Virágoskőris - Mojdrean
Fraxinus ornus L.

Virágoskőris
48. ábra

a) leveles és terméses hajtás,
b) leveles és virágzó hajtás, c) téli hajtás

A kopárfásítások fontos fafaja.

Hazája: Dél-Európa és a Balkán.

Termőhelyi igénye: Melegigényes fafaj, ezért elsősorban középhegységeink száraz, déli oldalain találjuk. Talajban nem válogat. A meszes, sziklás, törmelékes talajokon is megél. Fényigényes fafaj, így laza lombozatával talaját nem javítja.

Alakja: Másod- vagy harmadrendű fa, általában 10 m-nél alacsonyabb. Törzse rendszerint görbe és szétágazó, koronája laza és ellaposodó.

Gyökere: A talaj felszínén terjedelmes.

Kérge: Sokáig sima, hamuszürke, idősebb korban rücskösen repedezett.

Rügyei: Szürkék, rövidek, elállóak hegyesek.

Levelei: Páratlanul szárnyaltak, 5-9 levélkéből állnak, tojásdadok, kihegyezettek, fűrészesek, nyelük rövid és szőrös. A főerek mentén gyakran rozsdásan molyhosak.

Virágai: Fehérek, lombfakadással egy időben virítanak, szintén bugát képeznek, illatosak (48. ábra).

Termései: Rövidebb szárnyúak, csúcsuk lekerekített, sötétebbek, nem csavarodottak, július-augusztusban érnek. A magok hengeresek.

Növekedése: Fiatal korban gyors, de 20-25 év után lassú, ezért rendszerint az alsó szintbe szorul, jól sarjadzik, és természetes úton is könnyen újul.

Fája: Fehérebb, mint a magaskőrisé és finomabb szövetű.

Felhasználása: Kisebb mérete miatt jelentéktelenebb.


- vissza -