Shakespeare

Coriolanus

Fordította: Petőfi Sándor

 

SZEMÉLYEK

CAJUS MARCIUS CORIOLANUS, római nemes
TITUS LARTIUS,
COMINIUS, vezérek a volszkok ellen
MENENIUS AGRIPPA, Coriolanus barátja
SICINIUS VELUTUS,
JUNIUS BRUTUS, néptribunok
IFJABB MARCIUS, Coriolanus fia
RÓMAI HÍRNÖK
TULLUS AUFIDIUS, volszk vezér
Aufidius ALVEZÉRE
ÖSSZEESKÜDTEK Aufidiusszal
ANTIUMI POLGÁR
KÉT VOLSZK ŐR
VOLUMNIA, Coriolanus anyja
VIRGILIA, Coriolanus neje
VALERIA, Virgilia barátnője
TÁRSALKODÓNŐ Virgiliánál
Római és volszk szenátorok, patríciusok, aedilek, lictorok,
katonák, polgárok, követek, Aufidius szolgái és egyéb kíséret

A történet helye részint Róma, részint a volszkok és antiumiak birtoka

 



Első felvonás

1. Szín

Róma. Utca.

Jön egy csapat zavargó polgár botokkal, fütykösökkel s egyéb fegyverekkel

ELSŐ POLGÁR
Mielőtt valamire szánjuk magunkat, hadd beszéljek.

TÖBBEN
Beszélj, beszélj!

ELSŐ POLGÁR
Föltettétek magatokban, hogy inkább meghaltok, semhogy éhezzetek?

TÖBBEN
Föl, föl!

ELSŐ POLGÁR
Először is, tudjátok: Cajus Marcius legnagyobb ellensége a népnek.

TÖBBEN
Tudjuk, tudjuk.

ELSŐ POLGÁR
Öljük meg őt, s akkor magunk szabhatjuk meg a gabona árát. Nos, határoztatok?

TÖBBEN
Szót se róla többé. Megtesszük. El, el!

MÁSODIK POLGÁR
Egy szót, jó polgárok.

ELSŐ POLGÁR
Minket szegény polgároknak tartanak, s a patríciusokat jóknak. Az ő fölöslegök
eltáplálna bennünket. Ha csak azt adnák nekünk, mi nekik már nem kell, azt
gyaníthatnók, hogy emberségesen enyhítettek rajtunk; de ők azt gondolják, hogy
erre nem vagyunk érdemesek. A soványság, mely bennünket gyötör, az arcunkra
írt nyomorunk a jegyzék, melyben jóllétök el van sorolva; a mi szenvedésünk az
ő nyereségök. Bosszuljuk meg dárdáinkkal, mielőtt magunk is olyan szárazak
lennénk, mint ezek; mert az istenek látják lelkemet, hogy kenyéréhségből beszélek
és nem bosszúszomjból.

MÁSODIK POLGÁR
És éppen Cajus Marcius ellen keltek fel?

TÖBBEN
Ellene először; ő a legkutyább a néphez.

MÁSODIK POLGÁR
Veszitek-e figyelembe, milyen szolgálatokat tett hazájának?

ELSŐ POLGÁR
Helyes, és ezért szívesen is ruháznók föl jó hírnévvel; de ő maga jutalmazza meg
magát kevélységével.

MÁSODIK POLGÁR
Nem, ilyen rossz indulatból ne beszélj.

ELSŐ POLGÁR
Mondom nektek, amit dicséretesen tett, csak ezért tette; habár a nagyon
lelkiismeretes emberek azt mondják, hogy ez hazájáért volt, biz azt csak azért
tette, hogy anyjának örömet szerezzen s maga kevélykedhessék, amely tulajdona
érdemeivel egy magasságú.

MÁSODIK POLGÁR
Bűnéül rójátok föl, ami a természete, amin nem változtathat; azt csak nem
foghatjátok rá, hogy kapzsi.

ELSŐ POLGÁR
Ha ezt nem is, azért nem fogyok ki a vádakból. Annyi a hibája, hogy elsorolásába
belefárad az ember.

Kívül zaj

Micsoda rivalgás ez? A város másik része fölkelt; mit állunk itt fecsegve? El a
Capitoliumba!

MIND
Jertek, menjünk.

ELSŐ POLGÁR
Csendesen! ki jön itt?

Jön Menenius Agrippa

MÁSODIK POLGÁR
A derék Menenius Agrippa, ki mindig szerette a népet.

ELSŐ POLGÁR
Ő elég becsületes. Bár a többi is ilyen volna.

MENENIUS
Mitévők vagytok, földiek? Hová e
Botokkal? Mi baj? Kérlek, szóljatok.

ELSŐ POLGÁR
Tudja azt a tanács; hallott felőle két hét óta, mi a szándékunk, most tettleg akarjuk
megmutatni. Azt mondják ők, hogy a szegény pörös embernek "erős" a lehelete;
majd meglátják, hogy karjaink is erősek.

MENENIUS
Barátim, szomszédim, tehát azon
Vagytok, hogy tönkre tegyétek magatok?

ELSŐ POLGÁR
Dehogy! Hiszen már úgyis tönkre tettek.

MENENIUS
Mondom, barátim, rátok a nemesség
Gondot visel, s az éhínség miatt, mely
Szenvednetek készt, e botokkal éppen
Úgy fenyegethetnétek az eget,
Miként Rómát, mely egyenest megy a
Kezdett uton, széttépve tízezer
Erősebb láncot, mint minőt reá
Ti vethetnétek. Aztán e nyomort
Az istenek szerzik, nem a nemesség.
Ezen nem kéz, de térdhajtás segít. Ah,
Az ínségtől fölingerelve, még majd
Több bajba estek. Piszkolódtok a
Kormányra, mely atyátokul vagyon, míg
Ti mint ellenség átkozzátok őt.

ELSŐ POLGÁR
Atyánk! a bizony! Sohasem volt ránk gondja. Minket éhezni hagynak, s az ő
magtáraik tömvék gabonával; rendeleteket adnak ki az uzsora ellen, hogy az
uzsorásokat segítsék; naponként visszavonnak egy-egy üdvös törvényt a gazdagok
ellen, s naponként keményebb rendszabályokat állítanak föl, hogy a szegénységet
megkötözzék és zabolázzák. Ők emésztenek el bennünket, ha a háborúk nem; ez
az egész szeretet, mellyel irántunk viseltetnek.

MENENIUS
Vagy valljátok be, hogy rosszindulattal
Telétek meg, vagy azt kell hinni, hogy
Bolondok vagytok. Mondok nektek egy
Derék mesét; már hallátok talán,
De minthogy éppen célomhoz segít,
Ismét föltálalom.

ELSŐ POLGÁR
Jól van, uram, meghallgatom. De azt ne gondold, hogy bajunkat rászedhetni
mesével: hanem halljuk, ha úgy tetszik.

MENENIUS
Egykor föllázadt a has ellen a
Test minden tagja, s azt így vádolák:
Hogy mint egy örvény vesztegel maga
Ottan középütt, renyhén, tétlenűl,
Az ételt egyre nyelve s társival
A munkát meg nem osztva, míg a többi
Lát, hall, gondolkodik, tanít, megy, érez,
S így kölcsönös segélyadással a
Közjóra törekesznek, az egész
Testnek javára. Így felelt a has...

ELSŐ POLGÁR
Nos hát, uram, mi a has válasza?

MENENIUS
No mindjárt, mindjárt. Olyszerű mosollyal,
mely szívességet tettetett (miért ne
Hagynám mosolyogni a hasat csak úgy,
Miként beszélni?), gúnyosan felelt az
Elégületlenekhez, kik irígylék
Járandóságát... éppen mint ti a
Tanáccsal tesztek, mert ez nem hasonló
Hozzátok.

ELSŐ POLGÁR
        A has válaszát! Hogyan,
A koronás fej, a tanácsadó szív,
Az őrködő szem, a vitézi kar,
Paripánk, a láb, s kürtösünk, a nyelv,
S egyéb istápunk s kis segédeink
Alkotmányunkban, hogyha ők...

MENENIUS
                        Nos aztán?
Mit nem beszél ez a legény! tovább!

ELSŐ POLGÁR
Ha őket így zablázza a faló has,
Ez a szemétdomb...

MENENIUS
                Jól van: azután?

ELSŐ POLGÁR
S a többi munkás tag panaszt emel
Mit szólhat a has?

MENENIUS
                Megmondom azonnal.
Csak egy parányit, amiből tinektek
Kevés jutott, a türelembül, és
Fogjátok tudni...

ELSŐ POLGÁR
Be hosszúra nyúlik.

MENENIUS
Hát, jó barátom, most figyelj ide.
Megfontolá a dolgot a komoly has,
Nem mint szeles vádlói, s ezt felelte:
"Igazságtok van, társaim, hogy én
Előbb szedem be az ennivalót,
Melyből ti éltek, s ez rendén van így,
Mert én a test magtára s műhelye
Vagyok: de jusson eszetekbe, hogy
Azt én szétküldöm a vér folyamán,
Az udvarig, a szívig s agyvelőig,
S a kanyarokon s mellékútakon
A legerősb ideg s legvékonyabb ér
Megkapja tőlem, ami illeti,
Azt, amiből él, s bár ti összesen,
Kedves barátim", így beszéle a has...

ELSŐ POLGÁR
Jó, jó, uram! nos?

MENENIUS
        "Bár ti összesen nem
Látjátok, mit kap mindenik külön:
Bebizonyíthatom, hogy nektek a
Javát, fölét küldöm szét, és magamnak
Csak a seprőt hagyom." Mit szóltok erre?

ELSŐ POLGÁR
Hát felelet; de hozzá mi közünk?

MENENIUS
E jó has Rómának tanácsa, s ti
A lázadó tagok; ha fontolóra
Veszitek gondoskodásit s a közjót:
Általláthatjátok, hogy mindazon
Jótétemény, melyben nyilvánosan
Ti részesültök, tőle származik,
S nem magatoktól. Mit szólsz erre, te
Nagy lábujja e szép gyülekezetnek?

ELSŐ POLGÁR
Én lábnagyujja? Mért a lábnagyujja?

MENENIUS
Mert a legaljasabb s legrongyosabb vagy
E bölcs zavargók közt, s te jársz elől.
Vezérkedel, pimasz sehonnai,
Hogy önmagad húzz hasznot a dologból.
De tartsátok csak készen a kemény
Furkókat, mert Róma s patkányai
Megütköznek, s egyik rész tönkre jut.

Cajus Marcius jön

Üdvöz légy, bajnok Marcius!

MARCIUS
                        Köszönöm.
Mi dolog ez, ti lázongó gazok,
Kik férges véleményteket vakarva
Megrühösítitek magatokat?

ELSŐ POLGÁR
Te csak mindig szépen beszélsz velünk.

MARCIUS
Ki nektek jó szót ád, utálatos
Hizelgő. Mit vártok, kutyák, akiknek
Nem kell se harc, se béke? Az ijeszt, ez
Dacossá tesz. Ki bennetek bizik,
Oroszlán helyett nyulat lel s ludat
Róka helyett. Nem vagytok biztosabbak,
Mint a parázs a jégen s a napon
A hó. Erénytek, dicsőítni a
Gonosztevőt, s a törvényt szidni, mely azt
Megbünteté. Ki nagyságot szerez,
Gyülölitek; s jóindulattok olyan,
Mint a beteg, ki arra vágy, mi néki
Még jobban árt. Ki kegyetekre épít,
Ólom-karokkal úszik s tölgyeket
Hasít sással. Bitóra véletek!
Tinektek hinni? Egyre változik
Elmétek; kit gyülöltetek, dicső most,
S akit megkoszorúztatok, silány.
Mi baj? mit zúgtok minden piacon
Az érdemes tanács ellen, holott ő
Tart rendben istenink után? különben
Egymást falnátok föl. Mi kell nekik?

MENENIUS
Mint ők szabják, oly áron gabona,
Amely, mint mondják, van bőségesen.

MARCIUS
Azt mondják? Az akasztani valók!
Ott ülnek a tűznél, s tudják, mi újság
A Capitoliumban, hogy ki van
Le- s fölmenőben? Házasítanak,
Pártot csinálnak és erősitik,
S azt gyöngitik, mely nem kedvök szerinti,
És nem sarújok talpa. Bőviben van
Gabona, mondják? Hagyna csak a nemesség
Kardomhoz nyúlni: oly magas kazalt
Raknék e fölnégyelt rabszolganépből,
Amíly magasra csak fölérne dárdám.

MENENIUS
Meg vannak győzve csaknem teljesen;
Elméjökben nagy a hiány ugyan,
De szörnyü gyávák. Ám szólj, mit csinál a
Másik csapat?

MARCIUS
        Szétment. Kössék fel őket!
Sohajtva példáztak, hogy éhesek, hogy
Éhség falat dönt, enni kell az ebnek,
A csontra hús kell, nem csak gazdagért van
Az aratás. Ily rongyokban dobálták
Ki a panaszt. És most, hogy megnyerék,
Amit kivántak, s ez kemény dolog
(A nemességen ez vesz majd erőt, ez
Veri le), most kucsmáikat dobálják,
Minthogyha a hold szarvára akarnák
Föltűzni, versenyt bőgve.

MENENIUS
                S mit nyerének?

MARCIUS
Öt szónokot, kit ők választanak pór
Bölcsességök védőiűl; ezek
Brutus, Sicinius... mit tudom én! Hah,
Előbb földúlná e gaznép a várost,
Mint tőlem ilyet kapna. Majd idővel
Még többet nyer, s ismét többet csikar ki
A lázadás zajával.

MENENIUS
        Különös.

MARCIUS
El, hulladék, pusztuljatok haza!

Követ jön

KÖVET
Hol Cajus Marcius?

MARCIUS
                Itt van; mi baj?

KÖVET
Újság, uram; a volszkok fegyverre keltek.

MARCIUS
Annál jobb! lesz módunk kihányni a
Dohos fölösleget. Im, derék atyáink.

Cominius, Titus Lartius s más szenátorok, Junius Brutus és Sicinius Velutus jőnek

ELSŐ SZENÁTOR
Igaz, mit nem rég mondál, Marcius:
A volszk fegyverre kelt.

MARCIUS
                Vezére Tullus
Aufidius; lesz véle bajotok.
Vétkül vallom: nemességét irígylem;
S ne volnék az, ki most vagyok: szeretném,
Ha ő lennék.

COMINIUS
        Ti együtt vívtatok.

MARCIUS
Ha birkóznék a föld, két részre állva,
S ő velem volna: átmennék, hogy ő
Velem vívjék... oroszlán ő, kire
Büszkén vadászok.

ELSŐ SZENÁTOR
        Így, hős Marcius,
Kisérd Cominiust e háborúba.

COMINIUS
Megígéréd ezt egykor.

MARCIUS
                Meg, uram,
S szavamnak állok. Titus Lartius, majd
Megint szemközt látod Tullust velem. De
Nyomorék vagy? Honn kell maradnod?

TITUS
                                Ó, nem,
E mankó támaszom s ez fegyverem lesz,
De az ügyet nem hagyom el.

MENENIUS
                        Dicső faj!

ELSŐ SZENÁTOR
Jerünk a Capitoliumba; legjobb
Barátink várnak.

TITUS
        Menj elől... utána
Cominius... mi követünk; tiétek
Az elsőség.

ELSŐ SZENÁTOR
(a polgárokhoz)
El, el, haza!

MARCIUS
        Nem, hadd kövessenek. Van
Búza a volszknál. Patkánynép, oda
A garmadához! Tisztes lázadók,
Hol a bátorság? Kérlek, jöjjetek.

Szenátorok, Cominius, Marcius, Titus és Menenius el. Polgárok kisompolyognak

SICINIUS
E Marciusnak van-e párja gőgben?

BRUTUS
Páratlan áll.

SICINIUS
        Midőn népszónokoknak
Megválasztának bennünket...

BRUTUS
                Figyelted,
Mit mondott szeme-szája?

SICINIUS
                        Hogy gunyolt!

BRUTUS
Ha ingerült, az istenek se szentek.
Előtte.

SICINIUS
Csúfot űz a tiszta holdból.

BRUTUS
Bár veszne e harcban! Nagyon fejébe
Szállt a vitézség.

SICINIUS
        Hogyha jó siker
Csiklandja, saját árnyát megveti,
Amelybe délben lép. Csodálkozom,
Hogy tűri dölyfe, hogy Cominius
Vezér fölötte?

BRUTUS
        A hírt, melyre tör,
S mely őt diszíti is már, nem lehet
Jobban fönntartani s növelni, mint
Másod helyen; mert a vezér hibája
Mi el nem sül, bár mindent elkövet,
Mi embertől telik, s így zúgnak a
Könnyelmü bírák: hejh, ha Marciusra
Bíznák a dolgot!

SICINIUS
        És ha sikerül:
A Marciushoz hajló vélemény
Cominiusnak minden érdemét
Őrá ruházza.

BRUTUS
        Úgy van, már is az
Övé Cominiusnak fél hire,
Nem ő szerzé bár; és ennek hibái
Dicsőségévé válnak, bár valóban
Nem érdemlé meg.

SICINIUS
                Nézzük meg, minő
Az útasítás és hogy viseli
Magát ez ügyben?

BRUTUS
        Jer, menjünk tehát.

El mind a ketten

 

2. szín

Corioli. A tanácsház.

Jön Tullus Aufidius néhány szenátorral

ELSŐ SZENÁTOR
Aufidius, hát véleményed az,
Hogy terveinket tudja Róma, tudja,
Hogy készülünk?

AUFIDIUS
        S a tietek nem ez?
Mi volt ez országban föltéve már,
Mi tetté vált valóban, mielőtt
Kikémlé Róma? Még négy napja sincs,
Hogy hírt adának onnan... a levél
Talán nálam lesz... íme, itt vagyon. (Olvas)
"Hadat készítnek. Még nem tudni, hogy
Keletre vagy nyugatra? A nyomor nagy,
Lázong a nép. Mondják: Cominius
És Marcius, régi ellenségetek
(Akit még jobban gyűlöl Róma, mint ti),
És Lartius, egy bajnok római...
E három a készülődés vezére.
Alkalmasint felétek lesz az út.
Vigyázzatok."

ELSŐ SZENÁTOR
Táborban seregünk.
Hogy Róma mindig kész nekünk felelni,
Sohsem kétkedtünk.

AUFIDIUS
                Nagy szándéktokat
Jó volt titkolni, amig az maga
Magát födé fel. Róma idő előtt
Kitudta azt, úgy látszik, és ezáltal
Nem tudjuk azt a célt elérni, hogy
Néhány várost bevegyünk, mielőtt
Ők észrevennék.

MÁSODIK SZENÁTOR
Hős Aufidius, lépj
Tisztedbe, menj sietve a sereghez,
Mi majd magunk őrizzük Coriolit.
Ha itt előttünk szállnak meg, segélyül
Hozd sereged. Különben azt hiszem,
Nem ellenünk készülnek.

AUFIDIUS
                        Kétkedel?
Én bizonyost beszélek. Ami több
Már útban is van egy rész harcosikból,
S mind erre tart. Elhagylak bennetek.
Ha Marcius s én tán találkozunk,
Megesküvénk, hogy mindaddig vivunk, míg
Egyik lehull.

MIND
                Segítsenek istenink!

AUFIDIUS
S kegyelmeteket védjék.

ELSŐ ÉS MÁSODIK SZENÁTOR
                        Élj boldogul.

El mindnyájan

 

3. szín

Róma. Marcius lakása.

Jön Volumnia és Virgilia; alacsony székekre ülnek és varrnak

VOLUMNIA
Kérlek, leányom, énekelj vagy beszélj vidámabban. Ha fiam férjem volna, jobban
örülnék távollétén, mialatt dicsőséget szerez, mint nyoszolyája ölelésein, mikkel
szerelmét tanúsítja. Még midőn csak gyönge gyermek s méhemnek egyetlen
szülötte volt; midőn ifjúságát és szépségét minden szem bámulta; midőn még
nézéséről egy királynak napestig tartó kérelmeért sem mondott volna le egy órára
az anya: én - meggondolva, mennyire illenék a dicsőség ily lénynek, s hogy ez
nem volna különb a falon függő képnél, ha a hír nem mozgatná - én már akkor
örvendve láttam őt, hogy oly veszélyeket keres, mikben dicsőséget szerezhetett.
Kegyetlen háborúba küldtem őt, melyből midőn visszatért, homlokát tölgykoszorú
övezte. Mondom, leányom, nem örültem meg jobban annak előszöri hallatára,
hogy figyermek, mint midőn először látám, hogy férfiúnak bizonyította be magát.

VIRGILIA
De hátha odahalt volna, asszonyom, akkor?

VOLUMNIA
Akkor jó híre-neve lett volna fiam, utódom. Őszintén mondom, ha tizenkét fiam
volna, kiket mind egyaránt szeretnék, egyiket sem kevésbé, mint jó Marciusunkat:
inkább ohajtanám, hogy közülök tizenegy vitézileg meghaljon honáért, hogysem
egy tétlenül kéjelegjen.

Társalkodónő jön

TÁRSALKODÓNŐ
Asszonyom, Valeria jött látogatásodra.

VIRGILIA
Kérlek, engedd meg, hogy távozhassam.

VOLUMNIA
Ne távozzál. Úgy tetszik, mintha hozzánk
Elhangoznának férjed dobjai;
Aufidiust hajánál rántja le,
Mint gyermek a vadtól, fut tőle a volszk.
Tombolni látom őt, amint kiáltja:
"Elő, gyávák! ti félelem szülötti,
Ámbár hazátok Róma." Homlokáról
Letörli a vért érckezével és megy,
Mint arató, ki föltevé, hogy levág
Mindenkit, vagy a díjáról lemond.

VIRGILIA
Vér homlokán!... Ó, Jupiter, ne vért!

VOLUMNIA
Te balga, az illik rá, mint szoborra
Az aranyozás. Keble Hecubának,
Hectort szoptatva nem volt ékesebb,
Mint Hector arca véresen, midőn a
Görögökkel küzde. Mondd Valeriának
Készek vagyunk őt üdvözölni.

Társalkodónő el

VIRGILIA
                        Óvja
Az Ég Aufidiustól férjemet!

VOLUMNIA
Aufidiust ő térde alá keríti,
S nyakára hág.

Visszajön a társalkodónő Valeriával

VALERIA
Jó napot mind a kettőtöknek, hölgyeim.

VOLUMNIA
Édesem...

VIRGILIA
Örvendek, hogy láthatom asszonyságodat.

VALERIA
Mit míveltek? Ti valóságos háziasszonyok vagytok. Mit varrtok itten? Szép
hímzésminta, igazán. Hát kisfiad hogy van?

VIRGILIA
Köszönöm kérdésed, asszonyom, nagyon jól.

VOLUMNIA
Jobban szereti a kardokat nézni s a dobszót hallgatni, mint tanítójára figyelni.

VALERIA
Ó, tökéletesen apja fia. Esküszöm, hogy igen derék kisfiú. Valóban, a múlt szerdán
félóra hosszat szemléltem őt; olyan erélyes alakja van. Egy aranyos pillangó után
láttam őt szaladni; midőn megfogta, ismét el hagyta röpülni, s ismét utána; elesett,
fölugrott, s újra elfogta. Elesése hozta-e dühbe vagy mi, de fogait csikorgatta, s
széttépte a pillangót. Amint mondom, egészen széttépte.

VOLUMNIA
Éppen olyan, mint apja.

VALERIA
Valóban, nemes gyermek.

VIRGILIA
Kis szeleverdi, asszonyom.

VALERIA
Tegyétek félre varrástokat; legyetek szívesek ma délután szórakozással tölteni az
időt a kedvemért.

VIRGILIA
Nem, jó asszonyom, én nem megyek el hazulról.

VALERIA
Nem fogsz kijönni?

VOLUMNIA
Ki fog menni, ki.

VIRGILIA
Valóban nem, engedjétek meg. Nem akarok átlépni a küszöbön, míg férjem vissza
nem jön a háborúból.

VALERIA.
Ejh, mért zárkóznál el így ok nélkül? Jer, meg kell látogatnunk a jó asszonyt, ki
gyermekágyat fekszik.

VIRGILIA
Kívánok neki kora fölgyógyulást, s meglátogatom imádságomban; de oda nem
mehetek.

VOLUMNIA
Kérlek, ugyan miért nem?

VIRGILIA
Nem restségből, sem szeretethiányból.

VALERIA
Második Penelope szeretnél lenni; hanem azt mondják ám, hogy azon szálak, miket
Ulysses távollétében font, csak mosollyal töltötték meg Ithakát. Jer; bárcsak oly
érzékeny volna vásznad, mint ujjaid, hogy szánakozásból szűnnél meg azt szurkálni.
Jer, el kell jönnöd velem.

VIRGILIA
Nem, jó asszonyom, engedj meg, valóban nem megyek.

VALERIA
Igazán mondom, jer; aztán majd fölséges híreket mondok férjedről.

VIRGILIA
Ó, lelkem, az még lehetetlen.

VALERIA
Hidd el, nem tréfálok veled; a múlt éjjel érkeztek róla újságok.

VIRGILIA
Igazán, asszonyom?

VALERIA
Komolyan mondom, hogy igaz; egy szenátortól hallottam. Így hangzik: a volszkok
hadserege előrenyomult, ellene Cominius vezér szállt a római erő egy részével;
férjed és Titus Lartius városukat, Coriolit vette ostrom alá; semmi kétségök benne,
hogy beveszik, s rövid időn véget vetnek a háborúnak. Ez igaz, becsületemre!
Most pedig kérlek, jer velünk.

VIRGILIA
Bocsánat, asszonyom, ez egyen kívül mindenben szavadat fogadom.

VOLUMNIA
Hagyd magára, asszonyom, mostani kedélyével csak kedvünket rontaná.

VALERIA
Magam is azt hiszem. Tehát Isten veled. Jer, kedves asszonyom. Kérlek, Virgilia,
dobd ki a ajtón ünnepélyességedet, és jer velünk.

VIRGILIA
Nem, asszonyom, egy szó, mint száz. Valóban nem mehetek. Jó mulatást.

VALERIA
Nos, akkor Isten veled.

El mindnyájan

 

4. szín

Corioli előtt.

Jőnek dobokkal és zászlókkal Marcius, Titus Lartius, tisztek, katonák; hozzájok egy követ

MARCIUS
Ez hírt hoz itt. Megütköztek, fogadjunk...

LARTIUS
Lovam lovadra, hogy nem.

MARCIUS
                        Jól van.

LARTIUS
                                Áll.

MARCIUS
Találkozott az ellennel vezérünk?

KÖVET
Szemközt vannak, de szó nincs váltva még.

LARTIUS
Enyém a jó ló.

MARCIUS
        Add el, megveszem.

LARTIUS
El nem adom, de kölcsön a tiéd,
Félszázadig. Most szólítsd föl a várost.

MARCIUS
Hol a sereg?

KÖVET
        Másfél mérföldnyire.

MARCIUS
Akkor meghalljuk egymás hadzaját.
Most kérlek, Mars, hogy munkánk gyors legyen,
S gőzölgő karddal menjünk társaink
Segítségére. Fújjad, harsonás!

Harsonaszó. A falakon megjelennek szenátorok s mások

Falaitok közt van Aufidius?

ELSŐ SZENÁTOR
Nincs, olyan sincs, ki félne tőletek, ti
Parányiak. Halljátok, ifjaink

Távoli hadi lárma

Dobja! Inkább ledöntjük e falat,
Hogysem bezárjon bennünket. Kapunk csak
Tetszőleg csukva, sás rajt a lakat,
Magától nyílik ez meg. Hallga, ott az

Ismét hadi lárma

Aufidius. Meglátjátok, miként dúl
Szétszórt seregtekben.

MARCIUS
                Hah, rajta vannak!

LARTIUS
Tanuljunk e zajtól. Hágcsót ide!

Volszkok jőnek

MARCIUS
Nem félnek, sőt a városból kijőnek.
Most szívre a pajzst, s vívjatok paízsnál
Erősebb szívvel. Fel, hős Lartius!
Jobban lenéznek, mint mi gondolók,
S ez feldühít. Előre, társaim!
Ki hátra lép, volszknak tekintem őt.
S érezni fogja kardom élét!

Harci zaj; rómaiak és volszkok viaskodva el.
A rómaiak visszaveretnek sáncaikhoz. Marcius visszajön

A föld minden dögvésze rád, te Róma
Gyalázata! te csorda!... A fekély
Borítson el, hogy tőled undorodjék
Az is, ki nem lát, és mérföldnyire
Legyen ragályos nyavalyád. Ti ember-
Alakba bújt ludak, ti, akiket
Rabszolgák kergetnek meg, kiket a
Majmok legyőznének! Pluto, pokol!
Hátúl a seb... piros hát... halovány arc
A félelemtől... Vissza, támadásra,
Vagy ellenségeinkhez megyek át,
S titeket verlek. Rajta hát! Szilárdság,
És visszahajtjuk őket asszonyikhoz,
Mint sáncainkhoz minket ők követtek.

Új ütközet. A volszkok és rómaiak visszajőnek és harcolnak.
A volszkok Corioliba hátrálnak. Marcius utánuk a kapuig.

Most nyitvák a kapuk. Hős társaim,
Az üldözőknek nyitja a szerencse,
S nem a futóknak. Tartsatok velem!
        (Bemegy a kapun, s ezt bezárják mögötte)

ELSŐ KATONA
Bolond merény! én nem...

MÁSODIK KATONA
        Magam sem...

HARMADIK KATONA
                Íme,
Bezárták őt.

Folytonos csatazaj

MIND
                Bizonnyal vége lesz.

Jön Titus Lartius

LARTIUS
Hol Marcius?

KATONÁK
        Meghalt kétségkivűl.

ELSŐ KATONA
Nyomban követte a futókat és
Bement velök, mögötte a kaput
Bezárák és most benn van egyedül
Egy város ellen.

LARTIUS
        Ó, nemes barátom!
Érző s bátrabb, mint az érzéktelen kard,
Ez hajlik, ő nem. Elestél, Marcius!
A legjobb drágakő, nagy, mint magad, nem
Ért annyit, mint te. Oly catói bajnok
Valál te! ki nemcsak rettenetes vad
Csapással, ámde haragos szemeddel
És hangjaidnak mennydörgő zajával
Megráztad ellenségid, mint midőn
Hideglelésben reszket a világ.

Visszajön Marcius, véresen s elleneitől megtámadva

ELSŐ KATONA
Uram, tekints oda.

LARTIUS
                Ez Marcius!
Mentsük meg őt vagy haljunk meg vele.

Harcolva be mindnyájan a városba

 

5. szín

Corioli. Utca.

Néhány római jön martalékkal

ELSŐ RÓMAI
Ezt elviszem Rómába.

MÁSODIK RÓMAI
Én meg ezt.

HARMADIK RÓMAI
A mennykőbe! azt tudtam, hogy ez itt ezüst.

A csatazaj még hallik a távolban.
Jön Marcius és Titus Lartius egy harsonással

MARCIUS
E hajhászok silány drachmák szerint
Becsűlik az időt. Ón kanalat,
Párnát, ruhát, mit a bakó elásna
A holttal együtt, elhord e szolganép,
Míg vége sincs a harcnak. Le velök!
Halljátok a vezér zaját? Ki hozzá!
Aufidius, kit lelkem gyűlöl, ott van
És vágja népünket. Hős Lartius, maradj itt
Egy jó csapattal a város körűl, én
A bátrabbakkal elmegyek segítni
Cominiust.

LARTIUS
        De bajnok, vérezel.
Nagyobb volt munkád, hogysem részt vehess
Új ütközetben.

MARCIUS
        Most ne azt latolgasd.
Munkám alig hogy fölhevíte. Isten
Veled! Kiomlott vérem gyógyszer inkább,
Mintsem veszély. Ez hajt Aufidiushoz
Csatázni!

LARTIUS
Szép Fortuna istenasszony
Szeressen meg, s varázsa vezesse félre
Ellenséged kardját. Hős férfi, a
Siker legyen szolgád!

MARCIUS
                S téged fogadjon
Legjobb barátjaúl. Isten veled! (El)

LARTIUS
Érdemdús Marcius!
Eredj a vásártérre s harsonázz;
Hídd össze a városnak tisztjeit, hogy
Akaratunkat meghallják. Eredj!

El mindnyájan

 

6. szín

Cominius táborához közel.

Jön Cominius és serege, visszajövet

COMINIUS
Pihenjetek! Mint rómaik vivánk,
Barátim; balgák nem valánk a téren
S hátrálva nem gyávák. Higgyétek el,
Hogy újra harc lesz. Amidőn csatáztunk,
A szél koronkint elhozá barátink
Zaját mihozzánk. Róma isteni
Segítsék őket, mint saját magunkat,
Hogy, seregünk ha vígan összejő,
Hálásan áldozzunk nekik.

Követ jön

                                        Mi újság?

KÖVET
A corioli polgárság kitört,
S megütközött Titusszal s Marciusszal.
Sáncunkhoz visszanyomták emberinket,
S én eljövék.

COMINIUS
        Tán igazat beszélsz,
De nem beszélsz jól. Mennyi ideje?

KÖVET
Egy órájánál több, uram.

COMINIUS
Nincs egy mérföldre; nem régen doboltak.
Egy óra kell egy mérföldhöz neked,
Hogy ily későn jössz?

KÖVET
                Űzni kezdtek a volszk
Kémek, s kerülni voltam kénytelen
Néhány mérföldet. Enélkül, uram, rég
Itt lettem volna.

Marcius jön

COMINIUS
        Ki ez itten? Olyan,
Mintha meg volna nyúzva. Istenek!
Hasonlít Marciushoz, s én igy őt
Előbb is láttam már.

MARCIUS
                Későn jövök?

COMINIUS
A pásztor nem tudhatja jobban a síp
S a mennydörgés különbségét, miként
Én Marcius s más emberek szaváét.

MARCIUS
Későn jövök?

COMINIUS
        Későn, ha a magad
Vérébe s nem máséba öltözél.

MARCIUS
Ó, hadd öleljelek meg olyan ép
Karokkal, mint egy kérőéi, s olyan
Vidáman, mint midőn megházasodtam,
S a gyertyafény az ágyra hullt.

COMINIUS
                        Vitézek
Virága! Titus Lartius hogyan van?

MARCIUS
Mint olyan ember, ki itéletet tart,
Egyet kivégeztet, mást számkiűz,
Fenyít, kegyelmez, szabadon bocsát.
Úgy tartja Coriolit városunk
Nevében mint hizelgő agarat
A pórázon, mit úgy húz, mint akarja.

COMINIUS
Hol a rabszolga, aki mondta, hogy
A sáncokhoz hajtottak bennetek?
Hol van? Híjátok ide.

MARCIUS
                Hagyd magára;
Amit beszélt, igaz; de bajnokink,
A söpredék - hah, és nekik tribún kell! -
Egér macskától nem fut úgy, miként ők,
Futottak a még nálok is silányabb
Alávalóktól.

COMINIUS
        És hogy győztetek?

MARCIUS
Nem érünk rá ezt elbeszélni. Hol van
Az ellenség? Tiétek már a harctér?
Ha nem, tegyétek azzá.

COMINIUS
                Marcius,
Kárvallva harcolánk, azért ide
Hátráltunk, hogy kilessük a sikert.

MARCIUS
Hol seregök? Tudjátok, merre állnak
Legjobbjaik?

COMINIUS
                Az antiumiak
Tudtomra az elősort képezik, mint
Java nép, Aufidius vezérletében,
Aki reményeiknek szíve.

MARCIUS
                        Kérlek,
Mind a csatákra, mikben részt vevénk, az
Együtt kiontott vérre és baráti
Eskünkre: állíts engem egyenest
Aufidius s vitézei elé,
S ne hadd elcsúszni a jelent... A lég
Teljék meg rögtön kard- és kopja-zajjal,
S használjuk a percet.

COMINIUS
                Jobban szeretném,
Ha jó fürdőbe mennél, magadat
Írral kenetni; de sosem merék
Kivánatidnak ellenállni. Válassz
Magadnak társakat.

MARCIUS
                Csak aki kész rá,
Az jön velem. Ha van valaki itt
- S ebben kétkedni vétek -, akinek
E festék tetszik, mely engem bemázolt;
Ki inkább létét veszti, mint hitét; ki
Hősleg hal inkább, hogysem rútul éljen,
S honát magánál többre becsüli:
Ki így itél, ha egy vagy szám szerint sok,
Intsen így nékem, szándokát tudatni
S kövesse Marciust.

Mindnyájan örvendve kiáltanak föl, karjaikkal hadonásznak,
fölemelik őt karjaikon, s hajigálják süvegeiket

        Mindnyájan hát? egy karddá tesztek engem?
Ha ez nem tettetés, úgy melyitek
Nem ér négy volszkot? Hős Aufidius ellen
Egy szálig visztek oly kemény paízst,
Mint a magáé. Valamennyeteknek
Köszönet, de most csak egy rész jön velem,
A többi más harcban vesz részt, amint
Az ügy kivánja majd. Menjünk, ha tetszik;
A legkészebbeket válassza ki
Közűletek négy.

COMINIUS
                Menjünk, társaim.
Ha ez valóság s nem hetvenkedés,
Megosztozunk mindenben véletek.

El mindnyájan

 

7. szín

Corioli előtt.

Titus Lartius, Coriolinál őrséget hagyva, harsona- és dobszóval megy
Cominius és Cajus Marcius elé, utána egy tiszt, katonasággal és kalauzzal

LARTIUS
Így őrizzétek a kaput, miként
Elétek szabtam. Hogyha üzenek,
Küldjétek a centuriákat segédül;
A többi itt elég egy darabig.
Ha elveszítjük a csatát, a város
Sem lesz mienk.

TISZT
        Minket ne félts, uram.

LARTIUS
El! s zárjátok be a kaput mögöttünk.
Követ, vezess most Róma táborába.

El mindnyájan

 

8. szín

Csatatér a római és volszk tábor közt.

Harci zaj. Jön egyfelől Marcius, másfelől Aufidius

MARCIUS
Veled vivok csak, mert jobban gyülöllek
A szószegőnél.

AUFIDIUS
        Egyformán vagyunk.
Nem iszonyít kigyó úgy, mint hired
S mérges fullánkod. Vesd meg lábadat!

MARCIUS
Haljon meg a másik rabszolgájaként,
Ki előbb mozdul el helyérül; aztán
Itéljék őt el az istenek.

AUFIDIUS
                Ha én futok,
Űzz, mint nyulat.

MARCIUS
        Nehány órája, hogy
Magam csatáztam Coriolitokban,
S tevém, mi tetszett; e vér nem enyém,
Mely engem álarcoz... Hogy bosszut állj,
Feszítsd meg minden erőd!

AUFIDIUS
                        Hector lehetsz,
Hetvenkedő ősidnek ostora,
Mégsem menekszel innen!

Vívnak. Néhány volszk jön Aufidius segítségére

                                        Túlozott
Készség s nem hősiség... szégyenlenem kell
E megvetendő segitségteket.

El mindnyájan harcolva s Marciustól űzetve

 

9. szín

A római tábor. Harci zaj. Hátrálót fújnak. Harsonázás.

Jön egyfelől Cominius rómaiakkal, másfelől Marcius felkötött karral, vele más rómaiak

COMINIUS
Ha elbeszélném, amiket ma tettél,
Magad se hinnéd. Majd ott mondom el, hol
Szenátorok könnyezve mosolyganak rá,
S a nagy nemesség hallgat, hümmöget,
S végül csodál, s hölgyek rémülnek el,
S gyönyörtől reszketvén, tovább figyelnek
S még a buta tribúnok is, kik a
Penészes néppel gyűlölik hired
Mondják szivök dacára: "Hála, hogy
Rómának ilyen katonája van!"
De lakománknak végéhez jövél csak,
Elébb jóllakva már.

Jön Titus Lartius seregével, az üldözésből jőve

LARTIUS
                Ó, hadvezér, itt
A harci ló, mi a csótár vagyunk.
Ha láttad volna...

MARCIUS
        Kérlek, ne tovább.
Anyám, kinek joga vérét dicsérni,
Ő is megbánt, ha magasztal. Úgy tevék,
Miként ti; tettem annyit, mennyi telt
Miként ti, lelkesülten a hazáért.
Ki végbevitte, amit szándokolt,
Fölülmult engemet.

COMINIUS
                Ne légy koporsaja
Ten érdemednek; Róma tartozik fia
Becsét ismerni. Ennek elfödése
Nem volna jobb, mint rablás, rágalom;
Arról hallgatni, ami a dicsőség
Tetőpontjára téve szerénynek
Mutatkoznék! Kérlek hát (nem, hogy ezzel
Dijazzalak, csak jellemzésedért),
Hallgass szavamra seregünk előtt.

MARCIUS
Nehány sebem van, s fáj nekik, midőn
Említik.

COMINIUS
Hogyha nem említenők,
A háladatlanság meggyűjtené,
S halálosokká tenné. A lovakból
(Pedig sokat s jókat fogánk) s a kincsből,
Mit a városban s harcmezőn szereztünk,
Tied a tizedrész, válassz hát belőlök
Az általános szétosztás előtt,
Saját kedved szerint

MARCIUS
                Köszönöm, vezér,
De szívemet nem bírhatom reá,
Hogy kardomért ajándékot vegyek.
Nekem nem kell több osztályrészemül, mint
Amennyit kap, ki csak néző vala.

Hosszú harsonázás; mindnyájan ezt kiáltják: "Marcius! Marcius!" s
fövegeiket és lándzsáikat emelgetik. Cominius és Lartius hajadonfővel áll

E hangszerek, melyekkel visszaéltek,
Ne adjanak több hangot! Ha ezek
Táborban hízelegnek, hogyne lenne
Úgy minden udvar és város csalárd.
Ha, mint tányérnyalónak selyme, lágyul
Az érc, hagyjuk nekik a háborút is.
Elég, mondom!... mert véres orromat
Meg nem mosám, vagy egy pár nyomorút
Legyőztem, amit észrevétlenül nem,
Egy tett közűlünk: ekképp kurjogattok,
A dolgokat nagyítva, mintha volna
Kedvem, táplálni kicsinységemet
Hazug dicséretekkel.

COMINIUS
                Túlszerénység;
Inkább kegyetlen vagy hiredhe', mint
Hálás irántunk, kik rólad valót beszélünk.
Megengedj, de ha így bánol magaddal,
Ha így magad ellen fordulsz, megkötünk, hogy
Bizton beszélhessünk. Hát tudja meg
Egész világ, hogy Cajus Marciusé
A harc babéra, és azért övé
Szerszámostul nemes paripám, melyet
A tábor ismer. S mától fogva ő
Azért, amit tett Coriolinál
- Kiáltsa el mindenki a seregben -:
Cajus Marcius Coriolanus!...
Viseld mindig dicsően e nevet.

Harsona- és dobszó

MIND
Cajus Marcius Coriolanus!

CORIOLANUS
Megyek megmosdani;
Láthatjátok, ha arcom tiszta lesz, hogy
Pirúlok-e... Mindenképp köszönet;
Lovad használom és azon leszek
Mindenkor, hogy becsűletére váljam
Melléknevemnek.

COMINIUS
                Most el sátrainkba,
Ahol megírjuk, mielőtt pihennénk,
Rómának a sikert. Te Lartius, menj
Corioliba, s küldd legfőbbjeiket
Rómába hozzánk, értekezni mind a
Két rész ügyében.

LARTIUS
                Jól vagyon, vezér.

CORIOLANUS
Hogy gúnylódnak az istenek velem!
Előbb ama fejdelmi díjakat
Elútasítám, és most koldulok
Tábornokomtól.

COMINIUS
        Szólj; tiéd, amit kérsz.

CORIOLANUS
Itt laktam egykor Corioliban egy
Szegény embernél; jól bánt vélem. Itt most
Mint foglyot láttam, megkért, hogy segítsem.
De akkor jött elém Aufidius,
S szánalmamon győzött a düh. Bocsásd ki
Szegény gazdámat, kérlek.

COMINIUS
                Mily szép kérelem!
Fiam hóhéra volna bár, szabad
Lesz, mint a szél. Ereszd el, Titus, őt.

LARTIUS
Hogyan híják?

CORIOLANUS
Az Égre, elfeledtem.
Emlékem bágyadt, oly fáradt vagyok.
Nincs itt borunk?

COMINIUS
        Menjünk a sátorokba,
Megszárad a vér rajtad. Ideje,
Hogy gondoskodjunk rólad. Jöjjetek.

El mindnyájan

 

10. szín

A volszk tábor. Harsona- és kürtszó.

Jön Tullus Aufidius véresen, vele néhány katona

AUFIDIUS
Elfoglalák a várost!

ELSŐ KATONA
De visszaadják jó föltételekkel.

AUFIDIUS
Föltételekkel!... Mért hogy római
Nem lettem, mert mint volszk nem lehetek
Az, ami vagyok. Föltételek!... Minő
Föltételekre tarthat számot az, ki
Kegyelmet vár? Ötször vívtam veled
S ötször vetél meg engem, Marcius,
S így lenne; ha annyiszor ütközünk meg,
Ahányszor eszünk. Az elemekre mondom,
Ha szembe lesz szakállammal szakálla,
Egy elvesz, ő vagy én. Vetélkedésem
Nem olyan tiszta már, mint volt. Előbb
Becsűletes csatában vágytam őt
Legyőzni, kard kard ellen... most akárhogy,
Düh- vagy csalással elejtem.

ELSŐ KATONA
                Ő az ördög.

AUFIDIUS
Nem oly cseles, de bátrabb. Hősiségem
Meg van mérgezve; merthogy tőle foltos,
Magát tagadja meg. Nincs menhely, álom,
Nyomor, betegség, templom, capitól,
Imádkozás vagy áldozás idője
És más engesztelési eszköz, amely
Kopott jogával csillapítni bírná
Gyülölségem. Bárhol lelném is őt,
Ha testvérem házában is, dacára
A vendégszeretet szabályinak,
Szilaj kezem szivébe mártanám!
Menj a városba, nézd meg, hogy kik őrzik,
S ki megy Rómába kezesnek.

ELSŐ KATONA
                S te nem jössz?

AUFIDIUS
A cipruserdőben várnak reám, a
Malmoktól délre. Hozz majd hírt oda,
Hogy s mint áll a világ, hogy aszerint
Intézzem dolgom.

ELSŐ KATONA
Úgy leend, uram.

El mindnyájan

 

Második felvonás

1. szín

Róma. Nyilvános tér.

Jön Menenius, Sicinius és Brutus

MENENIUS
A jós azt mondja, hogy ma este híreket hallunk.

BRUTUS
Jókat vagy rosszakat?

MENENIUS
Nem a nép kívánsága szerintieket, mert ez nem szereti Marciust.

SICINIUS
A természet tanítja meg az állatokat barátaik ismerésére.

MENENIUS
Ugyan kérlek, kit szeret a farkas?

SICINIUS
A bárányt.

MENENIUS
Igen, hogy elnyelje, mint az éhes plebejusok szeretnének tenni a nemes
Marciusszal.

BRUTUS
No, hisz ez bárány, valóban; úgy béget, mint a medve.

MENENIUS
Ő igazán olyan medve, mely úgy él, mint a bárány. Ti két öreg ember vagytok:
egyet kérdek tőletek, feleljetek rá.

TRIBUNOK
Nos, uraim?

MENENIUS
Milyen rosszaságban szenved Marcius, amellyel ti ketten nem bővelkedtek?

BRUTUS
Ő egy hiba nélkül sem szűkölködik, valamennyivel el van látva.

SICINIUS
Különösen kevélységgel.

BRUTUS
És a hányavetiségben minden emberen túltesz.

MENENIUS
Furcsa biz az. Tudjátok-e ti ketten, mit ítélnek felőletek itt a városban, magunkat
értve, a jobb oldalt. Tudjátok?

TRIBUNOK
Nos tehát, mit ítélnek felőlünk?

MENENIUS
Minthogy a kevélységről beszéltetek... de nem haragusztok meg?

TRIBUNOK
Nos, uram, nos?

MENENIUS
Különben mindegy, mert bármily kis tolvaj alkalom igen nagy mennyiségű
türelemről foszt meg benneteket. Tegyetek kedvetek szerint s haragudjatok, ha
úgy tetszik, ha örömet szerez nektek a harag. Kevélységgel vádoljátok Martiust?

BRUTUS
Nem egyedül mi, uram.

MENENIUS
Tudom, hogy ti magatok nagyon kevésre vagytok képesek. Sok a cimborátok,
különben szörnyen együgyű dolgokat vinnétek végbe. Képességtek sokkal
gyermekibb, hogysem magatok sokat tehetnétek. Kevélységről beszéltek; hejh, ha
a hátatok mögé láthatnátok s jó magatokat belsőképpen vizsgálat alá vennétek!
Tennétek csak ezt!

BRUTUS
Hát aztán, uram?

MENENIUS
Hát aztán olyan érdemetlen, kevély, kegyetlen, makacs tisztviselő párt (más
szavakkal bolondokat) födöznétek fel, aminőket csak kapni Rómában.

SICINIUS
Menenius, téged is nagyon jól ismernek ám!

MENENIUS
Ismernek mint afféle bogaras patríciust és olyat, aki szeret egy-egy pohár tüzes
bort, melyben egy csepp szelídítő Tiberisvíz sincs. Mondják, hogy annyiban
tökéletlen vagyok, amennyiben az első vádlót pártolom, hogy minden csekélységre
indulatoskodom, s hogy többet mulatok az éj hátuljával, mint a reggel homlokával.
Amit gondolok, kimondom, s rosszakaratomat kilehelem. Ha találkozom ilyen
politikusokkal, mint ti (Lycurgusoknak nem nevezhetlek) s ha az ital, melyet
nyújtotok, nem ízlik: félrerántom a képemet. Nem mondhatom, hogy "uraságaitok
igen jól fejezték ki magokat", ha majd minden szavatokból kirí a szamár; és ámbár
el kell tűrnöm, ha valaki tiszteletre méltó férfiaknak nevez benneteket, de azok
gyalázatosan hazudnak, kik azt mondják, hogy emberséges képetek van. Ha ezt
látjátok mikrokozmusom földabroszán, következik ebből, hogy engem nagyon jól
ismernek? Mi rosszat böngészhet vak látástok e jelből arra nézve, hogy engem
nagyon jól ismernek?

BRUTUS
Eredj, uram, eredj; eléggé ismerünk.

MENENIUS
Ti sem engemet nem ismertek, sem magatokat, sem más egyebet. A ti
nagyravágyástok: szegény fickóktól süvegeltetni és bókokat nyerni.
Eltarisznyáztok egész egy istenadta délelőttet, hallgatva egy narancsos kofa és
csaplár civódását, s elhalasztjátok a háromfilléres pört a következő törvényszékig.
Ha valami ügyet terjeszt elétek két peres fél, s történetesen egyet csavarít rajtatok
a kólika, olyan képeket rántotok, mint az alakosok, kitűzitek a véres zászlót a
türelem ellen, s éji edény után ordítva véresen eresztitek el a pört, melyet
kihallgatástok még jobban összegabalyított. Annyiban szereztek békét az
ügybajosok közt, hogy mind a két részt összegazemberezitek. Derék legények
vagytok, nagyon.

BRUTUS
Eredj, eredj, jól tudják felőled hogy különb vagy bohócnak az asztalnál, mint
bírónak a Capitoliumban.

MENENIUS
Még napjaink is gúnyolódókká válnak, ha ilyen nevetséges személyekkel
találkoznak, mint ti. Ha legcélszerűbben beszéltek, még az sem ér annyit se, mint
szakállatok mozgása, szakállatok pedig nem érdemli azt a tisztességes sírt, hogy
egy kontár szabó vánkosát tömjétek ki véle, vagy hogy szamár nyergébe temessék.
De nektek azt kell mondanotok: Marcius kevély! holott ő egymaga testvérek közt
is ér annyit, mint valamennyi nagyapátok Deucalion óta, ámbár közülük a java
alkalmasint firól fira hóhér volt. Jó estét uraságtoknak; további mulatásom veletek
megrontaná agyvelőmet, miután ti a plebejus barmok pásztorai vagytok. Leszek
oly vakmerő s búcsút veszek tőletek.

Brutus és Sicinius hátramegy.
Jön Volumnia, Virgilia, Valeria

Hogy vagytok, szép és nemes hölgyek? A hold, ha földi volna, sem volna
nemesebb nálatok. Hová követitek oly gyorsan szemeiteket?

VOLUMNIA
Érdemes Menenius, fiam, Marcius közeledik. Junó szeretetére kérlek, eressz
bennünket.

MENENIUS
Hah, Marcius hazafelé tart?

VOLUMNIA
Igen, tisztelt Menenius, s a legnagyobb sikerrel és megbecsüléssel.

MENENIUS
Neked nyújtom, Jupiter, fövegemet és köszönetemet. Marcius hazajön!

VOLUMNIA és VIRGILIA
Igen is, úgy van.

VOLUMNIA
Íme, itt levele; a szenátusnak is küldött, nejének is, s úgy hiszem, otthon a te
számodra is van.

MENENIUS
Ma este az egész házamat leitatom. Levelem van tőle?

VIRGILIA
Igen, minden bizonnyal van leveled. Láttam.

MENENIUS
Levél számomra? Ez képes engem hét esztendeig egészségben tartani, s ez
alatt az egész idő alatt csak úgy komázok az orvossal. Galenus legfölségesebb
rendelvénye ezen óvószerhez képest csak kuruzslás, s annyit ér, mint valami
lóital. Nincs megsebesítve? mert úgy szokott hazajőni.

VIRGILIA
Ó, nincs, nincs, nincs!

VOLUMNIA
Ó, de meg van sebesítve, hála Istennek!

MENENIUS
Én is azt mondom, ha nincs nagyon megvagdalva. Vajon hoz-e győzelmet
zsebében? Úgy illenek neki a sebek.

VOLUMNIA
A homlokán hozza, Menenius. Harmadízben jön haza tölgykoszorúval.

MENENIUS
Jól megtanította Aufidiust?

VOLUMNIA
Titus Lartius írja, hogy együtt vívtak, és Aufidius megfutamodott.

MENENIUS
Jól is tette, afelől biztosíthatom, mert ha ott megáll előtte, olyat kap, amit én föl
nem vettem volna Coriolinak minden szekrényeért s az aranyért, mely azokban
van. Tudja ezt a szenátus?

VOLUMNIA
Jertek, hölgyeim... Igen, igen, a szenátus kapott levelet a vezértől, melyben ez a
háború minden érdemét fiamra ruházza. E táborozásban minden előbbi tetteit
fölülmúlta.

VALERIA
Valóban, csodálatos dolgokat beszélnek róla.

MENENIUS
Csodálatosakat? Kezeskedem is, hogy nem érdemetlenül.

VIRGILIA
Adják istenink, hogy igazak legyenek.

VOLUMNIA
Igazak? Ó!

MENENIUS
Igazak? Esküszöm, hogy azok. Hol van megsebesítve? (A tribunokhoz, kik
elörejönnek)
Isten tartsa meg uraságtokot! Marcius hazajön, most még több oka
van kevélynek lennie. Hol van megsebesítve?

VOLUMNIA
Vállán és bal kezén. Majd mutathat elég sebhelyet a népnek, ha hivatalért
folyamodik. Tarquin elűzetésekor hét seb esett rajta.

MENENIUS
Egy a nyakán s kettő a combján... én úgy tudom, hogy kilenc.

VOLUMNIA
Ez utolsó háború előtt huszonöt sebe volt.

MENENIUS
Most van huszonhét. Minden sebe egy-egy ellenség sírja volt.

Örömzaj és harsonák

        Halljátok a harsonákat?

VOLUMNIA
Ezek már Marciusnak hirdetői! Zaj
Előzi őt meg, s könny marad mögötte.
Izmos karjában a sötét halál,
Kinyújtja, és sok ember sírba száll.

Jeladás; harsonák hangzanak. Jön Cominius és Titus Lartius,
köztük Coriolanus, fején tölgykoszorú; kapitányok, katonák, hírnök

HÍRNÖK
Tudjátok meg, hogy Marcius maga
Harcolt Corioliban, s ott hősisége
A Cajus Marciushoz új nevet nyert,
Ezen tisztes név Coriolanus... Üdvöz
Légy Rómában, híres Coriolanus!

Harsonák

MIND
Légy üdvöz itt, híres Coriolanus!

CORIOLANUS
Ne többet már, ez sérti szívemet;
Ne többet, kérlek.

COMINIUS
        Ím, uram, anyád...

CORIOLANUS
                        Ó!
Tudom, kéréd az isteneket, hogy engem
Segítsenek. (Letérdel)

VOLUMNIA
        Kelj föl, hős katonám!
Szép Marcius, vitézi Cajusom!
És tetteiddel szerzett új neved
Hogy is van? Coriolanus, úgyebár?
De nőd...

CORIOLANUS
        Üdvöz légy, kedves hallgatóm!
Nevettél volna, ha koporsó hoz meg,
Hogy diadalmamon sírsz? Kedvesem,
Ez a corioli özvegyek s fiatlan
Anyákhoz illő.

MENENIUS
        Áldjanak istenink!

CORIOLANUS
S te még élsz? (Valeriához) Ó, bocsánat, asszonyom.

VOLUMNIA
Hová forduljak? Üdvöz légy körünkben!
Vezér, te szinte, s valamennyien!

MENENIUS
Ezerszer üdvöz légy! Nevetni, sírni
Tudnék; nehéz s könnyű vagyok. Üdvözöllek.
Átok szakítsa ki szivét, aki
Nem lát örömmel. Róma titeket
Imádjon, hármatokat; hanem, hitemre,
Van itt néhány vén vadfa, melyeken
Az oltás nem fog. Jó napot, vitézek!
Mi a csalánt csalánnak hívjuk s a bolondot
Bolondnak.

COMINIUS
        Mindig igazsága van.

CORIOLANUS
Mindig, Menenius, mindig az.

HÍRNÖK
El itt az útból.

CORIOLANUS
(nejéhez és anyjához)
                Kezedet s tiédet.
Előbb, mint házam árnyékába lépek,
Nézzük el a jó patríciusokhoz,
Akiktől nem csak üdvözlést nyerék, de
Megtisztelést is.

VOLUMNIA
        Én megértem azt,
Hogy fő ohajtásom s ábrándaim
Beteljesültek. Egy van hátra még,
És ezt tenéked, nem kételkedem, hogy
Megadja Rómánk.

CORIOLANUS
                Anyám, a magam
Módján inkább leszek szolgájuk, mint uruk
Az ő módjukon.

COMINIUS
        El a Capitolba!

Harsonák, kürtök. Elmennek oly ünnepélyesen, mint jöttek. A tribunok maradnak

BRUTUS
Minden nyelv róla szól s a gyönge szem
Üveggel nézi őt. A csacska dajkák
Jajgatni hagyják csecsemőiket,
Őt emlegetvén elragadtatással,
A konyhalyány legszebb vásznát köti
Füstös nyakára s a falakra mászik,
Megtömve minden, bódék, ablakok
A fúladásig. Háztetők gerincén
Ül a sokaság, s mind iparkodik
Őt nézni. Ritkán látható papok
Furódnak a tömeg közé, helyet
Szerezni a köznép közt. Fátyolos nők
Odaadják arcuk pírját és fehérét
A kéjelgő s a forró ajku Phoebus
Zsákmányaúl. Oly zaj van, mintha egy
Isten, ki őt vezérli, emberi
Lényébe bújt vón' csellel, s adta volna
A kellemet rá.

SICINIUS
        Konzul lesz maholnap,
Fogadni mernék.

BRUTUS
        Úgy lefekhetünk
Mindaddig, míg az ő hatalma tart.

SICINIUS
Nem fogja ő méltóságát szerényen
Viselni végig; elveszíti azt is,
Mit eddig nyert.

BRUTUS
        Ez a vigasztalás.

SICINIUS
Hidd el, hogy a nép, kit képviselünk,
Felejti majd bármily kis alkalomkor
Régi haragból újabb érdemét;
S hogy ád alkalmat, olyan bizonyos,
Mint hogy kevély.

BRUTUS
                Hallám eskünni őt,
Ha konzulságért folyamodni fog,
Nem jő a térre és nem ölti fel
Az alázatosság ócska köntösét, s nem
Mutatja a népnek, mint szokás, sebeit,
Koldulni a büdös szájaktul.

SICINIUS
                        Jól van.

BRUTUS
Eképp beszélt. Ó, inkább odahagyja,
Mint így szerezze meg, ha a nemesség
Rá nem segíti.

SICINIUS
                Én ugyan kivánom,
Hogy ez legyen szándéka és ezen terv
Szerint müködjék.

BRUTUS
                Meglásd, megteszi.

SICINIUS
Akkor megértjük, amit úgy kivánunk:
Ő bukni fog.

BRUTUS
                Meg is kell buknia,
Máskép mi járunk így. Rá kell vezetnünk
A népet, hogy gyülölte mindig őt, hogy
Öszvérekké változtatná, ha bírná,
Hogy elnémítná szószólóikat,
És a szabadságból őket kiverné,
Hogy nem teszen föl bennök több erőt
S tehetséget, több lelket, mint van a
Tevében, mely azért tápláltatik csak,
Hogy hordja a tehert, s jól megverik, ha
Eldől alatta.

SICINIUS
        Ilyetén beszédtől,
Ha majd a népet lázadó dacával
Legjobban bántja (s ez meglesz, mihelyt
Ingerlik, ami könnyü, mint kutyát
Uszítni juhra:) lángra lobban a
Száraz tarló, s e lángok őt örökre
Be fogják feketíteni.

Követ jön

BRUTUS
                Mi baj?

KÖVET
A Capitolba hínak. Híre van,
Hogy Marcius konzul lesz. A vakok
Tolonganak, hogy hallják, és a némák,
Hogy lássák őt. Agg hölgyek kesztyüket
S az ifju hölgyek kendőket dobáltak
Felé, ahol ment. Bókolt a nemesség,
Mint Jupiter szobránál; és a nép
Örömzajából mennydörgést csinált
S záport a fölhányt fövegekbül. Ilyet
Még nem láttam.

BRUTUS
                Jerünk a Capitolba.
Szemünk s fülünk a jelené legyen,
S szivünk a sikeré.

SICINIUS
                Veled megyek.

El mindnyájan

 

2. szín

Ugyanott. A Capitol.

Jön két törvényszolga; párnákat raknak

ELSŐ SZOLGA
Jöszte, jöszte, ezennel itt lesznek. Hányan iparkodnak a konzulságra?

MÁSODIK SZOLGA
Azt mondják, hárman; de minden ember hiszi, hogy Coriolanus nyeri el.

ELSŐ SZOLGA
Ez derék legény, de kegyetlenül kevély s nem szereti a köznépet.

MÁSODIK SZOLGA
Valóban, volt elég nagy ember, ki hízelgett a népnek, pedig nem szerette soha;
voltak ismét elegen, kiket a nép szeretett, s maga sem tudta miért. S így, ha
szeretnek, nem tudják, mi végett s ha gyűlölnek, annak sincs jobb oka. Azért ha
Coriolanus nem törődik vele, hogy szeretik-e vagy gyűlölik, ez azt bizonyítja,
hogy jól ismeri gondolkodásukat; az ő nemes gondtalansága ezt világosan
kimutatja.

ELSŐ SZOLGA
Ha nem törődik vele, hogy szeretik-e vagy sem, részrehajlatlanul állna köztük,
s nem tenne velök se jót, se rosszat; de ő jobban igyekszik gyűlölségüket
megnyerni, mint amennyire azok képesek ezt teljesíteni, és semmit el nem
mulaszt, amiben teljesen kimutathatja irántok ellenséges indulatát. Márpedig a
nép gyűlölségére és nemtetszésére iparkodnia éppen oly gonoszság, mint az,
mit ő nem helyesel: hízelegni szeretetéért.

MÁSODIK SZOLGA
Nagy érdemeket szerzett ő hazájától, s az ő emelkedése nem oly kényelmes
lépcsőkön történt, mint azoké, kik, a nép előtt magokat udvariasan hajtogatva,
süvegeléssel jutottak a hírre és tiszteletre, minden egyéb tett nélkül. Ő,
ellenkezőleg, annyira beülteté dicsőségét szemökbe és tetteit szívökbe, hogy erről
hallgatni s ezt meg nem vallani hálátlan igaztalanság, elferdíteni pedig oly gazság
volna, mely maga magát meghazudtolván, rosszallást és szemrehányást vonna
magára mindenkitől, aki hallaná.

ELSŐ SZOLGA
Ne többet róla, ő érdemteljes ember. Helyet, helyet; jőnek.

Jeladás a harsonákkal. Jön, a lictorok után, Cominius konzul, Menenius,
Coriolanus, több szenátor, Sicinius és Brutus. A szenátorok elfoglalják
helyeiket, a tribunok szinte

MENENIUS
Bevégezvén a volszk ügyet s haza
Rendelvén Titus Lartiust, ezen
Másod-gyülésünk legfő pontja lesz,
Dijazni a nemes szolgálatot, mely
Honáért ennyit tőn. Kérlek tehát,
Komoly s nagyon tisztelt apák, hogy a
Jelen konzult, ki sikeres hadunk
Vezére volt, hagyjátok szólani
A hősiségről, melyet végbevitt
Cajus Marcius Coriolanus, aki
Azért van itt, hogy érdeme szerint
Köszönjünk néki.

ELSŐ SZENÁTOR
        Jó Cominius, szólj.
Rövidség kedveért ne hagyj ki semmit,
Higgyük inkább, hogy a hon gyenge őt
Dijazni, mintsem, hogy tán mibelőlünk
Hiányzik rá a kedv. Népszónokok,
Kérünk, figyeljetek barátilag,
S bírjátok rá a népet, hogy velünk
Majd egyetértsen.

SICINIUS
        Jó egyezkedés
Végett vagyunk itt; hajlandó szivünk
Tisztelni és elősegítni e
Gyülés ügyét.

BRUTUS
        Ezt annál szívesebben
Tesszük, ha nyájasb véleménye van
A nép felől, s jobban becsűli, mint
Becsűlte.

MENENIUS
        Ejh, ez nem való ide.
Inkább ne szóltatok vón. Tetszik-e
Hallgatnotok Cominiust?

BRUTUS
                Szívesen, de
Inkább helyén volt észrevételem, mint
Ezen feddés.

MENENIUS
        A népnek ő barátja,
De hálótársa nem leszen. Derék
Cominius, szólj.

Coriolanus fölkel s indul ki

                        Ülj le a helyedre.

ELSŐ SZENÁTOR
Foglalj helyet; ne szégyeld hallani
Hőstettidet.

CORIOLANUS
Bocsánat, uraim,
Türöm inkább megint a gyógyuló seb
Kínját, mint halljam, hogy mint kaptam őket.

BRUTUS
Uram, remélem, nem beszédem űz el.

CORIOLANUS
Nem, uram; de míg a harcban gyakran álltam,
Futék a szótól. Nem hízelgetek s így
Nem sértetek ti. És én szeretem
A népet, mint érdemli.

MENENIUS
                Kérlek, ülj le.

CORIOLANUS
Inkább vakarnám a napon fejem
Rohamfuváskor, mint henyélve halljam
Nagyítni semmiségemet. (El)

MENENIUS
                        Tribúnok!
Hogy hízelegne ő fajotoknak, ahol
Ezer közt egy jó van?... Látjátok: inkább
Kockára tette minden tagjait
A hírért, mint annak hallásaért csak
Egyik fülét! Kezdd el, Cominius.

COMINIUS
Hangom hiányzik: gyöngén nem szabad
Coriolanusról beszélni. Közhit,
Hogy a vitézség fő erény, s leginkább
Vál díszére a birtokosnak; így
Az említettem férfihoz hasonló
Nincs a világon. Már tizenhat éves
Korában, hogy Tarquin meglepte Rómát,
Harcolt a többi előtt. Diktatorunk
(Kinek dicsőség!) látta víni őt,
Midőn amazón-állával kergeté
A szőrös képeket. Megmente egy
Szorított rómait, s a konzul látta, hogy
Lesújta három ellent; térdre ejté
Magát Tarquint is. E napon, midőn
Nőt játszhatott volna a színpadon még,
Csatában férfi volt, tölgykoszorú
Lett a jutalma. Kisgyermek korában
Lőn férfivá, s így nőtt, miként a tenger,
S azóta ő tizenhét ütközetben
Egy kardnak sem hagyott babért. Utolsó
Tettére, Coriolin kül s belül,
Már erre nincs szó. Gátlá a futókat
S példáján a gyávák játék gyanánt
Vevék a vészt. Mint a hajó előtt
A hullám, úgy hajlott előtte a nép
S hullott le. Kardja, e halál pecsétje,
Ölt, ahová csak ért. Egy vér vala,
Tetőtül talpig; minden mozdulását
Halálhörgés követte. Egyedül ment
Be a vészes városkapun, s befesté
Kerűlhetetlen balsorssal; kijött
Segély nélkül, s úgy zúdult, új erővel
Corioliba, mint üstökös. Övé most
Minden; de ekkor harci zaj veré föl
Serény lelkét és kettős lelkesűlés
Élénkité föl fáradt tagjait.
Jött a csatába, és itt párologva
Rohant az emberéletek fölött, mint
Az örök romlás, s míg nem lett a mienk
A város és a harctér, meg nem állt
Lélegzet-vételért sem.

MENENIUS
                A dicső!

ELSŐ SZENÁTOR
Nem tisztelhetjük úgy meg, hogy reá
Méltó ne volna.

COMINIUS
        A zsákmányt megveté,
A drágaságokat silány szemétnek
Tekinté csak. Kevesbet követel, mint
Mit a fösvénység adna. Tettei
Jutalma az, hogy tette. Idejét
Eltölté, s néki ez elég.

MENENIUS
                Valódi
Nemes. Hivassuk.

ELSŐ SZENÁTOR
        Hídd be Coriolanust.

ELSŐ SZOLGA
Ím, érkezik.

Coriolanus jön

MENENIUS
Örömmel választ, Coriolanus, a
Tanács konzulnak.

CORIOLANUS
        Néki köszönöm
Éltem s szolgálatom.

MENENIUS
                Most már csak a
Néphez kell szólnod.

CORIOLANUS
        Kérlek, mentsetek föl e
Szokás alól; én föl nem ölthetem
Ama ruhát, hogy esdjek meztelen
A voksokért sebeim miatt. Tegyétek,
Hogy elkerüljem.

SICINIUS
        A nép megkivánja
Magáét, egy szikrát sem enged a
Bevett szokásból.

MENENIUS
        Ne ingereld őket.
Kérlek, hogy tégy a rendszabály szerint,
Vedd át oly módon méltóságodat,
Mint elődid vevék.

CORIOLANUS
                Ez oly szerep,
Melyet pirúlva játszanám; s szeretném,
Ha elvennők a néptől.

BRUTUS
                Hallod ezt?

CORIOLANUS
Hetvenkedjem, hogy ezt és ezt tevém?
Mutassam a nem-fájó sebhelyet
(Mit rejtenem kellene) mintha épp csak
Szavazat-nyerni kaptam volna?

MENENIUS
                        Hagyd ezt.
Vegyétek pártfogás alá ügyünket,
Népszónokok. S nemes konzul, neked
Üdv s tisztelet!

SZENÁTOROK
Üdv s tisztelet neked, Coriolanus!

Harsonák. A szenátorok el

BRUTUS.
Látod, hogyan fog bánni majd a néppel?

SICINIUS
Csak észrevegyék szándékát. Megvetőleg
Fog kérni, mintha olyat kérne, amit
Megadniok kell.

BRUTUS
        Jer, tudtokra adni
Eljárásunkat. A vásár terén
Várnak bennünket, úgy tudom.

El mind a ketten

 

3. szín

Ugyanott. A Forum.

Polgárok jőnek

ELSŐ POLGÁR
Ismétlem, ha kérni fogja voksainkat, nem tagadhatjuk meg tőle.

MÁSODIK POLGÁR
De meg, uram, ha akarjuk.

HARMADIK POLGÁR
Hatalmunkban van ezt megtenni, csakhogy ez olyan hatalom, melynek
végbevitelére nincs hatalmunk, mert ha megmutatja nékünk sebeit és elmondja
tetteit, be kell mártanunk nyelveinket a sebekbe, s érettök szólanunk; így ha
elmondja nemes tetteit, nekünk is el kell mondanunk nemes elismerésünket. A
hálátlanság szörnyűség, s ha a sokaság hálátlan, ez annyi, mint a sokaságot
szörnyeteggé tenni; eszerint, annak tagjai levén, magunkat szörnyeteg tagokká
tennők.

ELSŐ POLGÁR
S hogy különbnek nem tartanak bennünket, nemigen sok híja van, mert midőn a
gabona dolgában föltámadtunk, ő maga sem átallott bennünket sokfejű tömegnek
nevezni.

HARMADIK POLGÁR
Többen adták már nekünk e nevet; nem azért, hogy fejeink közül némelyik barna,
némelyik fekete, némelyik gesztenyeszín, némelyik kopasz, hanem hogy elménk
olyan sokszínű; s én úgy hiszem, ha minden elméncségünk egy koponyából eredne
is, ki keletre, ki délre, ki éjszakra, ki nyugatra röpülne, s ha megegyeznének is,
hogy egy úton haladnak, azonnal ott volnánk az éjszaktű minden pontjain.

MÁSODIK POLGÁR
Úgy gondolod? Hát az én elméncségem vajon merre repülne?

HARMADIK POLGÁR
Ó, a tied nem jönne ki oly hirtelen, mint más emberé, mert nagyon bele van
sutulva ebbe a tuskófejbe; de ha szabadon volna, bizonnyal dél felé szállna.

MÁSODIK POLGÁR
Miért arra?

HARMADIK POLGÁR
Hogy ködbe vesszen! Ha háromnegyede rothadt gőzbe oszlanék, a negyedik része
lelkiismeretességből visszafordulna, hogy téged megházasítni segítsen.

MÁSODIK POLGÁR
Te csak mindig tele vagy ilyen furcsaságokkal., No hiszen jól van, no.

HARMADIK POLGÁR
El vagytok-e tökélve, mindnyájan rá szavazni? De az mindegy, a többség mellette
lesz. Annyit mondok, ha a néphez hajolna, nem volna különb ember nála.

Jön Coriolanus és Menenius

Íme, itt jön, mégpedig az alázatosság köntösében; vigyázzunk magaviseletére.
Ne álljunk így együtt, hanem menjünk arra, ahol áll, egyenként, kettenként és
hármanként. Mindegyikünknek el kell mondania kérelmét, miáltal valamennyien
részesülünk a megtiszteltetésben, hogy saját nyelveinkkel adjuk neki
szavazatunkat; azért kövessetek: megmutatom, hogy menjetek el mellette.

MIND
Jól van, jól van.

Polgárok el

MENENIUS
Uraim, nem úgy van; hisz legjobbjaink
Ekkép tevének.

CORIOLANUS
Mit mondjak tehát?...
Uram, kérlek... Hah, dögvész! nyelvemet
Nem bírhatom rá... Nézd, uram, sebeim,
A hont szolgálva kaptam, amidőn
Testvéreid közül sok orditott
S futott saját dombunktól.

MENENIUS
                                Istenek!
Ilyet ne mondj. Kérd, hogy gondoljanak rád.

CORIOLANUS
Gondoljanak rám? Akasszák fel őket!
Inkább felejtsenek, mint az erényt, mit
Hiába vernek papjaink beléjök.

MENENIUS
Mindent lerontasz. Úgy beszélj velök,
Amint tanácsos; kérlek. (El)

CORIOLANUS
        Mondd nekik, hogy
Mossák meg képök és foguk.

Jön két polgár

                                Itt jön egy pár.
Uram, tudod, mi végett állok itt.

ELSŐ POLGÁR
Tudom: mondd meg, mi bírt reá, uram?

CORIOLANUS
Én érdemem.

MÁSODIK POLGÁR
                Ten érdemed?

CORIOLANUS
                Nem is
Kivánatom.

ELSŐ POLGÁR
Mit, nem kivánatod?

CORIOLANUS
Nem, uram.
Sosem kivántam a szegényeket
Koldúlással zavarni.

ELSŐ POLGÁR
Gondold meg, hogy ha nyújtunk valamit,
Mi is remélünk nyerni általad.

CORIOLANUS
Jól van; mi hát a konzulságnak ára?

ELSŐ POLGÁR
Az ára: baráti kérelem.

CORIOLANUS
                Baráti?
Hát, kérlek, add. Mutathatok sebet, ha
Magunk leszünk. Becses szavazatod kell!
Mit mondasz rá?

MÁSODIK POLGÁR
Tisztelt úr, megkapod.

CORIOLANUS
Megalkuvánk, uram.
Két érdemes voksot már koldulék. Az
Alamizsna megvan. Isten hírivel!

ELSŐ POLGÁR
Ez mégis furcsa egy kicsit.

MÁSODIK POLGÁR
                Ha újra
Adnám szavam... no, mit se tesz.

El mind a ketten. Jön két más polgár

CORIOLANUS
Kérlek benneteket, ha szavatok hangjával összeüt, hadd legyek konzul; íme,
rajtam a szokott köntös.

HARMADIK POLGÁR
Érdemesen viselted magadat hazád irányában, meg nem is viselted magad
érdemesen.

CORIOLANUS
E talány?

HARMADIK POLGÁR
Ellenséginek ostora voltál, barátinak vesszeje voltál.
Valóban, te nem szeretted a népet.

CORIOLANUS
Annál többre kell engem becsülnötök, hogy szeretetemet nem alacsonyítottam le.
Hízelkedni fogok, uram, megesküdt testvéremnek, a népnek, hogy több érdemet
arassak nála; ez olyan tulajdonság, amit szívesen vesz... s miután választásuk
bölcsessége inkább akarja bírni kalapomat, mint szívemet: betanulom a kedveltető
hajlongást, s iparkodni fogok majmolni, ti. utánozni valamely népszerű férfi
varázsát, s ezt bőkezűleg közlöm minden emberrel, aki kívánja. Annak okáért
kérlek, hadd legyek konzul.

NEGYEDIK POLGÁR
Reméljük, hogy barátot nyerünk benned, s azért szívesen szavazunk rád.

HARMADIK POLGÁR
Sok sebet kaptál hazádért.

CORIOLANUS
Nem akarom hitelesíteni tudományodat azzal, hogy ezeket mutassam. Nagyra
becsülöm szavazatotokat, s így nem háborgatlak tovább.

MIND A KÉT POLGÁR
Az istenek boldogítsanak, uram, szívünkből kívánjuk.

El mind a ketten

CORIOLANUS
Mi édes voksok!
Inkább meghalni, éhen veszni, mint
Koldulni a megérdemelt dijért.
Mért álljak én e farkasbőrben itt,
S kérjek fütől-fától szükségtelen
Bizonyságot? Mert a szokás kivánja!
Ha mindenben követjük a szokást,
A régi por söpretlenül marad,
S oly hegymagosra nő a rossz, hogy a jó
Fölül nem múlja. Nem vagyok bolond,
Inkább legyen dicsőség s hívatal
Akárkié. Felén már túl vagyok,
Átkínlódom hát a másik felén is.

Más három polgár jön

        Itt jő nehány voks.
Szavazzatok rám, csak azért csatáztam,
A voksért virraszték, voksotokért van
Rajtam huszonnégy seb, s kétszer kilenc
Csatát láték, hallék; voksotokért
Tettem hol ezt, hol azt. Voksoljatok rám,
Szeretném a konzulságot, valóban.

ÖTÖDIK POLGÁR
Ő nemesen viselte magát; minden becsületes ember rá fog szavazni.

HATODIK POLGÁR
Hadd legyen tehát konzul. Az istenek boldogítsák őt s tegyék a nép barátjává.

MIND
Amen, amen. Az Isten tartson meg, nemes konzul.

A polgárok el

CORIOLANUS
Érdemes voksok!

Visszajön Menenius; vele Brutus és Sicinius

MENENIUS
Kiálltad, amit kelle. A tribúnok
Reád ruházzák a nép voksait.
Mostan, felöltve tiszted jeleit,
Menj a tanács elé.

CORIOLANUS
        Megvan tehát?

SICINIUS
A kérelem-szokást beteljesítéd,
A nép megválasztott, s fölhívatol, hogy
Gyűlésbe jöjj és elfoglald helyed.

CORIOLANUS
Hol? A tanácsháznál?

SICINIUS
                Ott, Coriolanus.

CORIOLANUS
Vehetek rám más ruhát?

SICINIUS
                Vehetsz, uram.

CORIOLANUS
Tészem tüstént, s ha újonnan magamra
Ismérek, a tanács elé megyek.

MENENIUS
Társad leszek. Ti nem jöttök velünk?

BRUTUS
A népet várjuk.

SICINIUS
        Isten véletek.

Coriolanus és Menenius el

        Megkapta, s mint szeméből látható,
A szíve ég.

BRUTUS
        Kevély szívvel viselte az
Alázatosság köntösét. A népet
Szétoszlatod?

Visszajőnek a polgárok

SICINIUS
Nos, társaim, megválasztátok őt?

ELSŐ POLGÁR
Reá szavaztunk.

BRUTUS
                Adják istenink, hogy
Hajlandóságtokat megérdemelje.

MÁSODIK POLGÁR
Ámen. Szegény, súlyatlan véleményem
Szerint gúnyolt, midőn esdett.

HARMADIK POLGÁR
                        Valóban,
Csúfolt bennünket nyilvánságosan.

ELSŐ POLGÁR
Nem, ez csak szólásmódja, nem csufolt.

MÁSODIK POLGÁR
Magad vagy köztünk azt mondó, hogy ő
Nem bánt velünk csufúl; nem is mutatta
Érdemjelét, honáért nyert sebeit.

SICINIUS
Ezt csak tevé...

POLGÁROK
        Nem látta senki sem.

HARMADIK POLGÁR
Mondá: magánhelyen mutathat sebeket,
S kalapját megvetőn billentve szólt:
"Konzul szeretnék lenni, s az ős szokás csak,
Megegyezésetekkel engedi;
Szavazzatok rám." Amidőn igértük:
"Köszönöm" mondá, "a voksot köszönöm
Az édes voksot... most szavaztatok
Végzők ügyünket." Hát nem csúfolás ez?

SICINIUS
Dőrék volátok ezt nem látni? Vagy
Láttátok, s mégis gyermekmódra rá
Szavaztatok?

BRUTUS
        Mért nem beszéltetek, mint
Tanítánk? Még midőn hatalma nem volt,
Csak mint közember szolgált a hazának,
Már ellenségetek volt; a szabadság
S jogaitok ellen szólt mindig, miket
Az államtól bírtok. És most, midőn
Hatalmat nyert, ország-kormányozást,
Ha most is megmarad rosszindulatja
A nép iránt: nem tennen voksotok lesz
Átkotok? Kellett volna mondani,
Hogy érdemét tekintve nem igényel
Ugyan sokat, de voksaitokért
Emlékezzék reátok szívesen,
S rosszindulatját változtassa jóvá,
S legyen baráti főtök.

SICINIUS
                Íly beszéd, mint
Megmondottuk, próbára tette volna
Lelkét s szivét; s vagy jó igéretet
Csalt volna tőle, melyre őt adandó
Alkalmakon figyelmessé tehetnők,
Vagy megsértette volna nyers kedélyét,
Mely nem tűr semmit, ami egybe-másba
Korlátozná, s így feldühítve őt,
Fordíthatátok hasznotokra mérgét,
S meg nem választatik.

BRUTUS
                Vevétek észre
Hogy megvetett nyilvánosan, midőn
Szüksége volt reátok? s hiszitek,
Hogy megvetése nem lesz elzuzó most,
Midőn rátok tiporhat? Testetekben
Mért nem volt szív! Azért van nyelvetek, hogy
A józan ész ellen kiáltsatok?

SICINIUS
Máskor kérelmeket tagadtatok meg,
S most arra, aki nem kért, de csufolt,
Reá szavaztatok!

HARMADIK POLGÁR
Nem iktaták be, visszavonható még.

MÁSODIK POLGÁR
És visszavonjuk!
Ötszáz ilyen voksért kezeskedem.

ELSŐ POLGÁR
Én ezerért, s hozzá barátaik.

BRUTUS
El innen rögtön, s mondjátok nekik, hogy
Oly konzult választottak, aki őket
Szabadságuktól fosztja meg, s kutyákként
Elnémitandja, melyek ugatásért
Tartatnak, s mégis oly sokszor verik meg,
Midőn ugatnak.

SICINIUS
                Gyűljenek össze mind
S döntsék le jobb megfontolás után
E balga választást. Mondjátok el, mily
Kevély, hogy mindig gyűlölt bennetek,
S mily gőggel hordta az alázat köntösét,
S hogyan gunyolt. Csupán a szeretet,
Szolgálatit tekintve, nem hagyá most
A bántó módot észrevennetek,
Mely csúfoló, illetlen modorú volt
Ős gyűlöleténél fogva.

BRUTUS
                        Fogjatok
Mindent reánk, hogy (gátat nem tekintve)
Mi voltunk rajt, nektek ki kelle őt
Neveznetek.

SICINIUS
        Mondjátok azt, hogy inkább
Parancsainkra, mint jó kedvetekből
Választottátok őt, hogy lelketek
        Eltelve volt azzal, mit tennetek
Kellett, nem amit akartatok, s ezért
Szavaztatok rá kelletlen. Miránk
Fogjátok.

BRUTUS
                Minket ne kiméljetek.
Mondjátok, hogy mi vertük fejetekbe:
Szolgálni mily ifjan kezdé honát,
S szolgálja folyvást... hogy honnét ered,
A bajnok Marciusoktól... őse volt
Numának unokája, Ancus, aki
A nagy Hostilius királyt követte...
Ezen házból volt Quintus s Publius, kik
Csatornákon legjobb vizet hozának;
És Censorinus, népkedvenc, ki e nevet
Két ízbeni cenzorságért nyeré,
Az ő nagy őse volt.

SICINIUS
                Ily sarjadék,
S maga is megérdemlé azonfölül
E szép helyet; mi mondtuk, hogy vegyétek
Őt pártfogás alá... de vélitek,
Múltját s jelenjét összevetve, hogy
Ellenségtek, s a gyors megegyezést
Eltörlitek.

BRUTUS
        Mondjátok: nélkülünk így
Soha nem tesztek... Mindig ezt a húrt;
S mihelyt elég sok ember összegyűlt,
El a Capitolba.

POLGÁROK
        Jó. Majd mindenik
Sajnálja a választást.

A polgárok el

BRUTUS
                Menjetek hát;
Tanácsosabb most e fölzendülés,
Mint várni később még nagyobb veszélyre.
Ha visszalépésökre, mint szokása,
Fölingerül: vigyázunk rá s dühéből
Hasznot huzunk.

SICINIUS
                Jer a Capitoliumba,
Legyünk elébb ott, mint a népfolyam:
Lássék saját szándékának (miként
Részint az is), mihez mi ösztönöztük.

El mind a ketten

 

Harmadik felvonás

1. szín

Róma. Utca. Kürtök.

Jőnek Coriolanus, Menenius, Cominius, Titus Lartius, szenátorok, patríciusok

CORIOLANUS
Megint hadat gyűjt hát Aufidius?

LARTIUS
Igen, uram, s ez okból végezők
A frigykötést oly hirtelen.

CORIOLANUS
És így a volszk nép úgy áll, mint előbb;
Kész rajtunk ütni ismét kedvező
Időben?

COMINIUS
Úgy meg vannak rontva, konzul,
Hogy egyhamar nem látjuk lengeni
Zászlóikat.

CORIOLANUS
Aufidiust ki látta?

LARTIUS
Ótalmam alá jött, s szidta nemzetét,
Hogy elveszíté csúfondárosan
A várost, aztán Antiumba tért.

CORIOLANUS
Beszélt rólam?

LARTIUS
        Beszélt, uram.

CORIOLANUS
                Miket?

LARTIUS
Hányszor jött össze kardosan veled;
Hogy a világon mindenek fölött
Téged gyülöl, hogy minden vagyonát
Kockáztató zálogba tenni kész, csak
Győződ lehessen.

CORIOLANUS
        Antiumban él?

LARTIUS
Ott, Antiumban.

CORIOLANUS
Bár lenne fölkeresni őt okom, hogy
Szembenézzek dühével. (Lartiushoz) Jó napot honn!

Jön Sicinius és Brutus

Im, itt a néptribúnok, nyelvei
A község szájának. Nem szívelem,
Mert úgy kérkednek rangjukkal, hogy azt nem
Tűrheti a nemesség.

SICINIUS
                Ne tovább!

CORIOLANUS
Mi történik?

BRUTUS
        Maradj; tovább haladnod
Veszély.

CORIOLANUS
Honnét e változás?

MENENIUS
                                Mi baj?

COMINIUS
Nem választá meg őt nép és nemesség?

BRUTUS
Cominius, nem.

CORIOLANUS
        Gyermekek szavaztak?

ELSŐ SZENÁTOR
Utat, tribúnok; a piacra megy.

BRUTUS
Föl van lobbanva a nép ellene.

SICINIUS
Megállj, mert baj lesz.

CORIOLANUS
        Ilyen hát a csorda?
Ezeknek voksot! Most igérnek és
Azonnal visszaveszik. Mi tisztetek van?
Ti vagytok a száj, mért a fogakon
Nem uralkodtok? Ti bujtogattatok?

MENENIUS
Csak csendesen.

CORIOLANUS
Szántszándékos dolog;
Nemesség ellen összeesküvés.
Tűrjük s éljünk azokkal, kik sem úrnak,
Sem szolgának nem jók.

BRUTUS
                Nem összeesküvés.
A nép zajong, mert gúnyolád. Minap, hogy
Ingyen buzát kaptak, te zúgolódtál;
Mocskoltad szószólóikat, nevezted
Őket hizelkedőknek, a nemesség
Ellenségének s köntösforgatóknak.

CORIOLANUS
Ez tudva van rég.

BRUTUS
        Nem mindenki tudta.

CORIOLANUS
Te beszélted el?

BRUTUS
        Mit! én beszéltem?

CORIOLANUS
Tőled kitellik.

BRUTUS
        Meglehet, de dolgom
Jobban végeztem, mint te a tied.

CORIOLANUS
Mért én legyek hát konzul? A pokolra!
Oly silány leszek, mint ti... s társatokként
Tribúnkodom.

SICINIUS
        Sok olyat téssz, ami
A népet bántja. Ha pályád, melyre léptél,
Folytatni vágyod, kérdezd nyájasabban
Az útat, amelyről letévedél,
Másképp nem állhatsz, mint konzul, fölötte,
Sem, mint tribún, mellette.

MENENIUS
                        Csendesen!

COMINIUS
A néppel visszaéltek. Menjetek.
Rómához ilyen aljasság nem illik,
S ezt meg nem érdemelte Coriolanus,
Ezen méltatlan botrányt, hogy galádul
Dicsőségének gáncsot vessenek.

CORIOLANUS
Beszéljetek ti gabnáról nekem!
Azt mondtam, úgy van, s azt ismétlem is.

MENENIUS
Ne most, ne most.

ELSŐ SZENÁTOR
        Uram, ne e zavarban.

CORIOLANUS
Az életemre, most!... Nemes barátim,
Engedjetek meg.
Hadd lássa e csélcsap, büdös csapat,
Hogy nem hizelgek, és tekintse bennem
Magát. Ismétlem, hogy kimélve őket
Tanácsunk ellen hintjük el magvát az
Orcátlanságnak, pimasz zendülésnek;
Magunk szántottuk és vetettük ezt el,
Közénk vegyítve őket, nemesekbe,
Kikben van erény, erő is, kivéve,
Mit koldusoknak adtak.

MENENIUS
                Elég, ne többet.

ELSŐ SZENÁTOR
Kérlek, ne szólj többet.

CORIOLANUS
        Hogyan! ne többet?
Amint hazámért ontám véremet,
Nem félve külhatalmat, úgy kiáltsa
Tüdőm a szót, míg megszakad, e fekélyes
Nép ellen, melynek undorít baja
S mégis keressük, hogy reánk ragadjon.

BRUTUS
Úgy szólsz a népről, mintha büntető
Isten volnál, s nem oly erőtelen
Ember, mint ők magok.

SICINIUS
                Jó lenne ezt a
Népnek tudtára adni.

MENENIUS
                Mit? Haragját?

CORIOLANUS
Harag!
Ha, mint éjféli álom, oly nyugodt
Volnék, így vélekedném, esküszöm.

SICINIUS
Rejtett méregnek kell maradnia
E véleménynek, hogy tovább-tovább mást
Ne mérgezzen meg.

CORIOLANUS
                Kell maradnia!
Halljátok ezt a kis Tritont, hatalmas
Kell-jével?

COMINIUS
        Az nem volt törvényszerű.

CORIOLANUS
                                Kell!...
Te jó, de oly eszélytelen nemesség,
Tisztes, de gondatlan tanács, azért hagyál
A hydrának szolgát választani,
Hogy ez makacs kell-jével, mely csupán
A szörnyetegnek kürtharsogtatása,
Folyód pocsolyába fojtsa s medredet
Magának tartsa meg? Ha van hatalma,
Engedjen balgaságtok; hogyha nincs,
Ébredjünk e veszélyes lanyhaságból.
Ha bölcsek vagytok, mért bolondoztok; ha nem,
Vánkost nekik. Ha ők szenátorok, ti
Plebejek vagytok, s ők azok valóban,
Ha összeolvasztott voksaitokon csak
Az ő izök van. Tesznek tiszteket,
És ilyeket, mint ez, aki paraszti
Kell-jét oly bíróságnak mondja, milyen
Még Graeciában sem volt. Jupiterre,
Ez meggyalázza a konzult s szivem fáj,
Látván: ha két egyenlő hatalom
Támad, mily hirtelen jön a zavar
Nyilásaik közé, s azáltal egymást
Emésztik föl.

COMINIUS
        Jó, menjünk a piacra.

CORIOLANUS
Bárki tanácslá, hogy magtárainkból
A gabnát ingyen osszuk, mint koronként
Szokás volt Graeciában...

MENENIUS
                        Elég elég...

CORIOLANUS
(Bár ott a népnek több hatalma volt),
Az, mondom, engedetlenséget és
Romlást idézett.

BRUTUS
                Mit, a nép ilyenre
Szavazzon, aki így szól?

CORIOLANUS
                        Okaim
Vannak, különbek, mint az ő szavok.
Tudják, hogy nem volt tőlünk díj a gabna;
Bizton levén, sohsem szolgáltak érte.
Egy sem mozdult, midőn ingott az állam
És hadba kellett volna menniök.
Ingyen gabnát az íly szolgálatért!
A hadban föllázadtak, itt kitűnt
Vitézségök sem válik érdemökre.
A vád, mivel gyakran méltatlanúl
Szenátusunkat illeték, jogot
Ajándékokra nem szerez. Továbbá
E sok gyomor hogy emészthetné meg a
Tanács kegyelmét? Tett beszéljen a
Szavak helyett: "Mi kívánjuk, mi a
Többség vagyunk, s félelmök majd megadja
Kivánatunkat." Így lealjasítjuk
Magunkat; e rongy nép azt véli, hogy
Gondoskodásunk félelem... s ez egykor
Ajtót tör, s varjakat hoz a tanácsba,
Megtépni a sasokat.

MENENIUS
                Menjünk, elég.

BRUTUS
Mértéken túl elég.

CORIOLANUS
        Nem az, nektek több:
Esküt teszek mindenre, ami szent
Ég s föld előtt! e kettős hatalomnak
(Hol egyik párt méltán büszke s a másik
Ok nélkül bősz, hol ész, igény, nemesség
Mit sem tehet, csak a közbutaság
Igen- s nemjével) el kell hagynia
A szükségest, helyt ád az ingatag
Hanyagságnak. Hiába várjuk a
Sikert ily gátak közt. Kérlek tehát: kik
Kevésbé vagytok gyávák, mint szerények,
Kik inkább kedvelitek hazánk alapját,
Mint féltek változástól, kik előtt
Szép élet a hosszúnál többet ér, kik
Ráálltok a testet megóni a
Haláltól vészes gyógyszer által... e
Sokágu nyelvet tépjétek ki rögtön,
Ne nyaljon édest, mely méreg neki,
Aláztatástok sérti a józan észt
S megfosztja a hazát azon tökélytől,
Mely illő, hogy diszítse, s képtelen
A jót, mint óhajt, végbevinni az
Ellenszegűlő rossz miatt.

BRUTUS

                                Elég volt.

SICINIUS
Mint áruló beszélt, s mint áruló
Lakolni is fog.

CORIOLANUS
Alávaló! fúlj meg gyülöletedben.
Miért a népnek e kopasz tribúnok?
Ezeknek engedvén, szót nem fogad.
A felsőbbeknek. Lázadás alatt,
Midőn törvény a szükség volt, nem a jog,
Választatának. Boldogabb időben
Mondjuk ki: így jó s így kell lennie,
S dobjátok porba hatalmokat.

BRUTUS
Nyilvános árulás.

SICINIUS
                Konzul legyen? Nem!

BRUTUS
Aedilek, hé!

Egy aedil jön

                        El kell fogatni őt.

SICINIUS
Menj, hídd a népet,

Aedil el

                                amelynek nevében
Elfoglak, mint áruló újitót
S a közjó ellenét. Parancsolom,
Kövess a számadásra.

CORIOLANUS
        Félre, vén barom!

SZENÁTOROK ÉS PATRÍCIUSOK
Megvédjük őt.

COMINIUS
        Öreg, vedd el kezed.

CORIOLANUS
Odább innen, rohadt lény, mert kirázom
Ruhádból csontod!

SICINIUS
                Polgárok, segítség!

Plebejus csőcselék jön az aedilekkel

MENENIUS
Több tisztelet mind a két részrül.

SICINIUS
                                Itt van,
Ki romlástokra tör.

BRUTUS
                Fogjátok el,
Aedilek.

POLGÁROK
Rajta, rajta, le vele!

SZENÁTOROK
Fegyvert, fegyvert, fegyvert!

Körülveszik Coriolanust; általános zavar

        Tribúnok, polgárok, nemesek, megálljunk!
Sicinius, Brutus, Coriolanus,
Polgárok! Békét, békét; álljatok meg!

MENENIUS
Mi válik ebből?... A lélegzetem fogy,
Romlás közelg, nem szólhatok. Tribúnok,
Beszéljetek; lassan, Coriolanus.
Szólj, jó Sicinius.

SICINIUS
                Figyeljen a nép!

POLGÁROK
Halljuk!... Beszélj!

SICINIUS
                Veszély fenyegeti.
Szabadságjogotokat. Marcius
Akarja azt elvenni, Marcius, kit
Imént konzullá tettetek.

MENENIUS
                        Piha,
Hisz ez nem olt, hanem még bujtogat.

ELSŐ SZENÁTOR
Eldönti a várost, mindent leront.

SICINIUS
Mi a város, ha nem a nép?

POLGÁROK
                        Úgy vagyon,
A nép a város.

BRUTUS
Köz-egyezés útján levénk a nép
Előljárói.

POLGÁROK
        És azok maradtok.

MENENIUS
Valóban, olyan színe van.

CORIOLANUS
Ez úton így a város összeomlik,
Alapjához leroskad a födél,
És omladékok fogják eltemetni
Az álló rendet.

SICINIUS
        Ez halálra méltó.

BRUTUS
Erősítsük meg vagy veszítsük el
Tekintélyünket. Nyilván mondjuk a nép
Nevében, amelynek hatalma minket
Magának megválaszta, Marcius
Büne halált kiván!

SICINIUS
                Fogjátok el hát,
Vigyétek a tarpei szirthez, onnan
Taszítsátok le!

BRUTUS
        Rajta, aedilek!

POLGÁROK
Add meg magad.

MENENIUS
                Csak egy szót halljatok,
Kérlek, tribúnok, hadd szólhassak egy szót.

AEDILEK
Csendet! Csendet!

MENENIUS
(Brutushoz)
                        Legyetek, aminek
Látszotok, igaz honfiak s tegyétek
Jóvá a dolgot mérséklettel és ne
Erőszakoskodással.

BRUTUS
                        A hidegség,
Mely bölcsességnek tetszik, méreg ott,
Hol így dühöng a baj. Fogjátok el,
S vigyétek a sziklára.

CORIOLANUS
        Nem, itt halok meg. (Kardot ránt)
Nem egy van itt, ki látta, hogy vivok, most
Jöjjön, s amit látott, próbálja meg.

MENENIUS
Le e kardot!... Hátrább, tribúnusok.

BRUTUS
Fogjátok el!

MENENIUS
                Segítsük Marciust!
Nemesség, föl, segítsen ifju s agg!

POLGÁROK
Le vele, le vele!

A zavargásban a tribunok, aedilek s a nép kiűzetnek

MENENIUS
Eredj, menj a házadba, szaporán,
Különben végünk van.

MÁSODIK SZENÁTOR
Menj.

CORIOLANUS
                Álljatok meg!
Ahány az ellen, annyi a barátunk.

MENENIUS
Odáig menjünk?

ELSŐ SZENÁTOR
                Ne adja az Ég!
Kérlek, nemes barátom, menj haza,
S hagyd ránk a dolgot.

MENENIUS
                Bízd ránk e sebet; te
Nem orvosolhatod. Menj, menj haza.

COMINIUS
Menjünk együtt, uram.

CORIOLANUS
Bár barbárok volnának (és azok, noha
Itt ellették) s ne rómaiak! (nem is
Azok, habár a Capitolium
Előtt vetélték őket)...

MENENIUS
                Menj haza.
Ne vedd nyelvedre méltó haragod;
Jön még idő miránk is.

CORIOLANUS
        Nyílt mezőben
Levernék negyvenet.

MENENIUS
                Én is a javából
Elvállalnék egy párt: a két tribúnt.

COMINIUS
Ne számítgassuk most, hogy ki erősebb;
A bátorság csak bolondság, ha omló
Épűlet elé áll. Jöttök, mielőtt
E dibdáb nép itt lesz, mely ront, miként a
Gátolt folyam s legyőzi, ami őt
Korlátolá előbb.

MENENIUS
                Eredj, könyörgök;
Elmésségem tán majd fog azokon,
Akikben ez kevés van. Toldjuk a rést
Minden szinű vászonnal.

COMINIUS
                Jöszte, menjünk.

Távoznak Coriolanus, Cominius s mások

ELSŐ PATRÍCIUS
Szerencséjét ez ember tönkre tette.

MENENIUS
Nemesb ő, mint érdemli a világ.
Neptun villájaért sem hízelegne
S Zeus mennykövéért. Ajkán van szive,
Mi keblében terem, kimondja nyelve,
S ha megharagszik, elfelejti, hogy
Hallotta a halál nevét.

Kívül zaj

        Ott szép dolog van!

MÁSODIK PATRÍCIUS
Bár volnának ágyban!

MENENIUS
Vagy inkább a Tiberben!... A manóba,
Mért nem beszélt szépen?

Visszajön Brutus és Sicinius a néppel

SICINIUS
                        Hol a kígyó, mely
Rómát kiölni szándékszik, hogy ő
Legyen itten minden?

MENENIUS
                Derék tribúnok...

SICINIUS
Kemény kezekkel dobjuk őt le a
Tarpei szirtről; törvénnyel dacolt,
S azért a törvény nem hallgatja ki.
Érezze a közönség szigorát,
Mit semmibe sem vett.

ELSŐ POLGÁR
                Tudja meg, hogy a
Nemes tribúnok a nép szája és mi
A karja.

POLGÁROK
Úgy van!

MENENIUS
        Kérlek...

SICINIUS
                Csendesen!

MENENIUS
Miért kiáltasz pusztulást, ha szép
Lassan célt érhetsz?

SICINIUS
                Hogy miképp, uram, te
Őt elsegítéd innen?

MENENIUS
                        Halld szavam:
Amint ismérem a konzul becsét, úgy
Tudom hibáit is...

SICINIUS
                Miféle konzul?

MENENIUS
Coriolanus konzul.

BRUTUS
                Konzul, ő!

POLGÁROK
Nem, nem, nem, nem, nem!

MENENIUS
Tribúnok s jó nép, engedelmetekkel
Egy-két szót ejtek, hogyha rám figyeltek.
Kivéve az időt, nem vallanátok
Egyéb kárát.

SICINIUS
                Beszélj hát röviden,
Mert elszántuk magunk, halálba küldjük
E mérges árulót. Száműzni őt
Szintúgy veszélyes; itten tartani
Biztos halálunk. Elhatározók hát,
Hogy még ma meghal.

MENENIUS
                Istenink ne adják
Hogy híres Rómánk, melyről Jupiter
Könyvébe van jegyezve, miszerint
Háládatos nagy emberei iránt,
Mint egy természetellenes vadállat
Eméssze el tulajdon magzatát!

SICINIUS
Fekély ő, mit ki kell belőle vágni.

MENENIUS
Ő csak beteg tag, mit lemetszeni
Halálos baj, s gyógyítni nem nehéz.
Hogy érdemelt ő Rómától halált?
Az ellent ölve?... Vére, mely kifolyt
(S ez, mondhatom, hogy több, mint mennyi még
Maradt erében), a honért folya,
S ha megmaradt vérét kiontja a hon,
Ez rajtunk, akik tesszük s tenni hagyjuk,
Világ végéig szenny lesz.

SICINIUS
                        Szóbeszéd!

BRUTUS
Fonákság! Míg szerette a hazát,
Becsülte őt az.

MENENIUS
                Ha megromlik a láb,
Megszűnünk számba venni egykori
Szolgálatát?

BRUTUS
        Nem hallgatunk tovább.
Utána házához! S hurcoljuk el, hogy
Odább ne terjedhessen a baja,
Mert ez ragályos.

MENENIUS
        Egy szót még, egyet!
E tigrislábu düh, ha féktelen
Rohamja kárát látja, óntehert a
Sarkára későn köt. Rendes per útján
Járjatok el, nehogy - népszerü! - pártharc
Támadjon s római sarcolja Rómát.

BRUTUS
S ha úgy volna is?...

SICINIUS
                Mily badar beszéd!
Nem láttuk, milyen szófogadó? Üté az
Aedileket, nekünk is ellenállt. Jer.

MENENIUS
Hadban nőtt fel, gondoljátok meg ezt,
Mióta csak kardot bír, s nem tanult
Finom beszédet; összevissza hány
Darát és lisztet. Engedelmetekkel
Hozzá megyek s előidézem őt, hogy
Kihallgassátok, nagy veszélyire,
A törvények szerint.

ELSŐ SZENÁTOR
                Nemes tribúnok,
Ez emberséges út, a többi véres
Találna lenni; ismeretlen a vég
A kezdeten.

SICINIUS
        Nemes Menenius
Légy hát a nép szolgálatbélije...
Le a fegyvert, polgárok.

BRUTUS
                El ne menjetek.

SICINIUS
El a piacra, ott találkozunk, s ott,
Ha Marciust el nem hoznád, előbbi
Tervünk szerint cselekszünk.

MENENIUS
                        Elviszem.
(A szenátorokhoz)
Menjünk együtt mi. El kell jőnie,
Különben minden rossz lesz.

ELSŐ SZENÁTOR
                Érte menjünk.

El mindnyájan

 

2. szín

Szoba Coriolanus házában.

Coriolanus és patríciusok jőnek

CORIOLANUS
Kiáltsanak bármit fülembe, ha
Kerékbe törnek, vad lóhoz kötöznek,
Vagy a tarpei szirtre tíz hegyet
Tesznek még, hogy mélyebbre döntsenek, mint
Ameddig ér a szem sugára: mégsem
Leszek más, mint valék.

ELSŐ PATRÍCIUS
        Annál nemesb vagy.

Jön Volumnia

CORIOLANUS
Csodálkozom, hogy nem helyesli tettem
Anyám, ki őket csak rongyháziaknak
Hivá s olyan lényeknek, kik teremtvék,
Hogy apró pénzzel kereskedjenek, s a
Gyülésekben födetlen álljanak,
Ásítsanak, s némán bámuljanak,
Ha a magamfélék hadról beszélnek
S békéről. (Volumniához) Téged emlegettelek.
Miért legyek szelídebb? Magamat
Csaljam? Mondd inkább, hogy játsszam csupán a
Férfit, aki vagyok.

VOLUMNIA
                Hatalmad
Bár addig vetted volna föl, amíg
El nem kopott.

CORIOLANUS
Vesszen Isten hirével.

VOLUMNIA
Inkább lehetnél, aki vagy, ha nem
Törekednél így rá. Szándékod kevésbé
Gátolták volna, ha nem mutatod ki,
Míg el nem vesztik a hatalmukat, hogy
Árthassanak neked.

CORIOLANUS
        Kössék fel őket!

VOLUMNIA
És égessék el!

Menenius és szenátorok jőnek

MENENIUS
Jer, durva voltál, durva egy kicsit,
Jer és hozd helyre.

ELSŐ SZENÁTOR
        Nem használ egyéb;
Ha nem teended ezt, jó városunk
Kettéhasad s eldől.

VOLUMNIA
                Kérlek, fogadj szót.
Szivem csak úgy nem kész rá, mint tiéd,
De agyvelőm jobban vezéreli
Indúlataimat.

MENENIUS
        Jól beszélsz, nemes hölgy.
Mielőtt ekképp meghajlanék a
Nyájnak, ha nem kivánná azt a hon, mint
Gyógyszert e lázas korban, én magam
Fegyvert kötnék, mit már alig birok.

CORIOLANUS
És mit tegyek?

MENENIUS
        Jer a tribúnusokhoz.

CORIOLANUS
Jó, és aztán?

MENENIUS
        Bánd meg beszédedet.

CORIOLANUS
Én! ezt?... Az isteneknek sem teszem.
S nekik tegyem?

VOLUMNIA
        Ne légy oly hajthatatlan.
Bár itt túlságosan nemes sosem lehetsz,
Csak ha szükség int. Én tőled tudom, hogy
Becsűlet és eszély, mint hű barátok,
Együtt harcolnak. Mondd meg hát, hogy a
Békében melyik lesz hűtlen, hogy itt
El vannak válva?

CORIOLANUS
Eh!

MENENIUS
                Jól kérdezi.

VOLUMNIA
Ha hadban annak látszanod becsűlet,
Mi nem vagy (s ezt eszélyed engedi
A célért), mért csekélyebb vagy roszabb,
Ha ez békében, mint hadakban, a
Becsűlet társa, már ha egyaránt
Szükséges mindkettőnek?

CORIOLANUS
                Mért erőtetsz?

VOLUMNIA
Mivel most kell, hogy a néppel beszélj,
Nem tenbelátásod szerint, sem úgy,
Mint szíved ösztönöz, de oly szavakkal,
Mik ajkadon teremnek, fattyuhangok
S kebled valójával nem összefüggők.
Ez oly kevéssé válik szégyenedre,
Mint egy várost szép szóval venni be,
Amelynek sorsán másképp jó szerencséd
Határoz és a vérontás merénye.
Én képmutató lennék barátim és a
Magam javáért, s ez nem lenne rajtam
Gyalázat. Itt kérdésben forgok én,
Fiad, nőd, a szenátus, a nemesség;
S előtted több, a népnek megmutatnod,
Mily ráncos homlokod, mint hízelegni
Kegyének megnyeréseért s megóni
Azt, ami enélkül ledől.

MENENIUS
                        Nemes hölgy!
Jer vélünk, szép szóval megmentheted,
Nemcsak, mi most veszélyben van, hanem
Azt is, mi elveszett.

VOLUMNIA
                        Kérlek, fiam,
Eredj hozzájok sapkáddal kezedben,
Nyújtsd azt ki ennyire és lépj oda,
Csókolja térded a követ (ily esetben
Szónoklat ez, s értelmesb a szem e
Tudatlanokban, mint a fül), fejed
Mozgasd, mintegy javítva vad szived, mely
Szelíd most, mint a lágy szeder, s nem áll
Az érintésnek ellen. Mondd nekik:
Te harcosuk vagy, s zajban növekedvén,
Megvallod, nem bírsz a kivánatos
Nyájas modorral, mit várhatnak ők, ha
Kegyökre vágyasz; ámde a jövőben
Iparkodol kedvökben járni majd
Kitelhetőleg.

MENENIUS
                Hogyha ezt teszed,
Amit beszélt, minden szív a tied, mert
Kérésre oly készek megbocsátni, mint
Szószátyárkodni máskor.

VOLUMNIA
                        Kérlek, engedj,
S eredj. Tudom, hogy elleneddel inkább
Tűzlángba mennél, mint nekik lugasban
Hizelkedjél. Itt jön Cominius.

Jön Cominius

COMINIUS
A téren voltam, és szükség, barátom,
Hogy gyűjts erőt, vagy fuss, vagy szendeséggel
Védjed magad. Mindenfelé harag van.

MENENIUS
Csak a szép szó...

COMINIUS
        Ez tán használni fog, ha
Magát rábírja.

VOLUMNIA
                Kell s akarja is!
Ó, mondd, hogy úgy van, és aztán eredj.

CORIOLANUS
Hajadon fővel menjek hát eléjök?
Silány nyelvem tegyen nemes szivemre
Hazugságot, mit el kell tűrnie?
        Jó, megteszem; de hogyha egy személy
Forogna fönn, e Marcius teste csak:
Porrá törnék azt s a szelekbe szórnák.
El hát!... E rám tukmált szerepben én
Sosem játszom jól.

COMINIUS
                Jer, mi majd segítünk.

VOLUMNIA
Édes fiam, kérlek! Mondád: az én
Dicséretem tett hőssé; hogy megint
Dicsérjelek, vedd át e szerepet, mit
Még nem játszottál.

CORIOLANUS
                El kell játszanom.
Menj, meggyőződésem! Szálljon belém
Egy ringyó lelke! Torkom, mely miként a
Dob, harsogott, oly vékony síp legyen,
Mint a herélt vagy kislyány hangja, ki
Pulyákat altat el! Fickó-mosoly
Tanyázzon arcomon, sírjon szemem,
Mint iskolásfiú! Koldúsi nyelv
Mozogjon ajkaim közt, s e vasas térd,
Melyet csupán a kengyel görbitett, mint
Alamizsnás emberé hajoljon?... Én nem
Teszem; saját hitem megsemmisítsem,
S tanítsam testem által lelkemet
Örök aljasságra?

VOLUMNIA
                Tetszésed szerint hát.
Nagyobb szégyen nekem koldulni tőled
Mint őtőlök neked. Pusztuljon el hát
Minden. Könnyebb éreznem gőgödet, mint
Félnem dacod veszélyét. A halált úgy
Vetem meg, mint te. Tégy kedved szerint.
Enyém vitézséged, tőlem szivád azt;
E gőg sajátod.

CORIOLANUS
Kérlek, légy nyugodt
Anyám, s ne dorgálj többé; elmegyek,
Elcsempészem hajlandóságukat
Sziveiket elnyerem, szeretni fog
Rómának minden céhe. Lásd, megyek már.
Üdvözlöm nőmet. Mint konzul jövök meg,
Vagy sohse bízzál nyelvemben, hogy egykor
Ügyes hizelgő lesz.

VOLUMNIA
                Tégy, mint akarsz. (El)

COMINIUS
El, a tribúnok várnak. Rajta légy, hogy
Szelíden szólj, mert úgy hallám, keményebb
Vádakkal állnak még eléd azoknál
Amelyek nyomnak már.

CORIOLANUS
"Szelíden" a jelszó. Kérlek, jerünk.
Vádoljanak koholmányokkal, én
Becsűlettel felelek.

MENENIUS
                Hanem szelíden.

CORIOLANUS
Jó, jó, szelíd leszek tehát, szelíd.

El mindnyájan

 

3. szín

Ugyanott. A Forum.

Jön Sicinius és Brutus

BRUTUS
Fő vád legyen, hogy zsarnok-hatalomra
Törekszik, és ha itt kisiklik, a nép
Iránti gyűlölségével szorítsd,
S hogy a prédát nem osztá szét, amit
Az antiumbeliktől vettek el.

Aedil jön

Nos, jő?

AEDIL
Igen.

BRUTUS
        Kik társai?

AEDIL
                        Az öreg
Menenius s a szenátorok, kik őt
Mindig kegyelték.

SICINIUS
                Összeírtad-e
A voksokat mind, melyeket szereztünk?

AEDIL
Igen, leírtam, rendiben van, íme.

SICINIUS
S beszedted tribusok szerint?

AEDIL
                        Beszedtem.

SICINIUS
Most gyűjtsd a népet össze e helyen,
S ha én azt mondom: "Úgy kell lennie
A köznép joga s ereje szerint", bár
Halál, pénzbüntetés vagy számüzés
Mondják utánam, hogy "pénzbüntetés" vagy
"Halál", az ősi jog szerint s a jó ügy,
Hatalmánál fogvást.

AEDIL
                        Tudtul adom.

BRUTUS
S ha így elkezdenek kiáltani,
Ne szűnjenek meg, míg a zaj s zavar
Ki nem csikarja azt a büntetést,
Amelyet rá itéltünk.

AEDIL
                Jól vagyon.

SICINIUS
Mondd, hogy kemények s készen legyenek,
Ha intésünket látják.

BRUTUS
                Eszerint tégy.

Aedil el

        Lobbantsd haragra őt. A győzelemhez
Van szokva, s ellenmond nagyon hamar,
S ha föl van ingerülve, vissza nem tér
A mérséklethez; akkor ő kimondja,
Mi szívén van, s ott az van, ami minket
Nyakát szegnünk segít.

Jőnek Coriolanus, Menenius, Cominius, szenátorok, patríciusok

SICINIUS
Hah, jól van, itt jön.

MENENIUS
                Kérlek, csak nyugodtan.

CORIOLANUS
Mint a lovász, ki százszor tűri el
Egy kis pénzért a gaz nevet. Istenink
Tartsák meg Rómát, adjanak érdemes
Birákat, hintsenek közénk szeretetet,
S töltsék meg békejellel templominkat
S ne haddal utcáinkat.

ELSŐ SZENÁTOR
        Ámen, ámen.

MENENIUS
Nemes kivánat.

Az aedil visszajön polgárokkal

SICINIUS
        Emberek, idébb.

AEDIL
Figyeljetek a tribúnusokra. Lassan!

CORIOLANUS
Előbb én szólok.

TRIBUNOK
        Jó, szólj. Csendesen!

CORIOLANUS
Csak itt és másutt nem vádoltatom?
Itt vége lesz mindennek?

SICINIUS
                        Kérdezem:
Meghajtod a népszó előtt magad,
Elismered képviselőiket,
S eltűröd a törvényes büntetést a
Vétkekért, mik rádbizonyulnak?

CORIOLANUS
        El.

MENENIUS
No, látjátok, polgárok, ő igent mond.
Tekintsétek vitézi tetteit,
Gondoljatok sebeire... Olyanok
Testén, mint sírok a szent temetőn.

CORIOLANUS
Nevetséges kis tüskekarcolások.

MENENIUS
Továbbá gondoljátok meg: ha nem
Beszél mint polgár, tesz mint katona.
Ne nézzétek vad hangját rosszaságnak.
Amint mondottam, ő csak katonás, de
Nem gyűlöl bennetek.

COMINIUS
                Jó, jó, ne többet.

CORIOLANUS
Hogyan van az, hogy bár egyhangulag
Konzulnak választattam, ilyetén
Csúfot vallok, hogy egy óra alatt
Visszaveszitek?

SICINIUS
        Te felelsz nekünk.

CORIOLANUS
Beszélj hát... Jó... Hisz így kell lennie.

SICINIUS
Bevádolunk, hogy tervezéd, miképp
Rómába minden tisztséget kiírtasz,
Hogy így zsarnok hatalmat vívj magadnak.
Ezért a népnek árulója vagy.

CORIOLANUS
Mit! Áruló!

MENENIUS
        No, lassan, megigérted.

CORIOLANUS
Pokol mély lángja nyelje be a népet!
Én áruló! Gyalázatos tribún!
Bár ülne húszezer halál szemedben,
Markod szorítna milljomot, s hazug
Szájad kétannyit, mégis mondanám:
Hazudsz! s oly nyíltan, mintha istenimhez
Imádkoznám.

SICINIUS
        Nép, hallod ezt?

POLGÁROK
                        El a
Sziklára véle, a sziklára!

SICINIUS
                        Lassan.
Nem szükség vádjait szaporítanunk;
Láttátok tettit, hallátok beszédét,
Szolgátokat megverte, titeket
Káromlott, a törvénynek ütlegekkel
Állt ellen, megvetéssel illeté
A nagyhatalmu bíróságot. Ez mind
Főbenjáró bűn, mely a legkeményebb
Halált érdemli.

BRUTUS
De mert elébb honát
Szolgálta...

CORIOLANUS
Mily szolgálatról fecsegsz itt?

BRUTUS
Mondom, mivel tudom.

CORIOLANUS
        Te?

MENENIUS
                        Ez tehát
Anyádnak tett igéreted?

COMINIUS
                Könyörgök,
Tudd meg...

CORIOLANUS
Nem, én már semmit sem tudok.
Mondjátok ki a tarpei szirt-halált, a
Csavargó számütöttséget, nyuzást
A börtönt egy szem búzával naponként...
Nem adnék egy jó szót kegyelmökért
Nem kéne, amit adhatnak, habár
Megkapnám azt egy "Isten jó nap"-ért.

SICINIUS
Mert gyűlöletet szított ellene
S iparkodott a népet megrabolni
Hatalmától, és most is úgy viselte
Magát, mint ellen, s nem csupán a tisztes
Törvény iránt, de még azokhoz is, kik
Azt végrehajtják: a népnek nevében
S tribún-hatalmunknál fogvást ezennel
Száműzzük őt a városból, s kikötjük
Mihelyt bejő Rómának kapuján
Lelökjük őtet a tarpei szirtről.
A nép nevében mondom: úgy legyen!

POLGÁROK
Úgy légyen, úgy, úgy! számkivetjük őt! Úgy
Kell lenni!

COMINIUS
Urak, barátaim, hallgassatok rám.

SICINIUS
Nem, el van már itélve.

COMINIUS
                Hadd beszéljek.
Konzul valék, s Rómának elleni
Nyomot hagyának rajtam. Szeretem
Hazám javát gyöngédebb tisztelettel
Szentebben s mélyebben, mint éltemet
És drága nőmet s méhének gyümölcsit
Ágyékom kincseit. Ha mondanám, hogy...

SICINIUS
Mit mondanál hát? Tudjuk, hányadán vagy.

BRUTUS
Nincs mit beszélned. Ő száműzve van, mint
A népnek és hazának ellene.
Úgy lészen.

POLGÁROK
        Úgy lesz, úgy kell lennie!

CORIOLANUS
Hitvány kutyák! kiknek lélegzetét
Utálom, mint a mocsár bűzhödését,
S kegyét úgy becsülöm, mint temetetlen
Halott maradványát, mely levegőmet
Megrontja: én száműzlek titeket!
Maradjatok itt ingó lelketekkel!
Remegjen minden neszre szívetek!
Az ellenség tollának lebbenése
Ejtsen kétségbe! Legyen hatalmatok
Mindig, védőtöket száműzni, s végre
Butaságtok (mely nem lát, míg nem érez),
Nem tartóztatva bennetek (levén
Tenellenségtek), légyen nyomorú
Szolgáivá olyan nemzetnek, amely
Egy kardcsapás nélkül hódíta meg!
Megvetve a várost miattatok,
Hátat fordítok... Széles a világ.

Coriolanus, Cominius, Menenius, szenátorok és patríciusok el

AEDIL
Elment a népnek ellensége, elment!

POLGÁROK
Ellenségünk száműzeték! hahó!

SICINIUS
Kisérjétek ki őt a kapukig, mint
Ő megvetéssel kísért titeket,
S bosszantsátok, miként érdemli. Minket
Kövessen őrség át a városon.

POLGÁROK
Jerünk, jerünk, nézzük ki a kapun.
Óvja az Ég nemes tribúnainkat!

El mindnyájan

 

Negyedik felvonás

1. szín

Róma. A város kapuja előtt.

Jönnek Coriolanus, Volumnia, Virgilia, Menenius, Cominius és néhány ifjú patrícius

CORIOLANUS
Ne sírjatok... rövid bucsút... kiöklel
A sokfejű vadállat. Hát, anyám,
Hol régi bátorságod? Hisz te mondtad:
A lélek próbája a balszerencse,
Hogy apróságot apró ember is bír,
Hogy minden sajka mesterként evez
Csendes vizen... Midőn a sors lesújt ránk:
Kín közt szelídnek lenni, ez kiván nagy
Erélyt. Te adtál oly tanácsokat
Nekem, mik győzhetetlenné teszik
A szívet, amely tudja azokat.

VIRGILIA
Ó, istenek!

CORIOLANUS
        Kérlek, ne, feleség...

VOLUMNIA
Most érje dögvész Róma céheit,
S pusztuljon el minden!

CORIOLANUS
        Mit, ejh! szeretni
Fognak, ha nélkülöznek majd. Anyám,
Légy olyan ismét, mint midőn beszélted:
Ha lettél volna neje Herculesnek,
Végzetted volna hat müvét, kimélni
Férjed verítekét. Cominius, ne
Csüggedj. Anyám, nőm, Isten véletek; még
        Jó dolgom lesz. Vén, jó Menenius,
Könyűd sósabb, mint ifjabb emberé,
S méreg szemednek. Egykori vezérem,
Komor vagy és sok szívkeményitő
Látványod volt; mondd e bús asszonyoknak:
Kerűlhetlen bajon jajgatni olyan
Bolondság, mint nevetni. Anyám, hiszen
Merészségem vigaszod vala mindig,
S hidd el (bár most magam megyek, miként
Magános sárkány, melyet rettegetté
Tesz elhiresztelt s nem látott tanyája),
Fiad túllép a köznapin, ha ármány
Nem ejti őt el.

VOLUMNIA
                Kedves gyermekem,
Hová mégy? Vidd magaddal egy darabra
Cominiust; menj egyenes irányban
S ne a vad véletlenre bízd magad,
Mely véled szembejő.

CORIOLANUS
        Ó, istenek!

COMINIUS
Egy hónapig kisérlek és kikötjük,
Hol fogsz maradni, hogy halljuk hirét
Egymásnak; így, ha a visszahivásra
Majd ok kerül, nem kell a nagy világba
Szétküldenünk, keresni egyes embert,
És elveszítnünk a kegyelmet, amely
Mindig hűl, hogyha távol az, kinek
Szüksége van rá.

CORIOLANUS
                Isten véletek...
Rajtad nagy a kor, s jobban jóllakál a
Csatákkal, hogysem ép erőmmel a
Bolygásd kibírd. Csak a kapun kisérj ki.
Jer, édes nőm s te drága, jó anyám, s ti,
Próbált barátim, mondjatok bucsút,
Ha távozom, s mosolygjatok. Jerünk.
Amíg a földön járok, hallani
Fogtok felőlem, és mindig hasonlót
Előbbi tettimhez.

MENENIUS
                Különbet ennél
Nem hallhat fül. Jertek, ne sírjatok.
Ha csak hét évet ránthatnék le e vén
Kezek s lábakról, a jó istenekre,
Nyomodban járnék.

CORIOLANUS
        Add kezed. Jerünk.

El mindnyájan

 

2. szín

Ugyanott. Utca, közel a kapuhoz.

Jön Sicinius, Brutus és egy aedil

SICINIUS
Oszoljanak szét: ő elment; elég ez.
Háborog a nemesség; látható volt:
Pártjára állt.

BRUTUS
        Hatalmunk megmutattuk;
Legyünk szerényebbek most, mint valánk
A tett alatt.

SICINIUS
        Hadd menjenek haza.
Mondd, hogy nagy ellenségök elmene,
S megint erősek ők.

BRUTUS
                Oszoljanak szét.

Aedil el

Im, anyja jön.

Jön Volumnia, Virgilia és Menenius

SICINIUS
        Kerüljük őt ki.

BRUTUS
                        Mért?

SICINIUS
Mondják, hogy dúl-fúl.

BRUTUS
                Már megláta, hát csak
Maradjunk helyben.

VOLUMNIA
Itt vagytok, jó; az Ég minden csapása
Fizesse vissza szívességteket.

MENENIUS
Ne oly fennszóval.

VOLUMNIA
                Hogyha könnyeimtől
Szólhatnék, hallanál majd valamit.
Hanem hisz így is hallasz. (Brutushoz) Távozol?

VIRGILIA
(Siciniushoz)
Maradj te is!... Bár volna módom így
Férjemhez szólnom.

SICINIUS
                Ilyen férfias vagy?

VOLUMNIA
Igen, bolond. Hát szégyen ez? bolond.
Nem férfi volt apám? S te róka voltál,
Száműzni azt, ki annyi kardcsapást
Ejtett Rómáért, amennyit te szót sem...

SICINIUS
Ó, szent egek!

VOLUMNIA
        Több hősi kardcsapást, mint
Te bölcs beszédet, és a hon javáért.
Egyet mondok... De menj... Nem, nem, maradj még.
Bár volna Arábiában fiam
Jó kardjával s előtte ti, effélék.

SICINIUS
Aztán?

VIRGILIA
Aztán? Fajodnak ott végét szakítná.

VOLUMNIA
Fattyaknak és mindennek.
Jó férfiú, Rómáért hány sebet hord!

MENENIUS
Jer, légy nyugodt.

SICINIUS
Bár úgy maradt volna a hon iránt, mint
Kezdé, s ne oldta volna szét a szép
Csomót, melyet kötött.

BRUTUS
                Bár volna így.

MENENIUS
Bár? Bujtottátok a csőcseléket,
Ti, ti macskák, kik érdemét úgy értik,
Mint én azon rejtelmeket, miket
Az ég a földdel nem tudat.

BRUTUS
                        Jerünk.

VOLUMNIA
Tehát, urak, kérlek, hogy menjetek. Hős
Tettet vivétek végbe. Mielőtt
Mentek, halljátok: amennyivel magasb
A Capitol, mint itt a legkisebb ház,
Fiam, kit számüzétek (férje e
Hölgynek, látjátok), annyival magasb
Mindnyájatoknál.

BRUTUS
                Jó, jó, itt hagyunk.

SICINIUS
Mért hallgatnók e tébolyult szidalmát?

VOLUMNIA
Vigyétek el jó kívánságimat.

A tribunok el

Ne tennének bár mást az istenek
Átkimnak teljesítésén kivűl!
Napjában egyszer jőnék össze csak
Velök, könnyülne szívem a tehertől,
Mely nyomja.

MENENIUS
        Szavamra, jól odamondtál,
Van miért. Jöttök hozzánk vacsorára?

VOLUMNIA
Haraggal élek, magamat eszem,
S ez ételnél éhen halok. Jerünk. (Virgiliához)
Ne nyögj ily bágyadtan, velem panaszkodj
Haraggal, mint Juno. El, el! Jerünk.

MENENIUS
Piha, piha, piha.

El mindnyájan

 

3. szín

Országút Róma és Antium között.

Egy római és egy volszk jön szemközt

RÓMAI
Jól ismerlek, uram, te is ismersz engemet, úgy hiszem, Adriánnak hínak.

VOLSZK
Úgy van, uram; de én valóban elfeledtelek.

RÓMAI
Én római vagyok, és, valamint te, Róma ellen szolgálok. Ismersz most?

VOLSZK
Nicanor, nem?

RÓMAI
Ugyanaz, uram.

VOLSZK
Szakállasabb voltál, midőn utolszor láttalak, de beszéded visszahoz emlékembe.
Mi hír Rómában? Ki vagyok küldve a volszk államtól, hogy ott fölkeresselek;
megkíméltél egynapi úttól.

RÓMAI
Rómában különös lázadás volt, fölkelt a nép a szenátorok, patríciusok és
nemesség ellen.

VOLSZK
Volt? Már vége van? Kormányunk másképp vélekedik; nagyarányú hadi
készületeket tesz, s reméli, hogy rajtok üt meghasonlásuk hevében.

RÓMAI
A láng lelohadt, de valami csekélység ismét föllobbanthatja, mert a nemesek úgy
szívökre veszik az érdemes Coriolanus száműzetését, hogy készek a néptől
minden hatalmat elvenni s tribunjaikat örökre letenni. Ez füstölög lassan, s
mondhatom, hogy közel van az erőszakos kitöréshez.

VOLSZK
Coriolanust száműzték?

RÓMAI
Száműzték, uram.

VOLSZK
E hírrel szívesen látnak, Nicanor.

RÓMAI
Az idő most kedvező rájok nézve. Hallottam, hogy legkönnyebb az asszonyt
elcsábítani, ha férjével meghasonlott. Nemes Tullus Aufidiustok kitüntetheti
magát e háborúban, miután nagy vetélytársának, Coriolanusnak nincs keletje
hazájában.

VOLSZK
Minden bizonnyal. Milyen szerencsés vagyok, hogy veled így véletlenül
találkoztam; elvégezted dolgomat, ennél fogva szívesen kísérlek haza.

RÓMAI
Az estebédig igen különös dolgokat beszélek még Rómáról, melyek mind
ellenségeik hasznára vannak. Hadseregtek készen áll, mondád?

VOLSZK
Királyi hadsereg pedig; a centuriók legényeikkel együtt már zsoldban és
elszállásolva vannak, s egy intésre egy óra alatt talpon teremnek.

RÓMAI
Nagyon örülök rajta, hogy készen vannak s úgy hiszem, én vagyok az az ember,
ki őket tettre híja. Tehát, uram, szívesen üdvözöllek, s örvendek társaságodon.

VOLSZK
Megelőzesz, uram; nekem van okom örvendeni a tiéden.

RÓMAI
Jó, menjünk együtt.

El mind a ketten

 

4. szín

Antium, Aufidius háza előtt.

Jön Coriolanus közönséges öltözetben, beburkolva

CORIOLANUS
Derék egy város. Antium, özvegyid
Miattam vannak. Hány örökösét
Látám e szép házaknak nyögni a
Csatában és kimúlni. Rám ne ismerj!
A nők nyársakkal s a fiúk kövekkel
Gyilkolnának le törpe-viadalban.

Polgár jön

Üdvez légy.

POLGÁR
        Szinte.

CORIOLANUS
        Kérlek, hol lakik
A hős Aufidius? Itt van Antiumban?

POLGÁR
Itt, és ma házánál vendégli az
Előkelőket.

CORIOLANUS
        Mondd, melyik a háza?

POLGÁR
Ez itt előtted.

CORIOLANUS
        Jól van, köszönöm.

Polgár el

Síkos, forgó világ!... Esküdt barátok,
Kik két kebelben egy szivet viseltek,
S osztoztak ágyon, ételen, időn,
Munkán, s mint ikrek válhatatlanúl
Együtt valának, pillantás alatt
Kicsinységekre a legkeserűbb
Gyülölködésbe esnek. És kegyetlen
Ellenségek, kik indulatjaikban
Álmatlanul terveztek, hogy megejtsék
Egymást, csekély véletlen által, ami
Nem ér föl egy tojással, hű barátok
Lesznek és végül összeházasítják
Gyermekeiket. Így van velem is.
Hazámat gyűlölöm s szeretem ez
Ellen-várost. Benézek. Ha megöl:
Igazságot tesz; hogyha befogad:
Szolgálok nemzetének. (El)

 

5. szín

Ugyanott. Terem Aufidius házában. Belül zene.

Szolga jön

ELSŐ SZOLGA
Bort, bort, bort! Milyen szolgálat ez!
Tán elaludtak a legényeink. (El)

Más szolga jön

MÁSODIK SZOLGA
Hol van Cotus? Az uram hivatja.
Cotus! (El)

Coriolanus jön

CORIOLANUS
Derék ház, jó szagú a lakoma.
De én vendéghez nem hasonlitok.

Visszajön az első szolga

ELSŐ SZOLGA
Mit akarsz, barátom? Hová való vagy?
Itt nincs hely a számodra. Kérlek, ott az ajtó.

CORIOLANUS
Nem érdemeltem jobb fogadtatást,
Mert hiszen Coriolanus vagyok.

Visszajön a második szolga

MÁSODIK SZOLGA
Hová való vagy, uram? Fejében a szeme a kapusnak, hogy ilyen legényeket
bebocsát? Kérlek, hordd el magadat.

CORIOLANUS
Félre!

MÁSODIK SZOLGA
Félre? Te lódulj félre!

CORIOLANUS
Terhemre kezdesz lenni.

MÁSODIK SZOLGA
Olyan vitéz vagy? Majd váltok még veled egy szót.

Harmadik szolga jön, az elsővel találkozik

HARMADIK SZOLGA
Miféle ember ez?

ELSŐ SZOLGA
Olyan furcsa, amilyet még sosem láttam. Ki nem tuszkolhatom a házból. Kérlek,
hídd ide csak az urat. (El)

HARMADIK SZOLGA
Dolgod van itt, atyafi? Kérlek, távozzál.

CORIOLANUS
Hadd álljak, nem bántom tűzhelyteket.

HARMADIK SZOLGA
Ki vagy?

CORIOLANUS
Nemesember.

HARMADIK SZOLGA
Mennykő szegény pedig.

CORIOLANUS
Valóban az vagyok.

HARMADIK SZOLGA
Megkövetlek, szegény nemesember, keress más szállást magadnak; itt nincsen a te
számodra hely. Kérlek, pusztulj innét, jer.

CORIOLANUS
El a dolgod után, s hízzál a hideg falatokon! (Eltaszítja a szolgát)

HARMADIK SZOLGA
Nem mégy?... Ugyan mondd meg csak az úrnak, milyen különös vendége van itt.

MÁSODIK SZOLGA
Azt megteszem. (El)

HARMADIK SZOLGA
Hol lakol?

CORIOLANUS
Mennyezet alatt.

HARMADIK SZOLGA
Mennyezet alatt?

CORIOLANUS
Ott.

HARMADIK SZOLGA
Hol van az?

CORIOLANUS
A héják és varjak városában.

HARMADIK SZOLGA
A héják és varjak városában? Ez ám a nagy szamár. Hát csókákkal is lakol?

CORIOLANUS
Nem, én nem szolgálom uradat.

HARMADIK SZOLGA
Ejh, földi, hát te az én uramba kapsz?

CORIOLANUS
Igen, s ez tisztességesebb, mint ha úrnődbe kapnék. Csak fecsegsz, csak fecsegsz.
Hordd a tányérokat, takarodj. (Kiveri a szolgát)

Jön Aufidius és a második szolga

AUFIDIUS
Hol az az ember?

MÁSODIK SZOLGA
Itt, uram. Kibotoztam volna, mint a kutyát, de nem akartam az urakat zavarni ott
benn. (El)

AUFIDIUS
Honnan jössz? Mit kívánsz? Mi a neved?
Mért nem beszélsz? Mondd meg, ki vagy?

CORIOLANUS
(leleplezi magát)
               
        Ha most sem
Ismersz rám, Tullus, s látva engemet sem
Tudod, ki légyek, kénytelen leszek
Megmondanom nevem.

AUFIDIUS
                Mi a neved?

CORIOLANUS
Nevem rossz hangu a volszkok fülének
És a tiednek durva.

AUFIDIUS
                Mondd ki csak.
Lényed zordon s arcod parancsoló;
Vitorláid meg vannak tépve bár,
Nemes hajónak látszol. Mondd neved.

CORIOLANUS
Készülj hát ráncba szedni homlokod;
Nem ismersz még?

AUFIDIUS
                Nem ismerlek. Neved?

CORIOLANUS
Nevem Cajus Marcius, ki néked és
Minden hazádfiának annyi bút
És kárt okoztam, aminek tanúja
Melléknevem, Coriolanus. Nehéz
Munkák, veszélyek s a hálátalan
Hazámért ontott vércseppek jutalma
Csak e melléknév, amiről eszedbe
Juthat gyülölséged, mellyel nekem
Te tartozol... Csak e nevem maradt; a
Kegyetlen nép irígykedése, melyet
A tőlem gyáván elpártolt nemesség
Helyben hagyott, a többit elnyelé.
Megengedék, hogy e rabszolganép
Kilármázzon Rómábul engem. E baj
Hozott házadhoz. Én nem a reményből,
Ne gondold, hogy megmentsem éltemet (mert
Ha halni félnék, senkit sem kerülnék
Úgy, mint téged), de dacbul állok itt,
Hogy megtoroljam számütőimet.
Tehát, ha van szózat szivedben, amely
Bosszút kiván ten megbántásidért,
S bosszút akarsz állni a szégyenért, mely
Hazádat érte: rajta! vedd ezennel
Ínségemnek hasznát, fordítsd javadra
Bosszúállásom; víni akarok
Az alvilágnak minden haragával
Romlott hazám ellen. De hogyha ezt nem
Mered s már átalod kisérteni
Jó sorsod: úgy, egy szó, mint száz, nekem
Nem kell tovább az élet, s átadom
Neked s gyülölségednek nyakamat,
Melyet ha el nem vágsz, bolond leszesz,
Mert mindig ellened valék, s honod
Keblébül hordónkint ontottam a vért,
S így szégyenedre élek csak, ha nem
Szolgállak téged.

AUFIDIUS
        Ó, Marcius, Marcius,
Az ős irígység egy-egy gyökerét
Tépé ki mindenik szavad szivembül.
Ha Jupiter jósolna e fellegekbül,
És szólna: "úgy van" nem hinnék neki
Jobban, mint, tisztes Marcius, neked.
Ó, hadd övezze melledet karom,
Mint durva kopjám százszor megtörött
S forgácsot szórt a holdra! Itt fogom
Körül kardomnak üllőjét, s vivok
Szereteteddel oly hőn s nemesen,
Mint egykor nagyravágyásom vivott
Vitézségeddel. Tudd meg, hogy szerettem
A lányt, ki nőm lett, férfi nem sohajta
Hivebben, mint én;... ámde téged látva itt,
Nemes lény, vígabban dobog szivem, mint
Midőn először lépett e küszöbre
Menyasszonyom. Hah, Mars! mondom neked,
Hadunk talpon van, s szándokom vala,
Pajzsod leütni még egyszer karodról
Vagy elveszítni a magam karát.
Tizenkétszer verél meg; éjjelenként
Bajvívásunkról álmodám azóta;
Harctéren álltunk álmomban, ledobtuk
Sisakjainkat, egymást fojtogattuk,
S félholtan ébredék a semmitől.
Hős Marcius, ha más bajunk se volna
Rómával, mint hogy téged számüzött:
Ki csak tizenkét s hetven év között van,
Elővennők és haddal omlanánk
A háladatlan Róma belsejébe,
Mint vad folyam. Jer, ó, jer, fogj kezet
Barátságos szenátorinkkal, akik
Bucsút vesznek tőlem, hogy készülőben
Vagyok hazádat megtámadni, bár
Rómát magát nem.

CORIOLANUS
        Jók az istenek!

AUFIDIUS
Azért ha mint korlátlan úr akarsz
Eljárni bosszuállásodba, vedd át
Felét az én tisztemnek és határozz
Utad fölött, mint aki ismered
Hazádnak gyöngeségét s erejét:
Kopogtassunk-e Róma kapuin
Vagy rajtüssünk a tartományokon, hogy
Előbb ijesszük, aztán rontsuk el?
És most jerünk be, hadd ajánljalak
Azoknak, kik vágyadra majd igennel.
Felelnek. Ó, üdvez légy! Most nagyobb
Barátom vagy, mint egykor ellenem.
S ez, Marcius, sok. Add kezed. Üdvezellek!

Coriolanus és Aufidius el. Két szolga előlép

ELSŐ SZOLGA
Különös változás!

MÁSODIK SZOLGA
A kezemre mondom, meg akartam őt agyalni, de a lelkem azt súgta, hogy
öltözete hamis tanúbizonyságot tesz ellene.

ELSŐ SZOLGA
Milyen karja van! Csak úgy pörgetett a mutatóujjával és hüvelykével,
mint a csigát.

MÁSODIK SZOLGA
Láttam a képéről, hogy nem az, aki; olyan képe van, látod-e, hogy... ki se
tudom fejezni, milyen.

ELSŐ SZOLGA
A bizony, úgy nézett, mintha... Kössenek föl, ha nem gondoltam, hogy sokkal
több, mint gondolom.

MÁSODIK SZOLGA
Bizony Isten, éppen úgy voltam. Ő a legderekabb ember a világon.

ELSŐ SZOLGA
Ühüm, az ám. De csak ismersz különb katonát, mint ő?

MÁSODIK SZOLGA
Kit? Gazdánkat?

ELSŐ SZOLGA
Igen, már arról szó sincs.

MÁSODIK SZOLGA
Hatszorta többet ér.

ELSŐ SZOLGA
Már a nem, hanem hát csak különb katonának tartom nála.

MÁSODIK SZOLGA
Látod, hé, arról nem lehet voltaképpen beszélni; a mi vezérünk a város
védelmezésében nagyon kitűnő.

ELSŐ SZOLGA
Igen, és a megtámadásokban is.

Visszajön a harmadik szolga

HARMADIK SZOLGA
Hejh, rabszolgák, újságot tudok, újságot, fickók.

ELSŐ és MÁSODIK SZOLGA
Mit? mit? mit? Halljuk!

HARMADIK SZOLGA
Minden inkább szeretnék lenni, mint római; inkább elítélt rab.

ELSŐ és MÁSODIK SZOLGA
Miért? miért?

HARMADIK SZOLGA
Azért, mert itt van, aki vezérünket meg szokta csipkedni... Cajus Marcius.

ELSŐ SZOLGA
Mit beszélsz? Csipkedni vezérünket?

HARMADIK SZOLGA
Nem mondom éppen, hogy megcsipkedte, de mindig mérkőzött vele.

MÁSODIK SZOLGA
Hagyjuk ezt, pajtások és barátok vagyunk; vezérünk sosem bírt vele; ezt
magától hallottam.

ELSŐ SZOLGA
Úgy van biz az igazság szerint, sosem bírt vele; Corioli előtt úgy
megagyabugyálta, mint a rostélyost.

MÁSODIK SZOLGA
S ha éppen valami kannibál természetű lett volna, még meg is sütötte és ette
volna.

ELSŐ SZOLGA
De hát a többi újság?

HARMADIK SZOLGA
Hát úgy bánnak ott benn vele, mintha Mars fia és örököse volna. Előreültették.
Egy szenátor sem kérdez tőle semmit, csak hajadonfővel. Vezérünk is úgy viseli
magát irányában, mintha leány volna, kezével áldatja magát, s a szeme fejérét
forgatja, ha beszél. De a java újság az, hogy vezérünk ketté van hasítva, s csak
fele annak, ami tegnap volt, mert a másik fele amazé, az egész asztal kérelménél
és engedelménél fogva. Elmegy, aszondja, s fülén rángatja Róma kapujának őrét;
mindent lekaszál maga előtt, hogy sima legyen az út.

MÁSODIK SZOLGA
És tőle kitelik, jobban, mint akárkitől, akit csak gondolhatok.

HARMADIK SZOLGA
Hogy kitelik? Ki bizony, mert, látjátok, annyi a barátja, mint az ellensége; s ezek
a barátai, legények (amint a dolgok állnak), nem merték (látjátok, legények)
magokat barátinak mutatni (amint mondjuk), míg ő diskrécióban van.

ELSŐ SZOLGA
Mi az a diskréció?

HARMADIK SZOLGA
De ha majd látják, fiúk, hogy a taréja megint föláll s ő vérben jár, kibújnak
lyukaikból, mint eső után a tengeri nyulak, s együtt ujjongatnak.

ELSŐ SZOLGA
De mikor kezdi el?

HARMADIK SZOLGA
Holnap... még ma... rögtön. Ma délután meghalljátok a dobszót; ez lesz a
csemege az ebédhez, melyet elköltenek, mielőtt megtörlik szájokot.

MÁSODIK SZOLGA
No, hiszen hát majd lesz megint zajos világ. Az a béke nem is való egyébre, mint
vasat rozsdásítani, szabókat szaporítani és versírókat költeni.

ELSŐ SZOLGA
Már én csak azt mondom, hadd legyen háború; úgy többet ér a békénél, mint a
nappal az éjnél. Akkor van élénkség, virrasztás, zaj, akkor van miről beszélni.
A béke valóságos ájulás, gutaütés, émelygős, siket, álmos, érzéketlen; több
fattyút terem, mint amennyi férfit a háború elemészt.

MÁSODIK SZOLGA
Igazán, s amint a háborút némineműképpen nőrablónak lehet nevezni, nem
tagadhatni, hogy a béke sokakat fölszarvaz.

ELSŐ SZOLGA
Igen és sok gyűlölséget okoz.

HARMADIK SZOLGA
Úgy van, mert akkor kevesebb szüksége van egyik embernek a másikra. Csak
háborút! Remélem, hogy a rómaiak olyan olcsók lesznek, mint a volszkok.
Fölkelnek ott benn, fölkelnek.

MIND
Be, be, be, be.

El mindnyájan

 

6. szín

Róma. Nyilvános tér.

Jön Sicinius és Brutus

SICINIUS
Hirét sem halljuk, nincs mit félni tőle;
Erője megfogyott a nép jelen
Békés nyugalmában, mely azelőtt
Vadul zajongott. Így barátait
Megszégyenítjük, hogy minden helyén van
Ők jobb szeretnék, bár magokra is
Bajt hozna, hogyha zúgó nép zavarná
Az utcákat, mint ezt, hogy műhelyében
A mesterember énekel s ügyét
Békében végzi.

BRUTUS
Jól jártunk el.

Jön Menenius

                        Ez nem Menenius?

SICINIUS
De ő. Nagyon nyájas lett mostanában.
Köszöntelek.

MENENIUS
        S én mindkettőtöket.

SICINIUS
Coriolanus távollétét csupán
Baráti érzik; a hon áll, s tovább is
Fönnállna, bárha még jobban gyülölné.

MENENIUS
Minden jól van, s még jobban lenne, ha
Engedett volna.

SICINIUS
        Hol van, nem tudod?

MENENIUS
Nem én; sem anyja, sem pedig neje
Nem értesül felőle.

Jön néhány polgár

POLGÁROK
Az Ég tartson meg mindkettőtöket.

SICINIUS
Adj' Isten jó estét, szomszédaink.

BRUTUS
Jó estét, jó estét mindnyájatoknak.

ELSŐ POLGÁR
Mi, gyermekeink és nőink, térdepelve
Imádkozunk érettetek.

SICINIUS
                Köszönjük.

BRUTUS
Jó szomszédok, bár kedvelt volna úgy
Coriolanus, mint mi, titeket.
Isten velünk.

POLGÁR
        Az Ég áldása rátok.

A KÉT TRIBUN
Isten velünk, Isten velünk!

Polgárok el

SICINIUS
Ez boldogabb és kedvesebb idő, mint
Midőn rohantak e fiúk az utcán,
Romlást kiáltva.

BRUTUS
                Cajus Marcius
Derék hadember volt, de elbizott,
Gőgös, képzelhetetlen nagyravágyó,
Önző...

SICINIUS
        S korlátlan, osztatlan hatalmú
Úr akart lenni.

MENENIUS
        Én ezt nem hiszem.

SICINIUS
Ha konzul maradt volna, ez leendett
Közfájdalomra a tapasztalás.

BRUTUS
Az istenek megóttak tőle s Róma
Most csendes és ép.

Aedil jön

AEDIL
                Érdemes tribúnok,
Egy elfogott rabszolga azt beszéli,
Hogy a volszkok külön két hadsereggel
Átléptek Rómának határain,
S a háború dühével útjokon
Pusztítanak mindent.

MENENIUS
                Aufidius lesz,
Ki hallván Marcius száműzetését,
Szarvát kinyújtva ismét a világba,
Melyet bevont, míg az Rómába volt,
S nem is moccant.

SICINIUS
                Eh, hagyd el Marciust!
Ostort a hírkeltőnek! Nem lehet,
Hogy ezt merjék a volszkok.

MENENIUS
                        Nem lehet!
Eszünkbe juthat, hogy nagyon lehet.
Három példája van, mióta élek.
Mielőtt megbüntetnétek e legényt,
Kérdezzétek ki, hol hallotta azt,
Mert majd intőtök kap ki, a követ,
Ki hírül adta, hogy óvakodjatok
Attól, amit rettegni kell.

SICINIUS
                Ne szólj!
Tudom, hogy nem lehet.

BRUTUS
                Hisz képtelenség.

Követ jön

KÖVET
Tanácskozásra gyűlt mind a nemesség.
Egy újság jött, mely megzavarta őket.

SICINIUS
Ez a rabszolga. Menj, s a nép előtt
Korbácsolják meg. Ő koholta ezt.
Csak híresztelés!

KÖVET
                Igaz, tisztes úr.
A szolga nem hazudt; sőt rémitőbbek
Sülnek ki még.

SICINIUS
        Mit, milyen rémitőbbek?

KÖVET
Nyiltan beszéli több száj (nem tudom,
Mily mértékben való?), hogy Marcius
Aufidiusszal frígyesülve hoz
Hadat Rómára és határtalan
Bosszút esküdt.

SICINIUS
        Nagyon valószinű!

BRUTUS
Szíszó; hogy a gyöngébb rész Marciust
Megint előkivánja.

SICINIUS
                Ez fogás.

MENENIUS
Ez nem lehet;
Aufidiusszal ő nem egyesülhet
Egymás halálos ellenségei.

Más követ jön

KÖVET
Tanácsgyülésbe hínak bennetek;
Rémes had, melyet Cajus Marcius
Aufidiusszal társultan vezérel,
Dühöng határitok között; utat
Tört már magának és mindent emészt
Tűzzel-vassal, mi csak előtte van.

Jön Cominius

COMINIUS
Szépet tettetek.

MENENIUS
        Mi újság? Mi újság?

COMINIUS
Elhurcolják leányaitokat
Koponyáitokra ónt olvasztanak
És meggyalázzák asszonyaitokat,
S mindezt magatok szereztétek.

MENENIUS
                                Mi újság?

COMINIUS
Talpig leégnek templomaitok,
Kiváltságitok fúrólyukba is
Be fognak férni.

MENENIUS
                Kérlek, mondd, mi újság?
Hejh, rossz fa ég a tűzön... Szólj, mi hír van?
Ha Marcius a volszkokkal egyesült...

COMINIUS
                                Ha!
Ő istenök; mint olyan lény vezérli
Őket, kit nem természet alkotott, de
Nagyobb erő, s azok jőnek vele
Reánk, tacskókra, olyan bizalommal,
Mint a gyerek pillét űz, vagy legyet
Öl a mészáros.

MENENIUS
                Szépet tettetek, ti
S kötényes bandátok; hencegtetek, s hogy!
E mesteremberek voksával, e
Fokhagyma-rágókkal!

COMINIUS
                Rómátokat
Hogy rázza meg fülön!

MENENIUS
                Mint Hercules
Az ért gyümölcsöt rázta. Szép dolog!

BRUTUS
Igaz tehát?

COMINIUS
        Az, és sápadni fogtok,
Látván, hogy nincs különben. Birtokink
Vígan lázadnak föl, s ki ellenáll,
Mint balga hőst gunyolják, s elesik,
Mint hű bolond. És gáncsolhatjuk-e?
Az ellenségek most látják, ki ő.

MENENIUS
Ha nem kegyelmez a nemes,
Végünk vagyon.

COMINIUS
        S ki fog könyörgeni?
Azt a tribúnok szégyelnék; a nép
Kegyelmet tőle akképp érdemel, mint
Juhásztul a farkas; barátai
Ha mondanák: "Légy jó Rómához", úgy
Terhelnék, mint azok, kiket gyülöl, s ők
Ellenségi lennének szinte.

MENENIUS
                        Úgy van.
Ha üszköt vetne a házamra, hogy
Meggyújtsa, akkor se mozdulna nyelvem:
"Kérlek, ne bántsd!" Szép dolgot tettetek
Ti s cimboráitok! Gyönyörü dolgot!

COMINIUS
Úgy megráztátok Rómát, hogy soha-
Sem volt ily gyógyíthatlan.

TRIBUNOK
                        Ránk ne hárítsd.

MENENIUS
Mi tettük hát? Mi szerettük őt, de mint
Barmok, gyáván helyt engedt a nemesség
A ti csoportotoknak és ez őt
A városból kikurjogatta.

COMINIUS
                        Félek,
Megint beordítják. Aufidius,
A második hős, enged néki, mintha
Szolgája volna. A kétségb'esés
Erőnk, eszélyünk, védelmünk, mivel
Eléje állhatunk.

Egy csapat polgár jön

MENENIUS
                        Itt a rakás.
S Aufidius véle van? Ti rontottátok el
A levegőt, midőn büdös, zsiros
Sapkáitokat hajgálva, zúgtatok
Száműzetéseért. Most visszajön,
S a harcosok minden hajszála egy
Korbács lesz; voksotok jutalmaúl
Majd annyi tökfejet kaszál le, ahány
Kucsmát akkor földobtatok. De jól van!
Ha porrá égnénk is mindannyian
Megérdemeltük.

POLGÁROK
Rossz híreket hallánk.

ELSŐ POLGÁR
                        Részemrül én
Mindjárt mondtam, hogy kár száműzni őt.

MÁSODIK POLGÁR
Azt mondtam én is.

HARMADIK POLGÁR
Én magam is; és igazat szólva, ezt sokan mondták közülünk. A közjóért tettük,
amit tettünk! És ámbár szívesen beleegyeztünk száműzetésébe, ez mégis
akaratunk ellen történt.

COMINIUS
Derék legények vagytok!

MENENIUS
                        Szép dolog,
Amit tevétek! A Capitolba menjünk?

COMINIUS
Igen; mit is tehetnénk egyebet?

Cominius és Menenius el

SICINIUS
Bátorság, társak! Menjetek haza.
Ez az a párt, mely azt ohajtja, hogy
Megtörténjék, mitől rettegni látszik.
Menjetek haza. De félsz nyoma nélkül.

ELSŐ POLGÁR
Legyenek irántunk jók az istenek! Jertek, társaim, menjünk haza.
Mindig mondtam, hogy nincs igazunk, mikor őt száműztük.

MÁSODIK POLGÁR
Mindnyájan ezt mondtuk. De menjünk haza.

Polgárok el

BRUTUS
Ez a hír nem tetszik nekem.

SICINIUS
                        Nekem sem.

BRUTUS
El a Capitolba. Birtokom felét od-
Adnám, ha ez hazug hír volna.

SICINIUS
                        Menjünk.

El mind a ketten

 

7. szín

Tábor, közel Rómához.

Jön Aufidius és egy tiszt

AUFIDIUS
A rómaihoz futnak mindegyre még?

TISZT
Én nem tudom, mily bű-hatalma van, de
Legényeidnek ő ebéd előtt
S után imája és közben beszéde,
S uram, elhomályositott saját
Embereid előtt is.

AUFIDIUS
                Most ezen
Segítni nem lehet, vagy legfölebb
Csak oly eszközzel, ami terveinket
Sántítaná meg. Ő irántam is
Kevélyebb, mint véltem, hogy lesz, midőn
Először üdvözlém. De ebben ő
Változhatatlan; mentem, ami nem
Javítható.

TISZT
                De kívánnám, uram
(Magadra nézve), bár ne egyesültél
Volna ővéle. Mért nem vetted át az
Egész ügyet? Vagy bíztad volna őrá.

AUFIDIUS
Jól értelek, s hidd el, ha számolunk,
Nem sejti, hogy szorítom majd meg őt.
Habár úgy tetszik, és ő is hiszi,
S azt vélik a közönséges szemek, hogy
Rendén tesz mindent, s jól gazdálkodik
A volszk ügyekben, mint sárkány csatáz
S végez, mihelyt kardját kirántja: egy
Még hátra van s az majd nyakát szegi
Vagy az enyémet kockáztatja, ha
Kenyértörésre kerül a dolog.

TISZT
Uram, hiszed, hogy elfoglalja Rómát?

AUFIDIUS
Minden hely meghódol, még meg se szállja.
Övé Rómának minden nemese,
Szenátor s patricius kedveli;
Harchoz nem értők a tribúnok; a nép
Oly kész lesz visszahíni őt, amily
Hamar kiűzte. Ő Rómának az, mi
A halnak a sas, mely megfogja azt
Felsőségénél fogva. Kezdetén ő
Nemes szolgájok volt, de a dicsőség
Bizony fejébe szállt... mi vagy kevélység,
Mely nagy szerencsében mindig kisérti
A boldogot; vagy ítélethiány,
Hogy nem tudá használni a körülményt,
Amelyen úr volt; vagy természete,
Hogy mindig úgy legyen... párnára nem
Ment a sisaktól, béke idején oly
Szigorral és komolysággal parancsolt,
Mint háborúban... Egy ezek közűl
(Mindebbül bír egy részt, nem az egészet,
Elismerem) félelmessé tevé őt,
Gyülöltté s számüzötté. Érdeme
Szélsőségekbe fúl. Így magyarázza
Erényeinket a kor; s az erő,
Amely magát ajánlja, biztosabb sírt
A szónokszéknél nem talál, ahol
Magasztaltatnak tettei.
Tüzet tüz olt, szöget szög ver ki, jog
Jogot dönt és erőt erő emészt. Jer.
Cajus, ha Rómát bírod, mily szegény léssz!
Mert nemsokára akkor az enyém léssz.

El mind a ketten

 

Ötödik felvonás

1. szín

Róma. Nyilvános tér.

Jőnek Menenius, Cominius, Sicinius, Brutus s mások

MENENIUS
Én nem megyek. Halljátok, egykori
Vezérét hogy fogadta, aki őt oly
Nagyon szerette. Engem úgy hivott, hogy
Apám, s mi haszna? Menjetek, kik őt
Elűztétek, térdeljetek le egy
Mérföldre sátrától s így csússzatok
Kegyébe. Már, ha még Cominiust
Sem vette föl, csak itthon maradok.

COMINIUS
Ismerni sem akart.

MENENIUS
                Halljátok ezt?

COMINIUS
Egyszer mondá nevem. Fölemlegettem
A régi ismeretséget s a vért, mit
Együtt ontánk. Felelni sem akart;
Minden cím ellen tiltakozva szólt: ő
Nevetlen semmi; Róma lángiban,
Ottan kovácsol majd nevet magának.

MENENIUS
Lám, ilyen dolgot tettetek, tribúnok.
Elgyötrétek Rómáért magatok, hogy
A szén olcsó legyen. Szép híretek lesz!

COMINIUS
Mondám, milyen dicső a kegyelem,
Hol azt nem várják. Válaszolta, hogy
Ez puszta kérés a hazátul ahhoz,
Kit az megbüntetett.

MENENIUS
                Való igaz;
Kevesbet válaszolhatott-e?

COMINIUS
Azon valék, hogy jó barátait
Kimélje. Így felelt: nem szedheti
Őket ki a penészes, undorító
Rakás gazból, s egy-két szegény magért
Bolondság lenne föl nem gyújtani
S tovább szagolni ezt.

MENENIUS
                Egy-két szegény magért?
Egy én vagyok. Anyja, nője és fia
S e bajnoktárs, mi a magok vagyunk,
S ti a penészes gaz; felbűzlötök
A holdig... Égnünk kell miattatok.

SICINIUS
Légy csendesen, kérlek. Ha nem segítesz
E váratlan bajon, ne hányd szemünkre
Ínségünket. Ha kedved lenne szólni
Ez ügyben, hidd, inkább föltartaná
Jó nyelved hazánkfiát, mint a sebtin
Gyűjtött sereg.

MENENIUS
        Nem, én ezt nem teszem.

SICINIUS
Eredj hozzája, kérlek.

MENENIUS
                S mit tegyek?

BRUTUS
Próbáld meg, Marciusnál mit tehet
Szived Rómáért.

MENENIUS
                Jó, s ha Marcius, mint
Cominiust, majd elküld engem is,
Ki sem hallgatva, aztán?... Több legyen
Egy bús barátjával, kit szigora
Megsérte? Akkor?

SICINIUS
                        Jó szándékodat
Köszönni fogjuk, oly mértékbe, mint
Iparkodál.

MENENIUS
                Megpróbálom tehát.
Tán meghallgat. De hogy száját harapta
S Cominiusszal úgy bánt, ez lever.
Rosszkor ment hozzá, még ebéd előtt. Ha
Erünk üres, vérünk hideg, haragszunk
Még a reggelre, nincs ínyünkre adni
És megbocsátni; de ha megtömők e
Csatornáit vérünknek ételekkel
S borral, hajlékonyabbak lelkeink, mint
A papos bőjtölésben. Kilesem,
Ha kérelmemhez illőn jóllakik,
Aztán utána látok.

BRUTUS
Tudod, hogy kell megnyerni a szivét,
Nem tévedhetsz el.

MENENIUS
                        Ráadom fejem.
Amint lesz, úgy lesz. Meglátjuk, miképpen
Végződik. (El)

COMINIUS
        Rá sem fog hallgatni.

SICINIUS
                                Nem?

COMINIUS
Aranyban ül, mondám; úgy ég szeme,
Mintha Rómát akarná gyújtani,
S kegyét sérelme fogva tartja. Térdre
Esém; halkan szólt: "Kelj föl", s elbocsátott
Némán, kezével. Mit tesz, mit nem, arról
Irást küldött utánam, merthogy eskü
Köti, hogy föltételeit teljesítse.
S így nincs remény, csak
Tisztes szülőjében s nejében, akik
Mint hallom, kérni készek őt, hogy
Kegyelmezzen honának. El tehát,
Vegyük rá őket: gyorsan menjenek.

El mind a ketten

 

2. szín

Volszk táborszem Róma előtt.

Helyeiken az őrök. Jön hozzájok Menenius

ELSŐ ŐR
Megállj, honnan jössz?

MÁSODIK ŐR
        Vissza!

MENENIUS
                        Ti derék
Őrök vagytok, de engedelmetekkel
Kormány-küldöttként jöttem Marciusszal
Beszélni.

ELSŐ ŐR
Honnan?

MENENIUS
        Róma városából.

ELSŐ ŐR
Térj vissza, nem mehetsz át, mert vezérünk
Azokról többé tudni sem akar.

MÁSODIK ŐR
Előbb látod Rómádat égni, mint
Beszélhetsz Marciusszal.

MENENIUS
                        Jó barátim,
Ha hallátok Rómáról szólani
S barátiról vezérteket, fogadni
Merek, megemlitett engem; nevem
Menenius.

ELSŐ ŐR
        Mindegy, csak vissza, mert
Nevednek itten nincs becsűlete.

MENENIUS
Mondom, fiú, vezéretek barátom;
Vitézségének könyve én valék,
Hasonlíthatatlan hírét énbelőlem
Olvasták s tán nagyítva... Barátimat (s ő
Az első köztök) én dicsérni szoktam,
Amint csak az igazság engedi,
Sőt néha, mint golyó a sík uton,
Még túl is ugrám, s túlzásimra is
Ráütöttem az igazság pecsétjét.
Azért eressz, öcsém.

ELSŐ ŐR
Már uram, ha annyi hazugságot mondtál is az ő javára, ahány szót most magadéra,
mégse mégy itt keresztül; nem itt, ha olyan érdem volna is a hazugság, mint a
szeplőtelen élet. Annak okáért csak vissza!

MENENIUS
Kérlek, fiú, jusson eszedbe, hogy nevem Menenius, s mindig vezéred pártján
voltam.

MÁSODIK ŐR
Ha te hazudozója voltál (mint magad vallod), én olyan vagyok szolgálatában,
hogy igazat beszélek, s azt mondom, nem mehetsz át. Azért fordulj vissza.

MENENIUS
Nem tudod, megebédelt-e már? Mert csak ebéd után szeretnék vele beszélni.

ELSŐ ŐR
Római vagy, ugyebár?

MENENIUS
Az vagyok, ami vezéred.

ELSŐ ŐR
Akkor gyűlölnöd kéne Rómát, mint ő gyűlöli. Gondolhatjátok-e, hogy miután
kilöktétek kapuitokon ezeknek valódi védelmezőjét, s a feldühült nép butasága
által az ellenségnek adtátok át a paizsotokat, gondolhatjátok, hogy majd
ellenálltok bosszújának sopánkodó vén asszonyok sóhajával, leányaitok szűzi
kézkulcsolásaival, vagy köszvényes közbenjárásával ilyen megaszott, elévült
embernek, amilyennek te látszol? Képzelhetitek, hogy a szándékolt tüzet,
melyben városotok el fog égni, elolthatjátok ilyen gyönge lélegzettel? Nagyon
csalatkoztok... Azért csak eredj vissza Rómába, s készüljetek a halálra; el
vagytok ítélve, s vezérünk megesküdt, hogy se halasztás, se kegyelem.

MENENIUS
Fickó, ha kapitányod tudná, hogy itt vagyok, tisztelettel bánnék velem.

ELSŐ ŐR
Hagyd el, kapitányunk nem ismer téged.

MENENIUS
A vezért értem.

ELSŐ ŐR
Törődik is veled vezérünk!... Vissza, mondom, vissza, mert még lecsapolom azt a
kis maradék véredet... Ennél egyebet nem remélhetsz. Vissza.

MENENIUS
Hanem hát, atyámfia...

Jön Coriolanus és Aufidius

CORIOLANUS
Mi a baj?

MENENIUS
No, legény, idevigyázz! Majd meglátod, milyen becsülésben állok, látni fogod,
hogy ilyen fajankóféle strázsa nem rekeszthet el engemet az én Coriolanus
fiamtól; gyanítni fogod beszélgetésünk módjáról, hogy közel jutottál az
akasztófához, vagy valami látványra, kínra hosszabb s kegyetlenebb halálhoz.
Most hát ide nézz, s elgondolván jövődet, ájulj el. - A dicsőséges istenek tartsanak
óránként gyűlést kirekesztőleg a te jólléted végett, s ne szeressenek kevésbé, mint
vén apád, Menenius szeret. Ó, fiam, fiam, tüzet készítesz számunkra; nézd, itt a
víz azt eloltani. Nehezen vehettek rá, hogy hozzád jöjjek, de meg levén győződve,
hogy kívülem senki sem indíthat meg, sóhajokkal fújtak ki a kapukon. Kérlek,
kényszerítlek, kegyelmezz Rómának s esedező hazádfiainak! A jó istenek
csendesítsék le haragodat, s annak söprejét ontsák e gazemberre itt, ki, mint
valami tuskó, gátolta hozzád jöttömet.

CORIOLANUS
Félre!

MENENIUS
Hogyan félre?

CORIOLANUS
Szülő, nő, gyermek, én nem ismerem.
Másnak szolgálok. Bár magam kivánok
Bosszút, elengedése annak a volszk
Szivekben van. Hogy egykor jól valánk
Egymással, inkább hálátlan felejtés
Mérgezze meg, mint följegyezze részvét.
Menj hát. Fülem könyörgésitek ellen
Erősb, mint hadam ellen kaputok.
De vedd ezt, mert szerettelek: érted írtam
(Levelet ad neki)
S elküldtem volna. Csend, Menenius,
Nem hallgatok rád. Ő, Aufidius,
Barátom volt Rómában; s íme, látod.

AUFIDIUS
Rendíthetetlen vagy.

El Coriolanus és Aufidius

ELSŐ ŐR
Nos, uram, Menenius a neved?

MÁSODIK ŐR
Ez, amint látod, nagyhatalmú varázsige. Tudod már, merre az út hazafelé?

ELSŐ ŐR
Hallottad, hogy leszidtak bennünket, amért uraságodat föltartóztattuk?

MÁSODIK ŐR
Ugyan mondd meg csak, mért ájuljak el?

MENENIUS
Nem gondolok sem a világgal, sem vezéretekkel; ti pedig? Alig képzelhetem,
hogy léteztek, olyan hitványságok vagytok. Aki önnön keze által kész meghalni,
nem fél a mástól jövő haláltól. Tegyen vezérlek akármit. Ami titeket illet,
legyetek sokáig azok, amik vagytok, s éveitekkel gyarapodjék nyomorúságtok!
Azt mondom nektek, amit nekem mondtak: félre! (El)

ELSŐ ŐR
Derék legény, meg kell vallanom.

MÁSODIK ŐR
Vezérünk a derék legény. Ő szikla, tölgy, melyet meg nem ráz a szél.

El mind a ketten

 

3. szín

Coriolanus sátra.

Jőnek Coriolanus, Aufidius és mások

CORIOLANUS
Hadunkkal holnap Róma előtt tanyázunk.
Beszéld el aztán, háborúi társam,
A volszk uraknak, mily jól jártam el
        Ez ügyben.

AUFIDIUS
        Mindig hasznukat tekintéd,
Rómának minden esdeklésire
Siket valál és titkos suttogást
El nem fogadtál oly barátaidtól
Sem, akik bíztak benned.

CORIOLANUS
                        Ez öreg,
Akit Rómába tört szívvel bocsáték
Atyámnál jobban szeretett... imádott
Valóban. Végreményük volt az ő
Hozzám jövése. Kedveért (habár
Fanyar valék iránta) megujítám
Az első föltételt, mit megtagadtak
S el nem fogadhatnak most... kedveért, ki
Többet remélt végezni, engedék egy
Kicsit. Új követségre s kérelemre,
Sem a kormánytól, sem barátaimtól,
Nem hallgatok többé. Hah, mily rivalgás!
Új kísértés, hogy megszegjem ez épp most
Tett fogadalmamat. De nem szegem meg.

Jön gyászruhában Virgilia, Volumnia, vezetve az ifjú Marciust,
Valeria és kíséret

Elől nőm, aztán a tisztelt alak,
Amelyben én formáltatám, s kezén
Vérének másod íze. Félre, szív!
Természet minden lánca és joga,
Eltéplek! A makacsság lesz erényem.
Ó, e meghajlás, e galambszemek,
Mik isteninket hitszegésre bírnák!
Elolvadok, csak oly gyarló anyagból.
Vagyok, mint más. Anyám hajol, akár az
Olymp hajolna vakandturás előtt
Kérőleg, s kis fiamnak közbejáró
Arcárul a nagy természet kiált rám,
Hogy "Ne tagadd meg!" - Eh, hadd szántsa Rómát
A volszk, hadd dúlja szét Itáliát,
Nem hajtok én golyhóként ösztönömre.
Magam vagyok magamnak alkotója,
S nem ismerek rokont.

VIRGILIA
                Férjem s uram!

CORIOLANUS
Beh más szemem van, mint Rómába volt!

VIRGILIA
A bú, mely minket megváltoztatott,
Ez ámit el.

CORIOLANUS
Feledtem szerepem,
Mint lomha színész, és úgy benn akadtam,
Hogy szégyen. Ó, legjobb vérem, bocsásd meg
Zsarnokságom, de azért bocsánatot
Ne kérj Rómának. E csók... hosszu, mint
Száműzetésem s édes, mint boszúm!
Az ég féltékeny úrnőjére, ezt
Tőled nyerém, s hű ajkam szűzileg
Őrzé azóta. Hah, én fecsegek,
És a világnak legnemesb szülőjét
Nem üdvözlöm... Hajolj a földre, térdem,
S mutasd mélyebb nyomát a tiszteletnek,
Mint más fiú. (Letérdel)

VOLUMNIA
        Ó, kelj megáldva föl!
S én térdelek, nem lágyabb vánkoson,
Mint a tűzkő, mutatva a hibás
Alázatot, mit eddig félreérte
Egymás közt gyermek és szülő. (Letérdel)

CORIOLANUS
                        Mi ez?
Te térdelsz? A bűnös fiú előtt?...
Hadd sújtsa puszta parton a kavics hát
A csillagot, hadd dobja lázadó szél
A büszke cédrust a tűz-napba föl,
S a képtelenséget megölve könnyű
Szerrel tegyen lehetetlent!

VOLUMNIA
                        Fiam vagy,
Vitézem; van részem abban, mi lettél.
Isméred e hölgyet?

CORIOLANUS
                        Publicola
Nemes testvére, Róma holdja; tiszta,
Mint a jégfürt Diana templomán a
Legtisztább hóbul. Jó Valéria!

VOLUMNIA
Magadnak egy kicsiny tartalma ez, s ha
A kor kifejti, teljesen hasonló
Leszen hozzád.

CORIOLANUS
        A hősök istene,
Nagy Zeus segélyével, tanítsa minden
Nemesre lelked, hogy szégyen soha
Ne sértsen, s hadban tengerparti jel
Gyanánt állj, a vésszel dacolva, s óvjad,
Akik rád néznek.

VOLUMNIA
                Térdepelj le, gyermek.

CORIOLANUS
Derék fiam, te!

VOLUMNIA
Ő, hitvesed s e hölgy és én magam, mint
Kérők vagyunk itt...

CORIOLANUS
                Kérlek, csendesen; vagy
Előbb, mint szólsz, gondold meg: amire
Megesküvém, hogy nem teszem, ne vedd azt
Elútasításnak. Ne kérj hadam
Szétküldésére, vagy hogy alkudozzam
Ama kézművesekkel újra. Azt se
Mondd, hogy természetellenes vagyok. Ne
Kivánd dühöm s bosszúmat csillapítni
Higgadt okokkal.

VOLUMNIA
                Ó, megállj, ne többet!
Azt mondtad, hogy semmit nem teljesítesz,
Mert más kivánságunk nincs, mint amit
Már megtagadtál: és mégis könyörgünk...
Ha hasztalan lesz, úgy essék a vád
Keménységedre. Hallgass meg tehát.

CORIOLANUS
Aufidius s volszkok; figyeljetek,
Semmit sem hallok Rómáról magam. Szólj.

VOLUMNIA
Ha szótlanok volnánk is, e ruhákról
S arcunk szinéről láthatnád, hogy' éltünk
Száműzetésed óta. Sejtheted
Magad, mennyivel boldogtalanabbak
Vagyunk, mint minden élő hölgy, ide
Jövén... Képed, szemünk örömkönyűi
És szívünk víg tombolása helyett
Bú-könnyet s félő reszketést okoz,
Mert látja a szülő, a nő s a gyermek,
Hogy a fiú, a férj és az apa
Honát széttépi. S ránk árvákra nézve
Dühöd legsúlyosabb... elzárja az
Égtől imánkat... Ez közös vigasz
Csak a miénk nem... Ó, mert mondd, hogyan
Imádkozhatnánk a honért, habár
Ez tartozásunk? s győzedelmedért is,
Mi szintén az? Vagy elvesz a haza,
E drága dajkánk, vagy te, aki benne
Reményünk voltál. Minket csak csapás ér,
Ha teljesűl is a kivánatunk,
S bármelyik rész nyer, mert vagy láncokon
Vezetnek át, mint pártos idegent,
Az utcákon, vagy győzedelmesen
Tiprod hazádnak omladékait, s a
Pálmát viszed, hogy nagy vitézül ontád
Fiad s nőd vérét. Ami engem illet,
Fiam, nem várom én a jó szerencsét
A harc végéig. Ha rá nem vehetlek,
Hogy inkább mind a két részhez kegyes légy,
Mint eltörölj egyet: nem fogsz előbb
Hazádon dúlni (nem fogsz, hidd el azt), míg
Anyádnak méhét meg nem gázolod,
Mely a világra szült!

VIRGILIA
                S engem, kitől e
Fiút nyeréd, hogy a jövőben is
Éljen neved.

FIÚ
                Rám nem hág; elfutok,
S aztán vivok, ha majd nagyobb leszek.

CORIOLANUS
Ne nézzünk gyermek és asszony szemébe,
Szivünkbe ömlik szívük gyöngesége.
Soká ülék. (Föláll)

VOLUMNIA
        Nem, ekképp el ne hagyj.
Ha kérelmünk, hogy Rómát megkiméld,
Azt jelentené, veszítsd el a volszkot,
Akit szolgálsz: úgy érhetne olyan vád
Hogy megmérgezzük a becsűleted. Nem,
Mi arra kérünk, békítsd össze őket:
Hadd mondja a volszk: "Mi kegyelmet adtunk",
És Róma ezt: "Mi nyertünk", s mind a két rész
Téged dicsőit, mondván: "Békeszerzőnk,
Légy áldva!" Nagy fiam, tudod, hogy a harc
Bizonytalan végű; de bizonyos:
Ha meg fogod Rómát hódítni, a díj,
Amelyet ott aratsz, oly név leszen, mit
Átkozva emlegetnek majd, s a könyvek
Így írnak róla: "Bajnok férfi volt,
De bosszu-tette mindent letörölt;
Honát földúlta, s utálatul hagyá
Nevét a késő kornak." Szólj, fiam,
Célod volt a leggyöngédebb becsűlet,
Hogy mérkezzél az istenek kegyével,
Hogy mennydörögve tépd a messze léget,
S villámaiddal mégis tölgyeket
Hasíts csak. Mért hallgatsz? Azt gondolod
Nemes lélekhez méltó, nem feledni
A bántalmat? Lányom, beszélj, könyűid
Nem illetik meg. Szólj te, kisfiú, tán
Gyermekséged jobban meghatja, mint
Okoskodásunk. Nincsen ember, aki
Anyjának oly adósa lenne, mint ő,
S itt hagy esengni, mint kikötött rabot.
Sohsem voltál te jó anyád iránt
Nyájas, s ő (a szegény tyúk!) nem törődve
Új fajjal, hadba csalt, s ha megjövél,
Diccsel tetézett. Mondd, hogy helytelen
Kérelmem, s rúgj el; ámde ha nem az,
Te becstelen vagy, s megver majd az Ég,
Hogy megtagadtad tőlem azt, ami
Anyákat illet. Elfordul... Le, hölgyek!
Hadd szégyenítsék őt meg térdeink.
Coriolanushoz illőbb a kevélység,
Mint kérelmünk meghallgatása. Térdre!
Ez a végső... Így, most Rómába térünk,
S a többivel halunk meg. Nézz ide,
E gyermek nem mondhatja, mit kiván,
De térdel és kezét föltartja, vélünk,
És több erő van kérelmébe, mint
Makacsságodban. Keljünk fel, jerünk; ez
Embernek anyja volszk, Corioliban
Van nője, s e gyermek véletlenűl
Hasonlít hozzá. El vagyunk eresztve,
Elhallgatok... Ha majd a város ég,
Ismét beszélek!

CORIOLANUS
Ó, anyám, anyám!
(Némán tartja Volumnia kezeit)
Mit tettél? Nézd, megnyílt a menny, s lenéznek
Az istenek, s e természettelen
Látványt kacagják. Ó, anyám, anyám! Ó,
Rómának boldog győzelmet nyerél, de
Fiadra nézve... hidd, ó, hidd el azt,
Nagyon veszélyes a te diadalmad,
Sőt tán halálos is... De hadd legyen.
Aufidius, bár nem harcolhatok, de
Illő békét kötök. Nos, jó Aufidius,
Helyemben nem hallgattál volna az
Anyára? Nem tetted meg volna érte?

AUFIDIUS
Megilletődtem.

CORIOLANUS
Esküszöm reá: meg!
S az nem csekélység, hogyha szemeim
Megindulástul nedvesek. Barátom,
Tudasd velem, milyen békét akarsz. Én
Rómába nem megyek, veled leszek,
S kérlek, segíts ez ügyben. Ó, anyám! Nőm!

AUFIDIUS
(magában)
Jó, hogy sajnálatod s becsűleted
Így meghasonlott; ezzel visszaszerzem
Régibb jó sorsomat.

A hölgyek intenek Coriolanusnak

CORIOLANUS
        Mindjárt; előbb
Együtt igyunk, aztán a puszta szónál
Különb bizonyságot visztek haza,
Mit kölcsönösen megpecsételünk
Illő föltételekkel. Jöjjetek,
Hölgyek, tinektek méltó templomot
Építni, mert Itáliának és
A frígyeseknek minden kardja e
Békét nem eszközölte volna ki.

El mindnyájan

 

4. szín

Róma. Nyilvános tér.

Jön Menenius és Sicinius

MENENIUS
Látod azt a sarkot a Capitoliumon, azt a sarokkövet?

SICINIUS
Nos, aztán?

MENENIUS
Ha lehetséges, hogy azt elmozdíthatod a helyéről a kisujjaddal, úgy van némi
reménység, hogy rábeszélik őt a római hölgyek, különösen anyja. De mondom,
arról szó sincs; gégéink el vannak ítélve, s közel a halál.

SICINIUS
Lehetséges tehát, hogy ily rövid idő alatt ennyire változzék az ember?

MENENIUS
Különbség a hernyó és a pillangó, és lám, a pillangó hernyó volt. Ez a Marcius
emberből sárkány lett, szárnyai nőttek; több ő a csúszó-mászó állatnál.

SICINIUS
Mennyire szerette anyját!

MENENIUS
Engemet is! És most oly kevéssé emlékszik anyjára, mint a kilenced-fű ló. Fanyar
képe megsavanyítja az érett szőlőt. Ha járkál, úgy mozog, mint valami ostromgép,
s a föld összezsugorodik lépteitől. Páncélt képes a szemével keresztülszúrni,
beszéde halálharang és ümmögése csatazaj. Úgy ül ott fönségében, mintha
Sándort ábrázolná. Amit parancsol, hogy legyen, már megvan, mire parancsát
végzi. Semmije sem hiányzik, hogy isten legyen, csak az örökkévalóság és az ég,
hogy benne uralkodjék.

SICINIUS
De igen, a kegyelem is, ha híven festetted őt.

MENENIUS
Élethíven festettem őt. Majd meglátod, milyen kegyelmet hoz tőle anyja. Nincs
benne több kegyelem, mint a hím tigrisben tej, és ezt tapasztalni fogja szegény
városunk, s ez mind tőletek származik.

SICINIUS
Az istenek irgalmazzanak!

MENENIUS
Most az egyszer nem fognak az istenek irgalmazni, mert nem gondoltunk velök,
midőn őt száműztük, s most, midőn nyakunkat szegni visszajő, ők nem gondolnak
velünk.

Követ jön

KÖVET
Uram, hogy megmentsd élted, fuss haza!
A nép elfogta tribúnus társadat,
S föl és alá hurcolja s esküszik,
Ha Róma hölgyei vigasztalást
Nem hoznak, ízenként hal meg.

Más követ jön

SICINIUS
                        Mi újság?

KÖVET
Jó újság, jó; győztek az asszonyok,
A volszkok elvonulnak s Marcius megy;
Vígabb napot nem látott Róma még, nem,
Mióta Tarquint elveré.

SICINIUS
                Barátom,
Való-e ez? Tudod jól, hogy való?

KÖVET
Olyan való, mint hogy tűzből van a nap.
Ha leskelődtél, hogy kételkedel?
Nem zúg úgy a híd-ív alatt az árvíz,
Mint a kapun át a vígasztaltak. Íme,

Kívül harsona, tárogató, dob, valamennyi együtt

        Síp, tárogató, hárfák és harsonák,
Dobok, cimbalmok s a kurjongató nép
Megtáncoltatják a napot.

Kint rivalgás

MENENIUS
                        Dicső hír!
A hölgyekhez megyek. Volumnia
Egy városnyi konzulnál, szenátornál
S patríciusnál többet ér, s egész
Világnyi olyan tribunnál, minők ti
Vagytok. Jól imádkoztatok. Ma reggel
Nem adtam volna tízezer nyakért
Egy rossz petákot. Hallga, míly öröm!

Örömzaj és zene

SICINIUS
Áldjon meg hírmondásodért az Ég,
S fogadd hálám.

KÖVET
                Hálára nagy okunk van,
Uram, mindnyájunknak.

SICINIUS
                Közelgenek?

KÖVET
Ezennel bent lesznek.

SICINIUS
                Menjünk eléjök,
S vegyünk részt jókedvökben.

Indul. Jőnek a hölgyek, velük szenátorok, patríciusok s a nép.
Keresztülmennek a színpadon

ELSŐ SZENÁTOR
Íme, patrónánk, Róma élete!
Híjátok össze a népet, isteninket
Dicsérni, rakjatok diadaltüzet,
Útjokra hintsetek virágokat,
Zúgjátok túl a zajt, mely Marciust
Száműzte és híjátok vissza őt
Az üdvözlettel, mellyel anyja híja!
Kiáltsátok: köszöntünk, hölgyeink!

MIND
Köszöntünk, hölgyeink, köszöntünk!

Dobok és harsonák. El mindnyájan

 

5. szín

Antium. Nyilvános tér.

Jön Aufidius és kíséret

AUFIDIUS
Mondjátok főnökinknek, itt vagyok, s ez
Irást adjátok át; ha olvasák,
A térre jöjjenek, kérem, hol én
Bizonyságot teszek nyilvánosan, hogy
Való, mi ebben van. Bevádlom őt, ki
Most jött be a városba s szándoka
Kiállni a népség elé, remélvén:
Szóval kimenti majd magát. Hamar.

Kíséret el. Jön néhány Aufidius részéről való összeesküdt

Isten hozott!

ELSŐ ÖSSZEESKÜDT
                Hogy vagy, vezér?

AUFIDIUS
                                Csak úgy, mint
Kit megmérgez saját jótéteménye,
S kit szívessége öl meg.

MÁSODIK ÖSSZEESKÜDT
Nemes úr,
Ha áll szándékod, melyben részesidnek
Kivántál minket, mi megszabadítunk
A nagy veszélytől.

AUFIDIUS
                Nem beszélhetek még.
Amilyen a nép lesz, majd úgy tegyünk.

HARMADIK ÖSSZEESKÜDT
A nép bizonytalan, amíg ti együtt
Vitáztok; ha egyiktek elvesz, az
Élő örökli mindenét.

AUFIDIUS
Tudom. Nem puszta az ürügy, amellyel
Lesújtom. Én emeltem fel; hitemmel
Kezeskedém hűségeért. Midőn így
Fönn lett, hizelgés harmatával önté
Le új növényeit, s elcsábitá
Barátimat, s végtére meghajolt, ki
Oly faragatlan, büszke s szertelen volt.

HARMADIK ÖSSZEESKÜDT
S dacos; midőn a konzulságra készült,
Mit elveszített, mert meg nem hajolt...

AUFIDIUS
Erről akartam éppen szólani.
Mikor, száműzetvén, házamba jött,
S nyakát nyújtá késemnek, béfogadtam,
Kenyeres-társammá tettem s vágyinak
Utat nyiték, ki hagytam válogatni
Az ő tervének végbevitelére
Legjobb legényim, még magam segítém;
Együtt arattuk a hírt, mit magának
Takarított be; mit bántam; lenyeltem
Károsodásom... Végre zsoldosának
Látszottam, és nem társának, s velem
Oly pártfogóilag bánt, mintha csak
Szolgája volnék.

ELSŐ ÖSSZEESKÜDT
Így volt, így, uram, s a
Sereg csodálkozott rajt. És midőn már
Rómát birá, mi által annyi hírt
Reméltünk, mint zsákmányt...

AUFIDIUS
                        Ez az, miért
Erőmet megfeszítem ellene.
Nehány asszonykönnyért, mi olyan olcsó,
Mint a hazugság, munkánk fáradalmát
S vérét eladta. Meg kell halnia,
S bukása engem föltámaszt. De hallga!

Dobok, harsonák, a nép örömrivalgása

ELSŐ ÖSSZEESKÜDT
Te üdvözlés nélkül, holmi futárként
Jövél hazádba, s ím, hogy ő jön, a zaj
Leget hasít.

MÁSODIK ÖSSZEESKÜDT
                A bárgyu nép, amelynek
Fiait megölte, szétrepeszti torkát,
Hogy ünnepelje.

HARMADIK ÖSSZEESKÜDT
                Az lenne célszerű,
Ha - még mielőtt beszélne s a népet
Meghatná - megérezné kardodat.
Mi majd segítünk. Hogyha elesett,
Szerinted értelmezzük szavait
S ővéle együtt okait is eltemetjük.

AUFIDIUS
Elég, elég; itt jönnek az urak.

Jőnek a város urai

URAK
Üdvözlünk.

AUFIDIUS
        Nincs rá semmi érdemem; de
Tisztelt urak, átnéztétek gondosan,
Mit nektek írtam?

URAK
                Át.

ELSŐ ÚR
                S fájt hallanunk
Előbbi vétkét jóvá tette volna
Kis büntetés is; ám a kezdeten
Végezni és eldobni seregünk
Hasznát, minket saját költségeinkkel
Dijazni és a hóditás helyett
Szerződést kötni: már ez menthetetlen.

AUFIDIUS
Im, itt közelg, majd meghalljátok őt.

Jön Coriolanus dobszóval és zászlókkal, vele egy csapat polgár

CORIOLANUS
Üdv nektek! Visszatértem, katonátok,
És nem ragadt rám több honszeretet, mint
Midőn menék! Folyvást nagyságtokot
Szolgálom. Tudnotok kell, hogy sikerrel
Harcoltam s véres nyomdokon vezettem
Tábortokat Rómának kapujáig.
Zsákmányt szereztünk, mely egy harmadával
Fölülhaladja a költségeket.
Békét köténk az antiumbelik
Dicsőségére s Róma szégyenére.
Itt nyújtom át a szerződést, melyet
Minden konzul s patrícius aláírt
És rajta a tanács pecséte van.

AUFIDIUS
Ne olvassátok el, tisztelt urak,
De mondjátok ki, hogy ez áruló
Hatalmatokkal szörnyen visszaélt.

CORIOLANUS
Mit! Áruló?

AUFIDIUS
        Az, Marcius.

CORIOLANUS
                Marcius!

AUFIDIUS
Az, Marcius, Cajus Marcius; azt hiszed,
Lopott Coriolanus neveddel
Diszítlek föl itt, Corioliban?
Urak s országnagyok, ti, hűtlenül
Elárult bennetek, s odadta néhány
Sós cseppekért Rómát, várostokat
(Igen, várostokat) anyjának s nejének,
Tervét, esküjét úgy szakítva szét, mint
Rothadt selyemszálat, s hadi tanácsot
Sosem tartván. Dajkája könnyivel
Elsírta, bőgte diadaltokot...
Fickók pirultak s érett emberek
Bámulva nézték egymást.

CORIOLANUS
                Hallod ezt, Mars?

AUFIDIUS
Ne hídd ez istent, síró gyermek...

CORIOLANUS
                Hah!

AUFIDIUS
Egyéb sem vagy.

CORIOLANUS
Határtalan hazug,
Oly naggyá tetted szívem, hogy be nem fér
Keblembe. Gyermek!... Ó, rabszolga te!...
Urak, bocsánat, első alkalom, hogy
Pörölnöm kell. Itéljetek, komoly fők,
Hogy e gaz dög hazud... Saját hite
(Hisz rája vésvék vagdalásaim s e
Veréseket a sírba fogja vinni),
Hazugságát az is képébe dobja.

ELSŐ ÚR
Békét, békét! Halljátok szavamat...

CORIOLANUS
Szaggassatok szét, volszkok; vének, ifjak,
Vagdaljatok. Gyermek! Csalárd kutya!
Ha krónikátok hű, úgy benne van, hogy
Mint galambokat a sas, titeket
Úgy üldözélek Corioliban,
Én, egymagam. Gyermek!

AUFIDIUS
                        Tisztelt urak,
Ő vak szerencséjét fölhányja, mi
Szégyentek, a hetvenkedő pimasz,
Itt mindnyájunk láttára, hallatára!

ÖSSZEESKÜDTEK
Haljon meg érte!

POLGÁROK
(összevissza)
Szaggassuk őt szét, most mindjárt!... Megölte fiamat... leányomat... Megölte
Marcus bátyámat... Megölte apámat...

MÁSODIK ÚR
Békét... Ne gyalázkodjunk... Hó, csendesen.
Nagy férfi ő, a földet átövedzi
Dicsőségével. Vétkét ellenünk
Törvény ítélje el. Megállj, Aufidius,
Ne bántsd a békét.

CORIOLANUS
                Volna csak kezemben!
S hat ilyen még, s több, minden pereputtya.
S velem jó kardom!

AUFIDIUS
                Orcátlan bitang!

ÖSSZEESKÜDTEK
Öljük meg! öljük meg!

Megölik Coriolanust, ki elesik s Aufidius rálép

URAK
                        Megálljatok.

AUFIDIUS
Tisztelt urak, halljátok szóm...

ELSŐ ÚR
                        Ó, Tullus!

MÁSODIK ÚR
Könyűket ejt tettedre a vitézség.

HARMADIK ÚR
Ne lépjetek rá. Csöndesedjetek le,
Hüvelybe a kardot.

AUFIDIUS
Urak, ha látni fogjátok (habár e
Zűrzavarban, mit szerzett, lehetetlen)
A nagy veszélyt, amelyet életétől
Várhattatok, még hálálkodni fogtok,
Hogy végit érte. Méltóztassatok
Tanácsba híni, bizonyságát adom majd,
Hogy hű szolgátok voltam; és ha nem:
Büntessetek bármint.

ELSŐ ÚR
                        Vigyétek el
Testét s gyászoljuk meg. Tekintsük úgy, mint
A legnemesb holtat, kit valaha
A hamvvederhez hírnök elkisért.

MÁSODIK ÚR
Saját zabolátlan természete
Aufidius vádját könnyebbiti.
Fordítsuk jóra.

AUFIDIUS
                Elmúlt haragom,
S bú száll reám. Emeljétek fel őt,
Három legjobb vitézem; negyedik
Magam leszek. Te úgy verd a dobot,
Hogy gyászt beszéljen. A kopják a földre
Hajoljanak. Bár e városban ő-
Miatta oly sok özvegy s árva van,
Kik most is veszteségöket siratják:
Csak tisztelettel emlegessük őt.
Segítsetek.

Kiviszik Coriolanus holttestét. Gyászzene.