Madárcseresznye - Cireş păsăresc
Prunus avium L.
Cerasus avium L.
52.
ábra
a) leveles és terméses hajtás, b) virágzó hajtás,
c) téli hajtás
Hazája: Közép- és Dél-Európa.
Termőhelyi igénye: Melegigényes és szárazságot tűrő, fényigényes, de félárnyékot is elviselő fafaj. A síkságtól a középhegységig mindenütt megtalálható. Legjobban az üde, tápanyagban gazdag talajban növekszik, de mészköves talaj felett pionír jellegű fafaj. A silány homokot és a nedves talajokat kerüli.
Alakja: Másod-, néha elsőrendű fa. Törzse állományban egyenes és hengeres, szabad állásban zömök, erős ágakra bomló.
Gyökere: Erősen elágazó, mélyre hatoló.
Kérge: Fiatalon fényes, sima és sötétbarna, vízszintes foszlányokban leváló, és ugyancsak vízszintes irányban futó hosszú, fekete paraszemölcsökkel tarkított. Idősebb korban durván, cserepesen repedezett.
Rügyei: Szórt állásúak, tojásdadok, hegyesek, fényes barnák. Virágrügyei csoportokban helyezkednek el.
Hajtása: Fényes, szürke, vörösesen foltos.
Levelei: Tojásdadok, fűrészes szélűek, felül fényesek, alul kissé molyhosak, a nyelén két piros szemölcs van.
Virágai: Rózsaképűek, fehérek, ernyős virágzatot alkotnak. Április-májusban, de nagyon enyhe tél után már március végén virágzanak.
Termései: Csonthéjasok, sötétpirosak, ehetők. A madarak kedvenc csemegéje. Június-júliusban érnek (52. ábra).
Növekedés: Magja már az első évben kicsírázik, és két lapos, kerekded, lencse nagyságú sziklevelet hajt. Az első években gyorsan nő, de 50 évnél tovább ritkán él. Tőről jól sarjadzik.
Fája: Szórt likacsú, színes gesztű. Szijácsa keskeny vörösfehér, gesztje húspiros. Apró bélsugártükrei jól látszanak. A taplógomba az értékes tőrönköt gyakran károsítja.
Felhasználása: Különösen a lemez- és bútoriparban jelentős, de jól esztergályozható és késnyélnek is elsőrendű. Fája iránt gyorsan nő a kereslet (export).
- vissza -