A vérmintát megszerzik. A DNS-t kivonják a fehérvérsejtekből (a vörös vértesteknek nincsen sejtmagjuk és így DNS-ük sincs). A DNS-molekulákat egy hasítóenzimmel keverik össze, amely úgy működik mint egy nagyon pontos olló, amely a DNS-t milliónyi kis töredékre darabolja. Ennek ellenére a hasítóenzim nem vágja szét az ismétlődő régiókat, amelyek így megtartják eredeti méreteiket.
A DNS-töredékeket agar-agar gélen lánchossz (nagyság) szerint elektroforetikus úton elkülönítik. A DNS-molekuláknak negatív töltésük van, ezért, amikor elektromos áramot kapcsolnak a gélre, a DNS-darabok a pozitív töltésű elektród felé mozdulnak el. A nagy darabok csak nehézkesen mozognak, míg a kicsik sokkal könnyebben. Néhány óra múlva a DNS-töredékek nagyságuk szerint különválnak.
A géleket nehéz kezelni és raktározni, ezért a DNS-t a gélből egy műanyag membránra viszik át. A DNS-sávok helyzete nem változik meg a folyamat során.
A műanyag membránt egy éjszakára egy radioaktív DNS-szakaszokat (mintákat) tartalmazó oldatba helyezik. Ezek hozzákapcsolódnak az ismétlődő szakaszokat tartalmazó DNS-töredékekhez.
A membránról lemossák a nem kapcsolódott radioaktív szakaszokat, majd a membránt megszárítják. Egy fénytől védett dobozban egy röntgenfilmet helyeznek a membrán fölé. A radioaktív DNS-szakaszok besugározzák a filmet.
A filmet előhívják és megjelenik rajta a DNS-sávok mintázata.