Virágoskőris - Mojdrean
Fraxinus ornus L.
48. ábra
a) leveles és terméses hajtás,
b) leveles és virágzó hajtás, c) téli hajtás
A kopárfásítások fontos fafaja.
Hazája: Dél-Európa és a Balkán.
Termőhelyi igénye: Melegigényes fafaj, ezért elsősorban középhegységeink száraz, déli oldalain találjuk. Talajban nem válogat. A meszes, sziklás, törmelékes talajokon is megél. Fényigényes fafaj, így laza lombozatával talaját nem javítja.
Alakja: Másod- vagy harmadrendű fa, általában 10 m-nél alacsonyabb. Törzse rendszerint görbe és szétágazó, koronája laza és ellaposodó.
Gyökere: A talaj felszínén terjedelmes.
Kérge: Sokáig sima, hamuszürke, idősebb korban rücskösen repedezett.
Rügyei: Szürkék, rövidek, elállóak hegyesek.
Levelei: Páratlanul szárnyaltak, 5-9 levélkéből állnak, tojásdadok, kihegyezettek, fűrészesek, nyelük rövid és szőrös. A főerek mentén gyakran rozsdásan molyhosak.
Virágai: Fehérek, lombfakadással egy időben virítanak, szintén bugát képeznek, illatosak (48. ábra).
Termései: Rövidebb szárnyúak, csúcsuk lekerekített, sötétebbek, nem csavarodottak, július-augusztusban érnek. A magok hengeresek.
Növekedése: Fiatal korban gyors, de 20-25 év után lassú, ezért rendszerint az alsó szintbe szorul, jól sarjadzik, és természetes úton is könnyen újul.
Fája: Fehérebb, mint a magaskőrisé és finomabb szövetű.
Felhasználása: Kisebb mérete miatt jelentéktelenebb.
- vissza -