NŐVÉR
Csak egy kacsintás.

MARTHA NŐVÉR
                        Egy kis szilva-szem!

MATER MARGHERITE
Cyrano úrnak elmondom ma.

KLÁRA NŐVÉR
(megijedve)
                                                Nem!
Gúnyolni fog!

MARTHA NŐVÉR
                Nevetve fogja ránk:
Ahány apáca, mind kacér!

KLÁRA NŐVÉR
                                Falánk!

MATER MARGHERITE
(mosolyogva)
S jólelkű!

KLÁRA NŐVÉR
                Úgy-e, van tíz éve már,
Hogy szombatonkint szent házunkba jár?

MATER MARGHERITE
Több! Attól kezdve, hogy fészkünkbe jött
- Fehér gerlékhez fekete madár -
A rokona tizennégy év előtt,
Gyászos ruhát és fátyolt hozva vászon
Fejékünk mellé.

MARTHA NŐVÉR
                        És e hosszú gyászon
Csupán ő fog ki... ő vidítja fel!

APÁCÁK
Szeretjük mind! - Ha szól, kacagni kell!
- Mulattat minket! - Csípked, ingerel!
Tortát sütünk számára!

MARTHA NŐVÉR
                                Ah, de félek,
Hogy rossz keresztény, hogy hitetlen lélek!

KLÁRA NŐVÉR
Majd megtérítjük!

APÁCÁK
                        Meg!

MATER MARGHERITE
                                        Nem engedem.
Hogy zaklassátok buzgólkodva!... Nem!
Ha gyötritek, még elmarad!

MARTHA NŐVÉR
                                        De hát...
Az Isten!...

MATER MARGHERITE
                Hagyjuk! Az szívébe lát,
S jól ismeri!...

MARTHA NŐVÉR
                De minden szombaton
Azt mondja büszkén, amikor nyitom
Kapunkat: "Tegnap nem böjtöltem ám!"

MATER MARGHERITE
Azt mondja? Ó!... A teljes napon át
Koplalt a multkor...

MARTHA NŐVÉR
                        Koplalt... Szent Anyám!

MATER MARGHERITE
Nagyon szegény!

MARTHA NŐVÉR
                        Kitől hallotta ezt?

MATER MARGHERITE
Le Bret úr mondta.

MARTHA NŐVÉR
                        S a derék nemest
Nem támogatják semmiféle jóval?

MATER MARGHERITE
Sértésnek venné!

(A fasorban feltűnik Roxán alakja. Feketébe van öltözve; fején özvegyi hajék és hosszú fátyol. Guiche nagy díszben és kissé megöregedve oldalán lépked. Lassan haladnak, Mater Margherite fölkel)

                                Menjünk!... Erre jő
Magdolna asszony egy látogatóval.

MARTHA NŐVÉR
(súgva Klára nővérhez)
Grammont tábornagy?

KLÁRA NŐVÉR
(odanéz)
                                        Azt hiszem, hogy ő.

MARTHA NŐVÉR
Több hónap óta nem volt itt a herceg!

APÁCÁK
Nagy úr! - Az udvar! - Drágák, ó, a percek!
A rang! - A tábor!

KLÁRA NŐVÉR
                        És a nagy világ!

(Mind távoznak. Guiche és Roxán hallgatva előre jönnek és megállnak a hímzőráma közelében. Egy ideig csönd)

 

MÁSODIK JELENET

Roxán, Grammont herceg (annakelőtte Guiche gróf), később Le Bret és Ragueneau

A HERCEG
Itt hervad el hát e remek virág?
Még mindig gyászol?

ROXÁN
                        Mindig.

A HERCEG
                                        És hűsége
Örökké tart?

ROXÁN
                Örökké.

A HERCEG
(szünet múlva)
                                                És nekem
Már megbocsátott?

ROXÁN
                        E falak közt vége
Minden haragnak.
(Egy ideig újra csend)

A HERCEG
                        Messze földeken
Nem volt hát párja?

ROXÁN
                        Ó, ismerni kellett!

A HERCEG
Valóban... én a ritka ifjú mellett
Csak úgy futtában mentem el!... Szivén
Pihen még most is végső levele?

ROXÁN
Ereklyém itt függ... s meghalok vele!

A HERCEG
Így lángol a halottért?

ROXÁN
                        Néha én
Nem is hiszem, hogy meghalt... néha látom
Magamnál... Lelke együtt van velem,
S körül lebeg, mint élő szerelem.

A HERCEG
(némi szünet múlva)
És Bergerac?

ROXÁN
                Gyakran jön. Hű barátom.
Újság se kell, mert minden hírlapot
Szavával pótol. Pontos mindig. Ott
A fa tövében áll karszéke, ha
Derült időnk van. Nem késik soha.
Hímezve várom. Kong az óra... és
Még el se hangzott a végső ütés,
Hallom - mert föl se nézek már - amint
Pálcája koppan. Jön. Szokás szerint
Székébe ül s gúnyolja végtelen
Hímzésemet. Elévődik velem...
Aztán peregni kezd ajkán a szó...
Elmondja mind a heti krónikát...
(Le Bret megjelenik a nyílt lépcsőn)
Le Bret!
(Le Bret lemegy)
                Barátunk hogy van?

LE BRET
                                        Rosszul.

A HERCEG
                                                        Ó!

ROXÁN
(a herceghez)
Túloz.

LE BRET
        Megmondtam én előre... Hát
Egészen úgy lett! Ínség és magány
Szakadt rá! Sértő verseit pogány
Agyarkodás kiséri mindenütt,
Piperkőcön, álszenten végigüt,
Üti a szájhőst, a Parnassz-ra hágott
Tolvaj-poétát - az egész világot!

ROXÁN
De kardja megvan és rettegve fél
Mindenki attól! Nem bírnak vele.

A HERCEG
(fejét rázva)
Ki tudja?

LE BRET
                Engem más aggaszt... a tél,
A bús december dermesztő szele.
Az éhség, mely gonosz farkas gyanánt
Surran be hozzá... Ez az, ami bánt!
E gyilkos banda még halálra űzi!
Övét mindennap keskenyebbre fűzi.
Mind vékonyabb lesz. S a szegény nagy orr
Olyan már, mint a megsárgult ivor.
Kamrája szűk... egy szál kabátja rossz.

A HERCEG
Nem vitte sokra, annyi bizonyos!
S mégis - nagyon ne szánjuk.

LE BRET
(keserű mosollyal)
Herceg úr!

A HERCEG
                Ne szánjuk, mondom -- mert korlátlanul
Gondolkodott, élt; szíve és feje
Alkut nem ismert.

LE BRET
(mint föntebb)
                                Herceg úr!

A HERCEG
(kevélyen)
                                                        Tudom:
Van mindenem... és neki semmije...
De becsülöm, szavamra mondhatom!
(Üdvözli Roxánt)
Isten vele!

ROXÁN
                Kísérem!
(A herceg üdvözli Le Bret-t és Roxánnal a nyílt lépcső felé indul)

A HERCEG
(megáll, mialatt Roxán megy föl a lépcsőn)
                                                Higgye meg:
Irigylem ezt az embert. Mert akit
Kegyelt a végzet és magasra vitt,
Ha bűne nincs is, ha nem is remeg
A túlvilágtól -: száz apró csömört
Érez magában; és ámbár nem ölt
Bűnbánó arcot, bár nem gyötri vád:
Sokszor pirúlva vizsgálja magát;
S a herceg dús palástja, azalatt
Amíg a nagyság lépcsőin halad,
Egész sor hervadt ábrándot söpör,
Éppúgy, ahogy most búsan sepri föl
Gyászos ruhája itt a kő felett
A sok kiszáradt, zörgő levelet.

ROXÁN
(gúnyosan)
Erőt vesz lelkén a költői bánat?

A HERCEG
Igen!
(A távozás pillanatában, kurtán)
                Le Bret úr!
(Roxánhoz)
                                        Csak két szót... bocsánat!
(Le Bret-hez megy: félhangon)
Tudom, hogy nyíltan nem támadja meg
Barátját senki; de van egy tömeg
Bősz ellensége. Tegnap mondta éppen
Egy ismerősöm a király termében:
Ezt a Cyranót egyszer még halálos
Baleset éri!

LE BRET
                Ah!

A HERCEG
                        Gonosz e város.
Ritkán menjen ki és okos legyen!

LE BRET
(égnek emeli a karját)
Okos! Cyrano! Édes Istenem!
Futok elébe... Ide jön, tudom...

ROXÁN
(aki állva maradt a nyílt lépcsőn, egy hozzásiető apácához)
Nos?

APÁCA
        Ragueneau úr! Bebocsáthatom?

ROXÁN
Hadd jöjjön!
(A herceghez és Le Bret-hez)
                        Folyvást jajgat a szegény.
Bukott szerzőből lett
fodrász legény...

LE BRET
Borbély...

ROXÁN
        Színész...

LE BRET
                        Pedellus...

ROXÁN
                                        Fürdőszolga.

LE BRET
Gitáros...

ROXÁN
        Vajon, hogy megy most a dolga?

RAGUENEAU
(berohan)
Ah, asszonyom!
(Meglátja Le Bret-t)
                                Uram!

ROXÁN
(mosolyogva)
                                                Míg visszatérek,
Panaszait Le Bret hallgatja majd.

RAGUENEAU
De asszonyom...
(Roxán, rá se hallgatva, elmegy a herceggel. Ragueneau
Le Bret-hez szalad)

HARMADIK JELENET

Le Bret, Ragueneau

RAGUENEAU
                        Jobb így! E szörnyű bajt
Csak önnel közlöm! Ő ne tudja még!
Épp most Cyrano úrhoz indulék...
Húsz lépés híján a házhoz érek - -
Ekkor távolról látom, hogy kimén.
Uccú, kövessük! Ragueneau szalad...
Az utca sarkán ő befordul... én
Utána!... És most, ott, ahol halad,
Ablak kinyílik s egy livrés inas
- Véletlenül t
án - súlyos fahasábot
Hullajt alá.

LE BRET
                A gyávák! Ó, a gaz!

RAGUENEAU
Ott termek s látom...

LE BRET
                        Verje meg az átok!

RAGUENEAU
Barátunk, költőnk - ó, ezt sose hittem!
Fején tátongó lyukkal... ott hever!

LE BRET
Meghalt?

RAGUENEAU
                Nem! Ah, de... Rögtön haza vittem
Kis kamrájába!... Ó, azt látni kell,
Milyen e fülke!

LE BRET
                Szenved?

RAGUENEAU
                                Nem, uram...
Nincsen magánál.

LE BRET
                        És orvosa van?

RAGUENEAU
Egy, irgalomból eljött.

LE BRET
                                Ó, szegény.
Kedves Cyranóm!... Még hallgassuk el
Roxán előtt! - S a doktor? Mit beszél?

RAGUENEAU
Olyasmit mondott, hogy nagy a veszély...
Agygyulladás... láz... ah, mit tudom én!
Ha látná most!... Pólyában a feje!...
Siessünk hozzá!... Nincsen senkije!...
Ha fölkél, meghal!

LE BRET
(húzza magával jobb felé)
                                Menjünk erre ki.
A kápolnán át rövidebb az út!

ROXÁN
(megjelent a nyílt lépcsőn és látja, hogy Le Bret a kápolna
mellékbejáratához vezető oszlopsoron át gyorsan távozik)

Le Bret úr!
(Le Bret és Ragueneau válasz nélkül tovarohannak)
                        Hívom s mégis tovafut?
Ej, Ragueneau mit mondhatott neki?
(Lejön a lépcsőről)

NEGYEDIK JELENET

Roxán egyedül, azután, rövid időre, két apáca

ROXÁN
Mily szép nap ez!... Mily édes a varázsa!...
Mosollyal néz rá lelkem néma gyásza.
A pajkos Ápril megbánt... de az ősz
Nyájas derűje szelíden legyőz,
Ahányszor képét megjelenni látom.
(Hímzőrámájához ül. Két apáca jön ki a klastromból.
Nagy karosszéket hoznak és odaállítják a fa alá)

Ah, a karosszék, régi, hű barátom
Kedves helye!

MARTHA NŐVÉR
                        A társalgóteremben
Nincs jobb karosszék ennél!

ROXÁN
                                        Köszönöm!
(Az apácák távoznak)
Azonnal itt lesz. Itt fog ülni szemben.
(Rendezi a munkáját. Óraütés)
Az óra üt. - Motringom merre van?
Ütött az óra... és ő mégse' jön?
Elkésnék, most először? Komolyan
Csodálkozom! -- Tán bűnbánatra inti
A kulcsos nővér künn a kapunál -
A gyűszűm? - Megvan!... s ő habozva áll
A küszöbön...
(Szünet)
                        Lám, egy hervadt levél...
A haldokló fa hímzésemre hinti.
(Félretolja ujjával a hímzésre hullott falevelet)
Ez lesz az ok, ha késlekedve ér
Kedves helyére... Ollóm? Hova raktam?...
Pontos volt mindig!... Itt van a csomagban!...

EGY APÁCA
(megjelenik a nyílt lépcsőn)
Cyrano úr!

ÖTÖDIK JELENET

Roxán, Cyrano és utóbb egy pillanatra Martha nővér

ROXÁN
(meg se fordulva)
                        Megmondtam, úgy-e?

(Hímez. Cyrano megjelenik. Nagyon sápadt. Süvegét egészen a szeméig nyomta. A zárdaszűz, aki bevezette, eltűnik a kolostorépületben. Cyrano, botjára támaszkodva lassan megy lefelé a lépcsőn és láthatólag erőlködik, hogy egyenesen tartsa magát. Roxán tovább hímez)

                                                                Ó,
Ez a fonál itt nagyon is fakó!
(Cyranóhoz, kedves duzzogással)
Tizennégy évig pontos volt s ma késett!
Először történt!

CYRANO
(elvánszorgott a székig. - Leül. - Víg hangon, ami élénk ellentétben
áll sápadt ábrázatával)

                                Ah, bolond dolog!
Szörnyen bolond! Dühömben tombolok!
Föltartóztattak, átok és enyészet!

ROXÁN
Ki!

CYRANO
        Egy cudar, egy kellemetlen fráter!

ROXÁN
(szórakozottan, tovább hímezve)
Ah, úgy?

CYRANO
                Egy kullancs, aki nem bocsát el,
Ha egyszer a nyakunkra jött.

ROXÁN
                                        De ön
Lerázta mégis?

CYRANO
                        Azt mondtam neki:
Bocsásson meg, rossz pillanatba' jön.
Ma szombat van s engem vár valaki,
Akit föl kell keresnem! Érti! Kell!
Mert ezt az útat nem mulasztom el!
Egy óra múlva nézzen újra fel!

ROXÁN
(könnyedén)
No, azt az embert én megváratom,
Mert estig innen nem megy el, tudom!

CYRANO
Korábban kell távoznom, azt hiszem!

(Szemeit behunyja. Pillanatnyi csönd. Martha nővér jön a kápolnából és a parkon át a nyílt lépcső felé halad. Roxán észreveszi és biccent a fejével, hogy jöjjön közelebb)

ROXÁN
És Martha nővért meg se látja? Nem
Tréfál vele?

CYRANO
(hirtelen, nyitott szemmel)
                        Ó, hogyne!... Szívesen!
(Erős, komikus hangon)
Hej, Martha nővér, közelebb!...
(Martha nővér szemérmesen közeledik)
                                                Ha, ha!
Tehát e szép szem nem néz rám soha?
Mindig lesütve?

MARTHA NŐVÉR
(mosolyogva ránéz)
Én...
(Észreveszi sápadt képét és megrémül)
                Ó, Szent Atyám!

CYRANO
(halkan, Roxánra mutatva)
                                                Csitt... Semmi! -
(Fönn, kérkedő, nagy hangon)
Tegnap nem böjtöltem ám!

MARTHA NŐVÉR
Tudom, tudom!
(Félre)
                                Azért oly halovány.
(Gyorsan és súgva)
Ha étkezőnkbe most felfárad ön,
Kap egy tányér meleg levest. No, jön?

CYRANO
Jövök, jövök!

MARTHA NŐVÉR
                        Ma nem olyan fejes!

ROXÁN
(aki hallja suttogni őket)
Térítgetik? Húzgálják a helyes,
A szent ösvényre?

MARTHA NŐVÉR
                        Nem, hitemre, nem!

CYRANO
Igaz, ni! Máskor buzgón, édesen
Papolgatott s ma nincs egy szava sem?
Csodálatos!
(Bohókás dühvel)
                                De milliom paizs!
Csodálkozzék egy kissé maga is!
Megengedem, hogy...
(Mintha keresne valami tréfás gondolatot s azután megtalálná)
                                        A patvarba! Hát
Megengedem, hogy... mondjon egy imát
Ma este értem!

ROXÁN
                        Ó, ó!

CYRANO
(kacag)
                                                        Oda van
A bámulattól, szent hugom!

MARTHA NŐVÉR
(szelíden)
                                                Uram,
Nem kell ahhoz engedély nekem!
(Bemegy a zárdába)

CYRANO
(megint Roxánnal foglalkozik, aki egészen a hímzésre hajol)
Ha oly hosszúra nyúlnék életem,
Mint ez a hímzés!

ROXÁN
                        Jó! Gúnyolja csak!
(Egy kis szélroham hervadt leveleket fúj le a fákról)

CYRANO
A levelek!

ROXÁN
(föltekint és a fasorba néz)
                        Mily rendre hullanak...
És szőkeségük mily velencei!

CYRANO
Hullásuk mennyi bájjal van teli!
A végső utat, míg alá lebeg,
Minden levél míly szépen teszi meg!
Ámbár a sárra mind rettegve néz:
Bukásuk bájos, mint egy röpülés!

ROXÁN
Ily mélabús - Ön?

CYRANO
(összeszedi magát)
                                Csöppet sem, rokon!

ROXÁN
Ne keseregjünk hervadt lombokon...
Újságra vágyom. Kérek krónikát!

CYRANO
Elmondok mindent szép sorjába hát.

ROXÁN
Ah!

CYRANO
(egyre sápadtabb lesz, egyre jobban küzd a fájdalom ellen)
                Szombaton, most éppen egy hete,
Nyolcszor evett szőlő-ízt a király.
Gyomrát a lekvár megfeküdte. De
Rohant az orvos, látta, hogy mi fáj
S a felségsértő láz nyakára hágott
Pár érvágással. Szép volt a tusa,
S most rendben van magasztos pulzusa.
Vasárnap nyolcszáz tündöklő világot
- Fehér viaszból - számolhattak össze
Királynénk bálján. Ugyanakkor, messze,
Hős Osztrák János hír szerint szaladt
A franciáktól. Néhány perc alatt
Négy gaz boszorkányt felkötöttek. És
Madame d'Athis kutyája, e mesés
Remek kis jószág, langy klistér
t kapott.

ROXÁN
Elég, Cyrano! Kérek más lapot!

CYRANO
Hétfőn: nincs semmi. Szeretőt cserél
Hű Lygdamire.

ROXÁN
                        Ó!

CYRANO
(akinek arca mindjobban elváltozik)
                                        Fontainebleau-ban él
Kedden az udvar. Szerdán - így beszélik -
Fiesque grófnak szép Montglat mondja: Nem!
Csütörtökön Mancini asszony félig
Már francia királyné!... Pénteken
Montglat azt mondja grófjának: Igen!
És szombaton, vagyis ma...
(Szemeit behunyja. Feje leroskad. Csönd)

ROXÁN
(meglepődve Cyrano hallgatásától, odafordul és rémülten föláll)
                                        Kegyes ég!
Elájult?
(Hozzásiet és fölkiált)
                Ah, Cyrano!

CYRANO
(fölveti szemeit, tétova hangon)
                                        Mit?... Mi baj?
(Látja, hogy Roxán föléje hajol, süvegét gyorsan megigazítja és
karosszékében megdöbbenve húzódik vissza Roxán elől)

Nem!... Biztosítom!... Hagyjuk!... A sohaj
Fölösleges...

ROXÁN
                De...

CYRANO
                                Kis seb... régi... még
Arrasnál kaptam... semmik semmisége!

ROXÁN
Szegény barátom!

CYRANO
                        Elmúlik!
(Erőltetve mosolyog)
                                                        Már vége.

ROXÁN
(Cyrano előtt áll)
Van nekem is fölszakadó sebem...
Folyvást sajog. Itt hordom keblemen.
(Mellére teszi a kezét)
Hozzásimul elsárgult levelére,
Ahol még látszik kedves könnyje, vére.
(Alkonyodik. A színpadon növekvő homály)

CYRANO
Azt mondta egyszer, hogy majd ideadja
E kis levélkét... Így volt? Nem tagadja?

ROXÁN
Óhajtja tán?

CYRANO
                Igen... ma...

ROXÁN
(a nyakában függő kicsi zacskót leveszi és odanyújtja Cyranónak)
                                                Íme...

CYRANO
(átveszi)
                                                                Hagyja,
Hogy kivegyem a drága levelet?

ROXÁN
Olvassa el!
(Visszamegy a hímzőrámához, rendezget, rakosgat,
dolgozókosarába teszi a gombolyagot)

CYRANO
(olvas)
                        "Roxán, Isten veled,
Én meghalok!..."

ROXÁN
(elcsodálkozva néz rá)
                                Fennhangon?

CYRANO
(olvas)
                                                        "Drága hívem,
Meg... tán ma még! Ah, tele van a szívem,
Ki nem mondott, rajongó szerelemmel
És meghalok! Nem nézem ittas szemmel
Többé soha..."

ROXÁN
                Hát így olvassa le?
Mindjárt először?!

CYRANO
(olvas)
                                "...nem csókolja meg
Sóvár szemem, mely könnyel van tele,
Mozgásod báját!... Ó, e bús szemek
Látják a múlt s a távolság ködében:
Hogy símítottad homlokodra szépen
Formás kezed... s hah, fölkiáltanék..."

ROXÁN
Hát így olvassa?
(Észrevétlenül beáll az éj)

CYRANO
                        "Fölkiáltok: Ég
Áldjon, te édes!..."

ROXÁN
                        Így olvas?...

CYRANO
                                                "Virágom,
Kincsem..."

ROXÁN
                E hang...

CYRANO
                                        "Szerelmem, szép világom!"

ROXÁN
E hang... E        hangot már hallottam én!
(Lassan a karszék mögé kerül, csöndesen előrehajlik és nézi a
levelet. - Cyrano nem veszi észre. - A homály mind sűrűbb)

CYRANO
"Szívem veled van, szívem rád talál
Még akkor is, ha eltép a halál!
A földön és a túlvilág körén
Tiéd örökké, mert e szenvedély..."

ROXÁN
(vállára teszi a kezét)
Hogy olvashat még? Hisz leszállt az éj!
(Cyrano összerezzen, visszanéz, látja Roxánt egészen közel, ijedt
mozdulatot tesz, lecsüggeszti a fejét. Hosszú csönd. Azután Roxán
lassan, összekulcsolt kezekkel, megszólal)

Tizennégy évig így játszotta hát
Víg szerepét a tréfás jó barát!

CYRANO
Roxán! Nem!

ROXÁN
                Ön volt!

CYRANO
                                Nem, nem! Újra nem!

ROXÁN
Meg kellett volna rögtön sejtenem,
Mikor nevem' kimondta!

CYRANO
                                Ó, de lássa...

ROXÁN
Ön volt!

CYRANO
        Nem! Esküszöm!

ROXÁN
                                        Nemes csalása
Világos immár. Minden levelet
Ön írt...

CYRANO
        Nem!

ROXÁN
                        Minden édes, drága szó,
Mely azt vallotta hévvel, hogy szeret,
Öné volt...

CYRANO
                Nem!

ROXÁN
                                Az éjben suttogó
Hang ön volt!

CYRANO
                Nem, nem! Roxán, esküszöm!

ROXÁN
Ön volt! A lelkét másnak adta ön!

CYRANO
Én nem szerettem!

ROXÁN
                        Szeretett!

CYRANO
                                                Csak ő,
Csak Christian!

ROXÁN
                        Ön szeretett!

CYRANO
(halkabban)
                                                        De nem! nem!

ROXÁN
A tagadásban nincsen már erő!

CYRANO
Nem, nem szerettem, én édes szerelmem!

ROXÁN
Egymásba olvad élő és halott!
- Tizennégy évig mért is hallgatott,
Ha egyedül öné ez a levél,
S ön sírta rá e könnyet!

CYRANO
(a levelet odanyújtja)
                                        De a vér
A Christiané!

ROXÁN
                        Hát akkor miért
Szakítja meg e szent csöndet ma?

CYRANO
                                        Miért?
(Le Bret és Ragueneau berohannak)

HATODIK JELENET

Előbbiek, Le Bret, Ragueneau

LE BRET
Őrült dolog! Tudtam, hogy ide tért!
Valóban itt van!

CYRANO
(mosolyogva fölegyenesedik)
                                A patvarba hát!

LE BRET
Ím, asszonyom, meggyilkolta magát
Azzal, hogy fölkelt!

ROXÁN
                        Ó, irgalmas ég!
Tehát imént... e szörnyű gyöngeség?...

CYRANO
Hadd végezzem a heti krónikát:
...S ma, szombaton, Cyrano úr kimúlt,
Mert egy hasáb fa a fejére hullt.
(Leveszi a kalapját. Feje, homloka csupa kötés)

ROXÁN
Mit mond? - Cyrano! - Kendő a fején!

CYRANO
"Elesni a dicsőség mezején,
Szívemben méltó ellenfél vasával!"
Erről beszéltem, ábrándoztam én,
De hát halálom életemre rávall!
A sors nagy kópé! Egy lakáj keze
Orgyilkos módon dönt a sírba le.
Jó!... A szerencse mindétig került.
Még a halálom, az sem sik
erült.

RAGUENEAU
Ó, jó uram!

CYRANO
                Ne sírj úgy, cimbora!
(Kezet nyújt neki)
Mi vagy most? Hogy megy életed sora?

RAGUENEAU
(könnyezve)
Mo... Molière-nél lámpagyújtó lettem.

CYRANO
Ah, Molière!

RAGUENEAU
                De holnap otthagyom.
Igen, igen! Dühös vagyok nagyon!
Tegnap "Scapin"-t játszották s észrevettem,
Hogy öntől vett át egy nagy jelenést.

LE BRET
Át, szórul szóra!

RAGUENEAU
                        Azt a csoda-részt
A gályáról!...

LE BRET
                Ezt Molière kivette
A darabból!

CYRANO
                Csitt!... Jól cselekedte!...
(Ragueneau-hoz)
És azt hiszem, hogy volt is szép hatás?

RAGUENEAU
(zokogva)
De még milyen!... Zúgott a kacagás!

CYRANO
A földön én ilyen sorsot találtam:
Örökké súgtam - s mindig hátul álltam.
(Roxánhoz)
Emlékszik még, mikor a ház elébe
Állt Christian és csókot kért magátul
Szerelmesen? Ím földi pályám képe:
Míg lenn maradtam a sötétben, hátul,
Mások kúsztak föl... A gyönyör, az élet
A hír hő csókja mindig másoké lett!
De most, hogy vár az éjek-éje rám,
Megnyugszom benne -: szép volt Christian,
És lángész Molière!
(A kápolna tornyában megcsendül a harang és hátul a
fasorban apácák vonulnak istentiszteletre)

                                Mi cseng amott?
A kis harang!... Hadd menjenek imára!

ROXÁN
(fölemelkedik, hogy hívja őket)
Nővéreim!

CYRANO
(visszatartja)
                        Nem, nem! Míg odajárna,
Én elköltözném... s többé nem találna!
(Az apácák bemennek a kápolnába. Orgonaszó hangzik)
Kívántam végül egy kis dallamot...
Megkaptam azt is... Ennyi kellett éppen!...

ROXÁN
Szeretlek! Élj!...

CYRANO
                        Nem! Mert csak a mesében
Hat e kiáltás... Ott tesz oly csodát,
Hogy rút királyfit széppé alkot át.
De látnád: rajtam nem segít e szó!

ROXÁN
Én, én okoztam balsorsát!

CYRANO
                                        Ön? Ó,
Ellenkezőleg! Gyöngéd nőiség
Rám nem mosolygott. A saját anyám
Rútnak talált s nem néztek soha rám
Szelíd nővérek... nem adott az ég
Húgot nekem. Majd attól féltem én,
Hogy lányszemekből gúny villog felém.
De kárpótlásul a barátság bája
Vígasztalt hosszan... s ezt ön adta, ön!
Sivár pá
lyámon egy asszony ruhája
Suhant át... és ezt önnek köszönöm!

LE BRET
(mutatja neki a faágon áttetsző holdvilágot)
Másik barátod ott ragyog ni!

CYRANO
(mosolyog a Holdra)
                                                Látom!

ROXÁN
Egyet szerettem s kétszer vesztem el.

CYRANO
Megyek a holdba, jó Le Bret barátom,
S a fölszálláshoz immár gép se kell!

ROXÁN
Mit mond?

CYRANO
                Igen! Azonnal szállok, szállok!
E szép opálban gyógyulást találok,
S nagy lelkeket!... Tudom, hogy benne lesz
Galilei s a nyájas Szokratesz!

LE BRET
(kitörve)
Nem! Nem! Hallatlan! Türhetetlen! Gazság!
Így haljon egy nagy költő... egy igaz,
Csodálatos szív!... Nincs többé igazság!
S ilyen bánatra nincs többé vigasz!

CYRANO
Le Bret, ne dörmögj!

LE BRET
(sírva fakad)
                                        Én kedves barátom!

CYRANO
(emelkedik a székről, zavaros szemmel)
A gascogne-i legények... ott a gáton!
- Vonzás... erő... ott... az anyag mögött...

LE BRET
Tudás... a lázban!

CYRANO
                        Mi forog e pályán,
Kopernik?

ROXÁN
                Ó!

CYRANO
                                De mi az ördögöt,
De mi az ördögöt akart hát ott a gályán?...

Filozófus, lantverő,
Fizikában nagy erő,
Irt sok rímes holmit ő,
Hírneves harckeverő,
Légi útas, vakmerő,
S ámbátor a szíve kő,
Balsors-űzött szerető!
Itt nyugszik most csöndesen
Cyrano Sa
vinien.
Minden volt és semmi sem!
De mennem kell... kérném az urakat!...
A holdsugár értem jött... visz... ragad!
        (Visszaroskad a székbe; Roxán könnyeitől megint magához tér;
néz, néz rá és simogatja gyöngéden a fátyolát)

Sirassa híven, míg könnyezni tud,
Szép Christiant, a kedves, jó fiút...
Csak arra kérem... ha szívemhez ér
A nagy hideg s bennem megáll a vér;
Két bús halott emlékét ápolja itt e házban,
És engem is gyászoljon az érte hordott gyászban.

ROXÁN
Megesküszöm rá!

CYRANO
(erősen megrázkódik és egyszerre fölpattan a székből)
                                Nem! Nem itt! Soha!...
Nem kell e karszék!
(Támogatni akarják, hozzárohannak)
                                Senki!...
(Odadől a fához)
                                                Csak e fa!
(Szünet)
A kesztyűm ólom... márványcsizma van
A lábamon már... Érzem, hogy suhan!
(Kiegyenesedik)
De hogyha jön, megállok véle szemben,
Kemény derékkal,
(Kardot húz)
                                karddal a kezemben!

LE BRET
Cyrano!

ROXÁN
(ájuláshoz közel)
                Ó Cyrano!
(Mind ijedten hátrálnak)

CYRANO
                        Hé, mi az?
Orromra sandítsz, tömpe orrú gaz?
(Fölemeli a kardját)
Mit mondotok? - Minden hiába? - Jó!
Én ezt tudom! - De verekedni kell
Még akkor is, ha nem bíztat siker!
Sőt ez dicsőbb, mert hősökhöz való!
- Kik jönnek ott ni? Há! Egész sereg!
Sok ős-ellenség, rátok ismerek!
Te vagy, Hazúgság?
(Kardjával csapdos a levegőbe)
                                Nesze hát, ha, ha!
No jertek! Kardom fejetekre vág
Előitélet, Alkú, Gyávaság!
(Újra viaskodik)
Csináljak vásárt?... Paktáljak?... Soha!...
- Ah Butaság, te is jössz, hogy velem
Utólszor vívj? Tudom, a győzelem
Tiétek lesz, alávaló jószágok,
De mindegy! Mindegy!... Vágok! Vágok! Vágok!
(Irtózatos köríveket vág a levegőbe, azután lihegve megá
ll)
Kitéptétek kezemből a babért.
A rózsát, mindent, ami kincset ért!
Vigyétek hát!... De valamim maradt,
Amit irígység, csúf rosszakarat
Nem vehetett el!... Ezt ma este még
Ha majd előttem föltárul az ég
S jó Istenemhez felszállok a mennybe:
Magammal tisztán, tündöklőn viszem be.
Mert foltja nem volt egy parányi sem...
(Magasra emelt karddal egy lépést tesz előre)
És ez, gazok...
(A kard kihull a kezéből, tántorog. Le Bret és Ragueneau
karjaiba roskad)

ROXÁN
(ráhajol és homlokon csókolja)
                        Ez?...

CYRANO
(fölveti még egyszer a szemét, megismeri Roxánt és mosolyogva
mondja)

                                        A becsületem!